Category:HU/680704 - Lecke SB 07.09.09 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

manye dhanābhijana-rūpa-tapaḥ-śrutaujas-

tejaḥ-prabhāva-bala-pauruṣa-buddhi-yogāḥ

nārādhanāya hi bhavanti parasya puṁso

bhaktyā tutoṣa bhagavān gaja yūtha pāya

(SB 7.9.9)

Prahlāda Mahārāja alázatosnak vallja magát, mivel a gyakorlatban megtapasztalta, hogy az összejövetelen jelenlévő összes nagy személyiség, élükön Brahmāval, az eredeti személlyel, az eredeti teremtett személlyel, valamint az összes többi félistennel együtt mindannyian magasan képzettek, mégsem tudták kielégíteni az Urat.

Ezért mondja: „Azt hiszem, hogy bármilyen anyagi tulajdonság, mint például a tejaḥ, a prabhāva, a befolyás, az erő, a testi szépség; tejaḥ, prabhāva, pauruṣa, a képesség; a buddhi, az értelem; a yoga, a misztikus képesség; és minden hasonló tulajdonság” – ezek a hatféle bőség alkotóielemei: erő, befolyás, hírnév és szépség, tudás, lemondás – „ez a hatféle bőség teljes mértékben jelen van az Istenség Legfelsőbb Személyiségében. Nos, hogyan győzheted le az Istenség Legfelsőbb Személyiségét mindezen anyagi tulajdonságok segítségével?”

Tegyük fel, hogy találkozni fogsz egy nagyon gazdag úriemberrel, mint például Rockefeller, és tegyük fel, hogy mondjuk havi ezer dollárt, vagy ötezer dollárt keresel. Hogyan lehetnénk büszkék a gazdagságunkra egy nagyon gazdag ember előtt? Kṛṣṇa, vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt jelenti, hogy senki sem múlhatja felül Őt gazdagságban, hírnévben, erőben, szépségben, bölcsességben és lemondásban. Bármilyen módon is mutatod ki vagy nyilvánítod meg a gazdagságodat, az továbbra is nagyon jelentéktelen marad.

A gyakorlatban megtapasztalhatjuk. Akárcsak ez a nagyon szép város, talán a világ legnagyobb városa, New York, oly sok felhőkarcolóval, ipari létesítménnyel, minden nagyon fényűző. De amint repülővel hét vagy nyolc mérföld magasra emelkedsz, olyannak fogod látni, mintha gyufásdobozok lennének. Gyakorlati tapasztalattal rendelkezel erről. És ha még magasabbra emelkedsz, ez az egész bolygó egy ponttá fog zsugorodni. Ahogy nap mint nap tapasztalod, az égen oly sok bolygó lebeg apró pontokként, de ugyanolyan nagyok, vagy nagyobbak, mint ez a bolygó.

Szóval, senki sem múlhatja felül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fenségét. Ez lehetetlen. Ha anyagi javakkal akarod megvásárolni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyét, az lehetetlen. Lehetetlen. Ez Prahlāda Mahārāja tanítása. Kigúnyolja, hogy manye dhanābhijana rūpa. Abhijana. Az abhijana azt jelenti, hogy nagy nemzet vagy nagy család szülöttje. Senki sem lehet büszke arra, hogy: „Mivel egy nagyon gazdag családban születtem, és mivel egy nagyon nagy, gazdag nemzetben születtem, amilyen Amerika, ezért megvásárolhatom Isten kegyét.” Nem. Ez lehetetlen. Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy ez nem lehetséges. Nārādhanāya bhavanti parasya puṁsaḥ. A parasya puṁsaḥ a transzcendentális személyiségre vonatkozik. Ő minden személyiséget felülmúl. Mi mindannyian személyek vagyunk. Az Úr, Kṛṣṇa, vagyis Isten, Ő is személy, ahogy te is személy vagy, én is személy vagyok. Ő nem személytelen. Különben hogyan lehetne a leggazdagabb, leghíresebb, legszebb? Ezek a tulajdonságok személyre vonatkozóak. De Ő oly hatalmas, Isten oly hatalmas, a személyisége oly hatalmas, hogy felülmúl minden más személyiséget. Parasya puṁso. A parasya transzcendentálist jelent, a puṁso pedig személyt.

Isten soha nem személytelen. Az Abszolút Igazság személytelen megértése a transzcendentális tudás kezdete. Viszont, ha továbblépsz, Őt, mint a Legfelsőbb Személyt fogod megismerni. A Legfelsőbb Személy... ahogyan mi is felajánljuk alázatos imáinkat, govindam ādi-puruṣaṁ. Ő az eredeti személy.

A Bibliában ezt olvashatod: „Az ember Isten képére teremtetett.” Ez a vonás, ez a forma csupán Kṛṣṇa formájának utánzata. Mivel Kṛṣṇának két keze van, mivel Kṛṣṇának két lába és egy feje van, mi az utánzatai vagyunk. Mi Isten mintapéldányai vagyunk. Képzeld csak el, hogy az eredeti személy, az Istenség eredeti Személyisége milyen fényűző, gazdag, szép, híres – meg sok minden. Minden jó tulajdonság, minden gazdagság jelen van benne. Szóval, anyagi javainkkal nem lehetséges örömet szerezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Akkor hogyan lehetne Őt elégedetté tenni? Nos, bhaktyā tutoṣa bhagavān gaja yūtha pāya. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének pusztán transzcendentális szerető szolgálatoddal szerezhetsz örömet. Ennyi az egész. Ha megpróbálod, ha elsajátítod a szeretet művészetét, akkor megteheted... Olyan lesz veled, mint egy játszótárs. Kṛṣṇa oly kedves.

advaitam acyutam anādim ananta-rūpam

ādyaṁ purāṇa-puruṣam nava-yauvanaṁ ca

vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau

(Bs. 5.33)

Itt is arról van szó. A Brahma-saṁhitāban az áll, hogy adurlabham ātma-bhaktau. Az adurlabha azt jelenti: nagyon könnyen megszerezhető. A durlabha jelentése nagyon nehezen megszerezhető, az adurlabha pedig éppen az ellenkezője: nagyon könnyen megszerezhető. Hogyan? Nos, ātma-bhaktau: „Azok számára, akik az Úr bhaktái, Ő nagyon könnyen elérhető.”

Szóval, a szeretet oly szép dolog. Próbáljátok tehát kifejleszteni a szereteteteket. Ez a szeretet már adott. Ne gondoljátok, hogy a Kṛṣṇa iránti szeretetet mesterségesen terjesztik. Talán én vagyok az egyetlen indiai ezen a találkozón, de az összes tanítványom itt mind amerikai. Más vallásúak. Hogyan fejlesztik a Kṛṣṇa-tudatot? Nem vesztegetem meg őket; nincs pénzem. De mégis, miért ennyire szeretetteljesek? Ez a bizonyítéka annak, hogy mindenkiben ott szunnyad a Kṛṣṇa-tudat.

Ez nem egy mesterséges dolog. Pusztán csak ki kell fejleszteni. Valójában ezt nem tanítják. Akárcsak egy fiatal fiú vagy lány részére sincs oktatási tanszék arra vonatkozóan, hogyan kell szeretni egy fiatal lányt vagy fiút. Már adott. Nem tanítják. Hasonlóképpen, a Kṛṣṇa-tudat sem tanítás tárgya. Kérlek, próbáljátok megjegyezni ezt. A Kṛṣṇa-tudat nem egy olyan dolog, mint a technológia, matematika vagy hasonló tantárgyak. Már adott. Egyszerűen újra kell élesztenünk azt. Egyszerűen újra kell élesztenünk azt.

Nitya-siddha kṛṣṇa-bhakti (CC Madhya 22.107). A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy „A Kṛṣṇa-tudat örökké létezik minden emberben, minden élőlényben.” Nem csak az emberben. Láttátok már azt a képet, hogy egy borjú mennyire szereti Kṛṣṇát azzal, hogy nyalogatja a testét. Láttátok már. Szóval, még egy borjúban is, még az állatban is, még a madarakban is, még a vadállatban is. Mindezeket a dolgokat mind leírtuk az Úr Caitanya tanításaiban, hogy amikor Kṛṣṇa jelen volt Vṛndāvanában, mennyire szerették Őt a darvak, a kakukkok, a pávák, a darazsak, a virágok, a kúszónövények. Mennyire szerették Kṛṣṇát.

Szóval, ez nem egy olyan dolog, amit tanítanunk kell. Egyszerűen egy jó kapcsolat, hivatkozás által jön létre. Úgy hívják, hogy suptotthita-nyāya. Akárcsak egy ember, aki éjjel alszik, mindent elfelejt; elfelejti, hol fekszik, mit csinál, melyik családhoz tartozik, melyik országhoz tartozik, mi a foglalkozása. Mindent elfelejt. Az alvás feledékenységet jelent. De amint felébred, mindenre emlékszik. Mindenre. "Ó, be kell mennem a munkahelyemre. Meg kell tennem ezt a dolgot. Találkoznom kell ezzel és ezzel a személlyel." Mindenre (emlékszik*).

Hasonlóképpen, a Kṛṣṇa-tudat mindenki szívében alszik. Vágyakozik. Vágyakozik arra, hogyan szeresse Kṛṣṇát, de ezt folyamatosan ellenőrzik. A māyā ellenőrzés alatt tartja őt: „Ne próbáld szeretni Kṛṣṇát. Ha Kṛṣṇát fogod szeretni, el fogod felejteni az összes anyagi cselekedetedet.” Ezt mondja māyā.

smerāṁ bhaṅgi traya paricitaṁ sāci-vistīrṇa dṛṣṭiṁ

vaṁśī nyastādhara kiśalayam ujjvalāṁ candrakeṇa

govindākhyāṁ hari-tanum itaḥ keśi-tīrthopakaṇṭhe

mā prekṣiṣṭhās tava yadi sakhe bandhu-saṅge 'sti raṇgaḥ

(CC Adi 5.224, idézve a Bhakti-rasāmṛta-sindhuból 1.2.239)

Ez egy nagyon szép vers, melyet Rūpa Gosvāmī írt, melyben egy gopī figyelmezteti a barátját: „Kedves barátom, kérlek, ne menj arra.” „Merre?” „A keśi-tīrthopaṇṭha, a Keśī-ghāṭa partjára, a Yamunāra.” „Miért figyelmeztetsz?” „Mert ott van az a fiú, akinek Govinda a neve.” „Mit csinál Ő?” „Csak mosolyog, a fuvolájával játszik, és olyan fényesen ragyog a hold sugarai alatt, hogy nagyon-nagyon szépnek látszik.” „Aztán? Mi fog történni?” „Nos, ha elmész és megpillantod Őt, akkor megfeledkezel a családodról, a barátságról, a szeretetről és mindenről, amihez közöd van. Ő mindent magába szippant. Szóval, ne menj oda.” Igen, figyelmeztet: „Ne menj oda!”

Más szóval, Kṛṣṇa annyira vonzó a tettei, a transzcendentális tettei, a szépsége, a fensége, az ereje, mindene által... ha elolvasod Kṛṣṇa tetteinek történetét a Śrīmad-Bhāgavatamban vagy a Bhagavad-gītāban, azok annyira vonzóak, hogy az ember automatikusan vonzódni kezd hozzájuk, és megfeledkezik minden más vonzalomról. Ez természetes. Ez nem mesterséges. A Kṛṣṇa-tudat annyira jó, hogy ha egyszer Kṛṣṇa-tudatossá válsz, elfelejted az anyagi élet minden értelmetlenségét.

Szóval, ez a mozgalom pusztán a szunnyadó tudat felélesztéséről szól. Semmi mesterséges. És az Úr Caitanya kegyéből nagyon egyszerűvé vált – pusztán énekeld a Hare Kṛṣṇát és táncolj. Ennyi az egész. Nem kell nagyon magas egyetemi képzettséggel rendelkezned. Nem kell rengeteg yogagyakorlatot végezned ülőhelyzetben, vagy erősen nyomni az orrod, vagy lehajtani a fejed. Semmi ilyesmi. Nincs mit tenni. Egyszerűen gyere el ide, énekeld a Hare Kṛṣṇát, és egyél Kṛṣṇa-prasādamot. Ez a nagyon egyszerű módszer feléleszti a Kṛṣṇa-tudatodat.

Tudjátok, két évvel ezelőtt, 1966-ban egyedül kezdtem el ezt a tanítást. Csak énekeltem. Ez minden. Ez volt az én... nevezzük, aminek akarjátok. És ezek a fiúk és lányok fokozatosan jöttek, és elkezdtek vonzódni. Nem tanítottam nekik semmilyen mesterséges yogagyakorlat módszert, egyszerűen csak arra kértem őket: "Énekeljetek és hallgassátok." Ez egy nagyon egyszerű folyamat. Egyszerűen feléleszthetitek a szunnyadó Kṛṣṇa-tudatotokat, śravaṇādi-śuddha-citte karaya udaya (CC Madhya 22.107). A folyamat abból áll, ahogy folytatjátok az éneklést, minden piszkos dolog megtisztul a szívetekben. Pusztán csak meg akarunk tisztulni.

Caitanya Mahāprabhu ajánlotta ezt az éneklést, és azt mondta, hogy az éneklés eredménye, a nyereség első látható jele az lesz, hogy a szívetek megtisztul. Az első dolog, amit oly sok elmélkedő próbál megtenni, a szív megtisztítása, amit az első lépésben pusztán a Hare Kṛṣṇa éneklésével el lehet érni. Ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahādāvāgni-nirvāpanaṁ (CC Antya 20.12). És ahogy a szíved tisztulási folyamata halad előre, úgy szabadulsz meg az anyagi lét lángoló tüzétől.

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahādāvāgni-nirvāpanaṁ

śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ

(CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1)

És aztán, akárcsak a holdfény, a Hold naponta növeli a fényét. Amikor a Hold naponta fekel a kéthetes telő fázisában, naponta látod, hogy az alakja növekszik. Szóval, ez a példa itt is elmondható. Amint a szíved megtisztul, és egyszeriben megszabadulsz minden anyagi szennyeződéstől, a Kṛṣṇa-tudatban érzett tényleges örömöd arányosan növekszik. Ahogy a Hold naponta növekszik az égen, és ahogy egy napon telihold lesz belőle, úgy ez a folyamat is olyan jó, hogy ha naponta duzzasztod azt énekléssel, egy napon pusztán csak Kṛṣṇát fogod szeretni, és elfelejtesz mindent.

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahādāvāgni-nirvāpanaṁ

śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam

(CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1)

Ami pedig a tudást illeti, azt automatikusan meg fogod szerezni. Minden tudást meg fogsz szerezni. Anyagi, feltételekhez kötött életünk pusztán a tudatlanságnak köszönhető, és amikor eljutsz a Kṛṣṇa-tudathoz, a Kṛṣṇa-tudat teliholdjának fényéhez, minden tudás a lábad előtt fog heverni. Mindent tudni fogsz. Vidyā-vadhū-jīvanam. És ānanandāmbudhi-vaṛdhanaṁ: akkor növelni fogod a transzcendentális boldogság óceánját. Az óceán... az óceán soha sem növekszik, de a transzcendentális boldogság óceánja naponta, naponta növekszik, és te élvezed azt.

Ānandāmbudhi-vaṛdhanaṁ sarvātma-snapanaṁ. Sarvātma-snapanaṁ. Ahogyan zuhanyozáskor vagy az óceánban való megmártózáskor is teljesen kellemesen érzed magad, hasonlóképpen, ha megmártózol a Kṛṣṇa-tudat boldogságának óceánjában, teljesen felfrissülve, kétségtelenül felfrissülve fogod érezni magad. Paraṁ vijayate śri-kṛṣṇa-saṅkīrtanam. Ezért mondja az Úr Caitanya: "Minden dicsőség a saṅkīrtana mozgalomnak, Hare Kṛṣṇa."

Ez tehát a folyamat. Isten nem halott. Isten nem lehet halott. Ez mind ostobaság. Isten itt van. Hogyan foghatod fel, hogyan érzékelheted, hogy Isten nem halott? Elegendő jele van annak, hogy Isten nem halott. Akárcsak a tested. Ha lélegzel, ha a testi funkcióid rendben működnek, ha vérkeringés jó, és ha jól érzed magad, gondolkodsz, és vannak kívánságaid, vajon az orvos azt fogja mondani, hogy halott vagy? (nevetés) Nem. Azt fogja mondani: "Nem. Az élet minden tünete jelen van, tehát nem halt meg. Él."

Hasonlóképpen, ha megvan hozzá a tehetséged, hogy megvizsgáld, életben van-e Isten, az nagyon egyszerű. Az egész kozmikus megnyilvánulás, Isten teljes gigantikus teste oly szépen működik. A nap időben kel, a hold időben kel, az évszakok változásai időben zajlanak le, a bolygók mozognak. Minden rendben van. Hogyan mondhatod, hogy Isten halott? Mi az indokod? Nem. Isten nem halt meg. Isten él, és te is találkozhatsz Istennel, mert Ő egy személy, és te is egy személy vagy.

Ahogy itt is, ha próbálkozol vele, találkozhatsz a materialista világ legnagyobb személyiségével, mondjuk az elnökkel. Ez nem nehéz. Pusztán csak meg kell szervezned a találkozót. Hasonlóképpen, személyesen is találkozhatsz Istennel, mi itt személyesen találkozunk Vele. Egyszerűen csak intézkedned kell. Ennyi az egész.

És erre az elrendezés – a Kṛṣṇa-tudat. Ha teljessé teszed ezt az elrendezést, akkor szemtől szemben fogod látni Istent. Nem arról van szó, hogy szemtől szemben fogod látni Istent ez után az élet után – nem. Már ebben az életben is szemtől szemben fogod látni Istent. Premāñjana-cchurita (Bs. 5.38).

És mi szükséges ehhez? A feltétel a szeretet. Oly sokmindent szeretsz. Ezekből nem származik megelégedés. Próbálod meg fejleszteni a már benned szunnyadó szeretetedet, és amikor eredményesen szereted Istent, akkor szemtől szemben fogod látni Istent.

Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti (Bs. 5.38). A Brahma-saṁhitā azt mondja, hogy azok, akik kifejlesztették az Isten iránti szeretetet és bekenték a szemüket a szeretet írjával …, de ettől a balzsamtól a szem látása, az anyagi látás tiszta marad. Ahogyan néha gyógyszert kensz a szemedbe, hogy tisztán láss, hasonlóképpen van egy folyamat, ami megtisztítja a látásodat, hogy láthasd Istent. Ennyi az egész. Nem arról van szó, hogy megszűnsz látni, hanem hogy megtisztítod a látásodat. Tisztítsd meg az érzékeidet. Ezt hívják bhaktinak. A bhakti az érzékek megtisztításának folyamatát jelenti. Ennyi az egész. És amint az érzékeid megtisztulnak, transzcendentális szemeket kapsz, szemtől szemben fogod látni Istent.

Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santaḥ sadaiva. A sadaiva jelentése: állandóan, szüntelenül, mindig, mindenhol láthatod Istent. Mindenhol. Sthāvara jaṅgame dekhe, nā dekhe tāra mūrti. Látni fogod a fát, de nem a fát fogod látni; Kṛṣṇát fogod ott látni. Látni fogsz egy buszt, de ott is Kṛṣṇát fogod látni. Ez a szakasz be fog következni. Premāñ... amikor a szerető szellemed teljesen kifejlődik, akár a telihold, akkor a teliholdas éjszakában, ahogy magad előtt látod az egész várost, hasonlóan, ha felemelkedsz Kṛṣṇa szerető szolgálatának szintjére, szemtől szemben fogod látni Istent.

Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti yaṁ śyāmasundaram (Bs. 5.38). Ez az Isten Śyāmasundara. Ezt a Kṛṣṇát Śyāmasundarának hívják. Śyāma feketés színűt jelent, de Ő nagyon szép, nagyon-nagyon szép. Śyāmasundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ. Az acintya felfoghatatlant jelent. Tulajdonságai, transzcendentális jellemzői felfoghatatlanok. Amikor a védikus irodalomban azt mondják, hogy Isten tulajdonságok nélküli, nirguṇa, a nirguṇa azt jelenti, hogy transzcendentális ezekhez az anyagi tulajdonságokhoz képest. De a transzcendentális tulajdonságai létezőek. Tehát, Őt úgy hívják, acintya-guṇa-svarūpaṁ govindam.

Mielőtt ezt a Śrīmad-Bhāgavatamot szavalnánk, imáinkban mindössze három verset mondunk el ebből a Brahma-saṁhitāból. Govinda az Istenség eredeti Személyisége, és Śyāmasundara, fuvolával a kezében, nagyon vidám, mindig mosolyog. És mosolyával áldásban részesít téged. Te is, ha a mosolyát látod, örökké mosolyogni fogsz. Ez olyan jó.

Prahlāda Mahārāja tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem teheted elégedetté anyagi gazdagságoddal. Ez nem lehetséges. Nem múlhatod Őt felül. Bármilyen hatalmas is vagy az anyagi tudományok, a tudás, a gazdagság, a gazdasági fejlődés terén vagy akármiben, ha Istent akarod látni, akkor ezt a folyamatot, a bhakit kell elfogadnod. A Bhagavad-gītā is ugyanezt állítja. Nemcsak a Bhagavad-gītāban – minden védikus szentírásban ugyanez a dolog nyer megerősítést. Egyszerűen, ha látni akarod Istent, ha kapcsolatot akarsz kialakítani Istennel, akkor az a bhakti.

És a mi folyamatunk, ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom nem arra szolgál, hogy áttérítsünk, „Keresztény vagy, legyél hindu”, vagy „Hindu vagy, legyél keresztény”, vagy „Mohamedán vagy, legyél…” Nem. Nem ilyesmit javaslunk. Maradj meg a vallásod hitében, viszont mindössze csak arra kérünk, hogy fejleszd ki az Isten iránti szeretetedet. Ennyi az egész.

Le akarjuk tesztelni a vallásod hathatósságát – milyen mértékben fejlesztetted ki az Isten iránti szeretetedet. Ennyi az egész. Nem arra vagyunk kíváncsiak, hogyan… milyen rítusokat és előadásokat hajtasz végre. Phalena paricīyate. Látni akarjuk az eredményét annak, mennyit próbálkoztál, vagy mennyire fejlesztetted ki az Isten iránti szeretetedet. Ennyi az egész.

Ez a Bhāgavatam ajánlása. Sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6): „Ez az első osztályú vallási elv, amely segítségével az ember kifejlesztheti szunnyadó Istenszeretetét.” Ennyi az egész. Ha nem fejleszted az Istenszeretetedet, pusztán csak követed a rítusokat, a Bhāgavatam erre azt mondja: śrama eva hi kevalam (SB 1.2.8). A sima munkavégzés, az mindössze egyszerű időpocsékolás. Ennyi az egész. Ne pazarold az idődet. Az életed ebben az emberi létformában nagyon értékes. Ne pazarold az idődet. Csak próbáld növelni az Isten iránti szeretetedet. Ez az életed tökéletessége.

Nagyon szépen köszönöm. (a bhakták felajánlják tiszteletüket)

Kérdés van? Igen?

Vendég: Elmagyarázná bővebben az érzékek megtisztítását? Azt mondta, hogy meg kell tisztítani az érzékeket, mielőtt láthatnánk Istent.

Bhakta (1): Az érzékek megtisztítása.

Prabhupāda: Igen. Ahogyan egy beteg szemmel nem tudsz látni; ahogyan egy beteg kézzel nem tudsz érinteni; ahogyan egy beteg lábbal nem tudsz járni; az összes érzékszerved betegen működésképtelen. Hasonlóképpen, az anyagi betegség állapotában nem vagy képes megérteni, mi Isten. Ki kell gyógyítanod magad ebből a beteg állapotból. Akkor látni fogsz, képes leszel megtapintani, képes leszel érzékelni, tudni fogsz, érezni fogsz – mindened működni fog.

Azok, akik képtelenek meggyógyítani a betegséget, ölni akarnak. Ahogy egy beteg nagyon súlyos betegségben szenved, az orvos nem ölheti meg, aztán... meggyógyítani sem tudja, akkor a beteg így gondolkodik: "Hadd haljak meg. Hadd kövessek el öngyilkosságot." Nos, ez a kiüresedés vagy személytelenség a frusztráció tünete, a betegség meggyógyításának képtelensége. Ám valójában az élőlény örökkévaló. Pont úgy, ahogy egy gazembernek vagy ostoba embernek az jut az eszébe: „Oly sokat szenvedek. Hadd kövessek el öngyilkosságot, és az nagy megkönnyebbülés lesz.” Ez ostobaság. További kínzásoknak fogják kitenni a jelen élet után. Szellemmé fog válni.

Nos, mivel nem tudják, hogy az élőlény örökkévaló, ezért a végső megoldást az ürességben, a semmiben keresik. De az nem lehet a semmi. Ez nem lehetséges, mert örökkévaló vagy. Ezért ki kell gyógyítanod magadat. És ez a gyógyítási folyamat a Kṛṣṇa-tudat.

(félre) Ṛṣi Kumar? Miért vagy ott? Gyere ide.

Ṛṣi Kumar: . . . (homályos)

Prabhupāda: (kuncog) Rendben. Van még valami kérdés? Igen, próbáld meg szépen megérteni. Igen.

Bhakta (2): Swāmījī, vajon a sundara, akárcsak a "Gaurasundara", a sundara azt jelenti-e, hogy szép?

Prabhupāda: Igen. A szanszkrit szó, a sundara azt jelenti, nagyon szép. Śyāmasundara, Gaurasundara. A sundara szépet jelent. Igen.

Igen?

Bhakta (3): Kṛṣṇa fekete? Néha kéknek ábrázolják.

Prabhupāda: Igen. Kṛṣṇa kékes. Kṛṣṇa színe az ég színe. Amikor a tiszta, kékes eget látod, nem vagy-e nagyon boldog? „Ó, ma nagyon szép napunk van, kék az ég”, különösen ebben az országban, mivel az eget mindig felhők borítják. Szóval, miért értékeled oly kimondottan az ég színét? Ez Kṛṣṇa színe. Kṛṣṇa... Kṛṣṇa testének sugarai a brahmajyotir. Ez a brahmajyotir verődik vissza az égben. Ez a brahmajyotir az anyagi égbolton kívül helyezkedik el, de visszaverődik. Ezért tűnik az ég színe kékesnek.

Yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi koṭiṣv aśeṣa-vasudādhi vibhūti-bhinnam (Bs. 5.40). A Brahma-saṁhitāban ez áll: „Teste sugarainak, a brahmajyotirnak a kiterjedésében számtalan univerzum létezik.” Tehát, az összes univerzum – közülük ez az egyik univerzum – mind ebben a brahmajyotirban helyezkednek el, és ez a brahmajyotir verődik visszaverődik az égben, és az ég (ettől*) oly gyönyörű. Hogy milyen szép is Kṛṣṇa, azt csak elképzelni tudjuk.

Akárcsak a napsütés. A napsütést a Napbolygó sugarai alkotják, és a Napbolygón ott a napisten. Szóval, ha a napsütés olyan kellemes, képzeljük csak el, mennyire kellemes a napisten. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa jyotija, a brahmajyotir is nagyon fontos. Akkor képzeljük csak el, mennyire értékelik Kṛṣṇa szépségét a transzcendentális világban. Yaṁ śyāma-sundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ. Barhāvataṁsam asitā ambudha-sundarāṅgam. Barhāvatāmsam asitā ambudha (Bs. 5.30). Színe a feketés felhőhöz hasonlítható, asitāmbudha; sundarāṅgam, de nagyon-nagyon szép.

Nos, énekeljünk megint. (elhalkul) (vége)