Category:HU/770329 - Lecke SB 05.05.03-4 - Bombay

Leckék időrendben, 1977

Girirāja: Szeretnénk megköszönni a tisztelt S. B. Chavan miniszterelnök úr csodálatos beszédjét és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalommal kapcsolatos hozzáállását. Nagy örömmel értesítünk mindenkit arról, hogy ma újabb levél érkezett Oroszországból. Azt írják, megkapták Śrīla Prabhupāda hat könyvét. És köszönetet mondanak azért, hogy elküldtük nekik ezeket a könyveket.

(a hallgatóság tapsol)

A levélben ezután arról van szó, hogy ezek a könyvek nagy érdeklődésre tartanak számot a tudósok, valamint az indiai szellemiség és kultúra szakértői körében Oroszországban. Ahogy a tisztelt miniszterelnök úr mondta, ez újabb bizonyíték a Kṛṣṇa-tudat érvényességére. A Kṛṣṇa-tudat nem szektariánus vallási hitrendszer. Oly sok különféle hitvallás létezik, és rengeteg különböző fanatikus ember van, akik ezeket a hitvallásokat követik. A Kṛṣṇa-tudat valójában egyetemes tudomány, ami a világ minden részén érvényes. A világegyetem minden pontján, a különféle világegyetemekben, minden fajban. Nem csupán az összes különféle fajban, hanem még a félistenek között is, minden létformában. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom minden élőlény javát tekintve áldásos. Ezért mondjuk, hogy Śrīla Prabhupāda az egész világegyetem legkiválóbb szociális munkás, mert ő valóban…

(a hallgatóság tapsol)

. . . Ő valóban segítséget nyújt minden élőlénynek a világ minden táján, és ezt a segítséget… ezt a segítséget egyedül a Kṛṣṇa-tudat biztosíthatja. Ezt semmiféle anyagi intézkedés nem biztosíthatja. Most tehát felkérjük magát Śrīla Prabhupādát, a világegyetem valódi guruját, hogy beszéljen a hallgatóság előtt.

(a hallgatóság tapsol)

Acyutānanda:

ya vā mayīśe kṛta-sauhṛdārthā

janeṣu dehambhara-vārtikeṣu

gṛheṣu jāyātmaja-rātimatsu

na prīti-yuktā yāvad-arthāś ca loke

(SB 5.5.3)

„Akik szeretnék felébreszteni a Kṛṣṇa-tudatukat, és erősíteni akarják Isten iránti szeretetüket, azok semmi olyat nem szeretnek tenni, ami nem áll kapcsolatban Kṛṣṇával. Nem szeretnek olyan emberekkel találkozni, akiket egyedül testük fenntartása, az evés, az alvás, a párzás és a védekezés érdekel. Nem ragaszkodnak az otthonukhoz, még ha családosok, akkor sem. Nem ragaszkodnak a feleségükhöz, a gyermekeikhez, a barátaikhoz vagy a vagyonukhoz sem, ugyanakkor nem tekintenek közömbösen kötelességük végrehajtására. Az ilyen emberek épp csak annyi pénzt gyűjtenek össze, amelynek a segítségével életben tudnak maradni.”

Magyarázat: Akár imperszonalista, akár bhakta valaki, ha igazán fejlődni akar a lelki életben, nem szabad olyanok társaságában élnie, akik egyedül azzal törődnek, hogy az úgynevezett fejlett civilizáció eszközeivel fenntartsák a testüket. Akiket érdekel a lelki élet, azoknak nem szabad ragaszkodniuk az otthon kényelméhez a feleség, a gyermekek, a barátok és mások társaságában. Még ha valaki gṛhastha, és meg kell keresnie a kenyerét, akkor is meg kell elégednie annyival, amennyi elegendő ahhoz, életben maradjon. Nem szabad, hogy ennél többet vagy kevesebbet keressen. Ez a vers leírja, hogy egy családos embernek azért kell törekednie a pénzszerzésre, hogy a bhakti-yogát gyakorolhassa: śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ sakhyam ātma-nivedanam (SB 7.5.23). Olyan életet kell élnie, ami teljes lehetőséget nyújt neki a hallásra és az éneklésre. Otthonában mūrtikat kell imádnia, meg kell ülnie az ünnepeket, barátait vendégül kell látnia, és prasādammal kell kínálnia őket. Egy családfőnek erre kell pénzt keresnie, nem pedig az érzékkielégítésre.

nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma

yad indriya-prītaya āpṛṇoti

na sādhu manye yata ātmano 'yam

asann api kleśada āsa dehaḥ

(SB 5.5.4)

„Amikor valaki az érzékkielégítést tekinti az élete céljának, kétségtelenül megőrül a materialista életért, és a legkülönfélébb bűnöket követi el. Nem tudja, hogy múltbeli tettei miatt már kapott egy testet, ami ideiglenes ugyan, mégis minden szenvedésének az okozója. Az élőlénynek valójában nem kellett volna anyagi testet öltenie    —    csupán az érzékkielégítés érdekében kapta meg ezt a lehetőséget. Ezért azt hiszem, nem illő egy intelligens emberhez, hogy újra az érzékkielégítés tetteibe merüljön, melyek következtében örökké újabb és újabb anyagi testet kap.” Magyarázat: Ez a vers elítéli a „koldulj, lopj vagy kérj kölcsön, de élvezd az életet” felfogását, mert az ilyen tudat sötét, pokoli élethez vezet. A négy bűnös cselekedet a tiltott nemi élet, a húsevés, az alkohol- és kábítószer fogyasztás, valamint a szerencsejáték. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt az ember egy újabb anyagi testet kap, ami csak szenvedést okoz neki. A Védák kijelentik: asaṅgo hy ayaṁ puruṣaḥ. Az élőlény valójában nem áll kapcsolatban az anyagi világgal, mivel azonban vonzódik ahhoz, hogy az anyagi érzékeken keresztül élvezethez jusson, anyagi feltételek közé kerül. Az életünket úgy kell tökéletessé tennünk, hogy a bhakták társaságában élünk. Nem szabad még jobban az anyagi test kötelékébe bonyolódnunk.

Prabhupāda: Hare Kṛṣṇa.

nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma

yad indriya-prītaya āpṛṇoti

na sādhu manye yata ātmano 'yam

kleśada āsa dehaḥ

(SB 5.5.4)

Az élet valódi problémája nem az, hogy anyagi szempontból változtassunk a dolgokon, egyik kormányformáról a másikra váltsunk. Ezek ideiglenes dolgok. Nem biztosítanak segítséget. Folyamatosan zajlik a harc a politikusok, a kṣatriyák, vagyis az irányító osztály különböző pártjai között. Ez nem egy új jelenség. Ne feledkezzünk hát el a valódi életünkről. Lehet, hogy zajlik a harc a politikai uralomért. Ez természetes. Ez a harc folyik. Pont, mint a kurukṣetrai csata során: egyazon család két ága harcolt a hatalomért. Bár harcoltak egymással, ugyanakkor nem veszítették el a Kṛṣṇa-kultúrát. Ez a lényeges szempont. Ugyanígy, India hatalmas kultúrával, háttérrel, védikus kultúrával, vagyis Kṛṣṇa-kultúrával rendelkezik. A védikus kultúra Kṛṣṇa-kultúrát jelent, a Kṛṣṇa-kultúra pedig ugyanaz, mint a védikus kultúra. Vedaiś ca sarvair aham eva vedyam (BG 15.15). A Veda vagy a Vedānta tanulmányozása tehát Kṛṣṇa megértését jelenti. Ez a célja. Vedaiś ca sarvair. A veda jelentése „tudás”, az anta jelentése pedig „vége”. Vedānta. Vyāsadeva, Śrīla Vyāsadeva adta át nekünk a Vedānta filozófiáját. Mi ennek a célja? Ezt a Bhagavad-gītā magyarázza el:

sarvasya cāhaṁ hṛdi-sanniviṣṭo

mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca

vedaiś ca sarvair aham eva vedyaṁ

vedānta-vid vedānta-kṛt ca aham

(BG 15.15)

Nagyon komolyan gondját kell viselnünk a Bhagavad-gītā kultúrájának. Ez India tulajdona. Bár a védikus kultúrát, a Bhagavad-gītā tanításait Bhārata-varṣa földjén beszélték el, nem egy bizonyos embercsoportnak, társadalmi osztálynak vagy országnak szól. Mindenkihez szól – manuṣyāṇāṁ sahasreṣu kaścid yatati siddhaye (BG 7.3) – különösen az emberi lényekhez. Az a kérésünk, hogy még ha harcolunk is egymás között a politikai hatalomért, miért kellene elfelejtenünk valódi kultúránkat, a védikus kultúrát, a Kṛṣṇa-tudatot? Ez a kérésünk. Az összes fontos személynek, a társadalom vezetőinek el kellene fogadnia ezt a védikus kultúrát, a Kṛṣṇa-tudatot, és nem csak a saját hazájában, hanem az egész világon hirdetni. (kihagyás) Ha nem fogadjuk el, az nagy kockázattal jár. Ezt a Bhagavad-gītā jelenti ki:

aśradaddhānāḥ puruṣā

dharmasyāsya parantapa

māṁ aprāpya eva nivartante

mṛtyu-saṁsāra-vartmani

(BG 9.3)

Kṛṣṇa személyesen mondja. Alászáll, yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata, tadātmānaṁ sṛjāmy aham (BG 4.7), az emberi társadalom javáért. Mert dharmasya glānir. A dharma az emberi társadalomnak szól. A dharma nem a macskáknak és kutyáknak szól. Nekik nincs dharmájuk. A macskák vagy a kutyák társadalmában nincsenek vallási elvek vagy intézmények. Dharmeṇa hīnāḥ paśubhiḥ samānāḥ (Hitopadeśa). Ezért amikor az emberi társadalomból eltűnik a dharma, akkor állati társadalommá válik. Többé már nem emberi társadalom.

És hogy mi ez a dharma, erről már sokszor beszéltem. Dharmaṁ tu sāksād bhagavat-praṇītam (SB 6.3.19). A dharma az Istenség Legfelsőbb Személyiségének törvényét vagy szavait jelenti. Ez a dharma. Ez a dharma rövid értelmezése. „Ezt tedd, ezt ne tedd.” Ahogyan a kormány is törvényeket ad számunkra: „Jobbra tarts.” Ez a törvény. Bár a „jobbra tarts” nagyon egyszerű dolog, ez a törvény. Ugyanígy, amit Kṛṣṇa mond . . . Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ha megfelelően kihasználjuk ezt a hatalmas áldást, az emberi létformát, akkor dharmīvá válunk, és az életünk sikeres lesz.

Amit Kṛṣṇa mond, egyáltalán nem nehéz. Még egy gyermek is végre tudja hajtani. Mit mondott Kṛṣṇa? Man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru (BG 18.65). Nagyon egyszerű dolog. Kṛṣṇa azt mondja: „Gondolj mindig rám.” Mi ebben a nehéz? Még egy gyermek is képes Kṛṣṇára gondolni. Ha elmegy a templomba és a szülei megmagyarázzák neki, hogy „itt van a mūrti, Kṛṣṇa,” akkor lenyűgözi a látvány. Megérti: „Itt van Kṛṣṇa”, mert egyszerű a gondolkodása. Ezért képes Kṛṣṇára gondolni: „Elmentem a templomba. Láttam Kṛṣṇát, nagyon szépen fel volt öltöztetve és díszítve. Nagyon finom ételt ajánlottak fel, és megkaptam a prasādamot.” Mi ebben a nehéz? Man-manā bhava mad-bhakto. És ha rendszeresen meglátogatjuk Kṛṣṇát a templomban és emlékezünk rá, bhaktává válunk. Nem kell bölcsészdiploma ahhoz, hogy bhakták legyünk, és nagyon művelt tudósnak sem kell lennünk hozzá. Mert ez a tudás vége. Vedaiś ca sarvair aham eva vedyam (BG 15.15). Ha egyszerűen megértjük Kṛṣṇát, az összes védikus tudásunk tökéletes lesz. Ārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim (Nārada Pañcarātra). Ha megértjük Harit, Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tapasā tataḥ kim, akkor mi szükség tapasyára? Már elértük a tapasya eredményét.

Mert Kṛṣṇát nem olyan könnyű megérteni.

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu

kaścid yatati siddhaye

yatatām api siddhānāṁ

kaścid vetti māṁ tattvataḥ

(BG 7.3)

Kṛṣṇa megértéséhez hatalmas tapasyára van szükség. Ez kétségtelen. Ha azonban valamiképpen megértettük Kṛṣṇát, akkor ārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim (Nārada Pañcarātra). Többé már nincs szükség tapasyára. Már elértük az életünk végső célját. És nārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim. Ha hatalmas vezekléseket, lemondásokat végeztünk, de nem tudjuk, ki Kṛṣṇa – akkor az egész hiábavaló időpocsékolás. Nārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim. Mi az értéke a tapasyánknak? A lényeget nem értjük. Tehát ārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim, nārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim, antar bahir yadi haris tataḥ kim. Ha megtanultuk ezt a négy alapelvet, ahogy Bhagavān tanította nekünk, man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru . . . (BG 18.65). Nagyon egyszerű dolog. Antar bahir, belül és kívül, ha megtanultunk Kṛṣṇára gondolni, antar bahir yadi haris tapasā, akkor mi értelme a tapasyának? Már elértük. Mivel állandóan, kívül és belül Kṛṣṇára gondolunk. És nārādhito yadi haris. Antar bahir yadi haris tapasā tataḥ kim. Ha viszont nem tanultuk meg annak művészetét, hogy kívül és belül Kṛṣṇára gondoljuk, akkor mi értelme az ún. tapasyánknak?

Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát nagyon könnyű. Ha nem tudjuk széles körben, közösségileg bemutatni, egyénileg akkor is mindenki megtanulhatja és elfogadhatja a védikus bölcsességet. Bárki, még egy gyermek is. Man-manā bhava mad-bhakta. És mi az eredménye? Az eredmény mām evaiṣyasi asaṁśayaḥ (BG 18.68). Aki ezt csinálja, ő asaṁśaya, „Kétségkívül eljutsz Hozzám.” Ez az élet célja, hogy miként térjünk haza, vissza az Istenséghez. Nem pedig az, hogy itt csatlakozzunk az agarak versenyéhez. Az életnek nem ez a célja. Ez nem fog minket boldoggá tenni, senkit nem fog boldoggá tenni.

prakṛteḥ kriyamāṇāni

guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ

ahaṅkāra-vimūḍhātmā

kartāham iti manyate

(BG 3.27)

A természet törvényei nagyon szigorúan működnek. Nem lehet kikerülni őket.

daivī hy eṣā guṇamayī

mama māyā duratyayā

mām eva ye prapadyante

māyām etāṁ taranti te

(BG 7.14)

Ezek a dolgok tehát jelen vannak. Számos verset tudnék idézni ezzel kapcsolatban. De a Kṛṣṇa-tudat nagyon könnyű, és mindenkinek Kṛṣṇa-tudatossá kellene válnia. Ez az élet célja. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ (SB 7.5.31). Hiába próbáljuk kívülről megváltoztatni a dolgokat, ez soha nem fog beteljesülni. Durāśayā. Ez hiú remény. Nem cselekedhetünk függetlenül, mert teljes mértékben māyā karmaiban vagyunk. Bhrāmayan sarva-bhūtāni yantrārūḍhāni māyayā (BG 18.61). Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe arjuna tiṣṭhati. Kṛṣṇa azt mondja: „Kedves Arjunám, Īśvara, a Legfelsőbb Úr mindenkinek ott van a szíve mélyén.” Nem a távolban van. És figyel. Az Upaniṣadokban az áll, hogy két madár ül egy fán. Az egyik a gyümölcsöket eszi, a másik figyeli. A figyelő madár Kṛṣṇa, a gyümölcsöket fogyasztó madár pedig a jīvātmā.

Kṛṣṇa annyira kedves, hogy állandóan velünk együtt él, hogy arcunkat felé fordítsuk. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe arjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Mi a dolga? Egyszerűen várja, hogy mikor fordítjuk arcunkat felé. Ez a dolga. De sajnos mi nem akarjuk Kṛṣṇát. Olyasmit akarunk, ami nem Kṛṣṇa. Ez a betegségünk. Kṛṣṇa mégis megadja nekünk a lehetőséget. Bhrāmayan sarva-bhūtāni yantrārūḍhāni māyayā (BG 18.61). Kṛṣṇa megadja nekünk az értelmet, mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca (BG 15.15), hogy „Szerves részem vagy. Miért gürcölsz olyan keményen ebben az anyagi világban? Jöjj Hozzám. Tőlem minden védelmet megkapsz.” Ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi (BG 18.66). Kṛṣṇa készen áll. De mi nem vagyunk hajlandók rá. Ilyen makacsok vagyunk. Mit tesz ilyenkor Kṛṣṇa? Ő a szerető atya. „Rendben van, akkor mit szeretnél csinálni?” „Ezt és ezt akarom csinálni.” „Rendben van.” Bhrāmayan sarva-bhūtāni yantrārūḍhāni māyayā (BG 18.61). Azonnal utasítja a prakṛtit – mayādhyakṣena prakṛteḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10)—„Ez az élőlény ilyen és ilyen testet akar. Adj neki olyan testet.” Yantra. Ezt nevezik yantrának. Egy gép. Ez a test a gép. És ezért vándorolunk egyik testből a másikba, yantrārūḍhāni māyayā. Ez a dolgunk.

Ha tehát most egy yantrában, egy Mercedes gépkocsiban ülök, és tegyük fel, hogy a következő életemben másik yantrát kapok, például egy négylábú kutya testét, akkor mi haszna az ilyen, létért folytatott küzdelemnek? Mégis ezt csináljuk. Ezért figyelmeztet bennünket Kṛṣṇa, aśraddhadhānāḥ puruṣā dharmasyasya parantapa mām aprāpya. „Az élete célja az volt, hogy elérjen Engem” mondja Kṛṣṇa, „de mivel nem hallja, amit mondok neki, az eredmény az lesz, hogy mām aprāpya nivartante, ismét visszatér, mṛtyu-saṁsāra-vartmani. Ez az anyagi világ azt jelenti, hogy megszületünk és meghalunk. Ezt nevezik úgy, hogy mṛtyu-saṁsāra-vartmani. Most indianak születtem, vagy brāhmaṇának, vagy valami hasonlónak. A következő életemre vonatkozóan azonban nincs semmi garancia. Kṛṣṇa nem mondja, hogy lenne garancia. Kṛṣṇa azt mondja, tathā dehāntara-prāptiḥ: testet kell váltanod. Tathā dehāntara-prāptiḥ dhīras tatra na muhyati (BG 2.13).

A mi kérésünk tehát az, hogy ez a hatalmas tudomány . . . az emberi társadalom javára, az élet problémáinak megértése, ezeknek a megoldása, az élet legnagyobb sikerének elnyerése érdekében . . . ez benne van a Bhagavad-gītāban. Miért kellene elhanyagolnunk ezt? Mi az oka ennek? Más dolgok történhetnek – ez a politikai küzdelem, vagy más fajta harc. Harc. Ez a harc világa. Āgamāpāyino 'nityaḥ tams titikṣasva bhārata. Mātrā-sparśās tu kaunteya śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ (BG 2.14). Ez a śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ világa. Ez elkerülhetetlen. Tehát tāṁs titikṣasva bhārata. Egyszerűen próbáljuk elviselni. Caitanya Mahāprabhu ugyanezt mondja:

tṛṇād api sunīcena

taror api suhiṣṇunā

amāninā mānadena

kīrtanīyaḥ sadā hariḥ

(CC Adi 17.31)

Türelmesebbnek kell lennünk az úton heverő fűszálnál és béketűrőbbnek a fáknál. Így kell mindent elviselnünk, ami az anyagi világban történik. A türelem nem jelenti azt, hogy szükségtelenül szenvedünk. Amennyire lehetséges, igyekezzünk küzdeni, de ne feledjük a valódi feladatunkat. Ez az emberi élet. A valódi feladatom az, hogy Isten szerves része vagyok. Mamaivāṁśo jīva-bhūta (BG 15.7). Valahogyan belezuhantam ebbe az anyagi állapotba. Egy bengáli költő így énekelt: anādi-karama-phale paḍi, bhavārṇava-jale, tarivāre na dheki upāya. „Valamiképpen belezuhantam az anyagi óceánba, és küzdök az életben maradásért.” Caitanya Mahāprabhu ezért így imádkozik . . . Nem anyagi javakért fohászkodik. Arra tanít bennünket: na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ kavitāṁ vā jagadīśa kāmaye (CC Antya 20.29, Śikṣāṣṭaka 4): „Uram, Jagadīśa, nem vágyom anyagi boldogságra vagy vagyonra,” na dhanaṁ na janam, „vagy kiváló követőkre,” na sundarīṁ kavitām, „vagy szép feleségre.” Ezek a karmīk igényei: „Vagyon kell, magas pozíció kell, gyönyörű otthon kell és csodaszép feleség.” De Caitanya Mahāprabhu megtagadja ezeket. Azt mondja, na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ kavitāṁ vā jagadīśa kāmaye. Még a muktira sem vágyik. Mert a következő sorban azt mondja, mama janmani janmanīśvare bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi (CC Antya 20.29, Śikṣāṣṭaka 4): „Életről-életre hadd maradjak pusztán a Te bhaktád.”

ayi nanda-tanuja kiṅkaraṁ

patitaṁ māṁ viṣame bhavāmbudhau

kṛpayā tava pāda-paṅkaja-

sthita-dhūlī-sadṛṣaṁ vicintaya

(CC Antya 20.32, Śikṣāṣṭaka 5)

Olyan hatalmas mennyiségű tudás áll rendelkezésünkre az élet céljának eléréséhez. Ez India. Miért kellene elhanyagolnunk? Miért válnánk olyan ostobákká, hogy elfeledkezzünk a valódi életcélunkról és belebonyolódjunk a lidércfényhez hasonló, létért folytatott küzdelembe, ami soha nem lehet sikeres? Mi az oka ennek a téves létszemléletnek? Legalább a Kṛṣṇa-tudat intézménye működjön Indiában, hogy ne csak az indiaiak, hanem minden más országból eljöjjenek és megtanulják, mi a Kṛṣṇa-tudat. (taps) Ezt tehát már elmagyaráztuk. Próbáljuk fejleszteni ezt az intézményt Bombayban. Bombay India legkiválóbb városa, és az emberek is nagyon fejlettek, felvilágosultak. Működjünk hát együtt és fejlesszük ezt az intézményt az egész emberi társadalom javáért. Ez a célunk. Ez nem csupán egy adott vallási közösséghez, hitvalláshoz vagy társadalmi osztályhoz szól. Manuṣyāṇāṁ sahasreṣu (BG 7.3). Az emberi társadalomhoz szól, és megkaptuk az emberi test nyújtotta lehetőségeket. Egy bengáli költő így énekel: hari hari biphale janama goṅāinu. Manuṣya-janama pāiyā, rādhā-kṛṣṇa nā bhajiyā, jāniyā śuniyā viṣa khāinu. „Uram, eltékozoltam ezt az értékes életet, az emberi létformát, mert nem fogtam bele a Kṛṣṇa-tudatba.”

Ha tehát nem vesszük komolyan a Kṛṣṇa-tudatot ebben az emberi létformában, akkor tudnunk kell, hogy tudatosan mérget iszunk. Ne hanyagoljuk el. Próbáljuk megérteni. A tudományon, a filozófián, a śāstrán, a tudáson alapul. Nem holmi vak hit. Készen állunk rá, hogy válaszoljunk a kérdéseikre. A módszer roppant egyszerű; még egy gyermek is képes használni. Nem arról van szó, hogy mi találunk ki valamit. A śāstra szentesíti. Kaler doṣa-nidhe rājann asti hy eko mahān guṇaḥ (SB 12.3.51). Ezt Śukadeva Gosvāmī mondja Mahārāja Parīkṣitnak. A Kali-yuga hátrányairól beszél. Olyan, akár az óceán. Kaler doṣa-nidhe rājann hy asti eka mahān . . . de van egy hatalmas előnye, mondja Śukadeva Gosvāmī. Mi az? Kīrtanād eva kṛṣṇasya mukta-saṅgaḥ paraṁ vrajet (SB 12.3.51). Ha a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát zengjük, megszabadulunk minden szennyeződéstől és hazatérünk, vissza Istenhez.

Nagyon szépen köszönöm.

Tamāla Kṛṣṇa: Néhány ember szeretne kérdezni. Szeretnél válaszolni ezekre?

Prabhupāda: Hmm?

Tamāla Kṛṣṇa: Nincs rá szükség? Kīrtana?

Prabhupāda: Nem tudják. Hare Kṛṣṇa. Nagyon szépen köszönöm. Jaya.

Girirāja: Mindenkit meghívunk, hogy maradjon . . . (kihagyás) (vége)