Category:HU/681014 - Lecke BG 2.19-25 - Seattle

Leckék időrendben, 1968

Viṣṇujana: „Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg.” (BG 2.19)

Magyarázat. „Az embernek tudnia kell, hogy a testen belüli élőlény nem pusztul el még akkor sem, ha a megtestesült élőlényt fegyver sebzi halálra. A lélek olyan parányi, hogy semmilyen anyagi fegyver nem képes elpusztítani, ahogyan az a következő versekből kiderül. Egy másik ok, ami miatt az élőlényt nem lehet megölni, hogy alapvetően lelki természetű.”

„Amit megölnek – vagy amit megölhetnek –, az csupán a test. Ez azonban ne bátorítson senkit a test elpusztítására. A védikus parancs kimondja: mā hiṁsyāt sarvā bhūtāni, soha ne alkalmazz erőszakot senki ellen. Annak megértése, hogy az élőlény elpusztíthatatlan, szintén nem biztathat az állatok lemészárlására. Valakinek a testét megölni a felsőbb hatalom jóváhagyása nélkül szörnyű és büntetendő tett, az állam és az Úr törvényei szerint egyaránt.”

Prabhupāda: (félre) Ő hova megy?

Viṣṇujana: „Arjuna azonban nem a saját szeszélyei miatt, hanem a vallás elvéért öl.”

Prabhupāda: Hmm.

Viṣṇujana: A 20.-ik vers, „A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi. Ő nem . . ."

Prabhupāda: Ezek Kṛṣṇa állításai. A lélek eredeti helyzete alapján... ami a materialistákat illeti, még azt sem tudják, hol van a lélek. Ezért nagyon sok elmélet létezik. Valójában nem tudják, hol található a lélek, mivel az anyagi érzékek nem férhetnek a közelébe.

A védikus irodalom a lélek méretét a haj végének tízezred részében határozza meg. Szóval, a materialista tudósok számára nincs lehetőség megérteni, mi a lélek. Az egyetlen módja az, hogy felsőbb tekintélyektől sajátítsuk el a tudást, mint amilyen például Kṛṣṇa.

Kṛṣṇa itt megadja a lélek definícióját. El kell azt fogadnunk. És nem vakon kell elfogadni, hanem meg kell próbálnunk a lehető legjobban megérteni az érveinkkel és indoklásunkkal. De ez a valós tény. Tény. Miről szól ez az állítás? A lelket, a lélek definícióját Kṛṣṇa tárja elénk?

Viṣṇujana: „Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül“ (BG 2.18) „Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg.“ (BG 2.19)

Prabhupāda: Aztán? A következő?

Viṣṇujana: Húsz: " A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el. (BG 2.20)."

Prabhupāda: Igen. Mivel örök, hogyan lehetne megölni? Szóval, a lélek soha nem hal meg. A test hal meg. Tovább?

Viṣṇujana: Huszonegy: „Ó, Pārtha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen vehetne rá bárkit is az ölésre az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök, megszületetlen és változatlan (BG 2.21)?“

Magyarázat. Mindennek megvan a maga haszna, s a tökéletes tudással rendelkező ember tudja, mit, hogyan és hol alkalmazzon. Annak is megvan a módja, hogyan lehet erőszakot alkalmazni, s a tudással rendelkező ember ismeri ennek a titkát. A bíró halálbüntetéssel sújthatja a gyilkost, ám tettéért nem hibáztatható, mert a jogszabályok alapján rendelte el az erőszakot egy másik élőlénnyel szemben. A Manu-saṁhitā,…

Prabhupāda: Manu-saṁhitā, igen.

Viṣṇujana: ". . . az emberiség törvénykönyve egyetért azzal, hogy a gyilkost halálra kell ítélni, mert így következő életében nem kell szenvednie a súlyos bűn miatt, amit elkövetett. Ha tehát egy király valakit kötél általi halálbüntetéssel sújt, azzal valójában jót tesz neki.“

„Ehhez hasonlóan amikor Kṛṣṇa rendeli el a harcot, abból arra következtethetünk, hogy ez az erőszak a legfőbb igazságot szolgálja. Arjunának éppen ezért követnie kell az utasítást, és tudnia kell, hogy az az erőszak, amit Kṛṣṇáért harcolva követ el, egyáltalán nem erőszak, mert az embert, pontosabban a lelket semmilyen körülmények között nem lehet megölni.“

Az igazságszolgáltatás érdekében tehát megengedett az úgynevezett erőszak. Egy sebészeti műtét célja sem a beteg elpusztítása, hanem a gyógyítása. Ezért a harc, amit Arjuna Kṛṣṇa utasítását követve fog megvívni, teljes tudás birtokában történik, s így nem lehet semmilyen bűnös visszahatása.“

Prabhupāda: Ez a különbség az erőszak és az erőszakmentesség között. Az emberek nagyon is az erőszakmentesség hívei, de minden pillanatban saját belátásuk szerint erőszakot követnek el. Azonban magasabb mércével mérve gyakorlatilag nincs erőszak, és azok a dolgok, amelyek látszólag erőszaknak tűnnek, ha megfelelően végrehajtják...

Akárcsak a legfelsőbb bíróság bírójának parancsára kivégzett ember. Ez tehát nem erőszak. A magasabb rendű igazságszolgáltatás nem az erőszak elkövetésére szolgál. Ez igazságszolgáltatás. Hasonlóképpen, amikor a legfelsőbb igazságszolgáltatás, Kṛṣṇa irányítása alatt bármi történik, látszólag ha... bár erőszaknak tűnik, az nem erőszak; az igazságszolgáltatás. Ezt kell érteni alatta.

Folytasd.

Viṣṇujana: Huszonkettő: " Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy válik meg a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testektől, hogy újakat fogadjon el helyükbe (BG 2.22)." Magyarázat . . .

Prabhupāda: Kṛṣṇa különböző módokon, különböző módokon próbálja megértetni velünk a lélek eredeti helyzetét. Igen.

Viṣṇujana: Az atomnyi egyéni lélek testének cseréje elfogadott tény. Még a modern tudósok is – akik nem hisznek a lélek létében, ám nem képesek magyarázatot adni a szívből származó energia eredetére – kénytelenek elismerni, hogy a test szünet nélkül változik, s ez a gyermekkortól a serdülőkoron át a felnőttkorig és az öregkorig folyamatosan észlelhető. Az öregség után a test egy másikra változik. Ezt egy korábbi vers (BG 2.13) már elmagyarázta.

Az atomnyi egyéni lélek másik testbe kerülését a Felsőlélek kegye teszi lehetővé. Eleget tesz a parányi lélek kívánságainak, mint ahogyan az ember teljesíti barátja vágyait. A Védák – például a Muṇḍaka-upaniṣad és a Śvetāśvatara-upaniṣad -…“

Prabhupāda: Śvetāśvatara.

Viṣṇujana: … - a lelket és a Felsőlelket két madár-baráthoz hasonlítják, akik ugyanazon a fán ülnek. Az egyik madár (az egyéni, atom nagyságú lélek) a fa gyümölcseit csipegeti, miközben a másik (Kṛṣṇa) csupán figyeli barátját. A két madár között minőség tekintetében nincs különbség, ám az egyiket elbűvöli az anyagi fa gyümölcse, míg a másik csupán szemtanúja barátja tetteinek. A tanú-madár Kṛṣṇa, a csipegető pedig Arjuna. Barátok, de az egyik közülük a mester, a másik pedig a szolga.

Prabhupāda: Ez az örök kapcsolat. A védikus irodalom megerősíti ezeket, akárcsak a Śvetāśvatara Upaniṣad és a Muṇḍaka Upaniṣad. A rendszer, ami a Védákban szerepel, azt hitelesnek fogadják el. Ez a védikus megértés. Ha van valamilyen bizonyíték a Védákban... akárcsak a bíróságon, ha van valamilyen szakasz a törvénykönyvben, akkor az ügyvédek, a bíró elfogadják azt, „Igen, így van.”

Hasonló a helyzet a tudással. A Védák tudást jelentenek. Szóval, a tökéletes tudás rendelkezésre áll. Ezért, ha a bizonyíték benne van a Védák kijelentéseiben, az a bizonyíték. Śabda-pramāṇa. Háromféle bizonyíték van. Pratyakṣa, közvetlen érzékszervi érzékelés; és śabda-pramāṇa, a védikus kijelentésből származó bizonyíték; és anumāna, aitihya, történelmi vagy hipotézis.

Tehát minden bizonyíték közül az úgynevezett... védikus kijelentésből származó bizonyítékot fogadják el a leghitelesebbnek. Ezért azok, a Muṇḍaka Upaniṣad és a Śvetāśvatara Upaniṣad, Védák. Van egy kijelentés, miszerint két madár ül ugyanazon a fán. A fát hasonlítják... a testet a fával hasonlítják össze. És a két madár, nevezetesen a Felsőlélek, Kṛṣṇa, és az élőlény, az egyéni lélek, együtt ülnek ott. És az egyik a fa gyümölcsét eszi, a másik pedig egyszerűen csak tanúskodik. Ez a mi helyzetünk.

A másik barátságos madár, Kṛṣṇa, vagyis a Felsőlélek, lehetőséget ad nekünk, hogy úgy cselekedjünk ezzel a testtel, ahogy mi akarjuk. Lehetőséget ad nekünk rá. Kṣetra-jña. Én vagyok ennek a testnek a tulajdonosa. Megengedték nekem, hogy úgy használhassam ezt a testet, ahogy én akarom. És a lehetőséget a Felsőlélek adja. Tehát, ha úgy akarom, használhatom ezt a testet az élet magasabb szintjére. Kṛṣṇa megadja nekünk az összes lehetőséget. És ha akarom, használhatom ezt a testet az élet alacsonyabb szintjére. Kṛṣṇa megadja nekünk a lehetőségeket.

Ő ezért mindig barátságos. És baráti tanáccsal is ellát bennünket: "Ne cselekedjetek függetlenül. Csak Kṛṣṇa-tudatban cselekedjetek az Én vezetésemmel. Akkor boldogok lesztek." Ez az Ő valódi utasítása. De az élőlény nem törődik a Felsőlélek utasításával. Függetlenül akar cselekedni, és el kell viselnie a következményeket.

Ez áll a Bhagavad-gītā negyedik fejezetében. Yajñārthāt karmaṇo 'nyatra loko 'yaṁ karma-bandhanaḥ (BG 3.9). A Yajña jelentése Viṣṇu vagyis Kṛṣṇa. Bármit is teszel, vagy bármit... nem bármit teszel; csak Kṛṣṇáért kell cselekedned. Yajñārthe karma. Bármit is teszel. Mindegy. Bármit is teszel. De Kṛṣṇáért kell cselekedned. Yajñārthe karma anyatra. Különben, karma-bandhanaḥ, a visszahatás fogságába esel.

Példa ugyanerre: ha valaki valamilyen felsőbb hatóság, kormányzat nevében cselekszik, személyesen nincs felelőssége, mert a legfelsőbb hatóság nevében cselekszik. Akárcsak egy vezető vagy ügynök, ügyvéd. Pont úgy, ahogy aláírtunk egy bérleti szerződést.

Mr. Brown a bérbeadó nevében jár el ügyvédként. Ezért nincs felelőssége. Bérbeadói minőségben vagy bérbeadói tudatban jár el. Megpróbálja a lehető legnagyobb mértékben megvédeni a bérbeadó érdekeit. De ha bármilyen hiba történik, a bérbeadó fogja elszenvedni vagy fog nyerni rajta; neki semmi köze sincs hozzá.

Hasonlóképpen, ha Kṛṣṇa-tudatban cselekszünk, ha valami baj van... mert kétféleképpen cselekedhetünk: rosszul vagy helyesen. Ennyi az egész. Ha helyesen cselekszünk, az rendben van. Még ha nem is végezzük helyesen, ha rosszul végezzük, akkor is helyes, mert az oka a Legfelsőbb. Yajñārthāt karmaṇo 'nyatra loko 'yaṁ karma-bandhanaḥ (BG 3.9).

A cselekvés legjobb és legbiztonságosabb módja a Kṛṣṇa-tudatban vagy Kṛṣṇa utasítása szerint való cselekvés. Vagy ha valaki azt kérdezi: „Hol van Kṛṣṇa?” Nem. Kṛṣṇa itt van. Ahogyan a Bhagavad-gītā is itt van, és itt van a Bhagavad-gītā magyarázata is Kṛṣṇa képviselője által. Tehát Kṛṣṇa, lévén abszolút, az Ő képviselője, szavai nem különböznek Tőle.

Nem szabad azt gondolnunk, hogy „Kṛṣṇa nincs előttem”. Amint a Bhagavad-gītā jelen van, és amint megértjük a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, az azt jelenti, hogy közvetlenül Kṛṣṇát halljuk. Ezért, ha Kṛṣṇa utasításai szerint cselekszünk, ahogy Arjuna tette, akkor nincs visszahatás. Szabadok vagyunk. Yajñārthāt karmaṇo 'nyatra.

Azután? Folytasd.

Viṣṇujana: „Barátok, de az egyik közülük mester, a másik pedig szolga.“ Az erről való megfeledkezés …“

Prabhupāda: (nem kivehető) ... ez a barát lehetőséget ad nekünk. Kṛṣṇa mindig a barátunk, a természetes barátunk. A Bhagavad-gītāban ez áll: suhṛdaṁ sarva-bhūtānām (BG 5.29). A suhṛdam jelentése suhṛt. Különböző típusú barátok vannak, de itt ... szanszkritul a különböző típusú barátoknak különböző neveik vannak. Ahogyan az egyik barátot bandhunak, a másikat mitrának, a harmadikat pedig suhṛtnak hívják. Vannak különbségek. Ezért különbözőek ezek a szavak. Ahogy az angol nyelvben is csak egy "barát" szó van ... egy ... egy szó, a "barát". De a szanszkritban, mivel tökéletes nyelv, a barát - milyen barátról van szó? Kṛṣṇa ezért azt mondja: „Én vagyok a suhṛdaṁ sarva-bhūtānām.” A suhṛt, suhṛt azt jelenti, hogy Ő egy olyan barát... pont plyan, mint ahogy neked is van egy barátod, aki őszintén akarja azt, hogy boldog legyél. Akárcsak az édesanyád. Az anya is barát. Vagy a feleség, az odaadó feleség, ő is barát. Tehát, az anya, a feleség vagy bármilyen hasonló rokon, vagy az apa. Vagy sok ember van a hétköznapi kapcsolatainkban. Ők tehát valójában azt akarják, hogy „Ez a barátom legyen boldog”. Ez az igazi barát, suhṛt. És a mitra a társasági barátság; a bandhu a hivatalalos barátság. De a suhṛt, suhṛt azt jelenti, aki valóban a barátja jóakarója, „őszinte barát”, ahogy angolul határozod meg.

Kṛṣṇa tehát suhṛt. Mindig a javamat akarja, azt, hogy miként lesz nekem jó. És ezért kérlel engem: „Kérlek, hódolj meg Nekem.” Ahogy apám is mondja: „Kedves fiam, miért cselekszel önállóan? Ostobán szenvedsz. Csak hódolj meg nekem. Megadom neked, védelmet nyújtok neked.” Hasonlóképpen, Kṛṣṇa is ilyen barát. Mindig megkér engem. Bármilyen testben velem van. Még ha kutyatestet kapok is, Kṛṣṇa mindig ott van velem.

Īś... ezt mondja a Bhagavad-gītā: īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Īśvara, a Legfelsőbb Úr, minden élőlény szívében ott lakozik. Szóval, a „minden élőlény” azt jelenti, hogy Ő ott marad még a macskák, kutyák, disznók vagy bármilyen alsóbbrendű állat mellett is. Nem habozik. Viszont Ő nem az élőlénnyel él, hanem Vaikuṇṭhában él, ám annyira barátságos, hogy ahová ez a barát megy, Ő is oda megy. Ő vele tart...

Paramātmāként barátságos tetteket hajt végre. Hiteles szolgáját küldi lelki tanítómesterként. Inkarnációként jön. Bhaktaként, az Úr Caitanyaként jön el. Nagyon sokféleképpen segít nekünk. Mi azonban olyan ostobák vagyunk, hogy nem fogadjuk el Őt. Látjátok? Ő oly... senki sem lehet jobb barát, mint Kṛṣṇa. Ám mi annyira szerencsétlenek vagyunk, annyira rabul ejt minket a külső energia, hogy nem fogadjuk el Kṛṣṇát barátunknak. Rengeteg más dolgot fogadunk el barátunknak.

Folytasd.

Viṣṇujana: „Az atomnyi lélek vándorlását egyik fáról a másikra, azaz egyik testből a másikba az okozza, hogy megfeledkezik e kapcsolatról.“

Prabhupāda: Most itt az van… ő… hogy ő gondot okoz a barátjának. Én csak gondot okozok az őszinte barátomnak, Kṛṣṇának. Pont úgy, mint ahogy egy madár repül egyik fáról a másikra. A barát madár is vele tart. Neki semmi dolga, semmi érdeke ott lenni, mert nem eszik semmit a fáról. Nincs semmi dolga. De mivel a barátja ott van, vele tart. Úgy változtatjuk meg a testünket mi is, ahogy a madár repül az egyik fáról a másikra. De Kṛṣṇa, a legfelsőbb madár, szintén velem tart.

Folytasd.

Viṣṇujana: „A jīva, a lélek erejét megfeszítve küzd az anyagi test fáján, ám amint elfogadja a másik madarat. . .“

Prabhupāda: Ez minden.

Viṣṇujana: „. . . legfelsőbb lelki tanítómesterének. . .“

Prabhupāda: És itt a megoldás. Pusztán csak feleslegesen vesződik. Kṛṣṇa azt mondja: „Mindent biztosítok neked. Nem kell ide-oda járkálnod.” Nem. De én ezt nem fogadom el. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti kaunteya (BG 4.9). Aki megérti ezt: „Hogyan segít nekem Kṛṣṇa, hogy Ő az én, a legnagyobb jóakaróm, a barátom”, az azonnal megállíthatja az élet összes problémáját, és visszatérhet Istenhez, hazatérhet.

Viṣṇujana: "… ám amint elfogadja a másik madarat legfelsőbb lelki tanítómesterének – ahogyan azt Arjuna tette, amikor önként meghódolt Kṛṣṇa előtt, hogy tanulhasson Tőle –, az alárendelt madárnak többé nem kell keseregnie semmi miatt.“

Prabhupāda: Igen. Ahogyan Arjuna is elfogadta. Arjuna barátként beszélt Kṛṣṇával, de ő elfogadta. Bár barátja, mégis elfogadta Őt lelki tanítómesterként. A lényeg az, hogy amint elfogadsz valakit lelki tanítómesterként, nem vitatkozhatsz. El kell fogadnod. El kell fogadnod. Ezért a lelki... kiválasztásának nagyon körültekintőnek kell lennie.

Nem fogadhatsz el bárkit lelki tanítómesterként. Nagyon meg kell győződnöd arról, hogy: „Itt van egy személy, aki meg tudja oldani az életem problémáit.” Pont, ahogy Arjuna gondolta. Világosan azt mondta: „A problémát, ami előttem áll, tudom, Rajtad kívül, Rajtad kívül senki sem tudja megoldani.” Ez a lelki tanítómester elfogadásának módja.

Amikor valaki teljesen meg van győződve arról, hogy „Itt van egy személy, aki valóban meg tudja oldani az életem problémáit”, akkor el kell fogadnia a lelki tanítómestert. A Hari-bhakti-vilāsában van egy olyan folyamat, hogy az embernek egy lelki tanítómestert kell elfogadnia, miután egy ideig kapcsolatban állt vele. Hasonlóképpen, a lelki tanítómester is elfogad valakit tanítványának, miután egy ideig kapcsolatban állt vele, függetlenül attól, hogy alkalmas-e rá vagy sem. Ez az eljárás.

Folytasd.

Viṣṇujana: Huszonhárom: „A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja (BG 2.23).“ Magyarázat.

Prabhupāda: Ez a lélek lelki mivoltának a megkülönböztetése. Bármit veszel ebből az anyagi világból, az elégethető. Ez csak hőmérséklet kérdése. Még a vas is elégethető, bármilyen fém, bármilyen kemény dolog, a kő elégethető, minden elégethető. Ám itt azt mondják, hogy a lélek nem égethető el. Azt jelenti-e ez, hogy erősebb, mint a vas és a kő?

Ez egy nagyon parányi, apró, atomi rész. Mégsem égethető el. Nos, ezek a tünetek... nem égethető el... elégethetetlen, nem vágható darabokra. Nos, itt a Māyāvādī elmélet megbukik. Ha a lelket nem lehet darabokra vágni, akkor hogyan burkolta be a māyā? A ghaṭākāśa-poṭākāśa jelenségre hivatkoznak. Természetesen azt mondják, hogy be van burkolva – nem vágták szét darabokra.

De a lélek elkülönült, akarom mondani, eredeti helyzetét illetően egy különálló identitás. Ez megerősítést nyer a tizenötödik fejezetben. Mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ (BG 15.7). A sanātana jelentése örökké. Örökké... akárcsak a tűz és a tűz szikrája. A tűz szikrái a tűz szerves részei. Hasonlóképpen, a lélek, az egyéni lélek a Legfelsőbb parányi szerves része. Ám ez a parányi szerves rész örökkévaló. Nem arról van szó, hogy mivel a māyā befedi, ezért válik egyénivé. Nem. Egyéni, állandóan az. Állandóan egyéni.

Ahogy Isten állandóan egyéni, úgy mi, élőlények mindannyian állandóak vagyunk. Nem arról van szó, hogy a māyā választott szét minket, vágott darabokra, töredékekre. Világosan kimondja, hogy nem darabolható fel. Ha nem darabolható, nem vagdalható fel, akkor hogyan váltam töredékké, ha nem vagyok felszabdalt töredék; örök töredék lennék?

Ez nyer megerősítést a tizenötödik fejezetben, sanātana, örökkévaló. Próbáld megérteni... (nem kivehető). ...ahogy egy darab papírt darabokra vágsz. Ez felszabdalás. Ám itt azt mondják, hogy a lelket nem lehet feldrabolni. Akkor hogyan váltunk töredékekké, darabokká, különböző individuumokká? Ez azt jelenti, hogy örökké azok vagyunk. Örökké egyének vagyunk.

Nem arról van szó, hogy a māyā hatására feldarabolt lettél. Nem. Itt azt mondják, hogy nem lehet feldarabolni. A másik, hogy nem lehet elégetni. Ha tanulmányozod a Bhagavad-gītā egy versét, sok mindent megértesz. Nem lehet elégetni. Nos, ha nem lehet elégetni, akkor a tűzben is van lélek.

A materialisták azt mondják, a Nap bolygón lehetetlen, hogy legyenek élőlények. Nem így van, mivel nem lehet elégetni azt. Szóval, a lehetetlen lehetséges. Nos, a védikus tudás szerint a Nap bolygó egy bolygó, akárcsak a többi bolygó, és tüzes, és a lakói is tüzes testűek, akkor miért kellene meglepődni azon, hogy ott vannak élőlények? Miért kellene tagadniuk, hogy vannak élőlények? Tagadják, hogy a Holdon lennének élőlények. Miért? Miért?

Az élőlény mindenhol jelen lehet. Sarva-ga (BG 2.24). Ugyanezt a szót használták a Bhagavad-gītāban is, sarva-ga. Meg fogod találni. A sarva-ga azt jelenti, hogy bárhová elmehet. Elmehet... a tűzben is élhet. És valójában látjuk, hogy a levegőben van élőlény, a vízben van élőlény, a földben is van élőlény. Akkor miért ne lehetne a tűzben? A tűz az elemek egyike, akárcsak a levegő, a víz, a föld. Szóval, ha a többi elemben lehetnek élőlények, akkor miért ne lehetne ebben az egyben? Mi az oka? Mi az érv?

A védikus irodalom pedig arról tájékoztat, hogy a tűzben is van csíra. Ahogy a vízben vannak csírák, a földben vannak csírák, a levegőben vannak csírák, élőlények; hasonlóképpen a tűzben is vannak. És itt azt mondják, hogy nem égethető el. Még ha a tűzben vannak is, nem égethetők el. Akkor miért ne lehetnének a tűzben? Mindössze egy másfajta testre van szükség. Ez minden. Akárcsak a hal. Másfajta teste van.

Nagyon kényelmesen él a vízben. Neked másfajta tested van. Nagyon kényelmesen élsz a szárazföldön. A vízben nem élhetsz. A hal nem élhet a szárazföldön. Hasonlóképpen, egy tüzes bolygón, amilyen a Nap, kell lennie élőlénynek. Kell lennie. Semmilyen oknál fogva nem mondhatod, hogy nincsen élőlény. Hogyan mondhatod, ha tény, hogy az élőlényt nem lehet elégetni? Nem így van? Csak próbáld megérteni.

Igen?

Viṣṇujana: Huszonnégy: „Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan (BG 2.24).“

Prabhupāda: Törhetetlen, ismét. A Māyāvādī elmélet szerint a māyā törte részekre. Nem. Törhetetlen. Ez azt jelenti, hogy örökké egyének, elkülönültek vagyunk. Ahogy ülünk, mindannyian egyének vagyunk. Ez az örök helyzetünk. Kṛṣṇa megerősíti, „Arjuna, te, én és mindazok az emberek, akik itt összegyűltek, mind egyének. Léteztek a múltban, és létezni fognak a jövőben is.” Et tehát egy megerősített igazság, miszerint minden élőlény egyedi, és Kṛṣṇa is egyedi.

És ez a Védákban is kimondatik. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ő a feje mindezen egyéni élőlényeknek. Ez a különbség. Ő a feje. Ahogy ti is elfogadtatok engem a csoportotok fejének. De ez nem jelenti azt, hogy minden más tekintetben mindannyian egyek vagyunk. Ugyanazt érzed; én is ugyanazt érzem.

Te választottál ki engem, vagyis rendelkezem valami rendkívüli képességgel, én irányítalak téged. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa is rendelkezik azzal a rendkívüli tulajdonsággal, amellyel képes irányítani az egész helyzetet. Egyébként Ő ugyanolyan egyén, mint mi. Ennyi az egész. A legfelsőbb irányító. Ezt a szót használjuk. Ennyi az egész.

Kṛṣṇa... ahogy mi szemtől szemben ülünk, Kṛṣṇa is ilyen. Lehetőséged van rá. Ahogy Arjunának is volt rá lehetősége. Hasonlóképpen, neked is lesz rá lehetőséged. Meg kell ragadnod a lehetőséget. Szemtől szemben fogod látni Kṛṣṇát, szemtől szemben fogsz beszélni Vele, szemtől szemben fogsz játszani Vele. A Kṛṣṇa-tudat nagyon jó. Igen.

Folytasd.

Viṣṇujana: „Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.“

Prabhupāda: Örökkévaló. Ez az a szó. Örökkévaló. Akkor miért nem vagyok én örökkévaló most? Ez a beteges állapotom. Az embereknek így kell értelmezniük. Itt az áll, hogy az élőlény örökkévaló, de a jelenlegi helyzetem nem örökkévaló. Én átmeneti vagyok. Akkor miért kellene ebben az átmeneti... ilyen förtelmes állapotban lennem? Én örökkévaló vagyok.

Szóval, olyan bolond gazemberek, hogy nem keresik, hogyan lehetnének örökkévalók. Megpróbálják (sic) meggyógyítani ezt a testet. Ennyi az egész. Örökkévaló test balzsam útján, értitek? Ez nem lehetséges. Ez az ő ostobaságuk. Megpróbálják ezt a testet az úgynevezett tudomány segítségével örökkévalóvá tenni. Ez soha nem lesz lehetséges.

A te örökkévaló helyzeted az, hogy lelki lény vagy. Át kell helyezned magad ebbe az egészséges állapotba, nem a beteges állapotba... ez betegség. A születésem és a halálom betegség. Ki kell gyógyulnod ebből a betegségből. Ez a te problémád, az igazi problémád. De ők nem veszik komolyan a gyógyítást... megoldva ezt a valódi problémát, a születést és halált.

Azt gondolják: „Amíg élek, hadd élvezzem az érzékeimet, amennyire csak lehet, és hadd élvezzek.” Ez minden. Ez az ő filozófiájuk. Gyermekfilozófia. Ahogy a gyerek sem tekint előre a jövőjére. Nagyon játékos. Azt látja, hogy „Ez a játék boldoggá tesz.” Hasonlóképpen, ezek a gazemberek pusztán csak az érzékeiket élvezik, megfeledkezve a jövőbeli életükről.

Nos, ez egy gazember civilizáció. Ez nem egy jó civilizáció. Értitek? Gyerekes civilizáció. Bármennyire is büszkék lehetnek a tudásuk fejlődésére, ez gyermeki civilizáció, mert nincs jövőjük. Örökkévaló. „Hogyan leszek örökkévaló”, nem gondolnak rá. Értitek?

Ez az egyetlen szó sok kötetnyi gondolatot adhat az igazi filozófusnak, az igazi gondolkodónak. Itt áll... kijelentik, hogy az élőlény örökkévaló, és hol van ez az örökkévaló élőlény? Miért nincs így? Ez a probléma.

Viṣṇujana: "Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan." (BG 2.25)

Prabhupāda: Igen, láthatatlan. Ez tény. Én lélek vagyok, te is lélek vagy, de ezekkel a szemekkel én nem látom. A testedet látom. Pont úgy, ahogy a fiamat, férjemet vagy testvéremet látom, és amint a fiam, férjem vagy fiam, bárki meghal, "Ó, a fiam elment." Hová ment a fiad? Itt fekszik. Miért mondod, hogy elment? "Nem, elment. Elment." Akkor mi az a fiú? Láttad-e már őt valaha is? Ez a probléma. Soha nem látta a fiát vagy a férjét. Ezt a testet férjként, fiúként vagy apaként látta. Következésképpen láthatatlan.

A léleknek még egy apró részecskéjét sem láthatod, mert spirituális; azonnal látni akarod Istent anélkül, hogy felkészítenéd rá a szemed? Csak figyeld. Ők Istent akarják látni. Még Isten apró részecskéjét, a lelket sem képesek látni, de azonnal Istent akarják látni.

Igen, láthatjuk Istent – ​​de nem azonnal. Fel kell készítened rá a szemed. Látni fogod Istent, látni fogod a lelket, mindent. Minden látható lesz. Jelenleg láthatatlan, mert anyagi szemeink vannak. Anyagi szemekkel semmi lelkit nem láthatunk. El van takarva.

Folytasd.

Viṣṇujana: „Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt.“ (BG 2.25)

Prabhupāda: Igen, mivel nem láthatjuk. Akárcsak a következő példa. Egy ember meghalt, a rokona sír. Azt mondja, hogy ő elment. Még mindig látja. A test ott van. Ez azt jelenti, soha nem tanulmányozta, hogy ki is a rokona. Akkor... legalábbis a halál után tudnia kell, hogy a test nem az én rokonom. Valami más az, ami ezen a testen túl található.

Viṣṇujana: Magyarázat: „Ahogyan korábban már elmondtuk, a lélek anyagi számításaink alapján olyan parányi, hogy még a legfinomabb mikroszkóppal sem lehet kimutatni, ezért hát láthatatlan. A lélek létezését senki sem képes tapasztalati úton bizonyítani. A śruti, a védikus bölcselet bizonyítékára kell hallgatnunk.“

Prabhupāda: Igen. Nos, itt Kṛṣṇa azt mondja, hogy „Ne törődj ezzel a testtel. Ott van a lélek.” Ez a śruti. A śruti azt jelenti, Kṛṣṇától hallasz; akkor megérted. Különben nincs lehetőség a megértésre. Ugyanaz a példa, ahogy már többször is elmondtam, hogy ki az apád? Ezt pusztán az anyádtól hallva megértheted. Ennyi az egész.

Az anya azt mondja: „Ő az apád.” Mi a bizonyíték? Az anyától való hallás. Ennyi az egész. Hasonlóképpen bármit, ami lelki, lelki egyéniség, lelki Isten, lelki királyság, pusztán a tekintélyektől hallva kell megtanulnod. Nincs más folyamat. Nincs másik, második folyamat. Mindössze csak hallanod kell.

Ugyanez a példa: Ki az apád, mindössze hinned kell az anyádnak. Még ha ő ... természetesen nem várható el, hogy hamis információval szolgáljon. Az anyát megérteni jó, fel fog világosítani engem. Ez tehát az egyetlen út. Hinned kell az édesanyádnak, és ennyi az egész.

Hasonlóképpen, ha bármi lelki dolgot meg akarsz érteni, akkor olyan tekintélyektől kell hallanod az információkat, mint Kṛṣṇa vagy az Ő képviselője, és nincs más lehetőség. A másik lehetőség, hogy mindig láthatatlan és érthetetlen marad, és sok minden más, ami negatív.

Igen.

Viṣṇujana: „Ezt az igazságot el kell fogadnunk. . .

Prabhupāda: Igen.

Viṣṇujana: „. . . mert a lélek létéről – noha érzékelhető tény – semmilyen más forrásból nem szerezhetünk tudomást. Számtalan olyan dolog van, amit pusztán egy felsőbb, hiteles tekintélyre támaszkodva kell elfogadnunk."

Prabhupāda: Igen.

Viṣṇujana: „Senki sem tagadhatja apja létezését, ha arról anyja biztosítja. Egyedül anyánk szavainak hihetünk, ha apánk kilétére vagyunk kíváncsiak – nincs más módja, hogy tudomást szerezzünk róla.“

Prabhupāda: Mindenki tudja, hogy „Amikor megszülettem, kellett lennie valakinek, aki az apám volt.” Ez a következtetés. „És vajon ki az apám?” Ezt a bizonyítékot az anyától kell megszerezni. Hasonlóképpen senki sem tagadhatja Isten létezését, mert mindennek van egy apja, egy teremtője.

Ezért ennek az egész teremtésnek kell hogy legyen egy teremtője. Hogyan pillanthatjuk meg az apát? Az anyán, a Védákon keresztül. Ennyi az egész. Ahogyan az anyán keresztül értjük meg az apánkat, hasonlóképpen a védikus tudás anyján keresztül megérthetitek, hogy ki Isten.

Folytasd.

Viṣṇujana: „Ehhez hasonlóan a lélek létezéséről sem tehetünk szert tudásra más úton, csakis a Védák tanulmányozásával. A lélek tehát az emberi tapasztalat számára felfoghatatlan. A lélek maga a tudat, és tudatos – ezt szintén a Védák jelentik ki, s nekünk el kell fogadnunk. A testtel ellentétben a lélek nem változik. Örökké változatlan, s így örökké parányi marad a határtalan Legfelsőbb Lélekhez képest.“

Prabhupāda: Igen. A változatlan azt jelenti... a Māyāvāda elmélet szerint: "Most véges vagyok. Végtelenné válok." Ez téves. Hogyan válhatsz azzá? Örökké. Örökké véges, örökké végtelen maradsz. Nem lehetsz egyenlő Istennel, a végtelennel. Ez nem lehetséges. Neked ... (kivehetetlen)... alárendeltnek kell maradnod.

Folytasd.

Viṣṇujana: „A Legfelsőbb Lélek határtalan, az atomnyi lélek pedig végtelenül parányi. Éppen ezért a végtelenül parányi lélek – mivel változatlan – sohasem válik egyenlővé a határtalan lélekkel, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével.“

Prabhupāda: Igen. Ez egy józan ész érvelése. Hogyan lehetséges ez? Ha egyenlő a végtelennel, akkor hogyan vált végessé? Nem tudják megválaszolni. Az imperszonalista nem tudja megválaszolni. Hogyan vált végessé? Pusztán... a válasz a következő: "Ez māyā." Akkor māyā hatalmasabb, mint a végtelen? Akkor māyā hatalmasabbá válik a végtelennél.

Így aztán Isten már nem végtelen, mert māyā befedi a Legfelsőbbet, akkor hogyan maradhat végtelen? Végessé válik. A józan ész szerint a véges Brahmant a māyā fedi be, nem a végtelen. Ebből ered a dualitás: véges és végtelen élőlények. Kṛṣṇa a végtelen, és a közönséges élőlények...

Prabhupāda: Mi ez?

Bhakta: (érthetetlen) ...

Prabhupāda: Hogyan?

Viṣṇujana: Fagylaltos kocsi.

Prabhupāda: Ó, fagylalt. (nevetés) Eszel fagylaltot? Ugye?

Viṣṇujana: Nem. Fel-alá járkálnak az utcán.

Prabhupāda: Reklámozzák magukat?

Tamāla Kṛṣṇa: Igen.

Prabhupāda: Ne egyetek fagylaltot.

(nevet)

Ez māyā. (nevetés)

„Gyerünk, gyerünk, élvezzetek bennem. Gyerünk, gyerünk, élvezzetek engem.” (nevet) Amint élvezed, csapdába esel. Ennyi az egész. Pont, mint a horgászfelszerelés. Bedobják a felszerelést, és hívják a halat: „Gyerünk, gyerünk, élvezz engem. Gyerünk, gyerünk, élvezz engem.” Amint – hammm! (nevetés) Kész. Aztán (a hal hangját utánozza) „Hová mész most? Gyere a szatyromba. Igen, szépen megsütlek.” Értitek?

Nos, ezeket a Śrīmad-Bhāgavatam mind elmagyarázza. A hal az evéssel, a nyelvével veszíti el az életét. Nem tudja megfékezni a nyelv kényszerét; ezért veszíti el az életét. Értitek? Hasonlóképpen az állatok, a szarvasok a dzsungelben, a vadász nagyon szépen játszik a fuvoláján, és mindannyian összegyűlnek, hogy hallják, milyen kedvesen játszik, aztán csapdába ejti, elveszejti az életét. Ezt jelenti a hallás. Ízlelés, hallás.

És az elefántot szexuális csellel fogják el... Tudodjátok, hogyan fognak el egy elefántot? Igen. Egy nőstény elefántot betanítanak, odamegy a hím elefánthoz, az követi, és a hím elefánt egy úgynevezett nagy fazékba, gödörbe esik. Igen. Aztán egy ideig ott marad. Aztán megbilincselik, és elviszik. Ilyenformán találhatók az érzékszervekre különböző példák. Az a, hogy is hívják? Az a fekete, hogy is hívják, bhramara? Angolul? Azt a fekete nagy legyet? (zümmögő hangot ad ki) "Zzzzzzzzz."

Madhudviṣa: Poszméh?

Prabhupāda: Lehet.

Revatīnandana: Lódarázs.

Prabhupāda: A lótuszvirág belsejében a lótuszvirágot szagolgatva esik csapdába, és úgy veszti el az életét. Szóval, a különböző állatfajták különböző érzékkielégítések által veszítik el az életüket. És nekünk minden érzékünk aktív. Hova jutunk? Ezek a példák az állatvilágra vonatkoznak, amelyeknek csak egy érzékünk aktív. Ám nekünk minden érzékünk aktív. Akkor milyen helyzetben vagyunk mi? Értitek? Ez a példa a Bhāgavatamban található.

Egy férfinak hat felesége van, és bement a házba, aztán az összes feleség lerohanta: "Az én szobámba gyere!" Értitek? Az egyik elkapta az egyik kezét, a másik a másik kezét, az egyik megragadta az egyik lábát, a másik megfogta... szóval így érezte magát: "Hová menjek?" Értitek? Ez tehát a mi helyzetünk. Emberi lények, ahelyett, hogy irányítanák az érzékeiket... ahelyett, hogy irányítanák azokat, az érzékek szolgáivá válnak, és elveszítik az emberi élet eme nagyszerű lehetőségét.

Igen.

Viṣṇujana: Azoknak az embereknek, akik a felsőbb bolygókra való eljutással foglalkoznak, nagyobb-e az esélyük arra, hogy csapdába essenek?

Prabhupāda: Nem. Bárki, aki ebben az anyagi világban van, csapdába esik az érzéki élvezet által – akár a magasabb, akár az alacsonyabb bolygókon. Ahogy az állatvilágban van érzéki ösztönzés, az ember világában is van. Mi az ember? Mi civilizált lények vagyunk, mit csinálunk? Ugyanazt: eszünk, alszunk, párzunk.

Ugyanazt, amit a kutya csinál. Szóval, az anyagi világ bármely pontján, akár a magasabb, akár az alacsonyabb bolygón, az érzékkielégítés kiemelkedő. Csak a lelki világban nincs érzékkielégítés. Pusztán csak törekvés van Kṛṣṇa kielégítésére. Ez...

Itt mindenki megpróbálja kielégíteni a saját érzékeit. Ez az anyagi világ törvénye. Ez az anyagi élet. Amíg megpróbálod kielégíteni az érzékeidet, az az anyagi életed. És amint Kṛṣṇa érzékeinek kielégítése felé fordulsz, az a lelki életed. Ez egy nagyon egyszerű dolog. Ahelyett, hogy kielégítenéd... hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanam (CC Madhya 19.170). Ez a bhakti.

Érzékeid vannak. Ki kell elégítened azokat. Érzékeidet, érzékszerveidet ki kell elégítened. Akár magadat elégíted ki... de nem tudod. A feltételekhez kötött lélek nem... (homályos)... a lélek nem tudja, hogy ha kielégíti Kṛṣṇa érzékeit, az ő érzékei automatikusan kielégülnek. Ugyanez a példa: ahogy vizet öntünk a gyökérre... vagy ezek az ujjak, testem szerves részei, táplálékot adva a gyomornak, az ujjak automatikusan kielégülnek.

Ezt a titkot nem értjük. Azt hisszük, boldogok leszünk, ha megpróbáljuk kielégíteni az érzékeinket. A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy ne a saját érzékeid próbáld kielégíteni... Ha Kṛṣṇa érzékeit próbálod meg kielégíteni, a saját érzékeid automatikusan kielégülnek. Ez a Kṛṣṇa-tudat titka. Az ellenkező fél azt gondolja: „Ó, miért kéne elégedetté tennem? Miért dolgozzak Kṛṣṇáért éjt nappallá téve? Hadd próbáljam meg a karmīkkal.”

Amíg te éjt nappallá téve Kṛṣṇáért dolgozol, ők úgy vélik: „Milyen bolondok ők. Mi nagyon intelligensek vagyunk. Éjt nappallá téve a saját érzékkielégítésünkért dolgozunk, vajon miért dolgoznak ők Kṛṣṇáért?” Ez a különbség a materialista és a lelki beállítottságú között. A lelki beállítottságú törekvése, hogy éjt nappallá téve fáradhatatlanul, minden fájdalom nélkül, pusztán Kṛṣṇáért dolgozzon. Ez a lelki élet. A materialista pedig ugyanezt értve alatta, mindig a személyes érzékeinek kielégítésére törekszik. Ez a különbség a materialista és a lelki között.

A Kṛṣṇa-tudat mozgalma ezért azt jelenti, hogy érzékeinket Kṛṣṇa kielégítésére kell képeznünk. Ennyi az egész. Oly sokáig, az előző, sok-sok ezer és millió életünkben pusztán csak az érzékeinket, a személyes érzékeinket próbáltuk kielégíteni. Szenteljük ezt az életet Kṛṣṇa érzékeinek kielégítésére. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Egy élet. Több életünk is volt, megpróbáltuk kielégíteni a személyes érzékeinket. Hadd próbáljam meg ebben az életben, legalább egy életben, hogy mi történik. Nos, nem vagyunk vesztesek. Még ha kellemetlenségeket is érzünk érzékeink kielégítésének elmulasztása miatt, nem vagyunk vesztesek. Próbáljuk meg pusztán Kṛṣṇa érzékeit kielégíteni; akkor minden rendben lesz.

Nos, megállunk. Mennyi az idő?

Bhakta: Hét óra.

Prabhupāda: Jól van. Álljunk meg. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (a hívek felajánlják hódolatukat)

Madhudviṣa: Prabhupāda? Most a Bhagavad-gītā hatodik fejezetét olvassuk. Várjak, amíg ahhoz a fejezethez érsz, vagy feltehetek egy kérdést most ahhoz a fejezethez kapcsolódóan?

Prabhupāda: Ahogy tetszik.

Madhudviṣa: Ebben a fejezetben említik a dhyānát (ejtsd: „dhyána”) és a rāja-yogát. El tudnád-e magyarázni e két yoga jelentését?

Prabhupāda: Hogyan?

Madhudviṣa: Dhyana. D-h-y-a-n-a.

Prabhupāda: Dhyāna. Dhyāna-yoga, meditáció.

Madhudviṣa: Ez meditáció. És a rāja-yoga ugyanaz-e?

Prabhupāda: Igen.

Madhudviṣa: Mindkettő meditációs folyamat?

Bīrabhadra: Az előadásodban azt mondtad, hogy mindenki... azt hiszem, ezt mondtad, hogy mindenki az anyagi világban... a világban... ö... . . . ö... . . ö... . . ö... māban . ... māyāban van, de te nem vagy. Te nem lehetsz māyāban.

Prabhupāda: Mire gondolsz? Mire gondolsz?

Bīrabhadra: Te ... te ... lelki vagy, szóval, te nem lehetsz māyāban. Nos, hogy működik ez?

Prabhupāda: Miért gondolod, hogy én nem vagyok māyāban?

Bīrabhadra: Mert te egy tiszta bhakta vagy. Mindenkiben Kṛṣṇát látod.

Prabhupāda: (nevet) Igen. Akkor egy tiszta bhakta nincs māyāban. Egyetértesz ezzel?

Bīrabhadra: Aha.

Prabhupāda: Szóval, te tiszta bhakta leszel?

Bīrabhadra: Én?

Prabhupāda: Igen.

Bīrabhadra: Én nem vagyok tiszta bhakta.

Prabhupāda: De az leszel, megpróbálsz az lenni.

Bīrabhadra: Megpróbálok az lenni.

Prabhupāda: Jól van. Jól van. Jól van.

Igen?

Bhakta: A Bhagavad-gītāban az áll, hogy mi vagyunk egy... a lelki lény, az én, a lelki lény a hajszál végének tízezred része vagyok.

Prabhupāda: Hogyan?

Bhakta: Nagyon kicsik vagyunk. A hajszál egy tízezred része. Nos, mivel mi változatlanok vagyunk, vajon Kṛṣṇa megváltoztatja-e a méretét, hogy akkora legyen, mint mi, hogy kapcsolatba léphessünk Vele, amikor visszatérünk a lelki világba?

Prabhupāda: Igen.

Govinda dāsī: Prabhupāda? Igaz-e, hogy egy alkalommal azt mondtad, a Felsőlélek akkora, mint a hüvelykujj? Hol található erre vonatkozó információ vagy tekintély? Akkora-e Ő az emberi lényben, mint a hüvelykujj?

Prabhupāda: Igen.

Śrīmatī: A Caitanya-caritāmṛtában azt írtad, hogy Kṛṣṇának nem olyan karjai vagy lábai vannak, mint amilyen karjaink és lábaink vannak nekünk, és hogy a lelki teste... (kivehetetlen)... és a többi ugyanaz. A lelki test és...

Prabhupāda: Lelki karjai, lelki lábai vannak. Soha nem mondtam, hogy nincsenek karjai és lábai.

Śrīmatī: Azt mondják, nem olyan karjai és lábai vannak, amilyennek mi ismerjük a karokat és a lábakat.

Prabhupāda: Igen. Ez áll a Védákban. Apāni-pādo javano grahīta (Śvetāśvatara Upaniṣad 3.19). A Legfelsőbb Úrnak nincsenek lábai és kezei, mégis elfogad bármit, amit felajánlunk. Mi itt elfogadjuk Kṛṣṇát, ételt ajánlunk fel. Szóval, megerősítést nyert, hogy Ő elfogadja. Nos, Ő... nem tudjuk, milyen messze tartózkodik Vaikuṇṭhalokán. Nincs méréshatár. De hogyan fogadja el? Azt mondják, hogy javana, elfogadja a felajánlásainkat. Tehát, a kezével kell elfogadnia. Ezért sok millió és trillió mérföldre nyújthatja ki a kezét.

Következésképpen, amikor azt mondják, hogy nincs keze, az azt jelenti, hogy nincs olyan keze, olyan korlátozott keze, mint nekünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs keze. Korlátlan keze van. Korlátlanul kinyújthatja. Ezt mi nem tudjuk elképzelni. Mivel nekünk három lábnyi a kezünk, Kṛṣṇáé legalább négy lábnyi kell hogy legyen. Ennyi az egész. Ez a békafilozófia. (nevetés)

Egyszerűen elképzelik: „Ó, Kṛṣṇa nagyon nagy lehet. Nos, nekünk ez a három lábnyi kezünk van; Kṛṣṇának hadd legyen hat lábnyi. Ennyi az egész.” Viszont el sem tudjuk képzelni, milyen hosszú a keze. Ezért az Ő keze nem hasonlítható össze ezzel az anyagi kézzel. Nem anyagi keze van. Ez a Védák változata. De Neki van keze. Azt nem lehet megmérni. Ahogy Arjuna sem tudta megmérni, amikor megmutatta az univerzális formáját.

Szóval, avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīm (BG 9.11) Ezért Kṛṣṇa azt mondja: „Mivel Én hétköznapi emberként mozgok közöttük, úgy gondolnak Rám, mint egyre közülük.” Paraṁ bhāvam ajānantaḥ: „Nem tudják, milyen háttérrel rendelkezem,” paraṁ bhāvam. „Ezért nem értenek meg Engem.” Mūḍha. Gazemberek, bolondok.

Kṛṣṇát mindenki a saját látószögéből próbálja megértni, ahogyan fel tudja fogni. Kṛṣṇa e felett van. Ezért Adhokṣaja a neve, „a határtalan”. Ő pusztán Őmaga által jelenhet meg, nyilatkozhat meg. Pont úgy, ahogyan Kṛṣṇa is kinyilatkoztatja magát Arjunának. Arjuna nem filozófiai spekulációi által érti meg Kṛṣṇát. Kṛṣṇa közvetlenül nyilatkoztatja ki magát.

Ez Isten megértésének folyamata. Nem teremtheted meg a képzeleted, a képzeletbeli Istent. Nem. Isten kinyilatkoztatja Magát neked, megelégedvén az odaadó cselekedeteiddel. Sevonmukhe hi jihvādau (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.234).

Ahogy Kṛṣṇa mondja Arjunának: bhakto 'si priyo 'si (BG 4.3): "Te vagy az Én nagyon kedves barátom, te vagy az Én bhaktám. Ezért nyilvánulok meg előtted. Nem mások előtt." Ez Isten megértésének a feltétele: bhaktává válni.

A mi mozgalmunk célja tehát az, hogy az embereket általánosságban bhaktává tegyük. Akkor megértik Istent. Akkor az életük sikeressé válik. Ennyi az egész. Válj te magad is bhaktává, és próbálj meg másokat is bhaktává tenni. Akkor mind a te életed, mind az a személy, ő, akit tanítasz, mindenki sikeres lesz. És anélkül, hogy bhaktává válnál, nem tehetsz másokat bhaktává.

Ez is egy titok. Ha abhakta maradsz, másokat nem tudsz meggyőzni. Ez nem áll a te hatalmadban. Ezért a nem bhakták nem érthetik meg Istent, nem tudnak meggyőzni másokat Istenről. Ez tény. Egyszerűen csak összevissza adják elő a dolgokat; nem értik tisztán, és összevissza adják elő. Ennyi az egész.

Anélkül, hogy... bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ (BG 18.55). „Ha valaki... (homályos)... megpróbál... meg akar érteni Engem úgy, ahogy vagyok...” Természetesen senki sem értheti meg Kṛṣṇát olyannak, amilyen; de megértheti amennyire csak lehetséges. Ez csak a bhaktin keresztül lehetséges. Bhaktyā, ez áll a Bhagavad-gītāban. Nem azt mondja, hogy a tudáson, a filozófiai spekuláción vagy a haṭha-yoga rendszerén keresztül. Nem. Azt mondja, hogy bhaktyā, világosan mondja. És az elején azt is mondja: „Mivel te vagy az Én bhaktám, ezért tárom fel előtted.”

Az teljes tudomány bhaktának szól, nem valaki másnak. Akik nem bhakták, azok Istenről alkotott megértése örökre blokkolva van. Nem érthetik meg. Ez tény. Ezért mondja Caitanya Mahāprabhu: māyāvādī-bhāṣya śunile haya sarva-nāśa (CC Madhya 6.169): Ha valaki megpróbálja megérteni ezeket az imperszonalista māyāvādī filozófusokat, akkor az ő, mondhatnám, fejlődése végleg megreked. Természetesen nem végleg. Semmi sem lehet végleges. De legalábbis jelenleg a fejlődése elakadt. Sarva-nāśa.

Énekeljetek. Hare Kṛṣṇa. (szakadás) (vége)