Category:HU/670320 - Lecke SB 07.07.40-44 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda: (homályos) ... az életnek. Szóval, Prahlāda Mahārāja azt célozza meg, hogy az anyagi jólét akár ezen a bolygón, akár egy másikon belül, mind elpusztítható. Nem állandó. Ezért a nirmala nem mentes az anyagi természet szennyeződésétől. Ezt ajánlja a Bhagavad-gītā is: ā-brahma-bhuvanāl lokāḥ punar āvartino 'rjuna (BG 8.16), még ha a legfelsőbb bolygóra mész is, az is múlandó. Szóval, a múlandó dolgok nem érdekelnek minket. Sajnos, az embereknek nincs tudomásuk arról, mi az, ami nem múlandó. Sok-sok életen át hozzászoktak a múlandó dolgokhoz.

(félre) Nem működik? Igen.

Ezért nincs információjuk arról, hogy mi a ... ha azt mondjuk, hogy „Te ne múlandó dolgokért dolgozz”, megdöbben, mert fogalma sincs arról, hogy létezik bármi, ami nem... ami nem múlandó.

Prahlāda Mahārāja tehát azt javasolja: „Ne törekedjetek a nem múlandó dolgokra... ne törekedjetek a múlandó dolgokra. Törekedjetek a nem múlandó dolgokra.” És ez a bhaktyā uktayeṣaṁ bhajatātma-labdhaye (SB 7.7.40). Ahogy a bhakták a Legfelsőbb Úr imádatát ajánlják, úgy a Legfelsőbb Úr is megerősíti ezt: yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6), a legfelsőbb hajlék az, ahová menve senki sem tér vissza... Prahlāda Mahārāja azt javasolja: „Kedves barátaim, imádjátok az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ahová menve senki sem tér vissza.”

yad-artha iha karmāṇi

vidvan-māny asakṛn naraḥ

karoty ato viparyāsam

amoghaṁ vindate phalaṁ

(SB 7.7.41)

Ebben az anyagi világban oly sok tervet szövünk a végleges letelepedésre, de sajnos pont az ellenkezőjével találkozunk. Ezt tapasztaljuk. Van egy nagyon szép dal, amit egy vaiṣṇava költő énekelt. Azt mondja: sukhere lagiya e baro bhaginu anale puria gelā: „Ezt a házat azért építettem, hogy boldogan éljek. Sajnos, felgyújtották, így mindennek vége.” Ez történik. Az anyagi világban oly sok tervet szövünk a nagyon kényelmes, békés, örök életre – de ez nem lehetséges.

Az emberek nem értik ezt. A śāstrából látják, tapasztalják; a szentírásokból azt az utasítást kapjuk, hogy semmi sem múlhatatlan. Az anyagi világban minden múlandó. És valójában azt is látjuk, hogy az elmúlás ügynökei mindig készenlétben állnak.

Akárcsak a tűz. New Yorkban huszonnégy órán belül legalább tíz vagy tizenöt helyen üt ki tűz. És a tűzoltóság folyamatosan dolgozik, hogy megvédjen benneteket a tűztől. A házirend kizárólag a tűzzel kapcsolatos: „Melyek a tűzvédelmi intézkedések?” Ennek alapján kapjuk meg a lakhatási engedélyt: „Használhatod.”

Más szóval, a tűz mindig készen áll arra, hogy mindent eltüntessen, ám mesterségesen, így vagy úgy, megpróbáljuk megvédeni magunkat a tűztől. Ám azt nem vesszük magától értetődőnek, hogy ez az anyagi természet úgy van megalkotva, hogy mindent lángra lobbantson, bármennyire is vagyunk erősek a védekezésben. Ilyen a természet.

Szóval, bárhogyan is tervezzük meg, hogy nagyon boldogan éljünk, a természet törvénye értelmében el fogja pusztítani.

daivī hy eṣā guṇamayī

mama māyā duratyayā

mām eva ye prapadyante

māyām etāṁ taranti te

(BG 7.14)

Tehát, ez az anyagi természet nagyon erős. Nem vagyunk képesek megvédeni magunkat az anyagi természet támadásaitól. Ezért Prahlāda Mahārāja azt tanácsolja nekünk, hogy próbáljuk meg elérni az állandót. Az állandó a lélek. Isten állandó. És van egy világ, egy ég, ami szintén állandó. Akkor miért ne helyeznénk át magunkat abba az állandó égbe, az állandó kapcsolatba, az állandó életbe, az állandó legfelsőbb tudásba? Mit keresünk itt a tökéletlenségben?

Ám az embereknek erről nincs információjuk. Néhányan közülük nem hisznek benne. Néhányan közülük érzéketlenek. Ilyen a mi szerencsétlen állapotunk. Viszont ez, se nem hamis, se nem fikció. Ez a valós tény, az igazság, a valódi igazság, az Abszolút Igazság. Paraṁ satyaṁ dhīmahi (SB 1.1.1). A Śrīmad-Bhāgavata a Legfelsőbb Igazságként, a paraṁ satyamként mutatja be a célt. Paraṁ satyaṁ dhīmahi: „Hódolatomat ajánlom az Abszolút Igazságnak, a paraṁ satyamnak.” És mi ez a paraṁ satyam? Nirasta-kuhakam. A nirasta-kuhakam jelentése „ami mentes minden illúziótól”. Itt minden tele van illúzióval. Gondolkodom, tervezek valamit, és bármikor, ó, minden eltűnik, minden véget ér.

Szóval, nem értjük, hogy ez illúzió, és hogy létezik egy örök élet. Tehát:

sukhāya duḥkha-mokṣāya

saṅkalpa iha karmiṇaḥ

sadāpnotīhayā duḥkham

anīhāyāḥ sukhāvṛtaḥ

(SB 7.7.42)

Mindent eltervezünk, sukhāya, a boldogság érdekében, és duḥkha-mokṣāya, és hogy megszabaduljunk minden nyomorúságtól. Ez a mi tervünk. Sukhāya duḥkha-mokṣāya saṅkalpaḥ, ez az elhatározásunk; iha, ebben a világban; karmiṇaḥ, azok, akik dolgoznak. Ez az elhatározás arról szól, hogy boldoggá tegyük az életet és elkerüljük a szenvedést. Ez a terv. Sadāpnotīhayā. Ám ez egyszerűen csak egy terv készítése az elménkben. Valójában ez soha nem valósítható meg. Soha nem érhető el.

kāmān kāmayate kāmyair

yad-artham iha puruṣaḥ

sa vai dehas tu pārakyo

bhaṅguro yāty upaiti ca

(SB 7.7.43)

Oly sok mindenre vágyunk, kāmān kāmyair kāmayate. A kāmān azt jelenti, hogy kívánatos, és kāmayate, ilyen kívánatos dolgokra vágyunk, kāmyaiḥ, túlságosan mohók és kapzsik vagyunk, hogy megszerezzük ezeket a tárgyakat. Yad-artham iha puruṣaḥ sa vai dehas tu. És mi az a kāma? Mik ezek a kívánatos dolgok?

A kívánatos dolgok egyszerűen arra szolgálnak, hogy ezt a testet tökéletessé tegyük. Nem tökéletessé – kényelmes helyzetbe helyezzük. Tökéletes nem lehet, de amennyire csak lehetséges... szép párnákat gyártunk a kényelmes üléshez, szép hálószobát, szép autókat veszünk, és... mindent ennek a testnek az érdekében (csinálunk). A végső cél az, hogy ezt a testet kényelmes körülmények közé helyezzük. Ez minden.

Viszont Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy maga a test, dehaḥ... sa vai dehas tu pārakyo bhaṅguro. Akár ebben az életben, akár a következőben teszed biztossá és kényelmessé a helyzetedet. A következő élet azt jelenti, számos vallási rituálét kell végrehajtani, amelyek majd biztosítják a következő életedben a nagyon kényelmes életet, a nagyon hosszú életet más bolygókon.

Szóval, akár ebben az életben, akár a következő életben, a dolgaidat az anyagi világban intézed. Ha a következő életedet a lelki világban éled, az már más kérdés. Viszont, amíg az anyagiakkal foglalkozunk, vagy ebben az életben, vagy a következőben fogunk teremteni magunknak kényelmes életet. Viszont, maga a test kṣaṇa-bhaṅguraḥ, múlandó. Múlandó. Sa vai dehas tu pārakyo bhaṅguro yāty upaiti.

kim u vyavahitāpatya-

dārāgāra-dhanādayaḥ

rājya-kośa-gajāmātya-

bhṛtyāptā mamatāspadāḥ

(SB 7.7.44)

Ők mindannyian nagy főnökök és miniszterek fiai voltak, ő maga pedig Hiraṇyakaśipu király fia volt. Ezért a saját mércéje szerint beszélt. Azt mondja, kim u vyavahitāpatya-dārāgāra-dhanādayaḥ. Az apatya azt jelenti, hogy kiterjesztjük magunkat. Egyedülállók vagyunk – most kiterjesztjük magunkat, gyermekeink által kiterjesztjük magunkat, apatya.

A dāra pedig feleséget jelent. A szanszkrit strī... strī szó nőt jelent, és a strī szótöve azt jelenti, „ami terjeszkedik”. Amint feleséged van, kiterjeszted magad. Egy vagy, és amint van feleségedet, három, négy, öt leszel. Szóval, a strī azt jelenti, hogy segít nekem kiterjeszteni magam. Ez a szótő jelentése.

Szóval, Prahlāda Mahārāja azt mondja, mi értelme annak, hogy a gyermekek által kiterjeszted a ragaszkodásodat ez iránt az anyagi világ iránt? Apatya-dāra. Dārāgāra. A dāra feleséget jelent, az āgāra pedig házat. Dārāgāra-dhanadayaḥ. A dhanādayaḥ gazdagságot jelent. Ezek a mi expandálódásunk folyamatai.

És rājya, királyság. Rājya. Kośa. A kośa kincstárat jelent. Ezek a kormányzattal kapcsolatosak. A kormányzat terjeszkedni akar. Rājya, kośa és gaja. A gaja elefántot jelent. A királyi rendek elefántokat tartanak. Különösen Indiában, a fejedelmi rend tagjainak legalább tucatnyi elefántot és sok ezer lovat kell tartaniuk.

Ez a királyi gazdagság. Szóval, rājya-kośa-gajāmātya (SB 7.7.44). Az amātya minisztert jelent, a bhṛtya, a bhṛtya szolgát jelent, az āptā pedig barátot. Ez azt jelenti, más szóval, hogy Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy nincs szükség ezen anyagi gazdagságok bővítésére. (szünet) (vége)