Category:HU/681021 - Diktálás CC - Seattle
Prabhupāda: (hallgatja a saját diktálását) Śrī Caitanya-caritāmṛta, első ének... (homályos)... fejezet, a 72-74. versek magyarázata folytatódik
A Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklésének fontosságát számos védikus irodalom tárgyalja, különösen a Nārada Pañcarātrában, ahol ez áll: „Mindhárom Véda, a 16 kiegészítő jegyzettel együtt, mindegyik beletartozik a nyolcas ábécébe, nevezetesen a: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa.” Hasonlóképpen van a Kali-santarana Upaniṣadban is. K, A, L, I, S, A, N, T, A, R, A, N, A, U, P, A, N, I, S, A, D.”
A Kali-santarana Upaniṣadban is azt olvassuk, hogy pusztán ez a 16 szó képes megszabadítani minden feltételekhez kötött lelket a māyā karmaiból ebben a Kali-korszakban. És azt is megjegyzik, hogy a felszabadulásnak ebben a korban nincs jobb módja. Ez az összes Védának a változata. Hasonlóképpen Madhvācārya magyarázatában a Muṇḍaka Upaniṣadból idéz, miszerint a Dvāpara-yugában az Úr Viṣṇut a pañcarātra módszerével lehet imádni, míg a Kali-korszakban pusztán az Úr szent nevének éneklésével.
Következő bekezdés.
Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhakti-sandarbha című tézisének 284. szakaszában részletesen tárgyalja a Kṛṣṇa-mantra és Kṛṣṇa szent nevének fontosságát az alábbiak szerint: idézve ezt mondja: „Minden mantra az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szent nevére utal. Minden egyes mantra sajátos jelentősége abban rejlik, hogy valahányszor van egy mantra, az előtag a namaḥ, na, m a h. Ez a namaḥ azt mutatja, hogy az ember egyedül az Úr szent nevének hódol meg. A namaḥ meghódolást jelent.
Az Úr legfelsőbb akaratából minden olyan mantrának, amelyet rendkívül nagy bölcsek, mint Nārada és mások énekelnek, potenciálisan sajátos lelki ereje van. Mint ilyen, amint a bhakta vibrálja ezt a mantrát, azonnal felidéződik a feltételekhez kötött lélek lelki kapcsolata az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Mivel az Úr sajátos energiája minden egyes mantrában benne rejlik, így pusztán a mantra éneklésével az ember felemelkedhet a lelki élet legmagasabb tökéletességi szintjére.
Valaki azzal érvelhet, hogy ha az Úr szent neve, vagyis a mahā-mantra, ennyire erőteljes, akkor miért van szükség hivatalos beavatásra és más rituális funkciókra?
Nos, erre a kérdésre válaszolva, Śrīla Jīva Gosvāmī arra a következtetésre jutott, hogy bár az Úr szent nevét sértés nélkül éneklő személynek nincs szüksége külön beavatásra, mivel azonban a feltételekhez kötött lélek jelenleg ebben a szennyezett testben tartózkodik, néha előfordul, hogy valamilyen nemkívánatos, rossz szokás rabja. Ezért a nagy ṛṣik, mint például Nārada és más bölcsek, könyveikben a gāyatrī-mantra és a bīja-mantra éneklését javasolják, hogy megtisztuljanak ezektől a rossz szokásoktól.
Bár valójában Kṛṣṇa szent nevének éneklésével minden beteljesedik. Más szóval, mindkét folyamatot egymással párhuzamosan kell követni. De ha a beavatási mantrát nem lehet körülményekhez kötni, akkor az Úr szent nevének sértésmentes éneklésével érhető el a legmagasabb tökéletesség.
Következő bek… (szakadás)
A mantra tökéletesítése szükséges ahhoz, hogy leküzdjük a feltételekhez kötött lélek anyagi élvezetekre való hajlamát.
A namaḥ, n, a, m, a, h szó a következőképpen magyarázható: a „mah” hamis egót jelent, a „na” pedig semmissé tevőt. Ez azt jelenti, hogy a mantra gyakorlásával az ember fokozatosan képessé válik transzcendentálisan felemelkedni a hamis egoizmusából. A hamis egoizmus azt jelenti, hogy ezt a testet önmagunkként fogadjuk el, és a testtel kapcsolatban ezt az anyagi világot tartjuk nagyon fontosnak. Ez hamis egoizmus. A mantra éneklésének tökéletesítésével az ember anélkül képes felemelkedni a transzcendentális szintre, hogy bármilyen hamis azonosulást mutatna az anyagi világgal.
Śrīla Rūpa Gosvāmī azt javasolta, hogy a mantrát a felszabadult lélek énekelheti, aye muktakulai rūpasya manam. A, y, e, m u, k, t a, k u, l a, i . . . muktakulai rūpasya . . . r u, p a, s y a, m, a, n, a, m.
- Így szólította meg az Úr szent nevét, a Hare Kṛṣṇát.
76. versszak.
A magyarázat az, hogy a meditáció a Satya-yugában lehetséges, viszont ebben a Kali-korszakban nem. Ezért az egyetlen módja a megváltásnak a Hare Kṛṣṇa éneklése. Hasonlóképpen, a Tretā-yugában az Úr imádatát különféle áldozatok végrehajtásával végzik, ahogyan azokat a védikus rituális rész említi. Ám ebben a Kali-korszakban ez nem lehetséges. Ezért hangsúlyozzák, hogy pusztán csak a Hare Kṛṣṇát kell énekelni.
A Dvāpara-yugában a templomi imádat ajánlott, de ebben a Kali-korszakban az emberek valójában elvesztették minden hitüket a templomokba és a templomokba járásba. Ezért a templomi imádatot ilyen módon nem lehet nagyon szépen végezni. Mint ilyen, az egyetlen módszer a Hare Kṛṣṇa éneklése. Ebben a Kali-korszakban ezért a megváltás bármely módszere, mint például a meditáció, az imádat és az áldozatok bemutatása, nem igazán érvényes, mert nem képesek ilyen cselekedeteket nagyon szépen végrehajtani. Mint ilyen, mindössze a szent név énekléséhez kell ragaszkodni; Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare – ezt ajánlja a Bṛhan-nāradīya Purāṇa, egy védikus irodalom, amelyet az Úr Caitanya Mahāprabhu is megerősített, és nincs kétség afelől, hogy felszabadulásunk garantált pusztán a 16 név sértésmentes éneklésével:
- Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa
- Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare
- Hare Rāma, Hare Rāma
- Rāma Rāma, Hare Hare
A 83. vers. Magyarázat.
Ha a tanítvány a lelki tanítómester utasításai szerint hittel és tisztelettel fogadja a szent nevet, akkor a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát a szívébe helyezi, és a lelki tanítómester utasításai és útmutatása szerint imádja a szent nevet, ugyanúgy, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét... akkor azonnal kezdetét veszi az Úr imádata.
Amikor a tanítvány továbbra is ily módon imádja az Úr szent nevét, a szent név, mivel az maga Kṛṣṇa, saját belső energiája révén kiterjeszti befolyását arra a személyre, aki a szent nevet énekli. A szent név befolyása a tanítványra átruházott erő által nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy ha egy tanítvány a szent név éneklésével... a lelki tanítómester irányításának hatására éri el a tökéletességet, akkor jogosulttá válik arra, hogy terjessze a világban a szent nevet, és képes tanítványokat is képezni.
Pusztán az Úr szent nevének éneklésével, és mivel az Úr lelki energiája hatalmazza fel, tanítványokat képezhet szerte a világon... az ilyen prédikálás működik... az egész világ elkezdi énekelni a Hare Kṛṣṇát a szent név formájában. Maga Kṛṣṇa ily módon irányítja az egész világot. Abban az időben, amikor az emberek elkezdik énekelni a Hare Kṛṣṇát, a tökéletesség különböző tünetei jelentkeznek; nevezetesen néha nevetnek, néha sírnak, néha táncolnak, néha énekelnek, ezek a tünetek nyilvánulnak meg.
Sok bolond azt mondja, hogy ezt a 16 nevet, a Hare Kṛṣṇát nem lehet hangosan énekelni, hanem, mivel mantrák, halkan kell vibrálni azokat. Ilymódon sértést követnek el azzal, ha ráveszik a bhaktát, hogy hangosan énekelje a Hare Kṛṣṇát. De aki a Hare Kṛṣṇa éneklésével elérte az Isten iránti szeretet szintjét, az anélkül, hogy ilyen módon tartaná féken magát, a Hare Kṛṣṇát együtt énekli a bhaktákkal és a világ minden embere ezzáltal kap oktatást az Úr szent nevének énekléséről.
Amint valaki énekli az Úr szent nevét, egyszerre hallja és emlékezik a szent név dicsőségére, mert a szent név azonos a Legfelsőbb Úrral. Ezért pusztán a szent név éneklésével kifejleszti az emberben az Úr szolgálatára irányuló szerető vonzalmat, amely megnyilvánultá válik.
Ezt a hajlandóságot, hogy a szent név éneklése következtében szolgálja az Urat, bhāvának vagy érzelemnek nevezik. Aki elérte ezt az érzelmi szintet, az már megszabadult a māyā tudatlanságától, ezért cselekedeteiben semmilyen nemkívánatos tevékenységet nem figyelhet meg. Az ilyen lelki helyzetben lévő személy, aki más lelki összetevőkkel is gazdagodik, nagyon jól élvezi a szent név éneklését.
Ám amikor ez az érzelmi szint összesűrűsödik, azt premának vagy Istenszeretetnek nevezik. Ezért nevezik Kṛṣṇa szent nevét mahā-mantrának. A pāñcarātrika rendszerben az Úr szent nevét mantrának nevezik. Viszont általában az Istenség Legfelsőbb Személyiségének bármelyik neve mahā-mantraként ismert.
84. vers. Magyarázat.
Az élet legfontosabb szükséglete Kṛṣṇa szeretetének elérése. Ez bármely élőlény legmagasabb tökéletességi foka. Vallási rituális tevékenységek végzése, vagy gazdasági fejlődés az anyagi lét virágzó körülményei és az érzékkielégítés folyamata érdekében, végül pedig az anyagi világból való felszabadulás utáni vágy. Mindezek a dolgok nem hasonlíthatók össze annak a személynek a helyzetével, aki kifejlesztette az Isten iránti szeretetet. Ha az Istenszeretetet ehhez a négyféle cselekedethez hasonlítjuk, az (utóbbi*) jelentéktelennek tűnik.
Az anyagi jólét és az élvezet, vagyis az anyagi szenvedésektől való megszabadulás, mindkettő a feltételekhez kötött lélek szükséglete a kijelölt állapotában. Az Isten iránti szeretet nem ennek a kijelölt állapotnak a tünete. Amikor valaki kifejleszti az Isten iránti szeretetet, az azt jelenti, hogy már felszabadult az élet kijelölt állapota alól. Az Isten iránti szeretet az örökkévaló lélek örökkévaló elfoglaltsága és az változatlan. Ezért az anyagi élvezet vagy az anyagi szenvedésektől való megszabadulás egyetlen folyamata sem hasonlítható össze az Isten iránti szeretettel.
84. vers. Magyarázat.
Néha előfordul, hogy olyan emberek, akik valójában anyagilag nagyon függők, de azért, hogy maguknak tulajdonítsák az odaadás pozíciójának dicsőségét, mesterségesen sírnak, nevetnek és táncolnak, hogy megmutassák a nyilvánosságnak, hogy mindezeket a tüneteket az odaadó szolgálat magasabb szintjén fejlesztették ki. Az ilyen mesterséges látványosság azonban nem adhat semmilyen lelki hasznot a műsor bemutatójának. Sőt, ez az ilyen ál-bhakta bukásához vezet... egy tiszta bhaktának soha nem szabad mesterségesen kimutatnia ilyesmit, inkább kerülnie kell az érzékek efféle megnyilvánulását.
Várni kell a lélek természetes folyamatára és a nevetés, sírás, tánc, éneklés tüneteire, amikor azok felemelkednek a lelki szintről - ezt üdvözölni kell. A tünetek a szolgáló hangulat folyamatában mutatkoznak meg, nem másképp. Az anyagi lét legalacsonyabb szintjén lévő személy megpróbálja mesterségesen kimutatni az összes lelki tünetet... pusztán csak néhány nemkívánatos hatást visz be az emberek általános megértésébe.
Śrīla Jīva Gosvāmī ezt a tényt Prīti Sandarbha tézisében a következőképpen magyarázta, idézve: „az a személy, aki ténylegesen kifejlesztette a Kṛṣṇa-tudatot, és tökéletesen szereti Kṛṣṇát, soha nincs az anyagi lét feltételeinek hatása alatt, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége örömenergiájának hatása alatt áll.
Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége önkéntesen szintén ennek az örömenergiának a hatása alatt áll, ahogy egy tiszta bhakta is, aki pusztán a Legfelsőbb Úr közvetlen örömenergiája hatása alatt áll, és a sírás, a nevetés, a tánc és az éneklés különböző tüneteiben merül el. Ám ilyenkor előfordulhat a testben reszketés vagy a haj égnek állása.
Néha előfordul, hogy bár a tünetek megnyilvánulnak, az anyagi vágyak még nem tisztultak meg. Ekkor... ebben az esetben úgy kell venni, hogy a bhakta még nem érte el az odaadó szolgálat tökéletes szintjét. Az állapot megtisztulása azt jelenti, hogy az odaadó szolgálatért cserébe az embernek nincs többé vágya, kivéve az Isten iránti szeretetet. Az Isten iránti szeretetnek ezt a szintjét ok nélkülinek és akadálytalannak nevezik.
92. vers. Magyarázat.
Azok a személyek, akik a lelki tanítómester irányítása alatt tekintélyre tettek szert, engedélyt kapnak a lelki tanítómestertől, hogy tiszta bhaktákkal táncoljanak és énekeljenek együtt. Ez a lelki tanítómester által felhatalmazott személy képes a Kṛṣṇa-tudatot prédikálni az egész világon. Azok, akik nem rendelkeznek ilyen felhatalmazással, képességük hiányában korlátozott körökben élnek.
Az ilyen alkalmatlan embereket általában egy bhajana-kuṭira nevű egyszerű helyen találják bezárva, vagyis ahol az ember zavartalanul énekelheti a Hare Kṛṣṇát anélkül, hogy mások, különféle maṭhák és templomok zavarnák. Az ilyen odaadó szolgálat csak a kívülállók társaságától védheti meg az embert. Ám azok, akik a lelki tanítómester utasítására vagy felhatalmazásával prédikálnak, még ha nem is követik ezt a rendszert, amelyben egy korlátozott helyre szorulnak, az egész világot bejárják.
Soha nem befolyásolja őket a világ szennyeződése. Ugyanakkor viszont a Kṛṣṇa-tudat terjesztésére irányuló tevékenységeik befolyásolják őket. Azok a személyek, akik kívül esnek a Kṛṣṇa-tudat hatókörén, lehetőséget kapnak arra, hogy ilyen tiszta bhaktával társuljanak, és jogosulttá válnak arra, hogy részesüljenek az ilyen tiszta bhakta indokolatlan kegyében.
Ebben az összefüggésben a Śrīmad-Bhāgavatam 10. énekében leírt versek szerint nem szabad a felszabadult emberek cselekedeteit utánozni, hanem inkább a tiszta bhakták követőinek kell lenniük, akik nem ragaszkodnak az anyagi élvezethez, hanem képesek mindent Kṛṣṇa szolgálatába állítani.
- Levél Messieurs Crownhoz (diktálás vége). Govinda dāsī. (vége)
This category currently contains no pages or media.