Category:HU/680626 - Lecke - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: Mindenki Kṛṣṇa tulajdonát használja... senkinek sincs semmilyen tulajdona. Īśāvāsyam idaṁ sarvam (Īśo mantra 1). Minden Kṛṣṇáé. Ez a változat szerepel az Īśopaniṣadban. Nos, az amerikai földrész most Kanadára, Észak-Amerikára, Dél-Amerikára oszlik, viszont eredetileg kié ez a föld? Kṛṣṇáé. Eljöttél ide, és felosztottad Kṛṣṇa tulajdonát, és azt mondtad: „Ez Kanada”, „Ez Észak-Amerika”, „Ez Dél-Amerika”, és tulajdonjogot követelsz. De ha megkérdezik tőled: „Valóban te vagy-e a tulajdonos?” Nem. Eljöttél ide, és belepiszkáltál mások tulajdonába. Szóval, igazából tolvaj vagy.

Valójában a helyzet az, ha bárki jogtalanul azt állítja valamiről, hogy „ez az enyém”, az illúzió. Janasya moho 'yam ahaṁ mameti (SB 5.5.8). Ez az ahaṁ mameti, „az enyém, és az én. Ez a test az én. És testi viszonylatban minden az enyém”, ez a két dolog képezi az illúzió tárgyát. Ahaṁ mameti. Az ahaṁ jelentése, „én”. Mi az az „én”? Maga ez a test. És mi az az „enyém”? Ez: „A feleségem az enyém, a gyermekeim, az otthonom, az országom.” Miért? Mert jelen van a testi kapcsolat.

Nos, az eredeti állapot az, hogy „én nem ez a test vagyok”; ennek következtében minden kapcsolat hamissá, illúzióvá válik. Erről beszél a Śrīmad-Bhāgavatam, hogyan is fejlődik ki ez az illúzió. Az illúzió azért fejlődik ki, mert ez a māyā királysága. Māyā vonz minket. Mi teszi ezt a vonzerőt? Ez a vonzóerő a férfi és a nő; a nő és a férfi. Ez vonzó. Az egész világot ez mozgatja, nemcsak az emberi társadalomban, hanem a kutyák társadalmában, a macskák társadalmában, a disznók társadalmában, a madarak társadalmában ugyancsak – mindenhol – a nő vonzó a férfi számára, a férfi pedig a nő számára. Ez a māyā. Ez a māyā.

A Śrīmad-Bhāgavatam azt mondja, hogy ez a vonzási tényező az, amely hajtja ezt az anyagi létet. Ezért a képzés arról szól, hogyan vonjuk el a figyelmet róla. Az elején a brahmacārīt azért képzik, mert tudnia kell, hogy ez a test, a női test igazából nem vonzó. Mi rajta a vonzó? Húsból és vérből áll. Hasonlóképpen a nők esetében, ha elemzem a férfi vagy a nő testét, miből tevődik össze? Húsból és vérből. És vajon ez a hús és vér olyan nagyon vonzó lenne?

Azt a történetet elmondtam-e, amikor a szépséget egy edényben őrizték? Emlékeztek-e rá? Nem? Megismételhetem újra azt a történetet, hogy egy lány nagyon szép volt, és egy fiú nagyon vágyott rá. Ám Indiában a fiúk és a lányok nem keveredhetnek szabadon, hacsak nem férj és feleségről van szó. Szóval, ez a lány férjnél volt, de nem volt túl gazdag. Ugyanakkor az a fiú nagyon gazdag volt, és a fiú oda volt a lányért. Folyton megkérte a kezét. A lány pedig zavarba jött, hogy „Ő egy gazdag ember. Ha nem egyezem bele, akkor árthat a férjemnek is, meg nekem is.”

Így hát kieszelt egy tervet: „Jól van. Elfogadom a javaslatodat. Gyere el hozzám ekkor és ekkor éjjel. A jegyesed leszek.” Ó, a fiú nagyon ... időközben a lány bevett valami erős hashajtót. Ily módon aztán hat-hét napon keresztül egyszerűen kihajtotta magából a szépséget hányással és a széklet ürítéssel. A hányadékot és a székletet két edényben tárolta. És természetes, ha egy álló napon át csak székletet ürítesz, az arcod azonnal elcsúnyul. Ez tény. Nos, a lány hét napon át székelt és hányt. Természetesen nagyon elcsúnyult.

Amikor a fiú megérkezett, a lány ott ült az ajtóban. A fiú megkérdezte: „Hol van ez és ez a lány?” A lány azt mondta: „Igen, én vagyok az, itt vagyok.” „Nem, te nem az a lány vagy. Ó, ő olyan szép, te pedig olyan csúnya vagy.” „Nem, én ugyanaz a lány vagyok.” „Miért lettél ilyen csúnya?” „Mert kivontam (eltávolítottam) a szépségemet.” „Hol van?” „Csak nézd, itt van ebben a két edényben. (nevetés) Szóval, ha tetszik, élvezheted ezt a szépséget.” (nevetés)

Nos, igazából, ha felboncoljuk a testünket, akkor a szépség elemeit – némi székletben, némi vizeletben, a belekben, az agyban, az izomban, a vérben találhatjuk meg. Ezeket fogjuk fellelni. Ezt hívják māyānak. Viszont ez a széklet, vizelet, izom, agy és belek olyan szépen vannak feldíszítve, hogy vonzókká válnak. Teljes vonzerővel bírnak, mind a fiúk, mind a lányok számára.

A Bhāgavatam szépen mondta, hogy e világ illúzióját eme vonzalom alkotja. Milyen ez a vonzalom? Hamis vonzalom. A férfit vonzza a nő, a nőt pedig a férfi. És az üzlet megy. Kiváltképp ebben az országban látom, hogy a lányok sokféleképpen teszik magukat vonzókká a testi vonásaik segítségével. Értitek? Hasonlóképpen, a fiúk is sokféle dologgal vonzzák a lányokat, különösen a szép autókkal és sok minden mással.

Szóval, minden társadalomban, aszerint, hogy milyen az életszínvonal, aszerint... ezek a vonzó tulajdonságok jelen vannak – a madarakban, a vadállatokban... és amikor ezek egyesülnek... mindenki másokat próbál vonzani. Egy lány megpróbál vonzani egy fiút, a fiú megpróbál vonzani egy lányt. Ezek a vonzó tulajdonságok nyilvánulnak meg. És amint ők valóban vonzódni kezdenek egymáshoz és összekapcsolódnak, az illúzió duplán összefonódik. Tayor mitha hṛdaya-granthim āhur (SB 5.5.8). A hṛdaya-granthim azt jelenti, hogy minden a szívben játszódik le.

Ha azt tanulmányozom, hogy „Ó, mi teszi ezt a vonzalmat?”, ha megértem, hogy ez egyszerűen vér, széklet, vizelet, belek, izom, bőr, haj és körmök kombinációja, ha filozófiai szempontból tanulmányozom, vajon mi van ott? Fennáll-e bármilyen vonzalmam mindezek iránt? Nincs. Akkor mindez hamis. Ezért mondta Caitanya Mahāprabhu, ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1), ha megtisztítjuk a szívünket, akkor felszabadulunk. Szóval, ennek a Hare Kṛṣṇa éneklésnek a folyamata a tisztulás. Tayor mitha hṛdaya-granthim āhur. Amint egy férfi és egy nő egyesül, az anyagi vonzalom csomója kétszer olyan szorossá válik. Aztán lakást akarnak, gṛhát. Ato gṛha-kṣetra. A kṣetra azt jelenti... természetesen manapság mindenki munkát keres, de korábban senki sem keresett munkát ... nem volt ipar, nem voltak nagy vállalkozások. Mindenkinek kellett valami élelmiszert termelnie a földből, kṣetra, a földből.

Nos, ha családapává válsz, kell, hogy legyen valamilyen jövedelemforrásod. Ahogy Rāyarāma is elmagyarázta, ez a jövedelemforrás a föld. Valójában a föld a jövedelem forrása. Ha hasznosítani tudod a földet, úgy minden megtalálható benne. Ugyanerre egy másik példa is felhozható: ez az amerikai földterület üresen hevert itt, de mióta az európaiak birtokba vették, kiaknázták az erőforrásokat. Szóval, minden benne volt a földben. A föld valójában vagyontárgy. Gṛha-kṣetra, lakás, föld.

Gṛha-kṣetra-suta. Amint összeházasodtak, szükségleteik vannak... ha más nem, arra vágynak, hogy gyermekük legyen. Ha más nem, a lány akarni fogja. Bár mostanában a folyamat más, de a vágy az, hogy a lányok, a nők gyermeket szüljönek. Ez egy érzés. Ato gṛha-kṣetra-suta āpta. Az āpta rokonokat jelent. Gṛha-kṣetra-sutāpta-vittair (SB 5.5.8). A vittair vagyont jelent, valamilyen bankszámlát. Ily módon gyarapodnak tovább. Janasya moho 'yam. Ez a moha; ez az illúzió.

Ez az illúzió olyan erős, hogy folyamatosan csak gyarapodunk, gyarapodunk, gyarapodunk, gyarapodunk. Senki sem gondolja úgy, hogy "Én a test szükségleteit növelem, ugyanakkor én nem vagyok ez a test; én lélek vagyok. Mi a lélek szükséglete?" Ez... (homályos) ... elfelejtették. A valódi érdekükről megfeletkeztek. A felszínes érdeklődés maradt meg. Ez a példa is felemlíthető: ha pusztán csak a kabátodat és az ingedet szappanoznád be, és a valódi testedről nem gondoskodnál, vagy nem táplálnád a testedet, akkor vajon meddig léteznénk?

Guru Mahārājám egy szép példát említett egy fuldokló férfi esetéről. Egy másik férfi azt mondta: "Megmentem ezt az embert." Így hát beugrott a vízbe, és amikor kijött a vízből, magával hozta az inget és a kabátot: "Nos, megmentettem az embert." A társadalmi szolgálat, vagy bármilyen szolgálat, ami fennáll, az ing és a kabát megmentésén alapul. Senki sem szolgálja a lelket. Ez a modern civilizáció hibája. Sok kórház épül a testi betegségek gyógyítására, de nincs kórház, amely a lélek betegségét gyógyítaná.

Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom a lélek betegségének gyógyítására szolgál. A lélek betegsége. Minden lélek, minden ember téved, ha ezt a testet vagy az elmét fogadja el önmagának. Ez egy különbség. Yasyātma-buddhiḥ kunṇape tri-dhātuke, sa eva go-kharaḥ (SB 10.84.13). Aki ezt a testet önmagaként fogadja el, az vagy szamár, vagy tehén. Tévhit.

Nos, az emberek nem érdekeltek. Mi próbálkozunk, a Bhagavad-gītā próbálkozik. Az utasítás az elején... ahogy az elején Arjuna is ezzel a testtel azonosította magát, és azt gondolta, hogy "Ő a nagyapám, ő a fiam, ő az unokaöcsém, ő az én..." és így tovább, és így tovább. Kṛṣṇa válaszolt neki. Amikor Arjuna nem tudta megoldani problémáit, meghódolt Kṛṣṇának, és így szólt: śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7):

„Tanítványodként hódolatom ajánlom Neked. Kérlek, ments meg ettől a zavarodottságtól.”

Akkor Kṛṣṇa először így válaszolt: aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11): „Kedves Arjuna…” Mivel elfogadta Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, a lelki tanítómesternek joga van megdorgálni a tanítványát. Azonnal megdorgálta őt: aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase: „Kedves Arjuna, úgy beszélsz, mint egy nagyon tanult ember, de te vagy az első számú bolond.” Ezek voltak az első szavai. Természetesen nem mondta közvetlenül, hogy „első számú bolond”, hanem közvetve azt ondta, hogy „Egyetlen tanult ember sem beszél így, ahogy te beszélsz.” Ez azt jelenti: „Te nem vagy tanult ember. Te bolond vagy.” Közvetve azt mondta: nānuśocanti paṇḍitāḥ. A paṇḍita tudóst jelent. „Egyetlen tanult ember sem beszél így. De mivel te így beszélsz, az azt jelenti, hogy nem vagy tanult ember. Vagyis, egy szóval, bolond vagy.” Mert Kṛṣṇa… Kṛṣṇa szemébe azt mondta: „Ha megölöm a családtagjaimat, akkor ez és ez fog történni. Akkor a nők beszennyeződnek, és nem kívánt gyermekek jönnek a világra, varṇa-saṅkara. És amint felüti a fejét a varṇa-saṅkara, tele nem kívánt gyermekekkel, ez a világ pokollá válik.” Ezek tények. Ezek tények. A világ pokollá vált a nem kívánt gyermekek miatt. Ez tény.

Szóval, Kṛṣṇa azt mondta… Arjuna úgy beszélt, mint egy átlagos úriember, aki anyagi síkon van, de Kṛṣṇa, amikor átvette a feladatát, azt mondta: „Anyagi síkon helyezkedsz el. Nem ez a tudás. A tudás az, amikor lelki szintről érted meg a dolgokat.”

aśocyān anvaśocas tvaṁ

prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase

gatāsūn agatāsūṁś ca

nānuśocanti paṇḍitāḥ

(BG 2.11)

„A paṇḍitāḥ, a tanult ember, nem siránkozik a test felett, sem az élő, sem a holt felett.” Mivel a testi lét nem a filozófiai kutatások megértésének tárgya. A testi szint nem igazán fontos. A lelki szint a fontos, de a lelki szintről senki sem beszél.

Mindenki, minden oktatási központ, az egyetemek kémiát, fizikát és biológiát, matematikát, legfeljebb valamennyi filozófiát tanítanak. Ez is a mentális spekulációra, az elméletre alapozódik. Valakinek van egy elmélete; valakinek van egy elmélete. De senki sem beszél az örökkévaló lelki lényről. Ez ennek a modern civilizációnak a rákfenéje.

Szóval, nagyon nehéz feladat meggyőznünk őket, de ez az igazság. Akár elfogadják, akár nem, az a mi szerencsétlenségünk, vagyis az ő szerencsétlenségük, ám a tény az, ahogyan Caitanya Mahāprabhu mondta, vagyis ahogyan az Úr Kṛṣṇa mondta, mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ (BG 15.7): „Mindezek az élőlények az Én parányi szerves részem.” És mi a parányi rész kötelessége? A parányi rész… természetesen ugyanaz a példa – ahogy az én kezem a test parányi szerves része. Ezért a kéz kötelessége a test egészének a szolgálata. Ennyi az egész. Nincs más kötelessége. A kéz nem ehet a saját számlájára. A kéz nem tehet semmit a saját számlájára. Az irányításnak az egészből, belőlem kell kiáradnia, és aszerint kell a kéznek tevékenykednie. Ez a parányi szerves résznek a kötelessége.

És Caitanya Mahāprabhu azt mondja: jīvera svarūpa haya nitya kṛṣṇa dāsa (CC Madhya 20.108). A kezem, a lábam vagy a nyelvem, ezek mind az én, és az egész szolgái; hasonlóképpen mindenki, minden élőlény a Legfelsőbb, legfelsőbb irányító örök szolgája. Szóval, mindenkinek az a kötelessége, hogy szolgálja Őt. Ez a természetes élet. Ez a természetes. Bármely más állapot beteges állapot. Más szóval, aki nem Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, az beteg. A kezelés ez a: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare.

Pont úgy, mint amikor egy embert megmar egy kígyó, egy mantra szolgál erre. Persze nem tudom, hogy van-e már eféle tapasztalatotok, de Indiában vannak olyan szakértők, akik pusztán a mantra éneklésével életre kelthetnek egy kígyómarta embert. Mantrauṣadhi-vaśaḥ sarpaḥ (Cāṇakya Paṇḍita). Mantra és auṣadhi. Az auṣadhi azt jelenti, hogy vannak megfelelő gyógynövények. Természetesen ezek a dolgok mára eltűntek, de még mindig vannak olyan személyek. Szóval, még a mantra is (életet*) adhat egy úgynevezett halott embernek, akit egy kígyó mart meg; hasonlóképpen, minket is megmart a māyā kígyója, és ez a mantra, a Hare Kṛṣṇa emeli őt fel a tudatossághoz, a Kṛṣṇa-tudathoz. Ez... (szakadás)

Most mondhatod.

Janārdana: Az emberiség nehéz helyzete... (szakadás)

Prabhupāda: Van egy szép vers, amelyben ezt olvashatjuk:

sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo

mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca

vedaiś ca sarvair aham eva vedyaṁ

vedānta-vid vedānta-kṛd cāham

(BG 15.15)

Ennek a versnek a jelentése az, hogy „Én mindenki szívében jelen vagyok.” Sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna (BG 18.61). Mindenki szívében jelen van Kṛṣṇa, vagyis a Paramātmā van jelen. És mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca: és minden spekuláció, helyes megértés, felejtés vagy igazi tudás, mind Tőle származik, Általa indul be. Mattaḥ: „Tőlem”. A smṛtir emlékezetet jelent; a jñāna tudást jelent. Apohanaṁ ca: „felejtés”. Mindent… a felejtést is Ő idézi elő. A tudás is Tőle származik. Az emlékezet is Tőle származik. És a vedaiś, a vedaiś a tudás összes könyvét jelenti. Vedaiś ca sarvair. A sarvair jelentése: minden változata. Nem pusztán csak a négy Védáról van szó, ahogyan Indiában elfogadjuk azokat: Sāma, Yajur, Ṛg, Atharva. Nem. Bármely hiteles szentírás, az Véda. Bármely hiteles szentírás. Vedaiś ca sarvair. „Mindenféle Véda Engem kutat.” A tudás… valójában a tudás célja, ahogy Śrīman Janārdana…

Mit keresünk? Összefoglalva kijelentette, hogy a boldogság után kutatunk. Ez tény. De azt nem tudjuk, hol van az a boldogság. Erről szól a mi… kutatásunk, Én vagyok… a kutatás tárgya a boldogság. Ebben az anyagi világban mindenki boldogságra törekszik. De sajnos az embernek nincs tudomásuk arról, hogy hol van az a boldogság.

Ez az emlékezés lehet… hol van az a boldogság? Ez a Felsőlélektől jön, aki veled együtt ül a szívedben. A szívedben. Mert Kṛṣṇa azt mondja, hogy „Én mindenki szívében ott ülök, mint Felsőlélek, és Tőlem jön az értelem, az emlékezet, a tudás, a feledékenység – minden.”

A kérdés persze az, hogy miért feledékeny valaki, és miért Kṛṣṇa-tudatos valaki? Vajon az-e a helyzet, hogy Kṛṣṇa másképp bánik a különböző emberekkel, hogy az egyik teljes Kṛṣṇa-tudatban van, a másik pedig másféle tudatosságban, vagyis elfelejti Kṛṣṇát? Apohanam. Ez is Kṛṣṇának köszönhető. Miért? Mert Kṛṣṇa nagyon irgalmas. A „miértre” az a válasz, hogy Kṛṣṇa nagyon irgalmas. Hogyan értelmezhető az, hogy irgalmas? Az ember feledékenységgel van megáldva. Hogy lehet ilymódon irgalmas Kṛṣṇa?

Igen, irgalmas. Miért van ez így? Mert az ember el akarta felejteni Kṛṣṇát. El akarta felejteni Kṛṣṇát, ezért Kṛṣṇa a feledékenység olyan forrásaival áldja meg, hogy soha nem lesz képes megérteni, mi Kṛṣṇa. "Élvezzed. El akarod felejteni Kṛṣṇát, vagyis Istent? Jól van. Olyan intelligenciát adok neked, amellyel soha nem leszel képes megérteni, mi Isten." Nem egészen csak emlékezetről (van szó*) ... mert az élőlény, néha a jó társaságnak köszönve eljön...

Szóval, ez nem Kṛṣṇa részrehajlása. Mindenkinek adott egy parányi függetlenséget. Ahogyan ezek a fiúk is, akik eljöttek ide, az is a függetlenségből fakad. Játszanak, de függetlenségüknek köszönhetően eljöttek ide. És leülhetnek valamennyi időre, és mert függetlenek, elmehetnek. Szóval, ez a függetlenség ott van még a hangyában is, még a féregben is, és ott van mindenhol, mert Isten parányi szerves részei vagyunk, és Isten teljesen független.

Ám mi nem lehetünk teljesen függetlenek. Akárcsak egy államban. Egy független államhoz tartozol, de ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz. Nincs ekkora függetlenséged. Az államnak vannak törvényei és rendje. Hasonlóképpen, ahogy az államon belül is független állampolgárok vagyunk, ám, ha megszegjük a törvényt és a rendet, akkor megbüntetnek minket. Ez nagyon egyszerű dolog.

Viszont a gazember civilizáció azt állítja, Isten halott. Hogyan lehetne Isten halott? Isten törvénye oly szépen működik. Hogyan lehetne Isten halott? Ez azt jelenti, hogy ő el akarta felejteni Istent, ezért jutott arra a következtetésre, hogy "Isten halott". Erre a következtetésre jutott. Másrészt viszont az, aki vágyik Istenre, az tökéletesen látja, „A következő életben szemtől szembe fogok találkozni Istennel”. Ezt az intelligenciát is Isten adja neki. Ez ugyancsak szerepel a Bhagavad-gītāban.

teṣāṁ satata-yuktānāṁ

bhajatāṁ prīti-pūrvakam

dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ

yena mām upayanti te

(BG 10.10)

Valójában, bár rendelkezünk függetlenséggel, tudatossággal, gondolkodási és megértési képességgel, mindez korlátozott. Ezért nem értünk egyet egymással. Lehetek akármilyen nagy filozófus, lehetek nagyon nagy filozófus, nagyon nagy logika szakértő, de amint egy másik nagy logika szakértő, egy másik nagy filozófus jön, legyőz engem. Ez a módja. És minden filozófus, minden logika szakértő megpróbálja megdönteni a te elméletedet, ahogy te is megpróbálod megdönteni mások elméleteit. Ez játszódik le.

Tehát, ahogy Śrīman Janārdana mondta, a tudás, amit különböző módokon kutatsz, lehetetlen, hogy ezáltal következtetéseket vonj le. Azért, mert úgy kutatunk... elfogdhatom ezt a módszert, vagy azt a módszert, vagy amazt a módszert, de a módszer elfogadása az érzékeim használatát jelenti. Ám az érzékek tökéletlenek. Akár ezt, akár azt fogadom el, az érzékeimmel kell dolgoznom. Nem állnak rendelkezésre más eszközök. Nos, amikor az érzékek tökéletlenek, akkor bármilyen módszert is fogadsz el, az tökéletlen lesz.

Akkor melyik módszer lesz tökéletes? Az a módszer lesz tökéletes, amiről a Bhagavad-gītā is beszél: mattaḥ smṛtir jṣānam apohanaṁ ca (BG 15.15). Amikor a benned rejlő Kṛṣṇa megmutatja a helyes irányt, akkor fogsz eljutni a végső célhoz. Különben, bármilyen... bármilyen nagy filozófus, tudós vagy bármi is legyél, egyszerűen csak az anyagi, a mentális síkon fogsz lebegni. Ennyi az egész.

Szóval, akár tökéletes tudásnak, akár boldogságnak nevezed, bárminek is nevezed, ha tökéletesen meg akarod ismerni életed végső célját, egy másik módszert kell követned. Egy másik módszert. Ezt a módszert avaroha-panthā-nak hívják. Vannak... a tudásszerzés minden módszere két csoportra osztható. Az egyik csoportot āroha-panthā-nak, vagy induktív kutatásnak, induktív folyamatnak nevezik, a másik módszert pedig deduktív folyamatnak, vagy avaroha-panthā-nak nevezik. A legfelsőbb forrásból származó tudást avaroha-panthānak hívják, és a tudást, amelyet tökéletlen érzékeinkkel keresünk, āroha-panthānak hívják. Felszálló folyamat és leszálló folyamat.

A felszálló folyamattal soha nem juthatunk el az igazi tudásig. Ez nem lehetséges, mivel az érzékeink tökéletlenek. Hogyan tudunk felemelkedni? Pont úgy, mint ahogy az emberek próbálnak meg felemelkedni egy magasabb bolygórendszerbe, de maga a szerkezet, a szputnyik tökéletlen. Hogyan juthatsz el oda? Elmehetsz 25 000 mérföldnyit, aztán újra jöhetsz vissza. Punar mūṣiko bhava. Ez történik. Mivel minden tekintetben tökéletlenek vagyunk, ezért a tökéletestől kell kapnunk a tudást. Ez a folyamat, az igazi folyamat.

Ha a tudásod... ahogy Janārdana is javasolta, három folyamat létezik: az egyik az érzékeink alkalmazása, a másik a másoktól származó tudás elfogadása, a harmadik pedig az elutasítás. Két út van. Vagy a szkepticizmus, az üresség. Ez az elégedetlenségből fakad. Szóval, kiüríteni az elmét: nincs gondolkodás tovább. És a tökéletlen érzékkel szerzett tudás mindig tökéletlen marad. És a másoktól származó tudás, az a valódi cél. Persze, feltéve, hogy ezt a tudást a tökéletestől sajátítod el.

Ahogy már többször is említettük a példát, akárcsak egy gyerek, aki tudni akarja, hogy ki az apja. Ha az után érdeklődik: „Ki az apám?”, úgy mindenkitől megkérdezi: „Te vagy-e az apám? Te vagy-e az apám? Te vagy-e az apám?”, ezzel a módszerrel folyamatosan toább és tovább kell kutatnia. Másrészt, ha a szomszédját kérdezi meg: „Ki az apám?”, a szomszédja sem biztos, hogy tudja, és félretájékoztathatja. Szóval, ez sem kivitelezhető. Viszont, ha az anyjához fordul, és az anyja őszinte és tökéletes, akkor azt fogja mondani: „Kedves fiam, ő a te apád.” Az tökéletes lesz.

Szóval, sem kutatással, sem tökéletlen érzékszerveivel nem tudhatja meg, ki az apja. Ám, ha az őszinte anyától kapja a tudást, akkor a tudás tökéletes. És nincs más választása, hogy megtudja, ki az apja, csak az őszinte anya, mint forrás. Hasonlóképpen, a Bhāgavatam azt mondja: acintyāḥ khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet: azokat a dolgokat, amelyek meghaladják a felfogóképességedet, ne próbáld megérteni az úgynevezett logikáddal és érveléseddel. Csupa ostobaság. Csupa ostobaság. Tarkaḥ apratiṣṭhaḥ. Ez az érvelés és logika folyamata, a gimnasztika mindig tökéletlen. Nem tudod megérteni, mi az élet végső célja.

Tarkaḥ apratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinna. A śruta a Védákat, vagyis a tudás könyveit jelenti. Különböző típusú elméletek és tanok léteznek. Szóval, ha ilyen könyveket olvasol, mindaddig, amíg nem találsz nagyon jó útmutatásra, ezek is zavarodottságot okoznak majd. Śrutayo vibhinnam. Ami a filozófiai spekulációt illeti, a Bhāgavatam azt mondja, nāsau muni yasya mataṁ na bhinnam. A muni jelentése: elmélkedő. Nos, nincs olyan elmélkedő, aki ne különbözne a másik elmélkedőtől.

Szóval, a tarkaḥ apratiṣṭhaḥ, az úgynevezett logika és érvelés útja nem tökéletes. Ha pusztán csak különböző tudományos könyveket tanulmányozol, az sem fog tökéletes tudásban részesíteni. Ha az úgynevezett mentális spekulálókhoz, az ő különféle nézeteikhez fordulsz, akkor dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām. Az élet végső célja nagyon bizalmas és titokzatos. Akkor hogyan ismerhetjük meg? Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). A mahājana azt jelenti, hogy a tökéletesen megvalósult lelkek megértették azt, és őket kell követned. Ennyi az egész. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ.

Ezért a Kṛṣṇa-tudatnak eme folyamata a mahājana, a tekintély elfogadása alpján működik. Az első tekintély Kṛṣṇa. Arjuna Kṛṣṇától hall. Ebben nincs semmi kétség. Ha pusztán csak olymódon érted meg, ahogy Arjuna értette meg, akkor tökéletes tudással rendelkezel. És ha spekulálsz, ha a saját ostobaságod által vezetettve próbálsz megszólalni, akkor azonnal félrevezetetté válsz. Szóval, ez az útja. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ. A mahājana azokra vonatkozik, akik tökéletes személyiségek. Tőlük fogod elsajátítani. Ez működni fog.

Nos, a védikus rendszer szerint tizenkét mahājana van. Mindannyian egyetértenek abban, hogy a legfelsőbb hatalom az Abszolút Isten Személyisége. És mindannyian bhakták, szolgálatot végeztek, szabályokat és előírásokat fogalmaztak meg. Lehet...ha követjük ezeket a szabályokat és előírásokat, valamint a mahājanákat, és sok... ahogy a Bhāgavatamban is áll, azok, akik követték őket, elérték a tökéletességet. Te is elérheted a tökéletességet; ehhez nem fér kétség. Egyszerűen csak az ācāryák nyomdokait kell követned. Akkor az életed tökéletessé fog válni. Köszönöm. Ha van valami kérdés, nyugodtan kérdezhettek.

Vendég: Mikor a legjobb... (homályos)

Bhakta: Kora reggel... (homályos)

Vendég: Honnan tudod, hogyan kell a mahājanák nyomdokait követni?

Prabhupāda: Létezik egy paramparā, vagyis a mahājanák tanítványi láncolata. Kṛṣṇa az eredeti tekintély. A paramparā rendszer adott. Kṛṣṇától hallott Brahmā; Brahmától Nārada. Ha nem akarunk olyan messzire visszamenni... Kṛṣṇa Arjunához is beszélt. Ezért Arjuna is mahājana.

A Bhagavad-gītāban ez áll: „Mivel az Én hívem vagy, teljesen Kṛṣṇa-tudatban vagy; ezért elmondom neked ezt a bizalmas yogarendszert, a Bhagavad-gītāt.” Bhakto 'si priyo 'si me (BG 4.3). Rahasyaṁ hy etad uttam. „A folyamat adott volt. Mostanra elveszett. Ezért újra elmondom neked ezt az ősi rendszert, mivel az Én hívem vagy.”

Hasonlóképpen azok, vagy az a személy, aki elfogadja Arjuna változatát, ahogyan Arjuna értette meg Kṛṣṇát, az is mahājana lesz; neki Arjunát kell követnie. Ennyi az egész. Ha valaki Arjuna megértése ellen beszél, az nem mahājana, hanem gazember. Ez egy egyszerű teszt. És lapozz a Bhagavad-gītā tizedik fejezetéhez.

Arjuna azt mondja: „Kṛṣṇa”, sarvam etad ṛtaṁ manye yan vadasi keśava (BG 10.14), „bármit is mondasz, azt teljes egészében elfogadom, mindenféle változtatás nélkül.” Ilyen egy mahājana. Nem tehetem meg, hogy a szeszélyeim szerint egyvalamit elutasítsak, valami mást pedig elfogadjak. Nem. Aki elfogadja Arjuna vagy Kṛṣṇa változatát, az mahājana. Te is követheted őt. Ennyi az egész. Ez egyszerű dolog.

Nem kell kiderítened, hogy ki a mahājana. A mahājana jelentése, aki egy másik mahājanát követ, mondjuk, kövesd Arjunát. Ő mahājana. (szakadás) ...olvasd a Bhagavad-gītāt és próbáld megérteni úgy, ahogyan Arjuna értette meg, akkor megérted ... és aki Arjuna lábnyomait követi, az mahājana. (vége)