Category:HU/680614 - Lecke BG 04.08 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

(érthetetlen beszélgetés)

Hölgybhakta: (félre) Nálad van az a hosszabbító?

Bhakta: Swāmījī?

Prabhupāda: Igen?

Bhakta(1): Én itt valamit nem értettem. Arra gondoltam, el tudnád-e magyarázni nekem. El tudnám-e... csak ezt a bekezdést. Ezt az egy bekezdést.

Prabhupāda: Melyiket?

Bhakta(1): Ezt a bekezdést. Ez egy hosszú, hosszú szósor, a teljességekről szól, a kicsikről és teljesekről a nagy teljességben. "A kis teljességek az egész teljességben léteznek, miközben teljes.

Prabhupāda: Mi vagyunk a kis teljességek.

(szakadás) Janārdana nincs itt?

Bhakta(2): Nincs, azt mondta, hogy ma este nem tud jönni. Ma este valami dolga van. Egy zenekarban játszik.

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imákat énekli) (kīrtana)

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye

kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida

śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe

rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye

vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine

gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ

vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te

kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ

pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam

bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

jayatāṁ suratau paṅgor mama manda-mater gatī

mat-sarvasva-padāmbhojau rādhā-madana-mohanau

(Sambandhādhideva Praṇāma)

dīvyad-vṛndāraṇya-kalpa-drumādhaḥ

śrīmad-ratnāgāra-siṁhāsana-sthau

śrīmad-rādhā-śrīla-govinda-devau

preṣṭhālībhiḥ sevyamānau smarāmi

(Abhidheyādhideva Praṇāma)

śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ

karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥ śriye 'stu naḥ

(Prayojanādhideva Praṇāma)

tapta-kāñcana-gaurāṅgi

rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devi

praṇamāmi hari-priye

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

(prema-dhvani) (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Prabhupāda: Ő miért ül ott? Gyere. Gyere ide.

oṁ ajñāna-timirāndhasya

jñānāñjana-śalākayā

cakṣur-unmīlitaṁ yena

Foglalj helyet.

tasmai śrī-gurave namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ

sthāpitaṁ yena bhū-tale

svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ

dadāti sva-padāntikam

paritrāṇāya sādhūnāṁ

vināśāya ca duṣkṛtām

dharma-saṁsthāpanārthāya

sambhavāmi yuge yuge

(BG 4.8)

Ez a vers, amiről már beszéltünk, arról szól, hogy az Úr saját lelki energiája révén száll alá. Alászáll, megjelenik, yuge yuge sambhavāmi, minden korszakban. És dharma-saṁsthāpanārthāya. Két dolog figyelhető meg az Ő tulajdonságai közül. Az egyik a paritrāṇāya sādhūnām. Azok, akik jámborok, szigorúan követik az adott típusú szentírások szabályait és előírásait, hogy megvédje ezeket az embereket, és hogy legyőzze a duṣkṛtām-okat, a gazembereket (*gonoszokat).

Gazemberek (gonoszok)... kik a gazemberek (gonoszok)? A gazemberek, pont olyanok, mint a törvényen kívüliek. Egy személy lehet nagyon kedves, jól képzett vagy gazdag. Számos tulajdonsága lehet. De ha törvényen kívüli, akkor minden tulajdonsága átkozott. Hasonlóképpen, a duṣkṛtām, a gazemberek, a törvényen kívüliek azok, akik nem engedelmeskednek a természet vagy Isten törvényeinek.

Nincs különbség a természet törvényei és Isten törvényei között. A természet törvényei értelemszerűen Isten törvényeit jelentik. Dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam (SB 6.3.19). Ezért mondja a Bhāgavatam, hogy a vallás elveit egyetlen ember sem hozhatja létre. Ez Isten törvénye. Ezért kell engedelmesnek lenni. Nem lehetünk engedetlenek. A természet törvényét nem szegheted meg. Rád fogják kényszeríteni. Akárcsak a téli évszakot, mint a természet törvényét. Nem tudod megváltoztatni. Rád fogják kényszeríteni. A természet törvényét, a nyári évszakot sem tudod megváltoztatni, semmit. A természet törvényei vagy Isten törvényei, a nap keleten kel fel és nyugaton nyugszik. Nem tudod azt megváltoztatni, semmit. Meg kell értened, hogyan működnek a természet törvényei.

A Kṛṣṇa-tudat nem más, mint a természet törvényeinek megértése. És amikor a természet törvényeiről beszélünk, el kell fogadnunk, hogy van egy törvényhozó. A természet törvényei nem fejlődhetnek ki automatikusan. Kell, hogy legyen valamilyen tekintély a háttérben. Ezért mondja a Bhagavad-gītā a tizedik fejezetben, hogy mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10): „Az Én irányításom, felügyeletem alatt működnek az anyagi törvények.”

A tudósok az anyagi törvényeket tanulmányozzák, de semmit sem tudnak a törvényhozóról. Meglepődnek a csodálatos törvényeken. Tanulmányozhatod a saját testedet, hogyan működnek a természet törvényei egy élőlény irányítása érdekében. Csak próbáld megérteni a saját testedet.

Eszel, az bekerül a gyomorba és különböző váladékokká alakul át. Aztán felszivattyúzódik a szívbe. És a szívben vörösessé válik, vérré, és a vér átömlik, vagyis a vénákon keresztül a test különböző részeibe jut. Kétségtelen, hogy ez egy nagy mechanikai elrendezés. Minden tudós vagyis minden épeszű ember elismeri.

Ám ez pont olyan, mint egy gép. Pont olyan, mint egy gép. Bármilyen gépet figyelsz is meg – autót, írógépet, bármit, amit ismresz… sok van a hazádban; ez a gépek országa. Szóval, a létrehozója … a gép szerkezete lehet nagyon bonyolult, csodálatos, nagyon szép, minden a helyén van, de egy élőlénynek kell megnyomia a gombot.

A gomb megnyomása nélkül, bármilyen szép is legyen a gép elrendezése, nem képes működni. Ezt tapasztaljuk. Nem tagadhatjuk. Egy csodálatos gép, dolgozik… munkagép, oly sok csodálatos gép van, ezek mind működnek. Néha szükség van egy számító agyra; ott van az elektromos agy. Minden a helyén van. Ám amíg az ember meg nem nyomja a gombot, meg nem nyomja, nem képes működni. Ez egy fontos dolog.

Ehhez hasonlóan, a Bhagavad-gītā kijelenti, mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10), ez az anyagi világ, ez a kozmikus megnyilvánulás, csodálatosan működik, és irányítja a mozgót és a mozdulatlant. Ezt tapasztaljuk. Ahogy mi is mozgunk, az ember, az állat. De vannak bizonyos más dolgok, mint például a fák, a hegyek, amelyek nem mozognak. Szóval, mozgók és mozdulatlanok. Ugyanakkor mindenkit a természet törvényei irányítanak.

Carācaram. A cara mozgást jelent; az acaram mozdulatlanságot. Hetunānena kaunteya: „Mivel Én a háttérben maradok,” kaunteya, „kedves Arjunám, ezért…” Hetunānena kaunteya.

mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ

sūyate sa-carācaram

hetunānena kaunteya

jagad viparivartate

(BG 9.10)

Jagat, a működő világ, parivartate, változik. Oly sokféleképpen változik. Ez tény.

Nos, hogyan tagadhatod az élő erő jelenlétét e gigantikus mechanikus elrendezés mögött? Nevezheted anyagi világnak, anyagi gépnek, vagy bárminek. Hogyan tagadhatod? Ha más nem, a gyakorlati tapasztalataid alapján nem tagadhatod. Játszhatsz a szavakkal, de a tény az tény.

Szóval, a duṣkṛtina olyan személyt jelent, aki nem hisz ebben. Őket nevezik gazembereknek. Paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām (BG 4.8). Szóval, Isten, amikor megtestesül, két küldetési céllal jelenik meg. Az egyik cél a paritrāṇāya sādhūnām, hogy megvédje a jámborokat, akik engedelmeskednek Isten törvényeinek, vagy a természet törvényeinek; és hogy legyőzze az engedetleneket. Őket duṣkṛtináknak hívják.

Ezt a duṣkṛtinát, vagyis a gazembert, a Bhagavad-gītā egy másik helyén is említi: na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ (BG 7.15). A lényeg az, mondja Kṛṣṇa, hogy azok, akik gazemberek, akik mindig engedetlenek a természet törvényeivel szemben, vagy mindig tagadják a természet csodálatos tevékenységei mögött meghúzódó elsődleges tényezőt, az ilyen gazemberek, na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ (BG 7.15). A mūḍhāḥ jelentése gazemberek. Nem képesek... számos elméletet fognak felállítani arra nézve, hogy „Nincs Isten”, és egyik elmélet sem használható, és nem is tudják kísérleti úton bizonyítani. Mégis ragaszkodnak hozzá. Ehhez értenek. És amikor azt mondjuk... Amikor valaki azt mondja: „Bizonyítsd be”, a válasz az: „Nos, folyamatban van. Eljön majd a nap, amikor bebizonyítjuk.” Ez minden. „Eljön majd a nap.”

Nem értik, hogy „Ne bízz a jövőben, bármilyen kellemes is legyen.” Miért várod, hogy eljöjjön az a nap, amikor a tudomány tökéletes lesz majd? Az emberi társadalom teljes története folyamán soha sem vált valóra, hogy valaki életet teremtsen. A történelemben ilyen példa nem található. Janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam (BG 13.9). Az anyagi mámor négy alapelvét, nevezetesen a születést, a halált, az öregséget és a betegséget senki sem tudta megállítani az emberi társadalom múltját tekintve, akkor hogyan hiheted, hogy majd a jövőben ezeket a problémákat, nevezetesen a janma-mṛtyu-jarā-vyādhit, a születést, a halált, az öregséget és a betegséget a tudomány fejlődése meg fogja oldani? Nos, ami minket illet, nem hiszünk benne. És egyetlen épeszű ember sem fog hinni ebben.

Ezért azok, akik megpróbálnak dacolni Isten jelenlétével, azt mondva: „Isten halott”, „Nincs Isten”, és úgynevezett tudományos módszerekkel próbálják bizonyítani, hogy nincs Isten, az anyag a saját útját járja, és a dolgok a maguk módján megtörténnek – oly sok elmélet létezik –, szóval, ezek mindannyian gazembernek minősülnek. Na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ. A gazemberek, és mūḍhāḥ, aminek a jelentése gazember.

A mūḍha... a mūḍha igazi jelentése szamár. A szamárnak nincs tudása. Éjjel-nappal dolgozik, vagyis nagyon... de fogalma sincs, miért dolgozik. Nincsenek ambíciói; nincs semmi tudomása arról, merre található a tökéletesség. Ezért nevezik őket mūḍhāḥ-nak. A mūḍhāḥ jelentése gazember (gonosz). Szóval, na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ (BG 7.15). A narādhama jelentése: az emberiség legalja. Na prapadyante, „Nem hódolnak meg előttem, Isten előtt.” Na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ.

A kérdés most az lehetne, „Miért nem hódolnak meg? Miért nem hisznek Istenben? Miért nem választják az Isten-tudatot vagyis a Kṛṣṇa-tudatot? Nagyon képzettek, fejlettek. Egyetemi diplomájuk van. Akkor miért nem teszik meg? Feltehetően a kultúra terén nagyon fejletteknek kellene lenniük.” Nos, a válasz ott van a Bhagavad-gītāban, māyayāpahṛta-jñānā āsuraṁ bhāvam āśritāḥ (BG 7.15). Mivel a szándékuk Isten megtagadása, ezért bár nagyon fejlettek az úgynevezett tudásban, a tudás hatékonyságától a māyā illuzórikus energiája megfosztotta őket. A māyā megfosztotta a tudás hatékonyságától.

Miközben jöttünk, találkoztunk egy indiai úriemberrel. Megkérdeztem tőle: "Miért nem jársz a templomba?" "Swāmījī, munkát keresek. Elvesztettem a munkámat." Most nézd, Indiából jött – úgy körülbelül tizenötezer mérföldről –, és a probléma továbbra is a munkanélküliség. Miért jött el ide, ilyen messzire? Ez azt jelenti, hogy képzett. Máskülönben ez az ország nem engedélyezné számára a bevándorlást. Ugyanakkor a probléma továbbra is a munkanélküliség.

Van egy nagyon szép program, ööö, bengáli mondás. Yadi yao baṅge kapala yabe saṅge. (Bárhová is mész, a szerencséd veled tart.) Ez azt jelenti: „Bárhová is mész, ez a szerencséd…” Általában, amikor szerencséről beszélünk, a fejünket megérintjük. Néha azt mondjuk: „Ó, ez az én balszerencsém.” Ez azt jelenti, hogy a szerencsét ide írhatják. Így mondják. Szóval, „Bárhová is mész, a szerencséd veled tart.” Nos, hogyan kerülheted el a…?” Ha ostoba szerencséd van, akkor olyasmi fog történni veled. Akár Kanadába mész, akár a pokolba, vagy a mennybe, a szerencse veled tart.

A Bhāgavatam ezért azt mondja: tasyaiva hetoḥ prayateta kovido na labhyate yad bhramatām upary adhaḥ (SB 1.5.18). Nem változtathatod meg a sorsodat. Ez azt jelenti, a szerencse azt jelenti, hogy ebben a testben egy bizonyos mennyiségű élvezet és szenvedés áll a rendelkezésedre. Ez már a múltbeli cselekedeteid alapján alakult ki így. Ezt megváltoztathatod. Pont úgy, mint ahogy valamilyen vétség miatt lehet, hogy betegségem vagy fertőzésem alakul ki, de van gyógyszer is a fertőzés ellensúlyozására. Ez lehetséges. Nem arról van szó, hogy mivel szerencsétlen vagyok, nem lehet megváltoztatni. Meg lehet változtatni.

Ennek értelmében mit kellene tennem? A Bhāgavatam szerint a próbálkozásnak a természet törvényeinek, vagy Isten törvényeinek a megértésére kellene irányulnia, és arra, hogy ayok hogyan működnek az Ő irányítása alatt. Erre kellenne összpontosítani. Kutatást végzel. Ez nagyon szép. De a kutatásod nem teljes, mert valamit felesen kezelsz, például: „Ez az élet kezdete” vagy „Ez a teremtés kezdete”. Nem. Még tovább kell menned, még tovább. A tudomány pedig azt jelenti, hogy kísérletekkel kell bebizonyítanod, hogy „Ez a törvény így működik, és ezért történnek a dolgok így”. Ha egyszerűen csak feltételezed, hogy „Itt a kezdet”, az nem tökéletes.

Szóval, a duṣkṛtina jelentése, azok, akik nem hisznek a tekintélyben. Rengeteg dolog van, ami meghaladja a felfogásunkat, meghaladja a megértésünket. Az érzékeink, a tudásszerzés eszközei annyira tökéletlenek, hogy a jelenlegi érzékeink használatával egyszerűen nem lehetséges megérteni a helyes tudást. Nem lehetséges.

A Śrīmad-Bhāgavatam azt mondja: tasyaiva hetoḥ prayateta kovido na labhyate yad bhramatām upary adhaḥ (SB 1.5.18). Valójában az intelligens ember az, aki megpróbálja elérni az élet legmagasabb tökéletességének szintjét, amelyet nem lehet egyszerűen a különféle bolygók bejárásával elérni. Upary adhaḥ. Most megpróbálunk eljutni a Holdra és más bolygókra. Ez nem új dolog. Ez egy nagyon régi próbálkozás. Mióta csak léteznek emberek, oly sok példát ismerünk ezzel kapcsolatban. Ám a Bhagavad-gītāban az áll, hogy ābrahma-bhuvanāl lokāḥ punar āvartino 'rjuna (BG 8.16): még ha el is jutnánk a legmagasabb bolygóra, amelyet Brahmalokának hívnak, az élet problémái akkor sem oldódnának meg.

Az élet négy problémája – a születés, a halál, az öregség és a betegség – nem oldható meg. Ezért arra kell törekednünk, hogy ne ezekkel a problémákkal törődjünk. Magától értetődőnek vettük, elfogadtuk, hogy: „Jól van, megszületünk. Meghalunk. Megöregszünk. Megbetegszünk. Nem számít. Ennek ellenére fejlődünk.” Csak nézd. Milyen fejlődésről van szó? Ha nem tudod megoldani ezeket a problémákat, akkor milyen fejlődésről van szó? Ám ők elégedettek: „Igen, fejlődünk.”

Nos, ezt hívják māyayāpahṛta-jñānāḥ-nak (BG 7.15). Nem haladnak előre, még egy jottányit sem, mégis büszkék a haladó tudásukra. Ezt hívják māyā-nak. A māyā jelentése: ami nincs. Māyā. A mā jelentése: nem. Nem. A yā jelentése: ez. Ez a māyā. Ő azt gondolja... a modern emberi társadalom abban a hitben él, hogy fejlődik. De māyā (azt mondja): nem így van. Te nem fejlődsz. Milyen fejlődést értél el? A problémád, az elsődleges problémád az evés, alvás, párzás és védekezés. Ó, ez sincs megoldva. A problémád a születés, halál, öregség és betegség. Ez sincs megoldva. Akkor mit teszel, te kellemetlenkedő, a haladás nevében? Nincs haladás. Az igazi haladás a természet törvényeinek megértése és az, hogy miként működik a Legfelsőbb Úr irányítása alatt. Ez az igazi haladás.

Tehát, a Bhāgavatam azt mutatja, tasyaiva hetoḥ prayateta kovidaḥ. A kovida jelentése: aki valóban intelligens. Nem a mūḍhāḥ-kat, a gazembereket; hanem azokat, akik intelligensek. Meg kell próbálnia megoldani azokat a problémákat, amelyeket még akkor sem lehetséges, ha átutazod az egész univerzumot a legmagasabb bolygót véve célba. Upary adhaḥ. Az upary adhaḥ azt jelenti, hogy minden bolygó felett és minden bolygó alatt. Több millió bolygó létezik. Ha utazol...

De ezek a problémák... akárcsak a szerencséd, a fejedben veled lesznek. Elmehetsz a Holdra, de a fejedet viszed magaddal. Yadi yao bhaṅge kaphala yabe saṅge. Nem változtathatod meg. Ha bármit megpróbálhatsz az igazi fejlődés érdekében, akkor ez az igazi fejlődés. Mi lenne az? Megismerni a Legfelsőbb Abszolút Igazságot, amely minden tevékenységet irányít. Ez az igazi fejlődés.

A Bhāgavatam ismét azt mondja: na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum (SB 7.5.31): „Ezek a gazemberek nem tudják, hol van az önérdekük végső célja.” Mindenki nagyon elfoglalt, vagyis nagyon komolyan veszi az önérdekét. Mindenki. Akárcsak az az úriember. Nem birt eljönni a templomba, mert az önérdeke hajtja, hogy merre talál munkát. Ám azt, hogy mi az igazi önérdek, nem tudják. Emez egy átmeneti önérdek. Ám az igazi önérdek Viṣṇu, a Legfelsőbb Úr, az Abszolút Igazság. Na te viduḥ. De a modern oktatás és bármilyen oktatás, legyen az modern vagy múltbeli, az anyagi világban azok, akiket az anyagi törvények kötnek meg, nem tudják. Szóval, mi az önérdek végső célpontja? Na te viduḥ. Nem tudják.

Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum. Viṣṇu a Legfelsőbb Urat jelenti, a mindent áthatót. Miért? Durāśayā. A durāśayā rosszul megfogalmazott tervet jelent. Azt gondolják, hogy boldogok lesznek, ha terveket készítenek ebben az anyagi világban. Ezt durāśā-nak hívják. Soha nem fog beteljesülni. Soha nem fog beteljesülni. Durāśā. A dura jelentése: lehetetlen. De ők ezt nem fogadják el. Nem fogadják el. Oly sokszor éri őket csapás – kudarc, kudarc, kudarc, kudarc. Mégsem fogadják el. Durāśayā. Bahir-artha-māninaḥ: „Lenyűgözi őket ennek a külső energiának a csillogása.” Bahir-artha-māninaḥ.

Adānta-gobhiḥ: „És a fő betegség a féktelen érzékek.” Adānta. Az adānta féktelen, zabolátlan érzékeket jelent. Mivel az érzékek féktelenek, nem engedik, hogy hideg fejjel megértsd, mi a probléma. Adānta-gobhir viśatāṁ tamisram. Pont úgy, mint amikor egy szekéren ülsz, ahol a lovak féktelenek, és a szekér nagy sebességgel száguld és nincs az irányításod alatt, nem tudod, hol... mikor leszel veszélyben. Veszélyben leszel. Már most veszélyben vagy, mert a lovak féktelenek. Oda húznak, ahová akarnak. Hasonlóképpen, a lovaink – az érzékeket lovaknak nevezik – féktelenek. Viśatāṁ tamisram. A pokoli állapot legsötétebb régiója felé halad.

Punaḥ punaś carvita-carvaṇānām (SB 7.5.30). És az ilyen személyek újra és újra rágják a megrágottat. Készül egy terv; meghiúsul. Ismét készül egy másik terv, újra meghiúsul. Újra készül egy terv, újra meghiúsul. És továbbra is terveznek, de soha nem fogják elfogadni a tényleges igazságot. Ezért mondja a Bhagavad-gītā: māyayāpahṛta-jñānāḥ (BG 7.15): „Tudásukat elrabolta a māyā energiája.” Māyā apahṛta-jñānāḥ.

Miért veszi el a māyā? Āsuri bhāvam āśritāḥ. Mert azt az elvet követték, hogy megtagadják Istent. Ennyi. Csak ezért, csak ezért a hibáért cselekszik a māyā ilyen szigorúan. Māyā soha nem fogja megengedni az ilyen személynek, hogy megértse a valóságot. Továbbra is tervezgetni fognak, de végül kudarcot vallanak. Újra terveket fognak készíteni, és újra, meg újra kudarcot fognak vallani.

Tehát ez a folyamat azért zajlik, mert nem tudják, hogy az önérdekük az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ezért mondja azt Kṛṣṇa, hogy két céllal jön, száll alá: paritrāṇāya sādhūnām (BG 4.8), hogy enyhülést hozzon a jámboroknak, az igazaknak; és hogy legyőzze a gonosztevőket, és megalapozza az igazi vallási elvet.

És mi ez az igazi vallási elv? Ez az utolsó utasításból derül ki: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Ez az igazi vallás, meghódolni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ennyi az egész. Még a nagy filozófusok is ezt teszik. Neki is ezt kell tennie. Bahūnāṁ janmanām ante (BG 7.19). De most mentális spekulációkat végez, hogy megtalálja az Abszolút Igazságot, ám amikor a tudása éretté válik, bahūnāṁ janmanām, sok-sok spekulálás után, bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate, amikor valóban birtokában van a tudásnak, meghódol a Legfelsőbb Úr előtt, vāsudevaḥ sarvam iti (BG 7.19): „Ó, Uram, Kṛṣṇa, Vāsudeva, Vāsudeva a minden.” Sa mahātmā sudurlabhaḥ: „Az ilyen nagy lélek nagyon ritka.”

De szerencsére megkaptuk a Bhagavad-gītā ezen tanításait, és a tanító az Úr Caitanya. Ha követjük ezeket az elveket, és megpróbáljuk megérteni azokat minden tudásunkat, minden logikánkat és érvelésünket latba vetve, akkor az életünk sikeres. Itt van egy lehetőség: a Kṛṣṇa-tudat mozgalma. És ez nagyon könnyű. Egyszerűen csak ülj le. Ha nem szeretsz eljárni ebbe a templomba, nem számít.

Ülj csak le otthon, ülj le a barátaiddal, a barátoddal vagy a barátnőddel, vagy a családtagjaiddal, a gyerekeiddel. Ülj le és énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ha van egy szép hangszered, az is rendben van. Egyébként Isten adott neked kezeket. Tapsolhatsz, (taps) "Hare Kṛṣṇa". Nagyon könnyű. Csak próbáld ki, és fokozatosan mindent meg fogsz érteni. Ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1). A Hare Kṛṣṇa egyszerű éneklésével fokozatosan minden burok, minden por, ami felhalmozódott a tükrödön... és mit kell tenned? Ez az öt dolog van jelen: Isten, az élőlény, az anyagi természet, az idő és a tettek. Ha alaposan tanulmányozod ezt az öt elvet, akkor tökéletesen fejlett tudásra teszel szert, és az életed sikeressé válik. Mindez pedig pusztán a Hare Kṛṣṇa éneklésével válik lehetségessé. És amikor az elméd megtisztul, automatikusan megértheted a Bhagavad-gītā tanítását. Ezek a dolgok jelen vannak.

Nagyon szépen köszönöm. Kérdés van?

Vendég: Swāmī, a saját kedvemért, és talán mindenki másért is... (homályos)... el tudnád-e mondani röviden, mit értesz a Kṛṣṇa-tudat alatt? Prabhupāda: Már többször is elmagyaráztam ezt a Kṛṣṇa-tudatot. Ismét el fogom magyarázni. Nagyon szép kérdés. Neked van egy saját tudatod. Így van? Mindannyiunknak van tudata. Így van? Nos, ez a tudat örök. Ez a tudat nem az anyag kombinációjának eredménye. Nem lehet tudatot létrehozni megannyi vegyi anyag vagy anyagi komponens összekeverésével a laboratóriumban. Ez nem lehetséges. Ez a tudat örökkévaló.

Honnan tudjuk ezt? Mert ezt értjük meg a Bhagavad-gītāból. Azt mondják, avināśi tu tad viddhi yena sarvam idaṁ tatam (BG 2.17): „Ez az a dolog, ami az egész testedben szétterjed.” És mi ez a dolog? Ez a tudatosság. Ha megcsíped bármelyik testrészedet, fájdalmat érzel, mert a tudatosság jelen van. „Szóval, az a dolog, a tudatosság az, ami örök” – mondja Kṛṣṇa, a Bhagavad-gītā tanítója. Örök. Nos, hogyan lehet örök? Amikor gyerek voltál, a tudatosság jelen volt. Aztán felnőttél és fiatal fiú lettél – a tudatosság jelen volt. Aztán most ifjú vagy – a tudatosság jelen van. És amikor megöregszel, mint én, a tudatosság jelen lesz.

Következésképpen, a változó testfajták ellenére a tudatosság jelen lesz. És amikor ezt a testet egy másik, új testre cserélem, ez a tudatosság velem fog jönni. És ennek a tudatosságnak megfelelően fogok egy bizonyos típusú testet kapni.

Nos, jelenleg, mivel különböző testtípusokat váltogatunk, ez azt jelenti, hogy a tudatom nem tiszta. És meg kell tisztítanunk a tudatunkat, és ezt technikailag Kṛṣṇa-tudatnak nevezik. És amint a tudat tiszta, elnyered az örök, valós létedet Ez a Kṛṣṇa-tudatossá válás lényege és összessége. És ez a mozgalom azt a célt szolgálja, a Kṛṣṇa-tudatot.

Van még bármilyen más kérdésed ezzel kapcsolatban...?

Vendég (1): Igen, Swāmī. Említetted az új testeket. Magába foglalja-e ez a reinkarnációt? Vagyis amikor a halál alkalmával elhagyjuk a jelenlegi fizikai testünket, azt érted-e ez alatt, hogy a tudatosság folytatódik?

Prabhupāda: Igen. Ez az inkarnáció minden percben végbemegy, mert megváltoztatod a testedet. Észrevétlenül megváltoztatod a testedet. Ez egy orvostudományi, tudományos nézőpont, hogy minden másodpercben, minden percben megváltoztatjuk a testünket. Ezt a változást – te nevezheted változásnak, vagy átviheted az identitásodat egyik testből a másikba, ugyanazt jelenti. Érted?

Ehhez hasonlóan, ennek a testnek a végső megváltozását halálnak nevezik. Amikor ez a test már nem működőképes, akkor egy másik testbe vándorolunk. Ezt a testet a tudatosságunk szerint kínálják fel nekünk. Ezt magyarázza a Bhagavad-gītā: yaṁ yaṁ vāpi smaran loke tyajaty ante kalevaram (BG 8.6). A halál pillanatában a tudatosságod helyzete felkészít egy hasonló test elfogadására. És ha ezt a testet Kṛṣṇa-tudatban hagyod el, akkor egy olyan testet kapsz, amelyben társulhatsz Kṛṣṇával. Azt kell megérteni, hogyan lehetséges ez. A gyakorlásnak Kṛṣṇa-tudatban kell lefolynia.

... egy adott típusú tudatban. Ezt nem tagadhatjuk. Ha most Kṛṣṇa-típusú tudatra, vagy Kṛṣṇa-tudatosra változtatjuk a tudatunkat, az az életünk tökéletessége. A folyamat a következő: a Hare Kṛṣṇa éneklésével mindig frissen tartjuk a Kṛṣṇa-tudatot.

Vendég (1): Mennyi időbe telik, mire bárki elérheti a tökéletességet? Hány szakaszon kell keresztülmennie, vagyis hány éven, hány évszázadon át kell ezt végeznie?

Prabhupāda: Nem. Nincsenek olyan sztereotípiák, hogy ennyi éven át, ennyi ideig kell csinálni... ez a személyes fejlődés energiájától függ. Nagyon egyszerű megérteni. Tegyük fel, hogy egy ember beteg. Egyetlen orvos sem garantálhatja, hogy "ez ennyi nap alatt meggyógyul". Érted? Ez a beteg állapotától és a kezelés hatásától függ. Meggyógyulhat akár egy nap alatt is, de lehet, hogy ezer nap alatt sem fog. Ez a betegtől függ. (szakadás) ...voltak már olyan esetek, amikor valaki néhány másodperc alatt elérte a tökéletességet a Kṛṣṇa-tudatban. Ez is lehetséges. Mivel lelki, nem függ semmilyen anyagi szabálytól és előírástól. A komolyságomtól függ. A Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇától kaptál utasításokat.

sarva-dharmān parityajya

mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja

ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo

mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ

(BG 18.66)

„Kedves Arjunám, csak hódolj meg Nekem, és Én átveszem az irányításodat, és megszabadítalak múltbeli tetteid minden visszahatásától.” Tehát, ha komolyan meghódolunk Istennek, vagyis Kṛṣṇának, akkor a vágyunk azonnal teljesül. Azonnal.

De nem vagyunk rá felkészülve. Ez a nehézség. Māyā azt mondja majd nekem: „Miért? Miért kell meghódolnod?” Ennyi. Szóval, rajtam múlik, mennyi időbe telik, hogy rendbe jöjjön ez a betegség. Ezért a Śrīmad-Bhāgavatamban ez áll: sa vai puṁsāṁ paro dharma yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6): „Az a fajta vallás a tökéletes, amely által az ember meghódolhat, vagy hajlamos lesz, hajlamossá válik, vagyis amely által kifejlesztheti Isten szeretetét.” Ennyi az egész.

Nem említi, hogy melyik vallást kell elfogadnod. Fogadd el bármelyik vallást. De a vallásban lévő eljárás tökéletességének tesztje az, hogy kifejlesztettél-e extatikus szeretetet Isten iránt. Ha ezt elérted, akkor az a vallási elv első osztályú. Sa vai puṁsāṁ paro dharmaḥ. A para transzcendentálist, első osztályút jelent; yato bhaktiḥ: „Ennek végrehajtásával elérheted, hogy kifejleszd a Kṛṣṇa-tudatot vagyis az Isten-tudatot.” Ezt a folyamatot pedig ahaitukinak, „ok nélkülinek” nevezik; apratihatā, és semmilyen anyagi akadály sem állhat útjában.

Ha valaki úgy gondolja, „Nos, oly sok éven át voltam bűnös, és még ha meg is hódolok Istennek, az is rengeteg évbe telik majd”, nem, ez nem így van. A meghódolás folyamata, ha tökéletes, az eredménye azonnal tökéletes. Ahaituky apratihatā yayātmā suprasīdati. És az ilyen Kṛṣṇa-tudat, Kṛṣṇa-tudat kifejlesztése által az ember elméje teljesen elégedetté válik. Yayātmā suprasīdati. A prasīdati elégedettséget, teljes elégedettséget jelent. Mindannyian igyekszünk kielégülni, elégedetté válni. Ez a teljes Kṛṣṇa-tudatosság elérésével lehetséges.

Bhakta (2): Mi történik a gonosztevőkkel, amikor legyőzik őket?

Prabhupāda: A gonosztevők...?

Bhakta (1): (magyarázza) Mi történik a gonosztevőkkel, amikor legyőzik őket?

Prabhupāda: Nem látod, mennyi gonosztevő szenved? Ha elmész a bíróságra, még ott is láthatod, hányan szenvednek. Valakit börtönbe zárnak ennyi meg ennyi évre, valakit felakasztanak, valakit megkorbácsolnak, és még sok minden történik. És akkor rengeteg állatot látsz élni. 8 400 000 különböző létforma létezik. Szenvednek.

A fa... ha egy fa testét kapod, tízezer évig állsz egy helyben. Tapasztalataink vannak arról, hogy amikor a tanító megbüntet minket: "Állj fel a padban" néhány perc múlva zaklatottá válunk: "Uram, kérem, bocsásson meg. Nem csinálok többet ilyet." Nos, ha tízezer évig kell egy helyben állnod, ahhoz mit szólnál? Ezek a gonosztevők büntetései.

Szóval, az emberi test az egyetlen lehetőség arra, hogy megértsd mindezeket a dolgokat, és sikeressé tedd az életedet, hogy ne kelljen újra egy helyben állnod hétezer vagy tízezer évig. Értitek? Ám a gonosztevők ezt nem fogják elhinni. Azt gondolják: "Egy fa, az egy másik eset. Én tökéletes vagyok." Nem tudja, hogy minden esély megvan arra, hogy ő is fává váljon.

Ezek gyakorlati példák. Tanulmányozhatod. A természet tanulmányozásával megértheted, hogyan büntetik meg a gonosztevőket. De sajnos annyira ostobák lettünk, hogy még a dolgok láttán vagy hallva róluk sem hiszünk nekik. Ennyi. Pont, mint egy tolvaj. Személyesen látja, hogy egy lopást elkövető embert a rendőrség őrizetbe vesz, börtönbe visz. Látja ezt, és hallotta a törvényt, hogy "Bárki, aki lop, megbüntettetik." Hallotta, és látta. Mégis lop. Miért? Látja, és hallja. Mindkét módon megérti, mégis lop. Ez azt jelenti, hogy a szíve nem tiszta.

Az első dolog, hogy megtisztítsuk a szívünket. És ez a folyamat, a ceto-darpaṇa-mārjanam, paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam (CC Antya 20.12): egyszerűen énekléssel, anélkül, hogy bármilyen árat fizetnénk, anélkül, hogy bármilyen veszteséget okoznánk magunknak. Kérlek, próbáld meg énekelni ezt a Hare Kṛṣṇát, és lásd az eredményt. Oly szép ez a mozgalom.

(szakadás) ... vedd nagyon komolyan azt, hogy "Itt egy állat. Itt egy fa. Nekik is van életük. Ők is élőlények, akárcsak mi. Pusztán csak egy másik testük van. Ennyi az egész." Neki olyan teste van; nekem meg ilyen testem van. De a test igényei jelen vannak. Még a macskák és a kutyák esetében is az evés, az alvás, a párzás és a védekezés... az életnek négy tünete van.

A macska is, vagy a kutya is eszik; mi is eszünk. Ők is alszanak; mi is alszunk. Nekik is vannak szexuális vágyaik; nekünk is vannak szexuális vágyaink. Meg akarjuk védeni magunkat az ellenségeinktől; ők is meg akarják védeni magukat az ellenségeinktől. Hasonlóképpen, minden létformában meg fogjuk találni ezt a négy alapelvet. Hogyan állíthatod, hogy jobb vagy nála?

Jobb vagy nála, ha megérted, hogyan működnek az anyagi természet törvényei, hogy valaki fává válva tízezer évig áll egy helyben és nekem minden szabadságom megadatott a mozgásra és a tanulásra, iskolába, főiskolára járásra, oktatásra, a tudás fejlesztésére. Ez a különbség a fa és köztem. Ami a test, az anyagi test szükségleteit illeti, az igény jelen van; az igény jelen van. Elfogadhatod azt a testet, ezt a testet pusztán a megértés, a tudásban való fejlődés következményeként. A tudás tökéletessége pedig az, hogy tudjuk, ki Isten, vagy hogy merre van Isten? Ez a tudás tökéletessége.

Amíg valaki nem érti, mi Isten, vagyis az Abszolút Igazság, akiből minden kiárad, addig a tudása tökéletlen. A tudása nem ért a végéhez. Ezért mondja a Bhagavad-gītā: bahūnāṁ janmanām ante (BG 7.19): "Sok-sok születés után, a tudás ápolásával, az ember eljut arra a megértésre, hogy elfogadja Istent, mint mindennek az elsődleges forrását, kútfőjét." Ez a tudás tökéletessége.

Jelenleg az emberek tagadják Isten létezését, vagy azt hiszik, Isten halott. Ez a tudás tökéletlenségét jelenti. Még tovább kell fejlődniük egészen a tökéletesség pontjáig. És ennek a próbatétele az, hogy megértsék: "Itt van Isten, és Ő mindennek a forrása." A tudás eme tökéletességét pusztán olvasással megszerezhetitek. ... bármelyik szentírásban, amit elolvashatsz, ugyanaz az eszme szerepel. De a Bhagavad-gītāban világosabban elmagyarázzák, hogy minden értelmeddel, érveléssel és vizsgálat útján is megérthesd. Nem dogmatikus. Ez a Bhagavad-gītā szépsége.

Ahogy egyes szótárakban egy szót egyetlen szóval magyaráznak; más szótárakban ez áll: "Ennek a szónak a története ilyen", "Ez a szó így, úgy, és amúgy magyarázható", egyes oldalakon így. Hasonlóképpen, ami a szótárakat illeti, a kis zsebszótár is szótár, és a Webster's International nagy szótár is szótár.

A különbség az, hogy ebben a nemzetközi szótárban a szót részletesen megadja. Hasonlóképpen, bármelyik szentírás tökéletesen eligazít ahhoz, hogy megértsd, mi Isten. De valójában Isten nagysága, hogyan tevékenykedik, hogyan működnek a törvényei, mindezek benne vannak a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban.

(szünet) Ének.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat) Hare Kṛṣṇa. (vége)