Category:HU/681110 - Lecke SB 3.25.13 - Los Angeles

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: ...ez a Sāṅkhya filozófia nagyon jól ismert, különösen a nyugati világban. A Sāṅkhya filozófia képviselője, Kapiladeva, Devahūti fia, Kṛṣṇa inkarnációja. Azt mondja, yoga ādhyātmikaḥ puṁsāṁ mato niḥśreyasāya me (SB 3.25.13). Niḥśreyasāya: végső áldás.

Śreyaḥ és preyaḥ; ez két dolog. Az egyiket úgy hívják, preyaḥ. A preyaḥ azonnali örömöt jelent. A śreyaḥ pedig végső hasznot, áldást jelent. A feltételekhez kötött lelkek általában az azonnali örömöt okozó dolgokhoz vonzódnak. Akárcsak a gyerekek: jobban vonzódnak a játékszerekhez, mint az oktatáshoz. Nem szeretnek iskolába járni. Szeretnek egész nap játszani.

Gyerekkoromban én is nagyon rossz fiú voltam, és nem jártam iskolába. Anyám pedig külön férfit alkalmazott, aki elvonszolt az iskolába. Akkoriban nem volt olyan rendszer, mint a ti hazátokban az iskolabuszok. Gyalog kellett iskolába menni. Ezért apám nagyon elnéző volt. Nem jártam iskolába. Preyaḥ, tetszetős. A gyerekek szeretnek játszani. Hasonlóképpen két út létezik, a śreyaḥ és a preyaḥ.

A śreyaḥ tehát azt jelenti... a preyaḥ érzékkielégítést jelent. Érzékeink, anyagi érzékeink vannak, és ki akarjuk elégíteni azokat, tekintet nélkül a sorrendre, az érzékkielégítés rossz következményeire. A Bhāgavatamban van egy rész, amelyben az áll, hogy yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tuccham (SB 7.9.45).

Azok az emberek, akik a társadalomban, a barátságban és a szeretetben feltételekhez kötöttek, az vonza őket az anyagi élet irányába. „A társadalom, a barátság és a szeretet” – gondolják – „isteni ajándék az embernek.” De ez nem isteni ajándék az embernek. Lelki szempontból ez a māyā ajándéka. A társadalom, a barátság és a szeretet a māyā ajándéka, illúzió. Valójában a társadalom, amellyel kapcsolatba kerülünk, és a barátság, amelyet itt kötünk, és az úgynevezett szeretet, meddig tartanak? Tegyük fel, hogy most az emberi társadalomban vagyok. Meddig maradok az emberi társadalomban? A következő életemre készülök, vagyis a következő társadalomra. Lehet, hogy átkerülök a kutyatársadalomba. És lehet, hogy átkerülök... lehet, hogy átkerülök az isteni társadalomba. Ez a munkámtól függ.

Szeretjük tehát a társadalmat, a barátságot. Ó, nem tudom, hány bensőséges barátságot kötöttem, de ezek már csak álomszerűek, mindennek vége. Most új barátságokat kötök a honfitársaitokkal, veletek, ennek az országnak a ifijaival, és elfelejtettem a barátságokat, amelyeket egész életemben kötöttem Indiában. Nos, ez a barátság, ez a szerelem, ez a társadalom, ez az ország – minden illúzió, akárcsak az álom. Éjszaka azt álmodjuk: „Ó, királlyá tettek”, reggel pedig azt látom, hogy minden véget ért.

Szóval, nem szabad ragaszkodnunk ezekhez az átmeneti vonzalmakhoz. Elismerjük, hogy ezek átmeneti vonzalmak, de mégis… olyanok vagyunk, mint a gyerekek. Vonzódnak a… de a szülők azt tanácsolják: „Ó, iskolába kell menned.” Niḥśreyasāya. Ez a śreyaḥ. A fiú, a gyerek nem szereti, de a szülők aggódnak: „Ó, az én gyerekem nem megy iskolába; elkényeztetik.” Ezért kényszerítik rá.

Hasonlóképpen a szentírások, a bölcsek, a szent emberek, a bhakták, Kṛṣṇa, Isten képviselői nagyon vágynak arra, hogy visszavigyenek minket Istenhez, haza. Ez a niḥśreyasāya. Ez a végső áldás. Hogy… (homályos)… beleszeret az átmeneti társadalomba, a barátságba és a szerelembe.

És hálátlan feladattá vált a szent emberek, Isten hívei számára – becserkészni őket, mondván: „Ó, kérlek, gyere. Kérlek, énekeld a Hare Kṛṣṇát. Kérlek, legyetek Kṛṣṇa-tudatosak. Kérlek, legyetek Isten-tudatosak.” Senki sem szereti. Azt hiszik, ez csak zavaró tényező: „Miért jössz ide Swāmījī, és miért háborgatsz minket?” De ez lett a dolga.

Ezért egy szent ember tulajdonsága a titikṣava, nagyon toleráns. Nagyon toleráns. Akárcsak az Úr Jézus Krisztus, őt is keresztre feszítették. Mégis annyira toleráns volt, hogy a keresztre feszítéskor Istenhez imádkozott: „Uram, ezek az emberek nem tudják, mit tesznek. Kérlek, bocsáss meg nekik.” Csak nézzétek, mennyire toleráns. Titikṣava.

Ez a szent ember, Isten szolgájának vagy Isten fiának első tulajdonsága. Nagyon toleráns. Számtalan nehézségen keresztül kell előrehaladniuk Kṛṣṇa-tudatos, vagy Isten-tudatos mozgalmukban. Számtalan nehézségen keresztül. Mert olyanok ők, mint a gyerek; vonzzák a játékszerek.

A yoga tehát itt azt jelenti, ādhyātmikaḥ puṁsāṁ mato niḥśreyasāya. A yogarendszer azt jelenti, hogy a végső áldáshoz vezessük el az embert. És ādhyātmikaḥ. Az ādhyātmikaḥ jelentése "a lélekhez kapcsolódó". A yoga, a yoga gyakorlása nem azt jelenti, hogy valamilyen anyagi haszonra teszünk szert. Valójában azok, akik bizonyos mértékig elérték a tökéletességet a yoga folyamatában...

A yogafolyamat, amelyet nagyon sokat hirdetnek a hazátokban, többé-kevésbé testgyakorlat. A yoga folyamata a modern korban nagyon nehéz. Többször is beszéltem erről a dologról.

Az előkészítő folyamat – yama, niyama, āsana, prāṇāyāma, dhyāna, dhāraṇā, samādhi – a nyolc folyamat, az érzékek irányítása, az elme irányítása, az ülőhelyzetek gyakorlása... bizonyos fizikai testtartás következtében az elme összpontosítottá válik. Szóval, különböző āsanák vannak.

Aztán a meditáció, majd az elmélkedés azután az elmélyülés. Ezek a dolgok előkészítő folyamatok. De valójában a yoga a végső áldás, a niḥśreyasāya elérését jelenti. Mi ez a niḥśreyasāya? A lelki megvalósítás. Ez a niḥśreyasāya.

A lelki megvalósítás... a lelki megvalósításnak különböző szakaszai vannak. Az első lelki megvalósítás az, hogy megértjük önmagunkat, "én nem anyag vagyok; én lélek vagyok". Ez a lelki megvalósítás első szakasza – amikor az ember szilárdan meg van győződve róla... hogyan? Tudás által. Tudás által. Mindössze tudatosak vagyunk: "Én indiai vagyok".

Tudatában vagy annak, hogy amerikai vagy. Az ember tudatában van annak, hogy „hindu vagyok”. A másik tudatában van annak, hogy „keresztény vagyok”. Ehhez hasonlóan valaki teljesen tudatában van annak, hogy „én lélek vagyok. Ahaṁ brahmāsmi, én Brahman vagyok”, ez az első lelki megvalósítás, ennek tudása. A tudás tudatosságot jelent.

Nos, ennek a tudatnak is van... egy tudatfejlődési szakasza. Különböző szakaszok vannak. És amikor valaki eléri a végső szakaszt, a niḥśreyasāyát, azt Kṛṣṇa-tudatnak, vagy Isten-tudatnak nevezik. És hogyan működik ez a tudat? Úgy, hogy „én Isten szolgája vagyok. Kṛṣṇa szolgája vagyok.” Amikor ez a tudat szilárdan rögzült, ezt Kṛṣṇa-tudatnak nevezik.

Akárcsak Caitanya Mahāprabhu: Úgy mutatta be Magát, nāhaṁ vipro na ca nara-patiḥ, no vanastho yatir vā (CC Madhya 13.80). Úgy mutatta be Magát... mivel hindu és védikus, a védikus tanítások követője volt... ám valójában nem volt hindu, mert nāhamnak nevezi Magát. A nāham azt jelenti, hogy „Én nem vagyok”. „Én nem vagyok.” Tagadja. Mit tagad? „Én nem vagyok brāhmaṇa, nem vagyok kṣatriya, nem vagyok vaiśya, nem vagyok śūdra, nem vagyok brahmacārī, nem vagyok gṛhastha, nem vagyok vānaprastha, nem vagyok sannyāsī.”

A védikus emberi élet rendszere nyolc résztevékenységre oszlik, és ez hinduizmus néven zajlik. (Ez a rendszer*) Mostanra megtört és leépült, és oly sok minden történt. Ám valójában az úgynevezett védikus rendszer nem egy adott embercsoportnak, hanem az emberi társadalomnak szól. Valójában az emberi tevékenységek akkor veszik kezdetüket, amikor betartják a társadalmi felosztás e nyolc alapelvét. Ezek többé-kevésbé minden emberi társadalomban megfigyelhetők.

Miről van szó? Brāhmaṇa. A brāhmaṇa a társadalom legintelligensebb emberének osztályát jelenti. Filozófusok, tudósok, csillagászok, nagyon sokfélék, ez az intelligens osztály. Szóval, minden társadalomban van az embereknek egy olyan osztálya, akik sokkal intelligensebbek, mint a hétköznapi emberek. Aztán a kṣatriya. A kṣatriya jelentése... a kṣat sérelmet jelent. Aki másokat megvéd a bántalmazástól.

Tegyük fel, hogy megpróbálok ártani neked. És az a személy, aki megvéd téged, ő a kṣatriya. És ki véd meg téged? A király vagyis a kormány. Ezért azokat, akik kormányzati ügyekkel foglalkoznak, vagy adminisztratív feladatokat látnak el, kṣatriyáknak nevezik. A kṣatriyák ezért minden emberi társadalomban megtalálhatók, ők az adminisztrátorok, politikusok, diplomaták.

A következő a vaiśya, a kereskedői osztály. Ezt nem kell magyarázni. A ti hazátokban nagyon sok kereskedői osztály van. És a śūdrák. A śūdra azt jelenti, se nem intelligens, se nem adminisztrátor, se nem kereskedő. Általános munkás. Juttass nekik valamit, és dolgozni fognak. Nincs intelligenciájuk. Ezért hívják őket śūdráknak. Ez a négy felosztás létezik.

És... ez az... ami az anyagi szükségleteinket illeti, szükség van intelligens emberekre, akik vezetnek, szükség van adminisztrátorokra vagyis a harcművészetben jártas emberekre, szükség van kereskedőkre, és szükség van munkásokra. Ez tehát a négyes felosztás...

És ezután jön a kultúra. A kultúra a brahmacārīt jelenti. Először is, a diákélet. Az élet értékére nevelik őket. Brahmacārīnak hívják őket. Nem keveredhetnek nőkkel. Nem úgy, mint manapság az iskolákban és főiskolákon, a fiúk és a lányok szabadon keveredhetnek. A brahmacārī nem keveredhet lányokkal és fiúkkal. Ez a korlátozás, brahmacārī.

Csak a gṛhastha, a családfenntartók keveredhetnek szabadon nőkkel, férjezettekkel. Szóval, a brahmacārīknak ez nem megengedett. Ez lelki képzés. Így aztán a lelki képzésnek négy részlege van, nevezetesen a brahmacārī; a gṛhastha, vagyis a családfenntartó; a vānaprastha, vagyis a visszavonult ember és a sannyāsī... (szakadás) (vége)