Category:HU/670315 - Lecke SB 07.07.29-30 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imákat énekli)

""oṁ ajñāna-timirāndhasya) jñānāñjana-śalākayā

cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave-namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ sthāpitaṁ yena bhū-tale

svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ dadāti sva-padāntikam

""vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye

kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-

śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe

rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

śrī-kṛṣṇa-caitanya prabhu-nityānanda

śrī-advaita gadādhara śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devi praṇamāmi hari-priye

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvanebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

tatropāya-sahasrāṇām

ayaṁ bhagavatoditaḥ

yad īśvare bhagavati

yathā yair añjasā ratiḥ

(SB 7.7.29)

A múltkori találkozón arról beszéltünk, hogy össze kell zúznunk az anyagi létezés magját. Bīja-nirharaṇaṁ yogaḥ (SB 7.7.28). Bīja. Amíg a mag jelen van, gyakorolhatunk valamit a lelki megvalósítás érdekében, meditációt, vagy gimnasztikus yogát – vagy sok más dolgot –, de a mag jelen van. Megfeledkezhetünk a létezésünkről; nirvāṇa, üresség vagy hallucináció.

Mivel azonban a bīja, a mag jelen van, amint egy ilyen tökéletlen módszer hatása megszűnik, ismét ugyan oda jutunk. Ismét. Ez a bīja. Erre ugyanaz a példa, mint a gyomok a mezőn: Teljesen kiszáradtak, nincsenek többé. Ám amint esőcseppek hullanak, ó, ismét kizöldel – mert a mag ott van.

Tehát, ha ki akarod irtani az anyagi létezés magját, akkor Prahlāda Mahārāja a tatropāya-sahasrāṇām-ot (SB 7.7.29) javasolja. Lehet... lehet, hogy több száz és ezer eljárás létezik a kiirtására... nem is a kiirtására; hanem arra, hogy valamilyen transzcendentális helyzetbe, az anyagi létedről való megfeledkezésbe vezessen.

Lehet. Ám Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy sahasrāṇām ayaṁ bhagavatoditaḥ. A Śrīmad-Bhāgavatamban leírt Kṛṣṇa-tudat módszere, yad īśvare bhagavati yathā yair añjasā ratiḥ (SB 7.7.29), megadhatja neked a kiirtás módszerét. Ha eljutsz a Kṛṣṇa-tudatba, az anyagi létezés magva teljesen megszűnik. Mivel nem lesz tovább... ez nagyon praktikus.

Miről szól ez a Kṛṣṇa-tudat? Többször is jellemeztük, hogy ānukūlyena kṛṣṇānu-śīlanam (CC Madhya 19.167).

(félre) Honnan ez a hang?

Ānukūlyena kṛṣṇānu-śīlanam. Kṛṣṇát előnyösen kell szolgálnod. Ez minden. És egy másik bekezdésben azt olvashatjuk, hogy hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate (CC Madhya 19.170). A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy az érzékeink jelen pillanatban anyagi tevékenységekben vesznek részt. Szóval, egyszerűen csak ki kell cserélni a bélyegzőt. Cselekedned kell. Nem arról van szó, hogy a Kṛṣṇa-tudat által tompa kővé fogsz válni. Nem. A tevékenység megmarad.

Ezért néha félreértenek minket, mondván: „Milyen Kṛṣṇa-tudat ez? Ők is esznek. Ők is gépelnek. Ők is járnak irodába. Ők is dolgoznak. És minden jelen van. Nyomdát keresnek. És oly sok mindent, mindent. Mi ez a Kṛṣṇa?” Mivel mindezt egyszerűen Kṛṣṇa érdekében teszik.

A tudat ugyanaz. A te tudatod, az én tudatom ugyanaz. Ha egy bizonyos célra összpontosítasz, azt „célzott tudatnak” nevezik. Hasonlóképpen, ha a tudatodat egyszerűen Kṛṣṇáért használod, ānukūlyena kṛṣṇānu-śīlanam (CC Madhya 19.167), kizárólag kedvezően, akkor érzékeidet Kṛṣṇa céljára használod fel. Ahogy Kṛṣṇa tanácsolja a Bhagavad-gītāban, yudhyasva mām anusmara (BG 8.7): „Harcolj. Ugyanakkor gondolj Rám.” Ez az előírás. Arjuna harcos volt. A kezdetben harcos volt. A végén is harcos maradt. Nem változtatta meg a helyzetét. Miután hallotta a Bhagavad-gītāt, nem változtatta meg a helyzetét – harcos volt, és koldussá vagy svāmīvá változott. Nem. Nem lett svāmī. Harcos maradt, de a megközelítés módja megváltozott. A pecsét megváltozott. Ennyi az egész.

A saját, megszokott nézőpontjából mérlegelte a harcot. Azt gondolta: „Ó, hogyan lennék képes harcolni a nagyapámmal? Hogyan tudnék harcolni a tanárommal? Hogyan tudnék…” Szóval, a saját személye járt a fejében. De amikor Kṛṣṇa tájékoztatta, utasította a Bhagavad-gītā alapján, hogy „A te dolgod az, hogy harcolj értem”, megváltoztatta a döntését.

Ez a Kṛṣṇa-tudat. Mindössze a saját álláspontodat kell megváltoztatnod. Ez minden. Ez a Bhāgavata. Ez… amennyiben kizárólag Kṛṣṇáért cselekszel, anyagi léted magja teljesen megsemmisül. Ez tehát a bīja-nirharaṇam, a mag teljes eltörlése.

guru-śuśrūṣayā bhaktyā

sarva-labdhārpaṇena ca

saṅgena sādhu-bhaktānām

īśvarārādhanena ca

(SB 7.7.30)

Meghatározza, mi a Kṛṣṇa-tudat, hogyan kell azt gyakorolni. A gyakorlat, az első dolog a következő, Prahlāda Mahārāja a guru-śuśrūṣayā-t ajánlja. Guru-śuśrūṣayā. A guru-śuśrūṣayā azt jelenti, hogy mindenekelőtt ki kell választanod egy lelki tanítómestert. Tanár nélkül, útmutatás nélkül senki sem tud semmilyen folyamatot megvalósítani.

Még ha meg is szerezted a diplomádat, és ha szeretnél szakdolgozatot írni, vagy doktori fokozatot szerezni, olyankor az a rendszer, hogy a szakdolgozatot három PhD fokozatú szakértőnek kell irányítania. Ez a rendszer. Ehhez hasonlóan, ha tiszta Kṛṣṇa-tudatos emberré akarsz válni, akkor ki kell választanod egy személyt, aki oktathat, aki irányíthat a Kṛṣṇa-tudat dolgában. A Bhagavad-gītā is ugyanezt tanítja nekünk: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā (BG 4.34).

Ha meg akarod érteni ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy szakértőtől kell tanulnod, upadekṣyanti tad jñānam. A szakértő, aki ebben a tudásban jártas... szakértő, az fog tanítani téged, upadekṣyanti tad jñānaṁ jñāninas tattva-darśinaḥ. Aki valóban megvalósítottá vált, az fog tanítani téged. Ezért kell ilyen személyhez fordulnod. És a Kathopanisadban, a Védákban is ugyanez áll: tad-vijñānārthaṁ sa gurum eva abhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

Ha meg akarod tanulni ezt a tudományt, a transzcendentális tudományt, akkor egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnod. Ki a hiteles lelki tanítómester? Ezt is említik: samit-pāniḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham. Két ismrtető jele van annak a lelki tanítómesternek. Melyek azok? Śrotriyam. Śrotriyam azt jelenti, hogy a tanítványi láncba hallás útján jön. Ez nagyon fontos.

A felettestől kell hallani, nem kitalálni. Hallani kell. Mert a téma transzcendentális, érzékeinken túlmutató. Ugyanaz a példa – ha tudni akarsz valamit Indiáról, és mivel én Indiából származom, megkérdezheted tőlem: "Milyen a helyzet Indiában?" Tökéletesen el tudom mondani. De te azt magadtól nem tudod elképzelni. Vagy el kell olvasnod néhány könyvet Indiáról. Ez tehát a tudás folyamata.

A Bhagavad-gītāban is ez áll: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ (BG 4.2). Ez a paramparā a tanítványi láncolat által valósul meg. Szóval, a guru egyben azt jelenti, śrotriyam, ő az, aki szépen, tökéletesen meghallgatta a lelki tanítómesterét. És a lelki tanítómesterének is az ő lelki tanítómesterétől kellett hallania. És így tovább, végső sorban Kṛṣṇa válik a lelki tanítómesterré. Pont úgy, ahogy Kṛṣṇa oktatta Arjunát. És ha követed Arjuna elveit, ahogyan ő hallotta, ahogyan megértette, akkor te is Kṛṣṇától hallasz.

Hogyan cselekedett Kṛṣṇa, ööö, Arjuna, miután meghallgatta a Bhagavad-gītāt? Azt mondta: „Ó, kedves Kṛṣṇám” – naṣṭo mohaḥ –, „az illúziómnak vége”, tvat-prasādāt –, „a Te kegyed által.” Ez azt jelenti: „Oly kedvesen utasítottál. Most vége az illúziómnak.” Akkor? Mit fogsz tenni? Az illúziódnak vége? Ó, kariṣye tad vacanam: „Ó, úgy fogok cselekedni, ahogy tanácsolod.” Ez azt jelenti: „Harcolni fogok. Harcolni fogok.” Szóval, evaṁ param... Arjuna ilymódon értette meg Kṛṣṇát... ez a tény. Ez benne van a Bhagavad-gītāban. Nos, ha követed Arjuna alapelveit vagy nyomdokait... hogy Arjuna így értette meg a Bhagavad-gītāt... nos, ha követed Arjuna alapelveit, akkor megérted a Bhagavad-gītāt. Ez nem túl nehéz.

Ez áll benne, hogyan értette meg, mit értett meg Arjuna. Ez olvasható a Bhagavad-gītā tizedik fejezetében: paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān (BG 10.12). Elfogadta, hogy "Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Senki sem ismeri a személyiségedet." Ezek a dolgok ott le vannak írva. Szóval, nem kell nagyon keményen dolgoznod, ha egyszerűen csak követed a mahājano yena gataḥ sa panthāḥ elvet (CC Madhya 17.186). Ha olyan nagy személyiségek nyomdokait követed, mint Arjuna, Nārada, Brahmā, Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, ó, őróluk van szó. Az előírásaik és utasításaik adottak. Viszont, ki kell választanod egy személyt, egy hiteles lelki tanítómestert. Meg kell nézned, hogy valóban benne van-e a tanítványi láncban. És hogyan tudod ezt megállapítani? Meg kell állapítani, vajon a hiteles lelki tanítómester ugyanazt fogja-e tanítani neked, mint amit Kṛṣṇa tanított.

Hogyan lehetséges ez? Kṛṣṇa azt mondta, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66): „Add fel minden elfoglaltságodat, és csak Nekem hódolj meg.” A lelki tanítómester ugyanazt fogja mondani: „Hódolj meg Kṛṣṇának.” Nem fogja azt mondani: „Ne Kṛṣṇának, hanem valami másnak, ez ostobaság.” Ő nem lelki tanítómester. Csak próbáld megérteni. Ez a paramparā rendszer.

Nem lesz közte különbség... Kṛṣṇa és a lelki tanítómester utasítása között. Ugyanaz lesz. Kṛṣṇa azt mondta: „Hódolj meg Nekem”, és a lelki tanítómester azt fogja mondani: „Meghódolj meg Kṛṣṇának.” Nem azt, hogy „Ne Kṛṣṇának, hanem nekem.” Csak... ebben van a lényeg. Egy hiteles lelki tanítómester ezért azt jelenti, hogy semmi különbség az eredeti oktatótól kapott utasítások között egészen eddig a pontig. Ő a hiteles lelki tanítómester. Szóval, ki kell választanod. Ha valóban fejlődni akarsz a Kṛṣṇa-tudatban, akkor ki kell választanod.

Ez némi munkát, vagy némi intelligenciát igényel. Ez minden. Nem túl nehéz. Ők... még mindig léteznek ebben a világban közvetlen tanítványi láncolatok. De neked ... kell, hogy legyen némi intelligenciád. Akkor megértheted.

Prahlāda Mahārāja tehát azt mondta: tatra, ööö, guru-śuśrūṣayā bhaktyā. A lelki...a Kṛṣṇa-tudatodat azzal kell kezdened, hogy elfogadsz egy hiteles lelki tanítómestert a tanítványi láncolatból. És az első dolgod a guru-śuśrūṣā lesz. Ṣuśrūṣā azt jelenti, hogy megörvendeztetni a Legfelsőbbet – ez maga a lelki tanítómester – megörvendezetni szolgálattal, sevayā-val örömet szerezni neki. A Bhagavad-gītāban is ez áll: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā (BG 4.34). Ha meg akarod tanulni ezt a transzcendentális tudományt, akkor kezdetben három folyamatot kell követned. Ki kell választanod egyet, egy hiteles lelki tanítómestert. Aztán meg kell hódolnod. A meghódolás folyamata ugyanaz. Olyan lelki tanítómestert kell választanod, akinek meg tudsz hódolni.

Ha úgy véled: „Ó, ez a svāmījī, vagy lelki tanítómester kevésbé intelligens, vagy kevésbé képzett, mint én, vagy oly sok tekintetben kevésbé az”, akkor ne válaszd lelki tanítómesternek. Olyan személyt kell választanod, akinél azt tapasztalod, hogy: „Itt egy elme, itt egy ember, akinek meghódolhatok. Igen, ő oly sok tekintetben hatalmasabb nálam. Ebből kifolyólag meghódolhatok.”

Ezt praṇipātnak hívják. Szóval, a lelki tanítómester kiválasztása mindenekelőtt azt jelenti, hogy el kell fogadnod, „Itt egy személyiség, aki előtt meghajthatom a fejem. Igen.” Mindenki büszke. Miért hajolna meg valaki előtt, hacsak meg nem érti, hogy „Itt egy személyiség, aki hatalmasabb nálam”?

Szóval, ez az első feltétel, a praṇipāt. A praṇipāt jelentése prakṛṣṭa-rūpeṇa nipāt. Üres lappá kell válnod: „Nos, uram, bármit is tanultam, ó, elfelejtettem. Ez az üres lap. Most azt írsz rá, amit akarsz.” Ez az első feltétel. Praṇipātena és sevayā.

A sevayā szolgálatot jelent. Mivel tehát szolgálatra van szükség, a lelki tanítómestert kell szolgálni. Ez azt jelzi, hogy még ha a legnagyobb személyiség is vagy, úgy kell megközelítened és szolgálnod a lelki tanítómestert, mint egy átlagos szolga. Alantas szolga. Ha a lelki tanítómester azt mondja: „Kedves fiam, csak tisztítsd meg a cipőmet”, vagy bármilyen, visszataszító dolgot mond... ó, akkor készen kell állni arra.

Ezt hívják sevānak. És praṇipātena, sevana... sevayā. Praṇipātena... paripraśnena és sevayā. A paripraśna azt jelenti, hogy amikor valamit nem értesz, azt kell mondanod: „Uram, ezt a részt nem értem.” Ez a folyamat.

Tehát, ezt hívják śuśrūṣának. Prahlāda Mahārāja azt mondja: guru-śuśrūṣayā bhaktyā. És odaadással, szeretettel, valamint hittel, nem pedig hivatalosan, „Mivel tartottam egy kedvenc házi lelki tanítómestert, akkor most hivatalosan is kell egy…” Nem. Hittel és odaadással. És sarva-labdhārpaṇena ca. A brahmacārī rendszer azt jelenti, hogy a lelki tanítómesterrel kell élnie és pénzt kell gyűjteni.

Természetesen Indiában még mindig jelen van a rendszer, a négyféle társadalmi rend: a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa… négy rész alkotja a társadalmi rendet. Az elsők az igazlelkű, jámbor tanulók – a megtisztult élettel és lelki műveltséggel rendelkező tanulók. Őket hívják brahmacārīnak. Aztán következnek a gṛhasthák, a családi élet, a feleséggel és a gyermekekkel való együttélés. Aztán a vānaprastha, a visszavonult élet. Majd a sannyāsa, a lemondott élet.

A gṛhaszták a három másik āsrama fenntartására szolgálnak. Egy gṛhastha, egy családos, mivel megkapta az érzéki élvezet szabadságát, ezért az érzéki kielégülését azzal kell kompenzálnia, hogy alamizsnát ad a másik három āsramának: a brahmacārīnak, a vānaprasthának és a sannyāsīnak. A folyamat olyan, hogy bármelyik brahmacārī vagy sannyāsī odamegy egy családoshoz, és azt mondja: „Anyám, adj nekem alamizsnát. Én brahmacārī vagyok.” Azonnal oda fogja adni. Azonnal. Tehát, ez a rendszer.

Nos... a brahmacārī, a brahmacārī dolga az, hogy gyűjögessen, mindenre tegyen szert, de ez a lelki tanítómesterének a javára van. Mindent oda fog adni. „Uram, mindent odaadtam neked.” Semmivel sem rendelkezik. Ez a brahmacārī. Még az is előírás, hogy ha a lelki tanítómester elfelejti szólítani a brahmacārīt: „Kedves fiam, gyere és egyél prasādamot” – ó, akkor nem fogja önszántából megérinteni azt. Mivel Guru Mahārāja elfelejtette hívni őt, ó, így azon a napon böjtölni fog. A védikus szentírásokban természetesen rengeteg korlátozás van.

Szóval, a brahmacārī azt jelenti, hogy nem rendelkezik személyes haszonnal. És azt akarod mondani ezzel, hogy a lelki tanítómester mindent elvesz a brahmacārītól, és… úgy értem, mindent megragad a saját érzéki élvezetére? Nem. Bármit is kap, azt felajánlja Kṛṣṇának – Krisnáért. Tehát Kṛṣṇa… felajánlása Kṛṣṇának történik az átlátszó médiumon – a lelki tanítómesteren – keresztül.

Mivel közvetlenül nem tudom megtenni Krisnának. Közvetlenül nem tudom, hogyan ajánljam fel Krisnának. Ezért az a dolgom, hogy egy közvetítőn keresztül ajánljam fel. Csakúgy, mint amikor valamit a kormánynak akarsz kifizetni, a kincstárba kell befizetned, nem közvetlenül az elnöknek. A kincstáron keresztül kell fizetned. Ehhez hasonlóan, ilyen a Kṛṣṇa-tudat megértésének folyamata.

Guru-śuśrūṣayā bhaktyā sarva-labdhārpaṇena ca, saṅgena sādhu-bhaktānām (SB 7.7.30). És együtt kell élned azzal a társasággal, amely megpróbál haladni a Kṛṣṇa-tudatban. Sādhu-saṅgena. A pusztán hivatalos felajánlás nem fog segíteni. Kapcsolatot kell teremtened. Ezért van szükség erre a kapcsolatra. Ez a Társaság szükséges ahhoz, hogy lehetőséget adjon az embereknek arra, hogy eljöhessenek és élhessenek a Társaságban, és megreformálhassák jellemüket, szokásaikat. Erre van szükség. Mindezeket a dolgokat ajánljuk.

Saṅgena sādhu-bhaktānām. Sādhu-bhaktānām. Sādhu és bhakta. Nem a karmīk. Az embereknek különböző osztályai léteznek. Vannak köztük karmīk, jñānīk, yogīk, és vannak bhakták, vagy hívők. Prahlāda Mahārāja tehát nem azt javasolja, hogy karmīkkal, jñānīkkal vagy yogīkkal kell kapcsolatba lépned. Világosan kimondja: saṅgena sādhu-bhaktānām. A sādhu bhaktát jelent, a bhakta pedig azt, aki ténylegesen odaadó szolgálatot végez. Az ő kapcsolatuk segítségével kell fejlődnöd, nem a karmīkéval.

Kik a karmīk? A karmīk azok, akik az érzékkielégítésre törekszenek. Éjjel-nappal keményen dolgoznak, mint bármelyik állat, és amikor elérnek valamilyen eredményt, minden hasznot az érzékkielégítésbe fektetnek. Az ilyet hívják karmīnak. A jñānīk pedig azok, akik még nincsenek valódi Kṛṣṇa-tudatban, de próbálják megérteni, hogy ez az élet nem jó. Ez a kemény élet, ez az éjjel-nappali munka pusztán az érzékkielégítés kedvéért, ó, ez nem jó. Valami mást akarnak kipróbálni. Ezért általában mentális spekulációba kezdenek.

Ahogy a karmīk az érzékeiket próbálják kielégíteni, úgy a jñānīk az elméjüket akarják kielégíteni. Az ő ... (homályos)... ebben... kicsit feljebb emelkedtek, de mégis anyagi síkon vannak, mert ezek az érzékek, az elme és az intelligencia, bezárólag az intelligenciával, az mind anyag. Szó sincs valami lelki megértésről. Mentális találgatás... spekulánsok, ők nincsenek lelki síkon. Ők anyagi síkon mozognak.

Szóval, itt... és a yogīk... a yogīk még... még mindig... az még mindig fejlettebb a jñānától, a mentális spekulatív síktól, mert amikor valaki eljut arra a szintre, hogy meditáció révén fedezze fel a benne rejlő lelket, az még mindig emelkedettebbnek számít. Tehát... viszont a bhakták már elkötelezettek. Nemcsak, hogy felfedezték az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, hanem ténylegesen is az Ő szolgálatában merülnek el. Őket nevezik bhaktáknak, ők a bhakták.

Nos, Prahlāda Mahārāja itt azt javasolja, hogy először is egy hiteles lelki tanítómester irányítása és szolgálata alatt kell elkötelezned magad, majd a bhakták társaságában kell maradnod – nem a yogīkkal, nem a jñānīkkal, nem a karmīkkal.

Ezt különösen kihangsúlyozza. És sādhūnām īśvara-ārādhanena ca: és nekünk, az ő társaságukban kell imádnunk a Legfelsőbb Urat. Imádat. Tehát ez... ebben a... ebben a korban a Legfelsőbb Úr imádata nagyon egyszerű. Nagyon egyszerű ... a Legfelsőbb Úr imádata nagyon egyszerű. A Bhāgavatam megemlíti ezt:

kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇaṁ

sāṅgopāṅgāstra-pārṣadam

yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair

yajanti hi sumedhasaḥ

(SB 11.5.32)

Ebben a korban, ebben a Kali-yugában, ...Istennek van egy inkarnációja. Melyik az, Isten melyik inkarnációja az? Az a... Ő a tviṣa-akṛṣṇam: Az arcszíne nem fekete. Kṛṣṇa feketés, de az Úr Caitanya, Ő Kṛṣṇa. Az Úr Caitanya. Kṛṣṇa... és mi... mi az Ő dolga?... a kṛṣṇa-varṇam. Mindig a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma Hare... mantrákat énekli. Varṇayati. Kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇam és saṅgopaṅgāstra-pārṣadam. A társasága... nézd a képet. Négy másikkal is kapcsolatban áll. És ezen a képen ugyancsak láthatod, társaságban.

Szóval, helyezd magad elé ezt a képet vagy formát, és csak folytasd az éneklést és táncolást. Ez az imádat. Csak folytasd az éneklést és táncolást. Ez az imádat. Ezt tesszük minden nap. Nem kell többé, nem kell többé sehova sem menni. Csak tartsd magad előtt az Úr Caitanyát, és folytasd az éneklést és táncolást, minden egyéb imádatodnak vége. Nagyon egyszerű. Nagyon egyszerű. Mi egyszerűen csak mindent bemutatunk. Meg tudod csinálni. Szerezz egy ilyen képed, és énekelj egy dallamra. Ha szeretnéd, lejátszhatod a felvételt és énekelhetsz. Ez nagyon szép. Tehát, minden imádat ide összpontosul. Itt az áll, sādhu-bhaktānām saṅgena és az īśvarārādhanena ca, és imádatot kell bemutatnod.

Nos, ha ezt a folyamatot végzed, akkor teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá válsz, bárhol is élsz és bármi is vagy, és az életed tökéletes lesz. És ebben nincs semmi kifogásolható. Ezt a képet bárki birtokolhatja. Ezt a képet vagy egy kis képet, bármit, amit csak tudsz, például Caitanya Mahāprabhu képét, és ajánlj fel Neki egy kevés gyümölcsöt, egy kevés virágot és egy kis füstölőt, énekelj és táncolj. Ne törődj azzal, hogy ki vagy, milyen helyzetben vagy; később minden meg fog jönni. Yena tena prakareṇa manaḥ kṛṣṇe niveṣayet (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.4). Ha valahogyan lefoglalod az elméd ebben a folyamatban, akkor minden automatikusan jönni fog. Tudni fogod. Tudni fogod, mit kell tenned. És ott a lelki tanítómester útmutatása. Ez a Kṛṣṇa-tudat kezdete.

Śraddhayā tat-kathāyāṁ ca. Tovább magyarázza. Śraddhayā: hittel és odaadással, śraddhā. Śraddha: hitet és odaadást jelent. Ez a hit és ez az odaadás a kezdet, a Kṛṣṇa-tudat alapelve. Adau śraddhā tato sādhu-saṅga tato bhajana-kriyā anartha-nivṛttiḥ syāt (CC Madhya 23.14). Ez a folyamata. Nos, itt is az áll: śraddhayā tat-kathāyāṁ ca. Amikor valalaki Kṛṣṇáról, a Bhagavad-gītāról vagy a Śrīmad-Bhāgavatamról beszél. Szóval śraddhayā tat-kathā... (szünet) (vége)