Category:HU/681026 - Lecke - Montreal
Prabhupāda: Az előző találkozón arról beszélgettünk, hogy miért kényszerülnek az emberek bűnös cselekedetekre. Ezt a pontot a Bhagavad-gītā is tárgyalja. Arjuna megkérdezte Kṛṣṇától: „Mi az, ami arra kényszeríti az embert, hogy bűnös cselekedeteket kövessen el?” (BG 3.36). Ugyanezzel a példával kapcsolatban egy ember a gyakorlatban látja, hogy aki bűncselekményt követett el, azt megbüntetik. Hallotta már a hatóságoktól – ügyvédektől vagy tiszteletre méltó úriemberektől –, hogy: „Ha ilyen és ilyen bűnös cselekedeteket követsz el... ha lopsz, akkor hat hónapra börtönbe zárnak. Ha csalsz, akkor ennyi és ennyi időre zárnak börtönbe. Ha gyilkosságot követsz el, akkor felakasztanak.” Ezeket a dolgokat valamilyen módon tanítják. Vagy vallásos szentírásokban, vagy törvénykönyvekben, vagy erkölcsi, vagy etikai elvek útján tanítják az emberi, civilizált emberi társadalomnak. És a gyakorlatban is látja, hogy „Ez az ember ilyen bűncselekményt követett el és megbüntetik.” És miért követi el mégis? Ez a probléma.
Nos, kāma eṣa krodha eṣa rajo-guṇa-samudbhavaḥ (BG 3.37). Kāma és krodha. A kāma vágyat, kéjvágyat jelent. Kāma. És amikor a vágy, kéjvágy nem teljesül, akkor megjelenik a krodha. A krodha haragot jelent. Nagyon sok olyan bűncselekmény történik, amikor nem teljesül a kéjvágy, valaki bűncselekményt követ el, és megbüntetik, és rengeteg minden történik. Szóval, kāma eṣa krodha eṣa rajo-guṇa-samudbhavaḥ.
Már sokszor beszéltük arról, ebben az anyagi világban az anyagi természet három kötőereje irányít minket. A három kötőerő: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság.
Nos, a jóság... igen, a szenvedély és a tudatlanság... rabságunk okai. És a jóság is oka a kötöttségnek, ám ezen a szinten az ember úgy láthatja a dolgokat, ahogy azok vannak, jóság, prakāśa. Miképpen éjszaka nem látunk, de nappal látunk. Ám a látás nem minden. Amíg nem győződöm meg valamiről, még a látás is... ugyanaz a példa: egy ember látja, hogy egy bűnözőt megbüntetnek; mégis bűncselekményt követ el.
Nos, Śukadeva Gosvāmī kérdése az, hogy tegyük fel, egy ember bűnös cselekedeteket követ el, és végrehajt valamilyen bűnbánatot. Bűnbánatként ... ezt a bűnbánatot minden vallás előírja...
(félre) Ez zavaró. A figyelem elterelődik. Igen.
Szóval, akárcsak a keresztény egyházban, ott is van bűnbánati folyamat, a gyónás. Tegyük fel tehát, hogy hetente elmész a templomba, és megvallod a bűnös cselekedeteidet, és ezt elnézik, de a következő héten ismét ugyanazokat a bűnös cselekedeteket követed el. Akkor mi értelme van ennek a gyónásnak és kiengesztelésnek?
Ha azt csinálod, hogy „Egész héten bűnös dolgokat fogok elkövetni, vasárnap pedig elmegyek a templomba és meggyónom, akkor minden egyensúlyban lesz, a számládat kiegyenlíted”, ez rendben van. Aztán hétfőtől újra elkezded a bűnös tevékenységeket. Nos, vajon nagyon jó üzlet-e ez?
Parīkṣit Mahārāja kérdése tehát az, hogy adott a vezeklés. Ha azonban valaki vezekel, majd újra bűnös dolgokat követ el, akkor mi értelme van az ilyen vezeklésnek? Ez olyan, mint... a kuñjara-snānavat példáját hozta fel rá. Az elefánt nagyon szépen megfürdik a vízben, és amint partra ér, port vesz magához, és az egész testére széthinti. Akkor mi értelme van a fürdésnek?
Hasonlóképpen, ha hozzászoktam a bűnös cselekedetekhez, és emiatt meggyónok, és vezekelek, akkor mi értelme van? Ez Parīkṣit Mahārāja kérdése. Ő nagyon intelligens. Ha újra és újra és újra ugyanazt teszem, és vezekelek...
Minden vallásban vannak vezekelési folyamatok, prāyaścitta. A hindu vallásban is van ilyen. Minden vallásban van ilyen. De az ilyen vezekelés célja az, hogy a bűnözőt tudatosságára ébressze. Tudatában kell lennie bűnös cselekedeteinek. Ez a lényeg.
Akárcsak egy gyerek, aki valami rosszat követett el, és odamegy az apjához. Az apa látja, hogy rosszat tett. A gyerek bevallja: "Igen, apa, megtettem. Kérlek, bocsáss meg." "Jól van. Meg van bocsájtva." Az apa azt mondja: "Ne kövesd el újra." Másodszor is elköveti ugyanazt. Az apa vagy a tanár azt mondja: "Ó, megint elkövetted?" „Igen. Kérlek, bocsáss meg. Nem teszem meg újra.” „Jól van. Meg van bocsájtva.”
Ám, ha harmadszorra is elköveti a bűnt, mit tesz majd az apa és a tanár? Megpofozza. Igen. Csak hogy megtanítsa vele: „Ostobaság, kétszer, háromszor is figyelmeztettelek, és újra ezt teszed? Nincs több megbocsájtás. Most a büntetés következik.” Ez természetes.
Ezért, ha elmegyek Istenhez, ha elmegyek és megvallom: „Atyám, Istenem, Legfelsőbb Atyám, ezeket a bűnös cselekedeteket követtem el. Megvallom.” „Rendben.” Az apa megbocsájt. De ha rendszeresíted, hogy „megteszem, aztán bevallom”, akkor mi lesz az eredmény? Az eredmény büntetés lesz. Ez a természetes következmény.
Tehát, az embereknek meg kell érteniük, hogy „Ezeket a bűnös cselekedeteket nem fogom elkövetni.” Ugyanakkor kényszerítve van rá, a szenvedély és a tudatlanság kötőerői ösztönzik rá. Erre a Bhagavad-gītā ad választ. Miért teszi ezt, mintha valami kényszerítené? Erre a Bhagavad-gītā ad választ: rajo-guṇa-samudbhavaḥ. Kāma eṣa krodha eṣa rajo-guṇa-samudbhavaḥ (BG 3.37).
Ezért kell a tudatlanság és a szenvedély szintjéről eljutnunk a jóság szintjére. Akkor lesz az életünk sikeres. Az életünk, az emberi létforma arra szolgál, hogy megváltoztassuk a tevékenységek síkját. Az állatok nem tudják megváltoztatni a tevékenységeik síkját. Egy tigrist, bármilyen szépen is tanítjuk, nem lehet megszelídíteni. Nem... mert állat. Nem tudja megváltoztatni a tevékenységeit. De egy embert, ha képeznek... ezért van az ember számára az iskolarendszer. A gyerekek...
(szakadás) Azt tanácsolják nekik, hogy menjenek templomba, hogy erkölcsi oktatást kapjanak. Ez való az embernek, nem pedig az állatoknak, mivel az emberi létforma képes elfogadni és egyértelművé tenni a maga útját. Jelenlegi tevékenységei, útja nagyon homályos. Nem tudja, hová tart, mi az életének a célja.
Ezt ő nem tudja. Ezért található meg az oktatás, a képzés és számos más dolog minden civilizált emberi létformában, hogy eljuthasson a jóság szintjére. És nem csak a jóság szintjére. Túl kell lépni a jóság ezen szintjén, és el kell jutni a tiszta jóság szintjére.
Ebben az anyagi világban nagyon nehéz a tiszta jóság síkján állni. Még egy jó ember is néha elkövet valamilyen hibát, baklövést ebben az anyagi világban, mert mindig emlékezned kell arra, hogy az anyagi természetnek három kötőereje van: a tudatlanság, a szenvedély és a jóság.
Még ha a jóság síkján vagy is, a másik két tulajdonság zavarhat. Mivel ez māyā, vagyis az anyagi természet birodalma, ezek a dolgok nagyon hangsúlyosak. Néha a jóság a hangsúlyos, néha a tudatlanság, néha a szenvedély. Ily módon néha összekeverednek.
Szóval, három háromféleképpen egyenlő kilenccel. Kilenc kilencféleképpen egyenlő nyolcvaneggyel. Ezért figyelheted meg az élőlénynek nyolcvanegyféle minőségi megnyilvánulását. És ezek 8 400 000 létformára oszlanak. Ezek nagyon tudományos megközelítések. Igyekezz megérteni. És ez az emberi létforma a lehetőség arra, hogy kijuss ebből a kuszaságból.
Ezt a nyolcvanegyet, ha ezt a nyolcvanegyet ismételten megszorzod nyolcvaneggyel, hatalmas mennyiséggé válik. Így keverednek össze ezek a tulajdonságok, ezek a színek. Akárcsak a három szín, a kék, a piros és a sárga. Kevered őket össze, és többszínűvé válnak. Ha szakértő vagy a színkeverésben... mindezek a képek, bármit is látsz, csak három színből vannak – kék, piros és sárga –, és kevered a színek változatait. Akik művészek, azok nagyon jól tudják ezt.
Hasonlóképpen, ez a három kötőerő három szín. A sárga a sattva-guṇa, a kék a tamo-guna, a piros pedig a rajo-guṇa. Ezek a színek az anyagi természet e három kötőerejének a megjelenítései. A vörös szenvedélyt jelent; a kék, a fekete a tudatlanságot; a sárga, a sárga pedig a jóságot. Ezért látod Kṛṣṇát és az összes többit, hogy sárga ruhában vannak. Természetesen a lelki világban nincs ilyen különbségtétel. Változatosság uralkodik, de nincs mámorosság. Ez a lelki világ.
Ahogy itt is látod, Kṛṣṇa a gyönyörű fiatal lányokba szerelmes. Ugyanez a helyzet itt is. Mi is megszoktuk, hogy gyönyörű lányokat szeressünk, vagy a gyönyörű lányok, akik megszokták, hogy gyönyörű fiúkat szeressenek. Nos, ugyanez történik a lelki világban is. Ez pusztán tükörkép.
A valódi dolog ott van a lelki világban. Ez pusztán árnyék. Ugyanazok a szerelmi viszonyok árnyékolt, ködös formában jelennek meg itt. Eredetileg a lelki világban, Kṛṣṇában vannak jelen. Kṛṣṇát nem szabad öregembernek tekinteni. Isten soha nem öregember.
- A Brahma-saṁhitāban ez áll:
- advaitam acyutam anadim ananta-rūpam
- ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca
(Bs. 5.33)
Isten, Kṛṣṇa, Ő az eredeti személy, mert az eredeti atyától származhattok, akitől mindenki származik. Ezért Ő a legidősebb. Advaitam acyutam anadim ādyam. Az ādyam jelentése az eredeti személy. Az ember Isten képére lett teremtve; ezért Isten az eredeti személy. Ezért az a személy ādyam, acyutam, anādim, nava-yauvanaṁ ca.
A nava-yauvanaṁ ca azt jelenti, hogy Ő mindig fiatal férfi. Ahogy ti mindannyian fiatal férfiak vagytok, vonzóak. A fiatal élet vonzó. Ezért az a fiatal kor mindig jelen van a lelki világban. És mivel a fiatal örömteli életet jelent, ānandamayo bhyāsāt... (Vedānta-sūtra 1.1.12). Minden fiatal fiú és lány az örömöt keresi, de ebben az anyagi világban csalódottak. Ez a mámor. A lelki világ azt jelenti, hogy ezek a dolgok jelen vannak, de mindenféle mámor nélkül. Itt szeretünk. Egy fiú szeret egy lányt; egy lány szeret... de csalódottak. Néhány nap múlva megszakad. Vagy ha megnősül, akkor is válás következik be. A fiú talál magának egy másikat; a lány talál magának egy másikat... így. Ezek a dolgok nincsenek jelen. Rādhā-Kṛṣṇa, Rādhā és Kṛṣṇa szerelme soha nem szakad meg. Soha nem szakad meg.
Ez a lelki jelentősége... ők örökké élvezik a szerelmi ügyeiket. És ha képesíted magad, akkor elhagyod ezt az anyagi világot, az anyagi természet kötőerőinek kölcsönhatását, és elvegyülsz ezekben a dolgokban, és szabaddá válsz. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Ez nagyon szép.
Próbáld megérteni a Kṛṣṇa-tudatot. Amint tökéletesen Kṛṣṇa-tudatossá válsz, tovább már nem élsz ebben az anyagi világban. A lelki világban vagy. Ezt mondja a Śrīmad-Bhāgavatam:
- samāśritā ye pada-pallava-plavaṁ
- mahat-padaṁ puṇya-yaśo-murāreḥ
- bhavāmbudhir vatsa-padaṁ paraṁ padaṁ
- padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām
Nagyon szép vers. Miről szól? Azt mondják, samāśritā ye pada-pallava-plavam. Kṛṣṇa lótuszlábait egy nagyon szép hajóhoz hasonlítják. A hajó olyan, mint a lótuszvirág. Mindene olyan, mint a lótuszvirág. Aki elfogadta ezt a hajót... mivel ez az anyagi világ a tudatlanság, a sötétség hatalmas óceánja. Ez a természet. Ahogy éjszaka is látod, ez az űr a sötétség hatalmas óceánja. Ilyen a természet. Ezért hívják tamának.
Ennek a világnak a természete... itt szükségünk van a napfényre, a holdfényre, az elektromosságra; máskülönben sötét. Természeténél fogva sötét. Benne vagy a sötétségben. Nincs fény. De van egy másik természet, amely fénnyel teli. Ezért a védikus utasítás szerint tamasi mā jyotir gamaḥ (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 1.3.28): „Ne maradj ebben a sötétségben. Próbálj kijönni a fényre.” Ez a lelki világ. Ez a lelki világ. Jyotir gamaḥ tamasi mā. Ne maradj ebben a sötétségben.
Az egész folyamat ezért arról szól, hogyan juthatsz ki ebből a sötétségből. Hogyan juthatsz ki ebből a sötétségből. A Bhagavad-gītāban ez áll: yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6). A fény világa Isten országa, vagyis Kṛṣṇaloka. Minden. Ahogy neked is van nappalod. Mit jelent a nappal? A nappal azt jelenti, hogy megjelenik egy égitest, amelyet napkorongnak hívnak. Ez a nappal. Ez azt jelenti, hogy amikor ez a bolygód, a Földbolygód forog és a Nap felé fordul, akkor nappal van. Valójában sötétség van, de amikor a fény útjába kerülünk, nappal van.
Nos, ott, a lelki bolygón minden bolygó világít. Ez egy példa, egy minta, a Nap. A Nap az egyetlen bolygó ebben az univerzumban, amely világít. Minden más bolygó a Nap tükröződése. A Hold, a csillagok pusztán csak csillognak, a Napot tükrözik vissza. Sötétek, ahogy ez a bolygó is sötét. Hasonlóképpen, a lelki égbolton minden bolygó világít. Egyik bolygó sem sötét. Ezért az egész égbolt világít. Nincs sötétség. Csak képzeld el.
Természetesen az anyagi világból nem lehet elmagyarázni, hogy mi a lelki világ, de a śāstrákból... ahogy a földrajzot is olvasod. Ha Indiába akarsz menni, akkor kialakul valami fogalmad arról, hogy "India ilyen. Az alakja ilyen, az éghajlat ilyen, az emberek olyanok." Szóval, pusztán csak lesz valami fogalmad róla. Ám a tényleges tapasztalatot akkor szerzed meg, amikor elmész Indiába.
Hasonlóképpen, a... ...a śāstrákban mindezen magyarázatokat megtaláljuk arról, hogy mi a lelki világ, de jelenleg nem tudjuk felfogni a lelki világot. De ti felfoghatjátok. Amikor fejlettebbek lesztek a Kṛṣṇa-tudatban, akkor képesek lesztek rá. Mert minden feltárul majd.
A lelki tudás nem szerezhető meg ezekkel a tompa érzékszervekkel. Ez nem lehetséges. Ahogy az emberek sem érdeklődnek annyira a mozgalmunk iránt, mert nem értik. Az érzékek annyira tompák, hogy nem fogékonyak. Akár egy gyerek. Egy gyerek nem fogékony; ezért a saját dolgával foglalkozik, sír vagy akar valamit, beszél.
Hasonlóképpen, az érzékeink, a jelenlegi érzékeink képtelenek megérteni, mi Isten, vagy mi Isten országa. Nem érthetik meg. Ez nem lehetséges. Az érzékek tompák, tudatlanság. A befedettség tudatlanság és szenvedély. Ám, ha kijössz ebből a tudatlanságból és szenvedélyből, eljutsz a jóság síkjára, akkor megérthetsz egy keveset. Nem mindent.
Aztán ismét felül kell emelkedned, túl kell lépned a jóság síkján, amit śuddha-sattvának, mindenféle anyagi tulajdonság nélkülinek hívnak. Ez az a helyzet. Ahogy itt vagyunk ezen a bolygón, fennáll annak a lehetősége, hogy felhők takarnak el. Néha tiszta az ég, néha be van fedve. De ha feljebb mész, kicsit feljebb, mondjuk hét mérfölddel, vagy csak repülővel hét mérfölddel feljebb repülsz, akkor ott nincsenek felhők.
Minden napfény. Minden napfény. Hasonlóképpen, amíg a tudatlanság és a szenvedély alacsonyabb síkján maradsz, nagyon nehéz megérteni, mi Isten tudománya. Ezért kell eljutnod a jóság szintjére, és ott mindenféle zavaró körülmény nélkül megérted majd, mi a nap, mi a napfény.
Tehát emiatt, ahogy repülővel, géppel kell utaznod hét mérföld magasra, hogy teljesen tiszta napfényben legyél, hasonlóképpen meg kell próbálnod...neked vannak... Kṛṣṇa, vagyis Isten, megadta neked az érzékeket, az elmét, az intelligenciát. Használnod kell azokat.
Ha az érzékeid kielégítésére használod őket, akkor egyre lejjebb és lejjebb süllyedsz az állati létbe. És ha Isten és az Ő királysága, valamint az életed, a kapcsolatod megértésére használod azokat, az is lehetséges. Tehát mindkét irányban használhatod az intelligenciádat, az elmédet, az érzékeidet. Mindkét irányban.
Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom arról szól, hogy az elmét, az érzékeket, az intelligenciát mindig Kṛṣṇára szegezzük. Akkor nincs esély az anyagi beszennyeződésre. Ha mindig a napfényben állsz, nincs esélyed arra, hogy sötétségbe kerülj. A sötétség nem tud áthatolni a fényen. A fény áthatolhat a sötétségen. Ez a mi gyakorlati tapasztalatunk. Nem teheted sötétté a napfényt, de a sötétségedet megvilágíthatja a napfény.
Hasonlóképpen, ha Kṛṣṇa-tudatban vagy, nincs esély arra, hogy a māyā megtámadjon. Nem. Ez nem lehetséges. De ha elfelejted Kṛṣṇát, akkor a māyā azonnal el fog kapni. Ahogyan fej-fej mellett van a sötétség és a fény is. Ha világosban vagy, nincs sötétség, és ha sötétségben vagy...
Ezért kell használnod az intelligenciádat. Isten adott neked intelligenciát, elmét, érzékeket, és neked használnod kell ezeket. Ha használod azokat, akkor megszabadulsz a māyā karmaitól, vagyis attól, hogy az anyagi természet három kötőereje, a tudatlanság, a szenvedély, sőt a jóság is beborítson. Még ha nagyon jó emberré, erkölcsössé válsz is, az is egy kötöttség. Ez is a te kötöttséged.
Lehet, hogy jó tudással rendelkezel, lehet, hogy nagyon jó filozófus vagy, megértheted, lehet, hogy nagyon tanult ember vagy ahhoz, hogy megértsd, mi ez a világ, mi ez, hogyan működik – nagyon nagy tudós, fejlett, művelt ember vagy. Ez a jóság. De ez nem okozza azt, hogy megszabadulj az anyagi szennyeződéstől. Felül kell emelkedned a jóságon.
A jóság a képesítettség, a brāhmaṇává válás szimbolikus megjelenítése. Hallottál már a brāhmaṇa elnevezésről. A brāhmaṇa a jóságban képzett embert jelenti. Ő brāhmaṇa. A kṣatriya a szenvedélyben lévő képzett embert jelenti, a vaiśya a tudatlanságban és a szenvedélyben lévő képzett embert jelenti, a śūdra pedig a tudatlanságban lévő képzett embert jelenti. Ez az emberi társadalom természetes felosztása.
A Bhagavad-gītāban ezt olvashatod: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ (BG 4.13). A felosztás, a kötőerők szerinti felosztás és azok összekapcsolódása alapján négy kaszt létezik. Néha kritizáljátok, hogy Indiában kasztrendszer van. A kasztrendszer mindenhol jelen van – mindenhol, az egész univerzumban. Mert a három kötőerő az uralkodó. Ezért némelyikük a jóságban, némelyikük a szenvedélyben, némelyikük a tudatlanságban, némelyikük pedig vegyes kötőerőkben él. A vegyes kötőerők a vaiśyát jelentik, a tiszta jóság a brāhmaṇát, a tiszta szenvedély a kṣatriyát, a tiszta tudatlanság pedig a śūdrát.
Ezeket a felosztásokat az egész univerzumban mindenhol megtaláljátok. Nem arról van szó, hogy... de jelenleg Indiában is ez a kasztrendszer örökletessé vált. Nem. Ez nem örökletes. Egy śūdra brāhmaṇává válhat – ha képesíti magát rá. Ahogy egy napon egy rendőr is a legfelsőbb bíróság tanult bírájává válhat, ha képesíti magát rá. Van lehetőség. Vannak oktatási lehetőségek. Képezd magad. Egy nap te is jogászdoktor leszel. Egy napon elnök leszel. Mindenki számára nyitva áll a lehetőség.
Hasonlóképpen, mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogyan válhat a legfelsőbb emberré. A legfelsőbb ember jelentése, aki érti Istent és a vele való kapcsolatát. Ő a legfelsőbb ember. Mindenki más a legfelsőbb ember alatt áll. A legfelsőbb ember első osztályú ember, a többiek pedig, akik az Isten megértése, vagyis a Kṛṣṇa-tudat alatt állnak, másod-, harmad-, negyed-, ötödrangúak, és így tovább. Ez a besorolás.
Nos, a harmad-, negyedrendű ember alattiak, a śūdráknál alacsonyabbak, őket nevezik caṇḍáláknak. Caṇḍālák. A caṇḍāla ötödosztályú embert jelent. Az ötödosztályú ember is felemelhető első osztályú emberré. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam tanítása.
- kirāta-hūṇāndhra-pulinda-pulkaśā
- ābhīra-śumbhā yavanāḥ khasādayaḥ
- ye 'nye ca pāpā yad-apāśrayāśrayāḥ
- śudhyanti prabhaviṣṇave namaḥ
Isten rendkívül hatalmas. Ahogy a napfény is nagyon erős, képes sterilizálni bármilyen fertőzött dolgot. Bármi fertőzöttet. Fertőzés... félünk a fertőzéstől. Ám, ha kikerülsz a napfényre, nincs fertőzés. Nincs fertőzés. Ez tudományos. Hasonlóképpen, bármilyen képzettséged is legyen, bárhogyan is ösztönözzenek az anyagi természet kötőerői, ha a Kṛṣṇa-tudat napfényére kerülsz, azonnal megtisztulsz. A tanítványaim között sok példa van arra, hogyan tisztultak meg azonnal.
Ezért kell elfogadnunk ezt a folyamatot. Akkor nem lesz többé bűnözésre kényszerítő erő. Nem. Nem lesz esélyed, ha a Kṛṣṇa-tudat által tisztulsz meg. Ezt tapasyával kell elérni. Ezt mondják tapasānak. A tapasā önkéntes szabályozást jelent. Ez a tapasā. Brahmacaryeṇa (SB 6.1.13). A brahmacaryeṇa a szexuális étvágy ellenőrzését jelenti. Ez a brahmacārī. Tapasā brahmacaryeṇa śamena ca damena ca. A śamena az elme zavartalan egyensúlyban tartását jelenti.
A meditáció folyamata az elme egyensúlyban tartását szolgálja. Ez a śama. És a dama, dama az érzékek ellenőrzés alatt tartását jelenti. Az érzékeim mindig azt diktálják nekem: "Ó, vedd el ezt. Élvezd ezt. Csináld azt. Csináld ezt." És ez hajt engem. Mindannyian az érzékek szolgái vagyunk.
Szóval, az érzékek szolgáivá váltunk. Isten szolgáivá kell válnunk. Ez minden. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Már szolga vagy, de az érzékek szolgája vagy, és parancsolnak neked, és csalódást okoznak. Válj Isten szolgájává. Nem válhatsz úrrá. Nem ez a te helyzeted. Szolgává kell válnod. Ha nem leszel Isten szolgája, akkor az érzékeid szolgája leszel.
Ez a te helyzeted. Ezért azok, akik intelligensek, megértik, hogy: „Ha szolgának kell lennem, miért legyek az érzékek szolgája? Miért ne Kṛṣṇáé?” Ez az intelligencia. Ez az intelligencia. És akik ostobán az érzékek szolgáinak tartják magukat, azok elrontják az életüket.
Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat) (vége)
This category currently contains no pages or media.