Category:HU/680811 - Lecke Brahmana beavatás - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:...nagyon kedvező nap, mert mindez Ő Isteni Kegyelme, Oṁ Viṣṇupāda Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Prabhupāda, az én (Prabhupāda hangja elcsuklik) szeretett lelki tanítómesterem elrendezéséből fakad. Ő látja. Nagyon vágyot arra, hogy a nyugati világban hirdesse az Úr Caitanya üzenetét. És biztos vagyok benne, hogy örömmel látja majd, hogy mennyi fiatal fiú és lány foglalkozik komolyan az Úr Caitanya Mahāprabhu tanításának hirdetésével. Ez az én sikerem.

Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómesterem, valahogy azt szerette volna, hogy én vállaljam el ezt a felelősséget. És az első napon, amikor találkoztam vele, (akkoriban) még nagyon fiatal ember voltam, nacionalista, és egy nagyon felelősségteljes tisztséget töltöttem be. Az egyik barátom alkalomszerűen elvitt magával. Nem akartam menni. Ám nagyon hálás vagyok annak a barátomnak, aki még most is Kalkuttában él, hogy erőszakkal elvitt Ő Isteni Kegyelméhez.

Vonakodtam találkozni vele, mert apám a házunkban sok sannyāsīt fogadott, de nem voltam igazán elégedett a viselkedésükkel. Ezért arra gondoltam, hogy „Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja is hasonló ember lehet. Így aztán mi dolgom lenne, hogy találkozzak vele?” De ez a barát erőszakkal elvitt, hogy „Miért ne találkozhatnék vele?” Így hát elmentem a kérésére, és nagyon hasznosnak találtam.

Nos, az első látogatás alkalmával arra kért engem: „Az olyan művelt fiúknak, mint te, neked el kell menned külföldre, és hirdetni kell Caitanya Mahāprabhu tanítását. Nagy szükség van rá.” Erre azt válaszoltam: „Mi, India, külföldiek uralta nemzet vagyunk. Ki fogja meghallani az üzenetünket?” Valójában akkoriban a külföldiek nagyon jelentéktelennek tartották az indiaiakat, mert megannyi független nemzettel szemben, India függő helyzetben volt.

Volt egy költő, bengáli költő, aki így kesergett: „Még a civilizálatlan nemzetek, mint Kína, Japán és Burma is...” – nem Burma; Burma is függő helyzetben van, „függetlenek, és csak India függ a britektől”. Szóval, Guru Mahārājám meggyőzött arról, hogy „A függőség, a függetlenség, ezek átmenetiek. Mi azonban az emberiség örök jólétével foglalkozunk, ezért neked foglalkoznod kellene ezzel a kérdéssel.”

Soha nem gondoltam volna, hogy az ő utasítására kell majd ezzel a dologgal foglalkoznom. Mert... ez az eset 1922-ben történt, több mint ötven évvel ezelőtt. Engem hivatalosan 1933-ban avattak be, három évvel azelőtt, hogy ő eltávozott ebből a halandó világból. Az utolsó pillanatban, mindössze két héttel a halála előtt, ugyanarról írt nekem. Írtam neki egy levelet, és ő ugyanazt válaszolta: "Próbáld meg prédikálni ezt az tanítást azok között, akik angolul beszélnek. Ez nagyon szép lesz a számodra."

Néha azt álmodtam, hogy Guru Mahārājám hív, és én elhagyom az otthonomat, és követem őt. Ilyeneket álmodtam, és arra gondoltam: "Ó, fel kell adnom az otthonomat? Guru Mahārājám azt akarja, hogy adjam fel az otthoni életemet, és vegyem fel a sannyāsát?" Nos, arra gondoltam: "Ez szörnyű. Hogyan hagyhatnám el az otthonomat?" Ezt hívják māyānak. Persze, ez egy hosszú történet, de történetesen azért mondom el ezt nektek, mert ti vagytok az én drága gyermekeim. Így hát azon gondolkodtam: „Hogyan vehetném fel a sannyāsát, és hagyhatnám el az otthonomat, a gyermekeimet?” Szóval, ez egy szörnyű gondolat volt a számomra, mondom nektek. Komolyan arra gondoltam: "Ó, muszáj lesz ezt a pályát választanom. Guru Mahārāja engem akar." Ám igazából nem akartam feladni az otthoni életemet. De Guru Mahārāja arra kényszerített, hogy feladjam az otthoni életemet. Így aztán, az ő parancsára, vagyis a terve alapján, feladtam az otthoni életemet, feladtam azt a néhány gyermeket, de Guru Mahārāja olyan kedves, hogy rengeteg kedves gyermeket adott nekem.

Kṛṣṇa szolgálatával tehát senki sem válik vesztessé. Ez az én gyakorlati példám... úgy értem, gyakorlati tapasztalatom. Senki (sem válik vesztessé*). Személyes tapasztalatom példáját idézem, mert... csak próbáljátok megérteni, hogy mielőtt elhagytam az otthonomat, arra gondoltam, hogy "nagy bajba kerülhetek". Különösen akkor, amikor 1965-ben egyes egyedül elhagytam az otthonomat, hogy a hazátokba jőjjek, a kormány nem engedte, hogy pénzt vigyek magammal.

Csak néhány könyvem és negyven rúpiám volt, negyven indiai rúpiám. Nos, ilyen körülmények között érkeztem meg New Yorkba, de lelki tanítómesterem, Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja kegyéből és Kṛṣṇa kegyéből … minden Kṛṣṇa és lelki tanítómesterem egyesített kegyéből történik.

A Caitanya-caritāmṛtában ez áll: guru-kṛṣṇa kṛpāya pāya bhakti-latā-bīja (CC Madhya 19.151): Kṛṣṇa és a guru egyesített kegye ott lesz. Akkor a Kṛṣṇa-tudat küldetése sikeres lesz. Ez a titok. Kṛṣṇa mindig ott van benned. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe arjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Ezért Kṛṣṇa mindent tud a célodról, és lehetőséget ad arra, hogy úgy cselekedj, ahogyan elhatároztad. Ha úgy döntesz, hogy élvezed ezt az anyagi világot, Kṛṣṇa intelligenciát ad neked ahhoz, hogyan válj nagyon jó üzletemberré, nagyon jó politikussá, nagyon jó ravasz emberré, hogy pénzt kereshess és élvezhesd az érzékeidet. Kṛṣṇa ad neked intelligenciát.

Nagyon sokan válnak nagyon naggyá az anyagi élet vonatkozásában. Nagyon szegény emberekből milliomosok lesznek. Hogyan? Minden bizonnyal van intelligenciájuk. Intelligencia nélkül nem tudnak fejlődni. Ám ezt az intelligenciát is Kṛṣṇa adja. A Bhagavad-gītāban ez áll: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo (BG 15.15): „Én mindenki szívében ott ülök.” Mattaḥ smṛtir jṣānam apohanaṁ ca: „Tőlem származik az emlékezés, és Tőlem származik a feledékenység.” Minek következtében adja Kṛṣṇa a feledékenységet és az emlékezést is? A vágyam szerint adja. Ha el akarom felejteni Kṛṣṇát, és ezt az anyagi világot akarom élvezni, akkor Ő megadja nekem a szükséges intelligenciát, hogy végleg elfelejthessem Kṛṣṇát, és szépen élvezhessem ezt az anyagi világot.

Ezt az anyagi világot nem lehetséges szépen élvezni. Ezt hívják illúziónak. Mindenki megpróbálja szépen élvezni ezt az anyagi világot. Ez illúzió. Nincs szép élvezet. Fel lehet emelkedni egy nagyon szép pozícióba, akárcsak Kennedy elnök. Ó, nagy erőfeszítéssel felemelkedett arra a pozícióra, és egyszeriben csak lelőtték. Szóval, ez az anyagi világ ilyen. Nem lehet rendíthetetlenül, minden akadály nélkül élvezni az örömöt. Nem.

(szakadás) Minden lépésben anyagi élvezetre akarsz szert tenni, és minden lépésben a veszéllyel is szembe kell nézned. Ilyen a folyamat. Tehát, aki intelligens, ahogy a Caitanya-caritāmṛtában is írja, kṛṣṇa ye bhaje se baḍa catura. Amíg valaki nem tökéletesen intelligens és tökéletesen tiszta, addig nem tudje elfogadni a Kṛṣṇa-tudatot. Ezért guru-kṛṣṇa kṛpā pāya bhakti-latā-bīja (CC Madhya 19.151). Kṛṣṇa mindenki szívében ott lakozik. Ha őszintén akarjuk Kṛṣṇát... és hogyan akarjuk Őt őszintén? Ez a lelki tanítómester kegye. Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Azt az utasítást adja, hogy: „Add fel ezt az összes ostobaságot, az anyagi cselekedeteidet. Csak hódolj meg Nekem.” De az embereket ez nem igazán érdekli. Kṛṣṇa nyíltan kijelenti: „Csak hódoljatok meg Nekem. Minden bűnös visszahatástól megvédelek benneteket. Csak gyertek Hozzám”, de az emberek még mindig annyira ragaszkodnak az illúzióhoz, a māyāhoz, hogy képtelenek rá.

Ám a lelki tanítómester olyan kedves, hogy házról házra, országról országra, városról városra járva könyörög: „Kedves hölgyeim, kedves uraim, kedves fiaim, kedves lányaim, kérlek, fogadjátok el a Kṛṣṇa-tudatot.” Ő nagyon bizalmas szolgálatot végez Kṛṣṇának. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr. Egyszerű utasításokat ad. Ám a lelki tanítómester az, aki a gyakorlatban végrehajtja ezeket az utasításokat. Ezért a lelki tanítómester rendkívül kedves Kṛṣṇának. Yasya prasādād bhāgavata-prasādaḥ. Tehát guru-kṛṣṇa kṛpāya pāya bhakti-latā-bīja (CC Madhya 19.151).

Szóval, a lényeg az, hogy bármilyen Kṛṣṇa-tudatos üzenetet is hoztam el a ti hazátokba, az Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómesterem kegyelméből történik, aki jelen van itt. Nagyon örülök, hogy San Franciscóból eljöttetek ide a londoni missziótok miatt. Egy kedvező pillanatban érkeztetek ide, amikor egy szertartás, egy beavatási szertartás előtt állunk.

Nos, ez mind kedvező tünet, és legyünk szilárdak a Kṛṣṇa-tudatban, és végezzük ezt a missziós munkát, a Kṛṣṇa-tudatot terjesztve az egész világon. Ez sikeressé teszi az életünket, és azok, akik ezt a tevékenységet választják, szintén nagyon boldogok lesznek.

Caitanya Mahāprabhu azt mondta: „Bárki, aki elfogadja a Kṛṣṇa-tudat üzenetét, boldog lesz, és lekötelezettnek érzi majd magát Irántam.” A Caitanya-caritāmṛtában ez áll: „Amikor az emberek világszerte,minden városban és településen elfogadják ezt a Kṛṣṇa-tudatot, lekötelezettnek érzik majd magukat Irántam.” Krisna Caitanya Mahāprabhu mondta ezt. A Caitanya-caritāmṛtában olvashattátok.

A világ valójában nagyon nyugtalan a társadalom vezetőinek elrendezése – nem elrendezése, hanem félrevezetése – miatt. Megfeledkeztek Kṛṣṇáról, vagyis Istenről. Azt gondolják, hogy az anyagi fejlődés által boldogok lesznek. Ez azonban soha nem lehetséges. Csak próbáljátok meg terjeszteni a Kṛṣṇa-tudat üzenetét. Ez nagyon könnyű és nagyon is érthető. Mindenki elfogadhatja. Nos, abból az alkalomból, hogy San Franciscóból eljöttetek ide készen állva arra, hogy Londonba menjetek, szívből üdvözöllek benneteket, és kérlek, végezzétek ezt a missziós munkát nagyon szépen, és Kṛṣṇa elégedett lesz veletek. A Bhagavad-gītāban ez áll: na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ (BG 18.69). Bárki, aki megpróbálja terjeszteni a Kṛṣṇa-tudat mozgalmát, az Kṛṣṇa legkedvesebb barátja. Ha örömet akartok szerezni Kṛṣṇának, Kṛṣṇa azt mondja: „Bárki, aki megpróbálja terjeszteni a Kṛṣṇa-tudat mozgalmát, az az Én legkedvesebb barátom.” Na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ (BG 18.69): „Senki sem olyan kedves Nekem, mint az, aki megpróbálja terjeszteni a Kṛṣṇa-tudat mozgalmát a világban.” Mindannyian megfogadtátok tehát, hogy elégedetté teszitek Kṛṣṇát. Ha komolyan veszed ezt a munkát, Kṛṣṇa nagyon elégedett lesz veletek.

Nagyon szépen köszönöm.

Most ti gyertek előre, azok, akik be lesznek avatva. Ma lesz egy zsinór szertartás azon tanulók számára, akik legalább egy éve éneklik a Hare Kṛṣṇát. Azt hiszem, négyen vagytok. Mukunda, Gurudāsa, Śyāmasundara, felkészültetek? És Umāpati, te is felkészültél? Nos?

Umāpati: Nos, hogy én is felkészültem-e?

Prabhupāda: Nem, a zsinór szertartásra gondolok. Igen. Gyertek előre. Üljetek le. Egy, kettő, három, négy. És ti is. Gyertek. Lányok, ti ​​is gyertek. Meg fogjátok kapni azt a mantrát, a Gāyatrī mantrát. Üljetek le. (szakadás)

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-presthāya bhū-tale

śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine

(a tanítvány ismétli) Nos, mi a neved?

Kate: Kate.

Prabhupāda: Kate. Nos, a te neved az lesz, hogy...

(félre) Van olyan nevű, hogy Satyabhāmā? Satyabhāmā? Nincs. Nos, a te neved Satyabhāmā dāsī. S-a-t-y-a-b-h-a-m-a. Satyabhāmā dāsī. A folyanat tehát az, tudod, innen... Innen kezdve, minden egyes gyöngyszem, Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare és... fogjad. Tízféle sértés van. Éneklés közben kerüld a tízféle sértést.

Majd meg fogod kapni a listát. És röviden elmagyarázhatom a satāṁ nindát (Padma Purāṇa). Egy Kṛṣṇa-tudatos ember soha nem fog káromolni senkit, semmilyen vallási vezetőt, aki megpróbálja terjeszteni a Kṛṣṇa-tudatot vagy az Istentudatot. Bármely országban, bármely vallásban, bárki, aki megpróbálta terjeszteni az Istentudatot az emberek között, mind tiszteletre méltó személy.

Azokhoz, akik ateisták, akik nem hisznek Istenben, vagy akik személyesen kijelentik, hogy „Én vagyok Isten”, az ilyen személyhez semmi közünk. De bárki, bármely országban, ha valaki Istent elfogadja a Legfelsőbbnek, Kṛṣṇát a Legfelsőbbnek, kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28), az ilyen személyek tiszteletre méltó emberek, és mindig tiszteletünket kell nekik felajánlanunk. Mi... szükségtelenül nem akarunk senkit kritizálni. Ám amikor szükség van rá, mivel prédikátorok vagyunk, előfordulhat, hogy néha ellentétes elemekkel találkozunk, ezért ebben a tekintetben kritizálnunk kell. Általában nem dicsérünk, nem magasztalunk vagy kritizálunk senkit. Ez nem a mi dolgunk. A mi dolgunk a Kṛṣṇa-tudat, az Isten-tudat, mindig arra gondolva, hogy Kṛṣṇa örök szolgái vagyunk.

És śruti-śāstra-nindanam. A világ egyetlen szentírását sem szabad becsmérelni. Bármely szentírás, amely az Istentudatról prédikál, hiteles. Lehet, hogy egyes szentírásokban az Istenről szóló információ nincs teljesen elmagyarázva, de ha a gondolat, a célpont Isten, úgy az egy szentírás. Nos, általában a śruti-śāstra a Védákat, a tudás könyveit jelenti. Nem szabad felülbírálni a tudás könyveit, hasonlóan ahhoz, ahogy a Bhagavad-gītāt is tanulmányozzuk. Szóval, śruti-śāstra-nindanam. Senkinek sem szabad kritizálnia vagy félreértelmeznie a szentírásban szereplő állításokat.

És artha-vādaḥ. Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare – ezt nem szabad értelmezni, mert ez éneklés. A hare jelentése, Kṛṣṇa energiájának megszólítása, és a Kṛṣṇa pedig maga az Úr. Tehát, így szólítjuk meg: „Ó, Kṛṣṇa energiája, ó, Kṛṣṇa, Rāma, ó, a legfelsőbb élvező, és a Hare, ugyanaz az energia, lelki energia.” Az imánk így szól: „Kérlek, vonj be a szolgálatodba.”

Mindannyian valamilyen szolgálatot végzünk. Ehhez nem fér kétség. Ám szenvedünk. Azzal, hogy a māyāt szolgáljuk, szenvedünk. A māyā olyan szolgálatot jelent, amelyet felajánlunk valakinek, az a valaki nem elégedett és te, aki felajánlod a szolgálatot – te sem vagy elégedett. Ő sincs veled megelégedve, te nem vagy vele megelégedve. Ezt hívják māyānak.

Akárcsak a postai sztrájk nemrégen. Ez az állam legfontosabb intézménye. Az állam a lehető legjobb fizetést kínálja nekik; a postások mégsincsenek megelégedve. És ők felajánlják szolgálatukat az államnak, az állam ugyancsak nem elégedett. Māyā szolgálata ilyen. Egész életedben ez kísér. Sok ilyen példa van.

Ez van a ti hazátokban, ez van a mi hazánkban; Kennedy elnök is szolgálni akarta az országot, de az emberek nem voltak elégedettek. Valaki megölte. Gandhi egész életében az ország szolgálatának szentelte magát, de honfitársai megölték. Ezt hívják māyānak, hogy szolgálsz valakit – ő sincs megelégedve – te sem vagy megelégedve.

Senki sem elégedett. Ezért az embernek intelligensnek kell lennie abból a szempontból, „Miféle szolgálatot nyújtok?” Az ember, amilyen én vagyok, ...a családon belül, mondjuk, egy úriember – aki egész életében a családot szolgálta – megkérdezi a feleségétől: „Elégedett vagy?” „Ó, mit tettél te értem?” Megkérdezi a fiát. Ó, ő sem elégedett. Ezt hívják māyānak.

Nos az embernek intelligensnek kell lennie, hogy: „Miért vesztegetem így az időmet ott, ahol nincs kielégülés? Ezért kell szolgálnom Kṛṣṇát. Ha Kṛṣṇát szolgálom, úgy Kṛṣṇa elégedett lesz, és mindenki elégedett lesz. És én is elégedett leszek, mert én is Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok.”

Ugyanez a példa – ha a gyomorba viszed be az ételt, a gyomor Kṛṣṇa. Akkor elégedett vagy. Tegyük fel, hogy a „te” az egyes részeket jelenti. Ez a kéz cukorgolyókat ad a gyomornak. Tehát, ez a kéz elégedett; ez a kéz ugyancsak elégedett. És ez a fej is elégedett; a láb is elégedett. Értitek? Hasonlóan, aki Kṛṣṇát szolgálja, Kṛṣṇa, elégedett lévén... tasmin tuṣṭe jagat tuṣṭam. Pont úgy, mint amikor vizet öntök a gyökérre. Az ágak, a levelek, a virágok, a gyümölcsök és minden, azonnal... adót fizetnek a kormánynak, a központi kormányzatnak. Az adót szétosztják – az oktatási osztály, az önkormányzati osztály, ez az osztály, az az osztály.

Következésképpen, az emberek elvétik a középpontot. Egymást próbálják meg kielégíteni, de senki sem elégedett. És az illúzió miatt nem tudják megérteni ezt a hibát. Mindenki nagyon büszke: "Ó, én a hazámat szolgálom." És nem tudja, hogy valaki, a honfitársa, eljön és megöli. Értitek? Ő ezt nem tudja. Ez a māyā.

Szóval, okosnak kell lenni ahhoz, hogy Kṛṣṇát szolgáljuk. A Hare Kṛṣṇa ima jelentése: „Kṛṣṇa, annyira zaklat ennek a māyānak a szolgálata. Ezért kérlek, vonj be a Te szolgálatodba.” Így szól a mi imánk. És amint Kṛṣṇa szolgálatába állok, elégedett leszek én, elégedett lesz Kṛṣṇa, és elégedett lesz az egész világ. Senki se értelmezze másképp. Ez a közvetlen jelentése. Nāmna artha-vādaḥ. Vagy valamilyen jelentést elképzelni. Ne képzelődj. Ez mind közvetlen értelmezés vagy közvetlen jelentés.

Azután, nāmno balād yasya hi pāpa-buddhiḥ (Padma Purāṇa, Brahma-khaṇḍa 25.1). Nem szabad bűnt elkövetni. A négy főbűnt, többször elismételtük; Ismételten elmondjuk, hogy minden bűn a négy fő kategóriába sorolható – tiltott szexuális élet, nem vegetáriánus étrend, szerencsejáték és mámorító szerek használata. Ez nagyon tudományos. Ha valaki el tudja kerülni a bűnös cselekedetek e négy alapelvét, akkor megtisztul. Nem kell többet tennie.

Ha ezt a négy alapelvet követi, soha sem fog bűnös cselekedetekbe kezdeni. De ha valaki azt hiszi, „Mivel a Hare Kṛṣṇát éneklem, és az énekléssel megszabadulok minden bűnös visszahatástól, ezért hadd csináljak mindenféle ostobaságot”, nem, ez a legnagyobb bűn. Nāmnād balād yasya hi pāpa-buddhiḥ (Padma Purāṇa, Brahma-khaṇḍa 25.1). Ez... kerülendő.

És sāmyam śubha-kriyā mati-pramādaḥ. Ez egy funkció, aminek eleget teszünk. Minden vallási rendszerben számos kedvező funkció van, de ez nem ilyen. Transzcendentális. Lelki. Nem hétköznapi vallási rituálé. A Hare Kṛṣṇa éneklése nem rituálé. Transzcendentális. Természetes, eredeti kapcsolat. Tehát, ezt el kell kerülni. És azt, hogy az önmegvalósítást úgy értelmezzük, mint ami ez a test – nem, ezt el kell kerülni. És nem szabad figyelmetlennek lenni éneklés közben.

Ez a tízféle sértés... természetesen, kezdetben megesik... mivel az életünk szennyezett, sok bukás lehetséges, de óvatosnak kell lennünk. Minél óvatosabbak leszünk, minél többet énekeljük a Hare Kṛṣṇát sértés nélkül, annál gyorsabban fejlődünk. Hasonlóan, mint amikor valaki gyógyszert szed, ha minden óvintézkedést megtesz, a gyógyszer nagyon gyorsan hat, és a betegség nagyon gyorsan elmúlik, hasonlóképpen, ha óvjuk magunkat eme tízféle sértéstől... természetesen az énekléssel fokozatosan minden megtisztul, de mégis nagyon óvatosnak kell lennünk. Még ha el is bukunk,... Kṛṣṇa megment minket, ha őszinték vagyunk.

Nos, ezt a tízféle sértést el kell kerülni, és legalább tizenhat kört kell énekelni. Vṛndāvana összes Gosvāmījának korlátozott... nem korlátozott, konkrét, meghatározott számú köre volt, hogy "Ennyiszer fogom énekelni". Nos, mi csak minimum tizenhat kört ajánlunk fel. Ez, a tizenhat kör, el fog tartani, legfeljebb három órán át. Tehát... a huszonnégy órából legalább három órát éneklésre kell szánni.

Ez tehát a beavatás kezdete, és akik legalább egy éve éneklik, azoknak a következő beavatás az, hogy felajánlják nekik a Gāyatrī mantrát. Néhány tanulónak, fiúknak és lányoknak, felajánlják a Gāyatrī mantrát. És amikor a Gāyatrī mantrát felajánlják a férfiaknak, nekik a szent zsinórt is felajánlák, a lányoknak pedig nem. Ha a férjük brāhmaṇa, akkor automatikusan brāhmaṇává válnak, mert a feleséget a férj jobbik felének, a jobbik részének tekintik. Ő a jobbik rész. Szóval, automatikusan jobb brāhmaṇává válik. (nevetés) Tehát, egy jobb brāhmaṇának nincs szüksége zsinórra. Van egy bengáli mondás: ya va nauket poiyete darkana naya. A mondás szerint Indiában, ha valaki szent zsinórt birtokol, azonnal megértik, hogy a magasabb kaszthoz tartozik: brāhmaṇa, kṣatriy, vaiṣya. De ha valaki tudja róla, hogy ő brāhmaṇa vagy kṣatriya, akkor nem kell megmutatnia a szent zsinórt.

Hasonlóképpen, egy brāhmaṇa feleségei már tudják, hogy ő brāhmaṇani, ezért nem kell megmutatnia a szent zsinórt. Szóval ne bánkódj, ha nem ajánlják fel neked a szent zsinórt. (kuncogás) Jól van.

Most végezzük el ezt a yajnát. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát.

(szakadás) Vedd el ezt... (a tűzáldozati mantrák éneklését vezeti)

Vedd el ezt.

(szakadás)... nyolc, kilenc, tíz. Ismételd meg. Nyolc. Ez az.

És hét mantra van. (Prabhupāda elszavalja a Gāyatrī mantrát, Gurudāsa megismétli)

oṁ bhūr bhuvaḥ svāḥ tat savitur vareṇyaṁ bhargo devasya dhīmahi dhiyo yo naḥ pracodayāt

aiṁ gurave namaḥ

aiṁ gurudevāya vidmahe kṛṣṇānandāya dhīmahi dhiyo yo nah pracodayāt

klīṁ gaurāya namaḥ

klīṁ caitanyāya vidmahe viśvambharāya dhīmahi tan no gauraḥ pracodayāt

klīṁ kṛṣṇāya govindāya gopī-jana-vallabhāya svāhā

klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no 'naṅgaḥ pracodayāt

Tehát, ez a mantra, reggel, délben és este. (szakadás) (vége)