Category:HU/680610 - Lecke SB 07.06.01 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (maṅgalācaraṇa imák)

oṁ ajñāna-timirāndhasya

jñānāñjana-śalākayā

cakṣur unmīlitaṁ yena

tasmai śrī-gurave namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ

sthāpitaṁ yena bhū-tale

svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ

dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho

dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta

rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi

rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devi

praṇamāmi hari-priye

vāñchā-kalpatarubhyaś ca

kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvanebhyo

vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

śrī-kṛṣṇa-caitanya

prabhu-nityānanda

śrī-advaita gadādhara

śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

kaumāra ācaret prājño

dharmān bhāgavatān iha

durlabhaṁ mānuṣaṁ janma

tad apy adhruvam arthadam

(SB 7.6.1)

Az elmúlt néhány napban Prahlāda Mahārāja osztálytársainak adott utasításáról beszélgettünk. Az ő nézőpontja szerint a bhāgavata-dharma, vagyis az Istennel való kapcsolat hivatásbeli kötelesség. Mindenkinek van valamilyen elfoglaltsága, foglalkozása. A Bhāgavatam azt mondja:

ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā

varṇāśrama-vibhāgaśaḥ

svanuṣṭhitasya dharmasya

saṁsiddhir hari-toṣaṇam

(SB 1.2.13)

Mindenkinek van egy bizonyos típusú foglalkozása, függetlenül attól, hogy mi az a foglalkozás. Lehetsz pap, lehetsz politikus, lehetsz nacionalista, lehetsz vegyész, lehetsz fizikus, lehetsz filozófus, lehetsz üzletember, mérnök – bármi is vagy, nem számít.

Lehetsz keresztény, lehetsz hindu, lehetsz sötét, lehetsz fehér, bármi is van, van egy bizonyos típusú kötelességed. Senki sincs foglalkozás nélkül. Mindenkinek van valamilyen kötelessége. A boltos a saját üzletével foglalkozik, a gyáros a saját gyárával foglalkozik, az ügyvéd a saját ügyeivel foglalkozik. Mindenki (foglalkozik valamivel).

Sūta Gosvāmī ezért azt mondta: ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā varṇāśrama-vibhāgaśaḥ. Az emberi társadalom különböző felosztásai szerint más-más típusú kötelességek vannak. Ez tény. Senki sem tagadhatja ezt. De hogyan értheti meg az ember, hogy a kötelessége végzésében sikeres? Hogyan értheti meg az ember? Mi a próbatétel? Bármivel foglalkozhatsz, nem számít. Mi a próbatétele annak, hogy amit egész életedben csináltál, az sikerrel járt?

A Bhāgavatam szerint a próbatétel a svanuṣṭhitasya dharmasya. Mindenki kötelessége, a tökéletesség lényege a saṁsiddhir hari-toṣaṇam (SB 1.2.13), hogy a kötelességeddel elégedetté tetted-e az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez a feladatod. (Ha így van,) Akkor az tökéletes. Nagy tudós vagy? Remek. Ha tudományosan be tudod bizonyítani, hogy van Isten, az sikeres. Ellenkezőleg az ostobaság.

Ha tudományos módszerrel bebizonyítod, hogy nincs Isten, Isten halott, az egyszerűen elmebaj, őrültség. Ez minden. Hasonlóképpen, ha filozófus vagy, nagyon jártas vagy a mentális spekulációban, és spekulatív könyvek köteteit írod, viszont, ha be tudod bizonyítani, hogy van Isten, akkor a filozófiád tökéletes – bármilyen irányvonalat is választasz.

Tegyük fel, hogy üzletember vagy. Korábban a világ bármely részén... láttuk a te hazádban, az én hazámban, hogy sok régi templom, régi mecset, régi istentiszteleti hely volt. Indiában vannak erődítmény nagyságú templomok – hektárnyi földterületeket foglalnak el a nagyon nagy templomok. Nos, ki építtette ezeket a templomokat? Biztosan gazdag emberek, üzletemberek, földbirtokosok, fejedelmi rendek. Miért? Mert ki akarták elégíteni Istent.

Vagy gyártasz... vagy építesz egy templomot, templomot vagy mecsetet, mindegy. A rejtett szándék az, hogy keményen dolgozott, sok pénzt gyűjtött össze, "Hadd költsek valamennyit Istenre". Viszont jelenleg oly sok felhőkarcoló van, ugyanakkor senki sem épít szép templomot. Ez az istentelen civilizáció eredménye. Az a mentalitás megváltozott, hogy korábban az ilyenek... ez a bhāgavata-sūtra a saṁsiddhir hari-toṣaṇam (SB 1.2.13).

Mondok egy gyakorlati példát. Családos életemben patikus üzletember voltam. Egy mohamedán úriember üvegekkel látott el. Ezzel az üvegkereskedelemmel gyűjtött pénzt. Egy nap megkérdeztem az idős embert – Abdula volt a neve –: „Nos, Abdula úr, van már valamennyi pénze, megértem. Hogyan fogja felhasználni?” Azt mondta: „Kedves uram, egy mecset építésén gondolkodom.” Mohamedán volt. Nézzétek csak a gondolkodásmódját, hogy akart... összegyűjtött valamennyi pénzt, és most Istent akarja kielégíteni egy nagy templom építésével, vagy... Indiában találhatsz néhány régi templomot, rengeteg szép kőműves munkát. Ez több ezer dollárba került. Itt is rengeteg szép templomot látok, amelyekre az emberek a pénzüket költötték. Milyen meggondolásból? Az ötlet értelmében, bárki, akinek van valamennyi pénze, ki akarja elégíteni Istent. Szóval, nem számít, mit dolgozol, sikerességednek akkor van értelme, ha megpróbálod kielégíteni Istent.

Mivel egész életünkben Istentől veszünk el: "Istenem, add meg nekünk a mindennapi kenyerünket", és Isten gondoskodik a mindennapi kenyérről. Máskülönben honnan szerzed a kenyeret? Azt mondod: "A piacról veszem." Ó, honnan szerezte a boltos a rávaló búzát? Mezőgazdaságban termesztik. Vajon azt hiszed, hogy egyszerűen géppel termelik? Nem, amíg nincsenek bizonyos kedvező természeti feltételek, nem tudsz termelni.

Öt oka van – a föld, a munka, a tőke, a szervezés, és a Bhagavad-gītā szerint ott van még a daiva is, mint egy további ok. A daiva istenfélőt jelent. Elrendezhetsz mindent, de ha Isten ezt nem méltányolja, minden elrendezésed ellenére minden kudarcba fullad. Ezt írja le a Bhagavad-gītā. Öt okot találtak a sikerességre. Szóval, az öt ok közül a daiva az – a daiva Isten kegyét jelenti –, amelyet minden siker eszközének tekintettek. Szóval, Prahlāda Mahārāja azt tanítja osztálytársainak, hogy: „Kedves barátaim, próbáljátok megérteni ezt a bhāgavata-dharmát.” Mi a bhāgavata-dharma? Ez egy szanszkrit szó. A bhāgavata Istenre vonatkozót jelent. A Bhagavān Istent jelent, és a bhāgavata Istenre vonatkozót jelent. Ezt hívják bhāgavatának. Szóval, a bhāgavata-dharma azt jelenti... a bhāgavata-dharma célja azt jelenti, hogy az én... próbára kell tenned tetteid sikerességét az által, hogy Isten kedvébe jársz. Ez a bhāgavata-dharma.

Az irodádban is a főnöködet akarod kielégíteni. Az iskoládban vagy a főiskolán a tanárodat vagy az igazgatódat akarod kielégíteni. Ehhez hasonlóan, a legfelsőbb tanár, a legfelsőbb főnök az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Saṁsiddhir hari-toṣaṇam (SB 1.2.13). A bhāgavata-dharma összessége és lényege, hogy az embernek próbára kell tennie tettei sikerességét. Nem számít, mi az.

Jelenleg, egy istentelen civilizációban, ha valamelyik nagy tudós bebizonyítja... akárcsak Einstein professzor, ő is azt mondta, ahogy haladunk előre a tudományban, úgy találjuk, hogy egy hatalmas elme áll e mögött a kozmikus megnyilvánulás mögött. Ez Isten elfogadása. Mi ez a hatalmas elme? Ez a hatalmas elme Isten. A Vedānta-sūtra azt mondja: janmady asya yataḥ (SB 1.1.1). Amikor egy csodálatos hidat vagy csodálatos mérnöki alkotást látsz, az kell, hogy eszedbe jusson, egy elme áll mögötte. Emögött a szép építmény mögött egy elme áll.

Hasonlóképpen, azok, akik épeszű emberek, látni fogják, hogy ezzel a kozmikus... ez a kozmikus megnyilvánulás oly csodálatosan működik. A nap a megfelelő időben kel fel, a hold a megfelelő időben kel fel, az évszakok a megfelelő időben változnak, esik az eső, van termés, van gyümölcs, minden szépen el van rendezve. Szóval, nem gondolod, hogy van egy elme mögötte? Biztosan van. A Bhagavad-gītā azt mondja: mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10). Ne gondoljátok, hogy ez az anyagi természet automatikusan vagy függetlenül működik. Egy elme áll mögötte.

A minap bizonyos probléma merült fel a diktafonom körül, és jött a szerelő. Kinyitotta. Különböző típusú huzalok rengeteg féle elrendezése. Hasonlóképpen, ez a mi testünk ugyancsak egy hasonló elrendezés. A vénák oly szépen sorakoznak, a belek oly szépen vannak elrendezve, akárcsak egy gépben a vezetékek, amelyek nagyon szépen rendezettek.

Szóval, ha a mögött a gép mögött van egy elme (mármint a diktafon mögött), nem gondoljátok-e, hogy e mögött a gép mögött (a test mögött) ne lenne egy elme? Kell, hogy legyen egy elme. Ez a józan ész kérdése. Szóval, ez az istentelen civilizáció azt jelenti, hogy az emberek még a józan eszüket is elvesztették. Még a józan eszüket is. Amúgy, ha keményen oda akarjuk tenni, mondhatjuk, hogy bolondokká és gazemberekké váltak, ennyi az egész. Elvesztették a józan eszüket.

Prahlāda Mahārāja kihangsúlyozza, hogy ezt az Istentudatot, vagy Kṛṣṇa-tudatot már az élet kezdetétől fogva kell tanulni. Kaumāra ācaret prājña. A prājña azt jelenti, hogy aki intelligens. Nos, a gyerekeknek nincs intelligenciájuk. Van ugyan intelligenciájuk, de azt a gyámoknak kell előhívniuk.

Szóval, amennyiben a gyám, az apa és az anya intelligens, amennyiben a tanár intelligens, ha a kormányzati politika intelligens, akkor a folyamat az kell, hogy legyen, hogy a kisgyermekeket már az élet kezdetétől fogva Istentudatra, Kṛṣṇa-tudatra tanítsa. Különben ez a világ a pokolba fog menni. Már elindult, és el is fog jutni oda. Az eredmény az lesz, hogy én megöllek titeket, ti megöltök engem. Szóval mindannyian gyilkosság áldozatai leszünk.

És ezzel az emberi formával, vagyis az emberi létforma adottságával - amelyet Isten kegyelméből vagy az anyagi természet irgalmából kaptunk -, Prahlāda Mahārāja azt mondja: „Ne éljetek vele vissza. Ne éljetek vele vissza, mint az állatok, hogy egyszerűen csak esztek, alszatok, párzatok és védekeztek.” Durlabhaṁ mānuṣaṁ janma (SB 7.6.1). Ne legyetek biztosak abban, hogy a következő életetben ismét emberi létformátok lesz. Lehet… 8 400 000 létforma van, és a cselekedeteim szerint bármilyen típusú testbe beléphetek. Durlabhaṁ.

Ezért ez egy ritka lehetőség, hogy megszereztük ezt az emberi létformát, mānuṣaṁ durlabhaṁ janma… durlabhaṁ mānuṣaṁ janma tad apy adhruvam. És ez sem fog sokáig fennmaradni. De ha helyesen használod, akkor megszerezheted a legnagyobb áldást. Mi is az? A Kṛṣṇa-tudat. Megszerezheted a legnagyobb áldást. Prahlāda Mahārāja tehát azt javasolja: „Kedves barátaim, már gyermekkorotoktól fogva tanuljátok meg, mi az Isten-tudat vagyis a Kṛṣṇa-tudat. Különben, ahogy öregszetek, egyre bonyolultabbak lesztek, egyre bonyolultabbak.”

Valójában ezt tapasztaljuk. Ennek a mozgalomnak körülbelül nyolc ága van. Nem csak ebben a mozgalomban, bármilyen mozgalomban (ez a helyzet). Általában a fiatalokat vonzza a dolog. Bármilyen szép mozgalom elindul, a fiatalok jobban vonzódnak hozzá. Nem az idősebb emberek. Mert az idősek, bármit is értettek meg, egy idő után elfelejtik. Viszont, ha megpróbálják, ők is megérthetik. Ám Prahlāda Mahārāja azt javasolja, hogy mielőtt nagyon megöregszenek, a gyermekkori, fogékony állapotból kiindulva tanulják meg a Kṛṣṇa-tudatot. Egyébként azt mondja:

ko gṛheṣu pumān saktam

ātmānam ajitendriyaḥ

sneha-pāśair dṛḍhair baddham

utsaheta vimocitum

(SB 7.6.9)

Elemezte az életet, miszerint az életünk időtartama száz év körül mozoghat. Ebből ötven évet alvással teszünk tönkre, mert éjszaka tíz órát, tizenkét órát alszunk. Huszonnégy órából áll egy nappal és éjszaka. Szóval, tegyük fel, hogy tizenkét órát alszom, éjjel-nappal, akkor valójában ötven évet élek, mert az alvás az halál. Ez is egy naponta megismétlődő halál. Az alvás...

Mi a különbség a halál és az alvás között? Nincs különbség. Pont úgy, ahogy jelenleg is, mondjuk tizenkét órát alszunk vagy nyolc órát, esetleg tíz órát, és másnap reggel felkelünk, a halál viszont azt jelenti, hogy hét hónapig folyamatosan alszunk, és amikor felkelünk, egy másik testet látok. Ez a születés és a halál. Ez a születés és a halál.

A halál azt jelenti, hogy te feladod ezt a testet. A „te” a lelket jelenti. És a finom testeddel – az elméddel, intelligenciáddal (értelmeddel) és egóddal – hordozod magad. A mentális helyzetednek megfelelően, apád spermája által befecskendezve belépsz egy anya méhébe, és lehetőséged nyílik egy másik test felnövesztésére. Körülbelül hét hónapba telik, mire felnöveszted azt a testet. Szóval, ebben az időszakban, úgy értem, elhagyni ezt a testet, belépni egy másik testbe, majd kifejleszteni azt a testet, eljutni a tudatosság szintjére, hét hónapig tart. Tehát, a halál hét hónapos alvást jelent.

Nos, ez az alvás, a mindennapi alvásunk, szintén egy példa a halálra. Csak tizenkét vagy tíz órán átt tapasztaljuk, ugyanakkor a halál azt jelenti, hogy hét hónapig kell aludnod, majd amikor felébredsz, látni fogod, hogy egy másik tested van. Ennyi az egész. Ahogy minden pillanatban egy másik testet kapsz, hasonlóképpen, a halál... a születés és a halál azt jelenti, hogy megváltoztatod ezt a testet, és egy másik, új testet kapsz.

Vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya (BG 2.22). A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy ahogyan lecserélünk egy ruhadarabot, amely már nem használható – eldobjuk, és felveszünk egy másik ruhadarabot –, ahhoz hasonlóan, amikor ez a test elég öreg, már nem húzható fel, a gép elromlott, már nem tud működni, ezt hívják halálnak. Abbahagyod a légzést, de átkerülsz, átvándorolsz egy másik testbe. Nos, a halált napi szinten megtapasztaljuk.

A száz évből, öregkorból, életkorból, az élet tartamából gyakorlatilag ötven évig halottak vagyunk, mivel alszunk. Aztán az ötven évből, a fennmaradó ötven évből a gyermekkorunkban nagyon szeretünk sportolni és játszani. Tehát húsz év játékkal telik el. Ezzel hetven év eltelt. Aztán öregkorban, családi átrendeződés, annyi minden véghez nem vitt dolog, töprengés, töprengés, újabb húsz év (elment rá).

Nos, ily módon, amennyiben a gyermekkorunkban nem kapunk képzést a Kṛṣṇa-tudatról, vagyis az Isten-tudat tudományáról, nagyon nehéz lesz felnőttként elsajátítani ezt a tudatosságot. Prahlāda Mahārāja ezért azt ajánlja, kaumāra ācaret prājño dharmān bhāgavatān iha (SB 7.6.1). Gyakorlati példával illusztrálja:

ko gṛheṣu pumān saktam

ātmānam ajitendriyaḥ

sneha-pāśair dṛḍhair baddham

utsaheta vimocitum

(SB 7.6.9) Amikor felnősz... nānu yuvane gṛhāsakto 'pi paśyad viraktaḥ syān kṣemaṁ yac chreyāt tat asambhavaṁ darśayan kaumāram eva ācaret. Az az általános hajlamunk ... ezt Śaṅkarācārya mondta... sannyāsīként sétált az utcán. A sannyāsīnak az a dolga, hogy faluról falura, városról városra járjon, és koldusként lépjen kapcsolatba a házigazdával: "Anya, adj nekem valamit enni." Nem koldus ő, de a koldus szerepét ölti fel.

Mivel mindenki jótékonykodó hajlamú, büszkén gondolja: "Ó, itt egy kedves koldus, sannyāsī, hadd adjak neki valamit." Viszont a sannyāsīnak az a vágya, hogy koldusként mutassa be magát, és a háztulajdonos kihasználhassa ennek előnyét, mondván: „Itt egy sannyāsī. Kérlek, gyere.” Természetesen megkérdez tőle valamit: „Svāmījī, mi ez? Mi az?” Így lehetősége nyílik arra, hogy beszéljen erről-arról.

Nos, természetesen hajlamosak vagyunk élvezni ezt az életet. Szóval, ha valaki azt gondolja, „Most fiatal vagyok, hadd élvezzem az érzékeimet…” Jelenleg, fiatal korban az érzékek nagyon, úgy értem, működőképesek. Élvezzük hát. És amikor megöregszünk, amikor az érzékeik már nem lesznek annyira működőképesek, ami az élvezeteket illeti, akkor majd gondolni fogunk a Kṛṣṇa-tudatra, vagyis az Isten-tudatra. Ez az általános hajlam. Vagy a gyerekek, akiknek az a véleményük: „hadd játsszunk.”

Nos, Śaṅkarācārya azt mondja: bālasya tāvat kriyāsakta. „Ó, mit látok? Látom, hogy az utcán minden gyerek játszik.” Taruṇas tāvat taruṇī-raktaḥ. „És a fiatal fiúk és lányok, ők meg szexre vágynak.” Szóval, tarunas tavat taruṇī-raktaḥ, vṛddhas tāvat cinta-magnaḥ. Az idősek pedig nagyon fáradoznak azon, hogyan állítsanak be valamilyen egyensúlyt a nagy családban. „Ez a fiú még nem kapott jó állást. A lány még nem ment férjhez.” Olyan sok minden van.

Szóval, az idős gondokkal teli, töpreng, a fiatalok meg fiúkra és lányokra vágynak, a gyerekek pedig játszanak. Śaṅkarācārya így kesereg: bālasya tāvad kriyāsaktas taruṇas tāvat taruṇī-raktaḥ, vṛddhas tāvat cinta-magnaḥ parame brahmaṇi ko 'pi na lagnaḥ. „Nem látok senkit, aki az Istentudat után kutatna.” Mindenki mást csinál.

Szóval, amíg nem neveljük a gyerekeket életük kezdetétől fogva, mindössze elküldjük őket az iskolába; rengeteg mindent megtanulnak, az ábécét, ehhez haonlóan ezt a Kṛṣṇa-tudatot is a kezdetektől fogva kellene tanítani. Különben, amíg felnő, vagy fiú vagy lány keresésével, vagy játékkal, vagy családi ügyekkel, vagy sok problémával lesz elfoglalva, meg kell oldania számos politikai, társadalmi problémát. Mindannyian elfoglaltak lesznek. Aztán egy napon, csodás!, itt a halál. A kegyetlen halál nem fog várni. "Ó, kedves uram, most gyere." "Ó, annyi kötelességem van még." "Nem. Vége. Indulás."

A gyakorlatban láttam. Az egyik barátom Allahabadban ötvennégy éves korában halt meg. Nagyon gazdag ember volt, üzletelt. Súlyos beteg volt, és így könyörgött az orvosnak: "Kedves doktor úr, nem tudna nekem még legalább négy évet adni? Van egy tervem, nem tudtam véghezvinni." Csak figyeld. Mindenki így gondolkodik. Van egy terve, de olyan terve nincs, amellyel eljuthatna a pokolba vagy a mennybe. Azt a tervet kifelejtette. Ötven, száz éven át tervekkel próbálkozik. Értitek? Ez történik. Parame brahmaṇi ko 'pi na lagnaḥ.

Prahlāda Mahārāja tehát azt mondja: „Ne élj vissza ennek az életnek az áldásával, ezzel az emberi létformával. Csak kezdd a legelejétől” (tanulni a Kṛṣṇa-tudatot).

ko gṛheṣu pumān saktam

ātmānam ajitendriyaḥ

sneha-pāśair dṛḍhair baddham

utsaheta vimocitum

(SB 7.6.9)

Ez azért történik, mert a vonzalom, a szeretet megköt. Ez az úriember, a barátom, aki az orvosnak könyörgött: "Doktor úr, még négy évnyi életet." Miért? Mert rengeteg dologhoz ragaszkodik. Szóval, ha egyszer kialakul a ragaszkodásunk ehhez az anyagi életmódhoz, nagyon nehéz lesz. Nagyon nehéz. A brahmacārīt arra képezték ki, hogy ez a kozmikus megnyilvánulás, amibe a véletlen folytán kerültünk, átmeneti. Minden véget fog érni ma, holnap vagy száz év múlva.

Mindössze csak azt próbáld megérteni, hogy örök vagy. Sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1). Na jāyate na mriyate kadācit (Bs. 2.20). Nincs sem halálod, sem születésed. A születésed és a halálod magának a testnek köszönhető. Ennyi az egész. Ahogy mondtam, a halál hét hónapos alvást, majd ismét felébredést jelent. Suptotthito nyāya. Mint reggel... alvás közben mindent elfelejtesz, ám amint felkelsz az ágyból, mindenre emlékszel: „Ó, ezt kell tennem, oda kell elmennem, azt kell tennem.” Rengeteg dologra emlékszel. Hasonlóképpen, amint újra tudatunkra lelünk a következő testben, kezdetét veszi a testünknek megfelelő kötelességünk egy újabb adagja.

Ezt is elmagyarázzák: deha-yogena dehinām (SB 7.6.3). Az érzékkielégítés egy másik mércéje. Mivel az emberi testben az érzékkielégítés más, mint a kutya testében. Vagy az európaiak érzékkielégítése más, mint az afrikaiaké, mivel ez a testnek tulajdonítható. Bárhol is születsz, ezen a bolygón vagy egy másik bolygón, ebben a családban vagy abban a családban, ebben a nemzetben vagy abban, az érzékkielégítés elrendezése már adott a tested alapján. Nem fejlesztheted. Ha egy kutya szeretné úgy kielégíteni az érzékeit, mint egy ember, az nem lehetséges, mert egy bizonyos típusú teste van. Deha-yogena dehinām.

Szóval, ez az érzék... mint ahogy egy kutyának nincsenek gazdasági problémái. Egy macskának sincsenek gazdasági problémái, egy madárnak sincsenek gazdasági problémái. Ám nekünk, civilizált embereknek, vannak gazdasági problémáink. Miért? Mert a fejlett tudatosságot, amelyet Istennel való kapcsolatunk megértésére kellene használnunk, arra használjuk,... hibásan érzékkielégítésre használjuk. A fejlett tudatosságot, amelyet a természet törvénye adott nekünk, hogy annak megértésére használjuk, mi Isten, mi a kapcsolatom Vele, és mi a kötelességem ebben a kapcsolatban, ezzel az áldással, amit az emberi élet folyamán kellene megértenünk, mi ezzel nem törődünk.

Ez a jelenlegi civilizáció félreértése. Megpróbáljuk javítani a kutyacivilizációt. Mi az a kutyacivilizáció? A kutya alszik. Tehát megpróbáljuk javítani az alvás feltételeit. A kutya eszik. Ó, megpróbáljuk javítani az étkezésünk körülményeit. A kutya eszik egy kis húst, de mi nem vagyunk húsevők, de a kutyát akarjuk utánozni, ezért annyi mindent kell elrendeznünk. Fenn kell tartanunk egy nagy vágóhidat. A kutyának nincs problémája, de nekünk vannak problémáink, mert mi rosszul használjuk a fejlett tudatunkat, ugyanúgy, mint a kutya: eszünk, alszunk, párzunk vagy (és) védekezünk. A kutyának is van védekező képessége. Amint jön egy másik kutya, "vau, vau, vau" (vagyis hódolj meg, hódolj meg, hódolj meg). Hasonlóképpen, nekünk is van védekező képességünk, bevándorlási hivatalunk, vízumhivatalunk, ilyen hivatalunk, védelmi hivatalunk. Ez mi? Ez mind csak védekezés.

Szóval, az evés, az alvás, a védekezés vagy a szexuális élet szükséges, de van egy másik kiváltságod is: a tudatosság. Ezt kell átalakítani... ezt kell továbbfejleszteni Kṛṣṇa-tudattá vagyis Isten-tudattá. Ez a kötelességed. Szóval, mindaddig, amíg nem vagyunk kiképezve arra, hogy megváltoztassuk azt a tudatosságunkat, amellyel sok más állati élet folyamán rendelkeztünk... mivel ez egy evolúciós folyamat. Jalajā nava-lakṣāni (Padma Purāṇa). A vízi élőlények 900 000 fajától kezdve, majd fák és növények, aztán a hüllők, férgek, majd a madarak, vadállatok, végül a civilizálatlan emberek faján át eljutottunk a civilizált embereknek ehhez a formájához, ahol az intelligencia alkalmas a termelésre, adott a jó elme sok mindenhez. Szóval, hogyan kellene ezt használni? Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy az Istentudat, a Kṛṣṇa-tudat megértésére kellene használni. Egyébként, ez egyszerűen az élettel való visszaélés.

Nagyon szépen köszönöm.

Hölgyvendég: Azt mondod, hogy a Kṛṣṇa-tudat tanítását már fiatal korban el kell kezdeni. De vajon ez azt jelenti-e, hogy egészen kisgyermek korunkban úgy kell tekintenünk magunkra, mint kisgyermekre a Kṛṣṇa-tudat kezdetén?

Prabhupāda: Igen. Ahogy a kisgyerekeket óvodába, vagy előkészítőbe, általános iskolába küldjük, ahhoz hasonlóan ... mivel ez a kor a fogékonyság ideje. Tehát, a Kṛṣṇa-tudatot a gyermekkortól kezdve kell tanítani. Ezért akartam, hogy vasárnap az emberek küldjék ide a gyermekeiket, és mi majd tanítjuk a Kṛṣṇa-tudatot.

Meglepődne azon, hogy Indiában milyen sok úriembert kerestem meg azzal, hogy: „Kedves uram, négy fia van. Adja nekem az egyiket. Hadd tanítsam a Kṛṣṇa-tudatra.” Erre azt válaszolják: „Swāmījī, mit fognak kezdeni a Kṛṣṇa-tudat tanulásával? Hogyan fognak küzdeni a fennmaradásukért?” Szóval, senki sem akarja. Senki sem akarja. Azt hiszik, ha fiúkat küldenek a Kṛṣṇa-tudat iskolájába, akkor a fiú élete tönkre lesz téve. Ez az ő elképzelésük. Igen.

Vendég: Swāmījī, úgy mondtad, hogy a halál valójában hét hónapos alvást jelent?

Prabhupāda: Igen.

Vendég: Feltéve, ha emberi létformát öltesz?

Prabhupāda: Nem szükségszerűen.

Vendég: Ha kutyatestet öltesz, az is hét hónap?

Prabhupāda: Nem hét hónap. Az ember szemszögéből beszélek. Viszont ez a tudatosság néhány napig, néhány hónapig elfojtott állapotban van, aztán kapsz egy másik testet. Abban a tudatosság ismét jelen van, és megkezded a tevékenységeidet (munkádat). Még ha meg is szerzed az emberi létformát, ám nem használod ki megfelelően, úgy vajon mi értelme az emberi létforma birtoklásának? A hiba ott van, hogy nincs képzés. Annyi egyetemi tanszék van, de Isten vagy a lélek megértésénak nincs tanszéke. Nincs olyan tanszék.

A Bhagavad-gītā a tudás ezen ágát tanítja. A kezdettől fogva. A legelejétől fogva. A Bhagavad-gītā abból a megértésből indul ki, amit Kṛṣṇa mondott Arjunának, aśocyān anvaśocas tvaṁ prajñā-vādāmś ca bhāṣase (BG 2.11): „Kedves Arjunám, úgy beszélsz, mint egy nagyon tanult ember, de” – gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ – „de valójában egy tanult ember nem törődik ezzel a testtel, sem az élővel, sem a halottal.” Ez nem a test szükségleteinek kielégítésére szolgáló téma. Ez nem a tanult ember tanulmányozásának a tárgya. Más szóval, az egész világ kizárólag ennek a testnek a tanulmányozásában merül el.

Tehát, a Bhagavad-gītā értelmezése alapján nincs tanult ember. Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajñā-vādāmś ca bhāṣase (BG 2.11). Az, „Amiről te beszélsz …” Valójában oly sok tanult ember, diplomások, doktori fokozatúak, egyetemi végzettségűek, rengeteget beszélnek, ám amint megkérdezik tőlük: „Tudjátok-e, mi a lélek?”, elhallgatnak.

Igen?

Vendég: Itt van a Szent Bibliám.

Prabhupāda: Igen.

Vendég: A Szent Bibliát az egyetemes emberiség Szentlelke írta. Hihetünk-e a Bibliában, vagy sem?

Prabhupāda: Ahogy én tudom, az az ember, aki írta, a ... kinyilatkoztatásról írt.

Vendég: (Az) a Szentlélek.

Prabhupāda: Igen. Ezért olvassátok el. Hogy ... csak igyekezzetek megérteni. Ha valaki, egy hétköznapi ember könyvet ír, a saját tapasztalatai alapján fogja megírni. Ezért ő egy ... mivel ő tökéletlen, mivel az érzékei tökéletlenek, hajlamos a csalásra, bizonyosan hibázni fog, és bizonyos, hogy illúzióba fog esni.

Mivel ilyen a helyzete, nem képes nekünk semmilyen tökéletes tudást nyújtani. Mivel alkatánál fogva tökéletlen. Minden ember hibázni fog. Mindenki illúzióba esik. Ahogy mindannyian illúzióba esünk. Én nem vagyok ez a test, de azt gondolom, hogy ez a test vagyok. És az életem összes tevékenysége ezen a testen alapszik. Szóval, összességében minden tévedés, illúzió.

Ehhez hasonlóan, a feltételekhez kötött lélek, bárki, hajlamos a csalásra. Mindenki nagyon intelligensnek akar látszani. Hogyan? Mások megtévesztésével. Azt gondolja: "Ó, én becsaptam azt az embert. Nagyon intelligens vagyok." Ez a hajlam mindannyiunkban ott van. Ezért van meg benne a csalásra való hajlam. És mindenekelőtt az érzékek, amelyekkel spekuláció következtében szerez tudást, tökéletlenek.

Vendég: A test Krish-na. Krish-na (homályos), Krisztus. Krisztus teste, az egész lélek.

Prabhupāda: Krisztus teste nem közönséges test. Az lelki test. Kṛṣṇa... ahogy Kṛṣṇa mondja a Bhagavad-gītāban, yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata (BG 4.7):

paritrāṇāya sādhūnāṁ

vināśāya ca duṣkṛtām

dharma-saṁsthāpanārthāya

(sambhavāmi) yuge yuge

(BG 4.8)

sambhavāmy ātma-māyayā

(BG 4.6)

Ez tehát egy nagyon finom pont. Az embernek meg kell értenie, hogy amikor Isten eljön, vagy Isten fia eljön, vagy Isten képviselője jön el, nem olyan testet fogadnak el (vagyis nem olyan testben jönnek el), mint mi. Nekik lelki testük van.

Vendég: A " Kṛṣṇa" Krisztust jelenti. Ő a teljes lélek. Mi emberi testben vagyunk. Az viszont Isten teste.

Prabhupāda: Az ember teste nem pontosan olyan, mint Isten teste. Isten teste és lelke között nincs különbség, mivel az lelki. A lélek lelki, a test lelki. Ha arany tested és arany lelked lenne, nem lenne különbség a lélek és a test között. Ugyanakkor a mi esetünkben, mi magunk, ahogy vagyunk, lelki lények vagyunk, ám a testünk anyagi; ezért különbözöm magától a testtől. Viszont, amikor felszabadulunk, lelki testet kapunk. Hasonló(an)... abban az időben, ahogyan Kṛṣṇa teste és lelke között nincs különbség, úgy a mi testünk és lelkünk között sincs különbség.

Ám jelenleg van különbség a test és a lélek között. Ezért, amint a lélek elhagyja ezt a testet, mivel a test anyag, "Porból lettél, porrá leszel..." Az elkeveredik az anyaggal. A lélek elfogad egy másik testet. A probléma összességében az, hogy meg kell állítanunk ezt az ismétlődő vándorlást az egyik anyagi testből a másikba. Ez az élet legfelső tökéletessége.

Haṁsadūta: A testben, az anyaméhben töltött hét hónapnyi öntudatlanság alatt mit tapasztal a lélek attól az időponttól kezdve egészen addig, amíg ki nem jön?

Prabhupāda: Öntudatlan marad.

Haṁsadūta: Hét hónap után?

Prabhupāda: Hét hónap után visszanyeri az öntudatát.

Haṁsadūta: És attól az időponttól kezdve a kilencedik hónapig, amikor elhagyja a testet, mit tapasztal? Vagy mit ért meg az egészből a lelki lény?

Prabhupāda: Számos dolgot megért, megtapasztal. Ahogyan nekünk is számos tapasztalatunk van a különböző típusú testekben. Haṁsadūta: Nem ismeri fel a helyzetét.

Prabhupāda: Nem. Azt a helyzetét, amíg nem megy egy lelki tanítómesterhez, tad-vijñānarthaṁ sa gurum evābhiga (MU 1.2.12), honnan tudhatná? Ahogy egy beteg ember sem képes megmondani, hogy mi a baja, de amint elmegy az orvoshoz, az megmondja: „Kedves uram, Ön ebben és ebben a betegségben szenved.” Akárcsak Arjuna. Arjuna az anyagi betegségtől szenvedett. A testtel való kapcsolatára gondolt, és Kṛṣṇa úgy kezelte: „Te nem ez a test vagy.” Hasonlóképpen mindenkinek azt kell akarnia, hogy úgy bánjanak vele, mintha nem test, hanem lélek lenne. Akkor meg fogja érteni igazi helyzetét.

Amikor felfogja, brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54). Ó, amint megérti: „Ó, én lélek vagyok, van egy lelki királyságom”, meg rengeteg más dolgom, akkor brahma-bhūtaḥ prasanna... már nem aggódik az élet anyagi állapota miatt. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati. Többé nem szorong, többé nincsen vágya. Samaḥ sarveṣu bhūteṣu, és mindenkire egyformán tekint. Mad-bhaktiṁ labhate: és ismét a Kṛṣṇa-tudatos dolgokkal foglalja le magát.

Ez az ébredés. És a Védák azt mondják: uttiṣṭhata jāgrata prāpya varān nibodhata (Kaṭha Upaniṣad 1.3.14): „Kedves uram, emberi testet kaptál. Ébredj fel. Ne aludj többé, mint az állatok.” Prāpya varān nibodhata: „Megkaptad ezt a szerencsés testet. Használd ki azt.” Tamasi mā jyotir gamaḥ: „Ne maradj a sötétségben. Gyere ki a fényre.” Ezeket a dolgokat kell megtanulni. Igen?

Vendég: ... (homályos)

Prabhupāda: Miről van szó? Janārdana?

Janārdana: (magyaráz) A tibeti irodalomban van egy olyan elképzelés, hogy 72 000 év áll a rendelkezésedre.

Vendég: ... (homályos)

Janārdana: Úgy érted, ha egyszer emberi testet kapsz, akkor 72 000 év áll a rendelkezésedre?

Vendég: ... (homályos)

Janārdana: Nos, a védikus szentírásokban 8 400 000 különböző inkarnáció van.

Vendég: Nem, nem a fajokról beszélek. Nem a fajokról beszélek. Hanem 72 000 évről ...

Janārdana: És mi történik, ha nem sikerül?

Vendég: Nem tudom. Erre vagyok kíváncsi.

Prabhupāda: Nos... most már értem. Tegyük fel, hogy egy fiú ebben a tantaremben kap egy feladatot. A tanár azt mondja: "Két órád van a feladat befejezésére." Ha a fiú intelligens, akkor néhány perc alatt be tudja fejezni. Viszont, ha nem intelligens, akkor még két óra alatt sem fogja befejezni.

Ehhez hasonlóan, a 72 000 évnyi idő nagyon szép. De lehetőséged van rá, hogy 72 nap alatt fejezd be, miért ne ragadnád meg ezt a lehetőséget? Miért áldoznád magad abba a 72 000 évbe? Ha módod van arra, hogy 72 nap alatt kijuss ebből a csapdából, miért veszítenéd játszanád el ezt a lehetőséget? A Bhagavad-gītāban is ez áll:

bahūnāṁ janmanām ante

jñānavān māṁ prapadyate

vāsudevaḥ sarvam iti

sa mahātmā su-durlabhaḥ

(BG 7.19)

„Sok-sok születés után” – ugyanaz a dolog, 72 000 év vagy akárhány év – „aki bölcs, aki elérte a bölcsességet, az meghódol Nekem.” Hogyan? Megérti, vāsudevaḥ sarvam iti: Isten, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindent átható. A vāsudeva jelentése mindent átható. Ő minden. Ezért hadd hódoljak meg Neki. Sa mahātmā su-durlabhaḥ: az ilyen nagy lélek nagyon ritka.

Ha most ez az a helyzet, amikor végül sok-sok születés után meg kell hódolnunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, vegyük 72 000 évnek vagy akárhány évnek... most itt a Bhagavad-gītāból azt tudom meg, hogy egyszerűen azzal, hogy meghódolok az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, bölcs emberré válok.

Akkor vajon miért ne hodolnál meg azonnal? Miért várjak 72 000 évet? Hadd tegyem meg azonnal. Ez a bölcsesség. Ez a bölcsesség. Amit 72 000 év múlva fogok megkapni, amennyiben azonnal megkaphatom, ó, ragadd meg ezt a lehetőséget. Ez az intelligencia. (szünet)

Hívő: ... (homályos)

Prabhupāda: Igen?

Indiai férfi: Kötelességünk-e fenntartani a testünket?

Prabhupāda: Nem a testedet tartod fenn. Azért kaptad a testet, hogy beteljesítsd a vágyadat. Kapsz egy bizonyos típusú testet, hogy beteljesítsd a vágyadat. Arra vágysz ... ahogy mi is kaptunk, elemezz mindannyiunkat, mindegyikünknek más típusú teste van. Miért? Mert Mindannyiunknak más és más típusú mentalitása van. Ez a mentalitás folyamatosan jelen van, és ennek a mentalitásnak megfelelően különböző típusú testeket kapsz. Ezért ez a test arra ad lehetőséget, hogy egy másfajta mentalitást elégítsek ki. Ez Isten kegye. (*mentalitás=gondolkodásmód, alkati viselkedésmód vagy hozzáállás)

ye yathā māṁ prapadyante

tāṁs tathaiva bhajāmy aham

(BG 4.11)

(*”Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem...”)

Ezt a testet akartad, Isten ezt a testet adta neked. Ha tigristestet akarsz, Isten tigristestet ad neked. Ha félistennek járó testet akarsz, Isten félistennek járó testet ad neked.

yānti deva-vratā devān

pitṝn yānti pitṛ-vrataḥ

bhūtejyā yānti bhūtāni

mad-yājino 'pi yānti mām

(BG 9.25)

De ha Isten testét akarod, azt is megkapod. Akkor miért ne választanád Isten testét? Ez is lehetséges. Ez lehetséges.

(szünet) ... vágyakozz erre a testre, arra a testre, amarra a testre, egy másik testre, annyi testben utaztam már, 8 400 000 testfélében. Most itt egy test, ahol a tudatosság tökéletes. Megérthetem, hogy ha szeretném, a következő születésemkor megkaphatom Isten testét.

(szünet) ... ugyanazt a testet jelenti, mint amivel Isten rendelkezik, sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1). Szóval, illúzió, hogy azt hiszem, én tartom fenn ezt a testet. Nem te tartod fenn ezt a testet. A természet törvénye, a természet kínálata, a természet elrendezése, az teszi ... prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27). A természet a különböző tulajdonságok szerint cselekszik. És ahaṅkāra-vimūḍhātmā, beképzelt módon az ember azt hiszi, hogy „Én teszem ezt”. Esztelenség, semmit sem tehetsz. A természet törvényei kényszerítenek rá.

Igen.

Gopāla Kṛṣṇa: Szóval, ha a tevékenységek a természet törvényeivel összhangban zajlanak, akkor hogyan válhatsz Kṛṣṇa-tudatúvá? Teljesen (érthetetlen) önmagad?

Prabhupāda: Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ (BG 18.66). „Te ostoba. Hagyj fel az összes ostobasággal. Gyere el Hozzám.” Tehát nekünk… neked annak megfelelő tudást kell kifejlesztened. „Ó, Kṛṣṇa így mondja, akkor hadd cselekedjek aszerint.”

(szakadás) „…hidd el, hogy bármilyen elfoglaltságot is eszelsz ki, az egyszerűen csak bajt okoz, szenvedést hoz az életedre nézve. Ne eszelősködj tovább. Kérlek, gyere Hozzám.” „Ó, miből fogok élni?” Kṛṣṇa azt válaszolja: ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ (BG 18.66): „Ne törődj vele. Én védelmet nyújtok neked.”

Sajnos, mi nem követjük. Semmit sem kell tennünk, hogy ezt vagy azt a testet fenntartsuk, csak egyszerűen meg kell hódolni Istennek. Akkor minden megtörténik.

(szakadás)… fenntartani a testedet. Mindenki Johnson elnökké vagy valami hasonlóvá próbál válni. Ez azt jelentené, hogy azzá is fog válni? Az elrendezés előre be van biztosítva. Dolgozhatsz éjjel-nappal, keményen, de azt fogod megkapni, ami neked rendeltetett. Ez minden. Többet nem kaphatsz.

Ezt tanítja Prahlāda Mahārāja. Akárcsak a kutyának, neki is egy bizonyos típusú teste van. Testi tevékenységeihez van láncolva. Ha egy kutya rra vágyik, hogy "Én Johnson elnök leszek", vajon lehetséges ez? Viszont... bármennyire is próbálkozik, az adott teste ezt nem teszi lehetővé a számára. Hasonlóképpen, mi is egy bizonyos típusú testtel rendelkezünk, hogy egy bizonyos típusú érzékkielégítést élvezhessünk. Ha megpróbálunk ezen túllépni, az nem lehetséges.

Ezért Prahlāda Mahārāja azt mondja: „Ne próbálkozz így ostobán. Ha van energiád, próbáld megérteni a Kṛṣṇa-tudatot. Az boldoggá fog tenni.” Ne élj vissza az energiáddal, hogy „Ez leszek, az leszek”. Ez nem lehetsz.

(szakadás) ... a példa, yathā duḥkham ayatnataḥ (SB 7.6.3). Próbálj meg másként boldog lenni. Nem ez a boldogság útja. Ám te mégis azt hiszed, hogy „Így leszek boldog.”

De ezt nem tudod megtenni. A boldogságod, bármi is legyen a sorsod, automatikusan eljön. Hogyan? Ő egy példát mond rá, yathā duḥkham ayatnataḥ. Akárcsak az életedben a szenvedés, nem játszasz rá, mégis automatikusan eljön. Hasonlóképpen, az életedben a boldogság is automatikusan eljön. Ne pazarold hát az idődet az úgynevezett boldogság elérésére, vagy az úgynevezett szenvedés elűtésére. Csak bízd magad Kṛṣṇa oltalmára. Ő mindent el fog intézni, és boldog leszel.

(szakadás) ... és ami a foglalkozást illeti, csak vizsgáld meg, vajon a foglalkozásoddal kielégíted-e Istent. Ebben találod meg a tökéletességedet.

(szakadás) Kṛṣṇa nem mondja azt, hogy változtasd meg a foglalkozásodat. Akárcsak Arjuna esetében. Ő egy kṣatriya. Az ő dolga harcolni. Az emberi társadalom felosztása – brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra – rendkívül tudományos. A kṣatriya harcra való. A brāhmaṇa intelligens munkára való. A vaiśya üzletelésre (kereskedésre) való. A śūdra munkára való.

Mivel azonban nincs ilyen felosztás, az embereket nem képezik ki az elejétől fogva. Ezért (történik meg), hogy a sorozóbizottság egy śūdrát szólít fel, „Menj!” harcolni. Hogyan harcolhat egy ilyen? Ő nem egy kṣatriya. Ezért aztán elrepülnek. Vízumot váltanak egy másik országba, és elmennek (elszöknek). Hogy képes harcolni az ilyen? Ő nem kṣatriya.

Szóval, Kṛṣṇa azt mondta Arjunának: „Te kṣatriya vagy.” Ő nem azt mondta… Kṛṣṇa azt akarta… Arjuna hamis brāhmaṇává akart válni. Azt mondta: „Ó, erőszakmentessé akarok válni, és még ha nem is kapom meg a királyságomat, brāhmaṇaként fogok kéregetni, és elvonultan fogok élni. Kṛṣṇa, ne kérd, hogy harcoljak.” Ez hamis bráhminizmus. „Ó” – mondta Kṛṣṇa –, „te kṣatriya vagy. Neked harcolnod kell.” Nem utánozhatja egy brāhmaṇa tevékenységeit. Ez hamis.

Nos, mindenkinek van egy bizonyos kötelessége, ahogy az elején kifejtettem, ő végezze azt a kötelességét. Nem kell megváltoznia. Sva-karmaṇā tam abhyarcya (BG 18.46). Viszont próbáld megvizsgálni, vajon a te adott típusú kötelességed végrehajtásával elégedetté tetted-e Istent. Ez a te tökéletességed.

(szakadás) ... az élet. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Kṛṣṇa-tudat, nem azt mondjuk, hogy add fel minden elfoglaltságodat, gyere ide a templomba, és egyszerűen csak énekelj. Tudatosság ... el kell érned a tudatosság tökéletességét, miszerint: "Örök kapcsolatban állok Kṛṣṇával ..." (szakadás) Szóval, a védikus irodalom nem ezt mondja. Ez parancs(olat). El kell fogadnod. Ha nem érted, akkor próbáld megérteni. Ez egy másik dolog. A Bhagavad-gītāban ez nem értelmezés kérdése. Az áll a legelején:

dharma-kṣetre kuru-kṣetre

samavetā yuyutsavaḥ

māmakāḥ pāṇḍavāś caiva

kim akurvata sañjaya

(BG 1.1)

„Kedves Sañjayám” – Dhṛtarāṣṭra személyi titkárától, Mr. Sañjayától kérdezi –, „Az én fiaim és bátyám fiai, a Pāṇḍavák…” A bátyja neve Pandu volt, ők tehát a Pāṇḍavák. A māmakāḥ jelentése „fiaim”. Hol van valami értelmezés lehetősége? Kuru-kṣetre. Még mindig létezik a hely – te jobban tudod; te indiai vagy –, van egy hely, Kurukṣetra, amely még mindig létezik. A dharmakṣetra egy vallási hely, zarándokhely. Az emberek még mindig látogatják vallási szertartások alkalmával. A Védákban ez áll: kuru-kṣetre dharmam ācaret: a vallási szertartásokat Kurukṣetrán kell végrehajtani.

Nos, hol van itt lehetőség értelmezésre? Értelmezni akkor kell, amikor valamit nem értesz. Abban az esetben értelmezhetsz. De itt a kurukṣetra érthető; a dharma-kṣetra érthető; a māmakāḥ érthető; a pāṇḍav érthető; megértheted, hogy harcra gyűltek össze. Miért fűzöl hozzá értelmezést? Mi szükség értelmezésre? Ez azt jelenti, meg akarja mutatni, az ő intelligenciája jobb, mint a Bhagavad-gītā elbeszélőjéé. Mi az ilyen dolgokat, ostobaságokat nem fogadjuk el.

(szünet) Ha meg kell tanulnod a Bhagavad-gītāt, akkor úgy kell megtanulnod a Bhagavad-gītāt, ahogyan Kṛṣṇa mondja el, vagy ahogyan Arjuna érti meg. Pont úgy, mint amikor veszel egy gyógyszeres üveget. Az utasítás, ahogy az az üvegen szerepel, aszerint kell bevenned a gyógyszert. Nem szerkesztheted meg a saját utasításodat, értelmezésedet.

(szünet) Ostobaság. Nem fogadjuk el.

(szünet) Kiadunk egy könyvet, a Bhagavad-gītā úgy, ahogy van címűt. Egy nagy kiadó, a Macmillan Company vette át, és októberre meg is kapjuk. Nem értelmezzük. Úgy magyarázzuk a dolgokat, ahogy vannak. Ez a hozzáállás. Minek? Minek az értelmezés? Értelmezéssel ellátott Bhagavad-gītā 664 kiadásban létezik. Egyszerűen... egy orvos értelmezte a Bhagavad-gītāt: Kṛṣṇa az orvos, Arjuna pedig a beteg.

És megpróbálta a Bhagavad-gītān keresztül elmagyarázni az összes anatómiai filozófiát... ööö, a fiziológiát, nem ezt (a filozófiát). Gandhi a Bhagavad-gītā alapján az erőszakmentességét akarta bizonyítani. A Bhagavad-gītā a csatatéren hangzik el, tele erőszakkal, és megpróbálja bebizonyítani, hogy a Bhagavad-gītā erőszakmentes. Ezek mind mesterséges kísérletek. Ezek a magyarázatok soha nem fogják a Bhagavad-gītā igazi fényét visszaadni. Próbáld meg a Bhagavad-gītāt megérteni a úgy, ahogy van.

(szakadás) (a hívek hódolatukat ajánlják fel) (vége)