Category:HU/681023 - SB 02.01.02-5 előadás - Montreal
Prabhupāda: . . . valami találkozó van itt?
Bhakta: Találkozó itt? Igen. A hat tag közül csak egy jelent meg a... (homályos)... közül.
Prabhupāda: Csak...
Bhakta: Egy vagy kettő... (homályos)
Prabhupāda: Azért jöttek ide, hogy technológusok legyenek. Elvesztették minden érdeklődésüket... az eredeti védikus kultúra iránt.
- om ajñāna-timirāndhasya
- jňānāñjana-śalākayā
- cakṣur unmīlitaṁ yena
- tasmai śrī-gurave namaḥ
- śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ
- sthāpitaṁ yena bhū-tale
- svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ
- dadāti sva-padāntikam
- vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
- śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
- sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
- śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca
- he kṛṣṇa karuṇā-sindho
- dīna-bandho jagat-pate
- gopeśa gopikā-kānta
- rādhā-kānta namo 'stu te
- tapta-kāñcana-gaurāṅgi
- rādhe vṛndāvaneśvari
- vṛṣabhānu-sute devi
- praṇamāmi hari-priye
- hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
- hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
- śrotavyādīni rājendra
- nṛṇāṁ santi sahasraśaḥ
- apaśyatām ātma-tattvaṁ
- gṛheṣu gṛha-medhinām
(SB 2.1.2)
Ugyanaz a téma, azok, akik túlságosan ragaszkodnak a családi ügyekhez, gṛheṣu gṛha-medhinām. A gṛhamedhī jelentése, aki tevékenysége központjának otthonát tette meg. Őt hívják gṛhamedhīnek. Két szó van rá. Az egyik szó a gṛhastha, a másik pedig a gṛhamedhī. Mi a jelentése e két szónak? A gṛhastha jelentése egy... nem csak a gṛhasthára vonatkozik. Gṛhastha-āśrama néven ismert.
Valahányszor āśramáról beszélünk, az lelki kapcsolattal bír. Szóval, ez a négy társadalmi rend – brahmacārī-āśrama, gṛhastha-āśrama, vānaprastha-āśrama, sannyāsa-āśrama... az āśrama. Az āśrama jelentése... amikor... az āśrama, mint szó, a ti hazátokban ugyancsak kevésbé népszerű. Az āśrama az a helyzet, amelyben lelki művelődés folyik.
Általában erre gondolunk. És itt is nagyon sok yoga-āśrama van. New Yorkban sok yoga-āśramát láttam: "New York Yoga Ashrama", "Yoga Társaság", ilyesmik. Az āśrama jelentése, hogy lelki kapcsolata van. Nem számít, hogy egy férfi... a gṛhastha azt jelenti, hogy a családdal, feleséggel és gyermekekkel él együtt.
Szóval, a családdal és a gyermekekkel maradni nem zárja ki az élet lelki fejlődését. Ez nem kizáró ok, mert végül is az embernek apától és anyától kell születnie. Minden nagy ācārya, nagy lelki vezető végül is apától és anyától származik.
Az apa és az anya egyesülése nélkül még egy nagy lélek nemzésére sincs lehetőség. Sok példa van a nagy lelkekre, mint Śaṅkarācārya, az Úr Jézus Krisztus, Rāmānujācārya. Még ha nem is rendelkeztek nagyon magas örökletes címmel, akkor is egy gṛhastha, azaz az apa és az anya családjából származtak.
Ezért a gṛhastha, vagyis a családfenntartó élet nem kizáró ok. Nem szabad azt gondolnunk, hogy csak a brahmacārīk vagy a sannyāsīk emelkedhetnek lelki szintre, míg azok, akik feleséggel és gyermekekkel élnek, nem. Nem. Caitanya Mahāprabhu világosan kijelentette a Caitanya-caritāmṛtában, hogy:
- kibā vipra, kibā śūdra, nyāsī kene naya
- yei kṛṣṇa-tattva-vettā sei 'guru' haya
(CC Madhya 8.128)
Caitanya Mahāprabhu azt mondta: „Nem számít, hogy valaki gṛhastha, sannyāsī, brāhmaṇa vagy nem brāhmaṇa. Nem számít. Mindössze, ha valaki Kṛṣṇa-tudatos, ha magas szintű Kṛṣṇa-tudata van, akkor ő” – úgy mondanám - „jogosult arra, hogy lelki tanítómester legyen.” Yei kṛṣṇa-tattva-vettā sei guru haya (CC Madhya 8.128).
A tattva-vettā jelentése, az, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát. Ez azt jelenti, hogy teljesen Kṛṣṇa-tudatos. Sei guru haya. A sei jelentése „ő”. A Guru jelentése „lelki tanítómester”. Nem azt mondja, hogy „Sannyāsīvá vagy brahmacārīvá kell válni. Másképpen lesz rá képes…” Nem.
Ám itt a gṛhamedhī szót használják, nem pedig a gṛhasthát. A gṛhastha nincs kiutasítva. Ha valaki a szabályozó elvek szerint él a feleségével és a gyermekeivel, az nem kizáró ok. Ám a gṛhamedhī, a gṛhamedhī azt jelenti, hogy nincsenek magasabb rendű elképzelései vagy nincs magasabb rendű megértése a lelki életről. Pusztán csak úgy él a feleségével és a gyermekeivel, mint a macskák és a kutyák; őt hívják gṛhamedhīnek. Ez a különbség a két szó, a gṛhamedhī és a gṛhastha között. Śukadeva Gosvāmī azt mondta, hogy gṛheṣu gṛha-medhinām. „Aki semmit sem tud erről a családi életről vagy szexuális életről” – a családi életet szexuális életnek tekintették, ennyi az egész – „tehát sok mindent kell meghallgatniuk.” Śrotavyādīni rājendra nṛṇāṁ santi sahasraśaḥ (SB 2.1.2). Valójában láthatod. Az emberek rengeteg újságot olvasnak. A nagy országokban, a nagyvárosokban hatalmas mennyiségű újság és magazin van. Nagyon vágynak arra, hogy az aktuális hírekről tudjanak vagy halljanak. A hallás jelentése śrotavyadi.
Ezért rengeteg kötetnyi irodalmi anyagot, magazint és újságot hallgatnak meg. Ám amikor azt mondod: „Kérlek, gyere ide. A Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot szavaljuk el. Kérlek, hallgasd meg”, nem fognak eljönni. Nem fognak eljönni. Ez mínusz (rossz*). Amikor Istenről beszélsz, akkor nem állnak készen a hallásra.
De ha a kutyával kapcsolatban azt mondod, „Itt a kutya gyógyszere. Így is eltarthatsz egy kutyát, és egy kutya így is elhízhat”, ó, ez nagyon tudományos módszer. Értitek? Ezért hívják őket gṛhamedhīnek. Szóval, sok témát kell meghallgatniuk, de mindössze egy dolgot nem szívesen hallgatnak meg – az Istenről szólót.
Miért? Mert apaśyatām ātma-tattvam (SB 2.1.2): „Nem tudják, mi az önmegvalósítás.” Apaśyatām, nem látnak; a látásuk nagyon gyenge. Miért? Ezt a testet hiszik önmaguknak, ezért nagyon szegényesen gondolkodnak. A Śrīmad-Bhāgavatamban, egy másik helyen ez áll: yasyātma-buddhiḥ kunṇape tri-dhātuke (SB 10.84.13).
Minden nap megtapasztaljuk, hogy „Én nem ez a test vagyok. A test növekszik. Én mégis mindig itt vagyok.” Nagyon sok példa van erre. De nem értjük meg, hogy mi nem ez a test vagyunk. Apaśyatām ātma-tattvam. Az ātmā jelentése az ātmā... az ātmā szónak többféle jelentése van. Az ātmā néha ezt a testet jelöli; az ātmā néha ezt az elmét jelöli; az ātmā a lélek; és az ātmā, Paramātmā, a Legfelsőbb Úr. Ātma-tattvam. A tattvam igazságot, filozófiát vagy tudományt jelent.
Nem ismerik tehát az ātmā tudományát, akár testként, akár elmeként értelmezik. Általában úgy értelmezik, mint ez a test. Szóval, ami a testet illeti, rengeteg részlege van: orvosi részlege és egészségügyi részlege és... nem emlékszem pontosan. Rengeteg részlege van. A tudás mindezen részlegei gyakorlatilag ezen a testen alapulnak.
Aztán ennél magasabban, az ātmānál magasabban, ha „elmének” vesszük, van pszichológiai részlege, spekulációs részlege, filozófiai részlege, rengeteg részlege van, az elmének. Aztán az intellektuális részleg. Ám az ātmānak, a léleknek nincs részlege. Ez a modern civilizáció hibája.
Ezért mondja a Bhāgavatam: apaśyatām ātma-tattvam (SB 2.1.2): „Nincs információjuk az igazi ātmāról, mindezen tevékenységek valódi helyzetéről, valódi hátteréről. Nem látják azt.” Ezért sok mindent meghallgatnak erről a testről, erről az elméről, az intellektuális tevékenységekről és sok minden másról. De mivel nem tudják, hogy az ātmā az ént jelenti – nem tudják –, ezért sok mindent meghallgatnak, kivéve ezt az egyet, a lelket, a lélekről szóló témát. Apaśyatām ātma-tattvaṁ gṛheṣu gṛha-medhinām (SB 2.1.2).
És miért ennyire tudatlanok? „Mert az otthont tették meg tevékenységeik központjává. Nem tudják; nem is műveltek. Ez nem az ő hibájuk. Az oktatási rendszer a hibás. Nem adnak semmilyen tudást az ātma-tattvamról. Tanítanak a gazdasági fejlődésről, a technológia megértéséről, a természet törvényeinek tudományos megértéséről és sok más dologról, de nincs olyan tudás, amely segítségével megérthető lenne, mi a lélek.
Apaśyatām. Mivel nem látnak, nincs meg a tudásuk, ezért túlságosan ragaszkodnak ehhez a testhez, és ez a test az otthont jelenti. Az otthon pedig a feleséget jelenti. A feleség a gyerekeket jelenti. A gyerekek a pénzt jelentik. A pénz a társadalmat jelenti. Oly sok minden van. Igen.
Ataḥ gṛha-kṣetra-sutāpta-vittair janasya moho 'yam ahaṁ mameti (SB 5.5.8). Az első dolog az, hogy ez az anyagi világ a nemi vonzalomra épül. És amint a szex kombinációja létrejön, a következő vonzalom az otthon, a föld, a gyermekek, a társadalom, a vagyon, a bankszámla és sok minden egyéb irányában mutatkozik meg.” Aztán terjesszétek ki még jobban, a társadalmat a nemzetiségre, a nemzetiséget az emberiségre, és folytassátok egyre csak gyarapodva, ám ezek nem az ātma-tattvam. Ezek mind gṛheṣu gṛha-medhinām, kiterjesztett önzés.
Az önzés... akárcsak egy kutyánál. Csak a testéről tud. Nem engedi meg, hogy egy másik kutya a határai közé kerüljön. Ez nagyon szegényes önzés. Terjeszd ki egy kicsit tovább, az emberi társadalomra. Van a család, a feleség, a gyerekek. Ez is kiterjesztett önzés. Aztán terjesszétek ki tovább: ott van a társadalom vagy a nemzetiség, a nemzeti tudatosság. Ez is egy még szélesebb körben kiterjesztett önzés.
Hasonlóképpen terjeszheted ki ugyanezt a hajlamot az egész emberiségre is. Mivel mi... az embereknek van egy osztálya, akik nagyon is vágynak arra, hogy az emberi társadalmat szolgálják. Ugyanakkor nem vágynak arra, hogy az állati társadalmat szolgálják. Az állati társadalmat meg lehet ölni az emberi társadalom elégedettsége érdekében.
Ezért, amíg nem jutsz el az ātmā lényegéhez, bármilyen kiterjedt önzésről is legyen szó, az önzés. Úgy értem, nincs széles látókörűség. És széles látókörűség akkor van, amikor elérkezel az ātmā szintjére. Īśāvāsyam idaṁ sarvamv (Īśo mantra 1). Amikor eljutsz Isten lényegéhez, akkor látod: „Ó, minden Istené. Minden Istené. Itt egy állat. Ott egy állat; ő is van olyan jó, mint én, mert ő is lélek.” Szóval, az ātma-tattvamról beszélni kell, de ők nincsenek felkészülve rá. Ezért gṛheṣu gṛha-medhinām.
Mi a dolguk tehát azoknak, akik vakok az ātma-tattvamot illetően Ezt írja le a következő vers:
- nidrayā hriyate naktaṁ
- vyavāyena ca vā vayaḥ
- divā cārthehayā rājan
- kuṭumba-bharaṇena vā
(SB 2.1.3)
Az ő dolgukat nagyon szépen elmagyarázták. Mi ez? Nidrayā, alvás. Alvás. Hriyate. Az életüket alvással pazarolják. Mikor? Éjszaka. Nidrayā hriyate naktam. Vagy szexuális élettel pazarolják az idejüket. Éjszaka két dolog történik.
Akinek nincs késztetése a szexuális életre, az egyedül alszik. És ha van rá késztetése, élvezi. Ezért éjszaka így pazarolják el az életüket. Nidrayā hriyate naktaṁ vyavāyena ca vā vayaḥ (SB 2.1.3). Így pazarolják el az életüket.
És nappal? Most, divā cārthehayā rājan. Nappal pusztán ez megy: "Merre van pénz? Merre van pénz?" Artha. Az artha azt jelenti... mert a test fenntartásához pénzre van szükségünk. Divā cārthehayā rājan. Jól van, ha valaki pénzt kap, akkor mi a következő? Kuṭumba-bharaṇena vā. Aztán (jön a*) vásárlás. Amint pénzhez jutsz, jön a vásárlás, a feleség számlája. Igen. Ílymódon tehát éjjel-nappal pusztán ennek a testi életfelfogásnak a hatása alatt állnak.
Mit csinálnak?
- dehāpatya-kalatradiṣv
- ātma-sainyeṣv asatsv api
- teṣāṁ pramatto nidhanaṁ
- paśyann api na paśyati
(SB 2.1.4)
Ragaszkodnak; mert ragaszkodnak ehhez a testhez, ezért ragaszkodnak a gyermekekhez, dehāpatya. Az apatya gyermekeket jelent. És kalatra. A kalatra feleséget jelent. Dehāpatya-kalatradiṣu ātma-sainyeṣu. Maga a szó, sainya... sainya katonát jelent. Itt az anyagi világban mindannyian nagyon keményen küzdünk. Ez tény. Mindenki tudja. Nos, amikor küzdünk, amikor harcolunk, akkor katonákra van szükségünk. Katonák nélkül senki sem harcol. Ezért ők a mi katonáink, ez a test.
Mindenki jó bőrben akarja tartani ezt a testet. És a gyermekek, valamint a feleség fenntartása... dehāpatya-kalatradiṣu. Azt hisszük, hogy: "Ez az én testem, a feleségem, a gyermekeim, az otthonom, a hazám és a társadalom megóv majd engem." Küzdök ellene... mit jelent ez a küzdelem? Nem akarok meghalni. Nem akarok beteg lenni. Nem akarok megöregedni. Janma-mṛtyu-jarā-vyādhi (BG 13.9).
Nem kívánok újra megszületni, vagyis meg akarom állítani a születést. Janma-mṛtyu. Meg akarom állítani a halált. Meg akarom állítani a betegséget. És meg akarom állítani az öregséget. Ezek azok a tevékenységek, anyagi tevékenységek, amelyek ellen küzdenek. És arra gondolok, hogy "Ezek a katonák, vagyis ez a testem, a feleségem, a gyermekeim, meg fognak óvni engem", dehāpatya-kalatradiṣv ātma-sainyeṣv asatsv api, jóllehet minden nap tapasztalom, hogy ők asat, nem fognak létezni.
Honnan tudom, hogy nem fognak létezni? Az apám meghalt. Az idősek ... az anyám meghalt, a nagyapám meghalt. Ezért én is meghalok. És a következő generációm is meghal. A feleségem is meghal. Tehát, mindenki meg fog halni. Asatsv api. Tapasztalatból tudják, hogy nem fognak létezni, mégis a létért való küzdelem lett az elfoglaltságuk. Dehāpatya-kalatradiṣu.
Ezek nagyon fontos témák. Próbáljátok megérteni. Tudjuk, hogy senki sem fog létezni. Én létezni akarok. Ez a szándékom. Nem akarok meghalni; létezni akarok. De azt is tudom, hogy mindezen katonáim, beleértve ezt a vaskos és erős testemet is, szintén nem fognak létezni. Dehāpatya-kalatradiṣu, teṣāṁ pramattaḥ.
A pramatta őrültet, bolondot jelent. Pramatto nidhanam, pusztítás. Nidhanam paśyan. A paśyan jelentése: bár minden nap, minden pillanatban látja. Pont úgy, mint ahogy Yamarāja kérdezte meg Yudhiṣṭhira Mahārājától: „Mi a legcsodálatosabb dolog ezen a világon? Meg tudod-e mondani?” Yudhiṣṭhira azonnal válaszolt. Mi az? Ahany ahani lokānī gacchantīha yamālayam (Mahābhārata, Vana-parva 313.116): „Minden pillanatban, minden másodpercben, minden nappal, minden éjjel élőlények százai és ezrei kerülnek a halál templomába, vagy haldokolnak.” Ahany ahani lokānī gacchantīha yamālayaṁ śeṣāḥ sthāvaram icchanti. „Ám aki életben van, az azt hiszi, hogy »Én nem fogok meghalni. Jól fogok élni.« Ez a legcsodálatosabb dolog ezen a világon.”
Senki sem vonja le a következtetést, hogy »Meg kell halnom. És mi következik a halál után? Mi voltam a születésem előtt? Miért vagyok itt? Miért küzdök ilyen keményen? Boldog akarok lenni. Békés akarok lenni. Miért nincs béke? Miért nincs boldogság? Miért vannak ezek a dolgok? Miért kerültem ebbe...?«”
Ezeket nevezik ātma-tattvamnak. Ezeket nevezik brahma-jijñāsānak. Ha egy ember nem világosodik meg odáig, hogy ezekről kérdezősködjön: »Mi? Mi vagyok én? Honnan jöttem? Mi ez a világ? Mi ez a test? Miért öregszem meg? Miért betegszem meg?« Oly sok »miért« van. Ezt hívják brahma-jijñāsānak.
De ők pramatta, megőrülnek a létért folytatott küzdelem után, bár tudják, hogy semmi sem fog létezni; úgy jött, mint a villámcsapás, és úgy is fog véget érni, mint a villámcsapás. Akkor mi az életem, az életkörülményeim valódi értelme, arról nem kérdeznek. Nem kérdeznek. Szóval, gṛheṣu gṛha-medhinām.
Dehāpatya-kalatradiṣv ātma-sainyeṣv asatsv api, teṣāṁ pramatto nidhanam (SB 2.1.4). Mindenki látja, hogy el fog pusztulni. Tegyük fel, hogy ha tudod... tegyük fel, hogy egy nagyon szép felhőkarcolót építesz, de ha tudod... valaki azt mondja, hogy holnap az egész város beleolvad az Atlanti-óceánba. Szeretnél-e ilyen épületet építeni? Nem. Csak ezt az egy példát hozom fel, de tény, hogy ez a létért, megélhetésért folytatott küzdelem nem lesz megadott. Akkor a következő kérdésnek így kell lennie szólnia: „Miért történik ez? Mindannyian küzdünk a létért, de létezés nincs... én nem fogok létezni. Senki sem fog létezni.” Amíg ez a kérdés nem jelenik meg az emberi elmében, arra a Bhāgavatam azt mondja: parābhavas tāvat: „Minden cselekedete pusztán vereség.” Yāvan na jijñāsata ātma-tattvam (SB 5.5.5). Ezért ātma-tattvam. Kíváncsinak kell lennünk, hogy megértsük: „Mi az én eredeti helyzetem?” Akkor az egy tökéletes élet. Egyébként az egy őrült élet.
Megpróbálhatunk az élettel kemény küzdelmet vívni, de nem fogunk létezni. Csak akkor tudunk létezni, ha megértjük, hogy „Mi vagyok”. Akkor én... ez a diagnózis. Ha tudom, hogy mi a valódi szükségletem, ha tudom, mi a valódi helyzetem, ha tudom, honnan jöttem és hová kell mennem, ha mindezeket az információkat teljes mértékben ismerjük, az az élet tökéletessége. Különben puszta vereség, bármit is tegyünk itt. Apaśyatām. Teṣāṁ pramatto nidhanaṁ paśyann api na api na paśyati.
- tasmād bhārata sarvātmā
- bhagavān īśvaro hariḥ
- śrotavyaḥ kīrtitavyaś ca
- smartavyaś cecchatābhayam
(SB 2.1.5)
Most ő arra a következtetésre jut, hogy „Ne tévesszen meg titeket a hallás oly sok témája. Csak a Kṛṣṇa-tudat hallására koncentráljatok.” Tasmāt. Tasmāt, „Ezért” – tasmād bhārata, „Ó, Bharata leszármazottja…” sarvātmā. A sarvātmā a mindent átható Felsőlelket jelenti; a bhagavān az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti; az īśvara a legfelsőbb irányítót jelenti; hariḥ, aki – úgy értem – megvédhet titeket, aki elveheti minden szenvedéseteket, aki megvédhet titeket minden szenvedéstől.
Tasmād bhārata sarvātmā bhagavān hariḥ, īśvaro hariḥ, śrotavyaḥ (SB 2.1.5): „Róla kell hallanod.” Ahelyett, hogy oly sok más hírt hallgatnál, ami nem is létezik, próbálj meg pusztán Hariról, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről hallani.
Mert Parīkṣit Mahārāja kérdése az volt: "Meg fogok halni. Miről kell hallanom?" Mert a hallás a fő dolgunk. Te hallasz. Ha kimész ebből a templomból, akkor is hallani fogsz. Vagyis a hang mindig jelen van. Ha nem is akarunk hallani, a hallás akkor is jelen van.
Itt tehát azt javasolják, hogy "Azt a Bhagavānt, azt az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki a legfelsőbb irányító, aki Hari, vagyis aki megvéd minket minden nehézségtől, azt a Harit, és aki sarvātmā – Őt, aki mindenki szívében jelen van –, azt az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, azt a Felsőlelket kell hallani." Śrotavya, hallani kell.
Fel kell készülnünk arra, hogy halljunk Róla. Śrotavyaḥ kīrtitavyaś ca. És beszélnünk kell Róla, kīrtitavyaś ca. Smartavya. És ha hallunk és beszélünk Róla, akkor, ha igazán komolyan vesszük, akkor emlékeznünk is kell Rá. Smartavya és smartavyaś cecchatābhayam. Azok, akik valóban az abhayamra vágynak... az abhayam félelemnélküliséget jelent.
Amíg nem vagyunk kapcsolatban a Kṛṣṇa-tudattal, vagyis nem vagyunk kapcsolatban a Legfelsőbb Úrral, addig mindig félni fogunk. A félelem a feltételekhez kötött lélek egyik tulajdonsága. Āhāra-nidrā-bhaya-maithunaṁ ca: a négy szükséglet. Miért védekezünk? A félelem miatt.
Az állat, egy kis állat, egy hangya, szintén fél, és a legnagyobb nemzet, Oroszország vagy Amerika, szintén fél, mert ez a feltételekhez kötött élet tulajdonsága: āhāra, evés, nidrā, alvás, félelem és párzás.
Ezért, ha meg akarsz szabadulni a félelemtől, akkor Śukadeva Gosvāmī azt javasolja, hogy énekelj, hallj és emlékezz az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Ez a következtetés. Ne próbálj megannyi képtelenséget hallani. Vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana (BG 2.41). Csak összpontosíts. Ha Istenről akarsz hallani, rengeteg irodalom áll rendelkezésre.
Egy politikai vezető – talán hallottátok már a nevét; Madan Mohan Malaviya volt Indiából – eljött, hogy meglátogassa Guru Mahārājánkat, és megkérdezte: „Mik a tevékenységeid?” Aztán néhány hittestvérünk elmondta: „Hat folyóiratunk van hat nyelven: egy angolul, egy bengáliul, egy hindi nyelven, egy orija nyelven, egy asszámi nyelven. És van egy újságunk bengáliul, naponta.” Madan Mohan Malaviya meglepődött: „Naponta adtok ki egy újságot, amiben pusztán Istenről beszélgettek?” Mire Guru Mahārājám azt mondta: „Igen. Miért ne?”
Aztán egy szép példát hozott fel neki, hogy a Bhagavad-gītāban az áll, ekāṁśena sthito jagat (BG 10.42): Ez az anyagi világ Isten energiájának csak egynegyedrész megnyilvánulása. Nos, az anyagon kívül... számtalan univerzum és számtalan bolygó létezik minden univerzumban. Ebből a földi bolygó nagyon apró. És ezen a bolygón rengeteg ország és rengeteg város van.
És minden egyes városban rengeteg folyóirat, rengeteg újság van, és minden újság rengetegszer jelenik meg naponta. Így tehát az egész univerzummal vagyis az egész anyagi teremtéssel összehasonlítva, ez a bolygó semmi, és ez a város semmi. Ha ilyen sok hírt tudsz gyártani, akkor mi a helyzet az energia háromnegyedével, Vaikuṇṭhával?
Szóval, szolgálhatunk nektek egy apró kiadással a lelki világ transzcendentális híreiből. Ám sajnos nincs vásárló. Nincs vásárló. Ugyanez a helyzet a śrotavyādīnivel is... ha erről az anyagi világról adtok ki magazinolat, sok vásárlótok lesz. De amint előtérbe helyezzük a Vissza Istenhez című folyóiratot, nincs vásárlónk.
A sajnálatos az, hogy senkit sem érdekel az ātma-tattvam. Valójában kellene, hogy érdekeljen bennünket a megértés. Érdeklődnünk kellene az ātma-tattva megértése után, ha valóban meg akarunk szabadulni a félelemtől, az icchatā abhayamtól. Az abhayam félelem nélkülit jelent. Ha valóban... szóval, icchatābhayam, kik azok? A transzcendentalisták.
Négyféle ember van, akik a transzcendentális tökéletesség, vagyis a lelki élet elérésére törekszenek. Azokat hívják jñānīknak, akik filozófiai spekuláció révén próbálják megérteni az Abszolút Igazságot, és yogīnak... azokat, akik megpróbálják vizualizálni a Legfelsőbb Lelket a szívükben, őket hívják yogīknak.
És a jñānīk, a yogīk és a bhakták, és a hívők azok, akik megpróbálják elhagyni ezt az anyagi világot, visszatérni Istenhez és társulni a Legfelsőbb Személyiséggel.Háromféle ember létezik. Megpróbálnak kijutni ebből a félelmetes világból. Icchatābhayam.
Ezért itt, sarvātmā, a yogīk megpróbálják felfedezni a Felsőlelket. Ezért a sarvātmā. Tasmād bhārata sarvātmā és īśvara. Īśvara. A jñānīk megpróbálnak beolvadni az īśvara ragyogásába, vagy a yogīk megpróbálják felfedezni az īśvarát, a legfelsőbb irányítót. A jñānīk pedig megpróbálják felfedezni a személytelen Brahmant.
És Harit, és Bhagavānt, az Istenség Személyiségét, Harit, vagyis Kṛṣṇát, vagy Viṣṇut a bhakták próbálják meg felfedezni, akik Kṛṣṇa-tudatban vannak. Szóval, mindegyikük célja az, hogyan kiszabaduljon ebből a félelmetes anyagi létből.
Ezért Śukadeva Gosvāmī azt mondja, arra a következtetésre jut, hogy icchatā abhayam. Az abhayam félelmet jelent. Ha valóban meg akarsz szabadulni a félelemtől, akkor az elmédben a személytelen Brahmanra kell koncentrálnod... brahmeti paramātmeti bhagavān iti (SB 1.2.11). Vagy Brahmanra, vagy Paramātmāra, vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell gondolnod, de a megismeréshez a következőket kell használnod: hallás, éneklés, beszélgetés, beszélés, tudás. Ne tereld a figyelmedet arra a gyenge, mondvacsinált témára, ami véget ér egyszer.
Mert minden, bármiről is beszélünk az anyagi világban, minden véget ér egyszer, semmi sem fog létezni. Arra a témára kell összpontosítanunk az elménket, ami létezni fog (fennmarad*). Mivel én lélek vagyok, örökké létező, örök vagyok, a dolgom tehát az, hogy "Mi az örök elfoglaltságom?" Ezt a témát javasolta Śukadeva Gosvāmī, és a következő találkozón részletesebben is megvitatjuk.
Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat)
Valami kérdés?
Vendég: Mik voltak a tevékenységeid miután beavattak? Mik voltak a tevékenységeid a beavatás után?
Prabhupāda: Hogyan?
Vendég: Mik voltak a tevékenységeid miután beavattak?
Prabhupāda: A beavatás a lelki tevékenységek kezdetét jelenti. A beavatás azt jelenti, hogy akkor kezded el.
Vendég: Mik voltak a tevékenységeid ezután?
Prabhupāda: Nem látod, mik a tevékenységeink? Nagyon titkos? Láthatod, mik a tevékenységeink. Kṛṣṇáról beszélgetünk. Kṛṣṇáról beszélünk. Kṛṣṇáról énekelünk. Kṛṣṇával kapcsolatos az étkezésünk. Kṛṣṇával kapcsolatosat gépelünk. Kṛṣṇáról diktálunk. Nem látod? Akkor? Minden, ami Kṛṣṇa-tudatban történik – ez a mi tevékenységünk. Ugyanez lesz itt is; semmi sem fog megváltozni.
Mi itt ugyancsak egy nagy lakásban lakunk, és alattunk, ők is egy hasonló lakásban laknak. Ám ezt templomnak hívják, azt pedig gyárnak. Miért? Itt a tudat más, mint a tudat lent. Ez minden. Semmit sem kell megváltoztatni. Csak a bélyegzőt kell kicserélni. Valaki aláírja: "ennek és ennek a nevében", és a bélyegző kicserélődik. Szóval, nekünk is ki kell cserélnünk a bélyegzőnket Kṛṣṇa nevében: Ez minden, jóváhagyom, aláírom. Ez minden.
A dolog ugyanaz, de kis különbség, kis különbség van abban, ahogy mi eszünk, és ahogy mások esznek. Szóval, ami magát az evést illeti, nincs különbség, de mi kṛṣṇa-prasādamot eszünk, ők pedig érzékkielégítést esznek. Ez a különbség. Mi alszunk; ők is alszanak. Ám mi azért alszunk, hogy energiát gyűjtsünk, hogy szorgalmasabban és szebben dolgozhassunk Kṛṣṇának, ők pedig dolgoznak, megpihennek, hogy érzékkielégítéshez juthassanak.
Esznek, alszanak, rettegnek. Mi is félünk, hogy „Māyā talán nem fog elkapni”. Mindig óvatosak vagyunk. Daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā (BG 7.14). Mivel a māyā nagyon erős, ezért mindig félnünk kell (résen kell lennünk), hogy „Māyā talán nem fog elkapni”. Mindig ragaszkodjunk Kṛṣṇa lótuszlábaihoz, hogy a māyā ne tudjon megérinteni minket. Pont úgy, mint ahogy egy szennyezett, beteg területen az orvos is fél, de megelőző kezelést kapott. Ő teljesen alkalmas rá. Még a szennyezett állapotba is bemehet. Hasonlóképpen, ha Kṛṣṇa-tudatban vagyunk, még ha māyās tevékenységek közepette vagyunk is, az nem fog hatással lenni ránk.
Szóval, minden adott, de ha megváltoztatod a tudatodat, akkor biztonságban vagy. Icchatā abhayam, nincs többé félelem. Ez a Kṛṣṇa-tudat folyamata.
Bhakta: Swāmījī, létezik-e a lelki világban olyan, mint elme, intelligencia és ego?
Prabhupāda: Igen. Miért ne? Ego... Jelenleg hamisan gondolkodom az egóval kapcsolatban: „Én valaki vagyok, aki ehhez az anyagi világhoz tartozik”, vagy gondolhatom azt, hogy „amerikai vagyok”, vagy azt, hogy „indiai vagyok”, valami, ami ehhez az anyagi világhoz tartozik. Ám hasonlóképpen, amikor azt gondolod, hogy ahaṁ brahmāsmi, „én lélek vagyok”, az szintén aham, ahaṅkāra... ahaṅkāra.
Az egó jelentése ahaṅkāra, azonosulás, önazonosítás, ahaṅkāra, „én vagyok”. Mindenkiben megvan az „én vagyok” érzése. Nos, ez az „én vagyok” gondolkodás jelen pillanatban az anyagi fogalmakban helyezkedik el. Amikor azonban lelki fogalmakban gondolkodom, az a tiszta egóm, a tiszta azonosulásom. Az ego tehát megmarad. Az ego nem fog eltűnni. Ez az „én” tudatosság megmarad, de itt, a jelen pillanatban félreazonosítom magam, és amikor valójában megismerem önmagam, az az azonosulás a tiszta ego.
Haṁsadūta: Azt mondod, az éneklés letisztítja a port az elme tükréről. Mit jelent a tükör? Hogyan jelent tükröt? Mit tükröz vissza?
Prabhupāda: A tükör azt jelenti, hogy számtalan dolgot látsz az elmédben. Nem tükör-e ez, egy visszatükröződés? Nem látod? Ahogy az arcod tükörképét látod, valójában ezt a testet látod. Amikor a tükörben azt fogod látni, hogy nem ez a test vagy, hanem ebben a testben valami, az a pormentes tükör.
Igen?
Bhakta (2): Mi Balarāma kapcsolata Rādhāval?
Prabhupāda: Nem ez a mi beszélgetésünk tárgya. Honnan vetted ezt, hogy Balarāma kapcsolata Rādhāval?
Bhakta (2): Úgy értem, mi az Ő kapcsolatuk? Úgy értettem meg, hogy minden kiterjedés Balarāmán keresztül valósul meg, viszont...?
Prabhupāda: Ez rendjén van, de Balarāmának Rādhāval nincs kapcsolata.
Bhakta (2): Úgy értem, nem barátja vagy ilyesmi?
Prabhupāda: Nem. Ki mondta?
Bhakta (2): Csak kíváncsi voltam, ez minden.
Prabhupāda: Miért gondolod így? Nem. Balarāma az... Rādhā... ahogy Kṛṣṇának is van kiterjedése, hasonlóképpen, Rādhānak is van kiterjedése. Tehát, ahogy Rādhārāṇī közvetlenül kapcsolódik Kṛṣṇához, hasonlóképpen, Rādhānak egy másik kiterjedése Balarāmához kapcsolódik. Minden Lakṣmī kapcsolódik a... nem pontosan közvetlenül Rādhāhoz kapcsolódnak. Ahogy Kṛṣṇa is többféle formában terjeszti ki Magát, hasonlóképpen terjeszti ki magát Rādhā is. Ez áll a Caitanya-caritāmṛtában. Igen?
Pradyumna: Nos, Kṛṣṇa lelki energiáját tekintve, és... azt mondtad, hogy Rádhā...
Prabhupāda: Felesleges kérdést tesztek fel. Amikor a megvitatott témával kapcsolatban kérem, hogy érdeklődjetek, akkor arról a témáról kell kérdeznetek. Ha sok más témát hoztok fel, sosem lesz vége. Azt próbáljátok megérteni, amiről ezen a találkozón beszéltünk.
Semmit sem mondtunk Rádhā-Kṛṣṇáról. Miért hozod fel ezt a kérdést? A kérdés vonatkozzon arra a témára, amiről beszéltünk, és amennyiben bármilyen kérdésed van azzal kapcsolatban, akkor kérdezned kell. Egyébként, ha egy szótárat írsz nekem, és csak kérdezősködsz, annak nem lesz vége. Nem szabad ezt tenni.
Szóval, itt nem beszéltünk Rādhāról és Kṛṣṇáról. Természetesen ez is releváns kérdés, de a nyilvánosság nem fogja megérteni. Általános témáról beszélgetünk. A beszélgetés Rādhā-Kṛṣṇáról nagyon bizalmas. Először is el kell érned arra a szintre, hogy megérted Kṛṣṇát. Értitek? A Rādhā-Kṛṣṇa tattvát a Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Énekében tárgyalják. Ezért először is a kilenc éneket kell nagyon figyelmesen átvenned. Akkor meg fogod érteni.
A Caitanya-caritāmṛtában ezt találod: rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hladinī-śaktir asmād ekātmānāv api bhuvi (CC Adi 1.5). Ha a Rādhā-Kṛṣṇáról szeretnél beszélgetni, az ne nyilvános összejövetelen legyen. Ezek nagyon bizalmas témák. Az emberek félreérthetik, mi Rādhā-Kṛṣṇa. Általában a kérdéseket a találkozón tárgyalt témával kapcsolatban kell feltenni. Ennek kellene lennie a lényegnek. A Rādhā-Kṛṣṇa tattva nagyon bizalmas, magasabb szintű megértés kell hozzá.
Igen?
Himavatī: Azt mondod, Vyāsadeva a feleségével és a gyermekeivel élt egy kunyhóban, és az emberek jöttek, és élelmiszert hoztak nekik a faluból. Nos a négyes felosztást illetően, a brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha és így tovább, azt hittem, hogy a gṛhastha feladata az āsrama, a varṇāśrama-dharma szerinti másik három ellátása.
Prabhupāda: Igen.
Himavatī: Hogyan van ez...? Hogyan kapcsolódik ez Vyāsadevához és az ő helyzetéhez?
Prabhupāda: Vāsudevához?
Bhakták: Vyāsadevához.
Prabhupāda: Vyāsadevához? Vyāsadeva gṛhastha volt. Családos ember volt. Ő brāhmaṇa volt.
Himavatī: De nem voltak luxuscikkei.
Prabhupāda: Nem. Akik a társadalom alamizsnáira és adományaira támaszkodnak, azoknak nem szabad mások kárára luxust csinálniuk. Pusztán a legszükségesebbekhez kérhetnek segítséget.
Himavatī: És ez megengedett a gṛhastháknak?
'Prabhupāda: Nem. A gṛhastha... amikor egy brāhmaṇa gṛhastha, akkor tanítónak kell lennie. Paṭhana-pāṭhana yajana-yājana dāna-pratigraha (SB 5.17.11 magyarázata). Általában azok a brāhmaṇák, akik gṛhasthák... négy varna, négy kaszttípus létezik. A brāhmaṇák általában tanárok, papok és írók, filozófusok. Nos, a társadalomnak szüksége van ezekre a dolgokra, ezért ők vállalják ezt a feladatot.
A kṣatriyák pedig adminisztrátorok, így ők uralkodnak az ország felett. Ők szedik be az adókat a polgároktól. Ők az adókból élnek, a brāhmaṇák pedig a közösség hozzájárulásaiból. Mivel mi tanítunk, mi is a közösség hozzájárulásaiból élünk. A közösség tudja, hogy létezik egy fontos intézmény, ők jó leckéket adnak. Ezért a közönség is hozzájárul. Így elfogadhatunk adományokat.
Ám egy királynak nem szabad adományt elfogadnia. Mivel ő adminisztrátor, adóztathat, ezért a bevételi forrása az adó. A brāhmaṇák bevételi forrása pedig az adomány, mert transzcendentális szolgálatot végeznek. Hasonlóképpen, a vaiśyák, vagyis a kereskedők megélhetési forrásai: a kereskedelem, a tehénvédelem és a mezőgazdaság.
És azok, akik śūdrák, a munkásosztály, ők ezt a három magasabb osztályt, a brāhmaṇákat, a kṣatriyákat és a vaiśyákat fogják szolgálni, mert nincsenek független eszközeik. Nem tehetnek semmit, se nem képzettek, se nem királyok, se fejedelmi rendbe nem tartoznak, és nincs pénzük üzletelni. Ezért szolgálniuk kell. Paricaryātmakaṁ karma śūdra-karma svabhāva-jam (BG 18.44). A śūdra azt jelenti, hogy mások szolgálatával keresik a megélhetésüket.
A Kali-yugában, ebben a korszakban, kilencvenkilenc százalékuk, vagy legalábbis kilencven százalékuk mások szolgálatából él. Ezért mondják: kalau śūdra-sambhavaḥ: „A Kali korszakban, ebben a korszakban, szinte mindenki śūdra.” Nincs brāhmaṇa, nincs kṣatriya, nincs vaiśya. Persze vannak vaiśyák.
Tényszerűen a lakosságot jelenleg vaiśyák és śūdrák alkotják. És harc dúl, mivel a te amerikai nemzeted vaiśyákból áll, az oroszok pedig śūdrák. Ezért mindig harc dúl a vaiśyák és a śūdrák között. Valójában nincsenek brāhmaṇák vagy kṣatriyák. Kihaltak.
És mivel a brāhmaṇák és a kṣatriyák kihaltak, ezért a társadalmi rendek káoszban vannak. Nincs agy; nincs jó kormányzás. Ez minden. Kṣatriya nélkül nem lehet jó kormányzás, és brāhmaṇa nélkül nincs jó agy. Ezért imádkozunk Kṛṣṇához: namo brahmaṇya-devāya go-brāhmaṇa-hitāya ca, kṛṣṇāya govindāya...
- namo brahmaṇya-devāya
- go-brāhmaṇa-hitāya ca
- jagad-dhitāya kṛṣṇāya
- govindāya namo namaḥ
(Viṣṇu Purāṇa 1.19.65)
Ez nagyon fontos. Imádjuk, tiszteletünket fejezzük ki Kṛṣṇának, mint brahmaṇya-devának. A brahmaṇya-deva jelentése: „az Úr, akit a brāhmaṇák imádnak”.
Szóval, a Kṛṣṇa-tudat nem a śūdráknak való. Kṛṣṇa-tudatos... aki elérte egy brāhmaṇa szintjét, az Kṛṣṇa-tudatossá válhat. Ám az Úr Caitanya kegyéből mindenki eljut a brahminikus szintre. Ha pusztán ezt a négy szabályt tartod be és énekled a Hare Kṛṣṇát, akkor egyből több vagy, mint brāhmaṇa: vaiṣṇava vagy. A vaiṣṇava pozíció több, mint a brāhmaṇa. Ebben a korban vezették be tehát a pāñcarātriki-vidhit, mert nagyon nehéz megállapítani, hogy valaki valójában egy brāhmaṇa fia-e, vagy (valamelyik*) magasabb kasztba tartozik. El kell fogadni, hogy mindenki śūdra. Nem számít, hol és mi ő. Viszont meg kell adni neki a lehetőséget, hogy vaiṣṇavává váljon, akinek a helyzete több, mint egy brāhmaṇáé. Ez Caitanya Mahāprabhu legnagyobb ajándéka. Mindenkit a vaiṣṇava legmagasabb szintjére emel.
Nos, választ kaptál-e a kérdésedre?
Himavatī: Igen.
Prabhupāda: Jól van.
Haṁsadūta: Swāmījī, nem azt mondtad-e, hogy a családosoknak nem szabad brahmacārīkkal barátkozniuk?
Prabhupāda: Ki mondta?
Haṁsadūta: Te mondtál-e ilyet? Mondtad már ezt valaha?
Prabhupāda: Nem. Nem.
Haṁsadūta: De a brahmacārīnak nem szabad brahmacāriṇīkkal barátkoznia. De te azt mondtad, hogy a brahmacārīknak nem szabad brahmacāriṇīkkal barátkozniuk.
Prabhupāda: Valójában nincsenek... a śāstra szerint a brahmacāriṇī nem megengedett (nem létezik*). Honnan ered a brahmacāriṇī kérdése? A védikus rendszer szerint, amint egy lány betölti a tizennégy vagy tizenhat éves kort, azonnal férjhez megy. A védikus rendszer szerint egyetlen lány sem maradhat hajadon.
Ezért szó sem lehet brahmacāriṇīről. Minden lánynak férjhez kell mennie. Ez a védikus rendszer. Az apa kötelessége, hogy amint a lány felnő, férjhez adja. Egy megfelelő fiú felügyeletére kell bíznia. Ez a védikus rendszer.
Striyaḥ śūdrās tathā vaiśyāḥ (BG 9.32). Egy nő védelemre van szánva. Amíg nem válik fiatallá, apja védelme alatt áll. Amint fiatal lesz, felügyeletet kap, adományként adják. Kanyā-dāna. A dāna adományt jelent. Neki (az apának*) találnia kell egy megfelelő fiút, és adományba kell adnia neki: „Kedves fiam, gondoskodj erről a lányról. Eddig az én felügyeletem alatt állt. Most a te felügyeleted alatt áll.”
Hogyan beszélhetünk tehát brahmacāriṇīról? Szó sincs brahmacāriṇīról. És amikor a nő elég idős lesz, a férj elhagyja az otthont, és átadja az idősebbik fiának: „Kedves fiaim, gondoskodjatok anyátokról.” Szóval, mindig valakinek a felelőssége alatt áll.
Ezért a védikus rendszer szerint a nőnek nincs független élete. Na strī svātantryam arhati. A Manu-saṁhitā szerint a "Strī" – a strī nőt jelent – "nem kaphat függetlenséget". Minden védelmet meg kell kapniuk. Ez egy nagyon szép rendszer. Nem... a függetlenség nem azt jelenti, hogy a helyzetük nagyon alantas. Nem. Akárcsak a gyerekek.
A gyerekeknek nincs függetlenségük. A függetlenség hiánya azt jelenti, hogy jól védettek. A függetlenség hiánya nem jelenti azt, hogy nincs önállóságuk a cselekvésben. Nem. Van, de védelem alatt áll. Pont úgy, ahogy most is vannak nemzetek, amelyek védelem alatt állnak. Amerika nyújt védelmet. Amerika egy nagy nemzet, és egy másik kis nemzetet véd. Ez nem azt jelenti, hogy nincs függetlenségük. Ők is függetlenek.
Ekképpen cselekszenek. Mivel azonban gyengébbek, védelmet kell kapniuk. Hasonlóképpen, a nőket, a gyerekeket, a brāhmaṇákat, a teheneket, az időseket, a beteg férfiakat meg kell védeni. Ez a társadalmi rend.
Haṁsadūta: Nos, ha valaki házas, a gṛhastháknak, a varṇāśrama-dharma szerint kötelességük-e a gṛhastháknak gyermeket vállalni? Vannak-e a gṛhasthaságnak olyan követelményei, hogy a gṛhastháknak ez kötelező, mint ahogyan a brāhmaṇák támogatása is kötelező?
Prabhupāda: A gṛhastha? A gṛhastha azt jelenti, hogy feleséggel élni. Ez a gṛhastha jelentése. És egy gṛhasthának támogatnia kell azokat, akik nem gṛhasthák, mint amilyen a brahmacārī. A brahmacārī diákéletet jelent. Ezért a gṛhasthák támogatják őket. A sannyāsīk... (szakadás)... másik három osztály. Mivel más témával foglalkoznak, nincs idejük a megélhetésük megszerzésére, ezért a gṛhasthák gondoskodnak róluk. Ez a védikus rendszer.
De a legszükségesebb dolgokon is meg kell élniük. Nem szabad fényűzőnek lenniük. Egy brahmacārī nem lehet fényűző. Egy sannyāsī nem lehet fényűző. Egy vānaprastha nem lehet fényűző. A fényűzés csak a családfenntartónak megengedett, mert ők a saját pénzükből élnek. A többiek eltartottak. Szóval, senki sem lehet fényűző mások rovására. Ez nem megengedett.
Bhakta (3): A varṇāśrama-dharma rendszerrel kapcsolatban az anya... a férj felesége általában a legidősebb fiú felügyeletére van bízva. Ha a legidősebb... ha mondjuk a férj nincs jelen, akkor a legidősebb fiúnak kell vigyáznia rá, azonban ő egy brahmacārī, akkor hogyan gondoskodnak az anyáról?
Prabhupāda: Nos, a brahmacārī azt jelenti, hogy elment otthonról. A brahmacārī nem marad otthon. A lelki tanítómester otthonába megy. Ezért szó sem lehet a feleségről való gondoskodásról egy brahmacārī által. Nincs otthon. Érted? Igen.
Az idős gyermekekre az vonatkozik, hogy ők szintén házasok, akik gṛhastha életet élnek, rájuk vonatkozik, nem a brahmacārīkra vagy a sannyāsīkra. Csak próbáld megérteni.
A brahmacārī és a sannyāsī nem marad otthon. A brahmacārī a lelki tanítómester otthonába megy, a sannyāsī pedig egyik országból a másikba utazik, prédikál. Nincsenek otthon. Ezért, ha nincsenek otthon, kire száll a felelősség? A felelősség arra száll, aki az idősebb fiú, aki nős férfi, aki otthon él, az ő felelőssége alá tartozik az anya.
Rendben van ez így?
Bhakta (3): Igen, de még mindig tűnődöm valamin. A Kali-yuga természetébél ered-e, hogy az anya és az apa mindig különválnak? A Kali-yuga természetéhez tartozik-e, hogy ez a családi szétválás mindig megtörténik?
Prabhupāda: (kuncog) Ezért mondom, kalau śūdra-sambhavaḥ: „A Kali-yugában csak śūdrák vannak.” Nincs brahmacārī rendszer, nincs... most vezetjük be, még ha śūdrákból is toborozzuk őket. Ám valójában ez a négyes felosztás, a társadalmi rend tudományos felosztása a lelki felemelkedés érdekében... az már megszűnt. Nem létezik. Követed?
Kalau śūdra-sambhavaḥ. A Kali-yugában, a śūdrák között nincs āsrama, pusztán keress, keress pénzt, szerezz egy kis pénzt és egyél. Ez minden. Ez a śūdrák élete. Szó sincs védikus kultúráról, szó sincs tudásról. Pusztán dolgozz, szerezz egy kis pénzt és egyél. Majdnem olyan, mint az állat.
Ezért jelenleg, ahogy mondod, a Kali-yugában elfogadott, hogy mindenki, szinte mindenki śūdra. Ám a pāñcarātrika rendszerben, nem a védikus rendszerben, a Nārada Pañcarātrában, a Narad... ők... egyébként, azt akarjuk-e mondani, hogy mivel mindenki śūdrává vált, a Kṛṣṇa tudományt, vagyis a Kṛṣṇa-tudatot le kellene állítani? Nem. Még ha ők śūdrák is, meg kell kapniuk ezt a lehetőséget.
És ezt a lehetőséget az Úr Caitanya nagyon bőkezűen adja meg: „Bármi is legyél, gyere, ülj le, énekeld a Hare Kṛṣṇát, és több leszel, mint egy brāhmaṇa.” Ez az Úr Caitanya Mahāprabhu legfelségesebb ajándéka. De ha egyébként a társadalmi, hagyományos életet vesszük, ó, nincs brāhmaṇa, nincs gṛhastha, nincs brahmacārī. Minden elmúlt, minden véget ért.
Azok a szabályok és előírások most nem alkalmazhatóak, mert a śūdrák között nem léteznek ilyen szabályok és előírások. Ez a brāhmaṇákra, kṣatriyákra vonatkozott, és azok eltűntek. Nekik vége. Nos, még ha az emberek śūdra státuszban vannak is, lehetőséget kell kapniuk a lelki fejlődésre, és ez Caitanya Mahāprabhu különleges ajándéka, és nagyon könnyű, hogy "Bármi lehetsz, lehetsz brāhmaṇa, lehetsz kṣatriya, vaiśya, ez nem számít. Énekeld a Hare Kṛṣṇát, és fokozatosan valósítsd meg."
Jelenleg tehát nem követhetjük szigorúan; nem követjük szigorúan; és nem is lehetséges szigorúan követni. Amennyire lehetséges, ez minden. A brahmacāriṇīről alkotott elképzelésünk a Kṛṣṇa társadalomban létezik, mert... egyébként Indiában nincs brahmacāriṇī.
Ám itt, a ti hazátokban a fiúk és a lányok nagyon szabadon keverednek, de hogy korlátozzuk ezt a szabad keveredést, úgy gondoljuk, hogy a hajadon lányoknak külön kellene maradniuk. Ez a meglátás. Valójában a védikus rendszerben nincs brahmacāriṇī rendszer.
Vagy házasodj meg. A mi javaslatunk az, hogy nem engedjük meg a tiltott szexuális életet. Ez akadályozó. Ez nem fogja előmozdítani a lelki érdeklődéseteket.
Igen?
Bhakta (4): Swāmījī, a kormány, a jelenlegi kormány a világban...
Prabhupāda: Minket a kormányzat nem érdekel. Azt mondjuk, nincs kṣatriya, nincs kormányzat. Jelenleg bárki, akinek valamilyen mesterséges hatalma van, ő a kormányzat. Ez minden. Valamilyen módon egy kis szavazathoz jutsz, és kormányzattá válsz.
A kormányzat nem ezt jelenti. A kormányzat másmilyen. Mivel nincs kṣatriya, akkor hogyan beszélhetünk kormányzatról? Azt hiszik... a kormányzat azt jelenti, mindig azon kellene töprengniük, hogyan legyenek a polgárok békések, boldogok és lelkileg fejlettek. Ez a kormányzat. És ki törődik a polgárokkal? Pusztán csak adót szednek. Ez minden.
Valójában a Kali-yugában, lévén, nincs kṣatriya, hogy lehet kormányzat? A śūdra kormányzat nem kormányzat. A śūdráknak nincs joguk kormányozni, de erőszakkal kormányoznak. Ennyi az egész. „A hatalom a jog.”
Bhakta (5): Swāmījī, az indiai irodalom és filmek, azok... ...a téma gyakran a romantikus szerelem. De az indiai vallási irodalomban, úgy tűnik számomra, hogy nincs helye a romantikus szerelemnek. Vagy isteni szeretet, vagy, ahogy mondod, ez a "kutyák és macskák" szeretete. Van-e helye a romantikus szerelemnek ezen belül…?
Prabhupāda: Van.
Bhakta (5): Mi lenne az?
Prabhupāda: Ilyen a lelki világban van, nem ebben az anyagi világban... az anyagi világban nincs szerelem. Ez kéjvágy. Üzletelünk a szerelem nevében. Az anyagi világban nem lehet szerelem, mert... tegyük fel, hogy egy lány szeret egy fiút, vagy egy fiú szeret egy lányt. Mindkettőt az érzékkielégítés hajtja. Az tehát nem szerelem. Az nem szerelem. Ha érzékkielégítésről van szó, az nem szerelem.
Erre kevés példa található – ahogy az anya szereti a gyermekét. Itt szó sincs érzékkielégítésről. Pusztán a szeretet kedvéért szereti az anya a gyereket. Ez csak egy aprócska példa. Hasonlóképpen, a szeretet azt jelenti, hogy ha szeretlek, nem várok el viszonzást; annak ellenére szeretlek. Lehet, hogy rosszul bánsz velem. Lehet, hogy rosszul bánsz velem. Elhanyagolsz. Mégis szeretlek. Szó sincs viszonzásról a részedről. Ez az igazi szeretet.
Ezt ebben az anyagi világban nem találod meg. Lévén, az érzékkielégítésen alapul, ezért van szerelem egy fiú és egy lány között, és amint van egy kis eltérés, válás van. Elválnak, mert az egész elv a vágyon alapult. Ezért nincs szerelem. Vagyis nem tudjuk, mit jelent a szerelem. A szerelem nem azt jelenti, hogy egy fiú vonzódik egy lányhoz, vagy egy lány vonzódik egy... ez nem szerelem. Ez érzéki vonzalom.
Ezért az anyagi világban nincs szerelem. Lehetetlen. Kevés, nagyon kevés példa van, mint ahogy az anya és fia példáját is említettem, vagy hasonlókat. Ez is átmeneti. De az igazi szerelem a lelki világban van. Ez Rādhā-Kṛṣṇa. Ez az igazi szerelem. Nincs elválás. Nincs megcsalás. Nincs válás. Nincs szexuális vonzalom. Pusztán a szerelem kedvéért, szeretni, ez az igazi szerelem.
Bhakta (5): De a világirodalomban a vágyat nem szerelemként definiálják. Inkább úgy definiálják, mint valami olyasmit, aminek köze van a lelki affinitáshoz vagy kommunikációhoz, vagy... más szóval, van helye a romantikus szerelemnek, amely különbözik a vágytól, mert a vágy meglehetősen elemi.
Prabhupāda: Romantikus szerelem a lelki világban van, Rādhā-Kṛṣṇa. Ez a romantikus szerelem eredete. És itt megpróbáljuk utánozni, bár a vágy szintjén vagyunk. Ez utánzás, árnyék, torz tükröződés. Valójában a Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy megpróbáljuk elérni az igazi szeretet, a kölcsönös szeretet szintjét.
Egy példa... egy példa hozható fel: akárcsak a betegségben, valójában abban nincs élvezet, de az orvos mégis ad valamilyen étrendet: "Ezt edd." De a beteg nem élvezi. Az evés élvezete az egészséges élet folyamán tapasztalható, nem a betegség alatt.
A jelenlegi állapotunk betegség. Miért haldokolsz? Mert beteg vagy. Miért öregszel? Mert beteg vagy. Ez ennek a testnek tudható be. Ám valójában én lélek vagyok. Sem öreg, sem beteg nem vagyok, hanem beleestem az anyagi szennyeződés állapotába. Ezért gondolom azt, hogy beteg vagyok. Ezt hívják māyānak.
Ahogy álomban is érzem, hogy egy tigris eszik engem, és azt kiáltom: "Itt van egy tigris, és engem eszik, engem eszik. Ments meg!" De tigris nincs. Ezt hívják illúziónak, vagyis māyānak. De amíg csak ez a testünk van, még ha álmodunk is, el kell szenvednünk a visszahatását, még ha illúzió is. Egy ember azt kiáltja: "Itt egy tigris." Valójában nincs tigris; és a tigris sem eszik. De mivel hallucinál, fájdalmat érez. Ez a tényleges valóság.
Szóval, az egész folyamat arról szól, hogy megállítsuk ezt az illúziót, a testi szennyezettséget. Akkor kerülünk a valós életbe. És akkor megérthetjük, mi a szerelem, mi a kölcsönös szeretet, minden. Ez a valódi, egészséges élet. Szóval, ez az emberi létforma arra szolgál, hogy ebből az illúzióból átjussunk a lelki életbe. Erről beszélgettünk.
Ám ahelyett, hogy kihasználnánk ezt az emberi életet, amennyiben egyszerűen csak úgy bánunk önmagunkkal, mint az állatok, és evéssel, alvással, félelemmel és párzással foglalkozunk, akkor elszalasztjuk a lehetőséget. Amíg fennáll ez az emberi intelligencia, addig az élet legmagasabb tökéletességi szintjére kell használnunk. Ez a Kṛṣṇa-tudat.
Haṁsadūta: Mi történik azzal a vaiṣṇavával, aki a lelki tanítómesterét követi, és nem sikeres a lelki életben? Vajon ugyancsak magasabb bolygókon születik meg, ahogy a Bhagavad-gītā mondja?
Prabhupāda: Ha nem sikeres, garantáltan egy másik emberi létformát kap gazdag vagy jámbor családban.
Haṁsadūta: Ahogyan a Bhagavad-gītā is mondja.
Prabhupāda: Gazdag családban, gazdag családban születni azt jelenti, hogy nincsenek anyagi problémái, így teljes mértékben elköteleződhet a Kṛṣṇa-tudat fejlesztése mellett. A jámbor család pedig automatikusan lehetőséget ad arra, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljon.
Haṁsadūta: Tehát, érthető-e úgy, hogy ha valaki, például néhány amerikai nagyon gazdag, akkor...
Prabhupāda: Igen. Biztosan végeztek jámbor cselekedeteket előző életükben, mindannyian amerikaiak. Ám tudniuk kell, hogy ez előny ahhoz, hogy Kṛṣṇa-tudatosakká váljanak. „Nincsenek anyagi problémáink, de a képességeinket érzékkielégítésre használjuk”, ebben van a hiba.
Haṁsadūta: Tegyük fel, hogy valaki egy nagyon szegény családba születik. Mit jelent ez? Tegyük fel, hogy valaki egy nagyon szegény, alacsony, nagyon alacsony rangú családba születik, és Kṛṣṇa-tudatossá válik.
Prabhupāda: Igen. A Kṛṣṇa-tudat mindenki számára nyitott. Ahogy mi is hívunk mindenkit: „Gyere és énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Mindenki számára elérhető. Szó sincs arról, hogy szegénynek vagy gazdagnak kell lenni. De hogy valaki kihasználja-e ezt az előnyt, az tőle függ. Nem vezetünk be olyan korlátozásokat, hogy csak a gazdagok, brāhmaṇák, jámbor családok vagy gazdag családok jöhetnek el ide. Nem. Mindenki eljöhet
Mindenkit szívesen látunk. A Bhagavad-gītāban ez áll: māṁ hi pārtha vyapāśritya ye 'pi syuḥ pāpa-yonayaḥ (BG 9.32). A szegény családot vagy a műveletlen családot, a műveletlen családot pāpa-yoninak§, bűnös családnak nevezik. De Kṛṣṇa azt mondja: „Ne törődj vele. Még ha bűnös családban is él, bármi is legyen ő, ha Hozzám jön, ő is beléphet a lelki királyságba.” Szóval, ilyen korlátozás nincs.
- māṁ hi pārtha vyapāśritya
- ye 'pi syuḥ pāpa-yonayaḥ
- striyo śūdrā tathā vaiśyās
- te 'pi yānti parāṁ gatim
(BG 9.32)
A parāṁ gatim a legmagasabb tökéletes életet jelenti. És ez praktikus. Itt, amikor az emberek idejönnek, nem kérdezzük, hogy szegények vagy gazdagok-e, vagy ez vagy az-e. „Gyertek. Üljetek le. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát.” A lehetőség mindenki számára egyenlő.
Haṁsadūta: Hogyan lehetséges, hogy azok az emberek, akik valamilyen jámbor cselekedetet végeztek, szép születést kapnak ezen állítás alapján, ám általában azok az emberek, akik nem gazdagok vagy nem annyira képzettek, ők azok, akik néha többé-kevésbé elkezdik imádni Kṛṣṇát, vagyis Istent.
Prabhupāda: Ez a bhakták kegye. A bhakták felajánlják szolgálatukat, és megkapják a lehetőséget. Nem számít, hogy kik ők. Ez a kegy. Ezért, amikor a Bhāgavatam azt mondja, yad-apāśrayāśrayam... az apāśrayāśrayam azt jelenti, hogy a bhakta már Isten védelme alatt áll, és ha valaki egy bhakta védelmét veszi igénybe, akkor ő is bhaktává válik, és megtisztul.
Ezért a bhakta kegyesebb, mint Isten. Még Istenben is van szemügyre vételezés: jámbor, istentelen. Egy bhakta számára nem létezik az effajta megkülönböztetés. "Mindenki jöjjön." Mi a célja ennyi központ megnyitásának? Hogy az embereknek lehetőséget adjunk ennek kihasználására, anélkül, hogy figyelembe vennénk a helyzetüket. De ha valaki nem él az előnyével, az rajta múlik. Ez a függetlenség mindenkinek megadatott.
Mindenkit meghívunk, hogy megértse a Kṛṣṇa-tudatot, de senki sem jön el. Mit tehetünk? Akik szerencsések, azok kihasználják. Ennyi az egész.
Most fogd a mṛdaṅgát, és énekled a Hare Kṛṣṇát. A két mṛdaṅgának egyenlően, egyformán, ugyanazon a hangerőn kell megszólalnia. És hány cintányér van?
Haṁsadūta: Nálam vannak... (szakadás) (vége)
This category currently contains no pages or media.