Category:HU/681018 - Előadás - Seattle

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi (háromszor énekli és a bhakták háromszor elismétlik)

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi (háromszor énekli és a bhakták háromszor elismétlik)

(Bs. 5.29)

Köszönöm. Mi tehát Govindát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredeti személyt imádjuk. Ez a hang, a govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi, elér Hozzá. Ő hall. Nem mondhatod, hogy nem hall. Tudod ezt mondani? Nem.

Különösen ebben a tudományos korban, amikor a televízió és a rádió üzenetei több ezer mérföldnyire eljutnak, és te hallod azokat, miért ne...? Miért ne hallaná Kṛṣṇa az imáitokat, az őszinte imádatokat? Hogy mondhatsz ilyet? Ezt senki sem tagadhatja.

Ezért premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti (Bs. 5.38). Ahogyan több ezer mérföldnyire is sugározhatod a televízió képét vagy a rádió hangját, hasonlóképpen, ha fel tudsz készülni, akkor mindig láthatod Govindát. Ez nem nehéz. Ez áll a Brahma-saṁhitāban, a premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanenában. Pusztán csak fel kell készítened a szemed, az elméd erre. Itt van egy televízió készülék a szívedben.

Ez a yoga tökéletessége. Nem kell egyetlen készüléket vagyis televíziót sem venned. Ott van, és Isten is ott van. Láthatsz, hallhatsz, beszélhetsz, feltéve, hogy megvan a készüléked. Megjavítod, ennyi az egész. A javítási folyamat a Kṛṣṇa-tudat. Egyébként minden adott, a gép teljes, teljes készlete benned van.

És ahogy a javításhoz is szakértő szerelőre van szükség, hasonlóképpen szükséged van egy szakértő segítségére. Akkor látni fogod, hogy a készüléked működik. Nem nehéz megérteni. Senki sem mondhatja, hogy ez nem lehetséges. A śāstrában is ezt halljuk: Sādhu śāstra, guru vākya, tinete kariya aikya. A lelki megvalósítás három párhuzamos folyamattal érhető el. Sādhu. A sādhu szent személyeket jelent, ők megvalósult lelkek, sādhu. És śāstra. A śāstra szentírásokat, hiteles szentírásokat, védikus szentírásokat, śāstrát jelent. Sādhu, śāstra és guru, egy lelki tanítómester. Három párhuzamos vonal.

És ha az autódat vagy a járművedet erre a három párhuzamos vonalra helyezed, az autód közvetlenül Kṛṣṇához fog menni. Tinete kariyā aikya. Csakúgy, mint a vasúti sineken, ahol két párhuzamos vonalat látsz. Ha rendben vannak, a vasúti kocsik nagyon simán eljutnak a célállomásra. Itt is három párhuzamos vonal van – sādhu, śāstra, guru: szent személy, szent személy társasága, hiteles lelki tanítómester elfogadása és hit a szentírásokban. Ennyi az egész. Akkor a kocsid szépen fog haladni, minden zavar nélkül. Sādhu, śāstra guru vākja, cittete kariyā aikya (Prema-bhakti-candrikā).

Nos, itt, a Bhagavad-gītāban az Istenség Legfelsőbb Személyisége Önmagát, Kṛṣṇát magyarázza el. Ha azt mondod: „Hogyan higyjem el, hogy Kṛṣṇa mondta azt? Valaki Kṛṣṇa nevében azt írta, hogy » Kṛṣṇa azt mondta«, »Isten azt mondta«.” Nem. Ezt hívják tanítványi láncolatnak. Látni fogod ebben a könyvben, a Bhagavad-gītāban Kṛṣṇát, hogy mit mondott Kṛṣṇa, és hogyan értette meg Arjuna.

Ezek a dolgok vannak ott leírva. És a sādhu, a szent személy, Vyāsadevától, Nāradától kezdve, számos ācāryán, Rāmānujācāryán, Madhvācāryán, Viṣṇu Svāmīn át, és legutóbb az Úr Caitanyán át, ily módon fogadták el: „Igen. Azt Kṛṣṇa mondta.” Tehát ez a bizonyíték: ha a szent személyek elfogadták, akkor nem tagadták. A tekintélyek elfogadták: „Igen.” Ezt hívják sādhunak.

És mivel a sādhu, a szent emberek elfogadták, ezért ez szentírás. Ez a próbatétel. Csakúgy, mint... ez józan ész kérdése. Ha a jogászok elfogadnak egy könyvet, akkor úgy kell érteni, hogy az egy törvénykönyv. Nem mondhatjuk, "Hogyan fogadhatnám el, hogy ez törvény?" A bizonyíték az, hogy a jogászok elfogadják. Orvosi... ha az orvosok elfogadják, akkor az egy hiteles orvosi könyv. Hasonlóképpen, ha a szent emberek elfogadják a Bhagavad-gītāt szentírásként, akkor nem tagadhatjátok.

Sādhu śāstra: szent személy és szentírások, két dolog, és a lelki tanítómesterrel együtt három, három párhuzamos vonal, akik elfogadják a sādhut és a szentírást. A sādhu megerősíti a szentírást, a lelki tanítómester pedig elfogadja a szentírást. Egyszerű folyamat. Ezért nincsenek ellentmondásban. Amit a szentírásban mondanak, azt a szent ember elfogadja, és a lelki tanítómester mindössze azt a dolgot magyarázza el, amit a szentírásban mondanak. Ez minden.

Szóval, a via media a szentírás. Csakúgy, mint az ügyvéd és a peres felek – a törvénykönyv a via media. Hasonlóképpen, a lelki tanítómester, a szentírás... a szent ember arra értendő, aki megerősíti a védikus utasítást, aki elfogadja azt. És a szentírás pedig azt jelenti, amit a szent ember elfogad. És a lelki tanítómester alatt pedig az értendő, aki követi a szentírást.

Ezért az ugyanazon dologgal egyenlő dolgok egyenlőek egymással. Ez axiomatikus igazság. Ha neked száz dollárod van, és egy másik embernek száz dollárja van, és ha nekem száz dollárom van, akkor mindannyian egyenlők vagyunk. Hasonlóképpen, sādhu śāstra guru vākya, amikor ez a három párhuzamos vonal összhangban van, akkor az élet sikeres.

Itt tehát Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāról beszél, mayy āsakta-manāḥ (BG 7.1) a yogarendszert beszéli el. A hatodik fejezetben már lezárta a yogarendszerrel kapcsolatos tárgyalását. Az első hat fejezetben elmagyarázzák, mi az élőlény eredeti helyzete. A Bhagavad-gītā tizennyolc fejezetből áll. Az első hat fejezet mindössze az élőlények eredeti helyzetét magyarázza el. És amikor megérted... pont úgy, mint amikor megérted a tényleges helyzetedet, akkor veszik kezdetüket a tevékenységeid. Ha nem tudod, mi a tényleges helyzeted... tegyük fel, hogy egy irodában vagy, ha a beosztásod nincs letisztázva, milyen feladatot kell ellátnod, akkor semmit sem tudsz igazán szépen csinálni. Itt van egy gépírónő, egy hivatalnok, egy munkás, meg ez és az. Szóval, nagyon szépen végzik a munkájukat.

Meg kell tehát értenünk, mi az élőlény eredeti helyzete. Ezt magyarázza el az első hat fejezet. Adyena śastena upāsakasya jīvasya svarūpa-prāpti-sādhanaṁ ca pradhānaṁ niṁ proktam. Baladeva Vidyābhūṣanának van egy nagyon kedves, hiteles magyarázata a Bhagavad-gītāhoz, amelyben azt mondja, hogy az első hat fejezetben nagyon szépen elmagyarázták az élőlény eredeti helyzetét. És azt is elmagyarázzák, hogyan érthetjük meg az élőlény eredeti helyzetét. Ezért a yogarendszer azt jelenti, hogy megértjük az élőlény eredeti helyzetét. Yoga indriya samjyam.

Az érzékszervek tevékenységeivel vagyunk elfoglalva. Az anyagi élet az érzéki tevékenységek üzletét jelenti. Az egész világ tevékenysége, midőn kimegyünk az utcára, láthatjuk, hogy mindenki nagyon elfoglalt. A boltos elfoglalt, a sofőr elfoglalt. Mindenki nagyon elfoglalt – rendkívül elfoglalt, ezért van sok baleset az üzleti életben. Vajon miért is elfoglaltak? Ha aprólékosan megvizsgáljuk, mi a dolguk, kiderül, hogy maga az érzékkielégítés. Ez minden. Mindenki azzal van elfoglalva, hogyan elégítse ki az érzékeit. Ez anyagi. A yoga pedig az érzékek irányítását, a lelki helyzetem, az eredeti helyzetem megértését jelenti.

Ahogy egy fiú, aki csak a játékhoz szokott, nem tud a tanulásra koncentrálni, a jövőbeli életének megértésére vagy önmaga felemelésére egy magasabb szintre. Hasonlóképpen, ha úgy élünk, mint a gyerekek, anélkül, hogy ismernénk az életünk jövőjét, egyszerűen csak játszunk az érzékeinkkel, azt nevezzük anyagi életnek. Az anyagi és a lelki élet közötti különbség értelmében, ha valaki egyszerűen csak érzékkielégítéssel foglalkozik, azt anyagi életnek nevezzük. És sok ezer ilyen materialista ember közül, ha valaki megpróbálja megérteni: "Mi vagyok én? Miért jöttem ide? Miért kerültem olyan sok nyomorúságos élethelyzetbe? Van-e erre valami gyógymód?", amikor ezek a kérdések felmerülnek, akkor gyakorlatilag kezdetét veszi a lelki élete.

És az emberi életforma erre való. Az állati életben az állatok nem képesek semmire, csak az érzékkielégítésre. Nincs módjukban. A tudatuk nem fejlett. Akárcsak a Green Lake parkban, ahol rengeteg kacsa van. Amint valaki odamegy egy kis étellel, ó, összegyűlnek: "Háp! háp! háp! háp!" (nevetés) Ennyi az egész. És evés után élvezik a szexuális életet. Ez minden. Hasonlóképpen tehát, mint a macskáknál, a kutyáknál és ezeknél az állatoknál, ha az emberi élet is ilyen, ha nincs kérdés: „Mi vagyok én?” Ha egyszerűen az érzékszervi késztetések irányítják őket, akkor nem jobbak ezeknél a kacsáknál és kutyáknál.

Az első hat fejezetben eldöntöttük, hogy az élőlény egy lelki szikra. Nagyon nehéz megtalálni, hol van a szikra, mert olyan kicsiny, parányi. Nincs anyagi mikroszkóp vagy gép, amivel kideríthetnénk. De jelen van. Ott van. A tünete, mivel ott van a testemben, mivel ott van a te testedben, ezért mozogsz, beszélsz, tervezel – oly sok mindent teszel – pusztán emiatt a lelki szikra miatt.

Mi a legfelsőbb lélek igen apró szikrái vagyunk. Csakúgy, mint ahogy a napsütésben is vannak apró részecskék, fénylő részecskék. A fényükkel, ezek a fénylő részecskék, midőn összekeverednek, napsütést alkotnak. De ezek molekulák. Különálló, apró molekulák. Hasonlóképpen, Istennel és önmagunkkal való kapcsolatunkban mi is Isten apró részecskéi vagyunk, akik ragyogunk.

A fénylés azt jelenti, hogy ugyanazokkal a hajlamokkal rendelkezünk – gondolkodás, érzés, akarat, alkotás, minden. Bármit is látsz magadban, az Istenben is ott van. Isten ezért nem lehet személytelen, mivel mindannyian személyek vagyunk. Számos hajlamom van – nagyon parányi mennyiségben. Ugyanezek a hajlamok ott vannak Kṛṣṇában, vagyis Istenben is, de az hatalmas, korlátlan.

Ez a Kṛṣṇa-tudat tanulmányozása. Pusztán a nagyság; az én helyzetem nagyon kicsi. És mi olyan kicsik, végtelenül parányiak vagyunk; mégis annyi hajlamunk, annyi vágyunk, annyi tevékenységünk, annyi agytevékenységünk van. Képzeljük csak el, mennyivel nagyobb agytevékenység, vágy és hajlam van Istenben, mert Ő hatalmas.

Az Ő nagysága tartalmazza mindazt, amivel rendelkezel, az mind Őbenne, a nagyságában létezik. Ez minden. Minőségileg egyek, de mennyiségileg különbözőek vagyunk. Ő hatalmas, mi kicsik vagyunk. Ő végtelen; mi végtelenül parányiak vagyunk. A következtetés tehát az, hogy akárcsak a tűz végtelen részecskéi, a szikrák, amikor a tűzben vannak, nagyon szépen mutatnak a tűzzel és a szikrával együtt.

De amikor a szikrák kilépnek a tűzből, a fő tűzből, kialszanak. Nincs többé tűz. Hasonlóképpen, mi Kṛṣṇa, vagyis Isten szikrái vagyunk. Amikor Istennel társulunk, akkor megújul a bennünk lévő megvilágosító erő, a tűz. Egyébként kialszunk.

Bár szikrák vagytok, jelenlegi életünk, ez az anyagi élet be van fedve. A szikra be van fedve, vagyis majdnem ki akar aludni. Ez csak egy példa; nem lehet kioltani. Ha kialszik, hogyan nyilvánítanánk meg létállapotunkat? Nem fog kialudni, de be van fedve. Csakúgy, mint amikor a tüzet befedik, a hőt a befedésen át fogjátok érezni, de a tüzet közvetlenül nem láthatjátok. Hasonlóképpen, ezt a lelki szikrát is anyagi ruhája fedi be; ezért nem látjuk. Az orvos azt mondja: „Ó, a testi funkció felmondta a szolgálatot; ezért a szív is felmondta a szolgálatot. Ő halott.”

De hogy miért áll le a szív, azt nem tudja. Ezt az orvostudomány nem tudja megmondani. Számos okot fognak felhozni, „Mivel a vérsejtek, a vörösvértestek megszűntek működni, fehérré váltak – ezért…” Nem. Ez nem a helyes válasz. A vért is pirosra lehet színezni … vagyis a vörösség nem az élet mutatója. Sok természetes termék van, ami természeténél fogva vörös. Ez nem jelenti azt, hogy az élő. Szóval, ez az érv, miszerint a vörösvértestek megszűntek, ezért szűnt meg az élet – nem. Rengeteg érv és ellenérv van.

Valójában ez a tény, mivel a szentírások, a szent emberek és a lelki tanítómester erejére támaszkodva beszélünk. Ez a megértés útja. Nem lehet ezt egy parányi aggyal, a tökéletlen érzékszervekkel kitalálni. Az emberi lények mindig tökéletlenek. Példának okáért, egy gyerek is látja a napot, és egy tudós is látja a napot. Természetüknél fogva a gyermek ismerete a napról tökéletlen. Ugyanaz a gyerek, amikor egy tudóstól tanul, megértheti, hogy a nap milyen hatalmas. Ezért a tudás közvetlen érzékelése ezeken az érzékeken keresztül mindig tökéletlen. A tekintélyhez kell fordulni – az élet minden területén.

Hasonlóképpen, ha meg akarod érteni, mi Isten, akkor menedéket kell venned a Bhagavad-gītānál. Nincs más választás. Nem spekulálhatsz azon, hogy „Isten lehet ilyen, Isten lehet olyan”, „Nincs Isten”, „Isten halott”, „Isten nem halott”. Ez pusztán spekuláció. Kṛṣṇa itt azt mondja:

mayy āsakta-manāḥ pārtha

yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ

asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ

yathā jñāsyasi tac chṛṇu

(BG 7.1)

Ha hiszed, hogy Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen szól, ahogy Arjuna hitte, akkor megértheted, mi Isten. Máskülönben ez nem lehetséges. Asaṁśayam.

A folyamat, az első folyamat a mayy āsakta-manāḥ. Állandóan Kṛṣṇára kell összpontosítanod az elmédet. Ez a yoga folyamata, amit Kṛṣṇa-tudatként mutatunk be. Kṛṣṇa-tudat... pont úgy, mint amikor állandóan csatlakoztatva vagy az elektromos erőműhöz, szüntelenül rendelkezésre áll az elektromos energia. Hasonlóképpen, ha állandóan Kṛṣṇára összpontosítod az elmédet, az sem túlságosan nehéz.

Kṛṣṇa mindenki számára vonzó. Kṛṣṇa gyönyörű. Kṛṣṇának rengeteg cselekedete van. Az egész védikus irodalom tele van Kṛṣṇa cselekedeteivel. Ez a Bhagavad-gītā tele van Kṛṣṇa cselekedeteivel. Pusztán azzal, hogy megérted, Isten hatalmas, az a semleges megértési állapot. Ám egyre inkább fel kell emelkedned atekintetben, hogy milyen hatalmas Ő.

Hogy milyen hatalmas Ő, azt nem lehet megérteni, mert az érzékeink mindig tökéletlenek. Ám amennyire csak lehetséges, hallhatsz Isten cselekedeteiről, Isten helyzetéről, és elgondolkodhatsz rajta, és ítéletet alkothatsz, érvelhetsz. Akkor minden kétséget kizáróan megérted, hogy mi Isten.

Az első lépés a mayy āsakta-manāḥ. Az utolsó fejezetben Kṛṣṇa elmagyarázta, hogy aki állandóan a Kṛṣṇáról való gondolataiba merül, az első osztályú yogī. Első osztályú yogī. A ti hazátokban a yogarendszer nagyon népszerű, de nem tudjátok, ki az első osztályú yogī. Az első osztályú yogī a Bhagavad-gītā magyarázata alapján: yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntarātmanā (BG 6.47), a sok-sok ezer yogī közül az a yogī vagy bhakta-yogī, aki mindig önmagában, a szívében látja Kṛṣṇa formáját, ő első osztályú. Ő első osztályú.

Folytatnotok kell tehát ezt az első osztályú yogarendszert, és ezt magyarázzuk el itt: mayy āsakta-manāḥ: ragaszkodni. Az elme a ragaszkodás eszköze. Ha ragaszkodtok valakihez, egy fiúhoz, egy lányhoz, egy személyhez... általában egy személyhez kezdünk ragaszkodni. A személytelen ragaszkodás hamis dolog.

Ha ragaszkodni akartok, annak a ragaszkodásnak személyesnek kell lennie. Nem igaz? Személytelen ragaszkodás... nem szeretheted az eget, de szeretheted a napot, szeretheted a holdat, szeretheted a csillagokat, mert azok helyhez kötött személyek. És ha szeretni akarod az eget, az a számodra nagyon nehéz. Újra ki kell jönnöd erre a napra.

A yogarendszer tehát, amely a tökéletességben, a szeretetben csúcsosodik ki... ezért kell szeretned valaki személyt. Ez Kṛṣṇa. Pont, mint itt ez a kép. Rādhārāṇī szereti Kṛṣṇát, és virágokat ajánl fel Kṛṣṇának, Kṛṣṇa pedig a fuvoláján játszik. Szóval, szépen gondolhatsz erre a képre, állandóan, így folyamatosan yogában, samādhiban leszel.

Miért a személytelen? Miért összpontosítasz* valami, valami üresre? Üresség nincs. Ha valami üresre gondolsz, lesz valami fényszerű, valami szín, színes, számtalan dologba fogunk botlani. Ám az is forma. Hogyan kerülheted el a formát? Ez nem lehetséges.

Következésképpen miért nem összpontosítod az elméd a valódi formára, az īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ-ra (Bs. 5.1), az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, az irányítóra, a legfelsőbb irányítóra, akinek teste van? Hogyan? Vigrahaḥ. A vigrahaḥ testet jelent. És milyen testet? Sac-cid-ānanda, örökkévaló testet, tele boldogsággal, tele tudással. Ilyen a teste. Nem olyan a teste, mint ez. Ez a test tele van tudatlansággal, tele van szenvedéssel, és nem örökkévaló. Pont az ellenkezője.

Az Ő teste örök; az én testem nem örök. Az ő teste boldogsággal teli; az én testem tele van szenvedéssel, mindig valami aggaszt – fejfájás, fogfájás, ez a fájdalom, az a fájdalom. Valaki... személyes gondot okozott nekem. Rengeteget. Adhyātmika, adhibhautika, iszonyatos hőség, iszonyatos hideg, oly sok minden. Ez a test mindig a háromféle szenvedés hatása alatt áll, ez az anyagi test.

Ezért, ha Kṛṣṇára gondolsz, az a folyamat a Kṛṣṇa-tudat. Akkor mayy āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ, ha ezt a yogarendszert, a Kṛṣṇa-tudatot gyakorlod, de hogyan? Mad-āśrayaḥ. A mad-āśrayaḥ azt jelenti, hogy „menedéket keresni valakinél, aki kapcsolatban áll Velem”. Mad-āśrayaḥ. A mad-āśrayaḥ azt jelenti, hogy közvetlenül Vele vagy kapcsolatban. Amint Rá, az Ő formájára gondolsz, közvetlenül kapcsolatba kerülsz Vele.

Ám amíg nem veszel menedéket egy olyan lelki tanítómesternél, aki ismeri Őt, nem tudsz sokáig összpontosítani. Ez csak átmeneti lehet. Ezért olyan embertől kell hallanod, aki ismeri Kṛṣṇát. Akkor az elméd Kṛṣṇára való összpontosítása folytatódni fog. Az ő utasításai szerint kell cselekedned. Mindennek, az életednek ilyen módon kell formálódnia a lelki tanítómester irányítása alatt. Akkor tökéletesen folytathatod ezt a yogarendszert.

Mi ez a yogarendszer? Ezt a yogarendszert a Bhagavad-gītā hatodik fejezetének utolsó versében, a yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntarātmanā-ban (BG 6.47) magyarázzák: „Aki mindig Rám gondol,” mad-gata, „az első osztályú yogī.” Ezt sok helyen kijelentik. Premājñana-cchurita. Hogyan gondolhatsz Kṛṣṇára, amíg nem fejleszted ki magadban a Kṛṣṇa iránti szeretetet? Akárcsak Rādhārāṇī. Rādhārāṇī eljött. Férjnél volt, és családos életet élt, de azért jött Kṛṣṇához, hogy imádja Őt.

Hasonlóképpen nekünk is mindig Kṛṣṇát kell az elménkbe helyeznünk, Rá kell gondolnunk. Akkor ez a folyamat: a mayy āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ, „Saját magam, képviselőm védelme alatt, amikor tökéletesen megérted a samagramot, akkor lesz az életed sikeres.” Asaṁśayam: „kétségtelenül”.

Nem azért, mert a lelki tanítómestered azt mondja, hogy „Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége”. Nem. Ha bármilyen kétséged van, csak kérdezz, csak próbáld megérteni. Tény, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, kétségtelenül. Ám, ha kétségeid vannak, eloszlathatod azokat. Asaṁśayam. Ilymódon, ha ezt a yogarendszert, a Kṛṣṇa-tudatot, minden yogarendszer legfelsőbbjét, az asaṁśayam samagraṁ māṁ yathā jñāsyasi-t (BG 7.1) gyakorlod, akkor tökéletesen megérted Kṛṣṇát, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, minden kétséget kizáróan, és az életed sikeres lesz.

Köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat) Kérdés van?

Jaya-gopāla: Mi a különbség a bhava és a prema között?

Prabhupāda: Hogyan?

Jaya-gopāla: Mi a különbség a bhava és a prema között?

Prabhupāda: A prema a bhava érett foka. Hasonlóan, mint az érett mangó és a zöld mangó. A zöld mangó az érett mangó oka. De az érett mangó íze jobb, mint az éretlen mangóé. Hasonlóképpen, mielőtt elérnéd az Isten szeretetet, különböző szakaszokon kell keresztülmenned. Hasonlóan, mint ugyanaz a mangó, különböző szakaszokon megy keresztül, majd napon szép sárga színűvé válik, teljesen beérik, és az íze is nagyon finom.

A mangó ugyanaz. A mangó nem változik, de eléri az érett állapotot. Tehát ez... mint ebben a példában, a mangó kezdetben egy virág, majd fokozatosan egy kis gyümölcs. Aztán fokozatosan növekszik. Aztán nagyon keménny, zölddé válik, majd fokozatosan apró, kissé sárgássá, és teljesen megérik.

Igy megy végbe minden. Az anyagi világban is hat folyamat létezik, és az utolsó folyamat a megsemmisülés. Ezt a mangó példát, vagy bármely más anyagi példát elfogadhatjuk, amennyiben a növekedésről van szó, de mint anyagi példa, nem tökéletes. Ahogy a mangót, amikor megérik, valaki megeszi, az rendben van.

Máskülönben túlérik, lebomlik, leesik és vége. Ilyen az anyag. Ám a lelki nem ilyen. Annak nincs vége. Ha egyszer eléred a szeretet érett szakaszát, akkor ez a tökéletes szakasz örökké folytatódik, és az életed sikeres. Premā pum-artho mahān (Caitanya-mañjusā).

Sokféle tökéletesség létezik ebben az anyagi világban. Valaki úgy véli: "Ez az élet tökéletessége." A materialisták úgy gondolják: "Ha nagyon szépen élvezhetem az érzékeimet, az az élet tökéletessége." Ez az ő nézőpontjuk. És amikor csalódottak, valami jobbat találnak ki, vagy megpróbálnak kitalálni. Szóval, ha nem vezetik őket, a valami jobb ugyanazt jelenti – szex és mámorítószerek. Ez minden.

Egyszerűen felelőtlenné válni. Ennyi az egész. Mert nincs, aki vezesse őket. Kutakodik, valami jobbat keres, de mivel nincs vezető, ugyanarra az élvezetre jut, vagyis a szexre és a mámorítószerekre – a felejtésre. Egy üzletember, amikor kudarcot vall, annyi zavaró dolog éri, megpróbálja ivással elfelejteni.

Ám ez egy mesterséges út. Ez nem a valódi gyógymód. Meddig tudsz felejteni? Aludj – meddig tudsz aludni? Újra felébredsz, ismét ugyanabban a helyzetben vagy. Ez nem a helyes út. Ám, ha eljutsz az Istenszeretet szintjére, akkor természetes módon felejted el ezeket az ostobaságokat. Természetes módon. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59). Ha találsz valami ízletesebbet, élvezhetőbbet, feladod az ostobaságokat, amelyek nem túl kellemesek ízlelésre.

A Kṛṣṇa-tudat tehát egy ilyen dolog. Ez egy olyan szintre vezet, ahol elfelejted ezeket az ostobaságokat. Ez az igazi élet. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54). Amint eléred ezt az állapotot, a tüneted szerint vidámmá válsz. Mindenhol jól* érzed magad. Van egy... sok példa van erre. Amikor tehát elfogadod ezt az anyagi világot Kṛṣṇával való összefüggésben, meg fogod ízlelni az Isten iránti szeretetet még ebben az anyagi világban.

Valójában az anyagi világ azt jelenti, hogy teljesen megfeledkezel Istenről, vagyis Kṛṣṇáról. Ez az anyagi világ. Ellenkező esetben, ha teljesen Kṛṣṇa-tudatban vagy, csak a lelki világot érzékeled még ebben az anyagi világban is. Tudatosság – az mind tudatosság kérdése. Ugyanerre egy példa: Ahogy a király és a poloska ugyanazon a trónon ülnek, ám a poloska csak annyit tud, hogy: "Az én dolgom mindössze egy kis vérhez jutni." Ennyi az egész. A király tudja, hogy „nekem uralkodnom kell. Én vagyok ennek az országnak az uralkodója.” Szóval, ugyanazon a helyen ülsz, de a tudatod más. Hasonlóképpen, ha Kṛṣṇa-tudatra váltasz, bárhol is vagy, Vaikuṇṭhán vagy. Bárhol is. Nem számít.

Igen?

Vendég: Szeretném, ha elmagyaráznád az eredetét és jelentőségét annak, amit ők... amit ők Jagannātha szekérfesztiváljának neveznek.

Prabhupāda: A Jagannātha ünnep jelentősége abban rejlik, hogy amikor Kṛṣṇa elhagyta Vṛndāvanát... Kṛṣṇát a nevelőapja, Nanda Mahārāja nevelte fel. Ám amikor felnőtté vált, tizenhat éves lett, elvitte őt igazi apja, Vasudeva, és elhagyták Vṛndāvanát, Kṛṣṇa és Balarāma, a két testvér, és ott éltek... a királyságuk Dvārakāban volt.

Nos, Kurukṣetrán – Kurukṣetra mindig dharma-kṣetra, zarándoklat (zarándokhely*) – volt egyfajta hold-... napfogyatkozás, és sokan jöttek India számos részéről fürdőt venni. Hasonlóképpen Kṛṣṇa, Balarāma és húguk, Subhadra is királyok módján érkeztek, rengeteg katonával és rengeteg ... akárcsak egy király. Így Vṛndāvana lakói találkoztak Kṛṣṇával, és különösen a gopīk, látták Kṛṣṇát, és ekképpen siránkoztak: „Kṛṣṇa, Te itt vagy, mi is itt vagyunk, de a hely más. Mi nem Vṛndāvanában vagyunk.”

Hosszú történet van arról, hogyan siránkoztak, és hogyan nyugtatta meg őket Kṛṣṇa. Ez az elválás érzése, ahogyan Vṛndāvana lakói érezték a Kṛṣṇától való elválást. Szóval, ezt... amikor Kṛṣṇa szekéren érkezett, ezt hívják Ratha-yātrának. Ez a Ratha-yātrā története. Kṛṣṇa minden kedvtelését ünnepélyes formában végzik a bhakták. Ez tehát a Ratha-yātrā.

Vendég: Hogyan ismerhetjük fel a yogamāyā-t?

Prabhupāda: Nem tudom, mi a kérdésed.

Tamāla Kṛṣṇa: Tudni akarja, hogyan ismerhetjük fel a yogamāyā-t, hogyan tudhatunk róla.

Prabhupāda: Yogamāyāt?

Tamāla Kṛṣṇa: Igen.

Prabhupāda: A Yogamāyā jelentése, az, ami összeköt titeket. A yoga kapcsolatot jelent. Amikor fokozatosan fejlődsz a Kṛṣṇa-tudatban, az a yogamāyā tevékenysége. És amikor fokozatosan elfelejted Kṛṣṇát, az mahāmāyā tevékenysége. Māyā hajt az uralma alá. Az egyik magával ragad, a másik pedig az ellenkező irányba taszít. Yogamāyā.

Szóval, akárcsak az a példa, hogy mindig a kormány törvényei uralkodnak feletted. Ezt nem tagadhatod. Ha azt mondod: "Nem értek egyet a kormány törvényeinek betartásával", az nem lehetséges. Ám amikor bűnözővé válsz, a rendőrség törvényei érvényesek rád, amikor pedig úriember vagy, a polgári törvények érvényesek rád. A törvények adottak. Bármely helyzetben a kormány törvényeit kell betartanod. Ha civilizált állampolgár maradsz, akkor mindig a polgári törvények védelme alatt állsy. Ám amint az állam ellen fordulsz, a büntető törvények fognak rád hatni.

Szóval, a törvény bűnös cselekedetei a mahāmāyā, a háromféle szenvedés, mindig. Mindig valamilyen szenvedést okoznak. És Kṛṣṇa polgári intézménye, ānandāmbudhi-vardhanam. Puszután csak az öröm óceánjának mélységét növeled. Ānandambudhi-vardhanam. Ez a különbség a yogamāyā és a mahāmāyā között. A yogamāyā... yogamāyā, az eredeti yogamāyā Kṛṣṇa belső energiája. Ez Rādhārāṇī. A mahāmāyā pedig a külső energia, Durgā.

Ezt a Durgát a Brahma-saṁhitā magyarázza:

sṛṣṭi-sthiti-pralaya-sādhana-śaktir ekā

chāyeva yasya bhuvanāni bibharti durgā

(Bs. 5.44)

Durgā az egész anyagi világot felügyelő istennő. Minden az ő... az ő irányítása alatt történik. A prakṛti, a prakṛti energia. Az energiát nőiként fogadják el. Akárcsak ezek az anyagias emberek, ők is valamilyen energia hatása alatt állnak. Mi ez az energia? A szexuális élet. Ennyi az egész. Annyit aggódnak, hogy "Ó, éjszaka szexuális életem lesz." Ennyi az egész. Ez az energia. Yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tucchaṁ (SB 7.9.45). Az életük a szexen alapul. Ennyi az egész. Mindenki keményen dolgozik, és a szexben tetőzik. Ennyi az egész. Ez az anyagi élet.

Szóval, az energia, az anyagi energia szexet jelent. Ez tehát az energia. Ha valaki a gyárban dolgozik, ha abbahagyja a szexet, ó, nem tud dolgozni. És amikor nem tudja élvezni a szexuális életet, akkor mámorító szerekbe hajszolja magát. Ez az anyagi élet. Szóval, az energiának ott kell lennie. Itt az anyagi világban az energia a szex, a lelki világban pedig a szeretet.

Itt a szeretetet félremagyarázzák a szexszel. Ez nem szeretet; ez a kéj. A szeretet csak Kṛṣṇával lehetséges, sehol másutt. Sehol másutt nem lehetséges a szeretet. Ez a szeretet félreértelmezése. Ez a kéj. A szeretet és a kéjvágy. A szeretet yogamāyā, a kéjvágy pedig mahāmāyā. Ennyi az egész.

(hosszú szünet) Rendben van ez így?

Tamāla Kṛṣṇa: Ó, igen.

Prabhupāda: Nos, van még kérdés?

Jāhnavā: Krisztus-tudat és Kṛṣṇa-tudat, a szavak annyira hasonlóak. Kérlek, kösd össze a szavakat, magyarázd el, hogyan jutottak el hozzánk.

Prabhupāda: Ezt már sokszor elmagyaráztam: zsebszótár és nemzetközi szótár. Nem mondhatod, hogy a zsebszótár nem szótár, ugyanakkor egy bizonyos tanulói rétegnek szól. A nemzetközi szótár pedig egy bizonyos másik* tanulói rétegnek szól. Mindannyian tanulók. Vajon Krisztus... amit Krisztus mondott, az is Isten-tudat volt, de az egy bizonyos embercsoportnak szólt. És milyen embercsoportok voltak ők?

Még csak nem is voltak tökéletesen civilizáltak. Mivel Krisztus az Isten-tudatot magyarázta, az az ő hibája volt, és keresztre feszítették. Vajon miféle emberek voltak ők? Ítéld meg magad. Az egyetlen hibája az volt, hogy Istent magyarázta, és keresztre feszítették. A jutalom a keresztre feszítés volt. Szóval, milyen embercsoporthoz tartoztak? Próbáljátok megérteni annak a társadalomnak a helyzetét.

Ezért, amit mondott... amit az Úr Jézus Krisztus mondott, az számukra elegendő volt. Ám amikor a Bhagavad-gītāt egy olyan személynek mondják el, mint Arjuna, az más helyzet. Az időnek, a körülményeknek, a hallgatóságnak megfelelően kell beszélnünk. Látjátok-e, hogy itt mindössze néhányan vannak jelen? Miért? Ők nem képesek megérteni ezt a Kṛṣṇa-tudományt, a Kṛṣṇa-tudatot. Az emberek nem mindegyik rétegének szól. Ez az Isten-tudat legmagasabb szintje. Szeretet. Isten szeretete.

Kétségtelen, hogy jelen van Isten szeretetének tanítása is. Ez adja a különbséget. Ugyanaz. Mindig próbáljátok megérteni: A kis zsebszótár az alsó tagozatos diákoknak, ugyanakkor a nemzetközi szótár a felső tagozatos diákoknak, posztgraduális hallgatóknak szól – mindkettő szótár. Ám ez egyvalakinek szól, míg amaz másvalakinek szól. És a teszt a phalena paricīyate. Phalena paricīyate, meg kell értened. Tegyük fel, hogy egy erdőben utazol. Ott rengeteg fa van. De nem tudhatod, melyik ez a fa, melyik az a fa. De amint meglátod a virágot: "Ó, itt egy alma. Ó, ez egy almafa." Pont úgy, mint a minap, amikor azt mondtad nekem, hogy soha nem láttál almafát? Igen. Most, amint meglátsz egy almát, megérted: "Ez egy almafa. Ó!"

Bármely szentírás próbája az, hogy miként fejleszti ki az ember az Isten iránti szeretetet. Phalena paricīyate. Ha úgy találod, hogy bizonyos vallási elvek követésével fejleszted az Isten iránti szeretetedet, akkor az tökéletes. Nem számít, hogy a Biblia, a Korán vagy a Bhagavad-gītā-e. Nem számít. Meg kell vizsgálnunk, mi a gyümölcse. Ha a gyümölcse az, hogy az emberek Isten iránti szeretetet fejlesztenek ki, akkor az tökéletes. Ne próbáld megérteni, hogy talán ez a jó, az jó, ez a rossz, az... nem.

Próbáld megérteni az eredménye alapján. Ugyanígy: ha látod a gyümölcsöt, akkor az első osztályú. Ezért nem számít, hogy Biblia vagy Gītā. Ha a Biblia olvasásával fejlesztheted ki az Istenszeretetet, az az első osztályú, és ha a Bhagavad-gītā által fejlesztheted ki az Istenszeretetet, az az első osztályú. És ha nem történik meg, akkor akár Biblia, akár Korán, akár Bhagavad-gītā, hatástalanok rád nézve.

Rajtad múlik tehát. Nem összehasonlítás alapján, hanem a saját cselekedeteid által. Ha valóban követed az Úr Jézus Krisztus által adott utasításokat, akkor te is kifejleszted az Istenszeretetet. Nincs kétség efelől. Hasonlóképpen, ha Kṛṣṇa utasításait követed, te is fejlődni fogsz. Rajtad múlik tehát. Próbáld meg követni. Ha nem követed, próbálj meg pusztán összehasonlító tanulmányt végezni, „Ez jó” vagy „Ez rossz”, „Ez rossz” vagy „Ez jó”, ezt hívják śrama eva hi kevalamnak (SB 1.2.8) – pusztán munkálkodva.

Miért végezni összehasonlító tanulmányt? Hogy meglásd, mennyire fejleszted az Isten iránti szeretetet, ez minden. Phalena paricīyate. „Ha az alma megjelenik, az jó – mindegy, milyen fáról van szó. Engem az alma érdekel.”

Igen?

Upendra: Prabhupāda, néha különbségek lehetnek az istenszeretet között a keresztények és a muszlimok, a muszlimok és a buddhisták, a buddhisták és a hinduk között. Veszekedhetnek az istenszeretetet illetően.

Prabhupāda: Veszekedni, azok, akik nem szeretik Istent, kénytelenek veszekedni. Ez a... mert ők macskák és kutyák. Nem várhatsz el békés viszonyt a macskák és a kutyák között. Harcolni fognak. Ezért bármik is legyenek, amíg harcolnak, az azt jelenti, hogy nem a tökéletes szinten vannak. Miért kell harcolni? Ha szereted Istent, akkor mindenkit szeretsz. Ez a mutatója. Samaḥ sarveṣu bhūteṣu mad-bhaktiṁ labhate parām (BG 18.54). Miután elérted az egyenlőség szintjét, beléphetsz az istenszeretet birodalmába. Előtte át kell jutnod rajta.

Ahogyan a jogi egyetemre való bejutás előtt diplomát kell szerezni, úgy az odaadó szolgálat birodalmába való belépéshez is fel kell ismerni, hogy minden élőlény ugyanazon a szinten áll. Ez a megvalósítása. Nem tehetsz különbséget aközött, hogy „Ez alacsonyabb rendű”, „Az magasabb rendű”. Nem. Paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ (BG 5.18). Amikor egy ember teljesen tanult, nem tesz különbséget aközött, hogy „Ő emberi lény, ő tehén, ő kutya, ő...”. Azt látja, hogy ő egy lélek, amelyet különböző ruhák fednek be. Ennyi az egész. Ez az ő látásmódja, az egyetemes egyenlőség látásmódja.

Nem mondhatod, hogy a kutyának nincs élete (lelke*), a tehénnek nincs élete (lelke*). Hogyan mondhatod, hogy nincs élet (lelke*)? Ez hiányos tudás. Mi az élet (lélek*) tünete? Az élet (lélek*) tünete ott van az emberben is, a hangyában is. Hogyan mondhatod, hogy a kis teremtményeknek, az alacsonyabb rendű állatoknak nincs életük (lelkük*)? Ez a tudásod elégtelensége. Még a fáknak, a növényeknek is van életük (lelkük*). Ezért tökéletes tudásra van szükség. Ezért a tökéletes tudás alapján vett Isten iránti szeretet az igazi Istenszeretet. Különben fanatizmus. Szóval, a fanatikusok csatározhatnak. Az nem Istenszeretet.

(szünet) Persze nagyon nehéz eljutni erre a szintre, de meg kell próbálni. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Mindannyian tanulók vagyunk. Próbálkozunk. De vannak fokozatok is. Csakúgy, mint egy oktatási intézményben, van tizedik osztály, nyolcadik osztály, ötödik osztály, hatodik osztály. És a yogával ez olyan, mint egy lépcső vagy egy lift.

Szóval, a tökéletességnek különböző szintjei vannak. A legmagasabb tökéletesség Kṛṣṇa, aki mindig Kṛṣṇára gondol. Az a legmagasabb*. Yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntarātmanā śraddhāvān bhajate (BG 6.47). A legmagasabb tökéletesség Kṛṣṇa, aki mindig Kṛṣṇára és Rādhārāṇīra gondol. Ez a legmagasabb tökéletességi szint. Nincs más dolga: pusztán csak Kṛṣṇára gondolni.

Viṣṇujana: Miközben a köreinket énekeljük, vagy miközben hangosan énekelünk a kīrtanában, rendben van-e, ha elménket gondolkodással töltjük el?

Prabhupāda: Nincs rendben?

Viṣṇujana: Érzi... (homályos)

Prabhupāda: Ez a gyakorlatias? (nevetés) Ha nem figyelsz, az éneklés fog arra kényszeríteni, hogy Őrá koncentrálj. Érted? Kṛṣṇa hangja erőszakosan vágódik be. Az éneklés nagyon jó. És ez a gyakorlati yoga ebben a korban. Nem tudsz meditálni. Az elméd annyira zavart, hogy nem tudsz összpontosítani.

Ezért énekelj, és a hang rezgése által erőszakkal fog bejutni az elmédbe. Még ha nem is akarod Kṛṣṇát, Kṛṣṇa akkor is belép az elmédbe. Erőszakkal. (nevetés) Ez a legegyszerűbb folyamat. Nem kell erőlködnöd. Kṛṣṇa érkezik. (nevetés) Ez egy nagyon jó folyamat. Ezért ajánlott a kor számára.

És mások is hasznot fognak húzni belőle. Énekelj hangosan. Mások, akik nincsenek hozzászokva, szintén. Legalább... pont, mint az utcán, a parkban, azt mondják: "Hare Kṛṣṇa!" Hogyan tanulták meg? Úgy, hogy hallották ezt énekelni. Ennyi az egész. Néha a gyerekek, amint meglátnak minket, azt mondják: "Ó, Hare Kṛṣṇa!" Montrealban a gyerekek, amikor az utcán sétáltam, az összes gyerek, a boltosok, a boltosok azt mondták: "Hare Kṛṣṇa!" És ennyi az egész.

Szóval, a Hare Kṛṣṇát bekényszerítettük az elmébe. Ha yogázol, meditálsz, az hasznos lehet a számodra, de ez sok más ember számára is hasznos. Tegyük fel, hogy valami nagyon jót teszel, élvezetbe merülsz, néhány cukorgolyót szopogatsz* – ez az egyik szint. De ha cukorgolyókat osztasz, az egy másik szint.

Szóval, az úton, az utcán éneklés mellett cukorgolyókat osztasz. (nevetés) Nem vagy fösvény, hogy magad eszed meg. Annyira bőkezű vagy, hogy másoknak osztogatod.

Akkor énekeljetek, osszátok szét. (nevetés)

(kīrtana) (prema-dhvani) (a hívők felajánlják hódolatukat)

Amikor elmész egy orvoshoz, megkérdezed-e tőle, hogy keresztény vagy hindu? Tőled kérdezem. Tegyük fel, hogy elmész egy orvoshoz, megkérdezed-e tőle: "Keresztény, muszlim vagy hindu vagy-e?" Megkérdezed-e tőle?

Bhakta: Én?

Prabhupāda: Nem, ezt a lányt kérdezem. Miért? Mert a te dolgod az, hogy gyógyítsd a betegséget. Nem számít, hogy keresztény, hindu vagy mohamedán vagy. Nem számít. Hasonlóképpen, neked is kutatnod kell Isten szeretete után, bárhol is érhető el, meg kell szerezned. Ez legyen a nézőpont. Nem számít, hol érhető el. Az embernek vágyakoznia kell Isten szeretetére, Isten szeretetére.

Arany... ha valaki aranyat akar vásárolni, nem számít, hol érhető el. Hasonlóképpen, nem számít, hogy ebből vagy abból a szentírásból fejleszted-e ki Isten szeretetét. A célod az legyen, hogy vajon Isten szeretetét vagy a nem-isteni dolgok szeretetét fejleszted-e ki. Ez legyen a próbája.

Hölgyvendég: Isteni Mester, azért jöttem, hogy lerójam tiszteletemet, és nagyon elkeseredett vagyok, hogy mennem kell, de egy csomó ember vár rám ugyancsak egy lelki találkozóra.

Prabhupāda: Nagyon szépen köszönöm.

Hölgyvendég: Engedd, hogy leboruljak előtted.

Prabhupāda: Kérlek, jőjj vissza máskor is.

Hölgyvendég: Nagyon szépen köszönöm.

Prabhupāda: Igen. Végy egy kis prasādamot.

Hölgyvendég: Nagyon szépen köszönöm.

Prabhupāda: Nos, nem kérdezett semmit. Ha bármilyen kétsége lenne...

Hölgyvendég: Elnézést kérek?

Bhakta: Vannak-e kérdései és kétségei?

Hölgyvendég: Vannak-e kétségeim? Isteni Mester, képessé tettél arra, hogy olvassak a szívemben. Nem akarok így vagy úgy beszélni. Nincsenek kétségeim.

Tamāla Kṛṣṇa: Azt mondja, nincsenek kétségei.

Prabhupāda: Jól van. (nevetés) (vége)