Category:HU/681202 - Lecke BG 07.01 - Los Angeles

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (kīrtana) (prema-dhvanī) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat)

(énekel) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.29)

Bhakták: Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajami. (a bhakták háromszor megismétlik)

Prabhupāda: Mi tehát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Govindát imádjuk. Ez a mi dolgunk. Milyen hatással jár Govinda imádata? Vegyük például azokat az embereket, akik megpróbálnak eljutni a Holdra – ez csupán egy nagyon aprócska erőfeszítés. Még ha el is jutnak a Holdra, nem sok hasznuk származik majd belőle, mivel a tudósok szerint a Hold hőmérséklete jóval kétszáz fokkal a nulla alatt van.

Ha már az itteni hideg éghajlatot sem bírjuk elviselni, hogyan is válna javunkra, ha eljutnánk a Holdra? Pedig a Hold a legközelebbi bolygó. Milliónyi más bolygó is létezik, és a tudósok szerint a legmagasabban fekvő, legfelső bolygó elérése negyvenezer évig tartana. Vajon ki élne negyvenezer évig, hogy elmenjen oda és visszatérjen?

Ezek gyakorlati nehézségek; ezért neveznek minket „kondicionált”, azaz anyagi feltételekhez kötött lelkeknek. Tevékenységeinket korlátok határozzák meg; nem vagyunk szabadok. Ám elérheted a szabadságot, a határtalan energiát, a határtalan boldogságot és a határtalan üdvösséget. Ez lehetséges. Ez nem mese vagy kitaláció. Számtalan bolygót látunk ebben az univerzumban.

Bár rengeteg repülő eszközünk van, még a legközelebbi bolygót sem tudjuk megközelíteni; rendkívül korlátozottak a lehetőségeink. Ha azonban imádjuk Govindát, akkor ez lehetségessé válik. Bárhová eljuthatunk. Ezeket a gondolatokat kifejtettük a Könnyű utazás más bolygókra című kis füzetünkben. Ez megvalósítható. Ne gondoljuk azt, hogy ez a bolygó jelenti a mindenséget. Számtalan, sok-sok millió egyéb csodálatos bolygó létezik. Ott a boldogság és az élvezetek színvonala sokszorosan meghaladja azt, amiben itt lehet részünk.

Hogy ez miként lehetséges? Felolvasom a Bhagavad-gītā hetedik fejezetét, amelyet maga Govinda mondott el. (megkeresi az oldalt) Bhagavad-gītā, hetedik fejezet. Az Úr Kṛṣṇa így szól:

mayy āsakta-manāḥ pārtha

yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ

asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ

yathā jñāsyasi tac chṛṇu

(BG 7.1)

Itt a yoga szó jelentése is magyarázatot nyer. Milyen yogát ajánl Kṛṣṇa? Mayy āsakta-manāḥ: az elme folyamatos Kṛṣṇához kötése – ez a yogarendszer. Ez a Kṛṣṇa-tudat maga a yogarendszer. Manapság az emberek saját elképzeléseik szerint valami üres, személytelen dologra összpontosítják az elméjüket. A valódi folyamat lényege, hogy az elmét valamire összpontosítsuk. Ám ha ez a „valami” üres, akkor nagyon nehéz ráirányítani az elmét.

Erről a Bhagavad-gītā tizenkettedik fejezete is beszél: *kleśo ’dhikataras teṣām avyaktāsakta-cetasām* (BG 12.5). Azoknak, akik valami személytelen és üres dologra próbálnak meditálni, sokkal nehezebb dolguk van, mint azoknak, akik a Legfelsőbb Személyre meditálnak. Ez világos magyarázatot nyer. Miért? Avyaktā hi gatir duḥkhaṁ dehavadbhir avāpyate (BG 12.5). Nem tudjuk az elménket valami személytelen dologra összpontosítani.

Ha a barátodra, az apádra, az anyádra vagy valakire gondolsz, akit szeretsz, képes vagy órákon át fenntartani ezt a gondolatmenetet. Ám ha nincs olyan tárgy, amelyre rögzíthetnéd az elmédet, akkor ez nagyon nehéz. Az embereket mégis arra tanítják, hogy valami üres és személytelen dologra összpontosítsanak.

Ezzel a yogafajtával szemben Kṛṣṇa itt közvetlenül így szól: mayy āsakta-manāḥ. Ha megpróbálod Kṛṣṇa gyönyörű alakjára összpontosítani az elmédet... arra, ahogyan Rādhārāṇīval és társaival időzik... és gyakorlod ezt a yogát – mayy āsakta-manāḥ pārtha yogam –, miközben menedéket veszel nála – mad-āśrayaḥ, yuñjan mad-āśrayaḥ (BG 7.1)... Tehát gyakorolnod kell ezt a yogát, és ezzel egyidejűleg Kṛṣṇa oltalmába kell helyezned (ajánlanod*) magad. Mad-āśrayaḥ. Az āśrayaḥ szó jelentése: „az Én oltalmam alatt”. Ezt nevezzük meghódolásnak.

Ha nehéz helyzetbe kerülsz, és egy barátodhoz fordulsz, meghódolva neki – mondván: „Kedves barátom, te olyan nagyszerű, hatalmas és befolyásos vagy! Én pedig nagy veszélyben vagyok, ezért meghódolok neked. Kérlek, nyújts nekem védelmet...” –, nos, ugyanezt megteheted Kṛṣṇával is. Itt, az anyagi világban, ha meghódolsz valakinek – bármilyen nagy hatalmú is legyen az illető –, előfordulhat, hogy visszautasít. Mondhatja például: „Nos, nem áll módomban védelmet nyújtani neked.”

Ez a természetes válasz. Ha veszélyben vagy, és még a legközelebbi barátodat is arra kéred: „Kérlek, védelmezz meg!”, ő habozni fog, mivel a hatalma igencsak korlátozott. Először azon fog gondolkodni: „Ha védelmet nyújtok ennek az embernek, nem kerül-e veszélybe a saját érdekem?” Így fog gondolkodni, mert a képességei végesek.

Kṛṣṇa azonban csodálatos: hatalmas és végtelenül gazdag... A Bhagavad-gītāban így szól mindenkihez: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66) – „Tégy félre mindent! Pusztán csak hódolj meg Nekem.” És mi ennek az eredménye? Az eredmény ez: ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi – „Megszabadítalak bűnös életed mindenféle visszahatásától.”

Ebben az anyagi világban minden tevékenységünk bűnös természetű. Van cselekvés és van visszahatás. Bármit is teszel, ott létrejön az akció és a reakció. Még ha jó visszahatásról van is szó, az akkor is bűnösnek számít. Akkor is bűnös. A védikus irodalom szerint például a jámbor tettek – a jámbor tettek gyümölcse... janmaiśvarya-śruta-śrībhiḥ (SB 1.8.26). Tegyük fel, hogy ebben az életben nem követsz el semmilyen bűnt, és minden tekintetben nagyon jámbor vagy. Jótékony vagy, jóindulatú, minden rendben van. Ám a Bhagavad-gītā azt mondja, hogy ez karma-bandhana, vagyis a karma köteléke. Ha adományként odaadsz valakinek mondjuk egy bizonyos összeget, a következő életedben annak az összegnek a négyszeresét, ötszörösét vagy tízszeresét kapod majd vissza. Ez tény. A vaiṣṇava filozófia szerint azonban ez is bűnös cselekedet. Miért bűnös? Mert újra meg kell születned ahhoz, hogy megkapd ezt a kamatos kamatot. Ez pedig bűnös dolog.

Tegyük fel, hogy egy nagyon gazdag családba születsz meg. Az anyaméhben töltött idő viszontagságai ugyanazok. Akár jámbor ember vagy, akár istentelen, az anyaméhben átélt nehézségek és fájdalmak azonosak – legyen szó feketéről vagy fehérről, indiairól vagy amerikairól, macskáról, kutyáról vagy bárki másról. Janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam (BG 13.9).

A születés, a halál, a betegség és az öregkor gyötrelmei mindenütt ugyanazok. Nem arról van szó, hogy ha gazdag családba születsz, akkor védett leszel a betegségekkel szemben. Nem arról van szó, hogy nem fogsz megöregedni. Nem arról van szó, hogy megmenekülsz a születés vagy a halál gyötrelmeitől.

Ezeket a dolgokat tehát világosan meg kell érteni. Ám az emberek annyira híján vannak a bölcsességnek, hogy nem törődnek ezzel... „Ó, a halál, rendben. Jöjjön csak a halál.” A születés... különösen manapság, amikor a gyermek az anyaméhben van, számos módszer létezik az elpusztítására. Rengeteg. Miért is? Mert az emberek annyira mélyen belegabalyodnak az anyagi létbe, hogy az illető még csak meg sem születhet; bekerül az anyaméhbe, de megölik, aztán egy másik anyaméhbe kerül, és ott is megölik. Így még a napvilágot sem látja meg. Értitek?

Tehát az anyaméhbe kerülni, majd újra elfogadni a halált, az öregkort és a betegséget, nem éppen kellemes dolog. Ha gazdag vagy, akkor is el kell viselned az anyagi lét ezen gyötrelmeit, és ha szegény vagy... az sem számít. Bárki, aki ebben az anyagi testben érkezik erre az anyagi világra, kénytelen elviselni ezeket a megpróbáltatásokat. Lehet, hogy amerikai vagy – a világ leggazdagabb nemzetének tagja. Ez nem jelenti azt, hogy ne léteznének betegségek, öregség, születés és halál. Az az értelmes ember, aki képes megoldást találni ezekre a problémákra; ő az igazi értelmes ember. Mások viszont csak toldozgatnak-foldozgatnak, és próbálják megoldani az anyagi élet problémáit, bár erre képtelenek... egyszerűen lehetetlen.

Ha anyagi módszerekkel akarjuk megoldani az anyagi létezés kérdését, az nem lehetséges. Ezt világosan ki is mondják. A Bhagavad-gītāban olvashatjuk: daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā (BG 7.14). Ez az anyagi természet – amely Kṛṣṇa saját energiája, mama māyā – szintén Kṛṣṇa egyik energiája. Minderről a hetedik fejezetben lesz szó. Nagyon nehéz tehát kikerülni ennek az energiának a hatása alól. A gyakorlatban is látjuk, milyen helyzetben vagyunk: erőfeszítéseink eltörpülnek az anyagi természet törvényeinek legyőzésére tett kísérletek során.

Ez pusztán időpocsékolás. Az anyagi természet legyőzésével nem válhatunk boldoggá. A tudomány ma már rengeteg mindent felfedezett. Vegyük például a repülőgépet, amellyel Indiából érkeztem. Régen hónapokig tartott volna eljutni a ti országotokba, repülővel viszont egyetlen éjszaka alatt ideérhetünk. Ezek kétségtelen előnyök.

Ám az előnyök mellett számos hátrány is akad. Amikor az ember a magasban, a repülőgépen ül, tudja, hogy veszélyes helyzetben van. Bármelyik pillanatban bekövetkezhet a katasztrófa. A gép a tengerbe vagy bárhová máshová is zuhanhat. Tehát nem teljesen biztonságos. Hasonlóképpen, bármilyen módszert is dolgozunk ki vagy fedezünk fel az anyagi természet törvényeinek legyőzésére, az mindig újabb veszélyeket is rejt magában. Ilyen a természet törvénye.

Tehát nem ez a módja annak, hogy megszabaduljunk az élet anyagi gyötrelmeitől. Az igazi megoldás az, ha véget vetünk feltételekhez kötött életünk e négy folyamatának. A feltételekhez kötött élet négy folyamata a születés, a halál, az öregség és a betegség. Valójában lelki lény vagyok. Ezt a Bhagavad-gītā elején kifejtik: a lélek sohasem születik meg, és sohasem hal meg. Élete akkor is folytatódik, amikor ez a konkrét testforma elpusztul.

Ez a test csupán egy villanásnyi idő, csupán néhány évig tart. Ám véget fog érni. Fokozatosan ér véget. Én például egy hetvenhárom éves öregember vagyok. Tegyük fel, hogy nyolcvan vagy száz évig élek; a már eltelt hetvenhárom év tekintetében tulajdonképpen már meg is haltam. Az már a múlté. Most talán még hátravan néhány év. Tehát a születésünk pillanatától kezdve folyamatosan haldoklunk. Ez tény.

A Bhagavad-gītā erre a négy problémára kínál megoldást. Kṛṣṇa itt ezt tanácsolja: mayy āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ (BG 7.1). Ha Kṛṣṇa oltalmába helyezed magad, és állandóan Kṛṣṇára gondolsz – ha tudatodat teljesen betöltik a Kṛṣṇával kapcsolatos gondolatok –, akkor Kṛṣṇa szerint az eredmény ez lesz: asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ yathā jñāsyasi tac chṛṇu – „Akkor tökéletesen, minden kétséget kizáróan meg fogsz ismerni Engem.”

Mindenki arra vágyik, hogy megtudja, mi Isten, és mi Isten természete. Egyesek azt mondják, nincs Isten, mások azt, hogy van... vagy hogy Isten halott. Ezek mind-mind kételyek. Ám Kṛṣṇa itt azt mondja: asaṁśayam – kétségek nélkül. Kétségtelenül tudni és érezni fogod, hogy Isten létezik, Kṛṣṇa létezik. És Ő minden energia forrása. Ő az ősi Úr. Ezeket a dolgokat minden kétséget kizáróan meg fogod ismerni. Először is, a kételyek (saṁśayaḥ) miatt nem haladunk előre a transzcendentális tudásban. Ezek a kételyek az igazi tudás művelésével, a megfelelő társasággal és a helyes módszerek követésével eloszlathatók. A kételyek tehát megszüntethetők. A Kṛṣṇa-tudatú emberek nem kergetnek lidércfényt vagy délibábot. Nem. Ők valójában a Legfelsőbb Istenség Személyisége felé haladnak, ahogyan azt a Brahma-saṁhitā is leírja: cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam (Bs. 5.29).

Létezik egy bolygó, amelyet cintāmaṇi-dhāmának, vagyis Goloka Vṛndāvanának neveznek. Ebben a dhāmában... ahogyan a Bhagavad-gītā mondja: mad dhāma. A dhāma az Ő lakhelyét jelenti. Kṛṣṇa azt mondja: „Van egy saját lakhelyem.” Hogyan tagadhatnánk ezt? Milyen is ez a lakhely? Ezt szintén leírja a Bhagavad-gītā és számos más védikus írás. Yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (Bg 15.6).

Itt, bármelyik dhāmára vagy bolygóra is mész... nem Szputnyikkal, hanem akár természetes születés útján is kerülhetsz bármely bolygóra – ahogyan ezen a bolygón is vagyunk –, de innen előbb-utóbb távoznod kell. Nem maradhatsz itt örökké. Amerikai vagy, rendben; de meddig maradsz amerikai? Az emberek ezt nem értik. El kell majd menned egy másik bolygóra, egy másik helyre.

Nem mondhatod azt, hogy: „Nem, én itt maradok. Van vízumom vagy állandó állampolgárságom.” Nem. Ez nem teszi lehetővé a maradást. Egy napon eljön a halál, és azt mondja: „Kérem, távozzon.” „De uram, még annyi elintéznivalóm van!” „Nem. A fenébe is az üzleteddel. Indulás.” Értitek? De ha eljutsz Kṛṣṇalokára – ahogy Kṛsna mondja: jad gatvā na nivartante –, akkor nem kell többé visszatérned. Jad gatvā na nivartante tad dhāma paramam mama (BG 15.6).

Ez a hely is Kṛṣṇa lakhelye (dhāma), hiszen minden Istené, Kṛṣṇáé. Senkinek sem a tulajdona. Az az állítás, hogy „Ez a föld, Amerika, a miénk, az Egyesült Államoké”, hamis állítás. Nem a tiétek, és nem is másé. Ahogyan néhány évszázaddal ezelőtt – négyszáz évvel ezelőtt – az indiánoké, a vörösbőrűeké volt, ti pedig valahogyan megszereztétek. Ki mondhatná biztosra, hogy mások nem jönnek majd ide, és nem foglalják el? Tehát mindez hamis állítás. Valójában minden Kṛṣṇáé. Kṛṣṇa azt mondja: sarva-loka-maheśvaram (BG 5.29) – „Én vagyok minden bolygó legfőbb tulajdonosa és irányítója.” Így tehát minden Őhozzá tartozik.

Ám Kṛṣṇa azt mondja, hogy minden az Övé, tehát minden az Ő dhāmája – a helye, az otthona. Miért is kellene hát máshová mennünk? De Ő így szól: yad gatvā na nivartante tad dhāma paramam (BG 15.6).

A paramam jelentése: legfelsőbb. Bár ez a hely is Kṛṣṇa dhāmája, Kṛṣṇa bolygója, mégsem parama, vagyis nem a legfelsőbb. Itt gondok vannak: születés, halál, betegség és öregkor. Ám ha visszatérsz Kṛṣṇa személyes lakhelyére – Goloka Vṛndāvanába, a cintāmaṇi-dhāmába –, akkor örök, boldog és tudással teli életben lesz részed. És hogyan érhető ez el? Íme a kezdet... Kṛṣṇa azt mondja: mayy āsakta-manāḥ – pusztán csak növeld a Kṛṣṇa iránti vonzalmadat. Csupán ennyi a módszer.

Mindezek... éneklünk, hallgatunk, táncolunk, élvezzük az életet. Miért? Hogy leválasszuk az életünket mindenféle értéktelen dologról, és Kṛṣṇához kapcsoljuk. Ez a folyamat. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Az elmédet mindenképpen kötnöd kell valamihez. Ha azonban valami értéktelen dologhoz kötöd, akkor ugyanaz vár rád: janma-mṛtyu-jarā-vyādhi (BG 13.9) – születés, halál, öregkor és betegség. Szenvedned kell. Szenvedned kell. A tudományod, az anyagi tudomány – semmi sem segít... nem. Senki sem képes megoldást találni ezekre a szenvedésekre. Ha viszont valódi, tartós megoldást és örök életet szeretnél, akkor kötődj Kṛṣnához. Egyszerű módszer. Mayy āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan. Ez a yoga tökéletes formája.

Az összes többi yogaféle legfeljebb abban segíthet, hogy eljuss a Kṛṣṇa-tudatnak erre a szintjére. Ám ha nem jutsz el a Kṛṣṇa-tudatnak erre a szintjére, akkor minden fáradozásod hiábavaló lesz. Ez nem a járható út. A yoga ama lassú folyamata nem kivitelezhető ebben a korban. Sőt, nemcsak ebben a korban – ötezer évvel ezelőtt sem volt az.

Ez nem lehetséges. Végezhetsz akármilyen tornagyakorlatokat, de sosem érsz majd célt. Ezt a yogamódszert maga Kṛṣṇa erősíti meg az utolsó fejezetben... illetve ez itt a hetedik fejezet. De már a hatodik fejezetben is ugyanazt mondta: yoginām api sarveṣām (BG 6.47) – „Az elsőrendű yogī az, akinek az elméje mindig hozzám, Kṛṣṇához kötődik.”

Ez tehát a Kṛṣṇa-tudat. Próbáld megérteni a Kṛṣṇa-tudatot! Ha valamilyen módon gyakorlod ezt, kötődni kezdesz Kṛṣṇához. Bárhogyan is. Yena tena prakāreṇa – bármilyen módon. Akárcsak akkor, amikor szeretsz valakit, és megpróbálod elérni... nem is olyan nehéz az. Ismerjük a módját.

Még egy állat is tudja, hogyan szerezze meg ügyesen, amit akar. A létért folytatott küzdelem lényege, hogy mindenki igyekszik elérni a célját – sokan ügyes fogásokkal. Próbáld meg te is! Ahelyett, hogy az anyagi világ csalóka délibábját kergetnéd, próbáld meg valamilyen ügyes módon elnyerni Kṛṣṇát. Ez teszi majd sikeressé az életedet. Valamilyen módon. Mayy ās...

yena tena prakāreṇa

manaḥ kṛṣṇe niveśayet

sarve vidhi-niṣedhāḥ syur

etayor eva kiṅkarāḥ

(Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.4)

Nos, oly sokan követik a Kṛṣṇa-tudat folyamatát... rengetegen vannak. Én csak sorra, apránként vezetem be a szabályokat, ám Indiában, ahol gyakorolják a Kṛṣṇa-tudatot, rengeteg előírás és szabály létezik. Egyesek azt mondják: „Swāmījī nagyon konzervatív. Rengeteg szabályt és előírást ír elő”, pedig én még az egy százalékát sem vezettem be ezeknek.

Egy százalékát sem. Mert lehetetlen volna bevezetni az összes szabályt és előírást a ti országotokban. Az én elvem az, hogy Rūpa Gosvāmī nyomdokait követem. Ő azt mondta: valahogyan érjük el, hogy először is kezdjenek kötődni Kṛṣṇához. Ez az én elvem. A szabályokat és előírásokat majd később követik. Először is váljanak kötődővé Kṛṣṇa iránt.

Ez tehát a yoga. Kṛṣṇa így magyarázza: mayy āsakta-manāḥ pārtha. Próbáljatok hát kötődni Kṛṣṇához. S miért ne kötődnétek Kṛṣṇához? Oly sok csodálatos dolog van a Kṛṣṇa-tudatban. Vannak művészetek, festészet, tánc, zene, elsőrangú ételek, elsőrangú öltözék, kiváló egészség – minden elsőrangú.

Csak egy ostoba gazember nem kötődik ezekhez az elsőrangú dolgokhoz. Mindenhez. Ráadásul mindez könnyű is. Mi lehet az oka annak, hogy valaki nem kötődik ehhez a folyamathoz? Az ok nem más, mint hogy elsőrangú gazember. (nevetés) Ennyi az egész. Őszintén mondom: bárki jöhet, és vitatkozhat velem arról, vajon nem elsőrangú gazember-e az, aki nem fogadja el a Kṛṣṇa-tudatot. Be fogom bizonyítani.

Ne legyetek hát elsőrangú gazemberek. Legyetek elsőrangú, értelmes emberek. Ahogy a Caitanya-caritāmṛta szerzője mondja: kṛṣṇa yei bhaje sei baḍa catura. Aki rátér a Kṛṣṇa-tudat útjára, az elsőrangú intelligens ember. Ne légy hát elsőrangú bolond, hanem válj elsőrangú intelligens emberré. Ez a kérésem.

Nagyon szépen köszönöm. (leborulnak)

Kérdés van?

A minap rengeteg diák jött el, most viszont senki. Mert egyszerűen csak elsőrangú gazemberek akarnak maradni, ennyi az egész. Ez... ez tény. Szóval, amennyiben valaki nem igazán intelligens, nem tudja befogadni a Kṛṣṇa-tudatot. Szeretik, ha így vagy úgy, de félrevezetik és becsapják őket. Ennyi az egész. Egyszerű dolog. Az eredmény pedig nagyszerű. Mégsem hajlandóak elfogadni. Igen.

Viṣṇujana: Számos történet szól arról, hogyan térített meg az Úr Caitanya sok-sok gazembert. Pusztán a jelenléte hatására elkezdték énekelni a Hare Kṛṣṇát. Hogyan nyerhetnénk el az Ő kegyelmét, hogy segíthessünk a környezetünkben élőknek a Hare Kṛṣṇa éneklésében?

Prabhupāda: Ha őszintén énekled ezt a mantrát, minden világossá válik. Ez a megtisztulás folyamata. Még ha vannak is benned ostoba gondolatok, vagy rossz társaság vesz körül, az sem számít. Ha egyszerűen csak énekelsz... mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez az éneklési folyamat az egyetlen módszer, amely eljuttatja az embereket a lelki fejlődéshez. A módszer tehát ez: énekelni és hallani. Hallgass előadásokat a Bhagavad-gītāról vagy a Śrīmad-Bhāgavatamból, próbáld megérteni azokat, énekelj, valamint kövesd a szabályokat és előírásokat.

A szabályok és előírások majd később jönnek. Először is próbálj meg hallani és énekelni. Śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ (SB 1.2.17). Puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ... Aki hallja a Hare Kṛṣṇát, az már pusztán a hallás által is erényessé válik. Megtisztul. Így egy bizonyos szakaszban képes lesz elfogadni. Az emberek azonban azt gondolják: „Mi ez a Hare Kṛṣṇa-mantrázás?” Értitek? Ha valami csalárdat kínálunk nekik – mondjuk a kuṇḍalinī-yogát vagy hasonló hókuszpókuszt –, annak nagyon örülnek. Értitek? Tehát saját maguk akarják, hogy becsapják őket. Erre megjelennek a csalók: „Igen, itt ez a mantra, adj nekem harmincöt dollárt, és hat hónapon belül Istenné válsz, négy karod lesz.” (nevetés)

Szóval, mi magunk akarjuk, hogy becsapjanak minket. Ez... a csalás folyamata az anyagi lét egyik velejárója. Az anyagi létnek négyféle hibája van. Az egyik, hogy hibákat követünk el, a másik pedig az, hogy olyasmit fogadunk el valaminek, ami valójában nem az. A hibázást nem nehéz megérteni. Mindannyian tudjuk, hogyan követünk el hibákat, baklövéseket. Még a nagy emberek is követnek el baklövéseket. Számtalan példa akad erre a politikusok körében: egy apró hiba vagy egy baklövés, esetleg egy hatalmas baklövés... szóval a hiba – „tévedni emberi dolog” – adott.

Hasonlóképpen, tényként fogadunk el olyasmit, ami nem tény. Hogyan is van ez? Nos, az anyagi létben mindenki azt hiszi: „Én ez a test vagyok.” De én nem ez vagyok. Nem ez a test vagyok. Ezt nevezik illúziónak, pramādának. Erre a legjobb példa, amikor egy kötelet kígyónak nézünk. Tegyük fel, hogy a sötétben ott hever egy kötél, és az ember azt hiszi: „Ó, itt egy kígyó.” Ez a legjobb példa az illúzióra: olyasmit fogadunk el valaminek, ami nem az. És ami a hibázást és a tévedést illeti – ez a hiányosság adott.

A harmadik hiba pedig az, hogy csalni akarunk, és hagyjuk is, hogy becsapjanak minket. Ebben ugzancsak igen nagy szakértők vagyunk. Állandóan azon jár az eszünk, hogyan csaphatnánk be valakit. És természetesen a másik fél is azon töri a fejét, hogyan csapjon be minket. Így az egész anyagi lét nem más, mint csalók és becsapottak társulása – ennyi az egész. Ez tehát egy újabb hiba. A negyedik hiba pedig az, hogy érzékeink tökéletlenek. Emiatt minden tudás, amelyhez hozzájutunk, tökéletlen tudás.

Az ember ugyan bocsátkozhat találgatásokba, de ezt csak az elméjével teheti. Ennyi az egész. Ám az elméje tökéletlen. Bármilyen következtetésre jusson is, végeredményben csak valami értelmetlenséget fog alkotni, mivel az elméje tökéletlen. Hiába adunk össze akár több ezer nullát, az nem lesz egyenlő eggyel. Nem; az továbbra is nulla marad. Így hát a Legfelsőbb megértésére irányuló találgatás folyamata nem más, mint puszta nulla.

Ezért anyagi létünk ezen hibái mellett lehetetlen eljutni az igazi élethez Emiatt olyan személyiségektől kell átvennünk a tudást, mint Kṛṣṇa és az Ő hiteles képviselője. Ez az igazi tudás. Így érhetjük el a tökéletességet.

Bhakta: Prabhupāda, mi a különbség az inkarnáció és az avatāra között?

Prabhupāda: Az avatāra maga az inkarnáció. Az avatāra azt jelenti... az inkarnáció – a szótáratok szerint – annyit tesz: „testet ölteni”? Vajon nem így van...? De az avatāra... természetesen az avatāráknak különböző fokozatai vannak. Az avatāra azt jelenti: aki alászáll... az eredeti szó az avataranam, ami alászállást jelent.

Az avatāra olyan valaki, aki egy magasabb szférából, egy magasabb rendű bolygóról érkezik. Ők nem ebből a világból, ebből az anyagi világból származó élőlények. A lelki világból jönnek. Őket nevezzük avatārának. Tehát az avatārák fokozatai eltérőek. Létezik śaktyāveśa-avatāra, guṇa-avatāra, līlā-avatāra, yuga-avatāra – és még sok más.

Tehát az avatāra az, aki közvetlenül a lelki világból érkezik. Ami pedig az inkarnációt illeti... természetesen az avatārát gyakran „inkarnációként” fordítják, ám szerintem az inkarnáció valódi jelentése: „aki testet ölt”. Nemde? Nos, ami az inkarnációt illeti... mindenki anyagi testet ölt. Ám az avatārák esetében... léteznek Visnu-avatārák, sőt, a bhaktáknak is vannak avatārái. Különböző szintű avatārák léteznek. Erről olvashatsz majd az Úr Caitanya tanításai című könyvben, amely hamarosan megjelenik. Igen.

Jaya-gopāla: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van című könyv negyedik fejezetében az áll, hogy Arjuna jelen volt, amikor a Bhagavad-gītā tanításait sok-sok évvel ezelőtt a Napistennek átadták. Milyen szerepet töltött be ott?

Prabhupāda: Ő is jelen volt, de elfelejtette.

Jaya-gopāla: Milyen szerepet töltött be, ha nem a Kurukṣetra-i csata idején hangzott el a tanítás? Milyen szerepet?

Prabhupāda: Arjunát az Úr legfelsőbb akarata helyezte abba a helyzetbe. Amíg... Akárcsak a színpadon: az apa és a fiú is egy-egy szerepet játszik. Az apa királyt alakít, a fia pedig egy másik királyt; ellenséges viszonyban állnak egymással. Ám valójában csak szerepet játszanak.

Hasonlóképpen, Arjuna Kṛṣṇa örök barátja. Nem eshetett tévhitbe. Hogyan is kerülhet tévhitbe, amikor Kṛṣṇa állandóan a barátja? Mégis úgy kellett tennie, mintha tévhitben élne, hogy eljátszhassa a feltételekhez kötött lélek szerepét, s így Kṛṣṇa kifejthesse az egész tanítást. Egy hétköznapi ember szerepét játszotta, ezért kérdései is olyanok voltak, mint egy átlagember kérdései.

Mivel... nos, a Gītā tanításai időközben elvesztek. Erről már volt szó. Kṛṣṇa tehát újra át akarta adni a Gītā yoga-rendszerét. Ehhez pedig szükség volt valakire, aki kérdéseket tesz fel. Ahogyan most te kérdezel, én pedig válaszolok. Hasonlóképpen Arjuna is – bár valójában nem volt kitéve a tévhitnek – a feltételekhez kötött lelkek képviselőjeként lépett fel, és számos kérdést tett fel, amelyekre az Úr megadta a válaszokat.

Tamāla Kṛṣṇa: Prabhupāda, amikor szolgálatot végzek neked, néha nagyon jól érzem magam, de aztán, amikor arra gondolok, milyen rossz és tökéletlen ez a szolgálat, szörnyen érzem magam. Melyik érzés a helyes?

Prabhupāda: (kuncogva) Szörnyen érzed magad?

Tamāla Kṛṣṇa: Igen.

Prabhupāda: Miért? Mikor érzed magad szörnyen?

Tamāla Kṛṣṇa: Amikor látom a sok baklövést és hibát, amit elkövetek.

Prabhupāda: Néha... ez jó dolog. Elismerni a hibákat – még akkor is, ha valójában nincs is hiba –, ez az őszinte szolgálat jele. Ahogyan az apa nagyon szereti a fiát, vagy a fiú az apját: ha a fiúnak csak egy kis baja is esik, az apa rögtön arra gondol: „Ó, a fiam meghalhat. Elszakadhatunk egymástól.” Ez az erős szeretet jele. Nem arról van szó, hogy a fiú azonnal meghal, érted, de az apa mégis erre gondol. Az elválás gondolata. Érted?

Szóval, ez jó jel. Nem szabad azt gondolnunk, hogy minden tökéletesen megy. Mindig azt kell gondolnunk: „Képtelen vagyok rá.” Ez nem baj. Soha nem szabad azt hinnünk, hogy „tökéletes vagyok”. Mert a máyā olyan erős: amint egy kicsit is elbízod magad, azonnal támadást indít. Érted? Beteg állapotban...

Ahogyan annál, aki kellő óvintézkedéseket tesz, kicsi az esély a visszaesésre. Szóval, ez nem baj. Mindig így kell gondolkodnunk: „Lehet, hogy nem végzem jól a dolgomat.” De amennyire erőnkből telik, végezzük jól a feladatunkat, ám sose higgyük azt, hogy az tökéletes. Ez a helyes hozzáállás.

Tamāla Kṛṣṇa: Ha valakit hatalmába kerít a māyā, mi a leggyorsabb módja annak, hogy visszatérjen Kṛṣṇához?

Prabhupāda: Ó, Kṛsna, Kṛsna... egyszerűen csak imádkozz Kṛsnához, valahányszor a māyā vonzását érzed: „Kérlek, ments meg! Kérlek, ments meg!” Ez az egyetlen út. És Ő meg fog menteni. A māyā birodalmában vagyunk, így a māyā itt nagyon erős. De ha szorosan kapaszkodunk Kṛsnába, a māyā nem árthat nekünk. Igen. Szilárdan kell ragaszkodnunk Kṛsnához. Akkor nem következik be bukás. Igen.

Bhakta: Prabhupāda, amikor kint vagyunk saṅkīrtanán és énekelünk, mi a legjobb módja annak, hogy bevonjuk a tömeget, és ők is velünk együtt énekeljenek? Mi lenne a legjobb módja annak, hogy...

Prabhupāda: A legjobb módszer az, ha folytatod az éneklést. A feladatod nem az – hogy is mondjam –, hogy a tömeg kedvében járj. A feladatod az, hogy Kṛṣṇát elégedetté tedd, és akkor a tömeg is automatikusan elégedett lesz. Nem azért megyünk ki, hogy a tömegnek kedvezzünk. Azért megyünk, hogy adjunk nekik valamit: Kṛṣṇát. Ezért nagyon ügyelned kell arra, hogy vajon a megfelelő módon közvetíted-e Kṛṣṇát. Akkor ők is elégedettek lesznek.

Az egyetlen feladatod legyen az, hogy Kṛṣṇát tedd elégedetté. Akkor mindenki elégedett lesz. Tasmin tushte jagat tushta. Ha Kṛṣṇa elégedett, akkor az egész világ elégedett. Ha vizet öntesz a gyökérre, az automatikusan eljut a fa minden részébe. Nos, Kṛṣṇa a nagy fa, a nagy fa gyökere; ha tehát Kṛṣṇát öntözöd – a Hare Kṛṣṇa mantrát énekled, és követed a szabályokat és előírásokat –, akkor minden rendben lesz.

Nos, igen, van kérdés?

Jaya-gopāla: Vajon a prasādam elfogadása a szeretet egyik megnyilvánulása, amikor ételt fogadunk el attól, akit szeretünk?

Prabhupāda: Igen. Felajánlod, majd elfogadod. Dadāti pratigṛhṇāti bhuṅkte bhojayate guhyam ākhyāti pṛcchati ca (Upadeśāmṛta 4). Feltárod az elmédet (szívedet) Kṛṣṇának, és Kṛṣṇa útmutatással is ellát majd téged. Érted? Felajánlod Kṛṣṇának: „Kṛṣṇa, Te annyi csodás dolgot adtál nekünk. Ezért először Te kóstold meg. Aztán mi is fogyasztunk belőle.” Kṛṣṇa elégedett lesz. Igen. Ennyi az egész. Kṛṣṇa eszik, és ugyanúgy vissza is helyezi az ételt. Pūrṇasya pūrṇam ādāya pūrṇam evāvaśiṣyate (Īśo-megszólítás). Az, hogy felajánlunk valamit Kṛṣṇának, nem jelenti azt, hogy Kṛṣṇa... Kṛṣṇa eszik ugyan, de Ő annyira teljes és tökéletes, hogy az egészet érintetlenül, teljességében hagyja meg.

Az emberek azonban még azt sem értik: azzal nem veszítünk, ha felajánlunk valamit Kṛṣṇának. Csak nyerünk vele. Kizárólag nyerünk. Szépen felékesíted Kṛṣṇát; látod? Ekkor a szép dolgok látványa iránti vágyad kielégülést nyer. Többé már nem vonzanak majd a világ úgynevezett szépségei. Ha kényelmes körülményeket biztosítasz Kṛṣnának, te magad is kényelmes helyzetbe kerülsz.

Ha finom ételt ajánlasz fel Kṛṣṇának, te magad is fogyasztasz belőle. Olyan ez, mint amikor kifestem az arcomat: én magam nem látom, milyen szép, de ha tükröt tartok magam elé, az arcom tükörképe gyönyörű. Hasonlóképpen, te Kṛṣṇa tükörképe vagy. Az ember Isten képmására teremtetett. Tehát, ha boldoggá teszed Kṛṣṇát, látni fogod, hogy a tükörképed – vagyis te magad – is boldog. Kṛṣṇának nincs szüksége a szolgálatodra ahhoz, hogy boldog legyen. Ő önmagában is teljes. Ám ha megpróbálod... boldoggá tenni Kṛṣṇát, akkor te magad is boldog leszel. Ez a Kṛṣṇa-tudat mozgalmának lényege. Tehát, igyekezz szépen felékesíteni Kṛṣṇát, ajánlj fel Neki mindenféle ételt, és törekedj arra, hogy a lehető legkényelmesebb körülményeket biztosítsd Számára. Ilymódon vissza fogod kapni mindazt, amit felajánlasz Neki. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Jól van. Énekeljetek. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

A betegség... az anyagi betegség olyan, mint a kutya farka. Értitek? A kutya farka ilyen görbe. Bármennyire is olajozod, vagy próbálod kiegyenesíteni, mindig visszagörbül. (nevetés) (kuncogás) Értitek? Ezek az emberek anyagi élvezetekre vágynak. „Ha Swāmījī valamilyen mantrával olcsón anyagi élvezetet tud felkínálni nekünk, akkor eljövünk” – gondolják. Értitek? De amikor Swāmījī azt mondja: „Ez mind csak ostobaság; gyertek Kṛṣṇához”, akkor azt mondják: „Ez nem jó. Ez nem jó.”

Mert ők így akarják tartani a farkukat. Bármilyen kenőcsöt is használsz, az visszagörbül. (nevetés) Ez a betegségük. Anyagi dolgokat akarnak. Ennyi az egész. „Ha mantrával vagy valamilyen trükkel fokozhatjuk az anyagi élvezeteinket, ó, az nagyon jó. Vegyünk be valami szert, éljünk a bolondok paradicsomában, és gondoljuk azt: »Ó, a lelki világban vagyok«.” Ezt akarják. A bolondok paradicsomában akarnak maradni. Ám amikor mi az igazi paradicsomot kínáljuk, elutasítják.

Jól van. Énekeljetek.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Hölgy bhakta: Prabhupāda? Ez a rózsa az egyik rózsabokrunkon nőtt kint.

Prabhupāda: Hmm?

Hölgy bhakta: Ez kint, az udvarunkon nőtt egy bokron.

Prabhupāda: Ó, ez nagyszerű. Nagyon szép. (szakadás) (vége)