Category:HU/680709 - Lecke SB 07.09.10 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (vezeti a Govindam éneklését, a bhakták pedig ismétlik)

. . . tam ahaṁ bhajami

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajami

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajami

Köszönöm.

Prahlāda Mahārāja arra a következtetésre jutott, hogy semmilyen anyagi képesítettség nem kiváltság, nem kedvezményes belépési jog vagy díj Isten országába való bejutáshoz. Így hát tovább magyarázza, miért van ez így. Azt mondja:

viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha-

pādāravinda-vimukhāt śvapacaṁ variṣṭham

manye tad-arpita-mano-vacanehitārtha-

prāṇaṁ punāti sa kulaṁ na tu bhūrimānaḥ

(SB 7.9.10)

Prahlāda Mahārāja azt mondja: „Azt hiszem…” Bármit is gondol, az helyes, mert ő egy nagy bhakta. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). A védikus irodalom azt irányozza elő, hogy a nagy személyiségek, bhakták lábnyomait kell követned. Tarko apratiṣṭhaḥ. Ha az Abszolút Igazságot az érveid és a logikád által akarod megérteni, ó, az nem lehetséges. Mert a mi érvelésünket, a logikánkat egy másik ember megcáfolhatja. A másik ember érvelését ismét egy másik ember megcáfolhatja. Mert mindannyian korlátozottak vagyunk. Bármilyen képzettségünk is legyen, az mind korlátozott, és minden tevékenységi területen van nagyobb és legnagyobb, összehasonlító, felsőbbrendű fokozat.

Szóval, nem ez a helyes út. Tarko apratiṣṭhaḥ (CC Madhya 17.186). Ha az Abszolút Igazságot az érveid, soványka érveid által akarod megérteni, az nem lehetséges. Tarko apratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnam. A śrutayo szentírásokat jelent. Ha az Abszolút Igazságot különböző szentírások tanulmányozásával akarod megérteni... ahogy a hinduknak is megvannak a saját szentírásaik.

Van négy Védájuk, tizennyolc Puránájuk, Mahābhāratájuk, Rāmāyanájuk, Vedānta- sūtrájuk, 108 Upaniṣadjuk, hasonlóképpen más országoknak is van Bibliájuk, buddhista irodalmuk vagy mohamedán irodalmuk. Ezek mind szentírások. Ám pusztán a szentírások tanulmányozásával nem lehet következtetéseket levonni az Abszolút Igazságról. Ez nem lehetséges.

Śrutayor vibhinnaḥ. A vibhinnaḥ azt jelenti, hogy vannak különböző ... minden szentírás az idő, a környezet, a személyek függvényében íródott – oly sok minden van, feltételekhez kötött. Ezért találunk olykor-olykor különbséget az egyik szentírás és a másik között. Ez a körülményeknek tudható be. Szóval, śrutayor vibhinnaḥ nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam. Ami a filozófusokat, a nagy gondolkodókat, munikat illeti – a muni nagy gondolkodót jelent – ​​különböző téziseik voltak. Az egyik muni, gondolkodó vagy filozófus megpróbálja legyőzni a másik filozófust. Ez történik.

Nos, ez sem a módja az Abszolút Igazság megértésének; sem érveléssel, sem a szentírások tanulmányozásával, sem különböző gondolkodók és filozófusok követésével. Miért? Dharmasya tattvaṁ nihitam guhāyāṁ (Mahābhārata, Vana-parva 313.117). A lelki megvalósítás lényege nagyon titkos és bizalmas. Ezért mondja az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban: „Én… most a tudás legbizalmasabb részét mondom el neked.” Sarva-guhyatamaṁ. „Miért mondod el nekem a legbizalmasabbat…?” „Mert te nagyon kedves barátom vagy.” És mi lenne az? Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66), „Adj fel mindent. Egyszerűen csak hódolj meg Nekem.”

A Védák tehát azt irányozzák elő, hogy mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). Ha meg akarod érteni az Abszolút Igazságot, akkor a nagy személyiségeket, a nagy bhaktákat kell követned. Akárcsak a nyugati világban, az Úr Jézus Krisztust, az ő alapelveit kell követned. Ez rendjén is van, a Tízparancsolatát. De mi nem követjük. Egyszerűen csak harcolunk: "Ó, én keresztény vagyok, te hindu vagy", "Én mohamedán vagyok", "Én ez vagyok". Senki sem kísérli meg követni. Értitek? Nem ez a módja. Követned kell. Ha hiszel egy bizonyos személyiségben... természetesen nem hinni, nem vakon hinni; annak tekintélynek kell lennie.

Ezért a Śrīmad-Bhāgavatamban tizenkét tekintélyt határoznak meg. A védikus változat szerint tizenkét tekintély van, és az egyikük Prahlāda Mahārāja. A tizenkét tekintély a következő:

svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ

kumāraḥ kapilo manuḥ

prahlādo janako bhīṣmo

balir vaiyāsakir vayam

(SB 6.3.20)

Yamarāja magyarázta el a követőinek azt, hogy tizenkét tekintély van. Nos, ha valaki meg akarja ismerni a lelki megvalósítás titkát, akkor a tizenkét tekintély valamelyikét kell követnie.

Prahlāda Maharája az egyik tekintély. Ezért mondom azt, amikor Prahlāda Maharája azt mondja: „Azt hiszem”, azt hiteles kijelentésnek kell tekinteni. Követnünk kell. Ha a nagy személyiségek nyomdokait követjük, akkor nincs veszély. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). Akárcsak a falvakban, ott is van egy ösvény. Aki ezt az utat követi, az nem téved el. Ő... hasonlóképpen, ha egy mahājana útját követjük, amelyen nagy személyiségek haladtak, úgy nem fogunk hibázni.

Prahlāda Maharája azt mondja: „Azt hiszem.” Bármit is hisz (gondol), el kell fogadnunk. Ez nagyon szép magatartás. És mit gondol? Azt gondolja, manye viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha pādāravinda-vimukhāt, śvapacaṁ variṣṭham (SB 7.9.10). Azt mondja, hogy „Ha egy brāhmaṇa...” a brāhmaṇa a társadalom legmagasabban képzett emberének számít. Miért? Mert tizenkét tulajdonsággal rendelkezik. Nem a születése miatt nevezzük brāhmaṇának.

A brāhmaṇa nem a születése miatt válik brāhmaṇává. Brāhmaṇának lenni egy tulajdonság. Ez a védikus irodalom kijelentése. A legintelligensebb embert hívják brāhmaṇának. És miben nyilvánul meg az intelligenciája? Tizenkét tulajdonsággal bír. Ha bárkiben felfedezed ezt a tizenkét tulajdonságot... nem számít, hogy Indiában, Csehszlovákiában vagy bárhol máshol született is. Egyszerűen csak meg kell állapítanod, vajon alkalmas-e rá az illető.

Ezeket a tulajdonságokat a Bhagavad-gītā is megfogalmazza: satyam śaucam sama dama titikṣā ārjava:

jñānaṁ vijñānam āstikyaṁ

brahma-karma svabhāva-jam

(BG 18.42).

Ha valaki brāhmaṇa, akkor a természetéből fakadó tulajdonsága ilyen lesz. Milyen lesz? Satyam: igazmondó. Bármilyen körülmények között igazmondó lesz. Még egy ellenség előtt is felfedi a titkot: „Ez a tény.” Ez az igazmondás, nem pedig úgy, hogy nagyon igazmondó vagyok, de amikor az érdekem veszélybe kerül, akkor hazudok. Ez nem igazmondás. Az igazmondás azt jelenti, hogy bármilyen körülmények között kimondjuk az igazságot. Ez az igazmondás. Satya śama.

Satya, śaucam. Śaucam, tisztaság. Kétféle tisztaság van: külső és belső. A külső tisztaság a szappannal és más tisztítószerrel való fürdés ... természetesen Indiában a brāhmaṇák ... naponta legalább háromszor megtisztítják magukat külsőleg: reggel, kora reggel; délben ebéd előtt; és este, mielőtt templomba mennének. Tri-sandhyā. Számos szabály és előírás van a megtisztulásra. Ez a külső tisztaság. És van belső tisztaság. A belső tisztaság a Hare Kṛṣṇa, a ceto-darpaṇa-mārjanaṁ éneklése (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1), a szív megtisztítása. Satya śaucam és śama, az elme egyensúlya, hogy semmilyen körülmények között se váljon zaklatottá. Ezt hívják śamának.

Dama. A dama az érzékek irányítását jelenti. Mindannyiunkat az érzékek irányítanak. Ám az embernek kell az érzékek irányítójává válnia. Ez a brāhmaṇa. Ez a svāmī. A svāmī vagy gosvāmī jelentése arra vonatkozik, aki az érzékek irányítójává válik. A nyelvem enni akar valamit, és ha azt mondom: "Nem, ezt nem eheted meg", akkor... a szemeim látnak valamit. Azt mondom: "Nem, ezt nem nézheted." A kezem meg akar érinteni valamit. Azt mondom: „Nem, ezt nem teheted meg.” A lábaim valahová el akarnak menni. Azt mondom: „Nem, ezt nem teheted meg.” Amikor valaki teljes mértékben uralja az érzékeit, azt svāmīnak hívják. A svāmī nem cím, hanem egy képesség. Ez egy képesítettség, és az a brāhmaṇa éri el, aki megtisztulásnak köszönve már fejlettebb bráhminikus képességgel rendelkezik.

Aztán... és az igazmondás. Ennek a tulajdonságnak is jelen kell lennie abban, aki irányító. És amikor valaki teljesen irányítja az érzékeket, vagy amikor valaki ténylegesen svāmī vagy gosvāmī... nincs különbség e két szó között. A svāmī, a svāmī irányítót jelent, a gosvāmī pedig még világosabb meghatározás. A go az érzékeket, az érzékek irányítóját jelenti.

Rūpa Gosvāmī elmondja, ki lehet lelki tanítómester. Ő konkrétan a következő mehatározást adta meg: az, aki uralja a nyelvet, a beszédet, az elmét, a hasat, a nemi szerveket és a haragot. Ha valaki uralja ezt a hat dolgot, akkor lelki tanítómesterré válhat. Pṛthiviṁ sa śiṣyāt (Upadeśāmṛta 1): „Engedélyezett, hogy tanítványokat képezzen világszerte.” Máskülönben nem. Ezek egy brāhmaṇa tulajdonságai. Satyam śaucam śama dama titikṣā (BG 18.42). A titikṣā toleranciát jelent.

Ahogyan a nyugati országaitokban az Úr Jézus Krisztust keresztre feszítették; Ő tolerálta. Soha nem átkozódott. Inkább Istenhez könyörgött: „Istenem, ezek az emberek nem tudják, mit tesznek. Kérlek, bocsáss meg nekik.” Ez a tolerancia. Szóval, satyam śaucam sama dama titikṣā. Tolerancia. Caitanya Mahāprabhu ezt tanította: tṛṇād api sunīcena taror api sahiṣṇunā (CC Antya 20.21, Śikṣāṣṭaka 3). Tolerancia. A tolerancia milyen fajtája? Tolerancia, akárcsak egy szalmaszál, egy fa az úton. Amāninā mānadena kīrtanīyaḥ sadā hariḥ. Oly sok példa van rá. Fejezzük be röviden.

Tehát, śaucam... satyaṁ śaucaṁ śamaṁ damaṁ titikṣā ārjavam. Egyszerűség. Egy brāhmaṇának nagyon egyszerűnek kell lennie, nem pedig fényűzőnek. Ha élni akar, valamit enni kell, nem a nyelv ízlelése érdekében, hanem pusztán csak azért, hogy a testét és a lelkét együtt tartsa. Finom dolgokat kell ennie. A finom dolgok – a gabonafélék, a gyümölcsök, a tej. Miért kéne húst ennie? Ha a természet termékei révén oly sok finom dologra tehetünk szert, miért kéne valakinek egy másik állatot megölnie? Vágyak, természetesen... (homályos)... titikṣā, ārjavam és jñānaṁ. Nem csak képesítést szereznek, hanem ezek a képesítések a jñānaṁ-hoz vezető lépcsőfokok. A jñānaṁ tudást jelent. És a vijñānaṁ. A vijñānaṁ gyakorlati alkalmazást jelent. Akárcsak a természettudomány óra, amely elméleti és gyakorlati tudásból áll. Az elméleti tudás – ha hidrogén és oxigén gázt keverünk össze, víz keletkezik. De ezt laboratóriumban kell kikísérleteznünk, összekeverni ennyi rész hidrogént és ennyi rész oxigént, és valójában, amikor látjuk, hogy víz jött létre, akkor válik a tudásunk tökéletessé. Szóval, nem az elméleti tudáson van a fő hangsúly, hanem annak a gyakorlati alkalmazásán. Jñānaṁ, vijñānaṁ és āstikyam. Az āstikyam jelentése Istenbe vetett hit, a szentírásokba vetett hit. Ezt hívják āstikyamnak. A védikus változat szerint az āstikyam jelentése a Védákba vetett hit. Senki sem cáfolhatja meg a Védákat. A hit ez: nincs vita. Gyakorlati példa... ezt a gyakorlati példát az Úr Caitanya említi. Nagyon szép. Indiában a tehéntrágyát tisztának tekintik, jóllehet, a védikus utasítás szerint, ha állati trágyához érsz, meg kell fürödnöd, hogy megtisztulj. Természetesen New Yorkban látjuk, hogy a kutyaürülék szerteszét hever az utcán, és mi hozzáérünk, ám nincs lehetőségünk megfürödni. De a védikus utasítás szerint, ha állati ürülékhez érsz, azonnal meg kell fürödnöd.

Ez egy rendszerré vált. Amikor a mūrti szobába mész, le kell cserélned a ruhádat, mivel nem tudod, mimindenhez értél az utcán, ezért jobb, ha lecseréled a ruhát. És még jobb megtisztulni, megfürödni. Ez a rendszer. Mindenesetre, ha egy állat székletét megérinted, az tisztátalanná tesz – ezért meg kell fürödni, vagy meg kell tisztítani magad. Ez a rendszer. De a Véda azt mondja, hogy a tehén széklete tiszta. A tehén széklete tiszta. Manapság Indiában a gyakorlatban elfogadják ezt, és kémiai vizsgálattal ki is mutatták, hogy a tehéntrágya mindenféle antiszeptikus tulajdonsággal rendelkezik. Ez tény. Dr. Ghoshal elemezte egy laboratóriumában: „Miért állítják a Védák, hogy a tehén ürüléke, vagyis a tehéntrágya tiszta?” Elemezte, és azt találta, hogy a tehénürülék, vagyis a tehéntrágya tele van antiszeptikus tulajdonságokkal. Ezt hívják hitnek vagy teistának, amikor a szentírások utasítását úgy vesszük, ahogy az van, mindenféle változtatás nélkül. Ezt hívják āstikyamnak. Van egy másik példa is. A buddhizmus. A buddhizmus Indiából származik. Az Úr Buddha hindu volt, herceg, és ennek ellenére az indiaiak nem fogadták el a buddhizmust. Miért? Mert a buddhizmus elítélte a Védákat. Nindasi yajṣa-vidher ahaha śruti-jātaṁ (Śrī Daśāvatāra Stotra 7). A śruti a Védát jelenti. Szóval, az āstikyam azt jelenti, hogy teljes mértékben hiszünk az írások utasításaiban. Ez egyben a brāhmaṇák egyik tulajdonsága is. Jñānaṁ vijñānaṁ āstikyam brahmā-karma svabhāva-jaṁ (BG 18.42). Ezek a brāhmaṇák természetes tulajdonságai.

Prahlāda Mahārāja tehát azt mondja, hogy viprād dvi-ṣad-guṇa-yutādaravinda-nabha. Még egy brāhmaṇa, képzett brāhmaṇa is, aki mindezen bráhminikus tulajdonságokkal rendelkezik, de nem az Úr bhaktája... sok jó, képzett ember van, de ők nem fogadják el, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének alárendeltjei. Anyagi szempontok alapján valaki lehet nagyon magasan képzett. Akadémiailag valaki lehet nagyon magasan képzett. Viszont, ha valaki nem hívő, odaadó, vagyis nem fogadja el Istent, vagyis a Legfelsőbb Isten létezését, akkor ateistának nevezik. És Prahlāda Mahārāja nem azt mondja rá, hogy ateista, hanem azt mondja, hogy: „Még ha valaki rendelkezik is mindezekkel a jó tulajdonságokkal, de ha nem rendelkezik az Istenbe vetett hittel, vagy nem válik Isten bhaktájává, akkor nem alkalmas. Elutasítják.” Figyelembe veheted a képességeit, de Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy a Kṛṣṇa-tudattól elutasítják amiatt az egyedüli kizáró ok miatt, hogy nem Isten bhaktája. Hasonlóképpen, más helyeken is megerősítést nyer, hogy:

yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā

sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ

(SB 5.18.12)

„Ha valaki egyszerűen az Úr rendíthetetlen, hűséges bhaktája, akkor a félistenek minden jó tulajdonságát kifejleszti.” Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇā: „Ha valaki nem az Úr bhaktája, akkor nincsenek jó tulajdonságai.” Miért? Mert manorathenāsato dhāvato bahiḥ: „Mert mentális síkon lebeg.” És mivel mentális síkon lebeg – az elmének az az elfoglaltsága, hogy ugráljon –, ezért egyik síkról a másikra, a másikról a harmadikra fog ugrani. Nincsenek berögzött elképzelései, ezért a tulajdonságainak nincsen értéke.

Több helyen is... a Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa azt mondja: api cet su-durācāro bhajate mām ananya-bhāk (BG 9.30): „Ha valakit tisztátalannak és nem túl jól viselkedőnek találnak is, de rendíthetetlenül hisz bennem, Kṛṣṇában”, sādhur eva sa mantavyaḥ, „ó, ő sādhu. Ő szent.” Szent, mert az az egyetlen tulajdonság, hogy teljes mértékben hisz Istenben, Kṛṣṇában, ez az egyetlen tulajdonság teszi őt szentté. Más rendelkezhet mindenféle jó tulajdonsággal, de egyetlen apró istentelenség miatt ő alkalmatlan.

Prahlāda Mahārāja ugyanezt az állítást erősíti meg. Prahlāda Mahārāja is sādhu, mivel bhakta. Narottama dāsa Ṭhākura azt mondta, hogy ha kézzelfogható haladást akarsz tenni a lelki életben, akkor alá kell támasztanod a szentírások kijelentéseit, egy szent személy kijelentéseit és a lelki tanítómester kijelentését – három dolgot. Miért három dolgot? Mert egy lelki tanítómester azt jelenti, hogy nem foganatosít meg semmit, ami nincs benne a szentírásokban.

Nem azt mondja, hogy „Ez az én elméletem.” Az nem lelki tanítómester. Hasonlóképpen, a sādhu, a szent személy sem mond semmit, ami nincs megemlítve a szentírásokban. Nem talál ki semmilyen mentális koholmányt. És mi a sāstra, a szentírások? Ezek különböző szent személyek és lelki tanítómesterek kijelentései.

Ezért kell az embernek megerősítenie ezt a három dolgot: a szentírásokat, a szent személyek kijelentéseit és a lelki tanítómester kijelentését. A lelki tanítómester a médián keresztül van jelen. A tanítvány, ha nem érti a szentírások állításait vagy bármely szent emberét, kétségeit a lelki tanítómester elé tárja, aki eloszlatja azokat. Így kell fejlődnünk.

Prahlāda Mahārāja tehát azt mondja, hogy egy ember, még ha jó képességekkel rendelkező brāhmaṇa is, ha nem az Úr bhaktája, akkor semmire sem való. Azt mondja: „Semmire sem való.” Viprād dvi-ṣad-guṇa-yutāt. És akkor ki a jó? Nos, śvapacaṁ variṣṭham. Nála még az is jobb, aki egy nagyon alacsony rangú családból származik... Indiában a védikus tanítások szerint azt tekintik alacsony rangú családba tartozónak, aki kutyát eszik, kutyaevő. Természetesen sokféle húsevő van, de amikor egy ember kutyahúst eszik, akkor nagyon alacsony rangúnak tekintik. Szóval, śvapacaṁ variṣṭham. Indiában van egy osztály, akiket caṇḍāláknak hívnak. Mindenhol megtalálhatók. Kutyahúst esznek. Prahlāda Mahārāja azt mondja: „Nem számít. Ha az Úr bhaktája, akkor jobb, mint az a brāhmaṇa, az a brāhmaṇa, akinek jó tulajdonságai vannak. És ő, bár alacsony rangú családból származik...” Śvapacaṁ variṣṭham. Miért variṣṭham ő? Manye tad-arpita-mano: „Mert elméje és figyelme mindig az Úr szolgálatában áll.” Ez a tulajdonsága. Ez minden pillanatban megtisztítja őt.

Śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ-kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ (SB 1.2.17). Nos, ez a Śrīmad-Bhāgavatam, amely tele van az Úrról és bhaktáiról szóló elbeszélésekkel és témákkal... ... a bhakta jelentése, aki Istenről beszél; Isten jelentése pedig: a bhaktáival lejátszódó időtöltései. Mindenesetre, a Śrīmad-Bhāgavatam az Úrról, Istenről szóló témákat jelenti. Szóval, Kṛṣṇa benned van. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint śṛṇvatām sva-kathāḥ kṛṣṇa, azokról szól, akik Kṛṣṇáról, vagyis Istenről hallanak. És milyen témák ezek? Puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ. Aki mesél, és aki hallgatja, mindketten egyaránt megtisztulnak. Puṇya. A puṇya jámbort, áhítatost jelent.

Legalábbis azok, akik hallják ezt a Śrīmad-Bhāgavatamot, az olyan jó, hogy megtisztulnak tőle. Nem arról van szó, hogy mindannyian a tanítványaim vagytok, vagy hogy mi nem vagyunk azok... nem állítjuk, hogy teljesen megtisztultunk, de elfogadtuk a megtisztító folyamatot, a Kṛṣṇa-tudatot. Bárki, aki hallja a Hare Kṛṣṇa éneklését, és szívesen részt vesz ezen az órán, az is megtisztul. Śṛnvatām sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-tanaḥ (SB 1.2.17). Kīrtana. Ez az éneklés olyan szép, hogy megtisztítja az embereket, azokat, akik hallják. Aki mindig Kṛṣṇára gondol, mindig Kṛṣṇáról beszél, az el semtudja képzelni, mennyire megtisztul.

Puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ, hṛdy antaḥ stho hy abhadrāṇi vidhunoti suhṛt satyam. Az Úr a bhakta barátja, és amint látja – Ő benned van –, hogy Róla hallasz, segít neked. Hogyan segít? Megtisztítja a szívedet. Ezért az az ember, aki, bár alacsony családból származik, mivel mindig Kṛṣṇára, vagyis Istenre gondol, ó, megtisztul.

Prahlāda Mahārāja bizonyítékot szolgáltat arra, hogy manye tad-arpita-manaḥ. Mivel elméjével, testével, cselekedeteivel, az egész életét, erőfeszítéseit, mindent Kṛṣṇának áldozott, ezért prāṇaṁ punāti sa kulaṁ: nemcsak önmagát, hanem az egész családját is megtisztítja. Ez egy kiváltság. Ha egy fiú bhaktává válik, az egész család megtisztul. Sva-kulaṁ. Az egész család megtisztul. Vajon milyen más jó szolgálatot tehetne, mint hogy az Úr bhaktájává válik? Ez a legjobb szolgálat apjának, anyjának, őseinek, nagyapjának, mindenkinek. Ez rejlik ebben, amit Prahlāda Mahārāja mondott, sva-kulaṁ.

És na tu bhūrimānaḥ. Viszont az a személy, aki mindössze az anyagi tulajdonságaira büszke, bhūrimānaḥ... a bhūrimānaḥ azt jelenti, hogy beképzelt, Dr. Béka, a felfuvalkodott, "Ó, én ilyen, meg ilyen vagyok. Én ilyen, meg ilyen vagyok." Az ilyen nem tudja megtisztítani magát, a családjáról nem is beszélve. Nem. A Kṛṣṇa-tudat olyan jó, hogy ha valaki Kṛṣṇa-tudatossá válik, megtisztul. Nem számít, hol született; nem számít. Ő több egy brāhmaṇánál, annak minden tulajdonságánál, viprād dvi-ṣaḍ-guṇa. Ezt Prahlāda Mahārāja igazolja. El kell ezt fogadnunk. Senki sem állíthatja, hogy ez a Kṛṣṇa-tudat... sok úgynevezett brāhmaṇa létezik. Megkérdezhetik például: „Hogyan terjeszthető a Kṛṣṇa-tudat a nyugati országokban?” Nem. Nem ez a lényeg. Ahogy Prahlāda Mahārāja mondja: még a legalacsonyabbak legalacsonyabbjai is megtisztulhatnak. Sok más állítás is létezik. Kirāta-hūṇāndhra-pulinda-pulkaśā ābhīra-śumbhā (SB 2.4.18). A lista adott. A Kṛṣṇa-tudat annyira jó, hogy bárki, aki ezt az elvet követi, az nagyobbá válik, mint egy magasan képzett brāhmaṇa. Ez Prahlāda Mahārāja állítása.

Nagyon szépen köszönöm.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa. (szakadás)

Prabhupāda: . . . kérdések? (szakadás)

Vendég: . . . Hare Kṛṣṇa, nem igazán akarom csinálni. Ha nem hiszel benne, és mégis csinálod ...

Prabhupāda: Akkor is megtisztulsz. Pont úgy, mint amikor a tűzbe nyúlsz...

Vendég: Hány percet ajánlasz egy nap? Hány percig énekelsz?

Prabhupāda: Állandóan, szünet nélkül. Nagyon nehéz? Énekelheted, miközben sétálsz az utcán: "Hare Kṛṣṇa." Ki fog leellenőrizni? Adómentes, nem kerül semmibe, és ha hasznot hajt, miért ne próbálnád meg? Ha bármilyen haszon származik a Hare Kṛṣṇa énekléséből, ó, jobb, ha kipróbálod. Mi nem kérünk érte semmit; a kormány nem vet ki rá semmilyen adót. Énekeld: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. És figyeld meg az eredményt. Legalább egy hétig énekeld. Nagyon jó dolog.

Nem kell, hogy valaki magasan képzett, nagyon gazdag, nagyon szép vagy nagyon híres legyen. Nem. Bárki megteheti. Bárki. Isten egyszerűen megadta nekünk ezt a nyelvet, szépen tudunk vele vibrálni. Csak énekeld a Hare Kṛṣṇát, és figyeld meg az eredményt. Azt hiszem, az egyik tanítványunk, Śrīmān Hayagrīva Brahmacārī, kellemes élményben fog részesíteni titeket, ha elmondja, amikor először jött ide erre az előadásra, és útközben énekelt, mit érzett? Sok példa van erre. Igen.

Nos, az egyetlen felhívásunk hozzátok, a világ minden népéhez, hogy rengeteg probléma miatt vagyunk zavarban. Nos, mi azt mondjuk, ez az egyetlen megoldás. Nem kerül semmibe; nem adózik; nincs szükség előzetes képesítettségre. Egyszerűen csak énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. Ezt terjesztjük. És figyeljétek meg az eredményt. Tizenhat szó: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare. És...

Összességében csak három szóból áll – Hare, Kṛṣṇa és Rāma. Ez a három szó van tizenhat szóban szépen összefoglalva: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma... ezért mindenkit arra kérünk, énekelje ezt a transzcendentális vibrációt, és figyelje meg az eredményt. Nem arról van szó, hogy meg kell változtatnotok a vallásotokat, meg kell változtatnotok az öltözködéseteket, meg kell változtatnotok a foglalkozásotokat. Nem. Pusztán csak folytassátok az éneklést.

(szünet) (szakadás) ... pratyakṣa avagamaṁ dharmyaṁ su-sukhaṁ kartum avyayam (BG 9.2). A Bhagavad-gītāban az áll, hogy ez, hogy az Úr odaadó szolgálatának ez a folyamata a pratyakṣam avagamaṁ dharmyaṁ. Sokféle vallási elv vagyis vallásosság létezik, de ez az a vallás, amelyet közvetlenül érzékelhetsz. Amelyet közvetlenül érzékelhetsz.

Pratyakṣa avagamaṁ dharmyaṁ. És su-sukhaṁ. A su-sukhaṁ jelentése: nagyon könnyen végrehajtható. Nagyon könnyű. Bárki, még egy gyerek is csinálhatja. Su-sukhaṁ kartum avyayam. Az avyayam jelentése maradandó. Ha egy percig énekelsz, soha nem vész kárba. Avyayam. Soha nem vész kárba. Nagyszerű lehetőség.

Ragadjuk meg ezt a lehetőséget. Pratyakṣa ava... rāja-vidyā rāja-guhyam (BG 9.2). Ezt hívják rāja-vidyānak, a tudás, minden tudás királyának. Rāja-guhyam: minden bizalmas dolog királya. Rāja-vidyā rāja-guhyaṁ pavitraṁ paramam idam, és nagyon tiszta, és fenséges.

Pratyakṣam avagamaṁ dharmyaṁ: és közvetlenül érzékelhető; su-sukham, és nagyon könnyen végrehajtható; avyayam, soha nem pusztul el. Bármit is teszel, az a te kincsed. Ha csak egy százalékot csinálsz meg, az a te kincsed. Valójában ez így van. Szóval, az a kérésünk, hogy kezdd el énekelni ezt, és légy boldog.

Énekeljük hát a Hare Kṛṣṇát. (kīrtana) (szakadás) (vége)