Category:HU/681108 - Lecke BS 5.29 - Los Angeles

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

(énekel) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

(félre) Igen, nyisd ki.

Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Prabhupāda: (énekel)

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.29)

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

(Bs. 5.29)

Ez Kṛṣṇa hajlékának leírása. Szóval, cintāmaṇi-prakara. Ahogy itt téglából épült házak vannak, ott a házak cintāmaṇi kőből, érintőkőből épültek. Hallottátok a nevet. Érintőkő, ha ezzel a kővel megérinted a vasat, a vas arannyá válik. Ezt hívják bölcsek kövének vagy érintőkőnek.

Szóval, cintāmaṇi, a föld és a házak érintőkőből készültek. Cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa. Kalpa-vṛkṣa: "kívánságteljesítő fa". Ott a fák kívánságteljesítő fák, mert mind lelkiek. Pont úgy, mint amikor azt kérem tőled: "Kérlek, hozz nekem egy pohár vizet", akkor tudsz adni nekem. Ha azt kérem tőled: "Hozz nekem valami mást", akkor te azt is adhatsz nekem – mert te lelki vagy, fejlett vagy.

De ha azt kérem egy fától, tegyük fel, egy rózsát adótól, ha azt kérem: "Ó, kérlek, hozz nekem levendulavirágot", akkor arra nem képes. Miért? Mert bár lélek, annyira mégsem fejlett.

Itt látjuk a lelket, a tudatosságot a fejlődés különböző szakaszaiban. Ez hozza létre a lét különböző állapotait. És az élet ezen különböző állapotai változatosságot jelentenek, 8 400 000 fejlődőfélben lévőt. A fejlődés különböző testeket jelent. Pont úgy, mint ennek a gyermeknek. Ennek a gyermeknek egy bizonyos típusú teste van.

A tudatosság ehhez a testhez igazodik. Ennek a gyermeknek, amikor kislányként felnő, más lesz a tudatossága – ugyanaz a gyermek. A lelki lény tehát ebbe az anyagi testbe van bezárva, és a testnek megfelelően a tudatossága is más. Nagyon egyszerű megérteni. Vegyük ennek a gyermeknek a példáját.

Ugyanaz a gyermek, ugyanaz a lelki lény, mivel most egy más típusú testben lakik, a tudatossága más, mint az anyjáé, mert az anyának más típusú teste van, és a gyermeknek is más típusú teste van.

Szóval, nem túl nehéz megérteni, hogy a tudatunk a testhez képest különböző típusú. Ilymódon fejlődünk tovább. Az emberi létformát a legfejlettebb állatnak tekintik. Az embert a logika értelmében állatnak is nevezik. Racionális állatnak nevezik őket.

Az ember racionális állat. Állat. És a Védákban, a śāstrákban is állatnak nevezik őket. Jantu. A jantu jelentése "állat". Ez akkor van, amikor ez a lelki tudat, a Kṛṣṇa-tudat teljesen fejlett, kiforrott. Akárcsak egy rózsának, annak is különböző szakaszai vannak – a bimbózás fázisai, a második fázis, a harmadik fázis, a negyedik fázis, és amikor teljes illattal, szépségben és színben virágzik, akkor azt mondod: "Ó, ez egy nagyon szép virág." Hasonlóképpen fejleszted a tudatodat is. Amikor elérkezik a Kṛṣṇa-tudat teljes kifejlődésének szakasza, az az életed tökéletessége.

Az élet tökéletessége itt jelen van. A cintāmaṇiban, Kṛṣṇa hajlékában mindenki – a fa, az állat, a tehenek, a madarak, a méhek és a szerencse istennője... őket hívják, az összes ottani nőt a szerencse istennőjének hívják. Minden nő a szerencse istennője. Szóval, a férfiak ott nagyon szépek, a nők nagyon szépek, sok-sokezerszeresen szépek.

Ezeket a Śrīmad-Bhāgavatam írja le. Ám a férfiak vonzódnak, annyira vonzódnak a Kṛṣṇa-kīrtanáért, hogy mind a férfiak, mind a nők mindent elfelejtenek a szexuális életről. Olyan szép, olyan vonzó, hogy már nem vonzódnak a szexuális élethez. Van ölelés, van csók – minden van –, de szexuális élet nincs. Mert van egy másik dolog, paraṁ dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59), ami annyira fenséges, annyira édes, annyira transzcendentális, hogy pusztán a Kṛṣṇára való gondolatban merülnek el. Ez a Kṛṣṇa-tudat, a Kṛṣṇa-tudat tökéletessége.

Tehát, cintāmaṇi, ott a fák önként fogadták el a fa formáját: „Szeretem növényként szolgálni Kṛṣṇát”, „Szeretem faként szolgálni Kṛṣṇát”, „Szeretem így vagy úgy szolgálni Kṛṣṇát.” Itt tehát minden adott. Ahogy ez a borjú is a maga módján szereti Kṛṣṇát, és Kṛṣṇa is átöleli, igen, válaszol neki. Nem úgy van, hogy Kṛṣṇa elhanyagolja, mivel borjúról, állatról van szó. Nem. Kṛṣṇa viszonozza a szeretetét. Ahogy te szereted Őt, úgy viszonozza Ő is.

ye yathā māṁ prapadyante

tāṁs tathaiva bhajāmy aham

(BG 4.11)

Mindenki különböző szinten szereti Kṛṣṇát. És Kṛṣṇa viszonzása is jelen van. Szóval, amikor teljesen Kṛṣṇa-tudatban vagy, az az életed tökéletessége. Ez látható Kṛṣṇa transzcendentális hajlékában, Goloka Vṛndāvanában.

Goloka Vṛndāvana, ez a Goloka Vṛndāvana Kṛṣṇával együtt száll alá. Amikor Kṛṣṇa eljön ebbe az univerzumba, az Ő Goloka Vṛndāvanája is Vele jön. Csakúgy, mint amikor a király elmegy valahova, az összes személyzete, a titkára, a hadászati parancsnoka, ez, az – mindenki vele megy. Hasonlóképpen, amikor Kṛṣṇa eljön erre a bolygóra, minden kelléke, kísérete, mindenki azért jön, hogy megmutassa, hogy vonzzon minket: „Ezt akarjátok. Szeretni akartok.”

Itt, Vṛndāvanában azt láthatjátok, hogy minden a szereteten alapul. Nincs semmi más. Ők nem tudják, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Nem is érdekli őket, hogy tudjonak róla. Ám természetes vonzalmuk és szeretetük Kṛṣṇa iránt annyira intenzív, hogy semmi másra sem tudnak gondolni, csak Kṛṣṇára, a nap 24 órájában. Ez a Kṛṣṇa-tudat. A fiúk, a tehénpásztorfiúk, Kṛṣṇával együtt mennek az erdőbe a tehenekkel. Egész nap Kṛṣṇa társaságát élvezik.

Amikor este hazaérnek, az anyjukkal beszélgetnek: „Anya, Kṛṣṇa olyan csodálatos. Ő… Ő találkozott… ó, ott volt egy hatalmas démon. Eljött, felfalt minket, és Kṛṣṇa megölte.” „Ó” – mondja az anya: „Ó, tudom, Kṛṣṇa egy nagyon csodálatos fiú.” Ennyi az egész.

Nem… nem érdekli őket, hogy Kṛṣṇa Isten-e vagy bármi más. Ám Kṛṣṇa nagyon csodálatos. Amikor veszély van, Kṛṣṇához mennek. Heves esőzés volt. Mindannyian elmentek, az összes falusi elment Kṛṣṇához: „Ó, Kṛṣṇa, mit kell tenni?” És Kṛṣṇa azt mondta: „Jól van, Én fogok cselekedni.” Csak hat-hét éves kisfiú volt. Felemelte az egész dombot, és esernyőt csinált belőle. Esernyőt csinált belőle. (nevetés) Értitek?

Szóval, ez Kṛṣṇa szeretete. Kṛṣṇa szeretete, ők nem tudják Kṛṣṇáról, vajon Kṛṣṇa Isten-e. Nem érdekli őket. „Ő Brahmā – nem. Kṛṣṇa a mi szeretett tárgyunk.” Mindenkié. Az állatok, a madarak, a méhek, a virágok, a föld – mindenki Kṛṣṇát szereti. A gopīk mindig Kṛṣṇára gondolnak: „Ó, Kṛṣṇa az erdőbe ment. Ó, milyen puha a talpa. Hogy jár a földön, ami tele van kődarabkákkal, és biztosan fájdalmat okoz neki.” Így gondolkodnak otthon, és nagyon szomorúak lesznek, és azt kiáltják: „Ó, Kṛṣṇa … biztosan nagyon fájdalmas lehet”, és így. Erre gondolnak. Értitek? Mondjuk, az állatok is, ők is Kṛṣṇára gondolnak.

Minden tehénnek más neve volt. És amint Kṛṣṇa a nevén szólítja a tehenet, ahogy ez a borjú is itt van, az állat odamegy és oly eksztázisban várakozik, hogy a tej a földre csöpög. Amikor a tehén nagyon ujjong, a tej automatikusan elindul. Ezekkel a leírásokkal találkozhatunk. Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Nagyon természetes élet, falusi élet. Kṛṣṇát nem érdekli az ipar vagy ez vagy az – pusztán csak a falusi élet. A tehenek, a fák, a szép föld, a szép Yamuna folyó, ártatlan tehénpásztorfiúk, ártatlan tehénpásztorlányok, akarom mondani, apjuk, anyjuk. Ezt hívják Vrajának. Nagyon természetes élet.

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

(Bs. 5.29)

És Kṛṣṇa nagyon szeret teheneket terelni. Milyen teheneket? Surabhikat. A surabhi azt jelenti, hogy ezek is lelki tehenek. Annyi tejet ihatsz, amennyit csak szeretnél, és ahányszor csak akarod. Nincs korlátja. A lelki azt jelenti, hogy korlátlan; minden korlátlan. Itt naponta egyszer vagy kétszer fejhetsz meg egy tehenet, és azt is korlátozott mennyiségben.

Ám ott a mennyiségnek nincs korlátja. Surabhīr. És lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ (Bs. 5.29).

Lakṣmī. A gopik mind a szerencse istennői. Kik ezek a gopik? Kik ezek a tehenek? Ők Kṛṣṇa kiterjedései. Nem különböznek Kṛṣṇától.

ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhis

tābhir ya eva nija-rūpatayā kalābhiḥ

goloka eva nivasaty akhilātma-bhūto

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.37)

Nagyon figyelmesen olvassátok el a Brahma-samhitāt. Ezek a leírások abban vannak. Ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhis. Ezek a tehenek, ezek a gopīk, ezek a fák, ez a föld, ez a ház, ez az apa, anya, barát – mindenki – ők Kṛṣṇa kiterjedései. Ők nem különböznek Kṛṣṇától. Kiterjedések. Ānanda-cinmaya-rasa.

Kṛṣṇa teste sac-cid-ānanda-vigraha, teljes boldogság, teljes tudás és örökkévaló. És ezek a tehenek, a barátok, a föld, a fák, minden, ez mind kiterjedés. Ezt is letesztelik itt, amikor Brahmā illúzióba esett: „Hogyan lehetséges, hogy az Uram, Kṛṣṇa, tehénpásztorfiúként jött el erre a földi bolygóra? Játszik. Hadd lássam, hogy Ő-e Kṛṣṇa.” Ezért aztán ellopta az összes tehenet, az összes pásztorfiút, mindent, és amikor Brahmā ismét eljött, látta, hogy minden ott van, habár az ellopott tehenek és fiúk egy barlangban aludtak, Kṛṣṇa azonban teljes kiterjedésében nyilvánult meg. Akkor érthette csak meg, hogy Ő maga a Legfelsőbb Úr.

pūrṇasya pūrṇam ādāya

pūrṇam evāvaśiṣyate

(Īśo Megszólítás)

Kṛṣṇa oly teljes. A Védákban az áll, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság annyira teljes, hogy ha a teljesből el is veszed a teljest, Ő akkor is teljes marad. Itt, ha elveszel száz dollárt, és ha vásárolsz is száz dollárért, az nulla (nulla marad*). Ám a lelki világban, ha száz dollárból elveszel száz dollárt, a száz dollár továbbra is megmarad. Kṛṣṇa tehát mindenben teljes.

Ezért, ahogy fejlődünk a lelki tudásban, megérthetjük, mi a lelki élet. De ha meditálunk... a meditáció azt jelenti, hogy ha átgondoljuk, mi is valójában a lelki élet, megérthetjük. Ez a tudatosság. Ez a tudatosság, a tudat megtisztítása, és a tudat Kṛṣṇára való gondolattal történő megtelése, az fog előreléptetni benneteket a lelki életben.

Nos, azon a napon ...

(félre) Hol van a szemüvegem?

… Prahlāda Mahārājáról beszélgettünk. Ööö. Prahlāda Mahārāja tehát alázatosan bemutatkozik, és így nyilatkozik: „A nagy személyiségek és félistenek, mint Brahmā és a siddhák, a nyolcféle tökéletességgel, anyagi tökéletességgel, és sok más, ember és élőlény fajta van ebben az univerzumban.”

És amikor Nṛsiṁhadeva ott volt, minden bolygóról mindenki eljött megnézni Őt. Prahlāda Mahārāja tehát azon gondolkodott: „Hogyan tehetném boldoggá az Urat Én, amikor Brahmā és számos nagy személyiség kudarcot vallott?” Ezért fejezi ki így a gondolatát. Hogyan?

manye dhanābhijana-rūpa-tapaḥ-śrutaujas-

tejaḥ-prabhāva-bala-pauruṣa-buddhi-yogāḥ

nārādhanāya hi bhavanti parasya puṁso

bhaktyā tutoṣa bhagavān gaja-yūtha-pāya

(SB 7.9.9)

Ekképpen vonja le a következtetést: „Mivel ezek a nagy személyiségek nem tudták megnyugtatni az Urat, ezért így tudok következtetni.” Manye. A manye jelentése: „következtethetek.” Mire? Dhanābhijana-rūpa-śrutas... dhanābhijana-rūpa-tapaḥ-śrutaujas. Dhana, a dhana jelentése „gazdagság”, „vagyon”. Abhijana. Az abhijana jelentése „arisztokraták”. Dhanābhijana-rūpa. A rūpa jelentése „szépség”. Ezek anyagi javak.

Ha arisztokrata családban születsz, egy gazdag családban, van egy tucat titkárnőd, és nem tudsz elszabadulni; egy tucat napra kell egyeztetned a titkárnőkkel, akkor engedélyt kaphatsz. Pont úgy, mint amikor az elnökkel akarsz találkozni, három hónapra előre kell egyeztetned, egyébként elutasítanak. Ezt nevezik arisztokráciának. Szóval, arisztokrácia, jelenleg, ha valahogyan fel tudsz halmozni vagyont, arisztokratává válsz. Régebben ez nem így volt. Az arisztokrácia minősített származást jelentett. Akárcsak a brāhmaṇák arisztokráciájában, ez egy minőségi különbségtétel. Satya-sama-dama-śaucam ārjavam.

Szóval, régebben a tulajdonságaid alapján következtették ki, hogy valaki előkelő családhoz tartozik-e. Jelenleg, ebben a korban nem kérdezik, hogy valóban arisztokrata családban születtél-e. Pusztán, ha van pénzed, arisztokratának tekintenek. Szóval, dhana, „vagyon”, abhijana. Valójában az arisztokratikus család azt jelenti, hogy gazdagok. Dhana abhijana és rūpa.

A rūpa „szépséget” jelent. Ezeket a dolgokat itt külön megemlítjük, mert a gazdagságot, a vagyont vagy egy arisztokrata családban illetve egy nagyon tiszteletreméltó családban való születést és a szépséget, ezeket a dolgokat jámbor cselekedetek eredményeként érik el. Nem a hétköznapi tevékenységek eredményei. Tehát, dhana jana abhijana rūpa tapa. A tapa jelentése „lemondás”.

Akárcsak az Úr Buddha, ő is herceg volt, ezért nagyon gazdag volt. És királyi családban született, ezért arisztokrata volt, dhana rūpa, és mivel kṣatriya volt... Buddha, az Úr Buddha kṣatriya volt, tehát nagyon... a kṣatriyák nagyon szépek, különösen azok.

Többször is említettem már, hogy ez az európai törzs a Mahābhārata szerint a kṣatriyákhoz tartozik. Szóval, rūpa. Az Úr Buddha arisztokrata, gazdag és gyönyörű volt, később pedig meditációba kezdett. Ezt hívják tapasyának, tapa. A tapa azt jelenti, hogy önkéntes megpróbáltatásokat fogadunk el az élet magasabb szintű előmenetele érdekében. Ezt hívják tapasyának.

Ezért ez az emberi létforma a tapasyára, a tapára szolgál. Ezt említik. Ez egy különleges tulajdonság: nem tönkretenni ezt az életet érzékkielégítéssel, hanem tapasyát végezni. Lásd... a Kṛṣṇa-tudat mozgalma arra tanítja az embereket, hogy fogadják el ezt a tapasyát. Nem pedig...

Még ha rendelkezel is gazdagsággal, pompával, még ha nagyon szép is vagy, még ha nagyon előkelő családban vagy egy nagy nemzet családjában születtél is, és akkor is, ha nincs tapasya, az tökéletlen. Tökéletlen. Tehát, tapa. Manye dhanābhijana-rūpa-tapaḥ-śrutaujas (SB 7.9.9). És a śrutauja jelentése "műveltség". Műveltség. Magasan képzett.

Tapas śrutauja teja prabhāva. Ha valaki rendelkezik ezekkel az eszközökkel: gazdagság, arisztokrácia, szépség, lemondás, bűnbánat, ahogyan az Úr Buddha is rendelkezett, akkor bizonyos hatalomra tesz szert, teja. Teja, bizonyos befolyás. Szóval, teja. És teja prabhāva. Prabhāva, „befolyás”. Teja, „erő” vagy „hatalom”.

Tejaḥ-prabhāva-bala, „testi erő”. Pauruṣa. A pauruṣa azt jelenti, amit úgy hívnak, hogy ha egy ember a saját erőfeszítése által nagyon naggyá válik, mi is az a szó? Pauruṣa, magyarul? Mi is az a szó? Pont úgy, ahogy a ti hazátokban van olyasvalaki, mint Ford. Nagyon szegényen kezdte az üzletét, de nagyon gazdag ember lett.

Bhakta: Önerőből.

Prabhupāda: Ó, önerőből. Igen. Ezt hívják pauruṣának. És a buddhi-yoga. Buddhi-yoga, „nagyon intelligens”, „magasan intellektuális”. Ezek mind anyagi tulajdonságok. Nagyon szép nagy vagyonnal rendelkezni, szép testtel rendelkezni, képzettnek lenni, erővel, befolyással és testi erővel rendelkezni, és híressé válni. Oly sok minden – ez mind anyagi.

Prahlāda Mahārāja ezért azt mondja, hogy ezek az anyagi javak nem alkalmasak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megörvendeztetésére. Az teszi semmissé, hogy senki ne gondolja azt, hogy... ahogy általában a gazdag emberek, ők azt hiszik: „Ezek a fiúk, ők szegény fiúk, és most a Hare Kṛṣṇát éneklik és koldulnak valamit. Mivel szegények, Isten nevére van szükségük.”

Ezért Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy ha valaki nagyon gazdag, nagyon hatalmas, vagy nagyon arisztokrata családból származik, nagyon befolyásos, akkor gyakorlatilag alkalmatlan a Kṛṣṇa-tudatra. Mert ők nagyon büszkék. Nagyon büszkék. És ez a sor az alázatosoknak és szelídeknek szól. Ezt az Úr Jézus Krisztus is elfogadta: csak az alázatosak és szelídek.

Ezért tanítja nekünk Caitanya Mahāprabhu:

tṛṇād api sunīcena

taror api sahiṣṇunā

(CC Adi 17.31)

Ki alkalmas a Hare Kṛṣṇa éneklésére? Ő megadja a definíciót. Hogy szól? Tṛṇād api sunīcena: alázatosabb a fűnél. Ismered a füvet, mindenki tapossa a füvet, de az nem tiltakozik – „Jól van.” Szóval, tṛṇād api sunīcena, alázatosabbnak kell lenni a fűnél. És taror api sahiṣṇunā. Taror api sahiṣṇunā...

A taror azt jelenti, „fák”. A fák nagyon toleránsak, a tolerancia példái, évezredek óta ugyanazon a helyen állnak, nem tiltakoznak. „Ó, te megmetszel” – nem tiltakozik. „Gyümölcsöt szedsz” – nem tiltakozik. Mégis menedéket ad neked. Amikor esik az eső, perzselő hőség van, egy fa alá húzódsz menedéket keresve.

Ő... Nem mondja azt: „Ó, ember, te megmetszettél, elveszed a gyümölcsömet, elveszed az ágaimat, elveszed a leveleimet. Miért jöttél, hogy most menedéket keress alattam?”. „Gyere. Kérlek, ülj le.” Csak nézd, mennyire toleráns. Ezeket a dolgokat kell megtanulni, hogyan válhatsz nagyon műveltté a természet tanulmányozásával.

tṛṇād api sunīcena

taror api sahiṣṇunā

amāninā mānadena

(CC Adi 17.31)

A saját személye iránt mindenféle tiszteletteljes hódolatot megtagad, de másoknak minden tiszteletteljes hódolatot megad. Amāninā mānadena kīrtanīyaḥ. Ilyen a mentalitása.

Hogyan lehetséges ilyenné válni? Nem lehetséges mesterségesen megtanulni azt, hogy "megpróbálok alázatosabb, vagyis toleránsabb lenni, mint egy fa". Nem. Eredeti helyzetem tudományos megértése révén kellene megtörténnie.Mi az én eredeti helyzetem? Ez a gigantikus test, én nem ez a test vagyok. Én nem ez a test vagyok.

Mi vagyok én? Én lélek vagyok. És mi a lélek mérete? A lélek mérete a hajad felső részének, a hajvégnek egy tízezred része. Nos, valójában kisebb vagyok, mint egy fűszál. Kisebb vagyok, mint egy fűszál. Mesterségesen lehet egy elefánt testem, de én nem ez a test vagyok. A helyzetem alapján atomnyi lélek vagyok.

Nos, ha megértjük... más szóval, ha ez a meggyőződésem, ezek a dolgok automatikusan alakulnak ki benned. Tṛṇād api sunīcena taror api... Caitanya Mahāprabhu azt tanítja, hogy válj alázatosabbá a fűnél, türelmesebbé a fánál – ne mesterségesen, hanem az eredeti helyzeted tiszta megértése által.

Mindezek az anyagi tulajdonságok ezért ennek a testnek köszönhetők. Eme testi tulajdonságnak betudva nem vagyok eléggé alkalmas arra, hogy közeledjem a Legfelsőbb Abszolút Igazsághoz. A te lelki tulajdonságod, az a lelki... szóval, mi az a lelki tulajdonság? Prahlāda Mahārāja azt állítja:

manye dhanābhijana-rūpa-tapaḥ-śrutaujas-

tejaḥ-prabhāva-bala-pauruṣa-buddhi-yogāḥ

nārādhanāya hi bhavanti parasya puṁso

bhaktyā tutoṣa bhagavān gaja-yūtha-pāya

(SB 7.9.9)

A parasya puṁso a legfelsőbb transzcendentális személyiséget jelenti. Ha örömet akarsz szerezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akkor ezek az anyagi tulajdonságok és adottságok nem segíthetnek rajtad. Akkor mi segíthet nekem? Azt mondják, a bhaktyā. Ez az odaadás. Ezért a lelki tevékenység odaadó cselekedeteket jelent. Bhaktyā, odaadás. Ha ezt akarod, ezt is elfogadja a Bhagavad-gītā. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja, bhaktyā mām abhijānāti (BG 18.55).

Bhaktyā: „Pusztán odaadó szolgálattal érthetsz meg Engem.” Kṛṣṇa egy másik helyen ezt mondja:

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu

kaścid yatati siddhaye

(BG 7.3)

„Sok millió és milliárd ember közül egy érdeklődik a lelki tökéletesség iránt” és:

yatatām api siddhānāṁ

kaścin māṁ vetti tattvataḥ

(BG 7.3)

„És sok ilyen ember közül, akik a lelki élet tökéletességére törekszenek, lehet, hogy akad egyvalaki, aki tökéletesen ismer Engem.” Kṛṣṇát megismerni nem könnyű feladat. De könnyebb, ahogy mondják: bhaktyā mām abhijānāti (BG 18.55).

Ha ezeket a Kṛṣṇa-tudatos tevékenységeket végzed, nagyon gyorsan megérted majd. Prahlāda Mahārāja tehát megerősíti ezt az állítást, miszerint nārādhanāya hi bhavanti parasya puṁso (SB 7.9.9): Ha örömöt akarsz szerezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, és ki akarod elégíteni, ne az anyagi javaidra hagyatkozz. A lelki folyamathoz kell folyamodnod, a bhaktihoz, az odaadó szolgálathoz. Akkor megértheted.

Tehát most azok, akik rendelkeznek ezekkel az anyagi javakkal... ahogy én is eljöttem az országotokba; rengeteg anyagi javatok van. Mindened, amivel rendelkezel, ezek, ezek a dolgok, amiket itt elmagyarázunk, dhana, jana, abhijana, minden. Ha ezeket a Kṛṣṇa-tudatra alkalmazod, akkor ezek az anyagi javak mind átszellemülnek (lelkivé válnak).

nirbandhe kṛṣṇa-sambandhe

yukta-vairāgyam ucyate

(Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255)

Ha ezt összekapcsolod, akkor a lehetőséged nagyon egyszerű. Nagyon könnyen elkezdheted ezeket a dolgokat. Mi semmit sem vetünk el. Szentelj mindent, bármit a Kṛṣṇa-tudatnak. Ez az a megoldás, amit a mi Rūpa Gosvāmīnk adott, prāpaṣcikatayā buddhyā hari-sambandhi-vastunaḥ (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.256).

A Māyāvādī filozófusok azt mondják, hogy ez az anyagi világ hamis és brahma satyaṁ, és a Legfelsőbb Lélek az igazság, a Legfelsőbb Igazság. Brahma satyaṁ jagan mithyā. De mi azt mondjuk, hogy a jagat, ez az anyagi világ, nem hamis; átmeneti. Ám amíg az irányításom alatt áll, amíg Kṛṣṇa-tudatban tudom használni, addig ezek az anyagi javak is segíthetnek nekem. Nagyon szép. Szóval, ismernünk kell a technikákat, hogyan gyakoroljunk mindent Kṛṣṇa-tudatban, hogy bármilyen körülmények között művelhessük ezt a bhakti-yogát, vagyis a Kṛṣṇa-tudatot. Ez nem akadálykeltő.

sa vai puṁsāṁ paro dharmo

yato bhaktir adhokṣaje

(SB 1.2.6)

Pusztán csak ismernünk kell a technikákat, hogyan alkalmazzuk azokat a Kṛṣṇa-tudatban, akkor minden tökéletes lesz. Ez tehát Prahlāda Mahārāja utasítása: „Csak az odaadó szolgálatod által.” Az anyagi javak jelenlegi állapotával nem érheted el a lelki tökéletességet.

Ám, ha fejlett vagy, ha kifejlesztetted az odaadó lelkületedet, az Isten iránti szeretetedet, áldozz fel mindent Kṛṣṇáért, alkalmazz mindent Kṛṣṇa érdekénem, az segíteni fog neked fejlődni a Kṛṣṇa-tudatban, és visszatérni Istenhez, hazatérni.

Nagyon szépen köszönöm. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Valami kérdés?

Viṣṇujana: A lelki tanítómesterhez intézett imában van egy vers, amelyben a lelki tanítómester áldást kap a kegyelem óceánjából. Vajon a bukott lelkek felé mindig kiáradó kegy a lehetőség Kṛṣṇa szolgálatára? És vajon innen származik-e az összes boldogság is?

Prabhupāda: Igen. Akárcsak a napfény. A napfény ingyen van. Mindenki számára hozzáférhető. Ám, ha leárnyékolod a szobádat – nem szereted látni a napfényt –, akkor hogyan segíthet neked a napfény? Ki kell menned a nyílt napfényre; akkor az ingyenes. Élvezheted. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa kegye is hozzáférhető. Nem arról van szó, hogy Kṛṣṇa kegye valahol nagyon bőséges, valahol pedig nagyon szegényes. Nem. Mindenhol ugyanolyan. De a befogadó az, aki megkapja Kṛṣṇa ezen kegyét.

Azok tehát, akik Kṛṣṇába szerelmesek, bőségesen részesülhetnek Kṛṣṇa kegyéből. Egyébként Kṛṣṇa kegye mindenki számára hozzáférhető. Ám, ha – úgy értem – akadályokat gördítetek Kṛṣṇa megértése elé... akárcsak a yogīk, jñānīk, akik szeretnek spekulálni. Kṛṣṇa azt mondja: „Én itt vagyok.” Ahaṁ sarvasya prabhavo (BG 10.8): „Én vagyok mindennek a forrása.” Mattaḥ parataraṁ nāstī: „Nincs semmi felsőbbrendű vagy nagyobb Nálam.” Ám ezek az emberek továbbra is spekulálni fognak, hogy megtudják. Nos, mit tehet Kṛṣṇa? Itt van Kṛṣṇa, itt van a Legfelsőbb Abszolút Igazság, aki bemutatja magát, megmutatja magát, és minden adott, teljes, ám mégsem fognak... akárcsak a baglyok. Amint nappal lesz, elrejtőznek. Hmm, ilyenek... (nevetés). Eltökélte, hogy nem akarja látni a napfényt, ennyi az egész.

Szóval, ezek a gazemberek nem fogják látni Kṛṣṇát. Mit fog tenni Kṛṣṇa, szegény Kṛṣṇa? Kṛṣṇa soha nem fog erőszakkal élni, mert függetlenséget adott nekik. Értitek? Nem fog beleavatkozni a függetlenségedbe. Mi értelme lenne a függetlenségnek? Ha adok neked valamit, majd elveszem azt, akkor mi értelme az adakozásnak? Ha odaadtam neked, az a te tulajdonod.

Kṛṣṇa tehát függetlenséget adott neked. Nos, visszaélhetsz a függetlenségeddel. Amikor Kṛṣṇa azt mondja: „Itt vagyok”, te keresel valamit. Az emberek azt mondják: „Meg tudod mutatni nekem Istent?” És ha megmutatom: „Itt van Isten. Nézzétek”, „Ó, itt van… hol van? Ez nem Isten.” Valami óriásit akar látni. Mi az? Szintén óriási, Kṛṣṇa megmutatta univerzális formáját Arjunának.

Szóval, minden adott, de én másképp gondolkodom. Elrejtőzöm a napfény elől. A napfény bőséges; mindenhol jelen van. Ugyanaz a napfény a Föld északi részén nem annyira feltűnő. A déli részén nagyon feltűnő. Ez azt jelenti, hogy a nap a Föld egy részén nagyon feltűnően ragyog, és egy másik részén…? Nem. Messze van a Földtől. Az a különleges hely tulajdonsága, hogy a napfény nem látható.

Tehát a védikus irodalom szerint a mindig felhős, napsütés nélküli helyek elkárhozott helyek. Elítélt helyek. Az ott élő embereket bűnösnek tartják, ahol nincs sok napsütés. A természet törvénye szerint kevesebb lesz a napsütés. Hasonlóképpen, akik bűnösök, nem érthetik meg Kṛṣṇát. Ez a Bhagavad-gītāban olvasható: yeṣāṁ tv anta-gataṁ pāpaṁ (BG 7.28). Aki teljesen felszabadult minden bűnös cselekedettől:

yeṣāṁ tv anta-gataṁ pāpaṁ

janānāṁ puṇya-karmaṇām

(BG 7.28)

Azok a személyek, akik egyszerűen csak jámborul cselekedtek, te dvandva-moha-nirmuktā, megszabadulnak a kettősségtől, bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ, és szilárd hittel fogadják el Kṛṣṇát, és életüket az Ő szolgálatának szentelik.

A Kṛṣṇa-tudat nem hétköznapi embereknek való. De ha valaki látja, hogy „A másik testvérem Kṛṣṇa-tudatban van; élvezi. Hadd legyek én is”, ő is szerencsés. Azonnal szerencséssé válik – még ha kevés esze van is. Ez nagyon nehéz, de nagyon könnyű is. A legkönnyebb. „Hadd forduljak Kṛṣṇához…” Ahogy Kṛṣṇa mondja:

bahūnāṁ janmanām ante

jñānavān māṁ prapadyate

(BG 7.19)

„Sok-sok születés után, a tudás ápolásával, az ember, amikor teljes tudással rendelkezik, meghódol Nekem.” Hogyan? Vāsudevaḥ sarvam iti: Kṛṣṇa a minden, vāsudeva. Sa mahātmā su-durlabhaḥ: „Ilyen nagy lelket nagyon ritkán látni.”

Ha intelligens vagy, ha megérted, hogy pusztán csak a meghódolással nagyon nagy lélekké válsz, és ezek nagyon ritkák, miért ne hódolnál meg azonnal? Ez az intelligencia. Ha ez a legmagasabb tökéletesség folyamata, miért ne tennéd meg azonnal? Kis intelligencia.

A Caitanya-caritāmṛta azt mondja: kṛṣṇa ye bhaje se baḍa catura, csak az első osztályú intelligenciával rendelkező ember válhat Kṛṣṇa-tudatúvá, a gazemberek és a bolondok nem. Ők nem. Egy kis intelligencia szükséges hozzá. Szóval, nagyon könnyű, de a gazembereknek és bolondoknak nagyon nehéz. Miért mondom, hogy gazemberek és bolondok? Nem én mondom ezt; Kṛṣṇa mondja ezt. Avajānti māṁ mūḍhā (BG 9.11). A mūḍhā jelentése gazemberek és bolondok.

mānuṣīṁ tanum āśritam

paraṁ bhāvam ajānanto

mama bhūta-maheśvaram

(BG 9.11)

„Ezek a gazemberek és bolondok nem tudják, személyiségemnek mi a háttere.” Nem tudják. Szóval, a szerencse, a jó társaság révén, de ez a szerencse azonnal elérhető a kṛṣṇa-bhakták, Kṛṣṇa bhaktáinak társaságában. Ezért hoztuk létre ezt a Kṛṣṇa-tudatú társaságot. Ha valaki csatlakozik ehhez a társasághoz, nagyon gyorsan Kṛṣṇa-tudatóvá válik minden előzetes képesítés nélkül. Pusztán a társaság és az elvek követése által. Nagyon gyorsan.

Kṛṣṇa tehát mindenki számára elérhető, ahogy a napfény is mindenki számára elérhető, de mi függetlenek vagyunk. Ha akarod, kimehetsz a napfényre, vagy eltorlaszolhatod a szobát és az ablakokat, és maradhatsz a sötétben. Ennyi az egész. Kṛṣṇa kegye tehát mindenkihez szól. Nem egy adott személyhez. Ám különleges kegy jár azoknak, akik Kṛṣṇa-tudatban élnek. Ezt mondják:

samo 'haṁ sarva-bhūteṣu

na me dveṣyo 'sti na priyaḥ

(BG 9.29)

Nem irigy senkire, és senki sem különösebben kitüntetett. De azt mondja: ye bhajanti tu māṁ bhaktyā (BG 9.29): „Aki szeretettel és ragaszkodással végzi a szolgálatomat, ó, Én különösképpen elfogult vagyok vele szemben.” Ez természetes. Ez természetes. Az apa szereti a gyermeket; a gyermek szereti az apját.

Ha sok gyerek játszik az utcán, ha baleset történik, és ha az apa odamegy, a saját gyermekét különösképpen védi, elhanyagolva a többi gyereket; ez nem az ő hibája. Ez természetes. Hasonlóképpen, aki hittel és szeretettel végzi Kṛṣṇa szolgálatát, az részéről különleges figyelmmel bír. Ez nem részrehajlás. Ez nem részrehajlás. Ám ez a különleges kegy ott van.

Igen?

Govinda dāsī: Tegyük fel, hogy valaki szilárdan meg van győződve arról, hogy a Kṛṣṇa-tudat az egyetlen dolog, ami megmentheti őt, ám mégis hajlamos az anyagi cselekedetekre. Vajon ebben az esetben Kṛṣṇa kényszeríti-e őt arra, hogy teljesen meghódoljon Istennek?

Prabhupāda: Igen. Olyan körülmények közé helyezi a bhaktát, hogy kénytelen legyen teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá válni. Természetesen, mivel rengeteg életen át kapcsolatban álltunk az anyaggal, hiába próbálunk teljesen Kṛṣṇa-tudatossá válni, anyagi ragaszkodásunk néha magával ránt minket. Ám, ha nagyon erősen Kṛṣṇa-tudatosak vagyunk, akkor Kṛṣṇa eltávolítja ezeket a ragaszkodásokat. Ezt említi a Śrīmad-Bhāgavatam:

yasyāham anugṛhṇāmi

hariṣye tad-dhanaṁśanaiḥ

(SB 10.88.8)

Azt hiszem, személyesen is megtapasztaltam ezt. Igen. Nem voltam hajlandó erre a következtetésre jutni, de Kṛṣṇa rákényszerített. Ez az Ő különleges kegye. Most már értem: „Igen.” Szóval, hmm, Kṛṣṇa nagyon intelligens. Szóval, ha ostobák módjára Kṛṣṇán kívül valami mást akarunk, Ő elfeledteti velünk az ilyen ostobaságokat. Ez Kṛṣṇa különleges kegye.

Madhudviṣa: Prabhupāda, hogyan tudja egy brahmacārī a szexuális vágyát Kṛṣṇa szolgálatába állítani – azt az energiát, amit nem tud irányítani, és ami a szexuális vágyaira irányul? Hogyan tudja ezt az energiát Kṛṣṇa szolgálatára fordítani?

Prabhupāda: A szexuális vágy nem természetellenes, de a szexuális vágyadat Kṛṣṇa szolgálatára is felhasználhatod. Kṛṣṇa-tudatos gyermekeket nemzhetsz. Szóval, nem tiltjuk. A mi folyamatunk az, hogy mindennek Kṛṣṇa szolgálatában kell állnia. A többiek macskákat és kutyákat nemzenek.

Ha Kṛṣṇa-tudatos gyermekeket hozol létre, a világ arca megváltozik. A szexuális vágy tehát nem természetellenes. Ez természetes. Pont olyan, mint az éhség. Az éhség azt jelenti, egészséges élet. De a lényeg az, hogy mit eszel. Ez a lényeg.

Ezt kell figyelembe venni, hogy egészségben tartod-e magad, vagy megbetegszel. Ha éhséget érzel, az nem természetellenes. Hasonlóképpen, ha szexuális vágyat érzel, az nem természetellenes. Ez természetes. De hasznosítanod kell. Ez a śāstra korlátozása. Yaḥśāstra-vidhim utsṛjya (BG 16.23).

Ahogy a śāstra mondja, úgy kell hasznosítanod. Nos, Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban azt mondja, hogy "A szexuális élet szabályozott módja Én vagyok." Azt mondja: "Én vagyok." A szexuális életet nem ítélik el. De tudni kell, hogy "Miért használnám a szexuális életemet?" Ha Kṛṣṇa céljaira használom, akkor használhatom. Egyébként nem fogom használni. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Akárcsak Vasudeva és Devakī, előző életükben Śatarūpā és a másik nevet elfelejtettem. A férj és a feleség a házasságkötés után tapasyát gyakoroltak. Mi volt a tapasya? Hogy: „Ha Kṛṣṇa lehetne a gyermekünk, akkor lesz szexuális életünk, különben nem. Ha nem, folytatni fogjuk a tapasyát.”

Szóval, miután több ezer éven át követték a tapasyát, eljött Kṛṣṇa: „Mit kívántok?” Azt mondták: „Én egy olyan gyermeket akarok, mint Te. Akkor házaséletet fogunk élni. Különben folytatni fogjuk a tapasyát.” „Nos, jól van. Mivel nincs olyan, aki helyettesíthetne Engem, úgy a gyermeked leszek.” Aztán beleegyeztek, hogy apa és anya lesznek. Pitā na sana sa syāj jananī na sā syāt (SB 5.5.18).

A Bhagavatam azt mondja, hogy az embernek nem szabad apának, nem szabad anyának, nem szabad lelki tanítómesternek, nem szabad barátnak, nem szabad férjnek lenni. Egy nagyon hosszú lista. Kire vonatkozik? Arra. aki hozzátartozóját nem tudja megszabadítani a közelgő halál karmai közül. Értitek? Na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum (SB 5.5.18). Ez az élet és halál, a test állandó változása, ez zajlik 8 400 000 létformán keresztül. És az emberek szenvednek. Az élőlények ketrecbe vannak zárva és szenvednek.

Nos, egy Kṛṣṇa-tudatos apának és anyának határozottnak kell lennie atekintetben, hogy „Úgy nemzünk gyermekeket, hogy ez az élet legyen a testcseréjüknek a vége.” Ebben az életében fel fog szabadulni. Ennyi az egész. Ez a Kṛṣṇa-tudatos szexuális élet. „Úgy fogok gondoskodni a gyermekeimről, hogy többé ne kelljen visszatérniük az anyaméhbe. Felszabadulnak, és visszatérnek Istenhez.”

Százával nemzhetsz ilyen gyermekeket. Ez Kṛṣṇa szolgálata. Ez a Kṛṣṇa-tudat. A Kṛṣṇa-tudatban nincs semmi természetellenes. Minden természetes. Nos? Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát.

Ki látta már azt a házat? Dayānanda? Megmutattad valamelyik brahmacārīnak?

Dayānanda: Nem... (homályos)

Prabhupāda: Valaki másnak?

Dayānanda: Igen, Mandalinak

Prabhupāda: Hmm... Maydani...

Dayānanda: Mandali... ó, Mandali, láttad már? Ó, láttad már. Nagyon szép ház.

Mandalibhadra: Igen, szerintem szép volt.

Prabhupāda: Ó, nagyon jó. Elhoztad... kivesszük azt a házat. Ugye? Nagyon szép. Belülről is láttad?

Mandalibhadra: Az ablakon keresztül néztünk be.

Prabhupāda: Ó, szóval... Dayānandával?

Bhakta: Én már voltam azon a helyen.

Prabhupāda: Ó, voltál már ott? Szép hely?

Bhakta: Van kandallója. Azt hiszem, van benne kandalló.

Prabhupāda: Az nem számít, de... (nevetés) szóval vegyétek ki azt a házat. Nagyon szép.

Tamāla Kṛṣṇa: Hány szobája van?

Bhakta: Azt hiszem, két hálószoba, egy fürdőszoba, egy nappali és egy nagy... és egy étkező, amit templommá és konyhává is lehetne alakítani. A hátsó udvarban egy fa áll.

Prabhupāda: Nagyon szép.

Tamāla Kṛṣṇa: Elég nagy-e?... (homályos)

Prabhupāda: És egy széles úton, egy nagyon fontos helyen van. Nagyon szép. Azonnal vegyétek ki azt a házat. Igen. Hare Kṛṣṇa.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat)

Prabhupāda: Mi ez? Ó. Vehetek?

Viṣṇujana: Kérsz ​​egy tányért, Swāmījī?

Prabhupāda: Nem, nem, nem. Egy sannyāsīnak ott a keze, azzal kell elvennie. Ez a rendszer. Nem tányérban. Ez azt jelenti, ha tányérba veszel el, sokat fogsz elvenni. (nevetés) (kuncogás) Szóval, a kezével nem vehet el sokat. Kara-pātrī. Ez az tanítás. Ebben a korban azonban ezeket a szigorú törvényeket nem lehet betartani.

A Bhāgavatam azt mondja, hogy ha van egy egyszerű fűpárna, miért kérnél ágyneműt? Ha van természetes párnád, a kezed, miért kérnél párnát? Aztán ha van folyó, sok víz, miért halmozol fel vizet? Ha vannak gyümölcsök a fán, miért mész koldulni?

Ha van barlang, miért keresel lakást? (nevet) Ha a régi ruhákat kidobják az utcára, vajon miért keresel ruhát? Ezek az utasítások, értitek. Teljesen ingyenesek. Kasmād bhajanti kavayo dhana-durmadandhān (SB 2.2.5).

Miért hízelegsz ezeknek a gazdag embereknek? Erről szól. Teljes függetlenség. De azok az idők már elmúltak. (nevet) Más kor ez.

Los Angeles, szerintem, jó hely. Ugye? Mi a te...? Megoldódott a problémád?

Tamāla Kṛṣṇa: Jó hír. Elmentünk a hollywoodi rendőrőrsre, és a férfi azt mondta nekünk, hogy a rendőrőrs feladatai közé tartozik... azt mondja, meg kellene védenie a hozzánk hasonló vallásos embereket.

Prabhupāda: Igen.

Tamāla Kṛṣṇa: Azt mondja... említett más vallásos embereket, és azt mondta, ha pusztán mozgásban tudjuk tartani a tömeget, akkor minden jogunk megvan odamenni. Szóval, megengedte nekünk, hogy Hollywoodba menjünk. Los Angeles belvárosában még nincs jogunk erre. Továbbra is el fogunk menni oda, de Hollywoodban minden rendben van. Nos, ez elég jó.

Prabhupāda: Jól van. Ez Kṛṣṇa kegye. Ugyanezt mondtam Dayānandának is, hogy ezt az ügyet a felettes tisztviselő elé kell terjesztenie. Ennyi az egész. Az Istentudatot prédikáljuk. Meg kell kapnunk... ez volt a védikus törvény. A szenteknek minden védelmet meg kell kapniuk.

Ha valaki megsértett egy szent embert, különleges büntetés járt érte. Jól van. Szóval, vedd ki azt a házat, az Hollywood negyedhez tartozik?

(félre) Adj neki többet. Nem. Nekem van. Vegyél te.

Ó, Nandarāṇī kint van?

Hölgy bhakta: Igen... (homályos)... Nandarāṇīnak.

Prabhupāda: Miért van kint?

Hölgy bhakta: A baba miatt.

Prabhupāda: A baba nem zavart... (szünet) ... Kaptam egy levelet San Franciscóból. Kevés a férfi. Szóval, Dīnadayālu visszamegy?

Tamāla Kṛṣṇa: Ó, nem. Több férfira van itt szükségünk. (Prabhupāda nevet) Nagyon kevesen vannak nálunk. Ez a probléma. Túl kevés ember van itt.

Dīnadayālu kimondottan létfontosságú. Éppen meg akartam kérdezni, hogy lehetne-e még néhány féri. Jayarāma ...

Prabhupāda: Kreáljatok férfiakat. Hozzatok magatokkal néhány férfit.

Tamāla Kṛṣṇa: Toborozzunk.

Prabhupāda: Látom, itt egy új fiú.

Viṣṇujana: Nagyon intelligens.

Prabhupāda: Hmm. Nem ettél prasādamot? Vettél ezekből a gyümölcsökből? Ez az első alkalom, hogy itt jársz?

Fiú vendég: Igen. (szünet)

Mādhavī-latā: Ha emberekkel élsz... ha emberek között élsz, és sértő dolgokat mondanak, mert tudatlanok vagy bűnösök, ahogy mondod...

Prabhupāda: Próbálj megbocsátani nekik.

Mādhavī-latā: Menjek el...?

Prabhupāda: Ha lehetséges.

Mādhavī-latā: Megbocsátani nekik. Nem kellene elköltöznöm onnan?

Prabhupāda: De, igen. Amennyire lehetséges, toleráld.

Mādhavī-latā: Tolerálni.

Prabhupāda: Mind őrültek. Igen. Őrültek.

Mādhavī-latā: Nem, mert... csak egy emberről van szó, a tulajdonosról. Nagyon sokszor kérdeztem tőle, hogy kialakítana-e helyet... egy találkozónak. A hely óriási. Tudod, mert ott szálltál meg. Emlékszel? Abban a motelben. Azt mondta, hogy nincs semmilyen szobája.

Prabhupāda: Ó. Nagyon nagy termük van?

Mādhavī-latā: Szóval azon tűnődtem, talán... tudod, nos, ha így fognak viselkedni, akkor el kellene költöznöm onnan. De nem tudom. Nem tudom, hogy ez-e a helyes hozzáállás részemről. Nem tudom. Azt mondják, hogy nem volt semmilye szobájuk.

Prabhupāda: Ó, te ...

(félre) Govinda dāsī... (szakadás) (vége)