Category:HU/680706 - Lecke SB 07.09.09 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

manye dhanābhijana-rūpa-tapaḥ-śrutaujas-

tejaḥ-prabhāva-bala-pauruṣa-buddhi-yogaḥ

nārādhanāya hi bhavanti parasya puṁso

bhaktyā tutoṣa bhagavān gaja-yūtha-pāya

(SB 7.9.9)

Prahlāda Mahārāja, aki a legalacsonyabb rendűnek, ateista családban születettnek tartja magát, úgy véli: „Ha Brahmā és más nagy félistenek nem tudták kielégíteni Nṛsiṁhadevát, hogyan lenne lehetséges ez nekem? Nem születtem sem egy nagy tudós, sem egy bhakta családjában.”

Mert egy bhaktának feltételezhetően egy brāhmaṇa, egy nagyon gazdag király, egy hercegi rend vagy egy kereskedő családjában kellene születnie. Ám Prahlāda Mahārāja egy nagyon gazdag családban született, és az apja is brāhmaṇa volt (mivel a nagyapja Kasyapa Muni volt*). És így… de sajnos, az apja ateista volt. Ezért, annak ellenére, hogy brāhmaṇa családban született, démonnak, daityának nevezték.

Mivel Brahmā és más félistenek arra kérték Prahlāda Mahārāját, hogy imádkozzon, ezért azt sugallja, azt feltételezi, hogy „az anyagi képesítetség nem mércéje az Úrhoz való közeledésnek”. Azt mondja, hogy manye, „úgy gondolom”. Manye, „úgy vélem”; dhana. A dhana gazdagságot jelent. Abhijana. Az abhijana születést jelent. Śrīdhara Swami azt mondja, az abhijana jelentése, sat-kule janma, előkelő családban, brāhmaṇa családban, gazdag családban születni.

És rūpam, sundarya, śrutam, saundarya. A rūpa szépséget jelent, a śrutam pedig műveltséget. Ojaḥ, indriya-naipuṇyam. Az ojaḥ az érzékek erejét jelenti. Azt az embert, aki nagyon szépen tudja használni az érzékeit, ojaḥnak hívják. Akárcsak a keselyű. A keselyű három-négy mérföld magasba is fel tud szállni, de képes látni... négy mérföld magasból is látja, van-e valahol tetem.

Szóval, pusztán az érzékszervek ereje által nem válhatunk naggyá. A példa erre: bár ez a teremtmény, a keselyű, nagyon magasra emelkedett... mi emberek vagyunk. Nem látunk három-négy mérföld távlatában semmit. Nos, az érzékszerv kifinomultsága... vannak különböző állatok, amelyeknek különböző érzékei jelentős képességekkel birnak. Akárcsak a kutyák, képesek kiszagolni... távolról is megérzik, vajon jön-e valaki idegen, és azonnal ugatni kezd. Hasonlóak a halak is. Kifinomult tapintással rendelkeznek. A kis halak pusztán a tapintás, a vízzel való kapcsolatukon keresztül mérföldekről megérzik, hogy egy nagy hal közeledik.

Tehát, az érzékszervi erő vagy az élő erő... tegyük fel, hogy valaki azt gondolja, "Száz évig élek", te ugyan száz évig élsz, de elmész az erdőbe, és azt tapasztalod, egy fa hétezer évig él. Szóval ezek a képességek, az érzékszerv képessége, a pénz hatalma vagy a műveltséged ereje által... mindent leírnak. Vagy az arisztokratikus származás. És a tejaḥ. A tejaḥ a test ragyogását, a kāntit jelenti. A tejaḥ és a prabhāva, a pratāpa a befolyást jelenti. A balam a fizikai erőt jelenti. Tegyük fel, hogy te... (homályos)... nagyon jó vagy.

Akárcsak a ti hazátokban, nagyon erős és szívós ökölvívók vannak. Ezt hívják balamnak. Pauruṣam, udyama. Az udyama szorgalmasat jelent. Egy nagyon szegény ember a szorgalma által válik nagyon-nagyon gazdaggá. Sok példa van erre a világban. Ezt hívják pauruṣamnak. Buddhi. A buddhi értelmet, prajñā-t jelent. És a yoga. A yoga az aṣṭāṅga-yogát jelenti, a nyolcfokú yogarendszer gyakorlását.

Nos, Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy „Mindezek a tulajdonságok nem nyomnak a latban semmit az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megközelítéséhez.” Ő ezt nem értékeli. Ne gondold azt, ha jó képzettséggel vagy tudományos ismerettel rendelkezel, akkor megértheted, mi Isten. Ez nem lehetséges.

Ahogy a minap is… olvastam egy folyóiratot. A Bibliában az áll, hogy Isten azt mondta: „Legyen teremtés”, és megtörtént a teremtés. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāból is megértjük, hogy Kṛṣṇa azt mondja: bhūmir āpo 'nalo vāyuḥ khaṁ buddhir mano eva ca (BG 7.4). „Ez a nyolc durva és finom anyagi elem az Én elkülönült energiám.” A Biblia vagy a Bhagavad-gītā ezen állításai alapján megérthetjük, hogy ezt a kozmikus megnyilvánulást Isten teremtette. Ugyanakkor, a minap azt olvastuk az újságban, hogy a tudósok úgy vélik, kezdetben volt egy tömeg, és az hirtelen szétrobbant, és megjelentek a bolygók. (szakadás)

Nos, bárki megértheti, hogy Isten mindenható; Ő tud teremteni. Viszont a tudós azt mondja, "Volt egy tömeg, és a teremtés abból tömegből jött létre." Figyeld csak meg. (kuncogás) Amikor azt mondod, hogy Isten teremtette, azt az ember megérti, hogy Isten ... ha az ember olyan szép dolgokat képes teremteni, mint a felhőkarcolók, a nagyon bonyolult hidak, a mérnöki munkák, akkor Isten hatalmas... (szakadás)

Neki nagyobb agya lehet, mivel Ő teremtette ezt a kozmikus megnyilvánulást. Van egy úgynevezett mérce, amiben hinni lehet.

De minek alapján hiszik a tudósok azt, hogy volt egy tömeg? És mi a magyarázata annak? Fel nem foghatom. Abból a masszából származik minden. És ki készítette azt a tömeget? A következő kérdés az, hogy "Honnan jött az a tömeg?" Erre nincs válasz. Ezért Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy ezek az anyagi tulajdonságok nem elégíthetik ki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

Nos, hogyan lehet Istent elégedetté tenni? Ete dhanādaya dvādaśāpi guṇāḥ parasya puṁsaḥ ārādhanāya na bhavanti. Istent nem lehet megvásárolni mindezen anyagi javakkal. Nem. Ez nem lehetséges. A Bhagavad-gītāban ez áll: bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ (BG 18.55), „Engem egyszerűen odaadó szolgálat által lehet megérteni.” Senki sem értheti meg. Bhaktyā mām... mi a bhakti? Ez is szerepel a Bhagavad-gītāban:

brahma-bhūtaḥ prasannātmā

na śocati na kāṅkṣati

samaḥ sarveṣu bhūteṣu

mad-bhaktiṁ labhate parām

(BG 18.54)

Amikor valaki nagyon fejlett tudással rendelkezik, a brahma-bhūtaḥ... brahma-bhūtaḥ az a személy, aki megértette a Brahmant, a Legfelsőbbet. A brāhmaṇa pedig az a személy, brahma jānātīti brāhmaṇaḥ, aki eljutott a tudás ezen szintjére.

Ezért Indiában úgy mondják, a brāhmaṇákat paṇḍitajīnak szólítják. Nem olyan paṇḍitajīről van szó, mint a mi elhunyt Jawaharlal Nehrunk. A paṇḍitajī arra vonatkozik, aki ismeri a Brahmant. Ezért illetik a brāhmaṇát paṇḍita címmel. A kṣatriya címe pedig ṭhākura saheb, mahārāja. Nem mahārāja – ṭhākura saheb. A vaisya címe pedig a sethjī, a śūdra címe pedig a choudhari. Az emberek különböyő osztályait tiszteletre méltó kifejezésekkel illetik.

A bhakti ezért nem pusztán érzelem, hanem Isten tényleges megértése. Ez egy Istenről szóló tudomány. Máskülönben hogyan mondhatná a Bhagavad-gītā, brahma-bhūtaḥ prasannātmā? Aki megértette a Legfelsőbbet, az Abszolútot, azt brāhmaṇának, brahma-bhūtaḥ-nak hívják. És a tünet az, ... hogyan érthetem meg, hogy ő egy brāhmaṇa és megértette a Brahmant?

A közvetlen válasz rá a brahma-bhūtaḥ. Ennek ismérve, hogy aki teljes mértékben ismeri a Brahmant, annak a tünete a prasannātmā: mindig vidám. Számára nem létezik a szorongás. Ez a brahma-bhūtaḥ. Prasannātmā na śocati na kāṅkṣati. Nem panaszkodik; nem vágyakozik. Ez a brahma-bhūtaḥ szint. Nincs jelen a vágy.

Még száz évvel, vagy mondjuk, úgy 150 évvel ezelőtt is élt Bengáliában egy kedves király, Rājā Kṛṣṇa Chandra. Elment egy tanult brāhmaṇához, és segíteni akart neki; megkérdezte: „Segíthetek valamiben?” A brāhmaṇa így válaszolt: „Ó, nincs szükségem semmiféle segítségre. Ó, nagyon boldog vagyok. Itt ez a tamarindfám. A feleségem szed néhány tamarindlevelet, és levest főz belőle, a tanítványaim pedig hoznak nekem egy kis rizst. Szóval, mindenem megvan, bőségesen. Miért fogadjam el a segítségedet?”

Korábban a brāhmaṇák, az igazi brāhmaṇák nem fogadtak el adományokat másoktól; ez még manapság is így van. A védikus rendszer szerint, ha adományt kell adni, azt a brāhmaṇáknak vagy a sannyāsīknak kell adni. Ez az igazi adomány. Dātavyam. Nekik kell adni. Mivel mindig a Brahmannal foglalkoznak, ezért a brāhmaṇának vagy sannyāsīnak juttatott adomány a Brahmanhoz kerül. Ez az értelme.

Jelenleg a daridra, daridra-nārāyaṇák a kedvezményezettek: „A daridráknak, vagyis a szegényeknek kell adományozni.” De miért ajánlják a Védák, hogy a brāhmaṇáknak kell adományozni? A brāhmaṇáknak nincs rá szükségük. Ők nagyon elégedettek, az emberek mégis kitartanak: „A brāhmaṇáknak el kell fogadniuk valamennyi adományt”, mert ennek az a lényege, ha a brāhmaṇák elfogadják az adományt, az a pénz közvetlenül a Brahmanhoz, vagyis Istenhez kerül. Ez a lényege.

Brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54). Amikor valaki abban a helyzetben van, hogy nem panaszkodik, nem kér semmit, nem szorong semmitől, azt brahma-bhūtaḥ szintnek nevezik. És ezt követően, a brahma-bhūtaḥ szintre kerülés után mik a további tünetek? Samaḥ sarveṣu bhūteṣu: „Ó, ő mindenkivel egyenlő.” Ezután, amikor valaki elérte az élet ezen tökéletességét, ez után végezheti az odaadó szolgálatot. Mad-bhaktiṁ labhate parām. És ez által az odaadó szolgálat által értheti meg, mi Isten.

Ugyancsak a Bhagavad-gītában, de egy másik helyén is azt mondják, hogy manuṣyāṇāṁ sahasreṣu kaścid yatati siddhaye (BG 7.3). Nos, mi a siddhi, a tökéletesség? A siddhi ezt a tökéletességet, a brahma-bhūtaḥ szintet jelenti: nincs vágyakozás, nincs siránkozás. Ezt hívják siddhinek, tökéletességnek. Ez a vágyakozással és szorongással teli állapot, ez anyagi. Materialista. Más állatokhoz képest... ők nem szoronganak, de az emberi lények olyan típusú civilizációt fejlesztettek ki, amelyben mindenki szorong, mindig tele van szorongással. Prahlāda Mahārāja tehát egy másik helyen arról beszél, hogy ez a szorongás a hamis, anyagi civilizáció elfogadásának köszönhető. Sadā samudvigna-dhiyām asad-grahāt (SB 7.5.5). Elfogadtak egy olyan típusú civilizációt, amely asat. Az asat jelentése: ami nem fog létezni. Ezért mindig tele vannak aggodalommal. Prahlāda Mahārāja ugyanazt mondja, csak másképp, miszerint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét csak egy bhakta imádhatja vagy elégítheti ki, mások nem. Egy másik helyen az Úr ezt mondja:

patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ

yo me bhaktyā prayacchati

taya bhaktyā upahṛtam

aśnāmi prayatātmanaḥ

(BG 9.26)

Azt mondta: „Bárki, aki odaadással ajánl fel Nekem egy kis virágot, egy kis gyümölcsöt, egy kis vizet.” Ez a valós helyzet. Mivel Isten rendkívül hatalmas, Ő gondoskodik az élelemről. Eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). „Ő lát el milliónyi és trillió élőlényt az élet minden szükségletével, és Ő kér tőlem egy kis virágot, egy kis gyümölcsöt, egy kis vizet? Koldul? Ő Koldus?” Nem. A valóság az, hogy yo me bhaktyā prayacchati: „Aki odaadó szeretettel adja Nekem.”

Szóval, Isten mindig a szeretetedre sóvárog, nem az anyagi javaidra. Śrīla Rūpa Gosvāmī megmagyarázta ezt a jelenséget, hogy amikor valaki nagyon finom, ízletes, változatos ételeket kínál fel neked, de sajnos, ha nincs étvágyad, ezek mind haszontalanok, mert nem tudsz enni, mert nincs étvágyad. Hasonlóképpen, színlelheted, hogy oly sok mindent ajánlasz fel Istennek, de ha nem odaadó szeretettel teszed, nem fogadja el azt. Azért nem fogadja el, mert Isten nem szegény. Nem koldul tőled.

Prahláda Mahārāja tehát ugyanezt mondja: bhaktyā tutoṣa bhagavān gaja-yūtha-pāya. Ezek az anyagi javak – a vagyon, a képzettség, a szépség és oly sok más dolog, amit az anyagi világban nagyon is értékelnek – nem az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kielégítését szolgáló képesítések, hanem a bhakti az. Bhaktyā tutoṣa.

Van erre egy példa; volt egy elefánt, aki veszélyben volt. Egy aligátor csapott le rá a vízben, és ő az Úr Viṣṇuhoz imádkozott, és megmenekült. A példa értelmében az elefánt nem is ember volt – állat volt –, mivel azonban odaadással imádkozott az Úrhoz, az Úr azonnal jött, hogy megmentse őt. Ez az összes védikus szentírás ajánlása.

Tehát, bhaktyā tutoṣa. Pusztán a szereteteddel kielégítheted. A bhaktyā jelentése bhakti. A bhakti jelentése bhaja sevayā. Bhakti... mindössze a szolgai hozzáállásodat kell kifejlesztened. A szolgai hozzáállás már adott. Eredeti helyzetünk szerint szolgák vagyunk, de a māyā-t szolgáljuk. Eredeti helyzetünk szerint akkora szolgák vagyunk, hogy a nagyon-nagyon emelkedett szintű oktatás után, mindenféle fokozat megszerzése után, ó, házról házra járunk, hogy "Adj nekem valami szolgálatot (munkát*)!" Tehát, ez a szolgálás az én eredeti állapotom, ám én a vágyamat, a kapzsiságomat, a kāmát szolgálom. Kāmādīnāṁ kati na katidhā pālitā durnideśā (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 3.2.25). Valójában szolgálunk, de Isten helyett a kāmādit, a kéjvágyunkat, a kapzsiságunkat, az érzékeinket szolgáljuk. Egy szóval, az érzékeinket szolgáljuk.

Tehát, a helyzet adott, de amikor ezt a szolgai szellemet Isten felé fordítod, az az életed sikere. Különben meg puszta időpocsékolás. Kāmādīnāṁ kati na katidhā pālitā durnideśā. A kéj, a kāma, a kāma szolgálata miatt néha olyasmit teszünk, ami nagyon-nagyon undok dolog. Vajon nem veszitek-e észre a küzdelmet? A pápa azt mondja, hogy "Nem használhatsz fogamzásgátló módszert. Azzal bűnt követsz el." De valójában az emberek azért teszik ezt, mert a kāma, a kéj hajtja őket. Ez valójában nagyon bűnös tett, ez bhrūṇa-hatyā, gyilkosság. Szóval hogyan lehetsz úgy boldog, ha folyamatosan gyilkosságokat követsz el? Ez nem lehetséges. Ezért egyetlen vallás sem fogja támogatni a fogamzásgátló módszert. Ez a védikus irodalom szerint bhrūṇa-hatyā mahā-pāpa.

Most tehát azt javasolják, hogy nem használhatsz fogamzásgátló eszközöket, de az emberek megőrülnek a kéj után. Muszáj használniuk. A népességelméletet használják a közgazdaságtanban, de én nem hiszek benne. A népességelméletet szerint "A népesség növekszik, ezért fogamzásgátló módszerekkel kell megállítani"; a közgazdaságtanban Malthus elméletét követik. De valójában ez a probléma nem létező, mert ahogy a védikus irodalomból, az Upaniṣadból megértjük, ott ez áll:

nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām

eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān

(Kaṭha Upaniṣad 2.2.13)

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egy, az élőlények pedig nagyon-nagyon sokan vannak, számtalanok.” Asaṅkhya: az élőlények megszámlálhatatlanok.

Mindketten örökkévalók, Isten is és az élőlény is nityo nityanānām. Cetanaś cetanānām. A cetana élőt jelent. Tehát Ő, Isten is egy élőlény, és mi is élőlények vagyunk. De mi a különbség? Az az eka, az eka, az az egyetlen élőlény, vagyis Kṛṣṇa, avagy Isten, eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān: Ő gondoskodik a többi élőlény minden szükségletéről. Akkor hogyan állhat fenn bármilyen népesedési probléma, ha Isten mindenkit ellát?

Viszont van korlátozás. Honnan ez a korlátozás? Amikor az emberek istentelenné válnak, akkor a kínálat korlátozódik. Ez egy gyakorlati tapasztalat. Gyakorlati tapasztalatból mondom, hogy gyermekkoromban láttam, India több millió tonna rizst, búzát és egyéb gabonát is, olajos magvakat is exportált hatalmas exporttevékenységet folytatva. India most más országoktól koldul gabonát. Értitek? Miért? Mert fokozatosan istentelenné válnak.

A népességelméletben nem hiszek, mert ha Kṛṣṇa ellátja, eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān... és valójában azt tapasztaljuk, hogy az állatok, a madarak között nincs népességprobléma. Nincs fogamzásgátló módszer, növelik a népességüket, és Isten táplálja őket. Akkor miért olyan kihangsúlyozott a népességelmélet az emberi társadalomban? Mert az emberek az állatnál is alacsonyabbakká válnak. Az állat egy bizonyos időszakban nemz, párosodik, de az embernél jelenleg nem áll fenn ilyen korlátozás. Bármikor megteheti. Ezért akarnak fogamzásgátló módszert. Ez az istentelen civilizáció annyira kifinomult, hogy nagyon nehéz megértetni velük az Istentudatot, vagyis a Kṛṣṇa-tudatot. De mégis kötelességünknek tekintjük, hogy bemutassuk, megismertessük a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanításait, mert az Úr Caitanya tanításait követjük, aki azt mondta, pṛthivīte āche yata nagaradi grāma (CB Antya-khaṇḍa 4.126). Az egész világon, minden városban és faluban, mindenhol ezt a harer nāma harer nāma harer nāma eva kevalam, kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā (CC Adi 17.21) filozófiát kell hirdetni. És azt is kijelentette a Caitanya-caritāmṛtában, hogy:

bhārata bhūmite manuṣya janma haila yāra

janma sārthaka kari kara para-upakāra

(CC Ādi 9.41)

Minden indiainak elrendelte a manuṣya janma-t. Minden indiai alatt azokat értjük, akik emberként születtek. Janma sārthaka kari. Ez nagyon fontos. Az indiaiaknak lehetőségük van sikeressé tenni az életüket, mert a lelki tudás, a lelki kincstár Indiában van.

Janma sārthaka kara para-upakāra. Először is te magad tanuld meg, mit tartalmaz a védikus tudás, mit jelent a lelki élet, aztán menj, és terjeszd a világ többi részén, para-upakāra. Ők szenvednek. Ez az Úr Caitanya küldetése.

āmāra ājṣāya guru haṣā tāra' ei deśa

yāre dekha, tāre kaha 'kṛṣṇa'-upadeśa

(CC Madhya 7.128)

Ez a rendelet.

Ilyen idős korban jöttem el a hazátokba. Miért? Mert az Úr Caitanya nyomdokait igyekszünk követni; ezért jöttünk. Különben ki fogja idős korában elhagyni az otthonát? Senki sem teszi meg. És különben is, a mi kötelességünk bemutatni. Mit kell bemutatni?

Be kell mutatni a: yāre dekha tāre kaha 'kṛṣṇa'-upadeśa, nagyon egyszerű dolog. Nem kell semmit előállítanod. Akárcsak az a sok svāmī, aki Indiából jön, de valamit kieszel. Nekünk azonban nincs felhatalmazásunk arra, hogy kieszeljünk valamit.

Mi egyszerűen azt mutatjuk be, amit az Úr Caitanya Mahāprabhu elrendelt. Ő úgy rendelkezett, yāre dekha tāre kaha 'kṛṣṇa'-upadeśa: "Bárkivel is találkoztok, pusztán csak adjátok neki át Kṛṣṇa utasítását." És Kṛṣṇa ezen utasítása a Bhagavad-gītā. És mit tartalmaz ez a Bhagavad-gītā? Kṛṣṇa azt mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Csak hódolj meg Kṛṣṇának; légy Kṛṣṇa-tudatos. Erről van szó.

Szóval, minden adott. Nem kell semmit kiagyalnunk. És pusztán Śrī Caitanya Mahāprabhu utasításainak szigorú követésével bárki lelki tanítómesterré válhat. Lelki tanítómesternek lenni azt jelenti, hogy szigorúan követni a feljebbvalója utasításait. Ő a lelki tanítómester. A lelki tanítómester nem azt jelenti, hogy négy keze, nyolc lába vagy három feje van. Nem.

Aki szigorúan követi elődje utasításait, az lelki tanítómester. Ahogy Kṛṣṇa mondta Arjunának, „Ez a rendszer, a paramparā rendszer, a lelki tanítómesterek tanítványi láncolata most elveszett.” Sa kālena yogo naṣṭaḥ: „Ez a yoga, ez a yogarendszer most elveszett. Ezért teszlek újra a tanítványommá.”

Nos, ha követed az utasítást, bár nem vagy jelen Kṛṣṇa előtt, ha követed Arjuna vagy Kṛṣṇa egy hűséges szolgájának az utasítását, akkor meg fogod érteni. Amit Arjunának mondtak, te is meg fogod érteni. Ez nem túl nehéz. Prahlāda Mahārāja is ebben a minőségben beszél, mert ő viszont Nārada tanítványa. Tehát azt mondja: bhaktyā tutoṣa bhagavān gaja-yūtha-pāya (SB 7.9.9). Ezek az anyagi vívmányok nem segítenek hozzá Kṛṣṇa, vagyis Isten megértéséhez. Egyszerűen csak válj bhaktává.

És hogyan fejleszthető az odaadó hozzáállás? A Bhagavad-gītā és az összes védikus irodalom, különösképpen pedig a Bhāgavatam említi, hogy ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ (CC Madhya 17.136). Anyagi érzékszerveiddel nem értheted meg, mi Kṛṣṇa. Nāmādi: Kṛṣṇa megértésének első lépése a nevének megértése. Ez a bhakti kezdete. Nāma ādi. A nāma, a név legyen az első. Ezért Caitanya Mahāprabhu azt javasolja, hogy harer nāma harer nāma harer nāma eva kevalam (CC Adi 17.21). Mert azonnal (nem) érthetjük meg, milyen Isten formája, hogyan néz ki. Ez nagyon... azonnal nem lehet. De ezt a nāmát hallhatjuk.

Kṛṣṇa megadta nekünk azt a képességet, hogy amint valaki a Hare Kṛṣṇát énekli, még egy kisgyermek is meghallhatja. Ó, ő... utánozzák. Amikor kint vagyunk az utcán, a kisgyermekek azt mondják: "Hare Kṛṣṇa." Csak figyeld meg. A nāma oly erős, hogy a fiúk is a Hare Kṛṣṇát éneklik. Olyan könnyű. Tapasztaltuk. A kisgyermekek azonnal tapsolnak: "Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa."

És néhány tanítványunk gyermeke Buffalóban, San Franciscóban, ők táncolnak. Nemrég kaptam egy levelet az egyik tanítványom édesanyjától. Tanítani akarja a két gyermekét, a másik két gyermekét. Nos, ez olyan szép. Nem igényel semmilyen anyagi ráfordítást. Isten egyszerűen megadta nektek ezt a szép eszközt, a fület. Egyszerűen csak hallod vele a Hare Kṛṣṇát.

Bhaktyā tutoṣa bhagavān gaja-yūtha pāya. Yathā kevala-bhaktyaiva gajendrāya tuṣṭuyavaḥ. A példa Gajendra, az elefánt. Nem is volt emberi lény. Nos, hogyan okozott örömet? Láttátok azt a képet – nem találom azt a képet a lakásomban –, amelyen egy borjú van Kṛṣṇa mellett, és megpróbálja megnyalni Kṛṣṇa testét, így a, és Kṛṣṇa azonnal átöleli őt. Mije van ennek az állatnak? Nincs műveltsége, nincs ereje, nincs szépsége – semmi ilyesmi. Pusztán csak úgy érzi: „Uram, szeretlek.” Ennyi az egész. Bhaktyā tutoṣa bhagavān gaja-yūtha-pāya.

Szóval, ez a lelkiség egyetemes formája, a Hare Kṛṣṇa éneklése. Bárki számára. Gyakorlatias. Az összes tanítványom itt a nyugati világban, Amerikában, Kanadában és másutt, egyikük sem hindu vagy indiai. Azt hiszem, ... csak egy vagy két indiai tanítványom van ezeken a helyeken. És ők mindannyian idegenek.

Idegen valláshoz tartoznak. Idegen országhoz tartoznak. Hogyan képesek megérteni a dolgokat? Azt akarod mondani, hogy ezek a művelt fiúk táncolnak és énekelnek anélkül, hogy megértenék? Bolondok vajon? Nem. Ők megvalósítják a bhaktyāt, mert elsajátították a bhakti eszközeit. Bhaktyā tutoṣa bhagavān gaja-yūtha-pāya.

Szóval, ez a bhakti mindenki számára hozzáférhető. A Bhagavad-gītāban ezt írja: māṁ hi pārtha vyapāśritya ye 'pi syuḥ pāpa-yonayaḥ (BG 9.32). Nem számít, hogy hindunak, brāhmaṇának, ostobának vagy pogánynak született-e. Nem számít. Ha komolyan veszi az utat, akkor te 'pi yānti parāṁ gatim: eléri az élet legmagasabb tökéletességét. Pusztán csak követnie kell. Ugyanezt erősíti meg a Śrīmad-Bhāgavatam is. És Prahlāda Mahārāja is megerősíti itt:

viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha

pādāravinda-vimukhāt śvapacaṁ variṣṭham

(SB 7.9.10)

„Kedves Uram, azt hiszem, egy śvapacam, śvapacaṁ variṣṭham...” A śvapaca jelentése... śvapacaṁ variṣṭham. Śvapaca. A śva kutyát jelent, a pacati pedig azt, aki kutyát süt. Ez azt jelenti, hogy evés céljából. Caṇḍāláknak, kutyaevőknek nevezik őket. Indiában, az asszámi oldalon még mindig vannak kutyaevők. Szeretik a kukurpithát. Kukurpitha. Egyfajta süteményt készítenek a kutya megsütésével. Ezért hívják őket śvapacának. A śvapaca kutyaevőket jelent.

Prahlāda Mahārāja tehát azt mondja: viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutāt... viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha pādāravinda-vimukhāt. Egy brāhmaṇa, aki teljesen képesített, tizenkét tulajdonsággal rendelkezik, satya-śamo-damas-titikṣa ārjavaṁ kṣanti, jñānaṁ vijñānam āstikyam... a brāhmaṇa nagyon képzett, első osztályú embert jelent, minden tulajdonsággal rendelkezik.

Prahlāda Mahārāja tehát azt mondja: „Ha egy brāhmaṇa, még ha rendelkezik is mind a tizenkét tulajdonsággal, ám nem bhakta, … akkor azt hiszem, egy kutyaevő családból származó caṇḍāla, ha bhakta, akkor ő variṣṭham, ő dicső. Ő dicsőséges.”

viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha

pādāravinda-vimukhāt śvapacaṁ variṣṭham

(SB 7.9.10)

Ez minden nagy bölcs véleménye. Sok ilyen rész létezik. Śvapacaṁ variṣṭham. Caṇḍālo 'pi dvija-śreṣṭhā hari-bhakti-parāyaṇaḥ. Tehát, az embernek... mert ez az odaadás a lelki szintről ered. Nem anyagi megfontolásól ered. Az anyagi megfontolás a személyes szépség, a személyes erő, a befolyás, a vagyon, a műveltség. Ez mind anyagi dolog. De amikor bhaktiról van szó, az a lelki szintről származik. A lelki szintnek, a léleknek nincs semmilyen kapcsolata ezekkel az anyagi tulajdonságokkal. Ezért mondja Prahlāda Mahārāja: „Még ha egy brāhmaṇa is az, aki rendelkezik minden tulajdonsággal...” Végül is, ez mind anyagi tulajdonság.

A brāhmaṇák úgy értelmezedő, hogy az anyagi jóság kötőerejében helyezkednek el; a kṣatriyák úgy értelmezendő, hogy az anyagi szenvedély kötőerejében helyezkednek el; a vaiśyák úgy értelmezendő, hogy a szenvedély és a tudatlanság kevert anyagi kötőerejében helyezkednek el; és a śūdrák úgy értelmezendőek, hogy a tudatlanság anyagi kötőerejében helyezkednek el. És akik ennél, a śūdráknál is alacsonyabbak, őket nevezik caṇḍālaknak vagy śvapacáknak.

Tehát, a brāhmaṇákat magas társadalmi osztályba tartozó embereknek tartják. Miért? Ez is anyagi megfontoláson alapuló. Ám, ha nincs odaadása az Úr iránt, akkor az... az azt jelenti, hogy nem rendelkezik lelki képességgel. Nos, egy kutyaevő családban született ember, ha rendelkezik ezzel a bhaktival, lelki képességgel, akkor több őnála.

viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha pādāravinda-vimukhāt śvapacaṁ variṣṭham manye tad-arpita-mano-vacanehitārtha- prāṇaṁ punāti sa kulaṁ na tu bhūrimānaḥ (SB 7.9.10)

Mert az a személy, aki, bár caṇḍāla családban született, mivel bhaktává válik, felszabadíthatja őseit. De az a személy, aki pusztán csak beképzelt, aki előkelő családban született, nem tudja felszabadítani magát, másokról nem is beszélve. Még önmagát sem tudja fegszabadítani, másokról nem is beszélve.

Nos, ezt a verset majd a következő találkozón fogjuk megvitatni. Nagyon szépen köszönöm.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Kérdés van?

(szakadás) ... nagyon jó, de jól is hangzik.

Igen? (szakadás)

Hívő: ... a kāma artha és a mokṣa az élet négy célja ... (homályos) ... de különben nem lenne ... (homályos) ... bármilyen leírás a négy célról ...

Prabhupāda: (félre) Kérlek, hagyd abba.

Dharma-artha-kāma mokṣa (SB 4.8.41, CC Adi 1.90).

Mi a következő kérdésed? Mivel ők már istentelenek, a világ már beteg. Mi a dharma célja? A Śrīmad-Bhāgavatam azt mondja, hogy a dharma a következő: sa vai puṁsāṁ paro dharmaḥ (SB 1.2.6). A paro dharma a legmagasabb minőségű dharmát jelenti. Mit jelent ez? Yato bhaktir adhokṣaje. A dharma-artha-kāma-mokṣa célja az, hogy elérjük a bhakti szintjét. A Bhāgavatam azt mondja:

dharma-svanuṣṭitaḥ puṁsāṁ

viśvaksena kathāsu yaḥ

notpādayed ratiṁ yadi

śrama eva hi kevalam

(SB 1.2.8)

A dharma artha kāma célja eljutni a bhakti szintjére. Ha valaki nem jut el erre a szintre, pusztán csak a képletekkel és rituálékkkal foglalkozik, a Bhāgavatam szerint az nem más, mint időpocsékolás. Śrama eva hi kevalam. Miért mondja Prahlāda Mahārāja, hogy viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha pādāravinda-vimukhāt?

Nagyon előnyös a jóság szintjén lenni, de további fejlődést kell produkálnod. A jóság nem a tökéletesség, mivel ez a világ olyan, hogy még a jóság szintjén is jelen van a szenvedély és a tudatlanság. Nem vegyítetlen. Sattva, sattva-guṇa. A sattva-guṇa a jóság.

Az embernek túl kell lépnie a jóság szintjén. Ezt hívják śuddha-sattvának. A Bhagavad-gītāban ez áll: traiguṇya-viṣaya-veda nistraiguṇyo bhavārjuna (BG 2.45), „Kedves Arjunám, ami a védikus utasításokat illeti, azok anyagiak, traiguṇyák.” Valaki a jóságban van, valaki a szenvedélyben, valaki a tudatlanságban. Ezért van a felosztás: brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra. „De” – tanácsolta neki –, nistraiguṇyo bhavārjuna –, „csak emelkedj felül az anyagi természet három tulajdonságán.” Ez a transzcendentális helyzet maga a bhakti.

Tehát amíg valaki el nem jut a bhakti szintjére, pusztán a dharma, artha, kāma, és a mokṣa által nem érheti el a legmagasabb tökéletességet. A Bhāgavad... a Śrīmad-Bhāgavatam tehát ezzel a megértéssel kezdődik: dharma projjhita-kaitavo 'tra. A kaitava csalást jelent. Csalást. A Śrīmad-Bhāgavatamban az úgynevezett vallásosság, ami többé-kevésbé csalás, projjhita, prakṛṣṭa-rūpena ujjhita, teljesen elveti. Szóval, a dharma artha kāma mokṣa nem a legmagasabb tökéletesség.

Általában az emberek az anyagi haszonszerzés, az artha, a dharma-artha érdekében válnak vallásossá. Az anyagi haszon pedig az érzékek kielégítését, a kāmát jelenti. És amikor kudarcot vallanak az érzékek kielégítésében, akkor mokṣára vágynak. Tehát, miután a mokṣában él, a brahma satyaṁ jagan mithyā... a mokṣa azt jelenti, hogy ez a világ hamis, és a Brahman a satya. De mivel nincs semmilyen elfoglaltsága a Brahmannal kapcsolatban, miután mindenről lemondott, hogy a Brahmant kutassa, visszatér ebbe az anyagi világba filantróp munkát végezni, a szegényeket etetni, kórházban dolgozni. Szóval, így jön és megy, jön és megy, jön és megy.

A tökéletesség igazi állapota az, ha még a mokṣán is túllépsz. Dharmaḥ projjhita kaitavo 'tra (SB 1.1.2). Śrīdhara Swami, a Śrīmad-Bhāgavatam nagy magyarázója azt mondja: atra mokṣa, mokṣābhisandhy api nirastam: „Ó, a Śrīmad-Bhāgavatam a felszabadulás eszméje felett áll.” Tehát, amíg el nem jutunk erre a szintre, a paṇcama puruṣārtha, az ötödik szintre ... a dharma az első; az artha a második; a kāma a harmadik; a mokṣa a negyedik; és az odaadás az ötödik, az ötödik szint. Adhokṣaja. Adhokṣaja.

A megértésnek különböző szintjei vannak: pratyakṣa, parokṣa, aparokṣa, adhokṣaja, aprākṛta. Az egyszerű megértést, a közvetlen érzékelést pratyakṣának nevezik. A pratyakṣa megértésénél magasabb rendű a parokṣa, ami a magasabb tekintélyektől való tudásszerzést jelenti. És e felett van az aparokṣa, a megvalósítás. És e felett van az adhokṣaja. Az adhokṣaja azt jelenti, hogy túl van ezen anyagi érzékek megértésén. És e felett van az aprākṛta, a teljesen transzcendentális. Szóval, a bhakti transzcendentális szinten van, az adhokṣaján túli. (szakadás)

Bhakta (1): Rendben van-e vágyni Kṛṣṇára?

Prabhupāda: Igen. Ez az egyetlen vágyad, aminek léteznie kellene. Ārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim (Nārada Pañcarātra 1.2.6). Ha a vágyad csak Kṛṣṇára összpontosul... akárcsak a borjú. Odament Kṛṣṇához: „Kṛṣṇa, én Téged akarlak. Ez minden.” És Kṛṣṇa átöleli. Ennyi az egész. Ha egyszerűen csak Kṛṣṇát akarod, az a tökéletesség. Ārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim. Ha pusztán csak elfogadtad Kṛṣṇát, nincs szükség további lemondásokra, vezeklésekre és tudásra.

Elfogadtad az igazit. És nārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim. És ha még nem jutottál el arra a szintre, hogy elfogadd Kṛṣṇát, akkor minden energiád az úgynevezett vezeklésben és vallásosságban vész kárba, és... mindennek annyi. Szóval, ha valóban elkezdted szeretni Kṛṣṇát, az nagyon előnyös. (szakadás)

Hölgybhakta: ... (homályos)

Prabhupāda: Egyszerűen Kṛṣṇa szeretetével. Ez nagyon könnyű. Ezt szereted, azt szereted, oly sok mindent szeretsz. Csak próbálod szeretni Kṛṣṇát, és maradj transzcendentális helyzetben. A szeretet adott, de mi rossz helyre irányítjuk a szeretetünket. Ez a mi ostobaságunk. Szeresd Kṛṣṇát! Nem kell megtanulnod szeretni. Te tudod azt. Mindenki tudja. Szeresd Kṛṣṇát, és mindig… a Bhagavad-gītāban ez áll:

māṁ ca vyabhicāriṇi-

bhakti-yogena yaḥ sevate

sa guṇān samatītyaitān

brahma-bhūyāya kalpate

(BG 14.26)

„Bárki, aki mindig tiszta odaadó szolgálatot végez” – sa guṇān samatītyaitān –, „az már túllépett az összes anyagi kötőerőn.” Brahma-bhūyāya kalpate: „A Brahmanná válás útján jár.” A Brahman transzcendentális szintet jelent.

Tehát, mindössze azzal, hogy odaadó szolgálatot végzel, azonnal eléred a Brahman szintjét. Azonnal. Mindezek a fiúk, akik … a Brahman szintjén vannak. Nem a dharma artha kāma mokṣa szintjén. Már túlléptek azon.

Igen?

Vendég: A fogamzásgátló módszert kérdőjelezted meg, nem a születést. A világ teljes egészében nem csak brāhmaṇákból áll. Vannak olyan śūdrák is, akiket kizárólag a kāma édekel. Nos, ők azért śūdrák, mert śūdrák, mert semmi másra nem valók. Nos, de olyan orvosi ellátásban van részük, mintha brāhmaṇák lennének.

Prabhupāda: De te azt akarod mondani, hogy a śūdráknak szabad ölniük? A törvény, az állam törvénye nyugtázza, hogy „Ő egy śūdra. Az emberek alacsonyabb rendű osztályába tartozik. Gyilkoljon, és a törvény nem lesz alkalmazható rá”? Ezt jelentené? A fogamzásgátlás módszere egyenértékű a gyilkossággal. Szóval, akár śūdra, akár brāhmaṇa, akár kṣatriya vagy, az nem számít. Ha gyilkosságot követsz el, akkor nehéz helyzetbe hozod magad.

Vendég: Nem igaz-e, hogy Indiában a śūdrákat enyhébb bánásmódban részesítik, mint a brāhmaṇákat?

Prabhupāda: Nem. Nem. Miért?

Vendég: Csak kíváncsi voltam rá.

Prabhupāda: Nem. A törvény nem kérdezi: „Brāhmaṇa, vagy śūdra vagy-e?” Viszont a védikus rendszer szerint inkább a brāhmaṇákkal bánnak nagyon elnézően, mert nem annyira bűnösök. Akárcsak Aśvatthāmā. Ő történetesen brāhmaṇa volt, és nagy bűnt követett el azzal, hogy öt ártatlant megölt... (szakadás) (vége)