Category:HU/680722 - Lecke Paramananda és Satyabhama esküvője - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: Ez az utolsó vers... nem az utolsó. Ez a Brahma-sūtra, a Brahma-saṁhitā harmadik verse. Ālola-candraka-lasad-vanamālya-vaṁśī-ratnaṅgadaṁ praṇaya-keli-kalā-vilāsam (Bs. 5.31). Ez a vers... körülbelül száz vers van a Brahma-saṁhitāban, és ez a vers, azt hiszem, körülbelül a harmincnyolcadik vers... szóval, Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének leírása. A kép itt látható. Govinda tehát nem személytelen. És itt világosan kimondják, hogy ālola-candraka-lasad-vanamālya-vaṁśī (Bs. 5.31): „Az Úr virágfüzérrel van díszítve, és fuvolát tart a kezében.” És praṇaya-keli-kalā-vilāsam: „És transzcendentális, házastársi szeretet van Rādhā és Kṛṣṇa között.”

Ez a szeretet, amelyet mi is megtapasztalunk ebben az anyagi világban férfi és nő között, nem természetellenes. Istenben is jelen van. És a Brahma-sūtra, a Vedānta-sūtra, az elején azt mondja... (homályos)... „Ki Brahman, ki a Legfelsőbb Személy, vagyis az Abszolút Igazság?” Athāto brahma jijṣāsā, kérdezi: „Mi az az Abszolút Igazság?” A válasz: janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1): „Az Abszolút Igazság az, akiből minden kiárad.” Nagyon egyszerű meghatározás. Ez azt jelenti, hogy mindennek a kútfője, mindennek a forrása. Ezért tapasztaljuk itt, ebben az anyagi világban, hogy a férfi és a nő, a nő vonzalma a férfi iránt, illetve a férfi vonzalma a nő iránt oly kiemelkedő. Nemcsak az emberi társadalomban, hanem az állatok, macskák, kutyák és madarak társadalmában is mindig jelen van a vonzalom a hím és a nőstény, vagyis a férfi és a nő között. Miért? A válasz a Vedānta-sūtrában található: janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1): mert jelen van az Abszolút Igazságban. Anélkül, hogy jelen lenne az Abszolút Igazságban, hogyan nyilvánulhatna meg a relatívban?

Ezt a világot relatív világnak nevezik. Nem abszolút. Relatív. A különbség a kettő, a kettősség. Nem érthetünk meg egy férfit anélkül, hogy ne ismernénk a nőt. Nem érthetünk meg egy apát anélkül, hogy ne értenénk meg a fiút vagy az anyát. Relativitás. Viszont az abszolút világban minden egy. Tehát, ez a szeretet a férfi és a nő között, a házastársi szeretet, mi vaiṣṇava filozófusok... mert mindenkinek, a védikus rendszer szerint, mindenkinek a Vedānta-sūtrát kell követnie.

Indiában két filozófia létezik, amely elismert; hogy is mondjam, nem mesterségesen létrehozott filozófusok, mentális spekulánsok, hanem azok, akiket ténylegesen értékesnek tartanak. Kétféle filozófus van, nevezetesen az imperszonalisták és a perszonalisták. A vaiṣṇavák elfogadják, hogy az Abszolút Igazság személy, a māyāvādī filozófusok pedig azt mondják, hogy az Abszolút Igazság személytelen. Ez a különbség (a kettő között*). Egyébként a többi eszköz, a megértés folyamata szinte azonos.

Vaiṣṇava filozófusaink érvelése a következő: hogyan lehet az Abszolút Igazság személytelen(?), miután itt, ebben a világban, a saját tapasztalatunk alapján mindent személyesnek látunk. Amennyiben a személyiség, az individualitás vagyis az egyéni vonzalom nincs jelen az Abszolút Igazságban, hogyan jelenhetnek meg ezek itt a relatív igazságban?

Ettől az érvelési nézőponttól eltekintve a mi álláspontunk az, hogy ez a házastársi szerelem a férfi és a nő között nem természetellenes. Ez teljesen természetes, mivel – ahogy a védikus leírásokból is kiderül – az Abszolút Igazságban benne foglaltatik; az Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége házastársi szerelmi viszonyban áll; Rādhā-Kṛṣṇával. Viszont ugyanez a Rādhā-Kṛṣṇa szeretet-szubsztancia hatotta át az anyagot. Ezért ez csak torz tükörkép.

Itt, ebben az anyagi világban az úgynevezett szerelem nem valódi szerelem, hanem kéjvágy. Itt a férfit és a nőt nem a szerelem, hanem a kéjvágy vonzza. Ebben a Kṛṣṇa-tudatú társaságban, mivel az Abszolút Igazsághoz próbálunk közeledni, a kéjvágyra való hajlamot tiszta szeretetté kell átalakítani. Ez ajánlott.

A védikus elvek szigorú követői között Indiában még ma is ezt a kéjvágyon alapuló kapcsolatot lelki irányelvek szerint rendezik. Mi ez? A fiúknak és a lányoknak házasság előtt nem szabad szabadon keveredniük. Különösen... sem a fiúnak, (sem a lánynak*)... az egyik itteni tanítványunk volt Indiában, és megpróbált szóba elegyedni egy fiatal lánnyal az utcán, és ezért sértegették a lányt. A fiú meglepődött ezen. Ott az a gyakorlat, hogy egyetlen fiatal fiú vagy fiatal lány sem állhat szóba (a másikkal*)... persze, ma más a helyzet. Még fiatal korunkban is láttuk, hogy egyetlen lány, egyetlen fiú sem keveredhettek egymással, ha nem voltak megházasodva.

Szóval, ezt a kéjvágyat, ezt a vonzalmat egy kicsit ellenőrzésük alatt tartották. Az apa, a lány szülei és a fiú szülei választottak. Nem volt személyes választási lehetőségük. És ez a választás nagyon tudományosan történt, elemezték a lány horoszkópját, elemezték a fiú horoszkópját, és kiszámították: "Hogyan fog ez a fiú és ez a lány egyezni egymással? Mennyire lesz boldog az életük?" Rengeteg dolgot mérlegeltek. És amikor mindent meghánytak-vetettek, akkor jött létre a házasság. Ez a régi indiai... védikus elvek rendszere.

És ami pedig a szabad szerelmet illeti, ahogy mi értjük, az csak nagyon magas körökben, a fejedelmi rendben volt megengedett. Mivel a lányok képzettek és felnőttek voltak, így a lány választhatta ki a férjét, de nem közvetlenül. A védikus irodalom számos történelmi bizonyítékában találunk arra utaló jelet, hogy a lány kifejezte vágyát: "feleségül akarok menni ahhoz a fiúhoz", és az apa... ez a kṣatriyák, a fejedelmi rend tagjai között történt, nem másoknál. Az apa pedig megrendezett egy versenyt, fogadást kötött. És ha valaki jött és győzött, akkor a lányt felajánlották neki. Ez különleges esetekben volt így.

Mindenesetre, ebben a korszakban a házasság, a vaiṣṇava elveink szerint, megengedett, mert vannak férfiak és vannak nők. Miért ne egyesülhetnének? Viszont nem illegálisan. Szóval, amikor megérkeztem ebbe az országba, New Yorkba, fiúk és lányok jöttek, és néhányan felajánlották, hogy a tanítványaim lesznek. Láttam, hogy a legtöbb fiú és lány megtartja a barátját, barátnőjét.

Azt kértem tőlük, hogy ha haladni akartok a lelki életben, akkor négyféle bűnös cselekedettől kell tartózkodnotok, és ez a négyféle bűnös cselekedet, elsőként, a tiltott szexuális élet; másodjára, a nem vegetáriánus étrend; harmadjára, a mámorító szerek használata; negyedikként, a szerencsejáték. Amíg valaki nem mentes ettől a négy fő tevékenységtől, addig a lelki élet terén nem tud előrelépni.

Mivel Isten tiszta, pavitraṁ paramaṁ bhavān (BG 10.12), ezért egyetlen tisztátalan lélek sem közelítheti meg Őt. Ez a test a tisztátalanság jele, mivel a léleknek nincs anyagi teste. Ebben az anyagi világban bárkit, akinek ilyen anyagi teste van, bűnösnek kell tekinteni. Vajon hogyan lehet ebből kijutni? Kijutni belőle úgy lehet, hogy egyszerűen mindent összhangba kell hozni a lelki élettel. Nirbandhe kṛṣṇa-sambandhe yukta-vairāgyam ucyate (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255).

A példa: olyan, mint a tej. Ha túl sok tejet iszol, akkor a belekben problémák alakulnak ki. Túlzott székletetürítéssel kell számolnod. De amikor orvoshoz fordulsz... természetesen āyur-védikus indiai orvosról beszélek. Ha valakinek hasmenése vagy híg széklete van, akkor az orvos túrót vagy joghurtot ír fel valamilyen gyógyszerrel társítva. Ezt a joghurtot vagy túrót ugyancsak összekeverik gyógyszerrel.

Szóval, a tejivástól megbetegedett férfit ugyanannak a tejnek a készítménye gyógyítja meg, az orvos utasítása szerint. És senki sem vitathatja. A beteg nem vitatkozhat az orvossal, hogy: "A tejivástól betegedtem meg, és önök egy másik tejkészítményt írnak fel?" Igen, mert annak van hatása. Hasonlóképpen, ez a férfi és nő közötti kéjvágy utáni hajlam, amennyiben megfelelően kezelik, Istenszeretetté válhat.

Nos, én sannyāsī vagyok. Lemondtam a családi életemről. Vannak gyermekeim, unokáim, a feleségem még él, de eltávolodtam tőlük. Ezt hívják sannyāsának. Miért érdekel újra a tanítványaim családi élete? Mert szeretném látni, hogy megfelelően haladnak a lelki élet irányába. Ezért, bár egy sannyāsīnak nem feladata, hogy részt vegyen a házasságkötési szertartáson, ebben az országban, csupán azért, hogy megmentsem a tanítványaimat a bűnös cselekedetektől, fiúkat és lányokat egyaránt, személy szerint ezért vagyok érdekelt, hogy a házasság által jó úriemberré és hölgyé válhassanak.

Szóval, nagyon örülök, hogy azok a fiúk és lányok, akik beleegyeztek, és most már házasok és gyermekeik lesznek, nagyon boldognak érzik magukat. Sokan közülük jelen vannak ezen a találkozón. Az arcukból, a tevékenységeikből úgy tűnik, hogy nagyon boldogok. Szóval, Kṛṣṇa-tudatú társaságunkban azért van ez a programunk, hogy ha egy fiú vagy egy lány meg akar házasodni, én segítek.

Ez a mai házassági szertartás ezen az elven alapul. De a jelenlegi menyasszonynak és vőlegénynek végérvényesen tudtában kell lennie azzal, hogy ez a házasság nem az érzékkielégítésről szól. Ez a házasság az élet megtisztítására szolgál. Szó sem lehet válásról. Szó sem lehet különválásról. Így hát ne kezdeményezzetek házasságot, ha ilyen hajlammal rendelkeztek. Az első alapelvünk, hogy váljunk Kṛṣṇa-tudatossá, a többi dolog másodlagos. Putrārthe kriyate bhāryā.

Ha jó gyermekeket, Kṛṣṇa-tudatos gyermekeket tudsz nemzeni, az... a legnagyobb szolgálatot teszed az emberi társadalomnak. Mivel az emberi társadalom macskákhoz és kutyákhoz hasonló gyermekeket nemz, az egész emberi társadalom bajban van. Hogyan várhatsz el békét és jólétet a macskák és kutyák társadalmában?

Ezért van szükség erre. Szükség van Kṛṣṇa-tudatos gyermekeket nevelni, hogy már az elejétől kezdve képezzük őket. Mindannyian örömmel fogjátok hallani, hogy néhány diákunkat, egészen kicsike fiúkat képezünk San Franciscóban, és csodálatosan fejlődnek. Nos, nincs tehát semmi hiba ezekben a hippi fiúkban és lányokban. Nem kaptak képzést. Nemcsak itt; a világ minden részén az oktatási rendszer nem igazán kielégítő.

Életük kezdetétől fogva szabadon keveredhetnek egymással, és korlátlanul élvezhetik a szexuális életet. Ez sem az egészségüknek, sem a neveltetésüknek nem tesz jót. Ezért üt most vissza az oktatás eredménye a kommunisták és a hippik képében. Tehát az embereknek, azoknak, akik a társadalom őrei, komolyan figyelembe kell venniük ezt, és nagyon szabályozottá kellene tenniük az életüket.

Ami ennek az életnek a szükséglete, az az, hogy mivel anyagi testünk van, ennünk, aludnunk, védekeznünk és párosodnunk kell. Ezek a test követelményei. De ezeket oly módon kell szabályozni a Kṛṣṇa-tudatban, hogy ne váljanak zavaró tényezőkké, hanem folyamatosan haladjunk a Kṛṣṇa-tudatos lelki megvalósítás felé.

Ezért nemcsak az új menyasszonyt és vőlegényt kérem, hanem minden jelenlévő tanítványomat is, hogy ez...(szakadás) A házasság célja, hogy jó gyermekeket, Kṛṣṇa-tudatos gyermekeket teremtsen. Az emberi társadalom számára ez a legjobb szolgálat: jó gyermekeket nemzeni. Ne csináljatok macskákat és kutyákat. Ez a kérésem. Vagy akkor inkább ne is nemzzetek gyermekeket. Ne is egyesüljetek . A ne egyesüljetek azt jelenti, hogy nem váltok el, de ne hozzatok létre gyermekeket. Ez a kérésem.

Putrārthe... pitā na sa syāt jananī na sā syāt (SB 5.5.18). A Bhāgavatam azt mondja: „Nem szabad apának, nem szabad anyának lenni, ha az ember nem képes megvédeni a gyermekeket a közvetlen halál veszélyétől.” Mit jelent ez? A születés és halál körforgását. Ha képes vagy Kṛṣṇa-tudatra nevelni a gyermekeidet, akkor a gyermeked ebben az életben visszatér Istenhez. Ennek kell lennie a célnak. Ahogy te is megpróbálsz visszatérni Istenhez ebben az életben...

Hasonlóképpen gondoskodjatok gyermekeitekről, hogy ők is visszatérhessenek Istenhez ebben az életben. Az anya és az apa kötelessége az legyen, hogy: „Ez a gyermek az én méhemből született, és életének ez az utolsó szakasza, hogy bármilyen állat vagy ember méhébe került – többé nem kap anyagi testet.” Ez legyen az apa és az anya felelőssége. Ez a Bhāgavatam iránymutatása.

Tehát, kedves gyermekeim, fiúk és lányok, arra kérlek benneteket, hogy éljetek boldogan. Nincsenek korlátozások – nem korlátozzuk az evést, az alvást, a párzást vagy a védekezést –, viszont tegyétek ezt Kṛṣṇával kapcsolatosan, egy tiszta életben, és legyetek boldogok ebben, és a következő életben egyaránt.

Nagyon szépen köszönöm. Most lépjetek előre. Elkezdjük a mi... (szakadás)

Hol van az apátok és az anyátok? Gyertek ide, kérlek. Igen. Leülhettek ide a lányok mellé. Vagy adhattok nekik néhány párnát. Úgy fogják érezni... nincsenek hozzászokva az (eféle*) üléshez. (kuncogás) Igen. A tanítványaim, ők már hozzászoktak. (kuncog)

Satyabhāmā: Paramānanda szülei is itt vannak.

Prabhupāda: Igen. Jöjjenek ők is.

Satyabhāmā: (félre) akarsz párnákra ülni?

Prabhupāda: Nos, mindkét szülő beleegyezik ebbe a házasságba?

Satyabhāmā apja: Igen.

Prabhupāda: Ó, köszönöm. Nos, akik beavatottak, énekelhetik a Hare Kṛṣṇát a gyöngyeiken. (a hívek japáznak) (szakadás) (a tűzáldozat imáinak szavalása)

Prabhupāda: Nos, te vagy az apa?

Satyabhāmā apja: Igen.

Prabhupāda: Azt kell mondanod a vődnek, hogy: "Eddig az én felügyeletem alatt állt ez és ez a lányom. Mától a te felügyeletedre bízom ezt a lányt." Mondjad.

Satyabhāmā apja: Kate eddig az én felügyeletem alatt állt, és én a te felügyeletedre bízom.

Prabhupāda: Mondd azt: "Igen, elfogadom."

Paramānanda: Igen, elfogadom.

Prabhupāda: És te mond azt: „Igen, egyetértek.”

Paramānanda apja: Igen, egyetértek.

Prabhupāda: Most te mond azt, hogy: „Kedves ez és ez, beleegyezem, hogy egész életemben szolgáljalak.”

Satyabhāmā: Paramānada, beleegyezem, hogy egész életemben szolgáljalak.

Prabhupāda: És te mondd azt: „Kedves ez és ez, habozás nélkül átveszem az életed irányítását.”

Paramānanda: Kedves Satyabhāmā, habozás nélkül átveszem az életed irányítását.

Prabhupāda: Tehát, semmilyen körülmények között nincs elkülönülés. Ígérd meg. Semmilyen körülmények között nincs elkülönülés.

Paramānanda: Tehát, semmilyen körülmények között nincs elkülönülés.

Prabhupāda: Igen. Most a virágfűzéreket... cseréljétek meg a virágfűzéreket. Gyere erre az oldalra. Te pedig menj arra az oldalra. Most már törvényes férj és feleség vagytok. Rendben van? Igen. Most énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (szakadás) (imák) (tűzáldozat) Most ajánljátok fel ezt a főzni való banánt így e, csak lassan. Köszönöm.

Satyabhāmā: Hare Kṛṣṇa. (a bhakták Prabhupāda után megismétlik az utolsó áldozati imát, majd a mahā-mantrát)

Prabhupāda: Most boruljatok le. (a praṇāma mantra recitálását vezeti) Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (vége)