Category:HU/680613 - Lecke BG 04.07 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

yadā yadā hi dharmasya

glānir bhavati bhārata

abhyutthānam adharmasya

tadātmānaṁ sṛjāmy aham

(BG 4.7)

Tegnap este arról beszéltünk, hogyan száll alá az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és mi az oka annak, hogy eljön erre az anyagi síkra. Tegnap este már részben beszéltünk arról, hogy habár Ő az összes energia legfelsőbb tekintélye, habár meg nem született, habár Ő minden bolygó vagyis minden teremtés, az anyagi és a lelki teremtés Ura, mégis eljön.

ajo 'pi sann avyayātmā

bhūtānām īśvaro 'pi san

prakṛtiṁ svām adhiṣṭhāya

sambhavāmy ātma-māyayā

(BG 4.6)

Nem az anyagi természet törvényei kényszerítik erre, hanem a Saját energiája által jön. Ezt a pontot már megvitattuk tegnap este. A következő pont az, hogy miért jön. Ezt magyarázza el a következő vers: yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati (BG 4.7): amint ellentmondás mutatkozik a hivatásásbeli kötelesség teljesítése terén. Szándékosan fordítom a dharma szót „hivatásbeli kötelességnek”. Mindenkinek van hivatásbeli kötelessége. A Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti ezt: ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā varṇāśrama-vibhāgaśaḥ, svanuṣṭhitasya dharmasya.

Ugyanaz a szó (jelenik meg itt is), a dharma. Svanuṣṭhitasya: előírt kötelesség. Svanuṣṭhitasya dharmasya saṁsiddhiḥ, a tökéletesség. Hogyan válsz tökéletessé a hivatásbeli kötelességed teljesítésével, hogyan lehet ezt leellenőrizni? Ez az ellenőrzés a svanuṣṭhitasya dharmasya saṁsiddhiḥ. Mikor válik tökéletessé a hivatásbeli kötelességed? Saṁsiddhir Hari-toṣaṇam (SB 1.2.13). Amikor a hivatásbeli kötelességeddel kielégíted Legfelsőbb Urat. Ez a dharma.

Most vizsgáljuk meg, mi a hivatásbeli kötelességünk. Szándékosan nem fordítom a dharma szót "vallásnak". A "vallás" a dharma szó tökéletlen megfogalmazása. A szótárban a vallás egy bizonyos típusú hitet jelent. Ugyanakkor a dharma nem ezt jelenti. A dharma a természetünkből fakadó elfoglaltságot (hivatást) jelenti. Ezt a dharmának. Többször is elmagyaráztam ezt a dharma szót ebben az osztályban. Akárcsak a tűz heve. Hő nélkül a tűznek nincs értelme. Ahol tűz van, ott hő és fény is van. Ezért a hő és a fény a tűz dharmája, vagyis vallása (*mintegy elválaszthatatlan jellemzője).

Ez azt jelenti, hogy a tűz nem változtathatja meg a dharmáját. Ugyanakkor ezt a dharma szót általában a „hit” szóval értelmezzük, amit megváltoztathatunk. Ma hindu vagyok. Holnap lehetek keresztény. Te ma keresztény vagy. Holnap lehetsz hindu vagy muszlim. Szóval, a hit megváltoztatható, de a dharma, ahogy magyarázom, ez a természetes sorozat, a természetes foglalkozás vagy a természetes bensőséges kapcsolat... akárcsak a tűz, a hő és a fény esetében, ez nem változtatható meg. Akár Amerikában van az a tűz, akár Indiában, akár Oroszországban van az a tűz, a hő és a fény jelen vannak. Ténylegesen ez a dharma.

Kṛṣṇa azt mondja, yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata (BG 4.7): amint eltérés mutatkozik az élőlény természetes sorrendjének (útvonalának) lefolyásában. Abhyutthānam adharmasya. Az abhyutthānam természetellenes tevékenységek vagy természetellenes foglalkozás megjelenését jelenti, ami nem való a számára. Abhyutthānam adharmasya tadā, „Abban az időben”, ātmānam, „Én”, sṛjāmy aham. A sṛjāmy aham jelentése „Én leszállok vagy megjelenek”.

Nos, a dharma ezen sorrendjét az utolsó bekezdés magyarázza el... akarom mondani, nem az utolsó bekezdés; az utolsó fejezet, a tizennyolcadik fejezet hatvanhetedik (hatvahatodik) versében, Az Úr azt mondja, hogy sarva-dharmān parityajya (BG 18.66): „Csak add fel összes foglalkozásbeli kötelességedet vagyis vallásosságodat.” Mindenféle vallási változatot kreálunk. Ezért Kṛṣṇa azt mondja: „Add fel a vallás összes változatát.” De akkor mi a teendő? Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66): „Csak hódolj meg Nekem.”

Ez azt jelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtti meghódolás az élőlény igazi vallása. Ennek semmi köze ahhoz, hogy ki milyen típusú hitet kedvel, vagyis hogy kinek mi a vallása. Vallás alatt az értendő, amikor valakit megtanítanak arra, hogyan hódoljon meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt hívják vallásnak. A Śrīmad-Bhāgavatam a dharma szó értelmezését is megadja, sa vai puṁsāṁ paro dharmaḥ. „A vallás legjobb rendszere az”, sa vai puṁsāṁ paro dharmaḥ, yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6), „amely által az embert megtanítják az Istenség Legfelsőbb Személyiségének való meghódolásra”. Ez a legjobb vallás.

Választhatsz magadnak saját vallást. Akár hindu, akár muszlim, mohamedán vagy buddhista vagy – bármelyiket is szeretnéd –, a Śrīmad-Bhāgavata nem áll az utadba, de utal arra, hogy mi a vallás célja. A vallás célja az Isten iránti szeretet fejlesztése. Ez az igazi vallás. Szóval, Kṛṣṇa itt azt mondja, yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati (BG 4.7). Amint az emberek Isten iránti szeretete hanyatlik... ez azt jelenti, hogy az emberek megfeledkeznek, majdnem megfeledkeznek Istenről; mivel azért néhányan emlékeznek rá, hogy van Isten. De általánosságban véve ebben a korszakban feledékenyek. Ezt jelenti a dharmasya glāniḥ.

És Istenről megfeledkezve, az emberek nem lehetnek boldogok. Ez egy másik oka is egyben. Az emberek azt hiszik, "Isten halott", " Istennel szemben nincsenek kötelezettségeink", "Nincs Isten". Ez a fajta gondolkodás soha sem teheti boldoggá az embereket. És valójában ez történik. Ateistákká váltak. A modern civilizáció istentelen, ugyanakkor az emberek boldogtalanok. Ezért Isten vagy az Ő képviselője olyankor jön el, amikor az emberek megfeledkeznek az Istennel való kapcsolatukról.

Az igazi vallás megérteni, milyen a kapcsolatunk Istennel. És akkor a kapcsolat olyanná válik, mint ahogyan azt a Bhagavad-gītāban olvashatjuk, és amilyennek azt a nagy ācāryák, mint például az Úr Caitanya is megerősítik. Az Úr Caitanya azonnal feltárja az élőlény eredeti helyzetét. Sanātana Gosvāmī megkérdezte Tőle: „Ki vagyok én? Miért szenvedek mindig, a háromféle szenvedés miért hat rám?” Arra a kérdésre, hogy „Ki vagyok én?” vagyis „Kik az élőlények?”, Śrī Caitanya Mahāprabhu azonnal azt válaszolta, jīvera svarūpa haya nitya-kṛṣṇa-dāsa (CC Madhya 20.108): az élőlény valódi azonossága, hogy ő Isten örökkévaló szolgája.

A „szolga” szót nem anyagi szolgaként kell értenünk. Isten szolgájává válni egy felemelő helyzet. Ez nem egy hétköznapi állapot. Csakúgy, mint amikor az emberek megpróbálnak valamilyen kormányzati szolgaságot, kormányzati szolgálatot szerezni. Az is szolgaság, szolgává válás. Miért? Vagy az emberek megpróbálnak valamilyen szolgálatot szerezni valamelyik elismert cégnél, jó hírű üzleti vállalkozásnál. Miért? Mert ez a szolgálat kényelmes; nagy haszon van az ilyen szolgálat mögött. Szóval, ha az emberek elégedettek egy kormányzati szolgálattal vagy egy jó intézményben nyújtott szolgálattal, akkor gondolj bele, ha Isten szolgájává válsz, vajon milyen lesz a helyzeted?

Mert Isten minden kormány kormánya. Szóval, Isten szolgájává válni... eredendő helyzetünket illetően Isten szolgái vagyunk. Ahogy Caitanya Mahāprabhu mondja: jīvera svarūpa haya nitya-kṛṣṇa-dāsa (CC Madhya 20.108). De jelenleg azt gondolom, én vagyok az úr – nem szolga vagyok. Ezt hívják māyānak. Valójában szolga vagyok, de azt gondolom, hogy úr vagyok. Mindenki megpróbál a képességei szerint uralkodni az anyagi természet felett. Irányító, úr próbál lenni, de valójában a helyzete szerint szolga. Tehát, amikor megfeledkezik szolgai mivoltáról, azt dharmasya glānirnak, természetes helyzetétől való eltérésnek nevezik.

Dharmasya... a dharma egy másik vetülete, ahogy Baladeva Vidyābhūṣaṇa magyarázza, dharmasya vedoktasya glānir vināśa. Ez a vallás hétköznapi értelmezése. Mindenki rendelkezik valamilyen szentírással. A hinduknak ott vannak a védikus szentírásaik. A muszlimoknak a Koránjuk. A keresztényeknek a Bibliájuk, Ószövetségük, Újszövetségük. Ehhez hasonlóan, sok más vallási szektának is megvan a saját szentírása. Nos, Baladeva Vidyābhūṣaṇa azt mondja, vedoktasya dharmasya. A dharma a azokat a szabályokat és előírásokat jelenti, amelyeket azok a szentírások írnak elő.

Akárcsak az állami törvények. Az állami törvények esetében is vannak szabályok és előírások a törvénykönyvben, az adott állam törvénykönyvében. Hasonlóképpen, a dharma, a dharma egy másik jelentése: Isten törvénye. Lehet, hogy más-más országban eltérően írják le az eltérő éghajlati viszonyoktól vagy helyzetektől függően, de minden vallási szentírás az Isten iránti engedelmességre utasít. Ez tény.

Egyetlen szentírás sem mondja, hogy nincs Isten, és hogy független vagy – legyen az a Biblia, a Korán, a Védák, vagy akár a buddhista irodalom, buddhista szentírások. Általánosságban elmondható, hogy Buddha filozófiája szerint nincs lélek, nincs Isten. De engedelmeskedniük kell az Úr Buddhának. Szóval, ott is van Isten, mert az Úr Buddhát a védikus irodalom istenként fogadja el.

A Śrīmad Bhāgavatamban is van egy nagyszerű lista az inkarnációkról, és Buddha, az Úr Buddha, az egyik olyan inkarnációként elfogadott, aki megjelenik, aki meg fog jelenni. Jövő időben van megfogalmazva. Kīkaṭeṣu bhaviṣyati. Buddho nāmnā añjana-sutaḥ kīkaṭeṣu bhaviṣyati (SB 1.3.24). A bhaviṣyati azt jelenti, hogy „a jövőben fog megjelenni”. Lévén a Śrīmad-Bhāgavatamot Vyāsadeva állította össze 5000 évvel ezelőtt, és az Úr Buddha körülbelül 2600 évvel ezelőtt jelent meg. Ezért tehát a Śrīmad-Bhāgavatamot Buddha megjelenése előtt írták meg.

Ezt hívják śāstrának. Pontos dátum és pontos számítás van benne. Minden adott. Buddho nāmnā añjana-sutaḥ kīkaṭeṣu bhaviṣyati. Az anya nevét is megadják, añjana-suta. És a kīkaṭeṣu jelentése Gayāprades. Indiában van egy Bihar nevű tartomány. Ebben a tartományban van egy Gayā kerület. Ebben a kerületben jelent meg az Úr Buddha. Az Úr Bihar tartományban jelent meg. Kṣatriya volt, hindu volt, és az erőszakmentesség vallását, a buddhizmust hirdette. Konkrét prédikálása az állatok mészárlásának megállítására irányult.

Az állatölést a védikus irodalom ajánlja. Ezért az emberek a védák alapján akartak bizonyítékokat szolgáltatni neki, miszerint: „A védikus irodalom bizonyos feltételek mellett ajánlja az állatáldozatot. Szóval, miért prédikálsz így? Hindu vagy, és a Védák követője. Miért prédikálsz erőszakmentességről?” Ezért kellett feladnia a hindu vallást.

Azt mondta: „Nem érdekelnek a ti Védáitok. Én az állatölés megállítását hirdetem. Szóval, ha engem akarsz követni, véget kell vetned az állatölésnek.” Ahiṁsā paramo dharmaḥ. Később természetesen az Úr Buddhát egy nagy császár, Aśoka vette pártfogásába, és így gyakorlatilag a teljes indiai lakosság, néhány kivételtől eltekintve, buddhistává vált.

Aztán Śaṅkarācārya következett, és azt a majdnem buddhizmust hirdette. Buddha, az Úr Buddha azt hirdette, hogy nincs Isten, nincs lélek; ez a test az anyag kombinációja, és ha megszüntetjük ezt az anyagi kombinációt, akkor megszűnik a szenvedés vagy a boldogság érzékelése. Ez a nirvāṇa. Ez az ő filozófiája. De később, az Úr, úgy értem, megjelent Śaṅkara, és azt hirdette, hogy brahma satyaṁ jagan mithyā: Ez a testi kombináció átmeneti, vagy mithyā. Kereken kijelentette, hogy hamis. A hamis azt jelenti... természetesen, a vaiṣṇava filozófiában átmenetinek mondják. Az átmeneti vagy hamis kategóriába sorolhatók. De Śaṅkarācārya azt mondta, brahma satyam: a lélek – a Brahman valós, viszont a Brahmannak a külső ismérve, vagyis a test az, ami hamis.

Szóval, a lényeg az, hogy minden vallásban van egyfajta elképzelés Isten vagy Isten szimbólumának imádatáról. Még a jainista filozófiában is Mahāvīrát imádják. Buddha filozófiájában Buddhát imádják. A jainizmus Indiában található. Ez majdnem olyan, mint a buddhizmus. Az ő imádati folyamatuk is pontosan ugyanolyan. Vannak templomaik is. Nagy, szép, drága templomaik vannak.

És elmennek megnézni, látogatást tenni a templomban, felajánlják imádatra hozott áldozataikat, virágokat, gyümölcsöket, mindent. Ugyanez a helyzet. Hasonlóképpen, a guru-dvārák, a sikhek templomában, nekik is hasonló templomaik vannak, mint a hinduknak. És ők is virágot, gyümölcsöt és édességet ajánlanak fel, de a Granthasahibjukat olvassák. Ahogy mi a Bhagavad-gītāt olvassuk, ők a Granthasahibot olvassák, amelyet Guru Nanak mondott el.

Szóval, a templomi imádat vagyis valamilyen tekintély elfogadása, akár Krisnát fogadod el, vagy az Úr Jézus Krisztust, Jehovát, az Úr Buddhát vagy Guru Nanakot - ez egy másfajta hit -, viszont a tekintély elfogadása mindenhol jelen van. Nos, (mindegy,) ki a legmagasabb tekintély, akit a védikus irodalom megértésével, az érveinkkel, az érzékeinkkel, a megértésünkkel kell látnunk. Viszont a tekintély elfogadásának ténye jelen van. Szóval, a dharmasya glāniḥ jelentése a tekintéllyel való dacolás. Ezt nevezik ellentmondásnak a vallásosság vagy a hivatásbeli kötelességek teljesítésében. Még a hivatalodban is, még a kormányban is, ha nem fogadod el a tekintélyt, káosz, forradalom van. Ez a fajta mentalitás nagyon veszélyes. Amikor valaki nem fogad el semmilyen tekintélyt, a kaotikusság állapotában van. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja, dharmasya... yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati (BG 4.7).

A dharmasya glānir bhavati egyetlen értelme az, amit már elmagyaráztam, a foglalkozásbeli kötelesség. Most, a jelenlegi helyzetünk három állapotban nyilvánul meg. Melyek ezek? Durva felfogásunkban ezt a durva testet tekintem önmagamnak. Abban az időben a dharmám, vagyis a foglalkozásbeli kötelességem ... (szakadás). Amikor az elmét fogadom el önmagamnak, akkor a foglalkozásbeli kötelességem mássá alakul át. Viszont, amikor megértem, hogy én lélek vagyok, akkor a foglalkozásbeli kötelességem ismét mássá alakul át.

Itt Kṛṣṇa, mivel Ő a Legfelsőbb Lélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki síkon lévő dharmára, vagyis foglalkozásbeli kötelességre gondol. Nem a durva testi vagy a finom mentális síkon végzett dharmára vagy hivatásbeli kötelességre gondol. A dharmára, a lelki síkon végzett hivatásbeli kötelességre gondol.

És ezt az Úr Caitanya is megerősíti: jīvera svarūpa haya nitya-kṛṣṇa-dāsa: az élőlény, különösen az ember valódi, eredeti helyzete az, hogy Kṛṣṇát szolgálja. Más szóval, amikor zavar támad a Kṛṣṇa-tudat kérdésében, akkor Kṛṣṇa eljön, Kṛṣṇa alászáll. Kṛṣṇa alászáll.

A „Kṛṣṇa alászáll” azt jelenti, hogy néha személyesen száll alá, néha inkarnációja által, néha hangvibrációként, néha pedig bhaktaként. Sokféleképpen lehet alászállni. És jelenleg Kṛṣṇa az Ő szent nevében szállt alá. Ezt kell megértenetek. Kṛṣṇa kali-kāle nāma-rūpe krisna-avatāra (CC Adi 17.22). Az Úr Caitanya kijelentése szerint ebben a Kali-korszakban Kṛṣṇa hangvibráció formájában szállt le. A hang is egy a formák közül. Ahogyan az oṁkāra is Kṛṣṇa formája, akṣarāṇām oṁkāro 'smi. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa most, ebben a pillanatban szent neve alakjában szállt alá.

Nincs különbség Ő maga és az Ő neve között. Miért (szállt alá)? Yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata. Az emberek most megfeledkeztek az Istennel való kapcsolatukról. Kṛṣṇa ezen inkarnációja szent neve formájában, Kṛṣṇa éneklése a világ minden emberét fel fogja szabadítani. (szakadás). Ez az Úr Caitanya Mahāprabhu adománya. Azt mondja, hogy kali-kāle nāma-rūpe kṛṣṇa-avatāra, ihā haite sarva-siddhi haibe tomāra, ha énekled vagy csatlakozol Kṛṣṇa szent nevének énekléséhez, akkor eléred az élet legmagasabb tökéletességének szintjét, és tudomásul kell vennünk azt, hogy Kṛṣṇa a jelen pillanatban szent neve alakjában szállt alá.

Nagyon szépen köszönöm. Van valami kérdés? (szünet)

Janārdana: ... például a Satya-yugában. Vajon Kṛṣṇa nevének éneklése olyan hatékony volt-e, mint ebben a korban, vagy van egy másik, hatékonyabb előírt módszer?

Prabhupāda: A Śrīmad-Bhāgavatam szerint különböző korokban különböző folyamatok adottak. Viszont mindegyik folyamat ugyanolyan jó, mint bármelyik koré. Nem arról van szó, hogy a Hare Kṛṣṇa éneklése ebben a korban nagyon hatékony, és a Satya-yugában nem volt az. Nem erről van szó.

A valódi folyamatot a Śrīmad-Bhāgavatam írja le:

kṛte yad dhyāyato viṣṇuṁ

tretāyāṁ yajato makhaiḥ

dvāpare paricaryāyāṁ

kalau tad dhari-kīrtanāt

(SB 12.3.52)

Kalau tad dhari-kīrtanāt. Nem arról van szó, hogy az emberek nem énekelték a Satya-yugában, a Satya-yugában Kṛṣṇa szent nevét. Nem erről van szó. De ebben a korban a Satya-yugában alkalmazott folyamat, a dhyāyataḥ, a meditáció, nem lehetséges. A Satya-yugában a kṛte yad... mivel az emberek akkoriban 100 000 évet éltek. És azt beszélik, hogy Mahāmuni Vālmīki 60 000 évig meditált.

Szóval, miután nem elég hosszú az életed, a meditáció folyamata nehéz, és elegendő idő kell a gyakorlásához, majd a meditáció mérvadó pontjához való eljutáshoz. De ebben a korban az ilyen tökéletesség elérése a meditáció használatával nem kivitelezhető. Ezért ebben a korban hangsúlyozottan ajánlott, hogy együtt leüljetek, és a Hare Kṛṣṇát énekeljétek. Ez nagyon könnyű. Bárki és mindenki részt vehet benne. (szakadás) az átminősítéshez. És mivel ebben a korban az emberek nagyon lassúak, nagyon szerencsétlenek, rossz társaságban élnek, ezért jelenleg rengeteg (hibájuk) van.

Ezért Caitanya Mahāprabhu a śāstra szerint, a śāstrák utasításai szerint járt el, bevezette, ami a Śrīmad-Bhāgavatamban és más Purāṇákban és más védikus szentírásokban ajánlott. A Kali-santaraṇa Upaniṣadban, a Brahmāṇḍa Purāṇában, a Vāyu Purāṇában a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklése ajánlott.

Śrī Caitanya Mahāprabhu egyszerűen nagyszerű propagandaként vezette be. Ez van. Egyébként ez minden korban ajánlott. Sok bhakta ezt énekelte. Viszont a meditáció folyamata nem kivitelezhető. Ezért pusztán e folyamat alapján elérhető a legmagasabb tökéletesség.

Janārdana: Úgy értsem, hogy az Úr Caitanya Mahāprabhu által adott kinyilatkoztatás a lelki tudás legteljesebb kinyilatkoztatása? Vajon a lelki tudás legteljesebb kinyilatkoztatása?

Prabhupāda: Igen. Igen.

Janārdana: Miért van az, hogy ha ebben a Kali-korszakban az emberek általában kevésbé intelligensek, akkor miért ebben a korban kapták meg a tudás legteljesebb kinyilatkoztatását? Miért nem a Satya-yugában?

Prabhupāda: A Satya-yugában a tudás legteljesebb kinyilatkoztatása automatikusan ment végbe. Az emberek annyira fejlettek voltak. Ahogy fokozatosan romlik az emlékezetünk, rövidül az öregedés időtartama, úgy hanyatlanak a képességeink is. Szóval, a Satya-yugában az emberek természetüknél fogva szerencsések voltak, mert sok képességgel rendelkeztek. Ebben a korban, amikor nagyon leesett állapotban vagyunk, azért van ez a lehetőség felkínálva, hogy ugyanazt az előnyt élvezhessük, mint amit a Satya-yugában élő emberek más folyamatok révén élvezhettek. (szakadás)

Bhakta (1): Csak a dharma jelentését szeretném tisztázni. A dharma mindig azt jelenti, mindig azt mondja, hogy a jelentése, „ami megváltoztathatatlan”.

Prabhupāda: Ez az igazi dharma. Ahogy a lélek örökkévaló, úgy a lélek természetes foglalkozása is örök. Ez nem változtatható meg. De amikor a lélek ezzel a testtel és az elmével azonosítja magát, az... (szakadás). Ahogyan jelenleg amerikai tested van. A te dharmád vagyis a foglalkozásbeli kötelességed különbözik egy másik testétől. És a következő életben, ha megváltoztatod ezt a testet, mondjuk egy másik állattá vagy emberré válsz, akkor a foglalkozási kötelességed is megváltozik. De ha mindig lelki szinten maradsz, akkor az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nyújtott szolgálat hangulata soha sem fog megváltozni sem ebben a testben, sem a következőben. (szakadás)

Bhakta (1): ... a Bhagavad-gītāban, ha nem lennének a tanítványi láncban, soha... A dharma szót egyáltalán meg sem említik. Mivel a „dharma” szó ott kétszer szerepel – egyszer, amikor Kṛṣṇa megjelenik a dharmában tapasztalható ellentmondás miatt, majd a végén: „Add fel a dharmát.” És ezt soha nem értenék meg.

Prabhupāda: Nos, a dharma, természetesen, ahogy az Úr Caitanya nyilvánította ki, a dharma a te tökéletes... (szakadás)... de akiknek van pénzük, azok megvásárolják.

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu

kaścid yatati siddhaye

yatatām api siddhānāṁ

kaścin vetti māṁ tattvataḥ

(BG 7.3)

Az Úr Kṛṣṇa azt mondta, hogy sok-sok ezer ember közül egy érdeklődik az élet tökéletessége iránt. És a sok-sok ezer ember közül azok, akik elérték a tökéletességet, megérthetik Kṛṣṇát.

Szóval, Kṛṣṇa megértése ugyancsak nagyon nehéz. Kṛṣṇa személyesen magyarázza el Önmagát, a bhaktái pedig a Kṛṣṇa-tudat mozgalmát és a helyes viselkedést mutatják be. De az emberek szerencsétlenek. Időbe fog telni... de a mi kötelességünk a kampányolás. Ez a mi dolgunk. Akár elfogadják, akár nem, ez a mi kötelességünk. Ahogy az egyetemen is néha egy bizonyos osztályt fenntartanak, még ha veszteséges is. Szó sem lehet veszteségről vagy nyereségről. Kṛṣṇát szolgálni a kötelességünk; ezért folytatjuk a próbálkozásainkat, érte tesszük, a Kṛṣṇa-tudatot terjesztjük.

Vendég:... (homályos)

Prabhupāda: Miről van szó?

Bhakta (2): (magyarázza) Nos, nem értem teljesen ebben... valamit Subhadrāval kapcsolatban.

Prabhupāda: Subhadrāval?

Bhakta (2): Vajon a kapcsolata ...?

Prabhupāda: Subhadrā Kṛṣṇa nővére, és ő Durgā inkarnációja.

Bhakta (2): Subhadrā a külső, a külső energia? Subhadrā a lelki világban él? Subhadrā a lelki világban van?

Prabhupāda: Igen. Igen.

Bhakta (2): A lelki világban van?

Prabhupāda: Nem. Bizonyos értelemben ő is a lelki világban van, mert ő Kṛṣṇa energiája. Kṛṣṇa energiája ugyancsak örök. Bárhol is legyen Kṛṣṇa, ott az Ő energiája is jelen van. Ám a tevékenységei az anyagi világban zajlanak. Csakúgy, mint egy király, aki mindenféle tisztviselővel rendelkezik, de van, aki a kormány épületében dolgozik – mások a kormány épületén kívül. Azok a tisztviselők, akiknek a kormány épületén kívül van elfogltságuk, talán Kṛṣṇával együtt ülnek, ööö, talán a kormányzóval vagy a királlyal együtt ülnek, de neki nincs semmi tennivalója a kormány épületében.

A kormány épületében van egy bizonyos titkár, egy bizonyos ember, aki a felelős. Hasonlóképpen, a lelki világban működő energiát yogāmāyānak hívják. Az anyagi világban működő energiát pedig mahāmāyānak hívják. Tehát Subhadrā... viṣṇu-śaktiḥ parā proktā (CC Madhya 6.154). Valójában Kṛṣṇa energiája lelki. Az nem anyagi.

Mindössze azt próbáld megérteni, hogy van jóléti osztály és van rendőrség. Ez nem jelenti azt, hogy a jóléti osztályt a kormány nagyon kedveli, a rendőrséget pedig nem. Szerinted is így van? A kormány számára mindkét osztály egyenlő.

Csak próbáld megérteni. Az anyagi energia tehát másképp működik, ez azonban nem jelenti azt, hogy Kṛṣṇa nem kedveli az anyagi energiát. Ugyanolyan fontos, mint a lelki energia. Ugyanakkor az anyagi energia hálátlan feladatot lát el a feltételekhez kötött lélek megbüntetésében, akárcsak a rendőrség.

Kṛṣṇa számára nincs különbség az anyagi és a lelki energia között. Kṛṣṇa számára minden ugyanolyan, mert Neki egyetlen energiája van. Akárcsak az elektromosság: valahol hűtés céljából, valahol fűtés céljából működik. De az elektromos erőműből származó elektromosság előállításánál az energia ugyanaz, elektromos. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa energiája mindig lelki. Nincs különbség az Ő energiája és az Ő személye között. De az másképpen hat (cselekszik).

Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8, CC Madhya 13.65, magyarázat). Vividhaiva śrūyate. Parāsya śaktiḥ, a Legfelsőbb Úr, az Ő energiája. Az energia egyetlen. És hasonlóképpen Ő... néhány Purāṇában leírják, hogy Durgā egyben Rādhārāṇī is. A Brahma-saṁhitāban benne van. Olvastad? Igen. Tehát, ami az energiát illeti, az mindig lelki, de másképp, egy más tevékenységi területen működik. Világos? Azt mondod, nem világos?

Bhakta (2): Azt hiszem, ez annyira világos, amennyire csak lehet... (homályos)

Prabhupāda: Mi a nehézség a megértésében? Az energia egyetlen. Kṛṣṇa energiája egy, viṣṇu-śaktiḥ parā proktā (CC Madhya 6.154). Tehát Kṛṣṇa vonatkozásában nincs különbség az energiában, de megértésünk érdekében vehetjük úgy, hogy néha alacsonyabb minőségű formában működik, amilyen ez az anyagi világ, és néha magasabb minőségű formában, amilyen a lelki világ.

A helyzet ugyanaz: az elektromos energia néha hűtésre, néha fűtésre szolgál. Viszont az elektromos energia mérnöke számára, aki kitermeli, ilyen különbség nem létezik. Viszont azok, akik használják, úgy gondolják, hogy forró, hideg, ám az energia ugyanaz. Próbáljátok így megérteni. Kṛṣṇa energiája, úgy értem, Ő nem tud semmilyen alsóbbrendű energiát kisugározni, mivel Ő nem alsóbbrendű. Mindig felsőbbrendű, lelki. Ezért az Ő energiája mindig lelki. Viszont más célokat szolgál.

Az anyagi energia... Mondok egy másik példát. Akárcsak a közlekedési jelzőlámpában, van piros, zöld és sárga fény. A sárga fény csak néha látható. De vagy a piros, vagy a zöld fény mindig látható. De ugyanazon elektromos energia segítségével működik. Néha zöldnek, néha sárgának, néha pirosnak tűnik, de a háttérben az energia ugyanaz. Nos, a piros fénynél meg kell állnod; a zöld fénynél elindulhatsz. A tevékenységed a különböző fények hatására válik mássá, mivel a fény ugyanazon energia által cselekszik.

A Bhagavad-gītāban azt is mondják, hogy mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10). A Brahma-saṁhitāban is ez áll: chāyeva yasya bhuvanāni vibharti durgā (Bs. 5.44). Ő is Kṛṣṇa irányítása alatt cselekszik. Hogyan lehet akkor alacsonyabb rendű? Akárcsak a bűnözők, ők is azt hiszik, hogy „Ez a rendőrkapitányság alacsonyabb rendű”, vagy „nagyon zaklató, zaklató”. Ez egy velem kapcsolatos látásmód. De a rendőrkapitányság nem a kormány alacsonyabb rendű hivatala. Úgy kell viselkednie, ahogy viselkedik.

Ehhez hasonlóan, az anyagi energiának is össze kell zavarnia az élőlényt. Ez Kṛṣṇa irányítása alatt történik. Mi, az anyagi energia alatt lévő élőlények, uralkodni akartunk az anyagi természet felett. Kṛṣṇa ezért lehetőséget adott nekünk: „Rendben. Próbáljátok meg.” Viszont nem fogtok tudni uralkodni felette. Ez hamis. Viszont én hajlamos vagyok az anyagi természet felett uralkodni. Ezért Ő megadja nekem a lehetőséget, de valójában nem tehetem meg. Jaḍa-bidyā jato māyāra vaibhava (Bhaktivinoda Ṭhākura).

A modern civilizáció irányvonala szerint megpróbáljuk irányítani az anyagi természetet, de valójában vereséget szenvedünk. Megpróbálunk egy törvényt irányítani, és egy másik törvény győz le minket. Ezért a nagy tudósok, mint például Einstein professzor, vereséget szenvedtek. Ezt magyarázza el a Śrīmad-Bhāgavatam: parābhavas tāvad abodha-jātaḥ (SB 5.5.5). Amíg tudatlanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy a természet törvényei hogyan működnek a Legfelsőbb irányítása alatt, addig az anyagi természet mindezen törvényeinek tanulmányozása vereséget okoz. Ezt állítja a Śrīmad-Bhāgavatam.

És amikor megértjük, ahogy a Bhagavad-gītāban áll, hogy mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10). Ez az igazi megértés, megérteni a törvényhozót. Nem pedig csodálkozni a törvény cselekedetein. A vaiṣṇavák a háttérben lévő törvényhozóval foglalkoznak. És ha ismered a törvényhozót, akkor automatikusan ismered a törvényeket, azt, hogyan működnek. Yasmin vijñāte sarvam idaṁ vijñātaṁ bhavati (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3), mondja a védikus irodalom.

Így aztán, amikor tökéletesen megértjük Kṛṣṇát, megérthetjük azt is, hogyan működik az Ő energiája és a különböző energiák; ez fel fog tárulni előttünk. És mivel minden energia Kṛṣṇa irányítása alatt működik, mert kapcsolatban áll Kṛṣṇával, ezért semmi sem alsóbbrendű vagy anyagi; minden lelki. És magasabb szinten ezt az ember megértheti, sarvaṁ khalv idaṁ brahma (Chāndogya Upaniṣad 3.14.1). Bármi is történjék ...

A Viṣṇu Purāṇában is megerősítést nyer ugyanez a dolog: parasya brahmaṇaḥ śaktis tathedam akhilaṁ jagat (Viṣṇu Purāṇa 1.22.53). Bármit is tapasztalunk, az egyszerűen a Legfelsőbb Úr különböző energiáinak hatása és visszahatása. Parasya brahmaṇaḥ śaktis tathedam akhilaṁ jagat. Szóval, amikor tökéletesen megértjük Kṛṣṇát, akkor ez a „felsőbbrendű” és „alsóbbrendű” megkülönböztetés eltűnik.

Amikor veszel egy gyümölcsöt; a piacon megveszed és megeszed annak egy részét. Ezt alsóbbrendű energiának nevezik. Ugyanazt a gyümölcsöt, amit felajánlasz Kṛṣṇának és megeszed, azt felsőbbrendű energiának nevezik. Nos, hogy van az, hogy ugyanaz a gyümölcs alsóbbrendű természetűből azonnal felsőbbrendűbe megy át? Azért (történik), mert Kṛṣṇának felajánlják. Követed? A közönséges rizsre azt mondják, hogy bhāta. Mivel felajánlják Kṛṣṇának, ezért mi prasādamnak nevezzük. Valaki megkérdezheti: "Hogyan vált prasādammá? Ez bhāta, rizs." Nem. Mivel Kṛṣṇának ajánlják fel, ezért a minősége alsóbbrendűből felsőbbrendűbe változott (ment át).

Bármi, ami Kṛṣṇa szolgálatában áll, az felsőbbrendű. Emelkedettebb értelemben minden Kṛṣṇát szolgálja. Szóval, azok, akik magasan emelkedett megértéssel rendelkeznek... ezt azonban nem szabad utánozni. Az ő számukra nincs magasabb vagy alacsonyabb, felsőbbrendű vagy alsóbbrendű. Mindent Kṛṣṇával kapcsolatban látnak. Ez az élet rendkívül emelkedett szintje. Ezt nem szabad utánozni. Valójában, amikor valaki lelkileg tökéletesen megvilágosodott, számára nincs ilyen különbségtétel alsóbbrendű vagy felsőbbrendű között. Minden Kṛṣṇával kapcsolatos, felsőbbrendű. (szakadás)

(1) Bhakta: ...a Hare Kṛṣṇa éneklése.

Prabhupāda: Ezért a Kṛṣṇa-tudat a fő elv. Ki cselekszik? A cselekvő személy, ha Kṛṣṇa-tudatban van, bármit is cselekszik, az lelki. Igen?

(1) Bhakta: Az első és a második fejezetben, ugyancsak ... (homályosan) ...a dharmáról a második fejezetben. Azt mondja, ahaituki, és egy másik ... tehát az odaadó szolgálatnak ok nélkülinek kell lennie ahhoz, hogy tökéletes vezető legyen?

Prabhupāda: Igen.

Jól van. Tartsunk kīrtanát.

(szakadás) Igen, kérdezni szeretnél? Igen.

Bhakta: Az ember feledékeny és māyāt szolgálja, valójában így is Kṛṣṇát szolgálja. Akkor miért szenved?

Prabhupāda: Māyā ilyen. Amikor a māyāt szolgálod, akkor szenvedést érzel. Akárcsak a börtönben szolgáló ember, ő is a kormányt szolgálja, de szenved. Ezt hívják māyānak. Ő is szolgál. Ezt magyarázza Caitanya Mahāprabhu: jīvera svarūpa haya nitya-kṛṣṇa-dāsa (CC Madhya 20.108-109). Amikor az ember kedvezően szolgál, akkor boldog. Amikor kedvezőtlenül szolgál, vagy kényszerítik rá, az nem bhakti, az māyā.

Neki szolgálnia kell. Ez az ő eredeti helyzete, akár kint van, akár bent van (a börtönben), viszont nem tehet mást, mint hogy Kṛṣṇát szolgálja. Ezért mondta Caitanya Mahāprabhu: jīvera svarūpa haya nitya-kṛṣṇa-dāsa. Ő örökké szolga. Akár megérti, akár nem, szolga. Ám amikor lelkiismeretesen, tudatosan szolgálja, akkor igazi haszonban van része. És ez a Kṛṣṇa-tudat. Akkor most énekeljünk. (kīrtana) (vége)