Category:HU/681113 - Lecke - Los Angeles

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: ...különösen az Úr Caitanya tanítványi láncolata, és Narottama Dāsa Ṭhākura által bemutatva, aki ezt a hari hari biphale janama goṅāinu-t énekelte, aki egy híres ācārya. Szerzeményeit védikus igazságként fogadják el. Ennek a dalnak a jelentése nagyon szép. Siránkozik, Harihoz, az Úrhoz fohászkodik.

Hari hari biphale janama goṅāinu: „Kedves Uram, haszontalanul tönkretettem az életemet.” A biphale azt jelenti, haszontalanul, a janama születést jelent, a goṅāinu pedig azt jelenti, hogy „meghaltam”. Ő egy átlagembert képvisel, mivel mindannyian pusztán csak tönkretesszük az életünket. Nem tudják, hogy tönkreteszik a saját életüket.

Azt hiszik, „Nagyon szép lakásom, nagyon szép autóm, nagyon kedves feleségem, nagyon jó jövedelmem, nagyon jó társadalmi helyzetem van.” Oly sok minden. Ezek anyagi vonzalmak. Gṛha-kṣetra-sutāpta-vittair.

(félre) Hagyd abba. Ó, ez minden...

A vonzalmat, az anyagi vonzalmat a Śrīmad-Bhāgavatam sokféleképpen fogalmazza meg. Az egyik helyen nagyon szépen összefoglalja, hogy mi is ez az anyagi vonzalom. Az anyagi vonzalom alapelve a szex. Pumsaḥ striya mithuni-bhavam etam (SB 5.5.8). A férfi egy másik nő után vágyakozik, a nő pedig egy másik férfi után. Ez az anyagi élet alapelve. Puṁsaḥ striyā mithunī-bhāvam etam (SB 5.5.8).

A mithunī-bhāvam szexet jelent. Tayor mitho hrdaya-granthim. És amikor ténylegesen belemerülnek a szexuális életbe, mindketten túlságosan vonzódnak hozzá.

Hṛdaya-granthim. A granthi nagyon kemény csomót jelent: „Nem hagyhatlak el.” Azt mondja: „Nem hagyhatlak el. Te vagy az életem és a lelkem”, és a nő azt mondja: „Te vagy az életem és a lelkem.” Néhány napra. És aztán megint válás. Értitek?

De a kezdet adott. Az anyagi vonzalom alapelve ez a szexuális élet. Ez általános. Azok, akik a társadalmi konvenciók alapján sokféleképpen szervezték meg a szexuális életet... ...a házasság egy másik konvenció, ami egy nagyon szép külalakot kölcsönöz, nem úgy, mint az állatoknál. Ez minden.

Ahogy néha mondják, a házasság legalizált prostitúció. Nos, a társadalmi konvenciók szerint a házasság egy jogosítvány, de ugyancsak a szexuális életen alapul. A társadalmi élet fenntartásához azonban el kell fogadni valamilyen szabályozó elvet. Ezért az állatokhoz hasonló szexuális élet és a házasságban történő szexuális élet között különbség van; jobb. Ez a civilizált világban elfogadott.

Szóval, amikor valamilyen módon egybekelnek, akkor a következő igény a szép lakás, a gṛha. A következő igény, a gṛha-kṣetra, a föld, mert az emberi civilizáció a földön és a teheneken, a gavayā dhanavān alapul. Régebben valakit a tehenek száma, a föld birtoklása alapján tartottak gazdagnak, nem pedig ezeknek a papíroknak, ennek a hamis pénzek alapján. Jelenleg, ha van nyomtatott papírod, ezer dollárosaid... azok valójában papírok.

Amikor a kormányzat kudarcot vall, nincs értéke. De ténylegesen, ha van valamennyi földed és tehened, a kormányzat akár kudarcot vall, akár nem, az értéked adott. Ez tehát egy tényleges tulajdon. Ezért szanszkrit nyelven azt mondják, gavayā dhanavān. Egy embert a tehenek száma alapján mondanak gazdagnak... a tehenek száma alapján. Ez volt a civilizáció mutatója a védikus korban.

Gṛha-kṣetra-suta. A suta gyerekeket jelent. Amikor van lakásod, amikor van feleséged, amikor van... akkor a következő igényed a gyerekek, suta. Gyermekek nélkül ugyanis nincs kellemes otthoni élet. Putra-hīnaṁ gṛhaṁ śūnyam (Cāṇakya Paṇḍita). Gyermekek nélkül az otthoni élet olyan, mint a sivatag. A gyermekek az otthoni élet vonzereje. Szóval, grha-kṣetra-suta āpta. Az āpta a rokonokat vagy a társadalmat jelenti. Sutāpta-vittaiḥ: és mindezeket a kellékeket pénzzel kell fenntartani. Ezért pénzre van szükség, vittaiḥ. Ezáltal aztán az ember belegabalyodik ebbe az anyagi világba. Janasya moho 'yam. Ezt hívják illúziónak. Illúziónak.

Miért illúzió? Oly fontos dolgok, miért lenne illúzió? Az illúzió azt jelenti, hogy a kellékek eme szép elrendezése – otthon, élet, lakás, feleség, gyerekek, társadalom, pozíció – ez mind rendben van, de amint ez a test véget ér, mindennek vége, te egy ezt követő síkon helyezkedsz el. Nem tudod, mi a következő sík. A következő sík lehet egy ember, egy macska, egy kutya, egy félisten vagy bármi más. Te nem tudod.

És amint megkapod a következő életed, mindezeket a dolgokat elfelejted. Nem emlékszel arra, hogy mi voltam, mi volt az otthonom. Minden véget ért. Minden véget ért – villanásszerűen, mint egy buborék. Az óceánban a különböző hullámok csapkodása által azonnal rengeteg buborék keletkezik, és a következő pillanatban, ó, mind véget ér. Megszűnnek. Toye janame punaḥ toye samat.

Így zajlik az élet. Az élőlény az élet számos faján keresztül, számos bolygón át utazik. Ám ez az emberi létforma arra ad lehetőséget, hogy megértsük, hogyan vándorlok egyik helyről a másikra, egyik életből a másikba, és hogyan vesztegetem az időmet anélkül, hogy megérteném, mi az eredeti helyzetem, miért vagyok nagy szorongásban, nyomorúságban.

Ezeket a dolgokat ebben az emberi létformában kell megérteni. Ám ahelyett, hogy megértenénk a valódi helyzetünket, az élet folyamatát, mindent elutasítunk. Puszután csak ezzel foglalkozunk: gṛha-kṣetra-sutāpta-vittaiḥ (SB 5.5.8). Gṛha-kṣetra-sutāpta-vittaiḥ – otthon, társadalom, pénz, pozíció – ez mind rendben van, feltéve, hogy ki tudsz szabadulni ezekből az anyagi béklyókból. Egyébként, ha pusztán csak ezek a dolgok kötnek le és ejtenek rabul, akkor tönkre teszem az életemet.

Narottama Dāsa Ṭhākura tehát, minket képviselve, így panaszkodik: „Kedves Uram, tönkretettem az életemet. Pusztán csak tönkretettem az életemet.” Miért? Ez az élet, ez az emberi létforma, manuṣya-janama pāiyā, rādhā-kṛṣṇa nā bhajiyā. Ez az emberi létforma arra szolgált, hogy megértsük, mi Rādhā-Kṛṣṇa, és hogy imádjuk Rādhā-Kṛṣṇát vagyis az Urat, az Ő energiáját, bárminek is nevezzük – a Hare Kṛṣṇa vagy a Rādhā-Kṛṣṇa, a Hare Rāma, ugyanaz a dolog, az Úr és az Ő energiája.

Nos: „Ahelyett, hogy kapcsolatba lépnék Rādhā-Kṛṣṇával, pusztán csak tönkreteszem az életemet az érzékkielégítéssel.” Így siránkozik: hari hari biphale janama goṅāinu: „Haszontalanul tettem tönkre az életemet.” Miért? Miért siránkozol? Azt mondja: golokera prema-dhana, hari-nāma-saṅkīrtana. A Hare Kṛṣṇa éneklése, ez a transzcendentális rezgés, nem anyagi dolog. A transzcendentális hajlékból, a golokerából származik. A Goloka Kṛṣṇa transzcendentális hajlékát jelenti.

Golokera prema-dhana. Onnan, Kṛṣṇa transzcendentális hajlékából... akárcsak a napfény, honnan jön? A Napbolygóból. Mindenki tudja. Bár oda nem juthatsz el, messze, nagyon messze van a számodra elérhető körön túl, de megértheted, hogy a napfény a Napbolygóból jön. Efelől nincs kétség.

Hasonlóképpen ez a rezgés, ez a ragyogás, Kṛṣṇától származik, Golokáról. Golokera prema-dhana. És a prema-dhana azt jelenti, hogy ez az éneklés a Kṛṣṇa iránti szerelemből fakad. Szóval, golokera prema-dhana, hari-nāma-saṅkīrtana, rati nā janmilo kene tāy. „Nem ragaszkodom hozzá.” Miért kellene ehhez ragaszkodni? Ezt a következő sorban magyarázza el: viṣaya-viṣānale, dibā-niśi hiyā jvale. Hiyā. A hiyā szívet jelent. A szívünk mindig lángol. Miért? Kapcsolatban állunk ezzel az anyagi érzékkielégítésre szolgáló folyamattal. Egyetlen érzékkielégítésre való folyamat sem elégít ki.

Próbálkozom így, próbálkozom úgy, így, meg úgy. Éritek? Ahogy az emberek oly sokféleképpen próbálkoznak az érzékkielégítéssel, elérkeztek a végső ponthoz, a meztelen képhez, a meztelen tánchoz. Hogy mondják? Minek nevezik ezt egy szóval?

Bhakta: Miniszoknya.

Prabhupāda: Miniszoknya, igen. Mivel itt az alapelv csak a szex, mindenki hívogat, "Igen, gyerünk, szex. Gyerünk, szex." De akár így, akár úgy, szex, akárhogyan is élvezed, nem lehetsz elégedett. Ez biztos. Mert ez nem a te élvezeti síkod.

Te lelki lény vagy. Amíg nem jutsz el a lelki síkra, ezek anyagi dolgok, bármilyen érzéki élvezet... ezért soha nem leszel elégedett. Pusztán csak sóvárogni fogsz utána, de elégedettség nem lesz.

Ezért mondja Narottama Dāsa Ṭhākura, viṣaya-viṣānale. A viṣaya ezeket az anyagi igényeket jelenti: evés, alvás, párzás; ezeket nevezik viṣayának. Olyanok, mint a méreg, a tűz. Szóval, mindenki ég. Viṣaya-viṣānale, dibā-niśi hiyā jvale. A jvale azt jelenti, hogy ég, a szívem ég. Tari bare nā koinu upāy. „De én nem kerestem a megkönnyebbülést, a közvetlen megkönnyebbülést, a hari-saṅkīrtanát, ezt az éneklést. Nem vonzódom ehhez. Ezért tettem tönkre az életemet.”

Aztán azt mondja: brajendra-nandana yei, śacī-suta hoilo sei. Nos, a Hare Kṛṣṇa eme éneklését maga Kṛṣṇa, Vrajendra-nandana vezeti be. Kṛṣṇa Nanda Maharája fiaként jelent meg Vṛndāvanában; ezért hívják Vrajendra-nandanának, Vrajeśa-tanayának. Ezek nevek. Nos, ugyanez a Vrajendra-nandana, Kṛṣṇa, Śacīnandanaként jelent meg.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége örömét leli abban, amikor híve nevén, energiájának nevén szólítják Őt. A híve is az Ő energiája. Neki tehát nincs apja. Ő mindenkinek az atyja, de elfogad a bhaktái közül valakit. Egy bhakta Kṛṣṇát akarja fiának, ezért Kṛṣṇa elfogad egy bhaktát apjának.

Szóval, senki sem válhat az apjává, de egy bhakta... ahogy ez a lány, Nandarāṇī is, neveli a lányát, mindig szolgálatot nyújtva. A gyermek elfogadja a szolgálatot a szüleitől. Az ő dolga csak az, hogy elfogadja. Kínzás és szolgálat elfogadása. A bhakták tehát elfogadják Kṛṣṇát fiuknak, hogy Kṛṣṇa pusztán megkínozhassa őket, és elfogadhassa a szolgálatot tőlük. Ez a szabály. Mivel a bhakta szolgálni akar, ez a szolgálat legjobb módja. A gyermek mindig szolgálatra fog szorulni. Nos, ez a felfogás, az Abszolút Igazság, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének apasága kétségtelenül nagyon jó, de nincs benne szolgálat. Az apa követelőzésre való: „Apa, add meg nekem ezt. Apa, add meg nekem azt.” És itt a vaiṣṇava felfogás, miszerint a Legfelsőbbet gyermeként fogadja el, hogy szolgálatot nyújtson. Nem elfogadjon. Egyetlen szülő sem fogad el semmilyen szolgálatot a gyermektől, ő pusztán csak szolgálatot nyújt.

Szóval, mindegy, Vrajendra-nandana, az Úr fiaként való elfogadásának gondolata... Nanda Mahārāja Kṛṣṇát fogadta el fiának, hasonlóképpen Śacīdevī az Úr Caitanyát fogadta el fiának. Mindketten egyek. Narottama Dāsa Ṭhākura ezért ezt mondja: „Ugyanaz a Vrajendra-nandana, Kṛṣṇa, most az Úr Caitanyaként, Śacī fiaként jelent meg. És ugyanaz a Balarāma Nitāi lett.”

És mi az Ő dolguk? A dolguk, hogy pāpī-tāpī jata chilo: „Mindenféle bűnös, feltételekhez kötött lelket maguknak követelnek.” Az egyetlen dolguk ez… mert ebben a korban, a Kali-yugában, nem találni tökéletesen jámbor embert vagy szentet. Mindenki rengeteg bűnös cselekedet rabja.

Pāpī-tāpī yata chilo, hari-nāme uddhārilo. Pusztán az éneklés terjesztésével Ő mindenkit magának követelt, bármilyen elbukott is legyen az. „Rajta, énekeljétek a Hare Kṛṣṇát, és szabaduljatok fel.” Értitek? Nagyon szép dolog. Pāpī-tāpī yata chilo, hari-nāme uddhārila. Milyen bizonyítéka van rá Neki? Ta 'ra sākṣī jagāi és mādhāi. Jagāi-Mādhāi, a két testvér, az első számú kicsapongók. Értitek?

Ők maguk voltak az összes bűnös dolog. Részegesek, nővadászok, húsevők, és sok minden mások voltak. És természetesen egy nagyon emelkedett brāhmaṇa családban születtek, de a rossz társaság miatt ilyenné váltak. Hasonlóképpen, a jelen korban, ez az emberi társadalom, bár árja családból származik, nagyon jó családból, viszont a társaság miatt az egyetlen, ami körülveszi őket a nők és a részegség, a húsevés és a szerencsejáték. Ez minden. Szóval, Jagāi-Mādhāi ennek a populációnak a mintapéldánya, és az Úr Caitanya pusztán a Hare Kṛṣṇa által szabadította fel őket.

Nos, ez az éneklési folyamat, a Hare Kṛṣṇa, valójában megszabadítja ezeket a bukott lelkeket mindenféle kudarcot elkerülve. Ez nem hamis propaganda. Bárki, aki ezt az éneklési folyamatot választja, bármi legyen is az, ne a múltja alapján gondoljunk rá. Szentté fog válni. Tiszta Kṛṣṇa-tudatú emberré fog válni. Tehát pāpī-tāpī yata chilo, hari-nāme uddhārilo, ta 'ra sākṣī jagāi-mādhāi. A bizonyíték Jagāi-Mādhāi.

Aztán azt mondja: hā hā... amikor rájött, hogy „Én Kṛṣṇa örök szolgája vagyok”, akkor meghódolt. Ez a folyamat, az éneklés folyamata megtisztítja a szívünket, az égő szívünket, és megértjük, hogy „Én a Legfelsőbb, Kṛṣṇa örök szolgája vagyok”. Aztán, amint eljut erre a megértésre, ahogy azt a Bhagavad-gītā is megerősíti, bahūnāṁ janmanām ante jṣānavān māṁ prapadyate (BG 7.19), „Sok-sok születés után, amikor az ember valóban bölccsé, bölcs emberré, jñānavānná válik” – a jñānavān bölcs embert jelent –, akkor mit tesz? „Meghódol Nekem” – mondja Kṛṣṇa. Miért? Vāsudevaḥ sarvam iti (BG 7.19): „Mert Vāsudeva, Kṛṣṇa, minden.” Sa mahātmā su-durlabhaḥ: „Az ilyen nagy lélek nagyon ritka.” Ez áll ott…

Ám Caitanya Mahāprabhu azzal tette könnyűvé, hogy pusztán a Hare Kṛṣṇa éneklésével ilyen nagy lélekké válhatunk. Ezért a végén Narottama Dāsa Ṭhākura azt mondja: hā hā prabhu nanda-suta, vṛṣabhānu-sutā-juta. Ismét a sutā, a fia, Nanda fia, és Rādhārāṇī, Vṛṣabhānu lánya, ők ketten. Kṛṣṇa...a Vaiṣṇavák, ők nem pusztán Rādhārāṇī nélkül imádják Kṛṣṇát.

Nem Sītā nélkül imádják Rāmát. Nem imádják Nārāyanát Lakṣmī nélkül. Mert az Úrnak és az energiának jelen kell lennie. Nem mondjuk... nem hisszük, hogy Isten minden energiától mentes. Nem. „Hare Kṛṣṇa.” Először az energiát szólítják meg, Harā, Hare, majd Kṛṣṇa.

Ezért Narottama Dāsa Ṭhākura itt is így imádkozik: „Kedves Uram Kṛṣṇa, most a belső energiáddal, az örömenergiáddal, Rādhāval együtt vagy jelen előttem. Ezért hát meghódolok Neked.” Hā hā prabhu nanda-sutā. És „Ne hanyagolj el, mert nagyon bűnös vagyok, a múltbeli életem rendkívül fekete. Ne hanyagolj el. Kérlek, fogadj el. Ne rúgj el magadtól. Meghódolok Neked.” Ez a dal értelme.

Ezt az utasítást ezért mindannyiunknak követnünk kell. A megtisztító folyamat a Hare Kṛṣṇa éneklése. Amint a szívünk megtisztul, teljesen meggyőződünk arról, hogy „Az Úr a Legfelsőbb. Én az Ő örök szolgája vagyok. Ezt elfelejtettem. Szolga… a szolgaságom adott, ám az Úr szolgálata helyett az érzékeimet szolgálom. Ez minden.”

„Sosem váltam úrrá. Nem vagyok az érzékeim ura, hanem azok szolgája. Ez az én helyzetem.” Akkor miért ne válnál a Legfelsőbb szolgájává ahelyett, hogy az érzékek szolgáját szolgálod?

Nem válhatsz úrrá. Valójában akkor válsz az érzékek urává, amikor ténylegesen Kṛṣṇa szolgája vagy – máskülönben ez nem lehetséges. Két szó van: a gosvāmī és a go-dāsa. Azokat a személyeket, akik az érzékeik szolgái, materialista go-dāsának nevezik, és azokat, akik az érzékek urai, gosvāmīnak. Gosvāmī.

Ők uralják az érzékeket. A nyelv olyasmit akar enni, ami nem… „Ó” – beszabályozza. „Ó, nyelv, nem ízlelheted meg ezeket a dolgokat.” „Ez nem kṛṣṇa-prasāda.” Ezért válik gosvāmīvá, mesterré. Nem engedi meg a nyelvének, hogy akármilyen értelmetlen dolgot egyen, kivéve a kṛṣṇa-prasādát. Nem engedi meg érzékeinek a válogatás nélküli érzékkielégítést. Csak szolgálatot végez. Ezt hívják odaadó szolgálatnak.

Hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate (CC Madhya 19.170). A bhakti, ez alatt az odaadó szolgálat alatt azt értjük, amikor érzékszerveidet az érzékek Urának elégedettségére használod. Az érzékek legfelsőbb ura Kṛṣṇa. Nos, mi megpróbáljuk az érzékeket személyes szolgálatunkra alkalmazni. Ezt hívják māyānak, illúziónak. Ugyanezek az érzékek, amikor Kṛṣṇa szolgálatában állnak, megtisztulnak; az a tökéletesség. Szóval, nem arra törekszünk, hogy megállítsuk az érzékek működését, ám az érzékek megtisztulnak, hogy az Úr szolgálatában lehessenek. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat)

Szóval, van kérdés? Igen.

Tamāla Kṛṣṇa: Prabhupāda, hogy volt az, hogy az Úr Jézust Isten fiának nevezték? Ha Kṛṣṇa az, aki általában a fiú, akkor hogyan lehetséges, hogy Jézus volt a fiú?

Prabhupāda: Nem általában. Kṛṣṇa az apa, ezt elmondtam neked. De Ő szeretetéből fiúvá válik. Kṛṣṇa az apa. Kṛṣṇa helyzete az apa, de Ő... Ő pusztán apa, viszont néha önként fiúvá is válik, hogy megízlelje, milyen fiúnak lenni. Fiúnak lenni nem az Ő eredeti helyzete. Apának lenni, az az Ő eredeti helyzete. Ám önként elfogadja, hogy fiú legyen. De ki legyen az Ő apja? Az eredeti apa Ő maga. Ő mindenki apja. Ahaṁ bīja-pradaḥ pitā. A Bhagavad-gītāban ez áll: sarva-yoniṣu kaunteya (BG 14.4): „Milliónyi, 8 400 000 létforma van, és én vagyok mindezen élőlények atyja.” Szóval, ki legyen az Ő apja? Senki sem az apja, kivéve a bhakta, amikor azt mondja: „Kedves Uram, egy olyan fiút akarok, mint Te”, ezért Kṛṣṇa elfogadja: „Ó, hol van még egy olyan fiú, mint Én? A fiad leszek.” Ez minden.

Akárcsak Vasudeva és Devakī. Előző életükben szigorú önmegtartóztatáson estek át. Házaspárok voltak, de nem folytattak nemi életet. Elhatározták, „Amennyiben nem kapjuk meg az Urat fiunkként, nem lesz fiunk egyáltalán.” Így folytatták a sok éven, sok ezer éven át tartó önmegtartóztatást.

Aztán megjelent az Úr: „Mit akartok?” „Uram, egy olyan fiút akarok, mint Te.” „Hol szerezhetnék még egy olyan fiút, mint Én? A fiad leszek.” Szóval, Kṛṣṇa, vagyis az Úr, mindenkinek az atyja, de önként elfogadja, hogy a bhaktája fia legyen. Máskülönben az Ő helyzete mindig az apa helyzete.

Igen.

Madhudviṣa: Prabhupāda, a Śrīmad-Bhāgavatam harmadik kötetében olvastam, hogy amikor valaki felszabadult lélekké válik, eléri a tökéletes szabadságot, sőt, ez a szabadság néha Kṛṣṇa szintjén, vagy akár még Kṛṣṇa szintje felett is van.

Prabhupāda: Igen.

Madhudviṣa: Megmagyaráznád ezt?

Prabhupāda: Igen. Akárcsak ez a Vasudeva, ő is több, mint Kṛṣṇa. Yaśodā... láttad a képet, Yaśodā megkötözi Kṛṣṇát?

Madhudviṣa: Ó, a kisbabát. Igen.

Prabhupāda: Igen, Ő lett... az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akitől, úgy értem, mindenki fél, Yaśodā... és Kṛṣṇa rettegni kezdett Yaśodātól: „Kedves anyám, kérlek, ne köss meg. Engedelmeskedni fogok az utasításaidnak.” Szóval, Yaśodā több lett, mint Isten, több, mint Kṛṣṇa.

A Māyāvādī filozófusok eggyé akarnak válni Kṛṣṇával, vagyis az Úrral, de a mi filozófiánk az, hogy többé váljunk, mint Kṛṣṇa. Miért eggyé Kṛṣṇával? Többé, mint Kṛṣṇa. És Ő valójában elfogadja. Bhaktáját többé teszi, mint Kṛṣṇa. Akárcsak Arjuna és Kṛṣṇa. Kṛṣṇa a kocsihajtó szerepét öltötte magára, míg Arjuna lett a harc hőse.

Valójában Kṛṣṇa volt a hős, de helyzetbe hozta a bhaktáját: „Légy te a hős. Én majd a szekérhajtód leszek.” Ennyi az egész. Nem látod-e, hogyan vált Arjuna többé, mint Kṛṣṇa? Kṛṣṇa azt mondja: „Arjuna, habozol harcolni, de tudod, hogy mindazok az emberek, akik ezen a csatatéren gyűltek össze, nem fognak visszafordulni. Már megölték őket. Ez az Én tervem. Pusztán csak tedd magadévá ezt az érdemet, hogy megölted őket. Ez minden.” Ezt akarja Ő.

Ahogy egy apa akarja azt, hogy a fiát jobbnak lássa, mint önmagát. Ha egy apa mesterdiplomával rendelkezik, akkor azt akarja, hogy a fia mesterdiplomával, doktori fokozattal vagy valami többel rendelkezzen. Elégedetté válik. Nem fogja eltűrni, hogy bárki több legyen nála, de eltűri, ha a fia lesz több nála. Egy nyers példával szolgálok nektek.

Hasonlóképpen Kṛṣṇa, vagyis az Úr, a bhaktáját jobbnak akarja látni, mint Önmagát. Ez az Ő öröme. Örömét leli benne. Szóval, bhaktává válni nem mindennapi dolog. Értitek? Lehetőséget kapott arra, hogy több legyen Istennél. Miért legyen egyenlő Istennel, azonos Istennel? Nem. Legyen több, mint Isten. Igen. Ez a mi filozófiánk.

Igen?

Jaya-gopāla: Mi a kapcsolata a surabhī tehénnek Kṛṣṇával?

Prabhupāda: Hogyan?

Jaya-gopāla: Mi a kapcsolata a surabhī tehénnek Kṛṣṇával?

Prabhupāda: Ők is... ezek a tehenek szintén bhakták, és Kṛṣṇa szeret teheneket tartani, gondoskodni róluk. Ugyanaz a szerelmi viszony, a szeretet viszonzása. Ennyi az egész.

Jaya-gopāla: Melyik...

Prabhupāda: Dāsya-rasa. Dāsya-rasa, szolgaság. Különböző rasák, a Kṛṣṇával való kapcsolat árnyalatai léteznek. Śānta, dāsya... akárcsak Vṛndāvana-bhūmi, vagyis a fák, a növények, ők csendben szolgálják Kṛṣṇát. A tehenek és a szolgák pedig felsőbbrendű szolgálatot nyújtanak. A barátok barátként szolgálnak.

A gopik, ők... a gopīk, vagyis az anyasorban lévő gopīk, mint Yaśodā és a hölgyek, fiukként... szeretik Kṛṣṇát, a fiatalabb lányok pedig férjként, szeretőként szeretik Kṛṣṇát. Ezért Vṛndāvanában a szeretet különböző transzcendentális ízeit találhatjuk meg.

A tehenek tehát a śānta... a dāsya-rasában vannak, mint úr és szolga nyújtanak szolgálatot. Ebben a transzcendentális hangulatban helyezkednek el. De mindannyian egyek Kṛṣṇával. Senki sem alsóbbrendű Kṛṣṇánál, és a kapcsolat a szerető szolgálat viszonzása. Ennyi az egész.

Nandarāṇī: Vajon a rasánk Kṛṣṇával már kialakult? Úgy értem, örökkévaló? Vagy... elérhetjük-e...

Prabhupāda: Nem. Az már kialakult. Örök kapcsolatban vagy. Amikor felszabadulsz, rájössz, hogy a kapcsolatod Kṛṣṇával ilyen. Kifejleszted azt az ízt akár a śānta-rasában, akár a dāsya-rasában, akár a mādhurya-rasában, akár a vātsalya-rasában. De ezt most nem szabad utánozni. Majd amikor ténylegesen felszabadulunk.

Ahhoz, hogy elérjük ezt a szintet, a rutinszerű munkát, a szabályozó munkát kell követni: éneklés, hallás, imádat, a szabályozó elvek követése. Ezáltal, fokozatosan, ahogy megtisztulunk, eljutunk a tiszta tudathoz, a Kṛṣṇa-tudathoz. Akkor azonnal megértjük: „A Kṛṣṇával való kapcsolatom ilyen.” És ebben a hangulatban kerülsz át Kṛṣṇalokára.

Dayānanda: Lehetne passzív kapcsolatunk is Kṛṣṇával, mint egy fa?

Prabhupāda: Igen. Az majd kiderül, milyen viszonyban vagyunk Kṛṣṇával. Minden kapcsolat ugyanolyan jó, mint a másik. Ahogyan ebben az anyagi világban is, mindenki a saját helyzetét nagyon jónak hiszi. Hasonlóképpen van a lelki világban, hogy is mondhatnánk, mind egyenlőek, de mégis, az ember azt értékeli... az ember hajlama az, hogy "Így akarom szeretni Kṛṣṇát." Igen.

Szóval, ő ilymódon van jelen. Változatosságnak kell lennie. Ha van rasa-līlā, kell lennie szép fáknak, szép mezőknek, szép teheneknek, szép Yamuna folyónak. Különben milyen lenne az, ha csak a gopīk és Kṛṣṇa lennének ott, és a többi dolog hiányozna? A háttérnek ott kell lennie.

Szóval, minden lelki. A háttér is lelki. Ez Kṛṣṇa teremtése. Eko bahu-śyāma. Ahogy egy festő egy képet fest, úgy teremt szép hátteret is. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa is élvezni akar, ezért különböző változatokban teremtett minket, hogy kielégítse örömenergiáját. Látod. Eko bahu-śyāma. Ez a védikus irodalom azt mondja, hogy egyedül Neki (Belőle) van sok. Miért? Pusztán, hogy élvezhesse. Miért? Ānandamayo bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12). Természeténél fogva örömteli, sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1).

Szóval, az ānanda nem azt az egyet jelenti. Nem. Változatosság. A változatosság az élvezet anyja. Szóval, ez a változatosság, ez mind lelki. Akárcsak ebben a példában: ugyanazzal az ecsettel és színnel festesz egy képet, de amint változatossá, tarkává teszed, nagyon élvezetessé válik.

Mi tehát nem azt mondjuk, hogy az Isten által teremtett változatosság hamis. Nem. Valóságos. Hogyan mondhatnám, hogy hamis? Ezt a virágot Isten olyan szépen megtervezte, olyan szépen kiszínezte. Megvan a maga haszna. Változatosságot teremt. Még zöld is van... oly sok minden van, változatosság. Színpompás, néha sötétvörös, néha világosvörös.

Kṛṣṇa olyan szépen megteremtette, és azt fogom mondani, hogy hamis? Miért hamis? Ez Kṛṣṇa teremtése. Hadd vegyem magamhoz, és ajánljam fel Kṛṣṇának. Ezt hívják bhaktinak. Ezt hívják Kṛṣṇa-tudatnak. Én nem élvezem ezt. Ez Kṛṣṇa teremtménye; Kṛṣṇának kell felajánlani.

És miután felajánlottad Kṛṣṇának, élvezni fogod. Miután felajánlottál egy finom prasādát, Kṛṣṇa teljes, Kṛṣṇa nem eszik. Élvezni fogod. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Nem utasítunk el semmit. Ezt a magnót sem utasítjuk el. Nem mondjuk: "Ó, ez anyagi. Nem nyúlhatunk hozzá." Hozz bármilyen tudományos találmányt, és Kṛṣṇa szolgálatába állítjuk. Ennyi az egész.

Nem mondjuk, hogy hamis. Miért? Az agyadat, az energiádat egy ilyen szép gép feltalálására fordítottad. Hadd legyen az Kṛṣṇa szolgálatában. Az életed sikeres lesz. Ennyi az egész. A virág... a fáról, amelyről ez a virág származik, ha ezt a virágot felajánlják Kṛṣṇának, az ő élete sikeressé válik.

Nos, ez egy nagyon szép program, a Kṛṣṇa-tudat. Minden tekintetben sikeres. Ehhez a Kṛṣṇa-tudat programhoz képest nem létezik összehasonlítási alap. Nincs összehasonlítási alap, sem rivalizálás a Kṛṣṇa-tudat filozófiai felfogásával. Próbáljátok megérteni, prédikáljátok szépen, legyetek boldogok, és engedjétek, hogy ők is boldogok legyenek.

Nos, akartok-e énekelni valamit, vagy... nem?

Tamāla Kṛṣṇa: Nos, a szomszédok, ó...

Prabhupāda: Jól van. Minden rendben. Énekeltünk. Most már oszthatunk prasādát. (a hívek felajánlják hódolatukat)

(félre) Te osztjad. Én ki akarok menni a mosdóba.

(szakadás) „Ó, ez nem tetszik. Lehet, hogy vissza fog jönni.” Úgy kell tekinteni rá, mint szeretett gyermekre. Először is munkát adott neki, mint egy átlagos napszámosnak. Megbetegedett. Ő is belekóstolt. Ez szép.

Nos, holnap keresnünk kell valami boltot.

Tamāla Kṛṣṇa: Prabhupāda? Beszéltem Puruṣottamával. Eljön ide.

Prabhupāda: Eljön?

Tamāla Kṛṣṇa: Igen.

Prabhupāda: Az szép.

Tamāla Kṛṣṇa: Brahmānanda azt mondta: „Tudod, mit művelsz velem, Tamāla? Most nekem kell elvégeznem az összes munkát.” Így hát azt mondta: „De minden rendben.” Az első ember.

Prabhupāda: Nos, küldhetsz valakit segíteni neki.

Nandarāṇī: Ki jön? (szünet)

Tamāla Kṛṣṇa: Puruṣottama. Azt mondta, minden rendben, mert Puruṣottama még mindig sok visszajelzést kap a Vissza Istenhez című műsorról Los Angeles környékéről.

Prabhupāda: Ó, te ... (homályos)

Bhakta: Ő mikor jön? (szakadás) (vége)