Category:HU/681025 - Lecke BG 13.6-7 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

mahā-bhūtāny ahaṅkāro

buddhir avyaktam eva ca

indriyāṇi daśaikaṁ ca

pañca cendriya-gocarāḥ

icchā dveṣaḥ sukhaṁ duḥkhaṁ

saṅghātaś cetanā dhṛtiḥ

etat kṣetraṁ samāsena

sa-vikāram udāhṛtam

(BG 13.6)

Ez többé-kevésbé a sāṅkhya filozófia, az anyagi elemek elemzése. Anyagi elemekben testesülünk meg. Arjuna megkérdezi Kṛṣṇát: „Mi ez a test, ki a tulajdonosa ennek a testnek, és mi a tudás?” Kṛṣṇa azt válaszolja: „A lélek a test tulajdonosa, és Én is, Én is a test tulajdonosa vagyok.”

Ezen test tulajdonosai az egyéni lélek és a Felsőlélek. Akárcsak ennek a kirakatnak a tulajdonosa. Bizonyos értelemben a bérlő a tulajdonos; ugyanakkor a bérbe adója is tulajdonos. Ezeket a dolgokat már megvitattuk. Kṛṣṇa azt is elmondta, hogy az a tudás, amellyel megérthetjük a lelket, a Felsőlelket és az anyagi megtestesülést, a valódi tudás.

Az emberek vágynak a tudás után. A tudásnak nagyon sokféle fajtája van. Ám a Bhagavad-gītā szerint az igazi tudás a lélek, a Felsőlélek és az anyagi világ megértése. Ő tehát ezeket az anyagi elemeket elemzi: mahā-bhūtāny ahaṅkāraḥ. Mahā-bhūtāni. Öt durva elem van, amelyeket mahā-bhūtāninak, fő anyagi elemeknek neveznek. És melyek ezek?

(a magyarázatot olvassa) Khadiny ahaṅkāras tad-hetus tamaso bhūtadi-saṁñco buddhis tad-hetur... pradhāno mahān avyaktaṁ tad-hetus tri-guṇavasthaṁ pradhāna indriyāṇi śrotrādīni, egyik a másik után.

Ez az ég és a hamis ego az intelligenciának köszönhető. Minden a finomból indul ki. A legfinomabb elem a lélek, és a léleknél kicsit durvább az intelligencia. És az intelligenciánál kicsit durvább a hamis ego, az azonosulás. És a hamisnál... ...az intelligenciánál kicsit durvább az elme. És az elmétől az érzékek. És az érzékektől durvább elem a test. Nos, a śāstra szerint kell elemeznünk, mert nem lehetséges... tegyük fel, hogy egy modern tudósnak megadatott, hogy kiderítse, hol van a lélek ebben a testben. Ez nem lehetséges.

Szóval, lehetünk nagyon büszkék a tudás fejlődésére, de valójában még nem vagyunk fejlettek, ami az anyag tudományát illeti, hogy megértsük a testet mozgató erő alapelvét, a... a lélek jelenléte miatt rendelkezünk nagy intelligenciával, sok elgondolkodtató, pszichológiai hatással. Annyi minden csodálatos dolog van. Ám amint a lélek nincs jelen, minden összeomlik.

A buddhista elmélet szerint ez az intelligencia vagy tudatosság az anyag keveredésének egy bizonyos pontján megy végbe. Ez lehet egy érv, azonban valójában nem tény. Bármilyen mennyiségű anyagi keverékkel sem lehet lelket létrehozni. Annyi mindent hoztak létre az anyag keveréke által, de senki sem hozott létre... Indiában természetesen sok olyan hírt hallottunk, hogy „Amerikában kémiai laboratóriumban életet hoztak létre.” És időről-időre azt mondják: „Oroszországban próbálkoznak.” De ez nem lehetséges. Senki sem találta meg a megoldást. És a legnagyobb tudósok is elismerték, hogy az élet problémája túlmutat az anyagi tudomány keretein.

Szóval, a Bhagavad-gītāból, a védikus irodalomhoz hasonló hiteles szentírásokból kell kiindulnunk, hogy a lélek különbözik ettől a testtől, és... természetesen a lélek mentalitásától függően különböző testeket fejlesztünk ki. És ezt írja le az Úr Kṛṣṇa Arjunának. Pradhānam indriyāṇi śrotrādīni pañca vagadini ca pañceti daśa bāhyāni rajasahaṅkārakarya.

Tíz különböző érzékünk van: öt érzék, cselekvő érzék és öt tudásszerző érzék. Ám ezek az érzékek egyben az ahaṅkāra, a hamis ego termékei is. Sukṣmaḥ śabdadi-tanmātraḥ khadi-viśeṣa-guṇatayā vyaktaḥ santaḥ sthulaḥ śrotradi-pañcaka-grāhya-viṣaya. Az öt érzékből, amelyek tudásszerzésre valók, jönnek létre a cselekvő érzékek.

Ekképpen áll ez a test huszonnégy elemből. Ez a Bhagavad-gītā analitikus tanulmányozása. És a sāṅkhya filozófia, Kapila sāṅkhya filozófiája, az Ő analitikus... ugyanaz. A kinyilatkoztatott szentírások ugyanazt tanítják. Nincs különbség. Ugyanakkor e huszonnégy elem felett ott áll az idő, a kāla, az időelem. Ez is a Legfelsőbb Úr képviselője. És e felett az idő felett ott van Isten.

Így aztán valójában huszonhat különböző elem irányítja ezt az anyagi világot. Etat kṣetraṁ samāsena sa-vikāram udāhṛtam (BG 13.6). A kṣetra jelentése: ez a test. Akár ezt a testet, akár ezt az anyagi világot vesszük, azok e huszonnégy elem kölcsönhatásai.

Akár ennek az univerzumnak a gigantikus testét vesszük, akár e bolygó testét, akár ezt a saját testedet vesszük, az én testemet, vagy egy macska testét, egy kutya testét, mindezek a testek ebből a huszonnégy elemből, a sa-vikāramból, a tett és visszahatása révén alakulnak ki. Pont úgy, mint kémiailag, ha egy vegyi anyagot egy másikkal keverünk össze, egy harmadik elem keletkezik, hasonlóképpen, eredetileg mindezen elemek együttesét mahat-tattvának nevezik. Pradhāna, upadhāna néven ismert. Ahogy fokozatosan megnyilvánulnak, három guṇára tagolódnak. A három guṇa azt jelenti, hogy a mahat-tattvában, a teljes anyagi rezervoárban először a három guṇa, a természet három kötőereje jelenik meg, és ezek egymásra hatnak, majd fokozatosan, egymás után megnyilvánul a huszonnégy elem. Etat kṣetraṁ samāsena sa-vikāram udāhṛtam.

Nos, természetesen elméletileg elfogadhatjuk, hogy ez a helyzet, de ennek a helyzetnek a tényleges megértéséhez, a szükséges tudás megszerzéséhez számos fejlődési szakaszon kell átmenni. És hogy miként fejleszthető ez a tudás, azt Krisna ugyancsak leírja a Bhagavad-gītāban. Miről van szó? A tudásszerzés első alapelve itt látható: āmānitvam. Amānitvam. Az amānitvam azt jelenti, hogy nagyon büszkék vagyunk anyagi létünkre. Ezt a büszkeséget kell feladni. Ez a tudás első alapelve.

(olvassa a nagyarázatot) Athoktaṁ kṣetrād vibhinnatvena jñeyaṁ kṣetrajña-dvayaṁ vistareṇa nirūpayiṣyan taj-jñāna-sādhanāny amānitvādini viṁśatim aha pañcābhiḥ. Tehát, a test és a lélek. Most a testet elemezzük. Huszonnégy elemből áll. Hogyan értsük meg a lelket úgy, ahogy van?

Jelenleg az anyagi tudat szintjén vagyunk, és a lelki tudat szintjére kell emelkednünk, vagyis Kṛṣṇa-tudatossá kell fejlődnünk. Melyek ezek a szakaszok? Ezt írjuk le. Ez azt jelenti, hogy ez az általános módja a lélek és a test valódi ismerete megszerzésének.

Az Úr Caitanya Mahāprabhu azonban különleges ajándékkal ajándékozott meg minket, mégpedig azzal, hogy annak ellenére, hogy nem értünk meg mindent kifejezetten analitikusan, ahogyan azt a védikus írások megadják, az ember megértheti önmagát pusztán az Úr szent nevének éneklésével. Ez az Úr Caitanya különleges ajándéka. Azt mondta, hogy ha ezt a Hare Kṛṣṇa mantrát énekeljük, akkor automatikusan minden feltárul előttünk.

Mert ebben a korban nagyon nehéz követni a tudás folyamatát. Akárcsak az amānitvamot, feladni az egzisztenciális, anyagi létállapotunkból fakadó büszkeségét, amānitvam. Az amānitvam azt jelenti ... Śrī Viśvanātha Cakravartī szerint: sva-sat-kāraṇāpekṣatvam. Sva-sat-kāraṇa apekṣatvam, adambhitvam dharmikatvam.

Az első dolog, tagadni az anyagi létezést, miszerint: „Én nem vagyok ez az anyag.” Ez nem hétköznapi dolog, hogy „Én nem vagyok anyag”. De az Úr Caitanya azt mondja, hogy ez a felismerés, hogy „Én nem vagyok anyag”, nagyon könnyen megvalósítható, ha őszintén énekeljük a Hare Kṛṣṇát. Azt mondja, ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12). Ha énekeljük a Hare Kṛṣṇát, az azonnali, első haszon a ceto-darpaṇa-mārjanam megértése lesz.

Azt állítom magamról, hogy ehhez az anyagi világhoz tartozom. Ez félreértés. Valójában nem tartozom ehhez az anyagi világhoz. Az anyagi életem teljes koncepciója azon a félreértésen alapul, hogy „Én anyag vagyok. Én ez a test vagyok.” Az Úr Caitanya azt mondja, még ha nem is követed a tudás megszerzésének szabályait, pusztán csak a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrákat énekled, az első hasznod az lesz, hogy eloszlatod azt a félreértést, hogy „Én ez a test vagyok”.

A Ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12) az elme tükrének leporolása. A darpaṇa tükröt jelent. Ahogy a tükrön is, ha por van rajta, nem láthatod jól az arcodat. Ha nagyon szépen letörlöd a tükröt... ez a Hare Kṛṣṇa éneklés tehát az elmém tükrén felhalmozódott por letörlésének folyamata. Elme, cetaḥ. A cetaḥ tudatosság. Az elme nem pontosan cetaḥ – tudatosság.

Szóval, a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk a tudatosság megtisztításának folyamata. Eredetileg mindannyian Kṛṣṇa-tudatosak vagyunk. Mert a Bhagavad-gītāból megértjük, hogy Kṛṣṇa parányi szerves részei vagyunk. Kṛṣṇa a tizenötödik fejezetben azt mondja: mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ jīva-loke sanātanaḥ (BG 15.7), „Ezek a jívák, ezek az élőlények, ők az Én szerves részeim.” És sanātana, részek... de nem egészek.

A Māyāvādī filozófusok azt állítják, hogy ők egészek. Azonban a vaisnava filozófia szerint mi nem állítjuk, hogy mi vagyunk az egész. A Māyāvāda filozófusok azt állítják, hogy „Én vagyok Isten”. Mi azonban nem állítjuk. Azt állítjuk, hogy Isten parányi szerves részei vagyunk. Isten parányi szerves részeiként ugyanazzal a tulajdonsággal rendelkezünk. Ahogy az arany apró részecskéje is arany, de az az arany részecske és az egész arany soha nem egyenlőek.

Szóval, minden tulajdonsággal rendelkezem. Minőségileg egy vagyok, de mennyiségileg különbözöm. Ez a Bhagavad-gītā változata. És valójában, ha hamisan állítjuk, hogy „Én vagyok Isten”, akkor meg kell mutatnunk az isteni erőt. Mindaddig, amíg nem mutatjuk ki az isteni erőt pusztán azt állítva, hogy „Én vagyok Isten”, az dambha, az hamis büszkeség.

Ezért a tudás megszerzésének első feltétele az adambhitvam. Amānitvam adambhitvam, mindenekelőtt tagadni, hogy „Én anyag vagyok. Én …” Aztán: „Ha nem anyag vagyok, akkor Isten vagyok.” Ó, akkor Kṛṣṇa azt mondja: „Nem. Ez a te hamis büszkeséged. Te nem vagy Isten.” Adambhitvam. Amānitvam adambhitvam ahiṁsā (BG 13.8). Aztán az erőszakmentesség. Amint valaki megvalósult lélekké válik, erőszakmentes lesz. Ezek a tudás megszerzésének különböző szakaszai. És amikor valaki teljes mértékben ismeri a Kṛṣṇa-tudatot, akkor minden jó tulajdonsággal, minden isteni jó tulajdonsággal rendelkezik.

A Bhāgavatam azt mondja: yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ (SB 5.18.12). Ha valaki valóban Kṛṣṇa-tudatban van, akkor minden isteni, jó tulajdonság kifejlődik. Mivel Isten parányi szerves részei vagyunk, az isteni tulajdonságok adottak. Pusztán csak be vannak fedve. Ahogy a tüzet hamu fedi be. Ha letakarítjuk a hamut, a tűz előbújik. Hasonlóképpen, a lélek tiszta. Ezért, amikor Kṛṣṇa-tudatossá válik, akkor tiszta lélekké alakul át. Tehát amānitvam adambhitvam.

(a magyarázatot olvassa) Amānitvaṁ sva-sat-kāraṇam apekṣatvam, adambhitvam dharmikatva-khyāti-phalaka-dharmacaraṇa-virahaḥ. Az adambhitvam azt jelenti, hogy az embernek nem szabad azt hinnie... hogy nagyon fejlett vagyok a lelki tudásban, de nem szabad nagyon büszkének lennem rá. Általában ebben a korban az emberek hamis, akarom mondani, olyan megnevezéseket akarnak, mint "Nagyon vallásos vagyok", "Mindent tudok", "Én vagyok Isten". Nagyon sok ilyen dolog van. Ez hamis büszkeség. A valódi tudás az, hogy "Kisebb vagyok egy szalmaszálnál az utcán". Ez Caitanya Mahāprabhu tanítása. Caitanya Mahāprabhu azt mondja, hogy tṛṇād api sahiṣṇunā (CC Antya 20.21, Śikṣāṣṭaka 3): toleránsnak kell lenni. Alázatosabbnak kell lenni, mint egy szalmaszál az utcán. Sunīcena. Az embernek kisebbnek kell gondolnia magát, mint a fű az utcán. És tṛṇād api sunīcena taror api sahiṣṇunā: és toleránsnak kell lenni, mint a fa. Amāninā, anélkül, hogy bármilyen tiszteletet követelne másoktól. Amāninā mānadena, de minden tiszteletet meg kell adnia másoknak. Mānadena kīrtanīyaḥ sadā hariḥ (CC Adi 17.31). Ezen a szinten az ember nagyon szépen tudja énekelni a Hare Kṛṣṇát. Természetesen ez nagyon nehéz, de Kṛṣṇa segíteni fog nekünk.

Nos, ezt a tṛṇād api sunīcenát illetően, az ember azt gondolhatja: „Ó, mesterkélt dolog azt hinni, hogy kisebb vagyok, mint a fű az utcán.” Valójában azonban ez nem mesterséges. Ez tény. Miért? A Padma Purāṇából, a védikus irodalomból megértjük, hogy a lélek formája a hajszál végének tízezred része. Hogy mennyire kicsik vagyunk, azt csak elképzelni tudjuk. Nincs olyan eszköz, ami a haj felső részét tízezer részre osztaná. És ha csak egy részt veszünk a lélek nagyságának, az nem...

Valójában nagyon kicsik vagyunk. Ez a kis részecskéje a léleknek ott van a hangyában és az elefántban is. Csak egy testi kiterjedés vagyunk... amely segítségével megjelenünk... az elefánt a legnagyobb állatnak tűnik, a hangya vagy a bacilus pedig a legkisebbnek. Valójában azonban ezek testi kiterjedések. A lélek valójában kisebb, mint a fű vagy a szalmaszál az utcán.

A védikus aforizma tehát azt mondja, hogy ahaṁ brahmāsmi. Ahaṁ brahmāsmi. Az ahaṁ brahmāsmit néha tévesen úgy értelmezik, hogy „Én vagyok a Legfelsőbb Isten”. Az ahaṁ brahmāsmi jelentése: „Én Brahman vagyok”. A Brahman lelket jelent. „Én lelki lény vagyok.” Ez a felfogás, ez az azonosítás a helyes. Ez a helyes azonosítás. Amint azt hiszem, hogy „én elefánt vagyok” vagy „én hangya vagyok”, az nem az én azonosságom. Ez a téves azonosságom.

A valódi azonosságom az, hogy „én nem vagyok sem hangya, sem elefánt, hanem én lelki lény vagyok”. Ám azáltal, hogy néha lelki lényként azonosítom magam, hamisan azt állítom, hogy „én vagyok a legfelsőbb lélek”. Ezért mondja Caitanya Mahāprabhu, hogy tṛṇād api sunīcena: „Te lélek vagy, te lelki lény vagy, de kisebb vagy, mint a legkisebb szalmaszál az utcán.” Ezért valójában nincs tévedés. A következtetés ez.

Tehát (a magyarázatot olvassa) adambhitvam dharmikatva-khyāti-phalaka-dharmacaraṇa. Khyāti. Nem kell túlságosan aggódnunk amiatt, hogy híresek leszünk. Nem úgy, hogy "Ó, van egy nagyszerű ember, aki mindent tud a lélekről, és aki tökéletes." Nem. Nagyon őszintének kell lennünk ahhoz, hogy megértsük a dolgokat úgy, ahogy vannak. Nem szabad hamisan azt állítanunk, hogy mi nem vagyok. A legbüszkébb állítás az, hogy "Én vagyok Isten". Ezt szigorúan tiltja a tanítványi láncolatunk, ami annyit tesz, hogy "Ne állítsd".

Különösen Caitanya Mahāprabhu, amikor az egyik bhaktájával, Rāmānanda Rāyával beszélgetett... a téma az volt, hogyan érhetjük el a tökéletességet. Rāmānanda Rāya azt sugallta... természetesen a védikus irodalom alapján, hogy a tökéletesség, a tökéletesség útja a négy varṇa és négy āsrama intézményének követése. Ez tény. A négy varṇa és a négy āsrama. Mi ez a négy varṇa és a négy āsrama?

A társadalmi életnek négy rendje van és a lelki életnek négy rendje van. A társadalmi élet négy rendje az intelligens emberek osztálya, a harcos emberek osztálya, a kereskedő emberek osztálya és a munkás emberek osztálya. Bármely társadalmi rendszert bárhol, bármely országban fel lehet osztani, ez a négy rend létezik.

Az emberek egyik osztálya nagyon intelligens. Tudósok, filozófusok, nagy írók, költők, gondolkodók. Persze, természetüknél fogva hajlamosak az ilyen jellegű munkára. Őket intelligens osztálynak nevezik. Hasonlóképpen van az embereknek egy olyan osztálya, akik a politika után, a diplomáciában való részvétel iránt, vagy az elnöki vagy kormányzói választásokon való indulás iránt érdeklődnek. Minden országban, minden helyen. Őket adminisztrátoroknak vagy harcias szelleműeknek nevezik. Ők is készen állnak a harcra. Szóval, van egy ilyen osztály.

A harmadik osztály pedig a kereskedők osztálya. Üzletelni, kereskedni, iparoskodni akarnak, valamint némi profitot termelni. A munkásosztály pedig sem intelligens, sem, úgy értem, nem akar részt venni a politikában, és nem is képes függetlenül üzletet folytatni. Ilyen körülmények között a munkájukat kell felajánlaniuk, valakinek a keze alatt kell dolgozniuk, és valamilyen bért kell kapniuk.

Ezek az osztályok tehát minden országban léteznek. Más néven nevezik őket. Indiában természetesen ezeket az osztályokat brāhmaṇáknak, kṣatriyáknak, vaiśyáknak és śūdráknak nevezik. De sok helyen megkérdezték tőlem, hogy "Miért van Indiában kasztrendszer?" Nos, ez a kasztrendszer nem csak Indiában van jelen. A kasztrendszer mindenhol jelen van. És az irigység az egyik és a másik közösség között is mindenhol fennáll. Ez az emberi természet. Szóval, így osztjuk fel a társadalmat.

És létezik egy másik felosztás, amelyet a lelki fejlődés osztályainak neveznek: brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsī. A brahmacārī jelentése diákélet, a tudásszerzésért folytatott diákélet. A gṛhastha élet pedig a családfenntartó. A tudás elsajátítása után az ember megházasodhat egy hozzá illő lánnyal, és békésen élhet a társadalomban – a lelki művelődés érdekében. Minden a lelki művelődést szolgálja. Aztán következik a vānaprastha, a visszavonult élet; aztán pedig a sannyāsa, a lemondott életrend.

Rāmānanda Rāya tehát elmagyarázta ezt a négy alapelvet, a társadalmi rend és a lelki fejlődés négyes felosztását, de Caitanya Mahāprabhu azonnal azt válaszolta: „Ó, ez nem nekem való.” Eho bāhya āge kaha āra (CC Madhya 8.59). „Ez külsődleges. Ha ennél valami jobbat tudsz, akkor magyarázd el.” Miért vetette el Caitanya Mahāprabhu ezeket a társadalmi rendeket? Mert azonnali haszonnal akart adni e kor bukott lelkeinek. Ezért megtagadta ezt a rendszert. Nem ítélte el ezt a rendszert, de tudta, hogy ez a rendszer nem vezethető be szigorúan a jelen pillanatban ebben a korban.

Ezért aztán fokozatosan bemutatta a jñāna-miśra-bhaktit, a tudással átszőtt odaadó szolgálatot, az anyagi kapcsolatról való lemondást. Caitanya Mahāprabhu minden lépésnél azt válaszolta: „Ó, ez nem megfelelő. Ez nem megfelelő.” Aztán végül... nem végül; a közepén Rāmānanda Rāya azt javasolta, hogy jñāne prayāsam udapāsya namanta eva (SB 10.14.3): „Fel kell adni a hamis tudást, azt a hamis tudást, miszerint »Én vagyok Isten. Én vagyok Isten.«” Ez hamis tudás.

Amikor Rāmānanda Rāya ezt javasolta Caitanyának, hogy „Fel kell adni ezt a hamis tudást...” jñāne prayāsam udapāsya namanta eva. „Nagyon szelídnek és alázatosnak kell lenni” – namanta eva jīvanti –, „és ha így él” – san-mukharitāṁ bhavadīya-vārtām –, „és megpróbál tudáshoz jutni egy valóban önmegvalósult személytől...” Az élet mottója. Az élet mottóját írja le: „Ne legyünk hamisan büszkék. Legyünk nagyon szelídek és alázatosak, és próbáljunk meg szert tenni a tudásra az önmegvalósult emberektől.

Ha valaki folytatja, követi ezeket az elveket, akkor egy napon rájön, hogy Isten, aki ajita, akit senki sem győzhet le, akit senki sem ismerhet meg, ez Isten megvalósítása...” Mert Isten megvalósítása nem egy hétköznapi munka. Nagyon nehéz. Manuṣyāṇāṁ sahasreṣu (BG 7.3). A Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy „Sok-sok ezer ember közül talán egyet érdekelhet, hogyan tegye tökéletessé ezt az emberi létformát. És sok-sok ezer tökéletes ember közül talán egy tudhatja meg valójában, mi Isten, mi Kṛṣṇa.”

Isten legyőzhetetlen, nem győzhető le, vagyis nem érthető meg a felfuvalkodott mentalitásoddal, miszerint: „Én meg tudom ismerni Őt.” Nem. Istent a szelíd és alázatos ember ismerheti meg, aki engedelmes, és aki egy Istent megvalósított személynél vesz menedéket, és tőle próbál meg hallani. Ekkor Rāmānanda Rāya – nem Rāmānanda Rāya, ez egy idézet a Bhāgavatamból –, az eredmény az, hogy bár Isten megközelíthetetlen a mi korlátozott tudásunkkal, Ő jitává válik. A jita azt jelenti, legyőzötté válni – pusztán ezen a helyzeten keresztül.

Mi ezt a rendszert követjük. Caitanya Mahāprabhu jóváhagyta ezt a rendszert, hogy valaki maradhasson a helyén, függetlenül attól, hogy mi ő. Nem számít, hogy indiai vagy amerikai, brāhmaṇa vagy kṣatriya, fehér vagy fekete. De egy józan ésszel rendelkező ember, ha pusztán feladja a hamis, felfuvalkodott tudását, miszerint „Én vagyok Isten”, és alázatossá és szelíddé válik, és megpróbálja megérteni Isten tudományát egy megvalósult lélekből, akkor egy napon meg fog történni, hogy Isten a kezébe kerül. Prāyaśo 'jita jito 'pi. Istent nem lehet legyőzni, Istent nem lehet megérteni, de jito 'py asi, ezt a folyamatot követve Isten legyőzötté válik, vagyis ezen a folyamaton keresztül az ember valóban megértheti Isten természetét.

Szóval, a különböző központok megnyitására irányuló törekvésünk célja, hogy esélyt adjunk. Ez a kötelességünk. Az Úr Caitanya Mahāprabhu és Kṛṣṇa is ezt a folyamatot ajánlotta, hogy ha lehetőséget adunk az embereknek, hogy megértsék a Bhagavad-gītā valódi tudását... most már az embereken múlik, hogy elfogadják-e vagy sem. Ez az ő döntésük. De a mi kötelességünk... akárcsak egy üzleti cég képviselője, aki házról házra, boltról boltra jár, hogy "Itt van valami, amit árulunk, és ez ilyen és ilyen." Nos, ez nem jelenti azt, hogy bárhová is megy a képviselő, a dolgokat el fogják adni. Nem. Ez nem várható el.

De talán jön valaki, és komolyan veszi ezt az ügyet. De nem várhatjuk el, hogy mindenki megértse a Kṛṣṇa-tudat tudományát. Ez nem egy hétköznapi embernek való, nem egy büszke embernek, különösen nem annak, aki azt hiszi, hogy "Én vagyok Isten". Az alázatosak és szelídek számára való, akik valóban meghódolnak egy Istent megvalósított személynek, és tudást kaphatnak tőle. De rendelkezik azzal a szabadsággal, hogy kérdezzen tőle.

Nem szabad vakon elfogadni a Bhagavad-gītāból felhozott tézist vagy elméletet. Tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā (BG 4.34). Két alapelv szerint kell kérdéseket feltenni. Olyan személynek kell kérdéseket feltennie, akiről úgy gondolja, hogy tudással rendelkezik. Egyébként ez csak időpocsékolás. És ugyanakkor, sevā, szolgálat által. Akkor van értelme a kérdésnek. Egyébként a vakon elfogadás nem elfogadás. Meg kell értenie, de szolgálattal és meghódolás útján. Ezek azok a folyamatok, és mi megpróbáljuk ezt a Kṛṣṇa-tudatot a Bhagavad-gītā és az Úr Caitanya elvei szerint alkalmazni.

Szóval, mindenkit szívesen látunk, és ha kérdéseket tesztek fel a megértés érdekében, örömmel állunk rendelkezésetekre. Van kérdés? (szakadás) (vége)