Category:HU/680802 - Lecke SB 01.02.05 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

munayaḥ sādhu pṛṣṭo 'haṁ

bhavadbhir loka-maṅgalam

yat kṛtaḥ kṛṣṇa-sampraśno

yenātmā suprasīdati

(SB 1.2.5)

Ez az egész egy beszélgetés a nagy bölcs, Sūta Gosvāmī és a Naimiṣāraṇyában összegyűlt számos brāhmaṇa között.

(gyermekek hangja)

(félre) Mi ez a gyerek (zsivaj*)?

Jayapatākā: Elnézést. Akiknek kisgyermekeik vannak, kivinnék őket az előadás alatt? Köszönöm.

Prabhupāda: Nos, ez a Sūta Gosvāmī, az előadó, gratulál a gyülekezetnek, amiért Kṛṣṇa felől érdeklődnek. Kṛṣṇa-sampraśnaḥ. Yat kṛtaḥ kṛṣṇa-sampraśnaḥ: „Nagyon szép témával kapcsolatban kérdeztetek Kṛṣṇa és a dharma felől.” Yat kṛtaḥ kṛṣṇa-sampraśnaḥ, bhavadbhir loka-maṅgalam. „Az ilyen jellegű kérdések mindenki számára nagyon kedvezőek.” Amikor Kṛṣṇa felől kérdezősködünk, és Kṛṣṇáról beszélünk, mindkettőnknek hasznára válik.

Ezért hát nagyon örült, amikor Kṛṣṇáról és a dharmáról kérdezték őt, mert akik olvasták a Bhagavad-gītāt, azok tudják, hogy Kṛṣṇa két céllal jelent meg. Az egyik cél a dharma-saṁsthāpanārthāya, a vallási elvek helyreállítása. És (a másik*) a paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām (BG 4.8), hogy védelmet nyújtson a sādhunak. A sādhuk azok, akik Isten bhaktái. Őket nevezik sādhuknak. A nem bhaktákat pedig duṣkṛtāmnak (nevezik*). A duṣkṛtām azokra vonatkozik, akik mindig bűnös cselekedeteket követnek el. Őket duṣkṛtāmnak hívják. Paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām.

Tehát, a cél kettős. Kṛṣṇa megjelenésének két célja van. A kérdés az volt:

brūhi yogeśvare kṛṣṇe

brahmaṇye dharma-varmaṇi

svāṁ kāṣṭhām adhunopete

dharmaḥ kaṁ śaraṇaṁ gataḥ

(SB 1.1.23)

„Kṛṣṇa azért jelent meg, hogy helyreállítsa a vallás elveit, viszont az eltávozása után ki vette át ennek a feladatnak az irányítását?” Ez volt a kérdésük. Sūta Gosvāmī gratulál nekik, mondván: „Ez a kérdés nagyon kedvező”, loka-maṅgalam. A loka jelentése ez a világ, a maṅgalam jelentése pedig kedvező.

Először is elmagyarázza, mi a dharma. A dharmát angolul „vallásnak” fordítják, de valójában (ez) nem adja vissza a dharma igazi jelentését. Ahogy már sokszor elmagyaráztam ezeken az összejöveteleken, a dharma bizonyos sajátságos jellemzőt jelent, amelyet nem lehet megváltoztatni. Ezt hívják dharmának. A dharma nem egy bizonyos típusú hitet jelent. A hit más. A hitet vakon követik, vagy társadalmi szokások, vagy valami más alapján. A hit más. Ám a dharma, még ha megváltoztatod is a társadalmi szokásokat, az országot, az időt, a helyet, az nem változtatható meg. Ez a dharma. Ezt a dharmát az Istenség Legfelsőbb Személyisége hozza létre. Ahogy Kṛṣṇa mondja: dharma-saṁsthāpanārthāya: „A dharma elveinek helyreállítása érdekében.” Értelmezésbeli különbség van a dharma és a vallás között, jóllehet a szanszkrit dharma szót angolra (és magyarra is*) vallásnak fordítják. A szótárban a vallást hitként magyarázzák, de a dharma más.

A dharma megváltoztathatatlan. Bármilyen helyzetben is vagy, követned kell a különleges jellemzőt. És ezt már elmagyaráztam. Ez a különleges jellemző az, hogy minden élőlény mások szolgálatában áll. Minden élőlény. Ember, madár, vadállat, állat – minden élőlény valaki mást szolgál. Ez a dharma.

Következésképpen a Bhāgavatam a dharma természetét magyarázza el, azt, hogy mi a dharma. Itt azt mondja: sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6): „Ez első osztályú vallás az, amely megtanítja, hogyan kell szolgálni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.” Ez az első osztályú vallás. Nem számít, hogy milyen típusú dharmát vagyis hitet követsz. Nem számít. Lehetsz keresztény, lehetsz mohamedán, lehetsz hindu, vagy bármi más.

Számos vallási szekta vagy hit létezik szerte a világon. De ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk, amelyet bhāgavata-dharmának hívnak... a bhāgavata-dharma az Istennel való kapcsolatot és a kötelességeink végrehajtását jelenti e a kapcsolatban. Ezt hívják bhāgavata-dharmának.

Először is tudnunk kell, mi Isten. Aztán tudnunk kell, milyen a kapcsolatunk Istennel. Aztán, amint megismertük a kapcsolatot, mi a kötelességünk? Pont úgy, mint amikor felvesznek valamilyen intézménybe vagy hivatalba...

(szakadás)... a kapcsolatunk.

Nos, mindenki, minden vallás elfogadja, hogy "Isten hatalmas", minden szempontból. Ez tény. Isten hatalmas. És mi aprók, kicsik vagyunk. A Bhagavad-gītāban ez áll: mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ (BG 15.7). Isten azt mondja, Kṛṣṇa azt mondja: "Mindezek az élőlények az Én parányi szerves részeim." A szerves rész azt jelenti... ezt nagyon könnyen megérthetjük. Akárcsak ez az ujj, az is a testem szerves része. Mindenki megértheti. Szóval, mi Isten parányi szerves részei vagyunk. Vegyük Isten egész testét, a virāṭ-mūrtit, vagyis a gigantikus univerzális formát. Vedd, amelyiket akarod. Nos, mindannyian részei vagyunk ennek az univerzális testnek. Mamaivāṁśaḥ. Ugyanez a példa: az ujj vagy egyetlen hajszál, bármit is szemlélsz, az a test szerves része. Az egész együttesen alkotja a testet.

Hasonlóképpen, mi élőlények mindannyian különböző formákban... 8 400 000 forma létezik. Mindannyian együtt, mindannyian – nemcsak az emberi lények, hanem az állatok, vadállatok, madarak, fák, növények, rovarok, mindenki – mindannyian a Legfelsőbb parányi szerves részét képezzük, ahogyan a hajszál, egy hajszál is a test parányi szerves része. Amikor egy hajszálat felemelünk, fájdalmat és örömöt érzünk. Amikor az ujjat megcsípjük, fájdalmat és örömöt érzünk – mert parányi szerves részek.

Nos, ilyen a mi kapcsolatunk Istennel: parányi szerves részek vagyunk. Isten, vagyis Kṛṣṇa az egész, és mi pedig a szerves részek vagyunk. Akkor tehát mi a kötelességünk? Ha ezt a kapcsolatot elfogadjuk, akkor mi a parányi szerves rész feladata? A parányi szerves rész feladata az, hogy az egészet szolgálja. Bárki megértheti. Ez az ujj a testem parányi szerves része, ezért aztán ahogy a test kívánja, úgy működik az ujj. Azt kívánom, hogy az ujj így működjön; azonnal megteszi.

Tehát, nem nehéz megérteni, mi a kötelességünk. A kötelességünk a legfelsőbb egész szolgálata. Ám mi rengeteg kötelességet gyártottunk magunknak. Ezek szolgálatával vagyunk elfoglalva. Mindenki valamilyen szolgálatot végez, de a szolgálatok programja más és más. Valaki úgy gondolja, hogy "A nemzetemet kell szolgálnom." Egy másik azt gondolja, hogy "A társadalmamat kell szolgálnom." Megint másvalaki azt gondolja, hogy "A családomat kell szolgálnom." Akár a család, akár a test, akár a társadalom, akár a közösség, akár a nemzet, akár az emberiség szempontjából nézzük, mind tökéletlen, amennyiben nem terjed ki a Legfelsőbbre, Kṛṣṇára. Úgy az tökéletes.

Bármilyen szolgálatot végzel... szolgálatot végezned kell, akár a saját testednek, akár a családodnak, akár a társadalmadnak, akár a közösségednek, akár az emberiségnek, akár az egész emberiségnek. Mindenki szolgálatban van... vagy a hivatalban. Ez a mi ismérvünk: valamilyen szolgálatot végzünk. Ezért mondja a Bhāgavata, hogy "Ez egy teljes szolgálat." A mi dharmánk a jellegzetes kötelességet jelenti. Ez a kötelesség a szolgálat végzése.

A Śrīmad-Bhāgavatam tehát azt mondja: sa vai puṁsāṁ paro dharmaḥ (SB 1.2.6): „Az ilyen típusú szolgálat első osztályú, transzcendentális.” Kétféle szolgálat létezik: para és apara. Szanszkritul a para transzcendentálist, az apara pedig anyagit jelent. Lelki vagy anyagi. Mert kétféle megértésünk van: anyag és szellem. Minden anyagi vagy lelki, evilági vagy transzcendentális. Tehát, itt a Bhāgavatam azt mondja: paro dharma. A paro dharma lelkit jelent. Az anyagi dharma – átmeneti.

Amikor te az amerikai nemzet részének érzed magad, én pedig az indiai nemzet részének érzem magam, ez nem para, hanem apara, mert a kapcsolatod Amerikával vagy egy indiai kapcsolata Indiával, átmeneti. Maradhatsz Amerika... amerikai, mondjuk, száz évig. Nem olyan hosszan. Általában ötven, hatvan, hetven, legtöbb száz évig.

Aztán száz év múlva, amint a testedet lecseréled, még ha emberi testforma is, lehet, hogy már nem amerikai lesz – lehet, hogy kínai lesz. Vagy ha nem emberi testforma, akkor valami mássá válhatunk – istenekké vagy akár kutyákká is. Nincs rá biztosíték, mert miután feladtad ezt a testet, teljesen az anyagi természet karmaiban vagy.

Az anyagi természet a munkádnak megfelelően egy bizonyos típusú testet fog adni neked. Szóval, amint a test megváltozik, az egész közeg megváltozik. Már nem vagy amerikai. Már nem vagy indiai. Valami más vagy. Ezért a nemzetnek nyújtott szolgálatod ismérve, hogy nem állandó. Ez átmeneti, apara. Az apara átmeneti, alsóbbrendűt jelent.

De mivel lélek, lelki lény, Isten parányi szerves része vagy, van egy különleges kötelességed. Ez örök kötelesség. Ezt az örök kötelességet írják le itt: sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6). Adhokṣaja. Az adhokṣaja, ez a szanszkrit szó, az Abszolút Igazságra vonatkozik. Akṣaja, adhokṣaja. Az akṣaja tapasztalati tudást jelent, olyan dolgokat, amelyeket a jelenlegi érzékszerveiddel felfoghatsz. Akár az érintés. Érintéssel megérthetsz dolgokat, vajon kemény-e vagy puha, folyékony-e vagy szilárd. Szagolhatsz, hallhatsz – sok érzékszervi tevékenység van. Azokat a dolgokat, amelyeket érzékszervi tevékenységeiddel felfoghatsz, közvetlen tudásnak vagy kísérleti tudásnak nevezzük. Ám ami túl van a kísérletezésen, azt adhokṣajának hívják. Az adhokṣaja azt jelenti, hogy túl van az érzékelési felfogásodon. Isten másik neve tehát Adhokṣaja, ami azt jelenti, hogy érzékelésünkön túli. Istent közvetlenül látással, szaglással, hallással, ízleléssel vagy tapintással nem érthetjük meg. Ez jelenleg nem lehetséges, mindaddig, amíg nem vagyunk lelkileg fejlettek, a látóképességünk nem korrigálódik, a hallásunk nem módosul. Ezért, amikor érzékeink megtisztulnak, akkor hallhatunk Istenről, láthatjuk Istent, érezhetjük az illatát, megérinthetjük Istent. Ez lehetséges.

E tudományban való gyakorlás, hogyan látjuk Istent, hogyan halljuk meg Istent, hogyan érintsük meg Istent az érzékeinkkel, ez lehetséges. Ezt a tudományt nevezik odaadó szolgálatnak, vagy Kṛṣṇa-tudatnak. Ezért mondja a Bhāgavatam: „Ez első osztályú vallási rendszer, amellyel kifejlesztheted a szunnyadó szolgálói hozzáállásodat Isten iránt.” Ez első osztályú vallás.

Nos, mindenki kipróbálhatja, melyik vallás első osztályú vallás, mert az ilyen tevékenységek eredményeként az ember képes lesz szolgálni a Legfelsőbbet. Amikor valakit szolgálsz, és amíg bizonyos dolgokat nem értesz meg róla, addig nem végezhetsz szolgálatot neki. Ez nem lehetséges. Nem végezhetsz szolgálatot a levegőbe. Meg kell értened, hogy „Itt vagyok, én valójában szolgálatot végzek”. Ez a megvalósítás. Ha azt mondom, hogy „Vakon csinálj valami ilyesmit”, akkor nem fogod sokáig csinálni. Kérésemre megteheted egy darabig, de amíg meg nem érted, miért teszed, hogy származik-e belőle bármilyen hasznod, addig nem leszel képes folytatni ezt a tevékenységet.

Következésképpen a vallás, vagyis azon transzcendentális cselekedetek folyamata, amellyel valaki szolgálhatja a Legfelsőbb Urat, első osztályú vallás. Ezt a definíciót határozza meg a Bhāgavatam. Ne azt próbáld megérteni, hogy „Ez a keresztény vallás”, „Ez a hindu vallás”, „Ez a mohamedán vallás”, vagy „Ez valami más”, hanem azt próbáld megérteni, hogy a vallásnak ez a folyamata megtanít-e téged arra, hogyan szeresd Istent. Ez a próbatétele. Sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6).

A bhakti szolgálatot jelent. Amikor valaki megtanulja, hogyan szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a közvetlen szolgálatot, akkor az a vallási elvek végső célja. A Bhagavad-gītāban is azt mondja az Úr: sarva-dharmān parityajya (BG 18.66): „Fel kell adnod mindenféle vallási elvet.” Sarva-dharmān. Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: „Pusztán csak hódolj meg Nekem.” Mert ez a vallás. Bármi, ami nem tanítja, hogyan kell meghódolni Kṛṣṇának, vagyis Istennek, az nem vallás. Ezért mondtam az elején, hogy van némi jelentésbeli különbség a vallás és a dharma között. Vallás és dharma. A vallás az a hit, de a dharma az élőlény eredeti ismérve.

És Kṛṣṇa itt azt mondja: „Fel kell adnod mindenféle hitet.” Mivel rengeteg hitet teremtettünk ezen a világon. Az idő, a körülmények, az ország, a körülmények, és minden egyéb szerint különböző hiteink vannak. De Kṛṣṇa azt mondja, hogy ez nem hit kérdése, hanem a tényleges kapcsolat kérdése. Mivel minden élőlény Kṛṣṇa parányi szerves része, és a parányi szerves rész kötelessége az, hogy az egészet szolgálja – következésképpen Kṛṣṇa azért jött, hogy megszilárdítsa ezt a fajta vallást, ezt az első osztályú vallást, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Tehát, bármilyen vallásra (érvényes*).

Kṛṣṇát Istenként kell értelmezned. Amikor Kṛṣṇáról beszélünk... a múlt héten elmagyaráztam, ha Istennek bármilyen neve lehet... Istennek sok ezer neve van. Valaki azt mondja: „Istennek nincs neve.” Igen, Istennek nincs konkrét neve, mert, ahogy elmagyaráztam, Isten nevét a cselekedetei alapján határozzák meg. Épp a minap magyaráztam el, hogy Isten Nanda Mahārāja fiaként jelent meg, ezért Nanda fiának hívják. Ez egy másik név, Nanda-nandana.

A Nanda-nandana jelentése, aki örömet szerez Nandának. Nos, mindenki fia, gyermeke örömet szerez a szüleinek. Kṛṣṇa cselekedeteivel, gyermekkori tevékenységeivel szerzett örömöt apjának és anyjának, Yaśodānak és Nandának. Ezért Yaśodā-nandanaként, Nanda-nandanaként ismert. Ő Rādhārāṇī szeretője volt; ezért Rādhā-ramaṇának hívják.

Ily módon Kṛṣṇának különböző nevei vannak, vagyis Istennek különböző nevei vannak, a különböző cselekedetei szerint. Ám az Ő valódi neve Kṛṣṇa. Kṛṣṇa jelentése, mindenkit vonzó. Mindenkit vonz. Kṛṣṇa vonzza mind a nem bhaktákat, mind a bhaktákat. A bhakták nagyon vonzódnak Kṛṣṇához, hogy szolgálják Őt, a nem bhakták pedig azért vonzódnak Kṛṣṇához, hogy megöljék Őt, de mindenki vonzódik Hozzá. Valaki vonzódik ahhoz, hogy legyőzze Istent. Ez is egy másik vonzalom, közvetett vonzalom. Ha mindig az ellenségemre gondolok: "Hogyan győzzem le őt?", az is vonzalom. És ha valakire, a barátomra vagy valaki másra gondolok: "Hogyan tegyem boldoggá?", az is vonzalom.

Szóval, kétféle ember van ezen a világon. Az egyik csoport megpróbálja Istent szolgálni; a másik csoport megpróbálja Istent megölni. Harmadik csoport nincs. Nos, azok, akik megpróbálják megölni Istent, az is vonzalom. És azok, akik megpróbálják szolgálni Istent, az is vonzalom. Isten tehát mindenkit vonzó. Próbáld megérteni, vajon teljes-e ez a definíció, miszerint a Kṛṣṇa szó mindenkit vonzót jelent. Ezért mondja a Bhāgavatam: kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28).

A mi elgondolásunk szerint sok isten létezhet. Isten azt jelenti, mindenható, vagyis tele van... a védikus śāstra meghatározása szerint: Isten jelentése minden fenséggel teljes. Hatféle fenség létezik: meggazdagodni, nagyon hatalmassá, befolyásossá válni, nagyon híresnek lenni, nagyon szépnek lenni, nagyon bölcssé válni és nagyon lemondottnak lenni, ragaszkodás nélkülivé válni. A hatféle bőség, amikor valahol teljességében fellelhető, az Isten. Ez Isten meghatározása, ez a hatféle fenség.

Sok gazdag embert láttunk már, de ha valakiről kiderül, hogy senki sem gazdagabb Nála, akkor Ő Isten. Láttunk már sok bölcs embert, de ha valakiről kiderül, hogy senki sem bölcsebb Nála, akkor Ő Isten. Ily módon a hat fenség, amikor egy személyben teljességében megtestesül, Ő Isten, Ő Kṛṣṇa. Amikor Kṛṣṇa jelen volt ezen a bolygón, teljes mértékben kimutatta mindezeket a fenségeket. Senki sem tudta legyőzni Őt. Senki sem volt gazdagabb Nála. Senki sem volt (olyan*) szép. A világ történelmében senki sem hasonlítható Kṛṣṇához, aki gazdagabb, szebb, bölcsebb ember lett volna Nála. Következésképpen a Bhāgavatam megállapítja: kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28): „Az eredeti Istenség személyisége Kṛṣṇa.”

A bhāgavata-dharma tehát a következő: ha valakit megtanítanak arra, hogyan szeresse Kṛṣṇát, az az első osztályú vallás. Sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6). Milyen bhakti? Néha vannak indítékok. Ha valamilyen szolgálatot akarok tenni neked ebben az anyagi világban, barátságot kötök veled, hízelegek neked, meghívlak az otthonomba, hogy adjak neked valamit enni. De általában van valami indíték, hogy „Ha összebarátkozhatok ezzel az emberrel, akkor ezt és ezt a célt végrehajtom rajta keresztül”.

Itt azt mondják, hogy amikor Istent, vagyis Kṛṣṇát szolgálod, nem kellene lennie semmi indítéknak. Az nem szolgálat. Az nem tiszta szolgálat. Ha van valami indítékod, hogy "Istent, vagyis Kṛṣṇát ezért a célért, ennek a bizonyos célnak az eléréséért fogom szolgálni", akkor az nem igazán egy első osztályú vallás. Ha valamilyen indítékkal akarod Istent szolgálni... indíték nélkül, ahaitukī: ok nélkül. Ahaituky apratihatā. Az apratihatā azt jelenti, hogy megakadályozhatatlan. Ha Istennek akarsz szolgálni, azt semmilyen körülmények között nem lehet megakadályozni. Senki sem mondhatja, hogy "Mivel szegény vagyok, nem szolgálhatom Istent." Nem. Istent mind a szegények, mind a gazdagok minden nehézség nélkül szolgálhatják, mert ez nem anyagi kapcsolat.

Amikor anyagi tranzakcióról van szó, ha valamit meg akarok venni, akkor a vásárláshoz rendelkeznem kell a szükséges pénzzel. Ez feltételekhez kötött. Ugyanakkor, ha Istent, vagyis Kṛṣṇát akarod szolgálni, nincsenek feltételek. Ezért ahaituky apratihatā: „Nem lehet megakadályozni.” Mivel egy adott formában, egy adott időben vagy egy adott országban születtem, nem tudom Kṛṣṇát szolgálni – ez nem állja. Bárhol, a világ bármely részén, az univerzum bármely részén, bárki, bármilyen körülmények között szolgálhatja Kṛṣṇát. Nincs akadály. Ahaituky apratihatā. És amikor ezt a fajta vallást követed, hogy a Legfelsőbb Abszolútot minden indíték és minden akadály nélkül szolgálod, akkor boldog leszel. Yayātmā suprasīdati.

Boldogságot, békét akarsz. Ha megpróbálod, ha megtanulod, hogyan szeresd Kṛṣṇát mindenféle indíték és akadály nélkül, akkor boldog leszel. Ez a Kṛṣṇa-tudat programja, hogy mindenkit boldoggá tegyen. Ātmā, yayātmā suprasīdati. A prasīdati azt jelenti, hogy teljesen elégedett. Yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ (BG 6.20). Sok példa van erre. Akárcsak Dhruva Mahārāja. Ő indítékkal kezdte Istent imádni. Az apja nem egyezett bele, hogy az ölébe ülhessen. A mostohája megsértette, mondván: "Nem ülhetsz apád ölében, mert nem az én méhemből születtél."

(gyermekhangok) (félre) Vess véget ennek.

Nos, úgy ment az erdőbe Istent imádni, hogy volt valamilyen indítéka. Kṣatriya volt. Eltökélte, „Meg kell szereznem apám vagyonát.” És mindenki így gondolkodik, valamilyen indítékkal. Ám az anyja azt tanácsolta: „Az elhatározásod… ez az ígéreted csak akkor teljesülhet, ha Kṛṣṇa megsegít. Máskülönben lehetetlen.” Így hát elment imádni Kṛṣṇát.

Ám valójában, midőn szemtől szemben találkozott Kṛṣṇával, azt mondta: svāmin kṛtārtho 'smi varaṁ na yāce (CC Madhya 22.42): „Kedves Uram, pusztán azzal, hogy látlak Téged, elégedetté váltam. Nem kívánok Tőled semmi többet.” Ez a tiszta odaadás eredménye. Még az is Istenhez fordul, akinek indítéka van, de ha valóban bhaktává válik, akkor indíték nélkülivé válik, többé nincs indítéka. Pusztán a kapcsolat, pusztán Isten szolgálata által annyira elégedett, hogy többé nincs semmi követelése, „Uram, ezt akarom.”

Ezt ajánlják itt. Sa vai puṁsāṁ paro dharma yato bhaktir adhokṣaje. Ha el tudjuk érni, fel tudunk emelkedni az Isten iránti szeretet szintjére minden indíték, minden ellenszolgáltatás nélkül... néha Istenhez fordulunk valamiért cserébe. Ez indíték. Nos, nem. Istent úgy kell szeretni, ahogy Caitanya Mahāprabhu tanította nekünk: āśliṣya vā pāda-ratāṁ pinaṣṭu māṁ marma-hatāṁ karotu vā adarśanāt (CC Antya 20.47).

Néha... ahogy Dhruva Mahārāja is elment az erdőbe, hogy lássa Istent. Ám Caitanya Mahāprabhu itt azt tanítja: marma-hatāṁ karotu vā adarśanāt: „Ha örökké összetöröd is a szívemet azzal, hogy nem vagy jelen előttem.” Nem azt mondja, hogy „Látni akarjuk Istent.” Nem számít. „Miért kéne látnom Istent? Elfoglalt. Miért hívjam Őt, hogy jelenjen meg előttem? Nem. Bár összetört a szívem… örültem volna, ha láthatom Istent, de nem számít, ha nem is jön el.”

Ez a tiszta odaadás. „Ó, oly sok éven át szolgáltam Istent, és még mindig nem láthattam Őt. Ó, add fel ezt a munkát. Hadd adjam át magam a māyānak.” Ez nem odaadás. Ez indíték. Indítékkal akartam szolgálni Istent. Mihelyt az indíték nem teljesül…

Egy német barátom, az Istentestvérem, azt mondta, az utolsó háborúban… az első világháborúban, minden… minden ember a harctérre vonult. Így a nővér, általában a nő maradt (otthon*). A nő lánytestvért, anyát vagy feleséget jelent. Ezek jártak a templomba: "A férjem hadd jöjjön vissza", "A bátyám hadd jöjjön vissza", vagy "A fiam hadd jöjjön vissza". De senki sem tért haza, így aztán ateistákká váltak. Mivel valamilyen indítékkal mentek templomba, és az indíték nem teljesült, ateistákká váltak. Ezért ez a fajta odaadás nem tiszta odaadás.

Indíték... Isten nem arra hivatott, hogy teljesítse az utasításaidat, mert Ő szolgálatot fogad el; Ő senkit sem szolgál. Nos, ha Istent akarjuk a szolgálatunkba állítani, csalódni fogunk, mert Isten nem egyezik bele, hogy bárkit is szolgáljon. Ő az úr, a legfőbb úr. Hogyan várhatod el, hogy Isten eljöjjön, és szolgáljon téged? Ugyanakkor Isten mindenki szükségleteit kielégíti, de ha többet akarsz, mint amennyire szükséged van, az más kérdés. Azt lehet, hogy Isten nem fogja biztosítani.

Ezért nem szabad indítékkal közelednünk Istenhez. Egyszerűen csak azért kell közelednünk Istenhez, hogy szeressük Őt, ennyi az egész, mindenféle viszonzás nélkül. Ez a tiszta odaadás. Ez van itt leírva:

sa vai puṁsāṁ paro dharmo

yato bhaktir adhokṣaje

ahaituky apratihatā

yayātmā samprasīdati

(SB 1.2.6)

Ha valódi békét akarsz Isten imádata, Isten szolgálata által, akkor meg kell tanulnod, hogyan szeresd Kṛṣṇát mindenféle indíték nélkül. Az ilyen szeretet soha nem fog megszakadni. Soha nem fognak akadályozni az odaadó szolgálat végzésében. És ez az első osztályú vallás.

Nagyon szépen köszönöm. Hare Kṛṣṇa. (a hívek felajánlják hódolatukat) (vége)