Category:HU/680619 - Lecke BG 04.09 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

oṁ ajñāna-timirāndhasya

jñānāñjana-śalākayā

cakṣur unmīlitaṁ yena

tasmai śrī-gurave namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ

sthāpitaṁ yena bhū-tale

svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ

dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho

dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta

rādhā-kānta namo 'stu te

janma karma (ca) me divyam

evaṁ yo vetti tattvataḥ

tyaktvā dehaṁ punar janma

naiti mām eti kaunteya

(BG 4.9)

Kṛṣṇa elmagyarázza, hogyan lehet nagyon könnyen belépni a lelki világba, vagyis Isten országába. Az egyszerű megoldás az, hogy bárki, aki megérti az Úr megjelenését, eltávozását, cselekedeteit, mint divyam, mint transzcendentálist, és tökéletesen ismeri az Abszolút Igazságot, pusztán ennek megértésével azonnal beléphet a lelki világba.

Az Abszolút Igazságot jelenlegi érzékeinkkel nem ismerhetjük meg. Ez ugyancsak egy másik tény. Mivel jelenleg anyagi... anyagi befolyás alatt állunk; anyagi érzékekkel ez nem megy. Érzékeink eredetileg lelkiek, de anyagi szennyeződés borítja be azokat. Ezért a folyamat a megtisztulás, anyagi létünk burkainak megtisztítása. És ez ugyancsak ajánlott – egyszerűen a szolgálatkészség által (vébge fog menni*). Sevonmukhe hi jihvādau svayam eva sphuraty adaḥ (Brs 1.2.234). Az egész attól függ, mennyire adjuk át magunkat és mennyire veszünk részt az Úr szolgálatában. Ezután az Úr fokozatosan feltárul a bhaktának. Ez a folyamat.

Tehát, mit jelent az Úr születése? Szó sincs az Úr vagy az élőlények születéséről. Ezt a témát már megvitattuk az előző találkozón, miszerint az Úr és az élőlények egyaránt örökkévalók. Szó sincs születésről és halálról.

Ugyanez a példa a nap kapcsán is: a naplemente és a napfelkelte. A naplemente és a napfelkelte pusztán a saját helyzetünk módozatából ered. Valójában nincs naplemente, nincs napfelkelte. Ugyanez a példa alkalmazható a megjelenésünkre és eltávozásunkra, valamint Isten megjelenésére és eltávozására is. Örökkévalók vagyunk. Örökké létezünk, viszont a megjelenés ezt a testet, ennek a testnek a megjelenését jelenti.

Isten megjelenése és az én megjelenésem közötti különbség az, hogy én különböző testekben jelenek meg, ahogyan azt az anyagi természet kínálja fel a karmám szerint; Isten a saját eredeti testében jelenik meg. Ez a különbség. És mivel Isten a saját eredeti testében jelenik meg, ezért nem feledkezik meg a múltról, a jelenről és a jövőről.

És ami pedig bennünket illet, mivel különböző anyagi testekben jelenünk meg, ezért elfelejtjük a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket. Ez a különbség. És ebben a versben konkrétan megemlítik, hogy janma karma (ca) me divyam (BG 4.9). A divyam jelentése isteni, lelki, transzcendentális. Megjelenésünk és eltűnésünk különbözik az Úr megjelenésétől és eltűnésétől.

Meg kell tanulni a dolgokat. És hogyan lehet ezt megtanulni? Egyszerűen szolgáló hozzáállással. Sevonmukhe. Ezt a transzcendentális témát nem tanulhatjuk meg kihívások útján. Ha engedelmesek vagyunk, ha az Ő szolgálatában állunk, akkor isteni kegyelméből kinyilatkoztatja Magát. Az Úrral kapcsolatos minden megértés kinyilatkoztatás. Tapasztalati tudásunk alapján nem érthetjük meg, mi Isten. Ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmadi na bhaved grāhyam indriyaiḥ (CC Madhya 17.136).

Érzékeink most az anyaggal szennyezettek – ezért nem érthetjük meg, mi Isten, hogyan jelenik meg, hogyan távozik. Ez nem lehetséges. A lényeg az érzékek megtisztító folyamatának elfogadása. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam (CC Madhya 19.170). Az embernek úgy kell megtisztulnia, hogy megszabadul minden megjelöléstől. Ez az első lépés.

Most különböző megjelölések alatt állunk. Mindannyian azt gondoljuk: „Én ez a test vagyok, és mivel ez a test vagyok, és ez a test bizonyos körülmények között, egy bizonyos családban, egy bizonyos apa és anya által, egy bizonyos társadalomban, egy bizonyos országban, egy bizonyos földön jött létre, ezért van nekem is, neked is számos megjelölésed.” Tehát mindenekelőtt a megjelölésektől kell megszabadulnunk. Ez az első feltétel Isten tudományának megértéséhez. Meg kell szabadulnunk minden megjelöléstől.

És hogyan szabadulhat meg valaki ettől? Ezt a Kṛṣṇa-tudat idézi elő. Nem vagyok sem indiai, sem amerikai, sem fehér, sem fekete, sem keresztény, sem hindu, sem mohamedán. Caitanya Mahāprabhu eképp jellemezte magát. Azt mondta: „Nem vagyok brāhmaṇa, nem vagyok kṣatriya, nem vagyok vaiśya, nem vagyok śūdra; nem vagyok brahmacārī, nem vagyok családos, nem vagyok vānaprastha, és nem vagyok lemondott rendbeli, sannyāsī.” Akkor mi vagy? Caitanya Mahāprabhu azt mondta: gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ (CC Madhya 13.80): „Kṛṣṇa szolgája szolgájának szolgája vagyok.” Ez kel hogy legyen az igazi azonosulásom. Ez nagyon jó azonosulás. A Kṛṣṇa-tudatban kortársainkat „prabhuként” szólítjuk. A prabhu mestert jelent. A gondolat eredete pedig az, hogy „Te a mesterem vagy, én pedig a szolgád.” Épp az ellenkezője. Itt, az anyagi világban mindenki mesternek akarja feltüntetni magát: „Én vagyok a mestered, te vagy a szolgám.” Ilyen az anyagi lét mentalitása. A lelki lét pedig azt jelenti: „Én vagyok a szolga, te vagy a mester.” Figyeld meg. Épp az ellenkezője.

Ez a māyā vonzása, a māyā végső csapdája az élet ezen anyagi felfogásában, hogy oly sok azonosulás jön létre: „Én ez vagyok”, „Én az vagyok”, „Én amaz vagyok”, „Én nagy ember vagyok”, „Én gazdag ember vagyok”, „Én miniszterelnök vagyok”, és így tovább, és így tovább. Amikor mindezekben a kísérletekben kudarcot vallunk, akkor megpróbálunk Istenné válni: „Én vagyok Isten”. Ez a māyā utolsó csapdája. Ám a Kṛṣṇa-tudat filozófiája pont az ellenkezője. Akkor mit mondhatnánk Istenről? Ő úgy gondol Magára, mint Isten szolgája szolgájának szolgájának szolgájának szolgájának szolgája.

Szóval, bizonyos szempontból ez nagyon nehéz. Ezért Caitanya Mahāprabhu azt tanítja, ki válhat Kṛṣṇa-tudatossá. Kīrtanīyaḥ sadā hariḥ (CC Adi 17.31). Ki lesz képes szépen énekelni a Hare Kṛṣṇát? Tṛṇād api sunīcena. Tṛṇād api sunīcena jelentése, aki alacsonyabb rendűnek tartja magát az utcán heverő szalmaszálnál: „Én alacsonyabb rendű vagyok nála”. Alázatos, nagyon alázatos vagyok. Tṛṇād api sunīcena taror api sahiṣṇunā. Toleránsabb, mint egy fa.

Tudjátok, a fák nagyon toleránsak. Menedéket adnak, árnyékot adnak, védelmet nyújtanak az árvizek és sok minden más ellen, gyümölcsökkel szolgálnak. Elveszed a fát, leveleket, virágokat, de a fák nem tiltakoznak. Csendben állnak. Ezért nagyon toleránsak. A fa a tolerancia példaképe.

Caitanya Mahāprabhu azt mondta, hogy az embernek alázatosabbá kell válnia az utcán heverő fűszálnál vagy szalmaszálnál, toleránsabbá a fánál és amāninā, és vissza kell utasítania a mások általi mindenféle tiszteletteljes megszólítást, ám minden tiszteletét fel kell ajánlania másoknak. Nem fogad el semmilyen tiszteletet másoktól, de készen áll arra, hogy minden tiszteletet megadjon másoknak.

Szóval, mindezeket a dolgokat elmagyarázzák. Ez más szóval azt jelenti, hogy teljes mértékben elutasítom, hogy ennek az anyagi világnak bármilye legyek. Tegyük fel, hogy valaki megsért: „Gazember vagy. Ilyen meg olyan ember vagy.” De ha tudom, hogy én (nem*) ez a test vagyok, semmi közöm ehhez a testhez, akkor nevezhetsz „gazembernek” vagy „uradnak”, ez számomra egy és ugyanaz, mert én nem ez a test vagyok.

Egy embert úgy neveznek... hogy diplomás, M.A., vagy doktor, Ph.D. Mi ez a doktor, Ph.D., M.A.? Ez ennek a testnek a megjelölése. Amint a testnek vége, az összes megnevezésemnek, M.A., Ph.D. ugyancsak vég. Ezt követően egy másik testet kell elfogadnom. Nem tudom, milyen testet fogok elfogadni – nem is elfogadni; milyen testet fog rám kényszeríteni a természet. Prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27). A természet arra kényszerít, hogy egy bizonyos típusú testet fogadj el. Van egy jó kormány, a prakṛti, a természet kormányzata. Nem utasíthatod vissza.

8 400 000 különböző típusú test, létforma van. És cselekedeteink által, ahogy halálunk utolsó pillanatában készítjük elő a mentális állapotunkat, aszerint kapjuk meg az annak megfelelő testet. Mi hordozzuk az elmét. Az elme a finom test (része*). Szóval, a mentalitásom az, amely egy bizonyos helyetbe visz át engem egy anya méhébe, ahol megkapom ezeket a durva anyagi tartozékokat, és ismét kifejlesztek egy bizonyos típusú testet, és kijövök az anya méhéből, és ennek a testnek megfelelően elkezdek dolgozni. Ez a folyamata.

Szóval, ezt a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat nagyon körültekintően kell elsajátítani. Nagyon szép és nagyon tudományos. És ha egyszerűen csak megpróbáljuk megérteni a helyzetünket, megpróbáljuk megérteni Istent és azt, hogy milyen kapcsolatom van Istennel, janma karma (ca*) me divyam, egyszerűen ennek megértésével jogosultá válok arra, hogy belépjek a lelki királyságba.

És amint belépek a lelki királyságba, akkor, ahogy ez a vers is mondja, tyaktvā deham, miután elhagyom ezt a testet, tyaktvā dehaṁ punar janma (BG 4.9) – a punar janma azt jelenti, hogy újra megszületek ebben az anyagi világban – na eti, na, semmi több. A különböző testek elfogadásának ez a folyamatos ismétlődése egyszerűen azzal ér véget, hogy megértjük, mi Isten, hogyan jelenik meg, hogyan távozik, milyen cselekedeteket folytat le. Pusztán ennek a megértése által. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti kaunteya, vagyis 'rjuna. „Ő eljön Hozzám.”

És egy másik helyen ugyanez áll: mām upetya tu kaunteya, „Ő, aki Hozzám jön”, mām upetya kaunteya duḥkhālayam aśāśvatam, nāpnuvanti (BG 8.15). „Aki visszatér Hozzám, hazamegy, visszatér Istenhez, az soha többé nem tér vissza ebbe a nyomorúságos, feltételekhez kötött, anyagi helyzetű életbe.” Mām upetya tu kaunteya duḥkhālayam... és ez az anyagi lét duḥkhālayam: a szenvedés helye. Ez a māyā. Ebben az állapotban élünk, az anyagi létezés feltételekhez kötött létében, amely tele van szenvedéssel, de a māyā, az illúzió varázsa miatt azt hisszük, úgy tervezünk, hogy boldogok legyünk. Ezt hívják māyānak.

A māyā jelentése... Többször is elmagyaráztam már, mit jelent a māyā. A māyā jelentése „ami nincs”. Azt gondolom, hogy haladok. Azt gondolom, hogy boldog vagyok. Azt gondolom, hogy civilizált vagyok, hogy fejlett vagyok. De a māyā azt jelenti, hogy ez a gondolkodás pozitív értelemben nem állja meg a helyét.

Nem, te nem vagy fejlett. Nem vagy civilizált. Valójában nem vagy bölcs, mert nem tudod, mi vagy. Azt gondolod, hogy ez a test te vagy. Ezért minden, bármire is gondolsz, az mind semmi és üres. Māyā. Ezt hívják māyā-nak.

Szóval, ez a māyā nagyon erős. Nagyon nehéz legyőzni ezt a māyā-t. De a megoldás nagyon egyszerű. Ez a Bhagavad-gītā hetedik fejezetében is szerepel, daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā (BG 7.14). Ezt a māyā-t, ezt az illúziót nagyon nehéz legyőzni, vagy túlhaladni rajta. Nem könnyű. Māyā oly sokféleképpen rabul ejt téged. Akárcsak az utolsó pillanatban, az utolsó pillanatban, amikor nagyon bölcs vagy, megérted a lelki helyzetedet, ahaṁ brahmāsmi, "Én Brahman vagyok, nem vagyok anyag. Nem vagyok anyag, én lelki lény vagyok."

De még ebben az állapotban is, amikor azt mondod, hogy „Én Brahman vagyok”, a māyā cselekszik. Mit tesz a māyā? Azzal, hogy megérti önmagát, hogy „Én Brahman vagyok”, azt hiszi, hogy „Én vagyok a Legfelsőbb Brahman”. Ez azt jelenti, hogy még mindig tudatlanságban van. Még mindig tudatlanságban van. Ő nem a Legfelsőbb Brahman.

Ezért a Bhagavad-gītā nagyon szépen elmagyarázza: brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54). Az első dolog, ami történik, amikor valóban eléred a Brahman megvalósulást, vagy felismerted azt, hogy nem anyag vagy, hanem lélek, az első tünete a prasannātmā: azonnal örömtelivé válsz, minden szorongás nélkül. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati. Nincs panaszkodás, nincs vágyakozás. Samaḥ sarveṣu bhūteṣu, és minden élőlényt egyenlő szinten lát, mivel lelki látással rendelkezik.

Nem a testet látja, hanem a lelket látja. Nem egy kutyát lát; azt látja: "Ó, ott van egy lélek." Nem egy brāhmaṇát lát; azt látja: "Ó, ott egy ugyanolyan lélek." Nem amerikait lát; egy lelki lényt lát. Nem indiait lát; egy lelki entitást lát. Ezért paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ (BG 5.18). Paṇḍitāḥ, akik valóban tanultak, azok mindenkit ugyanabban a látásmódban, lelki látásmódban látnak. Ez a Brahman megvalósítás.

A Brahman-megvalósítás nem azt jelenti, hogy „A testvérem Brahman, én is Brahman vagyok, de a többiek nem Brahmanok”. Ez nem a Brahman-megvalósítás. A Brahman-megvalósítás azt jelenti, hogy önvizsgálatot tartunk minden élőlény lelki létét illetően. Ez a Brahman-megvalósítás. Samaḥ sarveṣu bhūteṣu. Ez az egység azonban még mindig nem elegendő. Ez azt jelenti, hogy Brahman-tevékenységeket kell végezned. Ez a tökéletesség. Ezért mondják, samaḥ sarveṣu bhūteṣu mad-bhaktiṁ labhate parām (BG 18.54). Ezután a Brahman-megvalósítás után kezdetét veszi a valódi odaadó szolgálat.

A Brahman-megvalósítás azt jelenti, hogy „Én lélek vagyok, és az Úr a Legfelsőbb Lélek.” Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ő a Legfelsőbb Lélek, a legfőbb élőlény, és mi megszámlálhatatlanok, számtalanok vagyunk. Asaṅkhya. Az élőlények megszámlálhatatlanok. Ezt a védikus irodalom is kimondja. Maga ez a szó, az asaṅkhya használatos. Az asaṅkhya jelentése: bármilyen számszerű becslés nélküli. És Isten egy. Isten egy, de az élőlények sokan vannak. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām. Tehát, eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān. Ő a Legfelsőbb, aki gondoskodik az élőlények összes szükségletéről.

Akárcsak a Bibliában, a templomban így imádkoztok: "Ó, Istenem, add meg nekünk a mindennapi kenyerünket. Bocsássd meg a vétkeinket." Mert Ő az elsődleges. Ő látja el a szükségleteket, védelmet nyújt neked, mindent megad neked. Szükséged van napfényre; Isten megteremtette a napfényt a számodra. Szükséged van vízre, Isten hatalmas vizet teremtett a számodra. Szükséged van levegőre; roppant terjedelmes levegő áll a rendelkezésedre. Szóval, gyakorlatilag Ő segít neked. Eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān. Ő biztosít mindent, amire szükséged van.

Lehet olyan elgondolásod, hogy javítanod kell a gazdasági helyzeteden, ám valójában a gazdasági helyzet, az, ami a számodra élvezhető, már adott. Nem kell törekedned rá. Értitek? A nem emberi lényeknek, az állatoknak, a madaraknak, a vadállatoknak és a férgeknek, a fáknak, nekik nincsenek gazdasági problémáik.

Nézem a verebeket Indiában, énekelnek, táncolnak és esznek. Itt is nézem ugyanazt a verebet. Nincsenek gazdasági problémáik, mert teljes mértékben a természet törvényeitől függenek. És mivel megsértettük a természet törvényeit, gazdasági problémáink lettek. Mi teremtettük a gazdasági problémáinkat.

Szóval, az egésznek a filozófiája a Kṛṣṇa-tudat. Ha az egész világ – nem az egész világ; ha a lakosságnak csak bizonyos százaléka – Kṛṣṇa-tudatossá válik, a világ arca megváltozik. Egyszerűen megérthető, ahogy itt is írja: (janma karmaca*) me divyam (BG 4.9). Karma. Az Ő tevékenységei. Csak nézzétek. Ő teremtette a Napot, Ő teremtette a Holdat, Ő teremtett mindent. Hogyan állíthatjuk, hogy ez a bolygó a miénk? Azért adatott nekünk, hogy éljünk. Ennyi az egész. Mivel Isten fiai vagyunk, ezért jogunk van élvezni Isten tulajdonát. Ez az igazi béke. Mi... mint egy gazdag ember fia, neki is joga van élvezni az apja vagyonát...

De ha engedetlen, ha engedetlenné válik az apjával szemben, bajba kerül. Szóval, a mi helyzetünk ilyen. Nem értjük, mi Isten, mik vagyunk, milyen kapcsolatban vagyunk Istennel, mi ez az anyagi természet, hogyan működik. Valójában ezek a dolgok képviselik a tudást. Ezt tudni kell. Az Īśopaniṣad nagyon szépen elmagyarázza: īśāvāsyam idaṁ sarvam (Īśo mantra 1), minden, amit látunk, mind Istenhez tartozik. Ne sajátítsd ki magadnak. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītā is azt mondja: bhoktāraṁ yajṣa-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram (BG 5.29): „Én vagyok minden bolygó tulajdonosa.” Tehát, ez a bolygó is Isten tulajdona. Valójában Isten tulajdona. Jövünk és megyünk. A tulajdon marad. Ez egyszerű.

Szóval, ha nem fogadjuk el, hogy Isten mindennek a végső tulajdonosa – ez a lelki kommunizmus – és minden élőlény az Ő fia... mindenkinek joga van Isten számlájára élni. Senkinek sem szabad mások tulajdonába betolakodni. Ez a rendszer. Tena tyaktena bhuñjīthā (Īśo mantra 1). Csak próbáld meg azt használni, amit neked szántak. Isten adott neked egy bizonyos földdarabot. „Ti amerikaiak, rendben van, megkaptátok ezt a földet.

Legyetek boldogok. Ne tolakodjatok be mások tulajdonába.” „Ti indiaiak, rendben van, ezen a helyen legyetek boldogok.” Így kell gondolkodnunk. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

A Krisna-tudat semmi rendkívüli. Egyszerűen mindent Kṛṣṇával összefüggésben kell gondolni. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe yuktaṁ vairāgyam ucyate. A Bhakti-rasāmṛta-sindhuban Śrī Rūpa Gosvāmī azt mondja, hogy mindent össze kell hangolni Kṛṣṇával. Akkor szabad vagy. Szabad vagy. Össze kell hangolni mindent. Akárcsak itt, ebben a Kṛṣṇa-tudatú társaságban, mit csinálunk mi? Mindent összehangolunk Kṛṣṇával.

Például itt egy diktafon. Használjuk, ami rendben is van, de hogyan használjuk? Felvesszük vele a Kṛṣṇáról szóló beszélgetéseket. Ez a lakás, ez... ezt Kṛṣṇa javára használják fel. Ezt a testet Kṛṣṇa érdekében használják. Ételt készítünk Kṛṣṇának. Ilymódon, ha a tudatodat Kṛṣṇával kapcsolatban fejleszted, azt Kṛṣṇa-tudatnak nevezik.

Nincs benne semmi mesterséges dolog; ha azon elmélkedem, meditálok: „Én vagyok a Legfelsőbb Úr, és én mozgatom a napot, én mozgatom a...” Ezek ostobaságok; a meditáció, a mesterséges elmélkedés azon, hogy: „Én mozgatom a napot, én mozgatom a holdat, én vagyok az Úr. Én vagyok a...” Mindez csak időpocsékolás.

Pusztán csak önmagadat próbáld megérteni, hogy te Isten örök szolgája vagy. Akkor tökéletes leszel. És nagyon szépen élvezheted Isten tulajdonát. Nincs benne semmi szenvedés. Az alsóbbrendű állatok – a madarak, a vadállatok – élvezik, és ti, emberek, nem élvezhetitek? (Miért*) Harcoltok egymással? Mi ez? Ez a fejlődés? Ilyen egy civilizáció?

A Bhāgavatam tehát azt mondja: harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāḥ (SB 5.18.12). Aki nem Kṛṣṇa-tudatos, annak vajon milyen képességei, jó képességei lehetnek? Ez azt jelenti, hogy nincsenek jó képességei. Miért? Lediplomált, nagy tudós, jó képességei vannak. A Bhāgavatam azt mondja: nem. Miért? Mano-rathenāsati dhāvato bahiḥ. Mivel mentális síkon helyezkedik el, ezért ő egy nagy tudós, ő fedezte fel az atombombát. Az atombombát. Mi az? Nagy kaliberű ölés. És ő büszke a tudományos ismeretére.

Mano-rathena. A mano-rathena azt jelenti, mentális síkon lebegni, és azt hinni, hogy "Ez csodálatos dolgot fog létrehozni." De a "csodálatos dolog" azt jelenti, hogy mindenki retteg: "Ó, van atombomba. Ő teremtette." Miért? Mert ő nem bhakta. Nem Kṛṣṇa-tudatos. Ha Kṛṣṇa-tudatban lett volna, azt gondolta volna: „Ó, ilyen veszélyes fegyvert hozok létre? Megannyi ártatlan embert fog megölni?” Mert ő harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāḥ. Ezért mondja a Bhāgavatam: egy olyan ember, aki nem Kṛṣṇa-tudatos, nem rendelkezhet semmilyen jó tulajdonsággal. Ez tény.

És yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ (SB 5.18.12): és aki rendíthetetlenül hisz Istenben, az a félistenek minden jó tulajdonságával rendelkezik. Sok példa van erre. Csak nézd. Ti többnyire keresztények vagytok; tudjátok. Az Úr Jézus Krisztus, amikor keresztre feszítették, így könyörgött: „Uram, ezek az ostobák nem tudják, mit tesznek. Kérlek, bocsáss meg nekik.” Csak figyeljétek meg, mennyire alkalmas rá. Mert ő Isten bhaktája.

Nos, a Kṛṣṇa-tudat olyan jó, olyan tökéletes, hogy ha ezt a gyakorlati életedben alkalmazod, azonnal tökéletessé válsz ebben az életben. Ahogy itt is áll: tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9). Pusztán csak meg kell értened. Van rá elég időd. Ti mindannyian fiatal férfiak, fiatal lányok vagytok. Kérlek, próbáljátok megérteni a Kṛṣṇa-tudat tudományát, és az életetek tökéletessé fog válni. Olyan tökéletessé válik, hogy miután elhagyjátok ezt a testet, tyaktvā deham, ezt a testet, punar janma naiti, többé nem fogtok megszületni az anyagi lét ezen nyomorúságos állapotában. Mi az eredménye? Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti, „Ő hozzám jön.”

Szóval, nagyon könnyű megoldani az élet minden problémáját lét ezen rövid időszaka alatt. Egyszerűen csak meg kell érteni Kṛṣṇát.

Nagyon szépen köszönöm. (szakadás)

Vendég: (homályos) . . . a megvalósításnak.

Prabhupāda: Más szóval, aki ténylegesen odaadó szolgálatot végez, az már megvalósította a Brahmant. Ez azt jelenti . . . ahogy egy embernek felajánlják: "Ha a legfelsőbb bíróság bírája leszel, heti 4000 dollárt, azaz havi 16 000 dolláros fizetést kapsz." Tehát, ha valaki havi 16 000 dolláros fizetéssel rendelkezik, az azt jelenti, hogy már a legfelsőbb bíróság bírája lett több értelemben is. Ez azt jelenti, hogy aki komolyan végzi az odaadó szolgálatot, az már megvalósította a Brahmant. A Brahman szintjén áll.

Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti: māṁ ca 'vyabhicāreṇa bhakti-yogena yaḥ sevate (BG 14.26). Ha valaki komolyan végzi az odaadó szolgálatot, avyabhicāreṇát, hibátlanul... az azt jelenti, hogy a szabályok és előírások szerint jár el, úgy, ahogyan azok le vannak fektetve. Szabályokra és előírásokra mindaddig szükség van, amíg ki nem fejlesztjük az Isten iránti szeretetet. Amikor valaki ténylegesen kifejleszti az Isten iránti szeretetet, akkor már nem kerülnek szóba a szabályok és előírások. Automatikusan betartja az összes szabályt és előírást.

Aki komolyan végzi az odaadó szolgálatot, māṁ ca 'vyabhicāreṇa bhakti-yogena yaḥ sevate sa guṇān samatītyaitān, az már transzcendentális az anyagi természet különböző kötőerőinek visszahatásaival szemben. Ő már... Brahma-bhūyāya kalpate. Úgy kell érteni, hogy már megvalósította a Brahmant.

Nem arról van szó, hogy akkor neked... ez a lelki. Ha anyagi, tegyük fel, hogy ha el kell fogadnod a legfelsőbb bíróság bírájának posztját, abban az esetben fokozatosan képesítened kell magad. Ám lelkileg, ha azonnal az Úr szolgálatába állsz, úgy azonnal a legfelsőbb bíróság bírájává válsz. Te brahma-bhūtaḥ vagy. Ez a különbség az anyag és a szellem között. Feltétel nélküli. Ahaituky apratihatā (SB 1.2.6). Egyszerűen csak abban kell egyetértenünk, hogy "Uram, mától a Te szolgálatodnak szentelem az életemet", te azonnal brahma-bhūtaḥ leszel. Azonnal, attól a pillanattól kezdve. Ez rendkívül jó. Nem telik semennyi idődbe, hogyan válj brahma-bhūtaḥ-vá. Szóval, azok, akik ténylegesen az Úr lelki odaadó szolgálatában vesznek részt, értelemszrűen már a brahma-bhūtaḥ szintjén vannak. Világos? Igen.

(szakadás) Kérdés? Kérdés? Igen? Nem. (szakadás)

(kīrtana) (szakadás) (vége)