Category:HU/680728 - Előadás indiai közönségnek - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: Nos?

(szakadás) . . . vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam.

Az Úr Caitanya ezt a verset tanította. Nyolc verset hagyott ránk, melyeket Śikṣāṣṭaka néven ismerünk. Śikṣa jelentése „útmutatás”, az aṣṭaka pedig „nyolc”. Ez a nyolc versből álló Śikṣāṣṭaka költemény nagyon értékes, és az Úr Caitanya az egész emberi társadalom megértésére szánta. Nem egy adott országnak vagy társadalomnak szánta, hanem az egész emberiségnek. Az Úr Caitanya honfitársait, akiket Bhāratīyákként ismernek, bízta meg azzal, hogy terjesszék ezt az üzenetet az egész világon, minden faluban és minden városban.

Van egy szép bengáli vers a Caitanya-caritāmṛtában:

pṛthivīte āche yata nagarādi grāma

sarvatra pracāra haibe mora nāma

(CB Antya-khaṇḍa 4.126)

Az Úr megjövendölte, hogy „Ahány város és falu van a földkerekségen, mindenhol ismerni fogják ezt az üzenet.” Majd ezt mondta:

bhārata-bhūmite manuṣya-janma haila yāra

janma sārthaka kari' kara para-upakāra

(CC Adi 9.41)

India Bhārata-varṣa néven ismert. Talán a többség tudja is. Ez Bharata király nevéből származik. Volt egy nagy király, Bharata, aki a világ császára volt, és ezt a bolygót az ő nevéről nevezték el Bhārata-varṣának. Előtte ezt a bolygót Ilāvṛta-varṣa néven ismerték. És Bharata Mahārāja után ezt a bolygót Bhārata-varṣának nevezték el. De fokozatosan szétszakadt.

Ahogy a közelmúltban India is szétvált – Hindusztánra és Pakisztánra –, hasonlóképpen ez a bolygó, amelyet Bhārata-varṣa néven ismernek, fokozatosan, egymás után oszlott fel. Így aztán fokozatosan kialakult a többi név – Európa, Afrika vagy Amerika, Németország – ezek a nevek jöttek létre fokozatosan. Valójában az egész bolygót Bhārata-varṣaként ismerték. Ezt a védikus történelemből tudjuk. És volt egy király. Ez a király Hastināpurához tartozott, amit ma Újdelhinek hívnak, valahol annak a közelében.

Szóval, az Úr Caitanya megbízta az indiaiakat, hogy terjesszék ezt az üzenetet. Bhārata-bhūmite manuṣya-janma haila yāra. Sokféle élőlény létezik. Vannak emberek, vannak állatok, vannak madarak, vadak, fák, vízi állatok – ezek mind élőlények. De Ő a manuṣyákra bízza. Bhārata-bhūmite manuṣya-janma haila yāra. „Aki emberként született, indiai emberként, arra bízom ezt az üzenetet, hogy terjesszék szerte a világon, a falvakban, a városokban.”

Nos, különösen a jelenlévő indiaiakhoz szólok, hogy felelősséggel tartoztok az Úr Caitanya nevében. Ha hisztek a śāstráinkban, az ācāryáinkban, akkor az itt jelenlévő indiaiakat arra kérem, hogy vállalják a felelősséget és terjesszék. … (félre) Ez zavaró. … az Úr Caitanya üzenetét az egész világon. És azt mondta: bhārata-bhumite manuṣya-janma haila yāra, janma sārthaka kari. A janma sārthaka kari jelentése: „Először is tedd sikeressé a saját életedet.” Nem terjesztheted ezt a transzcendentális üzenetet anélkül, hogy sikeressé tennéd a saját életedet. Janma sārthaka kari.

Ez azt jelenti, hogy az Indiában született emberek rendelkeznek azzal az előnnyel, hogy sikeressé tegyék az életüket. Miért? Mert Indiában van a transzcendentális tudás hatalmas kincstára. Mindenki tudja ezt, a világ minden részén. Sajnos, mi, indiaiak, nem ismerjük lelki kincstárunk értékét.

Van egy német istentestvérem. Korábban Mr. Hans Schulzeként ismerték. Most Sadānanda Swami a neve. Svédországban él. És az egyik tanítványa, Vāmana Dāsa... mi a német neve?

Bhakta: Walther Eidlitz.

Prabhupāda: Igen. Írt egy nagyon szép, hiteles könyvet az Úr Caitanyáról német nyelven, és ez egy nagyon vaskos, puhafedeles, ötszáz oldalas könyv. A Svéd Egyetem jóváhagyta, és ő elküldte nekem. Szóval, még egy német úriember is nagyon érdeklődik iránta. És ez a Schulze úr, azt mondta nekem régen... körülbelül negyven évvel ezelőtt... akkoriban én is családos voltam. Szóval azt mondta nekem, hogy „Ha egy diák Európába, majd Németországba érkezik, először is megpróbáljuk letesztelni, hogy mennyit tud a saját eredeti kultúrájáról.” Azt mondta: „Ha látjuk, hogy ez a fiú, ez a diák tud valamit az eredeti indiai kulturéletről, akkor szívesen látjuk. Máskülönben elutasítjuk.” Nos, nekünk, indiaiaknak, tudnunk kell, hogy nem utánozhatjuk a nyugati országokat. Ők sokkal fejlettebbek. Ami a materialista életmódot illeti, nem tudunk versenyezni velük. Akárcsak néhány évvel ezelőtt, amikor Indiában volt egy ipari kiállítás, ahol a kormány nagyon büszkén mutatta be, hogy bicikliket és varrógépeket gyártanak. Míg a világ nyugati részén megannyi bonyolult gépet gyártanak, mi a biciklik és varrógépek gyártására vagyunk büszkék. Hasonlóképpen, minden tekintetben... az orvostudományt illetően is oly sok laboratórium van Indiában, ám a gyógyszerek hetvenöt százalékát mégis külföldről importálják, mert nem tartanak lépést.

Szóval, a lényeg az, hogy minden országban, minden emberi társadalom magáénak mondhat egy különleges képesítést. Tegnapelőtt láttam egy képet abból a templomból, Haridwarban. Emberek milliói gyűltek ott össze, hogy megfürödjenek a Gangeszben. 1958-ban egy különleges vásár volt Jagannātha Puríban. Az évkönyvben az állt, hogy azon a bizonyos napon, ha valaki megfürdik a tengerben, és az Úr Jagannātha előtt tiszteletét teszi, akkor felszabadul. Én is ott voltam, és más barátaim is. Meg fogsz lepődni azon, hogy egy néhány órás látogatás erejéig körülbelül hatmillió ember gyűlt össze India minden részéből. A kormánynak pedig különleges intézkedéseket kellett foganatosítania a tengerben való fürdőzésük és a templomlátogatásuk érdekében.

A Kumbha-melā. Ugyancsak ehhez hasonló. Ezeket az összejöveteleket nem hirdetik. Az emberek a paramparā által tudnak róluk: én elmondom neked; te elmondod a barátodnak. Így szereznek róla tudomást, és azon a bizonyos napon összegyűlnek egy helyen, akárcsak Prayāgán, a Gangesz és a Yamuna találkozásánál. Emberek milliói fognak összegyűlni. Szóval, még mindig, a jelenlegi vezetőink politikája ellenére, hogy teljesen kiirtsonak minden vallási elképzelést – világi államot hoztak létre –, az emberek úgy születnek, hogy természetüknél fogva hajlamosak részt venni egy lelki megmozdulásban. Ilyen a természetük.

Ezért mondja az Úr Caitanya, hogy bhārata-bhūmite manuṣya-janma haila yāra (CC Adi 9.41). India földjén születni… emberként születni kétségtelenül nagy lehetőség. De még nagyobb lehetősége van annak, aki Indiában született. Mi... erre büszkének kell lennünk, feltéve, hogy nem feledkezünk meg saját védikus kultúránkról.

Sajnos, a jelenlegi politika olyan, hogy a diákokat arra tanítják, felejtsék el régi védikus kultúrájukat, és próbálják meg utánozni a nyugatias életmódot, az iparosodot életet, a technikai életet. Erre bátorítanak. Ám itt azt tapasztalom, hogy a fiatal férfiak, lányok és fiúk, egyaránt nagyon érdeklődnek az eredeti indiai lelki kultúra iránt.

Nemrégiben, tudjátok, jött egy yogī, és símán becsapott sok embert, "Ha fizetsz nekem harmincöt dollárt, adok neked egy személyes mantrát, és transzcendentális életbe mész át", vagy ehhez hasonlók. Ilymódon európai fiúk és lányok ezrei sereglettek össze, Amerikában úgyszintén, ám később csalódtak.

Ez azt jelenti, hogy míg az indiai fiatalok a technológiai tudás fejlesztése miatt jönnek a nyugati országokba, a nyugati fiúk és lányok a lelki életre vágynak. Ezt nagyon részletesen tanulmányoztam. Itt vagyok – nem Kanadában; Amerikában. 1965-ben érkeztem ide, és különösen a fiatalabb generáció elméjét tanulmányozom.

Valamilyen lelki megvilágosodásra vágynak, nemcsak Amerikában, hanem Európában is. És Indiától várnak valamit, mert... ez tény. Olvastam egy könyvet, amit egy kínai úriember írt. Ezt a könyvet a New York-i Egyetemen tanulmányozásra ajánlják. Ez a kínai úriember nagyon művelt ember. Összehasonlító tanulmányokat készített minden vallásról és filozófiáról, de azt javasolja, hogy „Ha a vallást úgy akarod tanulmányozni, ahogy van, akkor Indiába kell menned.”

Szóval, indiai lelki kultúránkat továbbra is imádja és tiszteli a világ minden tájának tanult rétege. És különösen... Amerikában, Németországban és Angliában vágynak rá. Vigyáznunk kell, hogy ezt a tudást, a transzcendentális tudást, ahogyan azt az Úr Caitanya terjesztette, komolyan vegyék a jelenlévő felelős indiaiak.

Sajnos, látom, hogy az indiaiakat ez nem igazán érdekli. De ez a mi balszerencsénk. Valójában Caitanya Mahāprabhu bízta meg ezzel a küldetéssel azokat, akik emberi lényként születtek Bhārata-varṣa földjén, hogy nagyon komolyan sajátítsák el ezt a lelki tudományt, tegyék sikeressé az életüket, és terjesszék az egész világon, hogy a világ emberei boldogok lehessenek. Ez volt az Ő küldetése.

Nos, ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom ennek a küldetésnek a nyomán indult, az Úr Caitanya küldetésének nyomán, hogy terjessze:

harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam

kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā

(CC Adi 17.21)

Ebben a Kali-korszakban sok a véleménykülönbség az önmegvalósítással, a transzcendentális élettel vagy a vallásos élettel kapcsolatosan, de ezt a közös formulát, Isten szent nevének éneklését, mindenki elfogadhatja.

Sajnos, a jelen korszakban az emberek azt hiszik, hogy Isten halott. És mi értelme van annak, hogy valaki olyannak, Istennek a szent nevét énekelje, aki már halott? A minap a templomban arról beszéltem, hogy Isten nem halott. Isten nem lehet halott, te és én sem lehetünk halottak. A testedben ott az élet tünete, és az élet tünete ott van a kozmikus megnyilvánulásban is. Csak próbáld megérteni, mi Isten. Aztán ítélkezz, vajon Isten halott-e vagy sem.

Hogy lehetne Isten halott? Akárcsak az az ember, aki a padlón fekszik, és ha vannak vitális funkciói, pulzusa, működik a szíve, akkor hogyan mondhatjuk, hogy az ember halott? Hasonlóképpen, ha a kozmikus megnyilvánulást tanulmányozzuk... persze ez egy olyan téma, amelyet nagyon alaposan, nyugodt fejjel kell megtanulni, hogy miként a testünk a fiziológia követelményei szerint szépen működik, hasonlóképpen a kozmikus természet teste fizikai értelemben szintén szépen mozog.

Amíg a testi funkcióid szépen zajlanak, addig nem vagy halott. Hasonlóképpen, a Legfelsőbb Lélek sem halott, mert gigantikus testének, univerzális testének tünete alapján látjuk, hogy minden szépen működik. Isten tehát nem halt meg. Ez egy őrült állítása. Isten nem halt meg, és mi sem vagyunk halottak.

Nos, mi, mivel a Legfelsőbb Úr parányi szerves részei vagyunk, a mi feladatunk mindössze annyi, hogy szolgáljuk a Legfelsőbbet. A testnek azt a bizonyos példáját már sokszor említettem az óráinkon, hogy mivel a tested szerves részei, nevezetesen a kezek, a lábak, a szemek, a fülek, ezek az egész test szolgálatára hivatottak, hasonlóképpen mi is, mivel a Legfelsőbb Egész szerves részei vagyunk, a Legfelsőbb Egész szolgálatára vagyunk hivatottak. Tehát, Isten nem halt meg; mi sem vagyunk halottak. Akkor leszünk halottak, amikor megszűnünk a Legfelsőbb Egész szerves részeként működni. Ez a mi halálunk.

A Śrīmad-Bhāgavatam nagyon szépen elemzi ezt:

ya eṣāṁ puruṣaṁ sākṣād

ātma-prabhavam īśvaram

na bhajanty avajānanty

sthānād bhraṣṭāḥ patanty adhaḥ

(SB 11.5.3)

(„Ha valaki csupán elfoglalja hivatásbeli helyét a négy varṇában és āśramában, ám nem imádja a Legfelsőbb Urat, Viṣṇut, felfuvalkodott helyzetéből a mélybe zuhan, pokoli körülmények közé.”)

Nos, ahogy ez az ujj vagy ez a kéz ebből a testből nő ki, hasonlóképpen az emberi társadalom testének különböző részei is Isten egyetemes testének egészéből születnek. Elemzésük értelmében az intelligens emberek osztálya Isten egyetemes formájának szájából születik. Az adminisztratív emberek osztálya Isten egyetemes formájának karjaiból születik. A kereskedő emberek osztálya Isten egyetemes formájának hasából születik. És a munkás emberek osztálya Isten egyetemes formájának lábaiból születik.

Ami a testet illeti, legyen az a száj, a fej vagy a láb, a test egyetlen része sem kevésbé fontos, mert a test minden részére szükség van a test megfelelő működéséhez. Ám összehasonlító vizsgálat alapján a fej a legfontosabb a test összes többi részéhez képest. Ha a fejet levágják a testről, akkor a test azonnal halottá válik. Ám ha a kezedet vágják le a testről, a test továbbra is él. Nem halott.

Az intelligens emberek osztálya, akik a társadalom fejét alkotják, ha hiányoznak, ha nincs intelligens emberek osztálya, akkor az ilyen emberi társadalmat halottnak kell tekinteni, mert a fej nincs meg. Hasonlóképpen, jelenleg hiányzik az intelligens emberek osztálya. Intelligens emberek osztálya... kik vannak az intelligens emberek osztályában?

Az embereknek számos intelligens osztálya van. A Bhagavad-gītā szerint az intelligens emberek osztályát bizonyos tulajdonságok alapján lehet lekérdezni. Melyek azok? Satya śaucaṁ samaḥ damaḥ titikṣa ārjavam, jñānaṁ vijñānam āstikyaṁ brahma-karma svabhāva-jam (BG 18.42).

Az intelligens emberek osztálya azt jelenti... az első jellemzője, hogy igazmondónak kell lennie. Aztán satya, śaucam. Mindig tisztának kell lennie. Bahyābhyantaram: kívül és belül tisztának kell lennie. A „kívül” azt jelenti… a külső test tisztasága a szappant és a vizet jelenti. Ugyanakkor a belső tisztaság a Kṛṣṇa-tudatot jelenti.

Tehát, bahyābhyantara-śuciḥ. Satya, śaucam és a śamam, az elme uralása, és a damam, az érzékek uralása. Aztán az ārjavam, egyszerűség; és a titikṣa, tolerancia; a jñānaṁ, teljes tudás; a vijñānam, a tudás gyakorlati alkalmazása; és az āstikyam, teljes hit Istenben. Az ilyeneket nevezik az intelligens emberek osztályának.

Nos, ha az intelligens emberek osztályát ennek a kérdéskörnek veted alá, aligha találsz ezerből egyet vagy millióból egyet. Ezért a jelenlegi társadalmi struktúrában gyakorlatilag nincs intelligens embereket tartalmazó osztály, vagyis fej nélküli. Jelenleg az egész társadalom különféle terveket eszel ki, melyek értelmében "Ez a terv sikert fog hozni emberi tevékenységeink megfelelő végrehajtása szempontjából." Viszont egy másik ember ad egy másik tervet. Ezért van a politikai világban annyi "izmus", és ezek egymással harcolnak. Ez azt jelenti, hogy nincs mérvadó intelligencia. Én különbözöm tőled; te különbözöl tőlem. Nos, senki sem tudja, ki intelligens.

Szóval, ezen analitikus tanulmányozás révén megérthetjük, hogy jelenleg intelligens emberekre van szükség. Nem arról van szó, hogy mindenkinek intelligensnek kellene lennie, ám ha az embereknek akárcsak egy kis százaléka is intelligenssé válik, rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal – igazmondó, tiszta és az elmét, az érzékeket uraló, egyszerűen viselkedik, toleráns, tudással, a tudás gyakorlati alkalmazásával és Istenbe vetett teljes hittel rendelkezik... ez a kilenc tünet, brahma-karma svabhāva-jam... (BG 18.42).

A védikus irodalom szerint az intelligens emberek osztályát brāhmaṇáknak nevezik. A következő osztályt, az adminisztratív osztályt kṣatriyáknak, a következő osztályt vaiśyáknak, az emberek általános osztályát pedig śūdráknak nevezik. Viszont, ami ezt a felosztást illeti, a védikus irodalom szerint azt állítják, hogy kalau śūdra sambhava: ebben a korszakban gyakorlatilag minden ember śūdra kategóriába tartozik. Kalau śūdra sambhava.

Nos, ez a mozgalom, a Kṛṣṇa-tudat mozgalma azért indult el, hogy még ha valaki tulajdonságai alapján śūdrának születik is, a pañcarātriki-vidhi által a legmagasabb intelligenciájú emberek osztályába, a brāhmaṇa szintjére emelkedhessen fel. A pañcarātriki-vidhi szerint nem számít, milyen (tulajdonságokkal rendelkezik*) valaki, ha a dīkṣā folyamata által képezik ki, tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām... (Hari-bhakti-vilāsa 2.12). A dvijatvam kétszer születettet jelent. Kétszer születettek, ők azok, a brāhmaṇák kétszer születtek, a kṣatriyák kétszer születtek, és a vaiśyák ... Ez a magasabb osztályba tartozó embereket jelenti, kétszer születetteknek nevezik őket. Miért kétszer születettek? Mert az egyik születést az apa és az anya hozza létre, és a következőt pedig a védikus tudás és a lelki tanítómester adja. Ez a rendszer.

Szóval, senki sem születik brāhmaṇának vagy intelligens embernek, de a tudás művelésével, gyakorlással, jó társulás segítségével eljuthat az élet magasabb szintjére. És amikor valaki a jóság szintjén van, akkor túl kell lépnie ennek a jóságnak a szintjén, és el kell jutnia a tiszta jóság szintjére.

Az anyagi világban, még ha az embert nagyon jó embernek is tekintjük, fennáll annak a lehetősége, hogy a szenvedély és a tudatlanság kötőerői befolyásolják. Ám a transzcendentális szinten, amelyet viśuddha-sattvának, tiszta jóságnak neveznek, az anyagi természet e három tulajdonsága, nevezetesen a jóság, a szenvedély és a tudatlanság, nem fejti ki kölcsönhatását.

A Bhagavad-gītā tehát így összegzi:

yo mām avyabhicāreṇa

bhakti-yogena sevate

sa guṇān samatītyaitān

brahma-bhūyāya kalpate

(BG 14.26)

Ha valaki teljesen és komolyan a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa odaadó szolgálatába merül... yo mām avyabhicāriṇi bhakti-yogena. Az avyabhicāri azt jelenti, hogy mindenféle változtatás nélkül; szilárdan rögzülve. És bhakti-yogena, ha valaki odaadó szolgálatot végez, sa, az a személy, guṇān... A guṇān ezt a három kötőerőt jelenti: szenvedély, tudatlanság és jóság. Sa guṇān samatītya. A samatītya jelentése, teljesen felülemelkedik rajtuk. Sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate (BG 14.26): a Brahman szintjére kerül, és ez a tudás legmagasabb tökéletessége.

Most azzal azonosítjuk magunkat, hogy „Én ennek az anyagi világnak vagyok a része. Ennek a földnek vagyok a része” vagy „annak a földnek”. „Indiai vagyok, mert Indiában születtem.” „Amerikai vagyok, mert Amerikában születtem.” Mindenki így gondolkodik. Ez azt jelenti, hogy „az anyagi világ szerves része vagyok”. Ám a Brahman transzcendentális szintjére emelkedéssel, amikor valaki önmegvalósítottá válik, vagyis a Legfelsőbb Brahman parányi szerves részének tekinti magát, ahogy a Bhagavad-gītā mondja: mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ (BG 15.7), „Mindezek az élőlények az Én parányi szerves részeim”,… hasonlóképpen, amikor a legmagasabb tökéletességet elért élőlények megértik, hogy Kṛṣṇa, vagyis a Legfelsőbb Brahman parányi szerves részei, akkor az életük a transzcendentális szinten zajlik.

Nos, ezt a transzcendentális szintet a Bhagavad-gītā ugyancsak elmagyarázza: brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati (BG 18.54). Amint valaki eléri ezt a Brahman szintet, azonnal megszabadul minden szorongástól. Caitanya Mahāprabhu elmagyarázza ezt a brahma-bhūtaḥ helyzetet, ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12). Azonnal. Szóval, a brahma-bhūtaḥ szintet, amelyet oly sok képesítés, oly sok megértés, oly sok yoga, dhyāna és meditáció gyakorlása után érhetünk el, ebben a korban az Úr Caitanya áldásaival, pusztán a Hare Kṛṣṇa éneklésével lehet elérni. Pusztán énekléssel.

Caitanya Mahāprabhu... ahogy már elmagyaráztam, az embernek fel kell emelnie magát a brahma-bhūtaḥ szintre, ahol az ember mentes minden szorongástól. Caitanya Mahāprabhu elmondja, mi a haszna a Hare Kṛṣṇa puszta éneklésének – paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam. Az első haszna a ceto-darpaṇa-mārjanam, a szív megtisztítása.

Mi ez a megtisztulás? Az, hogy az anyagi életfelfogásom szerint jelen pillanatban úgy hiszem, „én ennek az anyagnak a része vagyok”. És amikor eljutunk arra a megértésre, hogy „semmi közöm ehhez az anyaghoz; véletlenül kerülök kapcsolatba az anyaggal, ám a valóságos helyzetem az, hogy én lélek vagyok, brahma-bhūtaḥ...” Brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54). Ahaṁ brahmāsmi. Ahaṁ brahma.

Az Úr Śaṅkarācārya ezt a filozófiát hirdette, hogy... csak próbáld megérteni, de ne próbáld félreérteni. Sajnos, ezt az ahaṁ brahmāsmi megértést az emberek félreértik, „Én vagyok Isten”. Ő nem... senki sem lehet Isten. Isten a legfelsőbb. Isten hatalmas. Mi nagyon kicsik vagyunk. Ha én vagyok az Isten, ha én vagyok az a hatalmas, akkor hogyan jutottam ebbe a helyzetbe? Hogyan estem le a brahma-bhūtaḥ szintről? Az nem... az nem a tényleges helyzetnek megfelelő megértés. A Brahma-bhūtaḥ, az ahaṁ brahmāsmi azt jelenti, hogy „én parányi szerves része vagyok a Legfelsőbb Brahmannak”.

A Bhagavad-gītā és minden védikus irodalom ugyancsak megerősíti, hogy az élőlények olyanok, mint a tűz szikrái, hogy van egy nagy tűz, és vannak szikrák is, apró tűzrészecskék. Ez a kis tűzrészecske is tűz, de nem akkora, mint a nagy tűz. Hasonlóképpen, minőségben olyan jók vagyunk, mint a Brahman, de mennyiségben parányiak, mi végtelenül kicsik vagyunk, Ő pedig végtelen (nagy*). Ez a különbség.

Tehát, a Bhagavad-gītā filozófiáját, melyet az Úr Caitanya mozgalma támogat a Hare Kṛṣṇa szent név éneklésével, megpróbáljuk átadni a világ ezen részén, az Úr Caitanya utasítását követve, pṛthivīte ache yata nagaradi grāma. (CB Antya-khaṇḍa 4.126)

Ezért arra kérem az itt jelenlévő indiai hölgyeket és urakat, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz. Ez a kötelességetek. Mivel indiaiak vagytok, ez a kötelességetek. Ha megfeledkeztek a kötelességetekről, akkor megfeledkeztek a kilétetekről. Ezért a különleges kérésem ezen a találkozón az, hogy az indiai hölgyek és urak támogassák ezt a templomot, és a templom támogatásával támogassák ezt a mozgalmat. Ez nemcsak az indiaiaknaké – mindenkié. Ez nem egy szektás vallás. Teljesen tudományos és filozófikus. Mindenki elfogadhatja – nem dogmatikusan, hanem ésszerűen és érvek alapján.

És gyakorlatilag láthatjátok, hogy az összes diákom közül senki sem indiai. Mindezidáig mindannyian amerikaiak. Műveltek, intelligensek. Mindent logika és filozófia útján próbálnak megérteni, és amikor szépen megértik, nagyon komolyan veszik. A kérésem tehát az, hogy legyen ez egy nagyon jó mozgalom. Mindenki, legyen az indiai, amerikai vagy kanadai, vegyen részt benne, és bátorítson minket.

Nagyon szépen köszönöm. (vége)