Category:HU/680712 - Lecke SB 07.09.10 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha-

pādāravinda-vimukhāt śvapacaṁ variṣṭham

manye tad-arpita-mano-vacanehitārtha-

prāṇaṁ punāti sa kulaṁ na tu bhūrimānaḥ

(SB 7.9.10)

Erről a versről az előző találkozón beszéltünk. Ez egyike Prahlāda Mahārāja számos verses imáinak, melyeket az Úr Nṛsiṁhához intézett. Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy az a személy, aki az életét felszentelte, tad-arpita-mano-vacana... az arpita jelentése: felszentelte. A mana elmét jelent. A vacana szavakat jelent.

Nos, ebben a testben cselekszünk; az elménkkel, a szavainkkal és a testünkkel cselekszünk. Elme, test és szavak. Ez tetteink cseréjének a közege. Prahlāda Mahārāja azt mondja: "Aki ezt a három dolgot felszentelte, az elmét, a testet és a szavakat, szerintem az a legjobb." Mennyire a legjobb? Viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād: ő jobb vagyis a legjobb bárkinél.

Ebben az anyagi világban a brāhmaṇa, a legértelmesebb ember tizenkét jó tulajdonsággal rendelkezik... satya, sama, dama: igazmondó, uralja az érzékeket, uralja az elmét, egyszerű, türelmes, tudással teli, tudományos ismeretekkel teli, mindent ismer a Védákból. Ezek egy brāhmaṇa tulajdonságai.

Prahlāda Mahārāja azonban azt mondja, hogy mindezen tulajdonságok ellenére, ha valaki aravinda-nābha-pādāravinda-vimukhāt, ha valaki idegenkedik az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábainak szolgálatától, akkor, még ha képzett brāhmaṇa is, még ha a legértelmesebb ember is, elutasítják. És nála jobb az, aki, még ha egy nagyon alacsony családból származik is, śvapacam... a śvapacam a kutyaevőket jelenti. A kutyaevők... különböző típusú húsevők vannak. Szóval, vannak kutyaevők is. Már kifejtettem, hogy a kutyaevőket az emberiség legalacsonyabb rendű tagjainak tekintik. Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy még ha valaki kutyaevő családban született is, de testét, elméjét és szavait az Úr szolgálatának szentelte, akkor jobb, mint az a brāhmaṇa, aki minden jó tulajdonsággal rendelkezik, de nem ragaszkodik Istenhez, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Ez az összehasonlítási alap.

Miért tulajdonít ekkora jelentőséget egy embernek, még akkor is, ha egy alacsonyabb rendű családban született? Azt mondja: manye tad-arpita-mano-vacana īhā. Az īhā törekvést jelent. Bárki, aki ezt a törekvést az Úr szolgálatába állította... Śrī Rūpa Gosvāmī jellemezte azt az embert, aki mindig az Úr szolgálatára törekszik. Hogyan? Akárcsak a Kṛṣṇa-tudatú társaság tagjai. Mire törekszenek? Egyetlen dolog, amire törekszenek az, hogy miként terjedjen el ez a Kṛṣṇa-tudat az egész világon.

Miért törekszenek erre? Mert Kṛṣṇa ezt akarja. Kṛṣṇa akarja. Isten akarja. Miért akarja Isten? Mert mindannyian Isten fiai vagyunk. Kutyákkal barátkozunk. Ahelyett, hogy Istennel barátkoznánk, kutyákkal barátkozunk. Ezért Isten nagyon vágyik arra, hogy visszaszerezzen minket. Ezért jön el Kṛṣṇa személyesen. Elküldi a fiát, az Úr Jézus Krisztust, vagy elküldi a hívét. Hátrahagyja a Bhagavad-gītāt vagy a Śrīmad-Bhāgavatamot, vagy sok más hasonló irodalmat. Miért? Hogy visszaszerezze Isten makacs, zavarodott fiait. Elfelejtették Istent, és ahelyett, hogy Istent szeretnék, most a kutyákat szeretik. Ezért Isten nagyon aggódik.

Ez természetes. Ha egy apa nagyon gazdag, és sok fia van, azt akarja, hogy a fiai nagyon boldogok legyenek. De ha a fiai elmennek otthonról és őrültekké válnak, nem térnek haza, az apa jobban aggódik, mint a fia. A fiú nem érti, milyen bizonytalan körülmények között él ebben az anyagi világban, de Isten érti, milyen nyomorúságos körülmények között él – az anyagi lét háromféle gyötrelmének körülményei között. Mindig zaklatott, ám mégsem kíván visszatérni Istenhez. Ezért Isten állandóan arra törekszik, hogy visszaszerezze ezeket a feltételekhez kötött lelkeket. Kik a feltételekhez kötött lelkek? Azok, akiknek anyagi testük van. Megkötött lelkeknek nevezik őket. Mert ez az anyagi test azt jelenti, hogy bizonyos körülmények között kell élnetek. Pont úgy, ahogy nekem is ventilátorra van szükségem. Miért? Mert olyan helyzetbe kerültem, ahol hőség van. Nem tudom elviselni, de élnem kell. Hasonlóképpen, a zord hideget sem akarom, de élnem kell. Nem akarom, hogy otthon tűz üssön ki, de tűz van, és jönnek a tűzoltók. Ilymódon életünk minden lépésében állandó veszélyben vagyunk.

De a bolond emberek nem értik ezt. Azt hiszik, „boldog vagyok”. Azt hiszik... ezt hívják illúziónak, māyānak. Valójában minden lépésében boldogtalan, de a māyā, vagyis az illúzió varázsa olyan erős, hogy még az élet legalacsonyabb szakaszában is bárki azt fogja hinni, hogy boldog. Még az állatoknál is – tapasztalhattátok már, hogy oly sok állat él igen nyomorúságos körülmények között –, mégsem akarja feladni a testét. Szóval ... ám a fájdalmat Isten jobban érzi, mint az élőlény ebben a feltételekhez kötött életben. Tehát mindig... mindig fennáll a törekvés Isten részéről, hogy elküldje képviselőjét, Ő maga jön, könyvet ad.

Tehát bárki, aki Isten nevében vállalja ezt a törekvést, hogy visszavezesse ezeket a feltételekhez kötött lelkeket Istenhez, haza, az az Úr legbensőségesebb bhaktájának, kedves bhaktájának tekinthető. A Bhagavad-gītāban ez áll: na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ (BG 18.69). Ha nagyon kedvessé akarsz válni Kṛṣṇának, vagyis Istennek, akkor próbálj meg missziós tevékenységeket végezni. Mi ez? Terjeszd a Kṛṣṇa-tudatot. Kṛṣṇa nagyon elégedett lesz. Ha magányos helyen szeretnél élni és a yogarendszert gyakorolni az önmegvalósításod személyes felemelése érdekében, az kétségtelenül nagyon jó. Ám, ha másokat is megpróbálsz a Kṛṣṇa-tudat szintjére hozni, az sokkal jobb. Prahlāda Mahārāja imájában ezt fogja mondani az Úr Nṛsiṁha-devának: „Kedves Uram,” naivodvije para duratyaya-vaitaraṇyās (SB 7.9.43), „ez a világ tele van szorongással. Tudom. És tele van gyötrelmekkel. De én nem félek. Nem félek.” Miért nem félsz? Tvad-vīrya-gāyana-mahāmṛta-magna-cittaḥ (SB 7.9.43): „Mert elkezdtem dicsőséges cselekedeteidet énekelni. Ezért, amikor dicsőséges cselekedeteidről vagy dicsőségedről énekelek, elmerülök a nektáróceánban. Ezért ezek a világi szorongások vagy gyötrődések nem... nem zavarnak. Teljesen biztonságban vagyok.”

Naivodvije para duratyaya-vaitaraṇyās tvad-vīrya-gāyana-mahāmṛta-magna-cittaḥ (SB 7.9.43). „Akkor miért vagy…? Úgy tűnik, nagyon aggódsz. Miért aggódsz?” „Igen. Aggódom.” „Honnan ez a szorongás?” Śoce tato vimukha-cetasa: „Pusztán csak azokért a gazemberekért aggódom, akik a Te tudatodtól megfosztottak. Akik nem Kṛṣṇa-tudatosak, azokért egyszerűen aggódom.” Śoce tato vimukha-cetasa. „Miért aggódsz értük?”

Mert indriyārtha-māyā-sukhāya bharam udvahato vimūḍhān (SB 7.9.43). „Ezek az ostoba gazemberek egy nagyon aggályos civilizációt hoztak létre pusztán az érzékkielégítés végett. Ennyi az egész. Az úgynevezett civilizációs fejlődésüket, a gépeket és a szerkezeteket, és oly sok mindent bonyolulttá tettek. És mi a céljuk? A cél az indriya sukha.” Az indriya sukha érzékkielégítést jelent. Ennyi az egész.

És miről szól ez az érzékkielégítés? Māyā sukha indriyārtham (SB 7.9.43): (mindent*) az érzékek érdekében. Māyā. A māyā jelentése, illúzió. „Ennek az érzékkielégítésnek nincs gyakorlati jelentése. Ez csak átmeneti, múlékony. De én az örökkévaló gyönyör után epekedem. És mit fog adni nekem ez az érzékkielégítés? Fogalmuk sincs róla. De kitaláltak egy olyan civilizációt, amely pusztán az érzékkielégítés érdekében tele van tevékenységekkel. Szóval, egyszerűen aggódom értük.”

Nos, így viselkedik egy Kṛṣṇa-tudatos személy. Egy Kṛṣṇa-tudatos ember egyáltalán nem aggódik önmagáért, mert tökéletesen tudja, hogy minden körülmények között Kṛṣṇa védelme alatt áll. Akárcsak Prahlāda Mahārāja. Apja oly sok nehézségbe sodorta, mégis rendíthetetlenül kitartott a helyzetében, mert tudta, hogy „Apám nem árthat semminek. Én biztonságban vagyok.” És valójában így is történt.

Tehát azok, akik... akik nagyon komolyan veszik a Kṛṣṇa-tudatot, azok már szabadok. Épp az īhā szót akartam elmagyarázni. Az īhā jelentése, törekvés. Ezt az īhā-t Rūpa Gosvāmī nagyon szépen elmagyarázta. Azt mondja: īhā yasya harer dāsye (Brs 1.2.187). Az īhā törekvést jelent. Aki elkötelezte magát... mindenki törekszik. Senki sem tétlenkedik. Mindenki próbálkozik valamivel, tesz valamit, törekszik valamire a magasabb pozíció vagy a magasabb kitüntetés érdekében. Olyan sok minden van. A törekvés jelen van. Ez az élet tünete. Egy élőlény az maga az állandó aktivitás. Ellenállás és aktivitás. Ezek az élet tünetei.

Tehát, az īhā, ez a tevékenység, a törekvés... Rūpa Gosvāmī azt mondja: īhā yasya harer dāsye (Brs 1.2.187): bárki, aki egyszerűen Kṛṣṇának, Harinak, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szenteli erőfeszítéseit, karmaṇā manasā vaca... ugyanaz, mint amit Prahlāda Mahārāja mond: prāṇa, mana, vaca. Mivel ezekre a dolgokra van szükség a törekvésben. Szükségünk van az elménkre, a figyelemre. Ha tenni akarsz valamit, tiszta figyelemmel kell rendelkezned; annak kell szentelned a testedet; arra kell használnod a szavaidat.

Szóval, Rūpa Gosvāmī azt mondja: īhā yasya harer dāsye karmaṇā manasā vaca nikhilāsv apy avasthāsu (Brs 1.2.187). Maradhat bárhol, lehet az élet bármely szakaszában. Nem számít, hogy európai, amerikai, indiai, brāhmaṇa, śūdra, fehér, fekete, ez vagy az. Nem számít. Viszont, ha pusztán csak az Úr szolgálatára szenteli erőfeszítéseit, akkor felszabadult ember. Ezt a meghatározást adja Rūpa Gosvāmī. Īhā yasya harer dāsye.

Prahlāda Mahārāja is ugyanezt mondja: „Azt a személyt jobbnak tartom, mint az úgynevezett képzett brāhmaṇát, mert erőfeszítéseit az Úr szolgálatában végzi.” Śvapacaṁ variṣṭham. Prāṇaṁ punāti sa kulaṁ na tu bhūrimānaḥ (SB 7.9.10). Egy magasan képzett materialista ember büszke a képességeire. Bárki. Négy dolog van, ami büszkévé tehet: janmaiśvarya-śruta-śrī (SB 1.8.26). Ha valaki nagyon jó családban, előkelő családban, arisztokrata családban vagy gazdag családban születik, az büszke. Mindig büszke. És aki nagyon gazdag, az is nagyon büszke. És aki nagyon szép, az is büszke. És aki nagyon művelt, nagy tudós, az is nagyon büszke.

Prahlāda Mahārāja azt mondja, vajon miben segít neked ez a büszkeség? Addig maradhatsz nagyon büszke ember, büszkeséggel teli, amíg ebben a testben vagy. Ennyi az egész. Amint a testednek vége, a Rockefeller-i hírnevednek vége. A diplomádnak, a doktori címednek vége. A gyönyörű testednek vége. Az arisztokrata családodi származásodnak vége. Aztán a tetteidnek megfelelően egy másik testet kell választanod. Ha olyan cselekedeteket hajtottál végre, mint egy arisztokrata vagy egy tanult ember, akkor hasonló testet kapsz. De minden vívmányod ellenére, ha kutyaként viselkedtél, akkor kutyává fogsz válni.

Mert miután elhagyjuk ezt a testet, teljesen az anyagi természet kezében vagyunk. Prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27). A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy az anyagi természet cselekszik. Én nem a saját választásom alapján kaptam ezt a testet. Te sem a saját választásod szerint kaptad ezt a testet. Senki sem mondhatja, hogy „A következő életben egy ilyen testet kapok.” Oly sok, 8 400 000 test létezik. Ennek megválasztása nem a te kezedben van. Ez a választás a cselekedeteid függvénye. Ha te, ez a test Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, akkor a következő tested Kṛṣṇa-tudatú test lesz.

Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti:

janma karma me divyaṁ

yo jānāti tattvataḥ

tyaktvā dehaṁ punar janma

naiti mām eti kaunteya

(BG 4.9)

Ha valaki mindig teljes mértékben Kṛṣṇa-tudatú, mindig igyekszik megérteni Kṛṣṇát, mindig igyekszik Kṛṣṇa szolgálatában állni – vagyis teljesen elmerül a Kṛṣṇa-tudatban –, akkor biztosan olyan következő testet fog kapni, mint Kṛṣṇa.

Mi a különbség Kṛṣṇa teste és a te tested között? Ezt a Bhagavad-gītā is elmondja. Amikor Arjuna megkérdezte Kṛṣṇát: „Kṛṣṇa, azt mondod, hogy a Bhagavad-gītā ezen yogarendszerét a napistennek mondtad el, de én tudom, hogy te is ugyanúgy születtél meg, mint én. A te korod és az enyém hasonló. Te a barátom vagy. Hogyan hihetném el, hogy ezt a filozófiát a napistennek mondtad el, ami azt jelenti, hogy több millió évvel ezelőtt?” Nos, mi volt Kṛṣṇa válasza? A válasz az volt, hogy „A te születésed és az Én születésem nagyon sokszor megtörtént. De Én mindegyikre emlékszem, te pedig elfelejted. Ez a különbség.”

Miért felejtünk? Mert más testet kapunk. Akárcsak az, ahogyan arra emlékszel, hogy gyerek voltál. Akárcsak ez a kisbaba, akinek kicsi a teste. De amikor felnő, elfelejti, mert a teste megváltozott. Elfelejti. Mivel tehát megváltoztatjuk a testünket, ezért felejtünk. Ez tény. Pont úgy, mint amikor éjszaka álmodsz. Megfeledkezel a testedről. Azt álmodod, hogy madártested van.

Repülsz az égen, és teljesen elfelejtetted, hogy te vagy ez és ez az úr vagy asszony, akik egy szobában fekszenek. Elfelejtetted. Mindennapi tapasztalatunk alapján megérthetjük, hogy a test változása miatt felejtünk. A halál a test megváltozását és feledékenységet jelent. Ez a halál. Kṛṣṇa tehát azt mondta: "Te elfelejted, elfelejtetted, de én nem felejtettem el." Ez közvetve azt jelenti, hogy Kṛṣṇa azt mondja: "Én nem változtatom meg a testemet, de te megváltoztatod a testedet." Mindannyian megváltoztatjuk a testünket. Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy az a személy, aki nagyon büszke az intelligenciájára, arisztokrata származására, vagyonára, műveltségére, az büszkévé válhat, de emiatt a büszkeség miatt nem tudja megtisztítani magát. Ám a másik személy, még ha kutyaevő családban születik is, mivel mindenét – elméjét, szavait és testét – az Úr szolgálatába állította, nemcsak önmagát, de az egész családját is megtisztíthatja. Ez egy bhakta kiváltsága. Ha van egy tiszta, őszinte bhakta a családban, akkor az a család, akár hét generáción át felfelé és lefelé, szintén felszabadul. Ezt az információt a védikus szentírásokban találjuk.

Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy az a büszke ember, aki egyszerűen csak a teste adottságaira büszke, még önmagát sem tudja megtisztítani, akkor a családja megtisztításáról ne is beszéljünk. De az az ember, aki, még ha kutyaevő családban születik is, mivel teljes mértékben és kizárólag az Úr szolgálatába állította magát, nemcsak önmagát tisztítja meg, hanem az egész családját is. Sa-kulam. Ez a szó maga prāṇaṁ punāti sa-kulaṁ na tu bhūrimānaḥ. Yata bhakti-hīnasya trai-guṇa garbhayoḥ bhavanti. Itt egy nagyon szép magyarázat Srīdhara Svāmītól, miszerint a különbség egy bhakta és egy nem bhakta között az, hogy egy nem bhakta büszke a megszerzett vívmányaira. Ennyi az egész. Nincs más tulajdonsága. De egy bhakta, mivel alázatos és szelíd, azt gondolja, hogy: „Mindezek a szép tulajdonságok, amiket Kṛṣṇa adott nekem, vagy Isten adott nekem – oly nagy gazdagság, nagy műveltség, rendkívüli szépség – ó, hadd fordítsam ezeket Kṛṣṇa szolgálatára.”

Ez a különbség egy bhakta és egy nem bhakta között. Van egy nagyon szép verse Cāṇakya Paṇḍitának a tehetős lélek és a szegény lélek közötti különbségről:

ahagata caritrāṇi

vicitrāṇi mahasanam

lakhhim traya tucchanti

tad bhareṇa namanti ca

A bhakta és a nem bhakta közötti különbség az, hogy ha egy bhakta gazdag ember, akkor azt fogja gondolni: „Ó, Kṛṣṇa rengeteg pénzt bízott rám. Nos, ez Kṛṣṇa pénze. Hadd költsem Kṛṣṇára.”

Vannak nagyon... Prahlāda Mahārāja, Bhisma Mahārāja és Yudhiṣṭhira Mahārāja, és sok-sok nagy király, akik nagyon gazdagok voltak, de pénzüket Kṛṣṇa szolgálatára fordították. Hasonlóképpen egy bhakta, ha művelt, megpróbálja alkalmazni műveltségét Kṛṣṇa leírására számos irodalom, számos kiadvány segítségével. Ez a helyes használat. És a Bhāgavatam azt mondja, ahogy már többször is elmagyaráztam nektek, svanuṣṭhitasya dharmasya saṁsiddhir hari-toṣaṇam (SB 1.2.13). Ha látni akarod a megszerzett tudásod tökéletességét, ha meg akarod tudni ... tegyük fel, hogy egy nagyon nagy, tanult ember vagy. Gondold át, vajon sikeressé vált-e az életed azáltal, hogy ilyen tanult emberré váltál. A dolog beigazolódása, hogy megbizonyosodsz afelől, hogy mindazt, amit tanultál, Kṛṣṇa szolgálatába állítottad; akkor az sikeres. Amennyiben nem, úgy ennek a testnek a végeztével (halálával*) annak is vége.

Hasonlóképpen, vizsgálj meg bármit – tanulást, szépséget vagy gazdagságot vagy bármit, bármit, amid van; sok jó dolog van, amit birtokolhatunk ebben az anyagi világban –, de ha az a jó dolog Kṛṣṇa és Isten szolgálatában áll, akkor az siker. Különben puszta teher, vagyis amint ez a test véget ér, annak is vége.

Nagyon szépen köszönöm. Kérdés van? (szünet) (vége)