Category:HU/680710 - Lecke SB 07.09.10 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha-

pādāravinda-vimukhāt śvapacaṁ variṣṭham

manye tad-arpita-mano-vacanehitārtha-

prāṇaṁ punāti sa-kulaṁ na tu bhūrimānaḥ

(SB 7.9.10)

Ezt a verset már megvitattuk.

(félre) Kinyithatod.

Nos, a vipra, a vipra az a személy, aki teljes mértékben jártas a védikus tudásban. Őt hívják viprának. A lelki felemelkedésnek fokozatos evolúciós szakaszai vannak. A vipra szakasz közvetlenül a képzett brāhmaṇává válás előtt található. Azt hívják viprának. Az első szakaszban születésétől fogva mindenki śūdra. A śūdra a világ szenvedéseinek hatása alatt áll. Ő a śūdra. Śocati.

Az anyagi lét tele van szorongással, így bárki, aki tele van szorongással, az śūdra. Ez a... nos, ha elemezzük a jelenlegi társadalmat, az, aki nem szorong, nincs teli szorongással,… ó, senki sem fogja azt mondani, hogy "Én nem vagyok tele szorongással". "Oly sok minden miatt szorongok." Ez tehát azt jelenti, hogy ő śūdra. Kalau śūdra-sambhavaḥ (Skanda Purāṇa): "Ebben a korban mindenki śūdra." Ez a következtetés.

Egy brāhmaṇa nem fél. Nem szorong, mert Istentől függ. Tudja, hogy „Teljesen átadtam magam Istennek, és Ő mindenható. Ezért nincs bennem szorongás.” Akárcsak egy kisgyerek, ő sem szorong. Miért? Mert teljesen a szüleitől függ. Biztosan tudja, hogy bármilyen veszély esetén: „Ó, itt az anyám.” Amint veszélyt érez: „Anya!” Ennyi. És ezzel le van tudva.

Hasonlóképpen viselkedik az is, aki teljesen biztos benne, hogy „A legfelsőbb apa itt van. Meg fog védeni, védelmet fog nyújtani nekem”, az nem szorong. Nārāyaṇa-parāḥ sarve na kutaścana bibhyati (SB 6.17.28). Amikor valaki teljesen bízik az Istentudatban, vagyis a Kṛṣṇa-tudatban, nem fél; még a haláltól sem fél, mert tudja, hogy ő nem hal meg; örökkévaló.

Ahhoz, hogy eljusson a magabiztosság ezen szintjére, vagyis a Kṛṣṇa-tudathoz, gyakorlásra van szükség. Ezt a képzést viddhi-mārgának, szabályozó elveknek nevezik, a szabályozó elvek követésének nevezik. Ez az egész varṇāśrama rendszer, a védikus rendszer, a különböző kasztok – a brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, valamint a brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha, sannyāsa – nagyon tudományosan olyképpen vannak kialakítva, hogy fokozatosan felemeljék az embert a félelemmentes, félelemmentes, félelem nélküli - magabiztos - szintre. A vipra tehát csak a teljes brāhmaṇává válást megelőző szakaszt jelenti.

Janmanā jāyate śūdraḥ: „Születése alapján mindenki śūdra.” Saṁskārād bhaved dvijaḥ: „Amikor elmegy a lelki tanítómesterhez, és a lelki tanítómester beavatja őt, akkor következik be a második születése, a dvija.” Dvija. A madarakat is dvijáknak nevezik, mert kétszer születnek. Először tojásként jelennek meg, tojás formájában jönnek világra, majd amikor kijönnek a tojás héjából, feltörik a héjat és kijönnek, az a valódi élet.

Hasonlóképpen, mi is egy tojásban vagyunk, a tudatlanság burkában. Amikor kijövünk a tudatlanság burkából, az a második születésünk. Az első születés az apa és az anya által történik, a második születés pedig a lelki tanítómester és a védikus tudás által. Itt is ugyancsak van egy anya. A védikus tudás az anya, a lelki tanítómester pedig az apa.

Szóval, saṁskārād bhaved dvijaḥ. A lelki tanítómester fokozatosan képzi a tanítványt. Ezt nevezik beavatásnak. Ez a dvija. Janmana jāyate śūdraḥ: „Az apa és anya általi születés alapján mindenki śūdra.” Nem számít, hol születik, nem csak Indiában vannak brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák, śūdrák. Mindenhol. Cātur-varṇyam mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ (BG 4.13). A Bhagavad-gītāban írja, hogy a négy társadalmi felosztás rendszere – brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra – a teljes univerzumban megtalálható, nem arról ... ne gondold, hogy ez csak Indiában van. Mindenhol van. Saṁskārād bhaved dvijaḥ. Megújulás által, azon szabályozó elv követésével, amelyek a Brahman ismeretéhez emelnek fel... ezt hívják saṁskārának.. Tízféle saṁskāra, megújulás létezik. Ez a védikus rendszer egy nagyon tudományos rendszer, amely az emberiséget az élet legmagasabb tökéletességére emeli. Saṁskārād bhaved dvijaḥ. Aztán, amikor a saṁskārát megkapod, amikor az ő... a lelki tanítómestere látja, „Ez a fiú most már alkalmas a Védák tanulmányozására...” Ehhez képesítésre van szükség. Egy śūdra nem tanulmányozhatja a Védákat. Korlátozások vannak.

Néha igazságtalanságnak tartják, „Miért korlátozzák a śūdrát?” Ez modern konvenció. Valójában ez nagyon szép. Melyik az a śūdra, aki megértheti a Védákat? A śūdra számára egy másfajta tudás... pont ugyanaz, mint hogy a kettő plusz kettő az alsóbb osztályokban különbözik a kettő plusz kettőtől a magasabb matematikában. Szóval, a śūdra nem értheti meg. Legalább brāhmaṇává, legalább viprává, dvijává, kétszer születetté kell válnia a beavatás által. Akkor tanulhatja. Akkor képes lesz megérteni a nyelvezetét ... nem igazságtalanság, hogy a śūdrák nem (tanulmányozhatják*) ...

Ahogy... nem tudom, mi a rendszer a ti hazátokban, de Indiában, akinek nincs megfelelő végzettsége, az nem tanulhat jogot. Ha valaki, ha bárki jogot akar tanulni, ha jogi egyetemre akar menni, akkor először is diplomával kell rendelkeznie, legalább alapképzési vagy főiskolai diplomával. Különben nem íratkozhat be. Szóval, ha valaki azt mondja: „Ez igazságtalanság”, „Miért?” „Mindenkinek meg kellene engedni.” Mindenki nem értheti meg (csak bizonyos személyek*). Hasonlóképpen, a megfelelő lelki tanítómester beavatása nélkül senki sem értheti meg. A Védák nem olyanok, hogy veszel egy könyvet, egy Bhagavad-gítát vagy egy Bhāgavatamot, és otthon tanulsz, és tanulsz. Ó, ez nem lehetséges.

Ahogyan pusztán néhány orvosi könyv megvásárlásával és otthoni tanulással sem válhatsz orvossá, medikussá. Ez nem lehetséges. Ügyvéd sem lehetsz. A könyvek megvásárolhatók a piacon, de nem ez a folyamata. Be kell íratkoznod egy intézménybe, órákat kell venned a professzoroktól, legalább hetvenöt százalékban látogatnod kell az előadásokat. Aztán jogod van kimenni a vizsgára.

Tehát, a fokozatos folyamat... az első születés śūdra, mindenki az. Nem számít. Még ha brāhmaṇa apától született, akkor is śūdrának tekintik. Azután a beavatás által dvijává, kétszer születetté válik. Ezután tanulmányozhatja a védikus irodalmat. És amikor jártassá válik a védikus irodalom tanulmányozásában, viprának nevezik. És amikor valaki viprává válik – mert ez a brāhmaṇává válás megelőző szakasza –, tizenkétféle tulajdonságra tesz szert. Satya-śama-dama-titikṣa (BG 18.42). Az első tulajdonság az igazmondás. A második tulajdonság az érzékek és az elme fegyelmezése. Śama-dama-titikṣa, nagyon türelmesnek lenni; ārjava, nagyon egyszerűnek lenni; teljes tudással rendelkezni; teljesen Istentudatúnak lenni; számos tulajdonság van. Ezeket a tulajdonságokat említik.

Prahlāda Mahārāja ebben a részben azt mondja: viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutāt. Amikor valaki vipra, az azt jelenti, hogy minden jó tulajdonsággal, minden anyagi jó tulajdonsággal rendelkezik. Igazmondó. Jártas a vallás tudományában. Tudja, mi Isten, mi a Brahman. Önuralommal rendelkezik. Nem érzéki. Oly sok jó tulajdonsága van.

Tehát Prahlāda Mahārāja azt mondja: „Még ha el is érte a vipra állapotát, és szert tett az összes jó tulajdonságra, amely a vipravá váláshoz szükséges, ám hiányzik egy tulajdonsága...” Melyik? Viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutā aravinda-nābha pādāravinda-vimukhāt (SB 7.9.10): „De ellenszenves az Istentudattal, vagyis a Kṛṣṇa-tudattal szemben. Minden jó tulajdonsággal rendelkezik, tanulmányozta a Védákat, de ha nem Istentudatos...” Pādāravinda. Aravinda-nābha pādāravinda. Aravinda-nābha. A nābha köldököt jelenti, az aravinda pedig lótuszt. Tudjátok, hogy a teremtés Viṣṇu köldökén keresztül jön létre, a lótuszvirágszerű bolygó első csírája, és ott van Brahmā, aki a többi dolgot teremti meg. Tehát, aravinda-nābha, „az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek a köldökéből ered a lótuszvirág”, aravinda-nābha. És pādāravinda: „És a lábai is olyanok, mint a lótuszvirág, aravinda.” Aravinda-nābha aravinda-pāda. Ez az Istenség Legfelsőbb Személyiségére vonatkozik. A vipra tehát egy minden anyagi jó tulajdonsággal rendelkező, képzett személy, de ha hiányzik belőle az az egyszerű tulajdonság, hogy nem jártas Isten tudományában, vimukhāt, akkor nem veszi komolyan Isten megértését... ez a helyzet.

Jelenleg anyagi megfontolások alapján mindenki magasan képzett, de fogalma sincs arról, mi Isten. Nos, még ha viprává is válnak az ilyenek, mivel azonban hiányzik belőlük ez a tudás (Istenről*), Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy egy kutyaevő, aki Istentudatos, jobb nála. Śvapacaṁ variṣṭham. A śvapaca azt jelenti, hogy olyan személy, aki kutyaevők családjában született. Śvapacaṁ variṣṭham.

Manye tad-arpita-mano-vacanehitārtha. Van egy leírás: mauna-vijṣāna-santoṣa-satyāṣṭika-dviṣād-guṇān, yad vā śamo damas tapo śaucaṁ kṣānti ārjava viraktataḥ. Mauna-vijṣāna-santoṣa-satyāṣṭika-dviṣād-guṇān. A tizenegy... tizenkét tulajdonságot, jó tulajdonságokat a védikus irodalom írja le. Melyek ezek? Ez a śama. A śama az elme kiegyensúlyozottságát jelenti. Dama. A dama az érzékek uralását jelenti. Śamo damas tapaḥ, lemondás. A tapa jelentése... a tapa szóból, a tapa "hőséget" jelent. Ahogyan ez a hőség sem elviselhető; szükségem van egy ventilátorra. A tapa tehát azt jelenti, hogy önként elfogadunk valamilyen fizikai nehézséget. Ezt hívják tapának.

Sok bölcs van, aki... nyáron minden irányból tüzet gyújtanak és úgy meditálnak. Indiában már most is magas a hőmérséklet, 112 fok (F, ami 44 fok C*). Néha 118 fok (F, ami 48 fok C*), és továbbra is minden oldalról tűz ég körülöttük, minden oldalról. Igen. És meditálnak, nem zavartatják magukat. Ezt hívják önkéntes tapának. Télen pedig, amikor a hőmérséklet negyven, ötven fok (F, ami +4, +10 fok C*) – természetesen nem a fagypont alatt –, elmegy a vízhez, belemerül, csak a szája van kint a vízből és meditál. Szóval, a tapasyának vannak szigorú folyamatai. Ez tehát az egyik a jó tulajdonságok közül.

De ebben a korban ez nagyon nehéz. Az ilyen önkéntes megpróbáltatásokon átesni a megvalósítás, az önmegvalósítás, a meditáció érdekében ebben a korban nem lehetséges. Ezért a védikus utasítás az, hogy „Egyszerűen énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Harer nāma harer nāma harer nāma eva kevalam (CC Adi 17.21). Ne törédj semmivel. Bármilyen helyzetben is vagy, csak próbálj meg az elmédben ráhangolódni, hogy hallgasd a „Hare Kṛṣṇa” hangot, a meditáció legjobb formáját, mert nem lehetséges mindezen tulajdonságok, a tapa elsajátítása.

Szóval, śamo-damas-tapa-śaucam. A śaucam tisztaságot jelent, higiéniai irányelv naponta háromszor – de legalább egyszer – megfürödni. Ezért jobb, ha nem hagyod meg a hajad. Ha megfürdesz, nem marad vizes a hajad. És akiknek nagy hajuk van, azok nem fürödhetnek naponta. De ha kopasz maradsz, semmi gond. Śaucam. Tehát fürdeni kell, naponta megfürödni, śaucam.

És kṣānti. A kṣānti jelentése tűrni. Mert ez a világ tele van szenvedéssel, és ebben az állapotban kell a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolnod. Kṛṣṇa azt tanácsolta Arjunának a Bhagavad-gītāban, hogy... mivel a testről volt szó, Arjuna azt mondta: "Elfogadva, hogy a lélek halhatatlan és soha nem hal meg, mégis, amikor egy rokonunk meghal, fájdalmat érzünk. Nem így van-e?" Kṛṣṇa azt válaszolta: "Igen, ez így van."

Még ha tudom is, hogy a fiam meghalt, a fiam nem halt meg. A fiam lelke ebből a testből egy másik testbe távozott. Nincs ok az aggodalomra. Kapott egy másik testet, de mégis úgy érzem: „Ó, a fiam…” a test miatt, mert megszoktam, hogy a testén keresztül szeressem a fiamat. Szóval, ezt az engedményt el kell fogadni. Ha valaki sír, az nem azt jelenti, hogy bolond, hanem azt, hogy a szeretet anyagi irányítottságú.

Kṛṣṇa tehát ezt a kṣāntit, titikṣát, toleranciát tanácsolja. Miért a toleranciát? Śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ. Ahogyan a nagyon zord hideget is elviseljük. Nincs értelme harcolni és üvölteni: "Ó, annyira hideg van, annyira hideg, annyira." Tűrni kell. Nem harcolhatsz ellene.

mātrā-sparśās tu kaunteya

śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ

āgamāpāyino 'nityās

tāṁs titikṣasva bhārata

(BG 2.14)

Azt tanácsolta: „Igen, értem, hogy vannak ilyen fájdalmak és örömök, de ezeket el kell tűrni. Ne legyél gondterhelt. Csinálnod kell a Kṛṣṇa-tudatot. Ha valamilyen gond adódik, tudnod kell, hogy a kellemetlenség vagy a boldogság nem létező, mert az anyagi. Ahogy jött, úgy el is múlik. Szóval, ne törd magad a boldogságért, és ne veszítsd el a fejed a szenvedések miatt.”

Āgamāpāyina: „Jönnek és mennek.” Akárcsak ezekben a napokban, mivel nagyon meleg van. Ez az évszak el fog múlni, és ismét a hideg fog minket zavarni. A kellemetlenség tehát folytatódni fog, akár a meleg, akár a hideg, ez az anyagi testnek tudhtó be, mātrā-sparśā, e miatt a bőr miatt, amely befedi. Szóval, el kell tűrnünk.

Nos, aki ténylegesen vipra, az toleráns. Nem zavarják ezek az anyagi megpróbáltatások, kṣānti, ārjavam. Egyszerű, nagyon egyszerű. A kétszínűség nagyon rossz tulajdonság a lelki fejlődés szempontjából. A feltételekhez kötött lélekben, mindenkiben ott a csalás hajlama. Ezt le kell csökkenteni. Ezt hívják ārjavamnak. Az ārjavam jelentése saralatā, sādagī (egyszerűség). És viraktata, megválás, elkülönülés. Az egész rendszer az anyagtól való elszakadás (folyamata*).

Ha túlságosan ragaszkodunk... vagyis miért ragaszkodunk túlságosan? Még olyankor is, ha csak egy kicsit ragaszkodunk ehhez az anyagi léthez, el kell fogadnunk ezt a testet, bármilyen testet, ezt a testet vagy azt a testet. 8 400 000 testféleség létezik. Szóval, mindaddig, amíg akár egy kis ragaszkodás is van bennünk ehhez az anyagi élvezethez, az érzéki élvezethez, addig kénytelenek vagyunk elfogadni egy bizonyos típusú testet. Ezért ez a vairāgya, viraktata, az anyagtól való elszakadás a lelki megvalósítás alapelve.

A Kṛṣṇa-tudat folyamata egyszerre az anyagtól való elszakadás és a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás kialakítása. Ez egy rendkívül szép rendszer. Rendkívül szép. Növelnünk kell Kṛṣṇa iránti szeretetünket. Ahogyan növeljük Kṛṣṇa iránti szeretetünket, úgy csökkentjük az anyag iránti szeretetünket. Szeretői mentalitással rendelkezem. Ezt nem tudom megállítani. Hasonlóképpen... sok példa van rá. Akárcsak egy fiú vagy egy lány. Ha a fiú, vagy a lány fokozza a szeretetét egy másik fiú vagy egy másik lány iránt, akkor csökkenti a szeretetét valaki más irányában. Ez természetes. Hasonlóképpen, ha növeled a Kṛṣṇa iránti szeretetedet, akkor csökkented az értelmetlenségek iránti szeretetedet.

Ez a vairāgya, ez az anyagtól való elszakadás automatikusan végbemegy. Hajlamunk van szeretni valamit, ha nem is Istent, hát legalább egy kutyát. Nos, ha a Kṛṣṇa iránti szerető ragaszkodás felé fordulunk, úgy paraṁ dṛṣṭvā nivartate. Ez a Bhagavad-gītā állítása: paraṁ dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59). Ha jobb dolgot kapsz... akárcsak egy gyerekeknél. Szeret valamit, de ha valami jobbat adsz neki, valamit, ami piros, ó, azonnal ragaszkodni kezd hozzá. Eltávolodik a régi dologtól, és vonzódni kezd a piroshoz.

Szóval, nem... a jñānarendszerben, a yogarendszerben erőszakkal próbálnak megválni tőle. Ez nem lehetséges. Valamikor a múltban talán lehetséges volt. Akárcsak Viśvamitra, a nagy bölcs esetében. Ezek történelmi hivatkozások. Nagyon nagy király volt, és ezt a yogarendszert alkalmazva akart önmegvalósításba kezdeni. A rendszer értelmében elszigetelten kell élni, ezért az erdőben, magányosan, belekezdett a meditációba. Egy kimondottan nagy szent helyen kell leülni, és egy bizonyos testtartást kell felvenni." Vannak... nos, ő mindent teljes mértékben követett, tökéletes yogī. De amint Indra észrevette, hogy „Ez az ember egy nagyszerű yogarendszert gyakorol. Lehet, hogy meg fogja szerezni a pozíciómat”, ráküldött egy gyönyörű lányt, Menakát, hogy csábítsa el. A lány elment oda, táncolni kezdett előtte, és a csilingelő hang szétterjedt, és azonnal félbeszakította a meditációját. A lány nagyon szép volt, a mennyből jött, így ragaszkodni kezdett hozzá, és a nő teherbe esett. Aztán megszülte a gyermeket, Śakuntalát, és ekkor Viśvamitra magához tért: „Ó, elhagytam a királyságomat, az erdőbe jöttem meditálni. Most ismét egy másik királyságot hozok létre.” Ezért hát úgy döntött: „Elmegyek.”

Menakā megpróbálta lebeszélni: „Ó, miért mennél el? Csak nézd, milyen kedves lányod van. Csak nézd.” Van róla egy kép, talán láttátok is. És Viśvamitra így reagál rá: „Ne mutasd nekem többé. Hadd menjek el.” Természetesen nagyon fejlett szinten volt. Elmehetett volna. De ez a csábítás mindig jelen van.

Ám Kṛṣṇa annyira gyönyörű és olyan jó, hogy ha fokozod Kṛṣṇa iránti szeretetedet, akkor többé nem fogsz semmihez sem ragaszkodni, semmilyen szép dologhoz ezen a világon. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59). Akárcsak Kṛṣṇa és ezek a gopīk. Eljöttek Kṛṣṇához feladva minden elfoglaltságukat. (szakadás) ... belemerültek gyermekeik szeretetébe, némelyikük a férjüket szolgálta, vagy a hajadon lányok az apjukat, a testvérüket szolgálták . Ám amint Kṛṣṇa belefújt a fuvolájába, mindannyian jöttek.

Hasonlóképpen, ha Kṛṣṇa iránti ragaszkodásunk nagyon széppé, nagyon éretté válik, akkor ez a viraktata, vagyis az anyagi dolgoktól való elszakadás automatikusan be fog következni. De ez szükségeltetik, a viraktata. És maunam. Mauna. A mauna azt jelenti, hogy ne beszélj; komolyság. Ez is egy nagyon jó tulajdonság, mert általában, amikor beszélgetünk, pusztán csak ostobaságokat beszélünk. Ez minden. Leülünk együtt, és néhány barát vagy a család haszontalan beszélgetéseket folytat, és ezt órákon át tesszük együtt. De ha arra kérnek, hogy Kṛṣṇáról, a Bhagavad-gītāról vagy a Bhāgavatamról, erről a filozófiáról beszélj, senki sem fog eljönni. Szóval, jobb nem beszélni. Jobb nem beszélni, mint ostobaságokat, hülyeségeket beszélni.

Általánosságban hozzászoktunk a fecsegéshez, az ostoba fecsegéshez, amelyenek semmi értelme, nincs haszna belőle sem az anyagi világnak, sem a lelki világnak. Persze, ha valami anyagi hasznod van belőle... akárcsak az üzletemberek. Ha valami haszonról van szó, komolyan beszélnek. Máskülönben a titkár azt fogja mondani: "Ó, Mr. X-nek nincs ideje találkozni veled." Ebből is van némi haszon, mert az idő nagyon értékes. Nos, akkor miért beszéljunk ostobaságokat?

Nos, az is nagyon jó tulajdonság, ha nem beszélünk ostobaságokat. Vagy beszélj Kṛṣṇáról, vagy hallgass. Ezt hívják maunának. Ha nincs miről beszélni Kṛṣṇával kapcsolatban, akkor jobb, ha nem beszélünk. Ám nekünk van egy nagyon jó elfoglaltságunk. Mondhatjuk a Hare Kṛṣṇát. Ha nincs más elfoglaltságunk, akkor íme ezek a gyöngyök: "Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa . . ." Éjjel-nappal, huszonnégy órán át csinálhatod. Ezt hívják maunának.

És vijñāna. A vijñāna jelentése tökéletes tudás. Mit jelent ez a tökéletes tudás? A tökéletes tudás azt jelenti, hogy ismerjük Kṛṣṇát. Yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3). A védikus utasítás így szól: „Ha megérted a Legfelsőbbet, akkor megértettél mindent, mert a Legfelsőbb a minden, az abszolút.” Ha megérted az egyet, kettőt, hármat, négyet, ötöt, hatot... nyolcat, kilencet, nullát, akkor megértheted az egész matematikát, mert mi is a matematika? Egy, kettő, három, négy, három, négy, egy, kettő, és hasonló. Ez minden. Ugyanbból a kilenc számjegyből áll, ez minden.

Hasonlóképpen, a Védák azt mondják: yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3). A Védák célja nem más, mint megkísérelni megérteni a Legfelsőbb Abszolút Igazságot. És ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti: vedaiś ca sarvair aham eva vedyam (BG 15.15). Mi az értelme a Védák tanulmányozásának? Mi az értelme ennek a Bhāgavatának, vagy...? Megérteni Kṛṣṇát. Ez minden.

Nos, itt az áll, hogy maunaṁ vijñānaṁ santoṣa. Santoṣa. Ez az eredménye. Ha tökéletesen ismered Kṛṣṇát, akkor elégedett vagy. Elégedett vagy. Yasmin sthito guruṇāpi duḥkhena na vicālyate. A Bhagavad-gītāban ez áll:

yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ

manyate nādhikaṁ tataḥ

(BG 6.22)

„Ha valaki eléri a Kṛṣṇa-tudat tökéletességét, akkor többé nincs mit megértenie.” Yaṁ labdhvā cāparam. Semmilyen módon sem akar több haszonra szert tenni. Úgy véli, „Én teljes vagyok…” Yasmin sthite, és annak bizonysága, ha valaki Kṛṣṇa-tudatban van, akkor guruṇāpi duḥkhena… Mivel a világban, ebben az anyagi világban mindig bajban vagyunk. Egy Kṛṣṇa-tudatos ember egyáltalán nincs bajban, még akkor sem, ha nagyon nehéz körülmények közé kerül. Guruṇāpi duḥkhena. Ez a próbatétele. Ezt hívják santoṣának; és satyának, igazmondásnak; āstikya. Az āstikya hitet, a szentírásokba vetett hitet, Istenbe vetett hitet jelent. Ezt hívják hitnek. Ez a hit.

És amikor ez a hit nagyon nagy mértékű, akkor értheti meg az ember Kṛṣṇát. Viśvāsa śabde sudṛdha-niścaya, kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya (CC Madhya 22.62). Ezt nevezik erős hitnek, vagy szilárd hitnek. Mikor beszélünk szilárd hitről? Amikor az ember meg van győződve arról, „Ha Kṛṣṇa-tudatos vagyok, akkor minden szolgálatom tökéletessé fog válni.” És ez tény.

Saṁsiddhir hari-toṣaṇam (SB 1.2.13). Ahogy már többször is elmondtam ezeken az összejöveteleken, „Mindenki foglalkozzon a saját konkrét kötelességével. Nem számít, mi az. Ám, ha látni akarjátok, hogy a feladatotok végzése tökéletes-e, meg kell vizsgálnotok, vajon Kṛṣṇa elégedett-e a cselekedeteitekkel.” Saṁsiddhir hari-toṣaṇam. Svanuṣṭhitasya dharmasya saṁsiddhir hari-toṣaṇam. Tehát, ez a santoṣa. Ha úgy gondolod, hogy Kṛṣṇa elégedett...

Honnan tudhatod, hogy Kṛṣṇa elégedett? Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, „Ha elégedetté tudod tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudnod kell, hogy Kṛṣṇa is elégedett.” Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Tehát, ha vagy olyan szerencsés, hogy van egy hiteles lelki tanítómestered, és ha elégedetté tudot őt tenni, akkor tudod, hogy elégedetté tetted Kṛṣṇát. Ez a folyamata.

Nos, a jövő héten majd folytatjuk a beszélgetést. Igen. Kérdés van?

(szakadás) Nincs kérdés? Mindent megértettetek?

Igen?

Vendég (1): Szeretném megkérdezni, a vipra azt jelenti, hogy rendelkezik a tizenkét tulajdonsággal, valamint van hite is. Nem értem pontosan, mit jelent, amikor Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy... (homályos)... egy olyan követőre, akinek nincs hite Istenben, vagy abban, hogy Isten figyeli őt.

Prabhupāda: Nem. Egy vipra, mivel tanulmányozza... a vipra jelentése, aki a Védák tanulmányozásával foglalkozik. Azaz... veda-pathād bhaved vipraḥ. Nos, ha valaki a Védákat tanulmányozza, akkor minden jó tulajdonsággal rendelkeznie kell. Mivel, ahogyan a Bhagavad-gītāban is mondják, "Ezek a jó tulajdonságok". Szóval, a tanulás azt jelenti, hogy elfogadjuk az utasítást. A tanulás nem egyszerűen azt jelenti, hogy könyvmollyá válunk. Nem. A tanulás azt jelenti, hogy a Védákból tanultakat a gyakorlati életben alkalmazzuk. Ha valaki komolyan tanulmányozza a dolgokat, akkor értelemszerűen minden jó tulajdonsággal rendelkezik.

Igen? Nem. Mondhatod.

Bhakta: (homályos)... hisznek magukban, vagy hisznek abban, vagy hisznek abban, hogy... (homályos)

Prabhupāda: Az anyagi világban három kötőerő van: a jóság kötőereje, a szenvedély kötőereje, a tudatlanság kötőereje. Ez a három kötőerő tevékenykedik. Az anyagi világban e három kötőerő kölcsönhatása miatt látunk változatosságokat. Az embereknek is különböző fajtái vannak. Néhányan a jóság minőségében vannak, néhányan a szenvedély minőségében, néhányan pedig a tudatlanság minőségében. Ezért a hitük is különböző, és nem úgy van, hogy a te hitednek, meg az én hitemnek azonosnak kell lennie, hiszen te lehetsz a jóság minőségében, én pedig a szenvedély vagy a tudatlanság minőségében.

A hit a hitet valló személy sajátos tulajdonságai szerint alakul. A sattvikus hit, a jóságba vetett hit, az a Brahmanba, a Legfelsőbbe vetett hit. Ezt nevezik jóságnak, brahminikus hitnek. És ezen felül... ez a sattvikus. A sattvikus jelentése, jóság. A jóság... az anyagi világban olykor még a jóságot is a szenvedély és a tudatlanság árnyalatai szennyezik. Ezért az anyagi világban semmi sem lehet a tiszta jóságban. Az embernek túl kell lépnie az anyagi világ jóságának szintjén, és el kell jutnia a tiszta (makulátlan*) jóság, a śuddha-sattva szintjére, ahol többé nem szennyeződik a szenvedéllyel és a tudatlansággal. Ezt a szintet nevezik Istentudatnak, vagyis Kṛṣṇa-tudatnak.

Vendég (2): Szükségesebb-e az Istenbe vetett hit, mint a megfelelő védelem? Más szóval, ez a folyamat ténylegesen szükségesebb-e?

Prabhupāda: Nos, amikor valaki hisz Istenben, akkor meg kell tennie a szükséges lépéseket. Máskülönben milyen hitről beszélünk? Pont úgy, mint amikor azt mondom, "Hiszek benned, de nem bízom meg benned", vajon akkor milyen hitem van? Ha azt mondom: "Kedves barátom, hiszek benned", és ha azt akarod, hogy tegyek valamit, nem teszem meg, és azt válaszolom: "Miért tenném meg?", akkor vajon milyen hit ez? Nos, ilyen hitre nincs szükség. A hit tényleges hitet jelent.

Amikor igazi hitről van szó, akkor a cselekvés is jelen van. Ez a hit. Amikor jelen van az igazi Kṛṣṇa-tudat, Isten-tudat, akkor cselekvés történik Isten tetszésére. Egyszerűen csak hiszek Istenben, pusztán azért, hogy dolgokat követeljek tőle; ez egy másfajta hit. Ez a legalacsonyabb szinten lévő. Akárcsak egy kisgyerek, neki is van hite, de ha ő egy tanult, művelt gyermek, akkor másfajta hite van: "Ó, apám, anyám, rengeteget tettek értünk", ó, viszonozni akarja. Az apja kedvében akar járni. Ez is egy másfajta hit, ugyanazon hiten belül.

Valaki tehát így próbálkozik: "Ó, Istenem, add meg nekünk a mindennapi kenyerünket." Ez is hit. Ám valaki próbálkozik, hogyan járhatna Isten kedvébe. Nem kér... mert tudja, "Ha Isten apa, akkor ellátja kenyérrel az állatokat, a madarakat és a vadakat egyaránt. Akkor nekem miért ne adna? Szóval, az én kenyerem már biztosított. Hadd szolgáljam hát apát." Ez egy magasabb típusú hit. "Miért kérjek, zaklassam apámat? Ha ő az apa, akkor már elrendezte, hogy legyen mit ennem."

Ez természetes. Azt jelenti-e ez, hogy a gyerek minden nap megkérdezi az apjától, anyjától: „Anya, apa, adtok-e ma kenyeret nekem”? Ó, apa már készíti a kenyeredet. Majd hívni fog téged. De belőle hiányzik a hit. Kéri. Egy másik nem kéri; bízik benne, hogy „Apa adni fog nekem kenyeret. Hadd szolgáljam apámat.” Ez egy magasabb rendű hitfajta.

Szóval, a hitnek különböző mércéi vannak. Az egyik hit követelőzik, a másik pedig mindent megad. Ez tehát kétféle hit. Melyik a jobb? Bárki megítélheti. Akárcsak Arjuna, kezdetben volt hite Kṛṣṇában. Azt mondta: „Kṛṣṇa, kérlek, adj nekem útmutatást. Nem barátként beszélek többé. Elfogadlak Téged lelki tanítómesteremnek.” Tehát, volt hite, jóhiszemű hite.

Máskülönben hogyan fogadta volna el Kṛṣṇát lelki tanítómesterének? De ez a hit az elején, és az a hit a végén, miután megtanulta a Bhagavad-gītāt, azt mondta: „Kṛṣṇa, a Te kegyeből visszanyertem az emlékezetemet.” Ez azt jelenti: „Eleinte arra gondoltam, hogy nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítanom a nagyapámnak, a tanítómnak és a családomnak, de megtanultam, hogy egyetlen kötelességem Téged szolgálni. Ezért bármit is mondasz, megteszem.” Ez egy másfajta hit. Ugyanaz az ember, ugyanaz a Kṛṣṇa – kezdetben volt egy bizonyos hite, és a végén lett belőle egy másfajta hit.

Nos, a kezdeti hit Isten, Isten megértése. De sajnos jelenleg nem hisznek Istenben, így szó sincs hitről. Elvesztették minden hitüket. Ez a jelenlegi társadalom állapota. Nem is beszélhetünk ilyen vagy olyan hitről, nincs hitük. Elvesztették minden hitüket, olyanok, akár az állatok. Az állatnak nincs hite Istenben. Ez a különbség ember és állat között. Az állatnak nincs hite, de az emberi társadalomban létezik valamilyen hit, legyen az keresztény, hindu, buddhista vagy mohamedán hit. Ám amikor feladjuk ezt a hitet, akkor a helyzetünk ugyanolyan, mint az állaté.

A jelenlegi társadalom olyan, mint az állatok. Nincs hitük, akkor hogyan beszélhetnénk ilyen vagy olyan hitről. Ez a helyzet. Egyszerűen csak az érzéki élvezetekre hajtanak. Ez minden. Nem látjátok? A pápa azt mondja, hogy nem jó, nem Isten törvénye szerint van, hogy fogamzásgátló módszert kell használnotok. De annyira megőrülnek az érzéki élvezetek után, hogy azt mondják: "Ó, a ti utasításotok nem érdekel minket." Figyeljétek meg, mennyire elvesztették a hitüket.

Szóval, jelenleg a helyzet nagyon nehéz, egyáltalán nincs hitük.

(szakadás) ...nincsenek jó tulajdonságaik. Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇa (SB 5.18.12). Ó, az oktatásuk, a tudományos fejlődésük, az úgynevezett civilizációjuk... nem látjátok? Mindenkitől elvárják, hogy nemzeti érzéseket tápláljanak, de a postai sztrájk, a postai sztrájk húsz napig tartott. Az egész nemzet nyugtalanná és zaklatottá vált. Miért? Pénzt akartak. „Miről van szó? Menj a… nemzeti érzéseiddel a pokolba! Fizess meg bennünket, akkor majd dolgozunk.”

Senkinek sincs hite. Pusztán csak az érzékkielégítésben hisz. Ez minden. „Ha kielégíted az érzékeimet, akkor nagyon jó vagy. Egyébként menj a pokolba.” Ez minden. Ez a helyzet. És ezért tagadják meg a katolikus egyház legfelsőbb vezetőjét: „Nem érdekel minket a tanításod”, mert hitetlenek lettek. És ez nem az ő hibájuk. Az egyházak vezetőinek a hibája. Nem tanították őket a megfelelő módon. Megelégedtek pusztán a pénzzel. Ez minden. Nem próbálták meg tanítani őket. Mi értelme (haszna*) a tanításnak? Elfajultak. Ugyanez a helyzet: ha bambuszt akarsz meghajlítani, tedd, amíg zöld. És amikor megszáradt, ó, az nem lehetséges. Így most az egész társadalom hitetlen, istentelen, nagyon bizonytalan állapotban van.

Nos, ebben a folyamatban, a mi folyamatunkban nem vetünk ki semmilyen nehéz szabályt és előírást. Legyetek szivesek, jőjjetek, és énekeljetek velünk, és táncoljatok velünk. A részedről nem érhet semmi veszteség. Ha úgy gondolod, hogy nincs benne haszon, hát veszteség sincs. Ezért arra kérlek, hogy gyere el és csatlakozz a kīrtanánkhoz. Akkor fokozatosan minden világossá fog válni.

Van még valami kérdés?

Bhakta (2): Az ārjavam, vagyis az egyszerűség magában foglalja-e azt, hogy az igazságot befogadhatóvá tegyük azok számára, akik közvetlenül nem értik meg azt?

Prabhupāda: Hogyan?

Bhakta (2): Az egyenesség, az ārjavamnak mondott tulajdonság, magában foglalja-e azt, hogy az igazságot befogadhatóvá tegyük azok számára, akik nem értik meg azt közvetlenül?

Prabhupāda: Igen. Amikor magasabb igazságokról beszélsz, téged nem érdekel, hogy mások számára befogadható-e vagy sem. A társadalmi formalitásban láthatod. Valójában ez történt. Mivel a pápa nem volt elég erős az elején... mert egy másik pápa úgy vélte: "Lehet, hogy ez nem elfogadható (a társadalom számára*)", ezért nem mondta ki az igazat. Most egy másik pápa kimondja az igazat, ők (viszont*) nem fogadják el.

Ám a papoknak a kezdettől fogva minden templomban prédikálniuk kellett volna: „Kedves keresztény testvéreim, nem használhatjátok ezeket a fogamzásgátló módszereket.” Ezt soha nem mondták nekik a templomokban. (A papok*) elégedettek voltak a honoráriumukkal. Ennyi az egész. Mindenhol (így ment*), nem csak a keresztény világban. A hinduknál, a keresztényeknél már nem törődnek semmilyen szabállyal és előírással. De vallják, hogy „keresztény vagyok”, „hindu vagyok”, „mohamedán vagyok”. (szakadás) (vége)