Category:HU/680701 - Lecke SB 07.09.08 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

brahmādayaḥ sura-gaṇā-munayo 'tha siddhāḥ

sattvaikatāna-gatayo vacasāṁ pravāhaiḥ

nārādhituṁ puru-guṇair adhunāpi pipruḥ

kiṁ toṣṭum arhati sa me harir ugra-jāteḥ

(SB 7.9.8)

Ma Prahlāda Maharája imáját fogom elmondani nektek, melyet Nṛsiṁhadevához intézett. Ezt a Prahlāda Maharáját az apja azért kínozta, mert Kṛṣṇa-tudatos fiúvá vált. Az egyetlen hiba az volt, hogy...

(félre) Mi ez? Lehet, hogy nyitva van az ajtó.

Prahlāda Maharaja egy ötéves fiú volt, apja legfiatalabb fia, nagyon szeretetteljes. Egy nap azonban az apa az ölébe vette a kisfiút, és megkérdezte tőle: „Kedves gyermekem, mi a legjobb, amit a tanáraidtól tanultál? Lennél szíves elmagyarázni?” Prahlāda Mahārāja így válaszolt:

tat sādhu manye 'sura-varya dehināṁ

sadā samudvigna-dhiyāmasad-grahāt

hitvātma-ghātaṁ gṛham andha-kūpaṁ

vanaṁ gato yad-dharim āśrayeta

(SB 7.5.5)

Az apa megkérdezte a fiútól, hogy mi a legjobb, amit a tanáraitól tanult, és az ötéves fiú így válaszolt: „Kedves démonok legjobbja.” (nevetés) Soha nem szólította apját „Kedves apámnak”, mert az apja első számú ateista volt, istentelen, ő pedig Isten nagy híve volt. Így aztán, amikor az apa megkérdezte, egyenesen válaszolt. Tudta, hogy az apja egy nagyhatalmú démon, de nem félt, bár mindössze ötéves fiú volt. Egyértelműen így válaszolt: „Kedves démonok legjobbja”, sura-varya, asura varya. Az asura démonokat jelent, a varya pedig a legjobbat, egy első osztályú démont.

„Szerintem”, tat sādhu manye – a sādhu jelentése becsületes, nagyon jó, nagyon kedves – „ez nagyon kedves.” Miről van szó? Dehināṁ: „Azoknak a lényeknek, akik elfogadták ezt az anyagi testet…” Általánosságban szól. Nem a maga vagy az apja érdekében, hanem általánosságban, mindenkiért. Mindenkiért. Bárkiért. Dehināṁ. A dehi jelentése, ez a test. Mi különbözünk ettől a testtől. Többször is megvitattuk ezt a dolgot. A szanszkrit szóban két jelentéstartalom rejlik létünk megértését illetően. Az egyik a deha. A deha jelentése: ez a test. A dehi jelentése pedig: a test tulajdonosa. Én a saját testem tulajdonosa vagyok, te pedig a te tested tulajdonosa vagy.

Prahlāda Mahārāja tehát azt mondja: „A test minden tulajdonosa részére” – ami azt jelenti, hogy mindenki számára, aki elfogadta ezt az anyagi testet, minden élőlény számára – „ez a legjobb dolog.” Miről van szó? Sadā samudvigna-dhiyaṁ. És bárki, aki elfogadta ezt az anyagi testet, a szorongás tüneteivel van elhavazva. Ettől a betegségtől szenved. Birtokolni ezt a testet, az anyagi testet azt jelenti, hogy mindig szorongással teli állapotban lenni.

Akár első osztályú vezetővé válsz, mint amilyen Johnson elnök, akár egy átlagos emberré a Bowery Streeten – mindenki tele van szorongással. Nemcsak az emberi társadalom, hanem a madarak társadalma, az állatok társadalma is – mindenki. Bárki, akinek anyagi teste van, tele van szorongással. Ám mi meg akarunk szabadulni a szorongásoktól. Erre törekszünk.

Prahlāda Mahārāja javasolja a szorongásoktól való megszabadulás gyógymódját. Azt mondja: hitvātma-ghātaṁ gṛham andha-kūpaṁ. Ātma ghāṭam. Az ātma jelentése: lélek, a ghāṭam jelentése pedig: megölni. Hitvātmā-ghāṭam gṛham andha-kūpaṁ. Az andha-kūpa jelentése: vak kút. Vak kút... Nem tudom, van-e tapasztalatotok erről. Indiában számos régi kút van a rizsföldeken, és ezeket fű borítja. Senki sem tudhatja, hogy egy kút van alatta, a fű alatt.

És ha valaki tévedésből odalép, lezuhan, mondjuk száz lábnyi mélységbe. És fű borítja. Még ha kiáltozik is: "Kérlek, ments meg, ments meg", ugyan ki lesz az, aki megmenti? Néha tehén, állatok és emberek esnek így bele. Ha szerencséje van, arra jár valaki és megmenti. Különben általában nincs menekvés. Ki tudhatná, vajon emberről vagy állatról van-e szó?

Hitvātmā-ghāṭam gṛham andha-kūpaṁ. Ez az anyagi világ pont olyan, mint ez a vak kút. Ha valaki beleesik, nagyon nehéz kijutni belőle. Ezért ez ātmā-ghāṭam. Az ātma-ghāṭam azt jelenti, megölni a lelket. Hogyan öljük meg a lelket? Elfelejtjük, hogy „én lelki lény vagyok”. Szinte mindannyian elfelejtjük, hogy „én lelki lény vagyok. Azonosulok ezzel a testtel.” És Prahlāda Mahārāja azt mondja, mivel azonosultunk ezzel a testtel, ezért mindig szorongunk, tele vagyunk szorongással. És ez tény.

Létezik a yogarendszer, létezik a jñāna rendszer, jñāna-yoga, dhyāna-yoga, karma-yoga. Oly sokféle yoga-rendszer létezik pusztán azért, hogy eljussunk ennek a tudásnak (tudatnak*) a szintjére, miszerint: „Én nem ez a test vagyok.” És amint valaki eljut erre a szintre, hogy „Én nem ez a test vagyok”, akkor mi történik vele? Brahma-bhūtaḥ, önmegvalósítás. És mi ez az önmegvalósítás? Mi a tünete? Hogyan érthetem meg, hogy valaki önmegvalósítottá vált? Prasannātmā. Vidám. (nevetés) A... amíg nem érjük el a tudásnak ezt a szintjét, addig tele vagyunk szorongásokkal. És amint eljutunk a tudásnak (tudatnak*) e szintjére, hogy „Én nem ez a test vagyok”, annak a közvetlen tünete az öröm lesz, prasannātmā.

Hogyan nyilvánul meg ez a prasannātmā? Minden adott. Na śocati na kāṅkṣati. Śocati jelentése: siránkozás; kāṅkṣati jelentése: vágyakozás. Ez a két dolog megszűnik. Śocati, ha elveszítünk valamit, siránkozunk: "Ó, rengeteg pénzt vesztettem", "Elvesztettem a fiamat", "Elvesztettem a szolgálatomat", és még sok minden mást. És a kāṅkṣati, a kāṅkṣati azt jelenti: "Ez nincs meg nekem, ezt akarom, ez nincs meg nekem." Ez a kétféle betegség állandó szorongással tölt el minket. Miért szorongtok? E két dolog miatt, a śocati és a kāṅkṣati miatt: siránkozás a veszteség miatt és a vágyakozás az után, amink nincs.

Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy ha valaki meg akar szabadulni ettől a szorongástól... és ez a szorongás az asad-grahātnak köszönhető. Az asad-grahāt jelentése, elfogadni ezt az átmeneti testet. Asat. Az asat jelentése ideiglenes, ami nem létezik. Prahlāda Mahārāja tehát azt a gyógymódot javasolja, hogy ha valaki meg akar szabadulni a szorongásoktól... mert a szorongás biztos és mindenki számára biztosított, akinek anyagi teste van. De ha meg akar szabadulni tőle, akkor hitvātma-ghāṭam gṛham andha-kūpaṁ, akkor fel kell adnia az úgynevezett anyagi boldogság légkörét, és vanaṁ gato yad dharim āśrayeta (SB 7.5.5), és el kell mennie az erdőbe, és el kell fogadnia Hari, vagyis az Isten Legfelsőbb Személyiségének lótuszlábait.

Ugyanez az utasítás található mindenütt. A Bhagavad-gītāban is ugyanez az utasítás található: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Egy szó, mint száz, amíg nem veszünk menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábainál, addig nincs lehetőségünk megszabadulni az anyagi létbeli szorongástól.

Amikor Prahlāda Mahārāja elmagyarázta ezt a verset az apjának, az ateista apjának, az annyira dühös lett, hogy lehajította az öléből: „Te ostoba, mit beszélsz?” Igen. Valójában ez a helyzet. A materialista emberek annyira elmerülnek a saját gondolataikban, hogy ha valaki odamegy, és a Kṛṣṇa-tudatról, mint minden probléma megoldásáról beszél, ők azonnal elvetik azt. Pont úgy, ahogy Prahlāda Mahārāja apja tette.

Attól a naptól fogva nézeteltérés keletkezett az apa és a fia között. Ennek következtében az apa számtalan módon kínozta őt, és végül megjelent az Istenség Legfelsőbb Személyisége Nrsiṁhadeva formájában. Nrsiṁhadeva azt jelenti, hogy úgy jelent meg, mint egy oroszlán – félig oroszlán, félig ember. Nagyon nagy teste volt. A démon is nagyon erős és izmos volt. Halhatatlanná akart válni. Az volt a célja, hogy halhatatlanná váljon, és örökké élvezze ezt az anyagi világot, de ez nem teljesült.

Amikor Hiraṇyakaśipu démont megölte, az Úr nagyon dühös volt, és még az összes jelenlévő félisten sem tudta lecsillapítani az Urat. Dühösen hörgött. Prahlāda Mahārājára esett a választás, és ezt mondták neki: „Kedves fiam, miattad jelent meg az Úr, ezért kérünk, próbáld meg lecsillapítani az Urat. Meg tudod tenni.” Prahlāda Mahārāja imádkozik, hogy lecsillapítsa az Urat.

Az első vers így szól:

brahmādayaḥ sura-gaṇā munayo 'tha siddhāḥ

sattvaikatāna-gatayo vacasāṁ pravāhaiḥ

nārādhituṁ puru guṇair adhunāpi pipruḥ

kiṁ toṣṭum arhati sa me harir ugra-jāteḥ

(SB 7.9.8)

Alázatosan bemutatkozik. Ez a tiszta bhakta tulajdonsága. Bár Prahlāda Mahārāja áll ott, egy első osztályú bhakta... mivel az összes többi félisten – akik szintén bhakták – képtelenek voltak megnyugtatni az Urat, és azt mondták Prahlāda Mahārājának: „Kedves fiam, tedd meg te.” Szóval, abban a gyülekeztben ő volt az első osztályú bhakta, mégis így mutatkozott be: „Én ugra-jāteḥ vagyok. Démonikus apától születtem.” Szóval, amikor a brahmādayaḥ, a félistenek, mint Brahmā, sura-ganaḥ, és más félistenek, munayaḥ, a nagy bölcsek és a siddhaḥ... a siddhaḥ jelentése: akik sok anyagi tökéletességgel rendelkeznek. Van egy bolygó, amelyet Siddhalokának hívnak. Siddhalokán Siddhaloka lakói gép nélkül tudnak repülni a levegőben. Ahogy ezen a bolygón mi is képesek vagyunk repülni a térben valamilyen gép segítségével, úgy a Siddhalokán a saját testük segítségével tudnak repülni. Nyolcféle siddhával, anyagi tökéletességgel rendelkeznek. Azok közül ezt a tökéletességet laghimának nevezik. Olyan könnyűvé válhatnak, hogy tudnak repülni a levegőben. Siddháknak hívják őket. Ezek a siddhák is jelen voltak ott.

Prahlāda Mahārāja tehát azt mondta „Itt, ezen az összejövetelen jelen vannak a félistenek, élükön az Úr Brahmāval és jelen vannak a nagy bölcsek, és jelen vannak a siddhák, és nagyon finom nyelvezettel elmondott imáikkal próbálták megnyugtatni az Urat.” Sattvaika: igen válogatott szavak. Amikor bárki imát ajánl az Úrnak, azok is mind válogatott szavak.

Az Úr neve ezért, egy másik neve az Uttama-śloka. Uttama. Uttama-śloka jelentése: a legkiválóbb szavak, „akit a legkiválóbb szavakkal imádnak”. Így a nagyon művelt tudósok a legkiválóbb szavakat használták. Úgy értem, nyelvtanilag, a metaforák, minden nagyon szép volt. Sattvaikatāna-gatayo vacasāṁ pravāhaiḥ. És imáikat úgy adták elő, mint a vízfolyás. Nagyon műveltek voltak. Szóval, semmilyen nehézség sem merült fel. Folyékonyan tudták mondani: pravāhaiḥ.

Nārādhituṁ puru-guṇair adhunāpi pipruḥ. Prahlāda Mahārāja azt mondja: „Ezek a félistenek és bölcsek nem tudtak kielégíteni. Mégis...” Kiṁ toṣṭum arhati sa me harir ugra-jāteḥ: „Hogyan válhatna lehetségessé, hogy az Urat az én imáim elégítsék ki?” Ez az alázatosság. Egy bhaktának mindig úgy kell tekintenie magára, hogy értéktelen. „Hogyan elégíthetném ki Kṛṣṇát, vagyis a Legfelsőbb Urat? Nincs semmim se.”

Ez egy bhakta álláspontja. Egy bhakta soha nem gondolhatja azt, hogy: „Mindenem megvan. Nagyon jó oktatásban részesültem. Nagy gazdagsággal rendelkezem. Gazdag vagyok. Gyönyörű vagyok. Bölcs vagyok. Ezért, amint imába kezdek: » Kṛṣṇa, kérlek, gyere ide!«, Ő eljön és táncolni fog.” Nem. Ez nem egy bhakta hozzáállása. A bhakta mindig nagyon alázatos és szelíd.

Prahlāda Mahārāja így mutatkozik be: „Ilyen apától születtem…” Mivel ateista családba, egy démoni családba, ugra-jāteḥ-ba tartoztak. Az ugra-jāteḥ azt jelenti, hogy nem voltak túl józanok; mindig szenvedélyesek voltak. Ugra-jāteḥ, mindig szenvedélyes. A szenvedélyes jelentése: mindig érzékkielégítésre vágynak. Prahlāda Mahārāja tehát azt mondja: „Egy igen szenvedélyes apától születtem. Hogyan elégíthetném ki az Urat akkor, amikor a nagy személyiségek, a bölcsek és a félistenek kudarcot vallottak?” Ily alázatosan mutatkozik be.

De ő intelligens. Intelligencia nélkül senki sem imádhatja Istent. A Caitanya-caritāmṛtában ez áll: kṛṣṇa yei bhaje sei baḍa catura. A catur jelentése nagyon intelligens. Amíg valaki nem rendelkezik első osztályú intelligenciával, nem imádhatja Istent. Ez nem lehetséges. A bolond ember nem imádhatja Istent. A Bhagavad-gītāban ez áll:

na mām duṣkṛtino mūḍhāḥ

prapadyante narādhamāḥ

māyayāpahṛta-jṣānā

āsuraṁ bhāvam āśritāḥ

(BG 7.15)

Kṛṣṇa azt mondja, az Úr azt mondja, „Azok, akik gonosztevők, mindig ártani próbálnak a társadalomnak, az országnak, az embereknek, a többi állatnak, az egyéb élőlényeknek...” Őket duṣkṛtinának, gonosztevőknek nevezik. Gazemberek, na mām duṣkṛtino mūḍhāḥ, és bolondok. Szóval, a gonosztevők, bolondok és narādhamāḥ. A narādhama az emberiség legalját jelenti. Narādhamāḥ. És māyayāpahṛta-jñānāḥ: és azok, akik tudását elrabolja az illuzórikus energia. Kik ők? Az úgynevezett műveltek.

Az úgynevezett műveltek nagyon büszkék egyetemi diplomájukra, de ha megkérdezed néhányukat: „Kik vagytok? Honnan jöttetek ebbe a világba, és hová mentek ezután?” Ó, azt fogják mondani: „Mi ez az ostobaság? Én… Nem tudom, honnan jöttem, hová megyek. Nem érdekel. A jelen élet érdekel. Ez minden.” De valójában mi nem ez a jelen élet vagyunk. Ez csak egy folt az utunkon. (szakadás) (vége)