Jump to content

Category:HU/681021 - Előadás főiskolásoknak - Seattle

From Vanipedia
His Divine Grace A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda



681021LE-SEATTLE - 1968. október 21.



Prabhupāda: (kīrtana) (Prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat)

Tamāla Kṛṣṇa: Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy ma eljött, hogy meghallgassa lelki tanítómesterünket beszélni, és csatlakozzon hozzánk ezen a saṅkīrtana fesztiválon. Amit itt teszünk, az a Legfelsőbb Abszolút Igazság keresése és felkutatása. Kṛṣṇát, vagyis Istent keressük. Az elmúlt száz évben ebben az országban megnőtt az emberek tudatossága – egyre nagyobb az igény a kiterjesztett tudatosságra.

Az emberek valamiféle lelki megvalósítást keresnek. És hogy kielégítsék ezt az igényt, sok férfi, úgynevezett szent ember, vagy svāmī érkezett, főként Indiából. Ez Vivekanandával kezdődött, és az elmúlt száz évben egyre több férfi próbálja kielégíteni, kiváltképpen az amerikai emberek igényét valamiféle lelki gyarapodás, lelki megvalósítás iránt.

Ezek az emberek sajnos becsapják a közvéleményt. Azt a tanítást terjesztik, hogy minden – minden ember, minden tárgy, minden – Isten, és hogy ezt kell élvezni, élvezni ebben a világban, ez az a világ, amit élvezni kell – hogy növeld a tudatosságodat, hogy még jobban élvezhesd; hogy mindannyian Istenek vagyunk, hogy minden dolog Isten. Ez ostobaság. Egyetlen kinyilatkoztatott szentírás sem állította ezt soha.

Minden szentírás egyetlen dologban ért egyet: van egy legfelsőbb, szerethető személy, az Úr, és minden entitás feladata, hogy szeretetet fejlesszen ki iránta. Ez a mi kapcsolatunk Istennel. Az Úr szerves részei vagyunk. Kapcsolódunk Hozzá, de nem vagyunk Ő. Ez a mi képességünk. Tudatunk eljuttatható arra a pontra, ahol kifejleszthetem Isten szeretetét.

Ez az, amit lelki tanítómesterünk tanít, hogy Isten nagy és hatalmas. Ezt tanítja, és ebben nincs különbség egyetlen szentírásban sem. Mindegyik ezt tanítja. Teljes mértékben egyetértünk az Úr Jézussal és a Bibliával. A Biblia is kijelenti, hogy az Úr nagy, Isten nagy, Ő hatalmas.

A Kṛṣṇa-tudat, a Bhagavad-gītā és a védikus szentírások közötti különbség, amelyeket a templomi kurzusainkon tanulunk, az, hogy a Bhagavad-gītā ilyen, mint ez. Ha van egy hatodikos kisfiú, aki többet szeretne megtudni a madarakról, kinyit egy szótárat, egy zsebszótárat, és olvas a madarakról, és a definíció szerint ez egy olyan lény, amely a levegőben repül.

Lehet, hogy ott van egy madár képe. Míg egy olyan személynek, aki posztgraduális képzésre készül, és esetleg szakdolgozatot ír a különböző madárfajokról, többre van szüksége a madarak megismeréséhez, mint pusztán arra, hogy a levegőben repülnek. Kinyit egy nemzetközi szótárat. Kinyit egy enciklopédiát, tudomást szerez a madarak minden fajtájáról, hová repülnek, hol fészkelnek. Magáévá teszi a madarakkal kapcsolatos összes részletet.

Hasonlóképpen, azok számára, akiket Isten nagyságának, hatalmasságának minden részlete érdekel – vagyis: „Hogyan néz ki?” „Mit tesz Ő?” „Ki Ő?” – a védikus szentírásokhoz fordulnak. Ez nem azt jelenti, hogy a Biblia ostobaság. A Biblia az Abszolút Igazság.

Az Abszolút Igazság az, amit az Úr Jézus tanított. Ám vegyük szemügyre az embereket, akiknek tanította. Keresztre feszítették, mert Istenről tanított. Nem tudott olyan mélyrehatóan tanítani, mint szerette volna. Csak annak a hallgatóságnak taníthatott, akik meghallgatták őt. És mégis keresztre feszítették.

Ezek a védikus szentírások, a Bhagavad-gītā, amelyről lelki tanítómesterünk beszél, szintén az Abszolút Igazság, de teljes sokszínűségében, minden részletében megadott. És rendkívül nagy szükség van arra, hogy halljunk egy olyan embert beszélni, mint a mi lelki tanítómesterünk, A. C. Bhaktivedanta Swami. Ő egy tiszta bhakta, az Úr tiszta szeretője.

Ez a képesítése annak, aki Istenről taníthat. Száz százalékig az Úr dicsőítésével kell foglalkoznia, vagyis minden cselekedetét, minden szavát a Legfelsőbb Úrért kell tennie. Semmi másért.

Kaptam egy cikket a New York-i hittestvérektől. Valóban találó cikk. Nagyon érdekes. A Daily Newsból, egy nagy New York-i újságból származik. A cím így szól: „Az iszákos papok vezetése és segélynyújtó elvonulása.” Így folytatódik: „Jelenleg 5000 alkoholista pap él az Egyesült Államokban, és a számuk egyre növekszik a Vendégház, egy szanatórium szóvivője szerint, amely azért jött létre, hogy megakadályozza a papokat abban, hogy tönkretegyék életüket.”

Ezek a szent emberek. Nem azt akarom mondani, hogy minden pap ilyen. Egyáltalán nem erre akarok kilyukadni. De a lényeg az, hogy korunkban nagyon sok lelki ember egyáltalán nem lelki ember. Csalók, megtévesztők. Ők maguk iszákosok. Ez az a probléma, amit itt felvetnek.

Azt is mondja, hogy az alkoholizmust nem erkölcsi kudarcként, hanem betegségként kezelik. De ez abszurdum. Ez erkölcsi kudarc. Ezeknek a papoknak joguk volt inni vagy nem inni. Ők az ivást választották, a lerészegedést. És ezek az emberek vezetnek minket vissza Istenhez. A lényeg az, hogy olyan embert kell választanod, aki tiszta, aki nem fogyaszt semmilyen mámorító szert, nem dohányzik, nem űz szerencsejátékot, nem él tiltott szexuális életet. Ezek a feltételek. Nézzétek például Jézust. Ő volt a tökéletes példa. Nézzetek Őrá, az Úr Kṛṣṇára. Nézzetek például Śrī Kṛṣṇa Caitanyára.

Léteznek feltételek egy hiteles lelki tanítómester számára, ahogyan annak a számára is, aki bármilyen tudományt akar tanítani neked ebben az iskolában. Sikeresen át kell mennie a vizsgákon. Képzettnek kell lennie. Ha az erkölcsi jelleme megbukik, kirúgják az iskolából. Hasonlóképpen, ahhoz, hogy Istenről taníts, kell lennie erkölcsi feltételeknek. Jogcímnek kell lennie. És a mi lelki tanítómesterünk egy élő példa erre.

Idejének száz százalékát a Legfelsőbb Úr dicséretével tölti. Ma arra kérünk benneteket, hogy figyeljetek jól, és próbáljátok megérteni isteni tanítását. Csak figyeljetek. Teszteljétek az érvelési képességetekkel, az intellektusotokkal. Minden megszerzett tudásotokat teszteljétek, és vizsgáljátok meg, hogy ez nem a hiteles út-e. Teszteljétek, és vizsgáljátok meg, hogy ez nem az abszolút igazság-e.

Most hadd beszéljen Ő Isteni Kegyelme, A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda.

Prabhupāda:

oṁ ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlitaṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ

Ez az ima a lelki tanítómesterhez szól. Ajñāna-timirāndhasya. Mindenki, aki ebben az anyagi világban születik, tudatlanságban születik. Természetesnek kell vennünk, hogy ezt az anyagi világot tamahnak hívják. A védikus utasítás az, hogy tamasi mā jyotir gamaḥ: „Ne maradj ebben a sötétségben; lépj ki a fényre.”

Ez az anyagi világ valójában sötét. Napfény, holdfény, elektromos fény, ez a fény, az a fény világítja meg. A természete a sötétség. Ez tudományos tény. Tehát bárki, aki ebben az anyagi világban születik, Brahmától, az univerzum legfelsőbb bolygójának fő személyiségétől kezdve egészen a hangyáig – mindenki sötétségben van.

Erre szolgál ez az ima: ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā. Mindenki sötétségben van, és van egy, aki a tudás fáklyájával megnyitja a szemét. A sötétség tudás nélkülit jelent. A lelki tanítómester kötelessége tehát, hogy a tudás fáklyájával megnyissa a sötétségben lévő személy szemét. Ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā cakṣur unmīlitaṁ yena. Az a személy, aki ilymódon megnyitja a szemünket, a lelki tanítómester. És tiszteletteljes hódolatunkat ajánlhatjuk fel az ilyen személyiségnek.

Az embereket nem szabad sötétségbe taszítani, hanem ki kell hozni őket a fényre. Ezért minden emberi társadalomban van egyfajta intézmény, amelyet vallási intézménynek nevezünk. Természetesnek kell venni – legyen az hinduizmus, muszlim vallás, kereszténység vagy buddhizmus –, bármilyen „izmust” is választunk –, mi a célja? A cél az, hogy az embereket kivezesse a fényre. Ez a vallás célja. És mi ez a fény? Ez a fény az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

A vallás az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kódjait jelenti. A Śrīmad-Bhāgavatamban ez áll: dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam (SB 6.3.19).

Akárcsak az államban, itt is a király törvénye az uralkodó. A király ad neked néhány törvényt, és ha jó állampolgár vagy, akkor be kell tartanod ezeket a törvényeket, és békében élhetsz. Ez egy nyers példa. Hasonlóképpen, a dharma, vagy vallás azt jelenti, hogy Isten törvényeinek engedelmeskedsz, ennyi az egész. Ez időtől, körülményektől, emberektől függően változhat. Ahogy Indiában a törvények, az indiai állami törvények sem feltétlenül egyeznek meg száz százalékban az Egyesült Államok törvényeivel. De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek törvények. És a törvényeket be kell tartani. Ez az általános elv.

Hasonlóképpen, az az ember, aki nem engedelmeskedik Isten törvényeinek, az állat. Ahogy az utcán is van egy tábla: "Tarts jobbra". Az ember betartja a törvényt: "Tarts jobbra", és ha nem engedelmeskedik, a rendőrség őrizetbe veszi. De ha egy állat nem engedelmeskedik, nincs rá törvény. Szóval, ezek a törvények, ezek a szentírások, ezek a vallási elvek az embernek szólnak, nem az állatoknak. Ezért egy vallási elvek és Isten-tudat nélküli ember nem jobb egy állatnál.

Ez meghatározás a védikus irodalomban található.

āhāra-nidrā-bhaya-maithunaṁ ca
sāmānyam etat paśubhir narāṇām

(Hitopadeśa 25)

Evés, alvás, szexuális élet és védekezés, ez a négy alapelv azonos, közös az emberi és az állati életben. Dharma hy tasya eka viśeṣa. Az emberi és az állati élet közötti különbség az, hogy az ember keresi Istent, az állat nem képes rá. Ez a különbség. Ezért az az ember, akinek nincs késztetése Isten felkutatására, nem jobb az állatnál.

Ez elfogadott tény minden civilizált társadalomban. Sajnos jelenleg, minden államban, minden társadalomban megpróbálják elfelejteni Istent. Néhányan nyilvánosan azt mondják, hogy nincs Isten, vagy ha van is Isten, akkor halott, és így tovább. Nos, ez az emberi társadalom nagyon bizonytalan állapota.

Van egy nagyon szép történet. Egy patkánynak gondja volt egy macskával. Odament egy szent emberhez: "Kedves uram, nagyon aggódom." "Mi a gond?" A patkány azt mondta: "A macska mindig kerget. Ezért az elmém nagyon nyugtalan." "Akkor mit szeretnél?" "Kérlek, tégy macskává." „Jól van, válj macskává.”

Néhány nap múlva ugyanaz a macska ismét elment a szent emberhez, és azt mondta: „Kedves uram, megint bajban vagyok.” „Mi az?” „A kutyák üldöznek.” „Akkor mit kívánsz?” „Tégy kutyává.” „Jól van, válj kutyává.” Aztán néhány nap múlva ismét eljött. Azt mondta: „Megint bajban vagyok, uram.” „Mi lenne az?” „A rókák üldöznek.” „Akkor mit kívánsz?” „Rókává válni.” „Jól van, válj rókává.”

Aztán ismét eljött. Azt mondta: „Ó, a tigrisek üldöznek.” „Akkor mit kívánsz?” „Tigris akarok lenni.” „Jól van, válj tigrissé.” És amikor tigrissé változott, elkezdett a szent emberre bámulni: „Megeszelek.” „Ó, megeszel? Tigrissé tettelek, és te meg akarsz enni engem?” „Igen, tigris vagyok. Megeszelek.” Ó, akkor ő megátkozta: „Válj patkánnyá ismét. Válj patkánnyá ismét.” Így hát patkány lett belőle.

Szóval, az emberi civilizációnk ilyenné fog válni. A minap olvastam a – hogy is hívják? – Világalmanachotokban. A következő száz évben az emberek a föld alatt fognak élni, akár a patkányok. Nos, a tudományos fejlődésünk létrehozta ezt az atombombát, hogy megölje az embert, és ezt fel is fogják használni. És le kell mennünk a föld alá, hogy újra patkányokká váljunk. Tigrisből újra patkány. Ez lesz. Ez a természet törvénye. Daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā (BG 7.14).

Akár az államod törvényeivel dacolsz, amikor nehézségekbe kütközöl, akár a Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyiségének tekintélyével, felsőbbségével dacolsz továbbra is, ugyanaz az eredmény: ismét patkánnyá fogsz válni. Amint lesz atombomba, mindennek, a földkerekség felszínén lévő összes civilizációnak vége lesz.

Szóval, lehet, hogy az embereknek nem fog tetszeni. Lehet, hogy nagyon kellemetlen. De a helyzet ez. Satyaṁ brūyāt priyaṁ brūyāt ma brūyāt satyam apriyam. Társadalmi konvenció, hogy ha igazat akarsz mondani, akkor azt nagyon kellemesen, hízelgően mondd. Ne mondj kellemetlen igazságot. De nem erre a célra, társadalmi konvenciókra vagyunk teremtve.

Hitterjesztők vagyunk. Isten szolgái vagyunk. Az valós igazságot kell hirdetnünk. Lehet, hogy tetszik, lehet, hogy nem, egy istentelen civilizáció semmilyen szinten sem lehet boldog. Ez tény. Azért indítottuk el a Kṛṣṇa-tudat ezen mozgalmát, hogy felébresszük ezt az istentelen civilizációt, hogy próbáljuk meg szeretni Istent. Ez a puszta tény.


A szeretet ott van benned. Szeretni akarsz valakit. Egy fiatal fiú megpróbál szeretni egy fiatal lányt, egy fiatal lány megpróbál szeretni egy másik fiatal fiút. Ez természetes, mert a szeretet jelen van. De olyan körülményeket teremtettünk, amelyek miatt a szeretet meghiúsul. Miért? Mindenki frusztrált. Férj, feleség, fiúk, lányok, férfi a férfval, államok az államokkal, a szeretetet sehol sem használják megfelelően. Miért? A hiányzó pont az, hogy elfelejtettük szeretni a Legfelsőbb Személyt. Ez a betegség.

A vallás célja tehát az, hogy megtanítsa az embert Isten szeretetére. Ez minden vallás célja. Akár a kereszténységet, akár a hinduizmust, vagy bármilyen „izmust” választunk, a lényeg az, hogy megpróbáljuk szeretni Istent, mert ez a természetes hajlamunk. Még egy civilizálatlan társadalomban is, amikor villámcsapás sújt le, azonnal felajánlják hódolatukat. Ez természetes. És a Śrīmad-Bhāgavatamban ez áll: sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6).

Nos, a dharma, vallás szót az angol szótár úgy fordítja vagyis magyarázza, mint „egyfajta hitet”. A szanszkrit szótárban azonban a dharma jellemzőt (ismérvet) jelent. Akárcsak a cukornál. A cukor jellemzője (ismérve) az édesség. Ha adnak neked egy kis cukrot, és úgy találod, hogy nem édes, azonnal elutasítod: „Ó, ez nem cukor; ez valami más.”

Szóval, az édesség a cukor jellemzője. Hasonlóképpen, a savanyú (sós) íz a só jellemzője; a csípősség a chili jellemzője. Hasonlóképpen, mi a te jellemződ, élőlény? Ez az, amit tanulmányoznod kell. Ez a te vallásod. Nem a keresztény vallás, a hindu vallás vagy ez a vallás, az a vallás.

Az örök jellemződ, mi az az örök jellemződ? Szeretni akarsz valakit, és ezért szolgálni akarod. Ez a te jellemződ. A társadalmadat akarod... szereted a társadalmadat, szereted a családodat, szereted a hazádat, szereted a közösségedet. Mivel szereted, ezért szolgálod. Ez a te jellemződ.

Akár keresztény vagy, akár mohamedán, akár hindu, ez a jellemző folytatólagos. Tegyük fel, hogy ma keresztény vagy, holnap pedig hindu leszel. Ez a szolgálatkészség, ez a szerető szellem veled marad, akár hindu, akár muszlim, akár keresztény leszel.

Ezért ez a szolgálatkészség és szeretet, a szeretetre való hajlam és a szolgálatkészség a jellemződ, és ez a vallásod. Ez a vallás egyetemes formája. Természetes jellemződet egy bizonyos helyen kell alkalmaznod, ahol elégedett leszel. A szolgálatkészséged, a szerető szellemed adott, de mivel rossz az irányítottsága, nem vagy boldog, frusztrált vagy, zavarodott vagy.

A Bhāgavatam jelzi neked: sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6). Ez a vallás első osztályú rendszere, amely arra tanít, hogy Istent szeresd. És ha azt a hajlamot a legteljesebb mértékben kifejlesztetted, hogy szeresd Istent, akkor tökéletes ember vagy. És akkor tökéletességet fogsz érezni magadban. Yayātmā suprasīdati. A megelégedettségre, a teljes megelégedettségre vágysz. A teljes megelégedettséget csak akkor érheted el, ha szereted Istent. Ez természetes funkció. Nem számít, hogy keresztény, hindu vagy mohamedán vallású vagy. Csak próbáld megérteni, mennyire fejlesztetted ki az Istentudatodat, hogy szeresd Istent. Akkor bármilyen vallású vagy, szép, nagyon szép lesz. Egyébként puszta időpocsékolás, śrama eva hi kevalam (SB 1.2.8). Miután egész életedben egy adott vallástípusban végezted a rituális szertartásaidat, ha nem veszed észre, hogy nincs meg a szereteted Isten iránt, akkor pusztán csak az idődet pazaroltad. Śrama eva hi kevalam.

Mi... a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk a következő: mindenféle vallás posztgraduális mozgalma ez. Meghívunk keresztényeket, muszlimokat, hindukat vagy ezt vagy azt – nem számít – „Kérlek, gyere velünk, és próbáld meg szeretni Istent.” Ez a Kṛṣṇa-tudat mozgalma. És a módszer nagyon egyszerű. A módszer nagyon egyszerű. Énekeljétek ezt a szent nevet: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Az összes tanítványom, mind amerikai, és keresztény vagy zsidó csoportból származik. Egyikük sem hindu vagy indiai. És milyen folyamatot adtam nekik?

A folyamat a következő: énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. Ez egy nagyon egyszerű módszer. Ezt a mantrát énekelik... mantra. A mantra jelentése... a szanszkrit mantrában a man szó emberi elmét jelent, a tra pedig felszabadulást. A mantra jelentése, ami megszabadít a mentális káosztól, vagy a mentális síkon lebegéstől. Mindannyian a mentális síkon lebegünk.

Elménk által oly sok mindent teremtünk: „Így leszek boldog. Úgy leszek boldog. Amúgy leszek boldog.” De a mantra azt jelenti, amikor megszabadulsz elméd koholmányától, spekulatív útjától, és eljutsz a transzcendentális szintre. Ez a mantra hatása.

Nos, ezt a mantrát, ezt a Hare Kṛṣṇa mantrát mahā-mantrának hívják. A mahā-mantra a legnagyobb mantrát jelenti. És ez az egyetlen megfelelő mantra ebben a korban. Ezt a kort Kali-yugának hívják. A Kali-yuga a nézeteltérések korát jelenti. Senki sem ért egyet senkivel. Még a férj és a feleség sem értenek egyet, másokról nem is beszélve. Az apa és a fiú sem értenek egyet. Senki sem ért egyet senkivel. Ez egy ilyen kor.

Ezért a nézeteltérések eme korában nem mondhatod, hogy ez a fajta vallás szép, az a fajta vallás szép. Ennek most vége. Ezt a mantrát kell mondanod: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. És hamarosan kiérsz a fényre.

Nem akarom az időtöket rabolni, csupán szeretném hangsúlyozni, hogy a Hare Kṛṣṇa éneklése olyan jó, hogy még ha kísérleti jelleggel fogadod is el ... meg fogod tapasztalni. Énekeld legalább egy hétig, és látni fogod, mennyit változtál. Nos, ezek a fiúk az utcán énekelnek.

Sok ágazatunk van az országotokban, egy van Londonban, egy van Németországban, és mindenki részt vesz benne. Egyre többen vannak. Nem fizettetünk meg semmit, és semmit sem fogsz veszíteni. Ha bármilyen nyereség jelentkezik, kipróbálhatod, ám veszteség nincs. Ez garantált.

Énekeld: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.

Nagyon szépen köszönöm. (vége)

This category currently contains no pages or media.