Category:HU/680814 - Lecke SB 07.09.10-11 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (a Govindam imákat énekli, a bhakták válaszolnak)

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.29)

veṇuṁ kvaṇantam aravinda-dalāyatākṣam-

barhāvataṁsam asitāmbuda-sundarāṅgam

kandarpa-koṭi-kamanīya-viśeṣa-śobhaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.30)

advaitam acyutam anādim ananta-rūpam

ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca

vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.33)

Nagyon szépen köszönöm.

(szakadás)

manye tad-arpita-mano vacanehitārtha-

prāṇaṁ punāti sa kulaṁ na tu bhūri-mānaḥ

(SB 7.9.10)

Nos, pusztán azzal, hogy büszkévé válunk arra, „milyen sok anyagi dologgal rendelkezem”, senki sem veheti fel a versenyt Kṛṣṇával. Ez nem lehetséges. Anor aṇīyān mahato mahīyan (Kaṭha Upaniṣad 1.2.20). Ha hasonlóságot keresünk Kṛṣṇával, úgy találjuk, Ő nagyobb a legnagyobbnál. Akárcsak általánosságban a transzcendentalisták, akiknek van fogalmuk a Brahmanról. Mi az a Brahman? Bṛhatvāt bṛhaṇatvāt iti brahma. A bṛhat jelentése, a hatalmas. Isten hatalmas. Brahman, a hatalmas. Senki sem lehet hatalmasabb. Bṛhatvāt bṛhaṇatvāt. És a Brahman korlátlanul kiterjedhet. Mint a sarvaṁ khalv idaṁ brahma (Chāndogya Upaniṣad 3.14.1)

Amit látsz, Brahma(n*) kiterjedése. Parasya brahmaṇaḥ śaktir (Viṣṇu Purāṇa 1.22.53). Bármit is látunk, a megnyilvánulást, a kiterjedést, az a Brahman. Lehet bizonyos elképzelésed az égről, de az ég, amit látsz, az a teljes égboltnak, a Brahman égboltnak egy nagyon apró törése... töredéke.

A Brahman tehát rendkívül hatalmas, és a Brahman ki is terjedhet. Bṛhatvāt. Azt, ami nagyobb a legnagyobbnál, és ami korlátlanul kiterjedhet, Brahmannak nevezik. Ám a Bhagavad-gītāban olvashatjuk, Kṛṣṇa azt mondja: brahmaṇo 'haṁ pratiṣṭha (BG 14.27), „Én vagyok a Brahman menedéke. A Brahman rajtam nyugszik.” Nos, ki a nagyobb? Kṛṣṇa vagy a Brahman? A Bhagavad-gītāban ezt találjuk: brahmaṇo 'haṁ pratiṣṭha.

Akárcsak a napsütés. A napsütés az egész univerzumban eloszlik. A védikus tudás szerint a nap(sütés) az egész univerzumban szétszórja fényét, és a csillagok vagy a holdak csillognak, mivel a nap visszaveri őket (mivel a nap fénye visszaverődik azokról*). A Bhagavad-gītāban ezt találhatjuk: nakṣatrāṇām aham śaśi (BG 10.21). Kṛṣṇa azt mondja, „A sok csillag közül Én vagyok a Hold.” Ez azt jelenti, hogy a holdak és a csillagok ugyanabba a kategóriába tartoznak. Ahogy a Hold (fénye*) a Nap visszatükröződése, úgy a csillagok (fénye*) is a Nap visszatükröződései.

Szóval, ez a ragyogás, amit láthattok, az egész univerzumra kiterjed. És aki e ragyogás, e ragyogó napsütés elé kerül, az csillog. Ahogy néha láthattok egy repülőgépet nagyon magasan száguldani az égen. Amint a napsütés visszatükröződik róla, csillogni kezd. Tehát, minden, ami a napsütéssel érintkezik, csillog.

A napsütés tehát az egész univerzumra kiterjed, de hol található a napfény többi része? A Nap bolygóban. A Nap bolygó, láthatod, az ég egyik részén található. Mivel azonban a Nap bolygó az ég egyik részén található, azt jelenti-e ez, hogy a napsütés a Napnál is hatalmasabb? Nem. Hasonlóképpen, a Brahman is lehet nagyon nagy. Ehhez nem fér kétség. Ám a Brahman ragyogása Kṛṣṇán nyugszik. Ezt a Brahma-saṁhitāban megtalálod (énekel):

yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi-

koṭiṣv aśeṣa-vasudhādi-vibhūti-bhinnam

tad brahma niṣkalam anantam aśeṣa-bhūtaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.40)

Yasya prabhā: „A Legfelsőbb Urat, az elsődlegeset, az elsőrangú Urat, Govindát imádom.” Miért? Yasya prabhā prabhavato: „Akinek testi fényében vagy ragyogásának kiterjedésében, a jagad-aṇḍa-koṭi által sok-sok millió és trillió univerzum jön létre abban a brahmajyotirban.” Pontosan úgy, ahogy a napsütésben, a ragyogásban bolygók milliói és trilliói helyezkednek el, hasonlóképpen Kṛṣṇa ragyogásában, a testi ragyogásban univerzumok milliói és trilliói helyezkedenk el.

Yasya prabhā prabhavato. Testi ragyogásának kiterjedése következtében milliónyi és trilliónyi univerzum jön létre. Viszont, ha magától értetődőnek vesszük, hogy minden csillag egy univerzum – nem. A védikus irodalom szerint ez nem elfogadott. Ugyanakkor minden egyes univerzumban bolygók milliói és trilliói vannak. Yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi-koṭiṣv aśeṣa. Az aśeṣa jelentése: nincs vége. Millió és trillió számuak, de itt az áll, aśeṣa. Az aśeṣa jelentése: nem vehető számba.

Aśeṣa-vasudhādi. A vasudhā olyan bolygót jelent, ahol élőlények lakhatnak. Ez a vasudhā jelentése. Nincs olyan bolygó, ahol ne lennének valamilyen élőlények. Minden bolygó tele van élőlényekkel. Vasudhādi-vibhūti-bhinnam. Ugyanakkor minden bolygó egy meghatározott módon különösen fenséges. Ahogy láthatjátok, a Hold bolygó is különösen fenséges egy bizonyos tulajdonsága miatt: nagyon hideg. Hasonlóképpen, a Nap bolygónak is van egy sajátos tulajdonsága: nagyon forró. Szóval, minden bolygónak más és más a sajátossága. Vasudhādi-vibhūti-bhinnam.

Ilyen tehát a teremtés. Sarvam idam. Ezért a védikus utasítás, sarvaṁ khalv idaṁ brahma (Chāndogya Upaniṣad 3.14.1): „Nincs más semmi a Brahmanon kívül.” Ám a Māyāvādī filozófusok nem fogadják el a változatosságokat. A változatosságokat hamisnak tekintik. Mi, vaiṣṇava filozófusok, nem hamisnak fogadjuk el a változatosságokat, hanem átmenetinek. Ez a különbség. Valójában ez így van. Akárcsak a tested. Nos, ha azt mondom: „A tested hamis. Hadd öljelek meg”, egyetértesz-e? Akkor miért kéne hamisnak nevezned? Ha hamis, akkor ne törődj azzal, hogy megölik-e vagy otthagyják. Nem, nem hamis. A Māyāvādī elmélete a brahma satyaṁ jagan mithyā. ...jagat, azt mondják, ez az anyagi világ hamis. Mi nem azt mondjuk, hogy hamis; átmeneti. Ez a valódi befejezés ... vagyis terminológia, hogy nem hamis.

Mivel átmeneti, ezért a lehető legjobban kell kiaknáznunk ezt az átmeneti testet. Ne tartsd hamisnak. Akárcsak a vonat... erről nincs tapasztalatod a hazádban. Indiában van róla tapasztalatunk. Amikor a postavonat egy kicsit tovább vesztegel... az indiai emberek hozzászoktak a napi fürdéshez. Azonnal kihasználják ezt a helyzetet, és nekikezdenek fürödni. És rengeteg vízcsap van az állomáson, és mindegyik csap foglalt. Szóval, a lehető legjobban kihasználni. Mivel az jut eszükbe: "Van egy fél óránk, szóval, csináljuk végig rendesen." Miután megfürödtek, az egész napi utazás kellemes.

Hasonlóképpen, ez a test sem hamis. Nem csak ez a test; minden anyagi. Nem tartjuk hamisnak. Átmenetinek vesszük. És mivel átmeneti, hogyan kéne a legjobb célunkra kihasználni? Akárcsak a postavonat utasai, ők a félórás időt fürdésre használják fel. Hasonlóképpen, habár ez a test átmeneti, a legjobb célra használhatjuk fel. Mi a legjobb cél? Kṛṣṇa megvalósítása. Ha ezt az átmeneti testet a Kṛṣṇa-tudat megértésére tudjuk felhasználni, és megszilárdulhatunk ebben a Kṛṣṇa-tudatban, az a rossz üzlet legjobb hasznosítása.

Prahlāda Mahārāja ezért mondja ebben a versben: prāṇaṁ punāti sa-kulam (SB 7.9.10). Aki Kṛṣṇa-tudatban él - aravinda-nābha pādāravinda, Kṛṣṇa vagy Viṣṇu lótuszlábai -, az megtisztítja önmagát és családját is. Megtisztítja egész családját. Néha a vaisnava, aki a faluban született, megtisztítja az egész falut. Ezek a kijelentések hiteles szentírásokban találhatók.

Nos, eltekintve a falutól, egy családban született vaiṣṇava a legjobb szolgálatot tudja nyújtani családjának, mert megtisztítja. Sa-kulam. Ősei és elődjei serege, mindenki megtisztul. Na tu bhūrimānaḥ. De az, aki pusztán csak arra büszke, hogy brāhmaṇa családból származik, és még ha rendelkezik is egy brāhmaṇa minden jó tulajdonságával, ám, ha egyszerűen csak büszke rá, akkor nem fordította a képességeit a Kṛṣṇa-tudat megértésére. Őrá Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy haszontalan.

Nála csak az jobb, aki mindenét odaadta, prāṇair arthair dhiyā vācā (SB 10.22.35). A „minden” jelentése: a testem, az elmém, a szavaim. Szolgálhatlak benneteket a szavaimmal, ahogyan én is szolgállak titeket. Valaki szolgálhat az elméjével, valaki szolgálhat a testével. Szóval, mindent Kṛṣṇa-tudatban kell lekötni. Akkor ő dicsőséges. Dicsőséges. Jobb annál a személynél, mint aki pusztán csak materialista képzettséggel rendelkezik és büszke anyagi képességeire és elsajátított képességeire, ugyanakkor nem aravinda-nābha, nem Viṣṇu szolgálatában áll.

Nos, valaki megkérdezheti: „Mi ebből a haszon? Tegyük fel, hogy készen állok arra, hogy az életemet, az elmémet, a szavaimat, a vagyonomat és mindent az Úr szolgálatába állítsak. Mi ebből a hasznom? Fizetésképtelenné válok, mert mindent Kṛṣṇának adok. Akkor mi marad nekem?” Prahlāda Mahārāja nagyon... Kṛṣṇa yei bhaje sei baḍo catur. Bárki, aki Kṛṣṇa-tudatban van, nagyon intelligens. Ez tehát a válasz erre a kérdésre.

Mert a következő kérdésnek így kellene szólnia: "Tegyük fel, bármit is kapok, hajlandó vagyok mindent Kṛṣṇa szolgálatába állítani. Akkor mi ebből a hasznom?" Mivel mindig a profit érdekel minket. Ennek így kell lennie. Egyetlen intelligens ember sem tehet semmit profit nélkül. De nem tudják, mi a haszon belőle.

Prahlāda Mahārāja egy másik helyen erre is válaszol: na te viduḥ svārtha gatiṁ hi viṣṇum (SB 7.5.31). Az ostoba emberi társadalom nem tudja, hogy az igazi hasznuk a Kṛṣṇa-tudat. A Viṣṇu- vagy Kṛṣṇa-tudat ugyanaz. Durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ. Megpróbálnak hasznot húzni a külvilágból. Azt hiszik, hogy "Azzal fogok szert tenni haszonra, hogy nagyon nagy üzletember leszek", akárcsak Ford, Rockefeller és még sokan mások; a mi hazánkban Birla. Nem. Durāśayā. Ez a te... hogy is mondják, durāśayā? A soha be nem teljesülő remény. Hogy mondják ezt magyarul?

Bhakta: Hiányzik?

Prabhupāda: Hogyan...?

Bhakta: Hiányzik?

Prabhupāda: Nem. A remény. Tegyük fel, hogy remélsz valamit, de soha nem fog beteljesülni. Hogy mondjuk ezt?

Bhakta: Frusztráció.

Bhakta: Álmok?

Prabhupāda: Nem. Utópikus, igen. Ez a pontos szó. Gondolkodsz valamin, légvárat építesz. Szóval, a Bhāgavatam azt mondja, hogy durāśayā, utópikus elmélet (kuncog). Ő azon gondolkodik, hogy „nagyon naggyá válok ezzel az üzlettel, vagy… ezzel a képzettséggel”, vagy ezzel, vagy azzal. Oly sok mindennel. Mindenkinek saját terve van. Ám a Bhāgavatam azt mondja, durāśayā, „Ez utópikus.” Miért választották ezt az utópiát? Annyira képzettek, annyira gazdagok, szépek és intelligensek. Miért a durāśayā, az utópia? Mert bahir-artha-mānina (SB 7.5.31): mert az a külső energiát választották az alapjuknak.

Szóval, mért hibás ez? Mert a külső energia maga is átmeneti. A Māyāvādī filozófia hamisnak nevezi, de mi átmenetinek mondjuk. Szóval, milyen haszon származik az átmeneti teljesítményből? Pont mint… sok példa van erre. Kennedy elnök nagy erőfeszítések árán lett elnök. Ideiglenesen. A posztja ideiglenes, mondjuk öt vagy négy évig tart. Ám az emberek mégis rengeteg energiát fektetnek bele.

És még ha elnök is, ha valami baj van valakinek a fejében, megöli. Nos, ez nem utópikus-e? Az energiáját önmegvalósításra kellett volna fordítania: „Mi vagyok én?” De ha valaki az energiáját egy utópikus pozíció betöltésére pazarolja, ami bármikor véget érhet, vajon az nem utópikus-e?

Ezért mondja a Bhāgavatam, hogy nem ismerik az önérdeküket. Bahir arthaḥ maninaḥ, „a külső energia magával elragadja”. Na te viduḥ svārtha gatiṁ hi viṣṇum durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ. Vajon miért vannak ennyire elragadtatva?

andhā yathāndaiḥ upanīyamānās

te 'pīśa-tantryām uru-dāmni baddhāḥ

(SB 7.5.31)

Mert gazember vezetőket követnek. A vezetésük andha. Az andha vakot jelent. És a vak vezetést követik. Ők maguk is vakok. Miért vakok? Nem látják a jövőt. Nem tudják, mi fog történni... mert nem értik, hogy "én örökkévaló vagyok". Ez az átmeneti test csak egy villanás az életemben. Olyan sokszor változtattam már meg a testemet. Ahogy ebben a jelenlegi létben is rengetegszer változtattam a testemet a gyermekkoromtól egészen öregkoromig, ehhez hasonlóan cserélem a testemet én is.

Ez az élet, ez a test átmeneti. Durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ. Andhā, és nem látom a jövőmet; ezért vak vagyok. És a vezető, aki engem vezet, ő is vak. Szóval, egy vak ember vezet más vakokat, mi az eredménye? Az eredménye katasztrofális. Ezért a sok nagyszerű vezető, politikus, tudós, oktató ellenére az eredmény problematikus. Az egész világ tele van problémákkal. Nem tudják, mi az érdekük. Az érdekük a Kṛṣṇa-tudat. Erről mit sem tudnak.

A Kṛṣṇa-tudat tagjainak az a feladata, hogy ezt hirdessék. Caitanya Mahāprabhu ezért rendelte el: yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa upadeśa (CC Madhya 7.128): Bárkivel is találkoztok, a feladatotok pusztán annyi, hogy próbáljátok meggyőzni őket az Úr Kṛṣṇának a Bhagavad-gītāban adott utasításairól. Ez az emberiségnek tett legjobb szolgálat. Prahlāda Mahārāja tehát ezt mondja:

naivātmanaḥ prabhur ayaṁ nija-lābha-pūrṇo

mānaṁ janad aviduṣaḥ karuṇo vṛṇīte

yad yaj jano bhagavate vidadhīta mānaṁ

tac cātmane prati-mukhasya yathā mukha-śrīḥ

(SB 7.9.11)

Ez nagyon szép. A kérdés tehát lehetne ez: „Mivel mindent fel kell ajánlani Kṛṣṇának, ez azt jelenti-e, hogy Kṛṣṇa a gazdagságomra vágyik? Mert kemény munkával rengeteg pénzt gyűjtöttem össze, és Kṛṣṇa olyan okos, hogy megpróbálja elvenni tőlem?” Igen. (nevet) Igen, ez tény.

Kṛṣṇa azt mondja a Bhāgavatamban, hogy yasyāham anugṛhnāmi hariṣye tad dhanaṁ śanaḥ (SB 10.88.8). A Pāṇḍavák Kṛṣṇa barátai voltak, és számos nehézségbe kerültek. Elragadták a királyságukat, megsértették a feleségüket, az erdőben kellett élniük feladva a királyságot – számos nehézség. A másik fél, az unokatestvérei felgyújtották a házukat. Yudhiṣṭhira Mahārāja volt az idősebb, a Pāṇḍavák legidősebb testvére...

Gyakorlatilag ezt a kérdést Parīkṣit Mahārāja tette fel Śukadeva Gosvāmīnak. A kérdés az volt, hogy Viṣṇu, vagyis Nārāyaṇa, Ő a legfelsőbb fenségekkel rendelkező, a Lakṣmī-pati, a szerencse istennőjének férje. Szóval, Viṣṇu-bhaktái vagyis a Vaiṣṇavák miért szegényednek el? Miért ez az ellentmondás?

És az Úr Śiva hívei... Śiva a legszegényebb emberként tünteti fel magát. Még lakóháza sincs. Egy fa alatt él. És a felesége, Durgā ennek az univerzumnak a tulajdonosa. Ő is követi a férjét. Abba is beleegyezett, hogy egy fa alatt éljen. Soha nem panaszkodik: „Ó, kedves Śivám, te még házat sem építesz. Mire jó ez?” Ő is elfogadja. Ez azt jelenti, hogy nagyon... nyomorúságos, szegényes körülmények között élnek.

Parīkṣit Mahārāja kérdése tehát az volt, hogy azok, akik ezt a nyomorúságos Úr Śivát imádják – nem volt nyomorúságos, de ő ilyennek tüntette fel magát –, azok anyagi téren nagyon gazdaggá válnak. Nagyon szép birtokuk, nagyon kedves feleségük, nagyon finom ételük lesz. És a vaiṣṇavák, akik Viṣṇut imádják, a leggazdagabbat, Lakṣmī irányítóját, lakṣmī-sahasra-śata sevyamāṁ (Bs. 5.29), akinek nemcsak egy, hanem millió és milliárdnyi szerencse istennő áll a szolgálatában mindig, mint például a fényűző Kṛṣṇának és Viṣṇunak, akik tehát Viṣṇu és Kṛṣṇa imádói, miért szegényednek el?

Erre az ellentmondásra kérdezett rá Parikṣit Mahārāja Śukadeva Gosvāmītól, és Śukadeva Gosvāmī azt mondta, hogy... a nagy személyiség ezt a folyamatot vallja. Azt mondta: „Nem fogok válaszolni erre a kérdésre, de ugyanezt a kérdést tette fel nagyapád, Judhiṣṭhira Mahārāja az Úr Śrī Kṛṣṇának. És jobb közvetlenül Śrī Kṛṣṇa válaszát megismerni.”

Hasonló kérdés hangzott el. Mivel Judhiṣṭhira Mahārāja kicsit kételkedett abban, hogy „Engem Dharma-rājaként, a királyként, a megszemélyesített vallásként ismernek, mert soha nem hazudok, és az életem nagyon jámbor. Szóval... és a testvéreim, Arjuna és Bhīma, ők a legnagyobb harcosok. És a feleségünk, Draupadī, ő személyesen a szerencse istennője. Nos, mi így együtt vagyunk – a vallás, a szerencse istennője, a legnagyobb harcos – és mindenekelőtt a legnagyobb barát, Kṛṣṇa is velünk van. Miért vagyunk nehéz helyzetben?” – ez a kérdés hangzott el.

Kṛṣṇa... ezt a kérdést nem személyes hasznuk érdekében tette fel, csupán azért, hogy tanítson minket arról, hogy a Kṛṣṇa-tudatban néha nehézségekbe kerülhetünk, de ne essünk kétségbe. Legyünk eltökéltek. Meg kell ismernetek Kṛṣṇa kegyét. Miért? Kṛṣṇa azt mondja: yasyāham anugṛhnāmi hariṣye tad dhanaṁ śanayḥ (SB 10.88.8). Yudhiṣṭhirának így válaszolt: „Kedves Yudhiṣṭhirám, egy bhakta első próbatétele az, hogy amikor különleges kegyben részesítem, akkor elveszem az összes vagyonát.”

Miért? Miért pont ez a különleges kegy? Mert ez az anyagi ragaszkodás olyan hatalmas, hogy emiatt az ember nem mehet Kṛṣṇához. Bárki, aki Kṛṣṇa-tudatban él, s eközben anyagi élvezetre vágyik, Kṛṣṇa látja az ő ostobaságát. Ostobaságát. Bárki, aki fejlődik a Kṛṣṇa-tudatban, ne irigykedjen: „Ó, ő oly hatalmas. Oly gazdag. Olyan szép palotája van. Olyan szép felesége van. Nekem nincs semmim.”

Ne irigykedj. Mert ez egy teljesen más élet. Ne hagyd, hogy az anyagi gazdagság rabul ejtsen, még akkor sem, ha nagy nehézségekbe ütközöl. Mert te nem ez az anyagi test vagy. Te lélek vagy. A lelki síkon való fejlődésednek szilárdnak kell lennie. Erről a dologról majd részletesebben fogunk még beszélni. Letelt az idő. Prahlāda Mahārāja elmagyarázza majd, miért kell mindent felajánlani Kṛṣṇának. Erről majd a következő találkozón fogunk beszélni.

Nagyon szépen köszönöm. Kérdés van?

Haṁsadūta: Egy bhakta lehet nagyon szegény, de rendben van-e, ha valami Kṛṣṇának való dologra vágyik? Azt látja: „Ó, nincs semmink. Házra van szükségünk”, vagy valami hasonló. Miért nem gondolhatjuk… egy bhakta gondolkodhat-e így: „Miért ne vehetnénk mi is egy szép házat Kṛṣṇának, mint ezek az emberek”? Rendben van ez így?

Prabhupāda: A bhakta azt gondolja: „Miért ne lehetne nekünk is egy szép házunk?”

Haṁsadūta: Kṛṣṇa részére.

Prabhupāda: Ó, Kṛṣṇa részére lehet neki bármije. Az egy másik dolog. Nem a saját részére. Saját maga részére meg kell elégednie bármivel, amit Kṛṣṇa felkínál neki. Ez minden. De Kṛṣṇáért megpróbálhatja ... akárcsak Hanuman példája. Hanuman Rāvaṇával csatázott. Miért? Nem a saját érdekében. Nem azért harcolt Rāvaṇával, hogy elfoglalja Rāvaṇa királyságát, hogy ott király legyen. Nem. Rāmáért harcolt. Tehát, egy Kṛṣṇa-tudatú embernek arra kell törekednie, hogy mindent Rāmának adjon. Nem...

Ugyanakkor ő maga teljesen Kṛṣṇától függ, bármilyen pozíciót is töltsön be. Nem számít. Nincs abban a felfogásban él, hogy "Akár milyen...". Mindig boldog. Kṛṣṇa szolgálata annyira előnyös, hogy Kṛṣṇa szolgálatán kívül nincs más elképzelése arról, mi a boldogság. Akkor miért vágyna erre vagy arra? Természetesen nincs vágya, mert a vágyát már beteljesítette, Kṛṣṇa-tudatban él.

Ám akik azt hiszik, „Ha Kṛṣṇa-tudatossá válok, nagyon gazdag leszek, az egyik leggazdagabb ember leszek”, az az ő ostobaságuk. Ez azt jelenti, hogy nincs Kṛṣṇa-tudatban. Neki továbbra is fejlődnie kell. Ám valójában az, aki Kṛṣṇa-tudatos, maga a tudatosság annyira boldoggá teszi, hogy nem vágyik semmi többre. Maga a tudatosság a boldogság.

Ahaituky apratihatā (SB 1.2.6). Nincs más oka. Egy igazi Kṛṣṇa-tudatos ember nem valami más okból válik Kṛṣṇa-tudatossá. A Kṛṣṇa-tudat az ő célja. Ez a végeredmény; ez az eszköz. Nem eszköz valami más elérésére. A bhakti ilyen dolog. Ezért transzcendentális a bhakti. Nem anyagi, hogy... az anyagi világban egyvalamiért valami mást kapsz cserébe, de a lelki világban a törekvés és az eredmény azonosak. Valójában tehát annak, aki Kṛṣṇa-tudatban van, nincsenek ilyen vágyai.

Anyābhilāṣitā-śūnyam (Brs. 1.1.11). A pontos meghatározást a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban találod: anyābhilāṣitā-śūnyam. A śūnyam jelentése, teljesen mentesnek lenni minden más vágytól. Anyābhilāṣitā-śūnyaṁ jñāna-karmādy-anāvṛtam (CC Madhya 19.167). És a tudás vagy a gyümölcsöző cselekvés tevékenységei nem fedhetik őt be. Ānukūlyena kṛṣṇānuśīlanam. Pusztán Kṛṣṇa érdekében cselekedni: „Kṛṣṇa ezt akarja, én megteszem.” „Kṛṣṇa akarja ezt a harcot” – Arjuna megtette. Nem önmagáért.

Mindig emlékeznünk kell arra, hogy Arjuna nem önmagáért harcolt. A saját javára elutasította: „Ó, mihez kezdjek ezzel a királysággal, ha a testvéreimmel és a nagyapámmal kell harcolnom? Nem. Kṛṣṇa, bocsáss meg. Nem tudok harcolni.”

De amikor megértette, hogy a harcot Kṛṣṇáért kell megvívni, magára vállalta az összes felelősséget. Hasonlóképpen, egy Kṛṣṇa-tudatos személy a saját érzékkielégítésért nem törekszik semmire, hanem Kṛṣṇa szolgálatában az egész világért. Érthető? Igen.

Igen?

Vendég: Tegyük fel, ha bhakta lennék, és esetleg úgy próbálnék élni, mint Śiva, mivel a gazdagság nem vonz. Ám a probléma az, hogy egy ilyen országban a tél rendkívül hideg, és ha megpróbálnék úgy élni, mint Śiva, halálra fagynék. Szóval... (szakadás)

Prabhupāda: Megértettem. Megértettem. A Kṛṣṇa-tudat nem azt jelenti, hogy hamisan próbálkozol valamivel. A... akárcsak Arjuna. Arjuna megértette Kṛṣṇa filozófiáját, és ez nem azt jelenti, hogy meztelen fakír lett, elhagyta a harcteret, és ruhátlanul nekivágott a vándorlásnak. Erről van szó? Nem. Az egyetlen dolog az, hogy megváltoztatta a törekvését. A törekvése Kṛṣṇa érdekében zajlott.

Szóval, nem kell olyan lemondást vállalnod, hogy egy fa alatt kelljen élned, vagy feladd a ruhádat, meztelen legyél. Nem. Ez nem... félreértettél valamit. Rendesen kellene öltözködnöd, rendesen kellene enned, rendesen kellene dolgoznod – de nem a saját érdekedben, hanem Kṛṣṇa érdekében. Ez a lényeg. Ennyi az egész.

Nirbandhe kṛṣṇa-sambandhe

yukta-vairāgya ucyate

(Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255)

Ez a különbség a vaiṣṇava filozófia és a māyāvāda filozófia között. A māyāvāda filozófia azt mondja, hogy brahma satyaṁ jagan mithyā, „Ez a világ hamis, és a Brahman az igazság. Hadd mondjak le minden világi kapcsolatról, és próbáljak meg eggyé válni a Brahmannal.” Ez a māyāvāda filozófia.

Mi ezt nem mondjuk. Azt mondjuk, hogy mivel a Brahman a satya, az igazság, és mivel a világot a Brahman teremtette, ez is igazság. Ez is igazság. Pūrṇam idaṁ pūrṇam adaḥ pūrṇāt pūrṇam udacyate (Īśopaniṣad). Ez az Upaniṣad változata. A lényeg az, a māyāvāda és a vaiṣṇava (filozófia*) közötti különbség az, hogy ők nem ismerik a tulajdonjogot. Mi ismerjük a tulajdonjogot. Semmit sem fogadunk el úgy, hogy „Én vagyok a tulajdonos”. Ez tévedés. Ez māyā. Valójában... ha úgy veszem, hogy „Ez Kṛṣṇáé”, akkor felszabadulok. Csak próbáld megérteni. Itt ülsz. Tudod, hogy ez a lakás vagy ez a padlás valakié. Szóval, nincs semmi baj azzal, ha itt ülsz, itt hallgatsz. Viszont, ha úgy gondolod, hogy „Ez az enyém”, és ha valamit ki akarsz vinni belőle, akkor baj van.

Hasonlóképpen, ez a világ Kṛṣṇáé. Ha mindig tudatában vagy annak, hogy ez Kṛṣṇáé... akárcsak egy pénztáros a bankban. Tudja, hogy dollármilliók érkeznek hozzá, de tudja, hogy „Ez a banké. Én csak pénztáros vagyok.” Hasonlóképpen, te is foglalkozhatsz mindenféle világi dologgal, de ha a tudatodban ott van Kṛṣṇa, akkor szabad vagy.

Nikhileṣv apy avasthāsu

jīvan muktaḥ sa ucyate

(Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.187)

Ha valaki az élet minden helyzetében Kṛṣṇa-tudatos, ő mindig felszabadult. Őt nem érinti semmi.

Ez a Kṛṣṇa-tudat. A Kṛṣṇa-tudat nem arra tanít, hogy hamis lemondóvá válj. Mi értelme a lemondásnak? Végül is, van egy a tested. Hogyan tudsz lemondani róla? Akár alsóneművel takarod be, akár drága ruhával, be kell takarnod. Nos, ez a takaró is Kṛṣṇa tulajdona.

Szóval, abban a tudatban kell élnünk, hogy „Minden Kṛṣṇáé. Semmi sem az enyém.” Ez a valós tény. Ám az illúzió hatására elfogadjuk: „Ez az enyém”, „Ez az enyém”, „Ez az enyém”. Fel kell adnunk ezt a tudatot, és a Kṛṣṇa-tudatot kell elfogadnunk. Ezt hirdetjük. Világos?

Igen?

Mālatī: Swāmījī, nem értem azt, amikor azt mondod, hogy Kṛṣṇát vagyis Viṣṇut imádjátok. Nem értem, vajon Kṛṣṇa-e Viṣṇu vagy Viṣṇu-e Kṛṣṇa?

Prabhupāda: Igen. Kṛṣṇa... az élőlényeknek több kategóriája van. Kṛṣṇa is élőlény. Viṣṇu is élőlény. Te is élőlény vagy. Az Úr Siva is élőlény. Mindannyian azok vagyunk. Ám vannak kategóriák. Csakúgy, mint a te Montreal városodban, több százmillió ember él. De valakinek magasabb helyzetben van, mint a többinek. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa az eredeti élőlény. Govindam ādi-puruṣam. Az ādi-puruṣam jelentése: eredeti. És Belőle terjedt ki minden. Eko bahu śyāma. Ő maga sokká lett.

Néhányan közülük a Viṣṇu kategóriába tartoznak. A Viṣṇu kategória azt jelenti, hogy majdnem egyenlőek Kṛṣṇával. A Viṣṇu kategóriákat úgy becsülik, hogy Kṛṣṇa fenségének kilencvennégy százalékával rendelkeznek. A következő kategória a Śiva kategória. A Śiva kategória Kṛṣṇa teljes fenségének nyolcvannégy százalékával bír. A következő kategória a Brahmā kategória. Brahmā.

A Brahmā kategória jelentése, az élőlények, amikor tökéletesek, Kṛṣṇa fenségének hetvennyolc százalékát szerezhetik meg. Tehát, Kṛṣṇa száz százalékos, Viṣṇu vagy Nārāyaṇa kilencvennégy százalékos, az Úr Śiva nyolcvannégy százalékos, és mi, amikor tökéletesek vagyunk, hetvennyolc százalékosak vagyunk. Ez világos?

Mālatī: Nos, akkor nem értem, miért kéne imádni Viṣṇut, és nem Kṛṣṇát.

Prabhupāda: Hogyan?

Mālatī: Nem értem, akkor miért kéne Viṣṇuhoz fordulnod, és nem Kṛṣṇához, ha Kṛṣṇa magasabb rendű?

Prabhupāda: Te miért… te miért, úgy értem… gondoskodsz a saját gyermekeidről? Miért nem más gyerekeiről? Ők is gyerekek. Miért nem gondoskodsz róluk? Erre válaszolj?

Mālatī: Mert ezt a gyermeket nekem adták.

Prabhupāda: Szereted őt. Ennyi az egész. Hasonlóképpen, ha Kṛṣṇát szereted, az rendjén van. Ha Viṣṇut szereted, az is rendjén van. Ám nem érheted el ugyanazt az eredményt Kṛṣṇa és Viṣṇu szeretetével. Ezért az a te döntésed, hogy kit fogsz szeretni.

Kṛṣṇa száz százalékos, Viṣṇu pedig kilencvennégy százalékos. Tehát, ha a kilencvennégy százalékost akarod imádni vagy szeretni, az is majdnem Kṛṣṇa. De Kṛṣṇa száz százalékos, pūrṇam. Mattaḥ parataraṁ kiñcid asti dhanañjaya (BG 7.7).

A Bhagavad-gītāban olvashatod, hogy Ő a legfelsőbb.

ahaṁ sarvasya prabhavaḥ

mattaḥ sarvaṁ pravartate

iti matvā bhajante māṁ

budhā bhāva-samanvitāḥ

(BG 10.8)

„Én vagyok mindennek az eredete, beleértve Viṣṇut, Brahmát, Śivát, az élőlényeket, mindent.” Iti matvā. Szóval, intelligens személyek, ha szeretnem kell, miért ne szeretném a legnagyobb személyiséget, Kṛṣṇát, aki százalékosan tökéletes? Ez a te választásod. Ha a kilencvennégy százalékost választod, nincs semmi baj, de a legjobb, hogy miért ne választanád a száz százalékost.

Rendben van ez így? Még nem világos?

Mālatī: Ezt a részt értem. Amit nem értek, az az, hogy miért...

Prabhupāda: Miért?

Mālatī:...fogadnának e...miért fogadnának el kevesebbet, mint Kṛṣṇa?

Prabhupāda: Hogyan?

Mālatī: Miért fogadnál el kevesebbet, mint Kṛṣṇa? Ha Kṛṣṇa száz százalékos, miért fogadnál el kevesebbet?

Prabhupāda: Nem értem, amit mondasz. Miről van szó?

Haṁsadūta: Miért fogadna el valaki kevesebbet? Miért választaná valaki Viṣṇut, és nem Kṛṣṇát, ha tudja, hogy Kṛṣṇa száz százalékos, Viṣṇu pedig kilencvennégy százalékos?

Prabhupāda: Ezt én... ezt már megválaszoltuk. Miért ezt a gyereket szereted gyereket?

Mālatī: Nem, úgy értem... úgy értem, hogy...

Prabhupāda: Ez a te választásod.

Mālatī: Akkor azt szeretném tudni, ha Kṛṣṇát imádod és Kṛṣṇalokára mész...

Prabhupāda: Igen.

Mālatī: És ha Viṣṇut imádod, mi történik veled? Hová mész? Mi történik azokkal az emberekkel?

Prabhupāda: Ő Viṣṇulokára megy.

Mālatī: És az nem... örökkévaló az is?

Prabhupāda: Hogyan?

Mālatī: Örökkévaló az is?

Prabhupāda: Igen. Az is az. Bármely... bármely... bármely hely a lelki világban örökkévaló. Ha ez... ha ez a kérdésed... akár Viṣṇu bolygója, akár a Kṛṣṇa bolygója, mind a lelki világban vannak. Vagy a személytelen Brahman, az szintén a lelki világban van. Ha valaki bele akar olvadni a Brahman ragyogásba, az is a lelki világban van.

Valaki a Viṣṇu bolygókra akar menni, azok szintén a lelki világban vannak. És valaki erre a Kṛṣṇa bolygóra akar menni, az szintén a lelki világban van. Ugyanakkor még a lelki égben (az egekben*) is vannak különbségek. A lelki ég és az anyagi ég közötti különbség az, hogy a lelki égben minden örök, az anyagi égben pedig minden átmeneti. Ennyi az egész.

Ó, ilyen sokan (akartok kérdezni*)? Te, te.

Gurudāsa: Nem múlandó a brahmajyoti abból a szempontból, hogy vissza kell térni a Földre? Vissza az anyagi világba?

Prabhupāda: Brahmacārī?

Gurudāsa: Brahmajyoti.

Prabhupāda: Nem. A brahmacārī... (homályos)... a brahmajyoti jelentése: lelki ég. Ennek az anyagi égnek a jelentése, hogy a brahmajyoti-t anyagi felhő borítja. Valójában minden brahmajyoti. Olyan, mint a tiszta ég, viszont az ég egy részét néha felhő borítja. Csak egy részét. Az egész eget soha nem borítja ég (felhő*). Hasonlóképpen, egy részét, amelyet ez az anyagi közeg borít, anyagi világnak nevezik. Ez minden.

Igazából az eredeti ég lelki. Az eredeti ég napsütéssel teli, de a befedett rész azt jelenti, hogy nem látjuk a napsütést. A felhővel borított rész azt jelenti, hogy nem látjuk a napsütést. És hasonlóképpen, ez az anyagi ég azt jelenti, hogy nem láthatjuk a lelki ragyogást. Ez a különbség. Egyébként még ez az anyagi ég is lelki ég. A lelki ég az eredeti állapot.

Igen.

Vendég: ... (homályos)

Prabhupāda: Igen, bármilyen kérdést feltehetsz.

Vendég: Észrevettem, hogy mindenki a padlóhoz érinti a fejét. És ezt nagyon zavarónak találom ... (homályos) ... egy másik ember, és megcsókolja a csizmáját. Azt tapasztaltam, hogy ... (homályos) ... és őszintén szólva, elég megdöbbentőnek találom azt is, hogy az emberek a fejüket a földre helyezik egy másik ember előtt. És te egy ilyen ember vagy. Te egy tudással rendelkező ember vagy, és te ... (homályos) ... de mégsem látom értelmét annak, hogy az emberek a fejüket a padlóhoz érintsék ...

Prabhupāda: Megkértek rá, hogy tedd ezt?

Vendég: Senki sem kért meg rá, de látom, hogy mindenki más ezt teszi.

Prabhupāda: Akkor miért vagy ennyire zavarban?

Vendég: Mert számomra az emberek azok emberek, és... egyetlen ember sem Isten, és pont úgy tűnik, mintha te viszont az lennél...

Prabhupāda: De mivel te úgy gondolod, hogy nekik nem kellene ezt tenniük, ők viszont úgy gondolják, hogy neked ezt kellene tenned. (nevetés) Mivel te azt gondolod, hogy nekik nem szabadna ezt tenniük, ők azt gondolják, hogy neked meg kellene ezt tenned. És ez mi? Véleménykülönbség. A te szavazatod egy, és ők viszont nagyon sokan vannak. Szóval, a legnagyobb többséggel rendelkező szavazatot kell követned.

Vendég: Amíg nem lesz nagyon jó okom erre...

Prabhupāda: Nem, a kérdésedre válaszolok. Mivel te így gondolkodsz, nekik is joguk van másképp gondolkodni. Szóval, nem avatkozhatsz bele a gondolkodásukba.

Vendég: Én ezt nem fogom megtenni.

Prabhupāda: Mivel te úgy gondolod, hogy nekik nem kellett volna ezt megtenniük, ők úgy gondolják, hogy neked ezt meg kellett volna tenned. A valódi kérdés (meglátás) az, hogy ők egy rendszert követnek. Ebben a rendszerben a lelki tanítómester ilyen módon részesül tiszteletben. Van egy rendszer. És nem éreznek semmi kellemetlenséget emiatt.

Vendég: De ha belépnék a politikába és... (homályos)... és tegyük fel, hogy megtámadnék néhány olyan embert, akik valójában külföldi hatalmak vezetésével rendelkeznek, vagy valami hasonló, és egy újságíró azt mondaná az ellenfeleimnek, hogy az az ember... (szakadás)

Prabhupāda: Az újságírónak rossz a látása. Azt látja, hogy "indiai", "amerikai" és "kanadai". Szóval, gyenge a látása. Ha valaki azt gondolja, hogy "Ez a Swāmījī Indiából jön, és az amerikaiak vagy a kanadaiak, ők így fejezik ki tiszteletüket", akkor a látását ki kell terjesztenie a Kṛṣṇa-tudat terén. Ez... ahogy a Bhagavad-gītāban is áll:

brahma-bhūtaḥ prasannātmā

na śocati na kāṅkṣati

samaḥ sarveṣu bhūteṣu

mad-bhaktiṁ labhate parām

(BG 18.54)

Nos, ezt a meghó... (szakadás)... tanítják, ahogyan Kṛṣṇa is azt kéri mindenkitől, Arjunától, mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Ez a mi rendszerünk. Ahogy bárki, aki a templomba bejön, azonnal felajánlja tiszteletét a mūrtinak úgy, hogy teljes testével leborul Előtte. A lelki tanítómestert pedig a mūrti képviselőjeként fogadják el. Ő az élő képviselő.

Ez a rendszer mindenhol így van. Akárcsak a mi Indiánkban is, amikor valaki alkirályként, a király képviselőjeként jött Angliából. Ó, egy királynak kijáró minden tiszteletet felajánlottak neki. Senki sem törődött azzal, hogy "Ó, ő Angliából jön. Miért kéne egy brāhmaṇának felajánlania tiszteletét az alkirálynak?" Nem. Soha nem nehezteltek. Ez egy rendszer. Ha egy király képviselője ilyen tiszteletet kaphat, akkor mekkora tisztelettel adózni annak, aki Kṛṣṇát képviseli?

(szünet) Igen?

Bhakta: Swāmī, az-e a lényeg, hogy az anyag sem nem teremtődik, sem nem pusztul el, hanem a szubsztanciája örökkévaló, ugyanakkor a forma az, amely átmeneti? Így van-e...

Prabhupāda: Igen. Igen. Ez a módja. Itt az anyagi világban minden átmeneti. Bármit is szemlélsz, bármi anyagit, az átmeneti. Hasonlóképpen, ez a test átmeneti, ez a ház átmeneti, ez az ország átmeneti. Mondjuk, ötszáz évvel ezelőtt ez nem Kanada volt – ez valami más volt. Hasonlóképpen, valamikor máskor más lesz. Tehát, ebben az anyagi világban semmi sem rögzített vagy állandó.

Igen?

Vendég: Bizonyos idővel ezelőtt én... (szünet)

Prabhupāda:... akár az indiaiaké, akár a kanadaiaké. Ez Kṛṣṇáé. (nevetés) Valójában ez a tény. Minden Kṛṣṇáé. Egyszerűen hamisan azt mondjuk, hogy „Ez a kanadaiaké”, „Ez az indiaiaké”, „Ez az angoloké”. Ez māyā. Valój... (szakadás) (vége)