Category:HU/680702 - Lecke SB 07.09.08 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

brahmādayaḥ sura-ganā munayo 'tha siddhāḥ

sattvaikatāna-gatayo vacasāṁ pravāhaiḥ

nārādhituṁ puru-guṇair adhunāpi pipruḥ

kiṁ toṣṭum arhati sa me harir ugra-jāteḥ

(SB 7.9.8)

Ez Prahlāda Mahārāja imája. Prahlāda Mahārāja imái nagyon fontosak, ezek Prahlāda Mahārāja legdicsőségesebb imái. Ez apja, Hiraṇyakaśipu halála után történt. Amikor az Úr Nṛsiṁha megjelent, a félig oroszlán, félig ember, szörnyű hangokat adott ki, nagyon gigantikus formája volt, és egy másodpercen belül végzett a gigantikus démonnal, Hiraṇyakaśipuval; az egész világ meg volt rémülve. Még Lakṣmījī, az Úr Viṣṇu állandó társa is megrémült. Amikor az összes félisten összegyűlt ott – az Úr Śiva, az Úr Brahmā és Indra, valamint a magasabb bolygók sok más lakója –, odamentek, hogy megnézzék, miért olyan haragos az Úr, és megpróbálták lecsillapítani. Ám Ő továbbra is úgy üvöltött, mint egy oroszlán. Azért üvöltött, mert nem bírta elviselni, hogy: „A hívemet, ezt az ötéves kisfiút, rettenetesen megkínozták. Pusztán csak azért, mert Kṛṣṇa-tudatos, csak ezért a hibáért ez a gazember rettenetesen megkínozta őt.” Mindenki félt. Senki sem tudta lenyugtatni. Akkor Brahmā – ő az univerzum legfelsőbb élőlénye – nagyon intelligensen elébe tuszkolta Prahlāda Maharaját: „Kedves fiam, próbáld megnyugtatni az Uradat, mert az Úr azért jelent meg, hogy megvédjen téged, csak miattad jött. Így aztán mi képtelenek voltunk megnyugtatni Őt. Azt hiszem, ha eléállsz, imádkozol és megnyugtatod az Urat, Ő beleegyezik majd.” Ez tény.

Nos, Prahlāda Mahārāja nem félt. Ezt fogják elmagyarázni ezek a versek, hogy amikor az Úr megkérdezte tőle: „Kedves Prahlādám, félsz-e attól, hogy ezeket a vonásaimat tapasztalod?”, ő így válaszolt: „Kedves Uram, egyáltalán nem félek, ám félek ettől az anyagi léttől.” Ez nagyon szép magyarázat; mindjárt kiderül, miért. Alázatosan azt mondja ... egy vaiṣṇava mindig alázatos. Nem arra gondolt, hogy „Ó, az összes többi félisten nem tudta lecsillapítani az Urat. Most rajtam a sor, szóval, mily nagyszerű vagyok én, hogy felülmúlom ezeket a nagy félisteneket.” Ilyen egy vaiṣṇava bhakta temperamentuma – alázatos és szelíd. Bár mindig emelkedett helyzetben van, soha nem hirdeti, hogy „emelkedett helyzetben vagyok”. Soha nem fuvalkodik fel. Ahogy olvastátok, a Caitanya-caritāmṛta szerzője egy ilyen nagyszerű bhakta volt, aki érett korában ilyen szép transzcendentális irodalmat tudott létrehozni, amelyet Guru Mahārājám a bhakták posztgraduális tanulmányaként hitelesített.

A Bhagavad-gītā a kezdőknek szolgál tanulmányozásra, akik éppen beléptek, akik megpróbálják megérteni Isten tudományát, nekik szól. Ez azt jelenti, hogy ez az elsődleges tanulmány. És miután tanulmányozták a Bhagavad-gītāt, akárcsak azok a fiúk, akik, miután letették az iskolai záróvizsgát, jelentkezhetnek a főiskolára, hasonlóképpen, aki nagyon jól megértette a Bhagavad-gītāt, és elsajátította a sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66) tanítást, az jogosult a Śrīmad-Bhāgavatam tanulmányozásának megkezdésére. Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként fogadja el. Ez egy előzetes képesítés.

Az odaadó szolgálat kezdete Kṛṣṇa Legfelsőbbként való elfogadása. A Caitanya-caritāmṛtában azt is elmondják, hogy mi az odaadó élet kezdete. Elmagyarázta, hogy śraddhā. Az odaadás jelentése... a szanszkrit megfelelője a śraddhānak: odaadás, szeretet, vonzalom, ragaszkodás. Tehát... vagy a hit. A hit szót általában megértik. Szóval, milyen hitről van szó? Különböző típusú hitek vannak. De a Caitanya-caritāmṛta-kaṛ, Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī azt mondja, erős hit, nem hétköznapi hit. Erős hit.

Milyen erős hitről van szó? Elmagyarázta: śraddhā śābde viśvāsa sudṛḍha niścaya (CC Madhya 22.62).

Nos, a hit a rendíthetetlen hitet jelenti, mindenféle eltérés nélkül, teljes megértéssel. Mire vonatkozik ez a megértés? Kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya: „Aki a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa odaadó szolgálatába lép, úgy értendő, hogy már elvégezte az összes kedvező cselekedetet.” Ez azt jelenti, hogy már befejezte vagy sikeresen teljesítette a jámbor cselekedetek vizsgáját. Kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya. Ez a kezdet.

Hacsak valaki nem veszi határozottan figyelembe, hogy „Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége...” És ha valaki Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatában él, akkor ez alatt azt kell érteni, hogy minden jámbor cselekedetet elvégzett. Ez a hit, ez a fajta hit a rendíthetetlen hit. Amikor rendelkezünk ezzel a rendíthetetlen hittel, az a Bhāgavata élet kezdete. A Bhāgavata élet odaadó életet jelent, közvetlen kapcsolatot a Legfelsőbb Istennel. Ez a Bhāgavata élet.

Tehát, miután valaki rendíthetetlenül hisz abban, hogy „egyszerűen az Úr Kṛṣṇa szolgálatával minden vallásos, vagyis jámbor cselekedet elvégeztetett”, ez a hit a Bhagavad-gītā utolsó szava. A Bhagavad-gītāt sok szempont alapján magyarázzák el Arjunának. Ám végezetül az Úr elérkezik a lényeghez: Önmagához. Amikor (az Úr*) a yogarendszert magyarázza, szépen elmagyarázza magát a folyamatot, a yogagyakorlatok végrehajtását, az ülő helyzeteket, a légzőgyakorlatokat, az étkezést, az ülőalkalmatosságot és a helyet (ahol ezt végre kell hajtani*). Mindent szépen elmagyaráz. Ám végül azt mondja (az Úr*):

yoginām api sarveṣāṁ

mad-gatenāntar-ātmanā

śraddhāvān bhajate yo māṁ

sa me yuktatamo mataḥ

(BG 6.47)

„Az összes yogī közül az az első osztályú yogī, aki szívében mindig Rám, Kṛṣṇára gondol.” Hasonlóképpen, amikor a jñāna rendszert, vagyis a filozófiai spekulációt magyarázza, a végén így összegzi: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19): „Sok-sok filozófiai spekuláció után, amikor a tanult tudós vagy filozófus eljut a lényegig...” Milyen lényegről is van szó? Vāsudevaḥ sarvam iti. Bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19), „Sok-sok születés filozófiai spekulációja után, amikor valaki valóban tudóssá vagy bölccsé válik, meghódol Vāsudevának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.” Miért? Vāsudeva sarvam iti: „Mert Ő minden.” A tudás vége az, amikor az ember megérti, hogy Vāsudeva minden. Hasonló a yoga-pantha, a yoga folyamata, a jñāna folyamata és a karma folyamata, a gyümölcsöző cselekvésé. Mit értünk ez alatt? A Bhagavad-gītāban így foglalja össze: yat karoṣi yad juhoṣi yad aśnāsi yat tapasyasi kuruṣva tad mad-arpaṇam (BG 9.27). Különböző típusú tevékenységek léteznek. Kṛṣṇa azt mondja: „Bármit is teszel, nem számít.” Ha valaki azt mondja: „Én üzletember vagyok”, jól van. „Mit kell tenni?” „Most üzletelj a tőled telhető legjobb módon, viszont a nyereséget add Nekem. A nyereség az enyém.” Ha beleegyezel, pusztán az üzletkötés által nagy bhaktává válsz.

A példa ugyanaz, mint Arjuna esetében. Ő harcos. Hogyan vált ilyen nagy bhaktává? Harcolással. Kiért harcolt? Kṛṣṇáért. „Nem. A királyság megszerzéséért harcolt.” Nem, nem a királyság megszerzéséért harcolt. Azt mondta: „Jobb, ha lemondok. Nem akarom ezt a királyságot a rokonaimmal harcolva és…” Nagyon jó ember volt, de beleegyezett, hogy Kṛṣṇáért harcoljon. Megváltoztatta a (kezdeti*) döntését.

Hasonlóképpen, bármilyen munka, amit Kṛṣṇáért végzel, az bhakti. Ne gondold, hogy a bhakti pusztán a Hare Kṛṣṇa éneklését és az egy helyben ülést jelenti. Nem. A bhakti mindenféle tevékenységet jelent. Isten mindent áthat, ezért a bhakti is mindent áthat. Az élet minden területén végezhető az odaadó szolgálat.

Ezeket a dolgokat tanítják: tanítják azokat, akik a munkához ragaszkodnak; akik a filozófiához ragaszkodnak; akik a yogarendszerhez ragaszkodnak; és akik bhakták, azoknak teljes bizonyossággal. Nos, az összes látószögből, amikor valaki eljut oda, hogy kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya (CC Madhya 22.62), ha valaki Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatában vesz részt, akkor minden tökéletes. Ez a Bhāgavatam következtetése. Svanuṣṭhitasya dharmasya saṁsiddhir hari-toṣaṇam (SB 1.2.13).

Te... hogyan tudod leellenőrizni, hogy az a konkrét elfoglaltság, amivel foglalkozol, sikeres-e vagy sem? Hogyan kell azt leellenőrizni? A Bhāgavatam megadja a megoldást. Mi ez a megoldás? Saṁsiddhir hari-toṣaṇam (SB 1.2.13). Csak próbáld megfigyelni, vajon a munkáddal Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Úr elégedett-e. Ha úgy találod, hogy Ő elégedett, akkor bármilyen munkát is végzel, akár filozófus, üzletember, tudós vagy bármi más, politikus vagy – oly sok foglalkozásbeli kötelesség van –, de meg kell vizsgálnod, vajon igazi tökéletességet biztosít-e a számodra. Ezt úgy tudod leellenőrizni, hogy meg kell vizsgálnod, vajon a tetteiddel a Legfelsőbb Úr elégedett-e. Akkor...

Ez egy nagyszerű tudomány. Ez a Kṛṣṇa-tudat tudománya. Egyszerűen... ezért kell egy szakértőnél menedéket keresnünk. Ahogyan egy diák elmegy egy iskolába, és gyakorlatokat végez, amelyeket bemutat a tanárnak, és ha a tanár azt mondja: "Igen, ez jó", akkor sikeres; hasonlóképpen, tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (MU 1.2.12), egy guruhoz, vagy Kṛṣṇa képviselőjéhez kell fordulni, és ha azt mondja: "Minden rendben van", akkor tudhatjuk, hogy Kṛṣṇa elégedett. Yasya prasādādād bhagavat-prasādaḥ. Olyan személyhez kell fordulnod, akinek a tanúsítványa biztosítja, hogy Kṛṣṇa elégedett lesz. Találnod kell egy ilyen embert. Akkor lesz sikeres az életed. Tehát az is... a célodhoz vezető őszinteséged alapján fogsz haladni, mivel Kṛṣṇa ott van benned.

Tehát miután valaki megértette a Bhagavad-gītāt, ha hittel vallja, hogy „életemet Kṛṣṇa szolgálatának szentelem”, akkor jogosult lesz a Śrīmad-Bhāgavatam tanulmányozásába kezdeni. Ez azt jelenti, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam ott kezdődik, ahol a Bhagavad-gītā véget ér. A Bhagavad-gītā a sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja pontnál ér véget (BG 18.66). Teljesen meg kell hódolnunk Kṛṣṇának, feladva minden más elfoglaltsággal. Mindig emlékezzünk arra, hogy a minden más elfoglaltság nem azt jelenti, hogy fel kell azokat adnunk. Te... próbáld megérteni, hogy Kṛṣṇa azt mondta: „Adj fel mindent, és hódolj meg Nekem.” Ez tehát nem azt jelenti, hogy Arjuna feladta a harci tudását. Ellenkezőleg, erőteljesebben szállt be a harcba.

Tehát, az „adj fel minden más elfoglaltságot” azt jelenti, hogy ne vedd el a tevékenységed gyümölcsét. Add fel azt. Áldozd fel tevékenységed gyümölcsét. Azt Kṛṣṇának kell odaadni. Ez a meghódolás. Ahogy a jó fiú, aki meghódolt az apjának, azt jelenti, hogy bármit is keres, azt a pénzt a hónap végén az apja kezébe teszi: „Ó, ez a havi keresetem” – hasonlóképpen kell nekünk is feláldoznunk munkánk gyümölcsét Kṛṣṇának. Ez a Kṛṣṇa-tudat kezdete.

És ahhoz, hogy kifejleszd ezt a Kṛṣṇa-tudatot, csakúgy, mint amikor letettétek az iskolai előkészítő vizsgát, majd további megvilágosodásra, az oktatás fejlesztésére van szükség, beíratkoztok a főiskolára, a felsőfokú főiskolára. Hasonlóképpen, miután befejeztük vagy nagyon szépen megértettük a Bhagavad-gítát, ha meggyőződtünk Kṛṣṇáról, akkor tanulmányozzuk a gītāt (Bhāgavatamot), amely így kezdődik, hogy namo bhagavate vaṣudeva. Vyāsadeva azzal kezdi, hogy meghódol Bhagavānnak, Kṛṣṇának. Bhagavate vāsudevāya. Oṁ namo bhagavate vāsudevāya janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Ő mindennek az eredete. Aztán elkezdődik a Bhāgavatam. És aki megértette a Bhāgavatamot, vagyis jól megalapozta a kapcsolatát Kṛṣṇával, és e kapcsolat értelmében tevékenykedik, tovább halad a Bhāgavatam témájában, majd ezután belekezd a Caitanya-caritāmṛtába. Ez a posztgraduális tanulmány. Miután lediplomáltál, megpróbálod megszerezni a Ph.D.-t vagy az M.A. fokozatot; hasonlóképpen a Caitanya-caritāmṛta is ilyen; posztgraduális tanulmány. És a Caitanya-caritāmṛta szerzője azt állítja magáról, "Én alacsonyabb rendű vagyok, mint egy féreg a székletben". Nézzétek csak, milyen alázatos.

Ilyen egy vaiṣṇava természete. Ez, ahogy kifejezi magát, nem mesterkélt. Minden vaiṣṇava nagyon jelentéktelennek tartja magát. Valójában mindannyian nagyon jelentéktelenek vagyunk a Legfelsőbb Úrhoz képest. Mik vagyunk? Semmik. De ha megteremtjük a szeretetteljes kapcsolatunkat, amely eleve adott, azzal a legnagyobbak leszünk. A legnagyobbakkal való kapcsolat által válunk a legnagyobbakká.

Nos, ha mesterségesen felfuvalkodunk, és azt mondjuk: „Én vagyok Isten”, akkor mindig a kutya helyzetében maradunk. Soha nem leszünk Isten. De valójában, ha alázatosnak és Isten szelíd szolgájának érezzük magunkat, akkor többek leszünk, mint Isten. Kṛṣṇa olyan kedves, hogy a bhaktáival tiszteletreméltóbban bánik, mint Önmagával. És azt ajánlja a bhaktáknak, hogy mad-bhakta-pūjābhyadhikā (SB 11.19.29): „Kedves bhaktáim, vegyétek magától értetődőnek, hogy ha a bhaktáimat imádjátok, az több, mint az Én odaadó szolgálatom.” Kṛṣṇa ezt ajánlja, és valójában ez tény, hogy Kṛṣṇa jobban elégedett.

Ahogy… ez nagyon természetes. Ahogy az úriember is, akinek van egy kisgyermeke, és ha megpróbálsz ennek a kisgyermeknek a kedvében járni, az úriember automatikusan elégedetté válik. Kétcentes nyalókával örömet szerezhetsz a gyereknek, és ha a gyerek nevet és nagyon örül, az apja azonnal örülni fog. De ha az apjának akarsz örömet szerezni, legalább kétszáz dollárra lesz szükséged. Szóval, a kétszáz dolláros üzletet nyélbe ütheted egy kétcentes dologgal.

Hasonlóképpen, a bhakták annyira kedvesek, hogy ha bármit adsz nekik ... Kṛṣṇa... Kṛṣṇa is annyira kedves, hogy Ő elégedett lesz bármivel, amit felajánlanak. Felajánlsz egy kis vizet, egy kis virágot, egy kis... és a bhakták még mindig... (homályos)... ha csak néhány kedves szót ajánlasz fel egy bhaktának, ó, nagyon elégedett lesz. Értitek? Ilyen egy bhakta természete. Egy bhakta nem akar tőled semmit. Egyszerűen csak azt akarja, hogy... Bhaktivinoda Ṭhākura azt mondja... van egy szép dala, amelyik így szól: "Ha egyszerűen csak a Hare Kṛṣṇát énekled, ó, azzal megvásároltál." Nityānanda Prabhu is eképpen fejezte ki magát.

Szóval, egy bhakta kedvébe járni nagyon szép. Ezért a mi eljárásunk az, hogy menedéket veszünk egy bhaktánál. Nem közvetlenül közeledünk Kṛṣṇához. Gopī-bhartur pāda-kamalayor dāsa-dāsanudāsa (CC Madhya 13.80). Ezért láthatjátok, hogy Vṛndāvanában mindenki Rādhārāṇīt dicséri, mivel Rādhārāṇī nagyon gyorsan válik elégedetté. És amint Rādhārāṇī elégedett, Kṛṣṇa automatikusan elégedett lesz. Ez az eljárás.

Tehát, Prahlāda Mahārāja, bár nagy bhakta, azt mondja, hogy kiṁ toṣṭum arhati sa me harir ugra-jāteḥ: „Ó, démon apától születtem.” Mindenki természetes módon áll kapcsolatban az apjával. Ha az apád amerikai, akkor azt mondod: „Amerikai vagyok.” Ha az apám indiai, akkor azt mondom: „Indiai vagyok.” Hasonlóképpen, ő démon apától született, tehát, azt állítja magáról, hogy „démon vagyok. Démon apától születtem.” Ugra-jāteḥ. Az Ugra-jāteḥ jelentése... az ugra erőszakosat jelent. A démonok mindig erőszakosak. „Erőszakos apától születtem. Hogyan tehetném boldoggá az Urat? A… Brahmā, az Úr Śiva és oly sok más félisten nem tudta kielégíteni, nem tudta lecsillapítani az Urat haragjában, és én démonként születtem, vagyis démon apától születtem. Szóval, a helyzetem nagyon alacsony.” Kiṁ toṣṭum arhati: „Hogyan tehetném boldoggá az Urat?” Ugra-jāteḥ. Brahmādayaḥ sura-gaṇāḥ: „Ahol olyan félistenek, mint Brahmā, munayo, a nagy bölcsek és a siddhák…” A siddhák, ők Siddhaloka lakosai. Őket nevezik siddháknak.

Van egy bolygó, amelyet Siddhalokának neveznek. A Śrīmad-Bhāgavatam Második énekében található leírás Siddhalokáról. A Siddhaloka egy olyan bolygó, ahol a lakók gép nélkül, repülőgép nélkül repülhetnek a levegőben. Ahogy a madarak is gép nélkül repülhetnek a levegőben, úgy Siddhaloka lakói is gép nélkül, repülőgép nélkül repülhetnek a levegőben, és egyik bolygóról a másikra utazhatnak. Őket nevezik siddháknak. A siddha azt jelenti, hogy nyolcféle tökéletességgel rendelkeznek.

A yogarendszerben azok, akik a yogát gyakorolják, az ő végső céljuk a nyolcféle tökéletesség elérése, nem pedig az, hogy egyszerűen csak gyakorolják, és kész. Az igazi yogarendszer nyolcféle tökéletesség elérését jelenti. Mi ez a nyolcféle tökéletesség? Ó, a legkisebbnél is kisebbé válhat. Többször is elmagyaráztam: Egy tökéletes yogī, ha bezárod, ki fog onnan jönni. Kisebbé válik a legkisebbnél, és kijön a börtönből. Láttam már ilyet. Ilymódon nagyobbá válhat a legnagyobbnál, kisebbé a legkisebbnél, nagyobbá... aṇimā, laghimā. Prāpti: bármit, amit csak akar, azonnal megkaphat. Prāpti, siddhi, prākāmya, īśīta, maśīta. Oly sokféle yogikus tökéletesség létezik.

Szóval, ezek a siddhák egyik helről a másikra utazhatnak, de még a hétköznapi yogīk is, akik tökéletesítették magukat. Reggelente négy különböző zarándoklaton vesznek fürdőt Indiában. Ez több ezer mérföldet jelent, és egy órán belül befejezik. Elmennek és megfürödnek, majd visszatérnek. Szóval, ezek a yogīkus tökéletességek. Az ilyeneket nevezik siddháknak.

Szóval, az adott bolygó összes lakója siddha. A siddhák azt jelenti, hogy elérték a yoga mindezen tökéletességét. Nos, ők is jelen voltak, imákat ajánlottak; jelen volt Brahmā, jelen volt az Úr Śiva, és jelen voltak a nagy bölcsek is. Mindannyian megpróbálták lecsillapítani. És mivel akarták lecsillapítani? Sattvaikatāna-gatayo vacasāṁ pravāhaiḥ: nagyon nagyszerű, tanult emberek voltak. Azonnal elkezdtek szanszkrit verselésű, rendkívülien szép imákat költeni, és ők mindannyian a jóságban, a jóság kötőerejében voltak.

Sattvaikatāna-vacasāṁ pravāhaiḥ. A pravāhaiḥ azt jelenti, hogy olyan folyékonyan imádkoztak, mint ahogy a folyó folyik akadálytalanul. Ilyen egy tanult ember. Ahogy egy tanult ember órákon át folyékonyan beszél, hasonlóképpen ők is olyan tanult tudósok voltak, hogy rendkívül szépen fogalmazták meg az imákat szanszkritul, és úgy beszéltek, mint a vízfolyás.

Így hát azt mondja: sattvaikatāna-gatayo vacasāṁ nārādhituṁ: „Mégsem tudták megnyugtatni az Urat.” Nārādhituṁ. Puru-guṇair adhunāpi pipruḥ: „Mégsem nyugodott meg az Úr. Mégsem.” Kiṁ toṣṭum arhati: „Akkor én mit tehetek?” Ahol… van egy angol mondás: „Ahol az angyalok elbuknak, oda a bolondok berohannak.” Szóval: „Olyan alantas vagyok. Ateista apától, démontól születtem. Hogyan tehetnék az Úr kedvére?” Nos, ez a helyzet. A következő találkozón arról beszélünk majd, hogyan fog az Úr kedvébe járni. Köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat)

Kérdés van? (szakadás)

Bhakta: El tudnád-e ismételni Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura imáját: „Énekeld a Hare Kṛṣṇát…”? Nem értettem.

Prabhupāda: Ó. Bhaktivinoda Ṭhākura… szerzett egy dalt, amelyben körbejárja a várost alamizsnát koldulva. Azt mondja: „Semmit sem akarok tőled. Pusztán csak énekeld a Hare Kṛṣṇát, és az elegendő is lesz.” Mi is követhetjük Bhaktivinoda Ṭhākura, Nityānanda Prabhu nyomdokait. Āmāre kiniyā laha, laha gaurāṅgera nama re… Nityānanda Prabhu is hasonlóképpen mondta, hogy pusztán a Hare Kṛṣṇa éneklésével megvásárolhatsz Engem. Ez az ára. Ennyi az egész.

Igen?

Vendég: Említetted ezeket a csodákat. Az egyetlen csoda... (homályos)... egy yogī, aki túllépett az anyag fogságán. Ez az, amit a yogī igyekszik megtenni, ezt próbálja megtenni, túllépni az anyagi természeten. Amikor valaki megemlíti a csodákat, az biztosan annak a bizonyítéka, hogy ténylegesen túllépett ezen az anyagi természeten.

Prabhupāda: Igen.

Vendég: De miért... miért próbálnak túllépni az anyagon... túllépni az anyagi természeten? A, aki ezeket a csodákat véghez viszi? Vagy miért próbálják megtenni... (homályos)...? Miért kellene az embereknek megpróbálniuk megtenni... (homályos)

Prabhupāda: Nem. A yoga gyakorlat az ilyen. Az nagyon jó, hogy megkérdőjelezzük: "Miért kellene ilyen dolgokkal törődnünk?" Ez a bhakták véleménye. A bhakták nem akarnak ilyen csodákat művelni, vagyis valamiféle zsonglőrködést művelni az emberekkel. Elégedettek az Úr szolgálatával. Nos, ilyen a bhakta helyzete. Ám általánosságban a yogīk ilyen dolgokra vágynak.

A Śrīmad-Bhāgavatamban számos példa található nagy yogīkra, mint amilyen Durvāsā Muni is. Meg akarta mutatni hatalmát Ambarīṣa Mahārājának. Ez egy nagyon szép történet. A következő találkozón el fogom mesélni. A yogīk, mindenki, a yogīk... a yoga gyakorlása ezért többé-kevésbé anyagi teljesítmény. Mert amikor olyan hatalommal bírnak, hogy csodákat mutassanak be, az embereket elbűvölik: "Ó, milyen csodákat művel."

Benareszben, Indiában élt egy yogī, aki azt csinálta, hogy bárki, aki felkereste, aki elment hozzá, azonnal teremtett két vagy négy darab rasagullāt, és megkínálta vele. És több száz, meg ezer művelt ember vált a tanítványává pusztán a rasagullā miatt, ami mindössze négy annát ért. Nos, az emberek ilyen mutatványokat akarnak látni. És azok, akik követőkre vágynak, vagy valamilyen anyagi eredményt akarnak elérni, meg akarják mutatni... valójában ez tény. Tegyük fel, ha tudnék rasagullāt teremteni valamilyen mantrával, a Hare Kṛṣṇa mantrával, ó, emberek ezrei jönnének azonnal. Értitek? Az emberek látni akarják, és azok, akik olcsó követőkre vágynak, efajta mutatványokat akarnak bemutatni. De egy bhaktának nem ilyen a mentalitása. Pusztán... alázatos szolgák lesznek. Megelégszenek az Úr szolgálatával. Ilyen a bhakta helyzete.

Ezért az a kijelentésed, hogy "Miért kellene valakinek ezekkel a dolgokkal bajlódnia?", egy nagyon szép javaslat. Miért? Nincs rá szükség. Tegyük fel, ha elő is tudok állítani egy kis rasagullāt, vajon mit ér az a rasagullā? Ó, meg tudjuk csinálni, ha elköltünk tíz centet, mi is meg tudjuk csinálni. Akkor miért kéne pazarolnom az energiámat, hogy a yogarendszerben csináljam meg a rasagullāt? Valójában ezért aztán Kṛṣṇa azt mondja, a yoga tökéletessége, az első osztályú yogī az, aki mindig Kṛṣṇára gondol. Ő az első osztályú. Ő ezt ajánlja.

yoginām api sarveṣāṁ

mad-gatenāntar-ātmanā

śraddhāvān bhajate yo māṁ

sa me yuktatamo mataḥ

(BG 6.47)

„Az első osztályú yogī az, aki mindig (Rám gondol*)…” Soha nem mondja, hogy az első osztályú yogī az, aki ilyen zsonglőrködésre képes. Nem. Nem ez az ajánlott.

Valójában... és a yoga gyakorlása a samādhival kezdődik. Az igazi yogagyakorlás, miután az érzékeket uralják, a következő szakasz a samādhi, az elme összpontosítása, az elme folyamatosan Viṣṇura való összpontosítása. Mindig Viṣṇura gondolni, mindig Viṣṇut látni önmagunkban. Ez a yoga gyakorlása. Viszont az ilyen gyakorlás által az ember automatikusan szert tesz ezekere hatalommal bíró képességekre, és amikor ilyen hatalomra tesz szert, akkor azért akarja bemutatni azokat, hogy anyagi sikereket érjen el. De nem ez a yoga célja. A yoga azt jelenti, hogy megvalósítjuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és végezetül elérjük az Ő királyságát. Ez a yoga igazi célja. (szakadás)

Igen?

Bhakta (1): Amikor ezeket a csodákat művelik... (homályos)... az anyagi testükkel teszik azt? Az anyagi testük hajtja végre?

Prabhupāda: Igen. Igen?

Hölgybhakta: Miért mondod, hogy Jézus Krisztus annyi csodát tett, amikor… megváltoztatott… (homályos)… kenyeret, halakat… (homályos)… és soha nem mondod, hogy Kṛṣṇa csodákat hajtott volna végre? Amikor Kṛṣṇa felemelte a Govardhana-hegyet, senki sem mondta, hogy az csoda volt. De amikor Jézus Krisztus oly sok ételt teremtett, azt mondják, hogy az egy csoda. Miért van ez így?

Prabhupāda: A különbség az, hogy Vṛndāvanában tiszta bhakták laknak. Tudták, hogy „Ó, ez Kṛṣṇa számára nem csoda. Kṛṣṇa bármit meg tud tenni.” Szóval, nem lepődtek meg. Ha felemelek egy hegyet, meg fogsz lepődni, mert tudod, hogy „Swāmījī egy ember. Hogyan emelte fel?” Viszont ők tudják, hogy Kṛṣṇa mindenható. (kuncog) Így aztán nem volt benne semmi meglepő. Ez olyan, mint a természetes munka. Annyira szeretetteljesek voltak Kṛṣṇa iránt, hogy... nemcsak felemelte, de minden nap oly sok nagyszerű teljesítményt produkált.

És a barátai hazajönnek, és elmesélnek egy történetet az anyukáiknak: „Ó, Anya, ma Kṛṣṇa így viselkedett. Volt ott egy nagy démon, és Ő azonnal megölte.” Az anya pedig azt mondja: „Ó, Kṛṣṇa tette ezt? Nagyon kedves fiú, nagyon kedves.” (nevetés) Mivel annyira szeretetteljesek voltak Kṛṣṇa iránt, mindig úgy gondolják: „Kṛṣṇa számára minden lehetséges. Kṛṣṇa olyan kedves. Kṛṣṇa olyan nagyszerű.” Ilyen az ő elképzelésük. Szóval, ez nem csoda. Ez hétköznapi dolog a számunkra.

Akárcsak Yaśodā esetében. Kṛṣṇa barátai panaszkodtak: „Yaśodā anya, Kṛṣṇa földet evett. Adtál Neki édességet, de Ő nem evett édességet.” Tudjátok, a fiúk olyanok, hogy egymásra panaszkodnak, aztán újra összebarátkoznak. Szóval, Yaśodā… „Ó, Kṛṣṇa, adtam neked édességet. Te földet eszel?” „Nem, Anya. Nem ettem. Hazudnak.” És a többiek meg erősködtek: „De igen. Láttuk, Anya, evett.”

Erre az anya arra kérte Őt: „Ó, mutasd meg az arcod. Nyisd ki a szádat. Látni akarom.” Így hát Kṛṣṇa kinyitotta a száját, és Yaśodā látta az egész univerzumot a szájában – nem csak a Földet, az összes bolygót, a Napot és a Holdat, és mindent látott a szájában. Aztán azt gondolta: „Ó, mit láttam? Jól van. Ne csinálj ilyet.” Ennyi volt az egész. (nevetés) Egyáltalán nem volt meglepődve. Azt gondolta: „Láttam valamit. Talán tévedtem, talán minden rendben van. Jól van. Ne csinálj ilyet.” Ez minden.

Szóval, annyira szeretetteljesek voltak Kṛṣṇa iránt, hogy Kṛṣṇa ezen mutatványa nem tudta elbűvölni őket. (kuncogás) Értitek? Ezért mondta Kṛṣṇa a gopīknak: „A ti szeretetetek olyan tiszta, hogy Én nem tudom azt viszonozni.” Kṛṣṇa fizetésképtelennek nyilvánítja magát, hogy kifizesse nekik az adósságot. „Legyetek elégedettek pusztán a szeretetetekkel. Én nem tudom viszonozni.” Ez Kṛṣṇa helyzete. Kṛṣṇa és Vṛndāvana lakói oly szeretetteljes kapcsolatban állnak egymással, hogy számukra lehetetlen elképzelni, „Kṛṣṇa Isten. Kṛṣṇa csodálatos dolgokat tud véghezvinni.” Ők pusztán csak szeretik Kṛṣṇát. És a szeretetük miatt mindent elfelejtenek: „Rendben van. Rendben van. Rendben van.” Szóval, az efajta eksztatikus szeretet csak Vṛndāvanában lehetséges. (szakadás)

Pradyumna: Van-e különbség a szolgálat minőségében egy olyan személy esetében, aki... egyszerűen elfogadja Kṛṣṇát, a neki végzett szolgálatot, és egy olyan között, aki egyre jobban és jobban akarja vizsgálat alá helyezni és kérdezősködik róla; egy olyan között, aki egyszerűen elfogadja: „Ez az, így és így van”, és egy olyan között, aki mind többet és többet kérdezősködik?

Prabhupāda: Aki Kṛṣṇát kérdezés nélkül szereti, az jó helzetben van. Kṛṣṇáról kérdezősködni tudást jelent. Viszont a tiszta odaadás transzcendentális a tudáshoz képest. A szeretet nem a nagyságtól függ. Ha egy fiú szeret egy lányt, vagy a lány szeret egy fiút, az még ebben az anyagi dimenzióban sem a fiú nagyságától függ. Természetesen itt minden anyagi megfontoláson múlik. Ugyanakkor az igazi szeretet mindenféle megfontolástól mentes, attól, hogy mi Ő vagy mi a lány. Ez az igazi szeretet. Ez a szeretet tökéletes szintje: anélkül, hogy firtatnánk, milyen nagyszerű Ő, vagy mi Ő. Viszont a kezdők számára elengedhetetlen, hogy ismerjék Kṛṣṇát. Mivel nem érzünk szeretetet irányába, ha megértjük, hogy Kṛṣṇa mennyire nagyszerű, fokozatosan meg fogjuk szeretni Őt.

A mi helyzetünk más, mert amikor... ezért a Caitanya-caritāmṛtában azt mondják, hogy siddhānta boliya citte na kara ālasa (CC Ādi 2.117). „Próbáld megérteni Kṛṣṇát.” Csakúgy, mint amikor Kṛṣṇa magyarázza a Bhagavad-gītāban: „Én ez vagyok a fák közül. Én ez vagyok. Én ez a bolygó vagyok. Közülük ez vagyok. Én ez vagyok.” Szóval, hogy bizonyos benyomást keltsen a kezdő bhaktákban a nagyságával kapcsolatban... és azok, akik fejlett bhakták, ők nem akarják látni, hogy Kṛṣṇa nagy-e vagy kicsi. Pusztán csak szeretik Őt. Ez minden. Ez a tiszta szeretet. Vṛndāvanában, legalábbis ezek a gopīk, soha nem látták Kṛṣṇa valamelyik zsonglőrködését vagy nagyságát. De mégis szeretik, tiszta szeretettel. A tiszta szeretet azt jelenti:

anyābhilāśitā-śūnyaṁ

jñāna-karmādy-anāvṛtam

ānukūlyena kṛṣṇānu

śīlanaṁ bhaktir uttamā

(Brs. 1.1.11)

Bármilyen tudás művelése nélkül, bármilyen gyümölcsöző cselekedet végrehajtása nélkül, mindenféle vágy nélkül, egyszerűen csak szeretni Kṛṣṇát, hogy örömöt okozzanak Neki – ez az odaadás legtökéletesebb szintje. Nem tűnődnek azon, „Vajon Kṛṣṇa Isten-e vagy sem. Vajon lesz-e hasznunk belőle vagy sem”. „Pusztán csak szeretjük Kṛṣṇát.” Ez a tökéletesség állapota.

(szakadás)

Prabhupāda: Ez a legmagasabb szint. A gopīk vagy a tehénpásztorfiúk szintje, akik Kṛṣṇával játszanak, ó, ők krita-punya-puñjāḥ. Sok-sok életen át sokféle áldozaton, lemondáson, vezeklésen estek át, és végül elérték ezt a szintet. Ez a szint nem hétköznapi szint. A Śrīmad-Bhāgavatamban Śukadeva Gosvāmī ezt mondja:

itthaṁ satāṁ brahma-sukhānubhūtya

dāsyaṁ gatānāṁ para-daivatena

māyāśritānāṁ nara-dārakeṇa

sākaṁ vijahruḥ kṛta-puṇya-puñjāḥ

(SB 10.12.11)

Arról beszél, amikor Kṛṣṇa a tehénpásztorfiúkkal játszott. Így ír erről: „Ezek a tehénpásztorfiúk – kik ők? Élőlények, akik rengeteg jámbor cselekedetet halmoztak fel.” Kṛta-puṇya-puñjāḥ. „Sok-sok élet után, ahogy a bankszámla egyenlege is gyarapszik, hasonlóan az, aki sok-sok ezer életen át gyarapította jámbor cselekedeteinek egyenlegét, ó, ezek a személyek most Kṛṣṇával játszanak.

Ezeknek a tehénpásztorfiúknak a testét öltötték magukra, transzcendentális, lelki testet, és most Kṛṣṇával játszanak. És ki Kṛṣṇa?” Itthaṁ satāṁ brahma-sukhānubhūtya: „A nagy szentek és bölcsek, akik megpróbálják megérteni a Legfelsőbb Brahmant, itt van az a Kṛṣṇa. Az a Legfelsőbb Brahman van itt, és játszik.”

Itthaṁ satāṁ brahma-sukhanubhutya dāsyaṁ gatānāṁ para-daivatena: „A személytelen Brahman… mert Kṛṣṇa ragyogása a személytelen Brahman, nos, itt van Ő.” És dāsyaṁ gatānāṁ: „Azok, akik bhakták, akik elfogadták Kṛṣṇát mesterüknek, itt van az ő Kṛṣṇájuk.” És māyāśritānāṁ nara-dārakeṇa: „És azok, akik materialisták – ők egyszerűen csak azt hiszik, Kṛṣṇa egy átlagos fiú vagy ember –, Ő ugyancsak itt van. De kik lennének ezek a fiúk? Ugyanazzal a személlyel játszanak, aki a különböző megfontolások szerint maga Brahman, Bhagavān, vagy aki egy átlagos ember. Ám ezek a fiúk, akik Vele játszanak, sok-sok életnyi jámbor cselekedetet halmoztak fel.” Ők nem közönséges emberek.

Ezek a gopīk, Vṛndāvana összes pásztorfiúja nem hétköznapi élőlény. Sok-sok jámbor cselekedet után érték el ezt a szintet. Yeṣāṁ tv anta-gataṁ pāpaṁ (BG 7.28). A brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati (BG 18.54) után. A helyzetük más. Ezért érték el ezt a vegyítetlen szintet: mindenféle megfontolás nélkül, pusztán Kṛṣṇát szeretve. Ezen a szinten már túlléptek. Nem valamilyen megfontolásból. Tiszta szeretetből. Ez a tiszta szeretet. A tiszta szeretet jelentése anyābhilāśitā-śūnyaṁ jñāna-karmādy-anāvṛtam (SB 1.1.11). Ez nem tudás kérdése. Mit tettek ezek a gopīk...? Hölgyek, tehénpásztorlányok voltak. Nem tanultak Vedāntát, semmilyen tudást nem sajátítottak el. Pusztán átlagos falusi lányok. Hogyan érték el ezt a szeretetet Kṛṣṇa iránt? Ez nem mindennapi dolog.

Szóval, nem arról van szó, hogy tanulással kellene elérni Kṛṣṇa transzcendentális szeretetének szintjét. Nem. Vinā mahat-pāda-rajo 'bhiṣekam (SB 5.12.12). Ez Kṛṣṇa kegyéből vagy Kṛṣṇa bhaktáinak kegyéből érhető el. Nem arról van szó, hogy azért, mert valaki nagyon művelt, Kṛṣṇa-tudatossá válik. Vagy azért válik valaki Kṛṣṇa-tudatossá, mert gazdag, vagy mert nagy misztikus, azért... nem. Ez be fog következni... vinā mahat-pāda-rajo 'bhiṣekam. Nem lehet elérni anélkül, hogy megérintenénk egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Ilyen a hatása. Ezért javasolta Caitanya Mahāprabhu,

sādhu saṅga sādhu saṅga sarva śāstra kaya

lavamātra sādhu saṅge sarva siddhi haya

(CC Madhya 22.54)

Szóval, ez a társulás szükséges (hozzá). Ha tökéletesen Kṛṣṇa-tudatossá tudod tenni a Kṛṣṇa-tudatos közösségedet, bárhová is mész, ők pusztán a jelenléted által Kṛṣṇa-tudatossá válnak. Tökéletesen Kṛṣṇa-tudatossá kell válnod. Nem lehet jelen semmi hamisság. Ez a hamisság annyit tesz, hogy tudás, gyümölcsöző cselekedetek és anyagi vágyak. Ha a Kṛṣṇa-tudat mentes e háromféle szennyeződéstől, akkor tiszta. (vágás) (vége)