Category:HU/670313 - Lecke SB 07.07.25-28 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda: (maṅgalācaraṇa imákat énekel)

(sthāpitaṁ yena bhū)-tale

svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ

dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devi praṇamāmi hari-priye

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam adi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.29)

śrī-kṛṣṇa-caitanya prabhu-nityānanda

śrī-advaita gadādhara śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

buddher jāgaraṇaṁ svapnaḥ

suṣuptir iti vṛttayaḥ

tā yenaivānubhūyante

so 'dhyakṣaḥ puruṣaḥ paraḥ

(SB 7.7.25)

Ez a vers, amelyről az előző találkozónkon beszéltünk, azt mondja, hogy nagyon könnyű megérteni, ki vagyok. Vegyük például a... a leírás a buddher jāgaraṇam. Amikor, úgy értem, felébredtünk, és az értelmünkkel cselekszünk, ez az egyik szakasz. Aztán egy másik szakasz az, amikor alszunk, álmodunk. Egy következő szakasz pedig az, amikor mélyen alszunk, mindent elfelejtve.

Ez a suṣuptiḥ, vagy mély alvás. Néha el akarjuk felejteni önmagunkat azáltal, hogy áthelyezzük magunkat ebbe a mély alvásba, mindent elfelejtve. Valójában ez természetes hajlamunk. Olyankor, amikor túlságosan lekötnek minket ezek az anyagi tevékenységek, szorongások... mert az anyagi élet azt jelenti, hogy tele vagyunk szorongással. Ez az anyagi élet.

Ezt magyarázza el a Śrīmad-Bhāgavatam: tat sādhu manye 'sura-varya dehināṁ sadā samudvigna-dhiyām asad-grahāt (SB 7.5.5). Prahlāda Mahārāját megkérdezte az apja: „Kedves fiam, mi a legjobb dolog, amit a tanáraidtól tanultál? Lennél szíves elmagyarázni?” Azonnal rávágta: tat sādhu manye: „Véleményem szerint, kedves apám, ez nagyon szép dolog.” Mi az? Tat sādhu manye 'sura-varya dehināṁ asad-grahāt sadā samudvigna-dhiyām. A dehinām azokat jelenti, akik elfogadták ezt az anyagi testet. Sok millió és millió, korlátlan számú felszabadult lélek van a lelki világban. Ők nem fogadták el ezt az anyagi testet. Mi feltételekhez kötött lelkek vagyunk. Prahlāda Mahārāja tehát azt javasolja, hogy „Azok számára, akik elfogadták ezt az anyagi testet, és ennek az anyagi testnek az elfogadása miatt mindig tele vannak szorongással…” Senki sem mondhatja azt, hogy „Megszabadultam minden szorongástól”, kezdve egy utcán fekvő emberrel egészen… egészen… Johnson elnökig. Kérdezzétek meg mindenkitől: „Megszabadultatok-e az anyagi szorongásoktól?” Mindenki azt fogja mondani: „Nem.” Mindenkinek van valamilyen problémája. Ilyen az anyagi lét. Szóval, néha, amikor undorodunk ettől az anyagi élettől, akkor el akarunk felejteni, el akarunk felejteni mindent. Olykor az ember inni kezd: „Ó, az üzleti szorongás, annyi az aggodalom, nem oldható meg. Hadd igyak. Áhh.” Szóval néha LSD-hez vagy más mámorító szerekhez nyúlunk, gañja, pān. Tehát ez… van egy hajlam a suṣuptiḥ-ra, a suṣuptiḥ állapotába jutásra. Néha injekciót adnak be maguknak, hogy mélyen aludjanak. Most már vannak altatók is, annyi minden. Szóval, valójában, tiszta lélekként felejteni akarok, de mivel nem fogadjuk el az igazi utat, miként lehet kijutni ebből az anyagi létből, ezért valami kitalált eszközt kell elfogadnunk. Az azonban nem fog megmenteni minket. Az nem fog megmenteni minket. Prahlāda Mahārāja azt mondja: sadā samudvigna-dhiyām asad-grahāt hitvātma-ghataṁ gṛham andha-kūpaṁ vanaṁ gato yad dharim āśrayeta (SB 7.5.5). Prahlāda Mahārāja azt mondta apjának: „Kedves apám, ha valaki elhagyja ennek a gṛham andha-kūpam-nak a színterét, az anyagi élet sötét kútját, és az erdőbe megy, és menedéket keres Kṛṣṇánál, ó, az nagyon szép dolog.” Így vette kezdetét a félreértés az apa és az anya... az apa és a fiú között.

Az apa arra számított, hogy Prahlāda Mahārāja majd elmagyaráz valamit a diplomáciából, politikából, technológiából, valami ilyesmit. „Ó, mit magyaráz ez a bolond fiú, hogy el kellene hagyni az élet színterét és menedéket keresni a Kṛṣṇa-tudatban? Ó. A tanár mind ostobaságokat tanított nekik.” Így hát dühös lett, és az apa és a fia közötti félreértés innentől vette kezdetét.

Viszont ő bhakta volt, teljesen Kṛṣṇa-tudatú. Így hát azt mondta: „Igen, amíg valaki nem jut el arre a szintre, arra a szintre, az anyagi szintről a lelki szintre, addig szó sem lehet békéről és jólétről.” Egyszerűen csak mesterségesen megpróbálni elfelejteni ezt a szorongással teli életet... ez nem lehetséges.

Amikor valaki teljesen Kṛṣṇa-tudatossá válik, automatikusan elfelejti ezt az ostobaságot. Ahogy már többször is elmondtam ezt a példát: Van egy poharad. Ha megtöltöd tejjel, akkor nincs lehetőség arra, hogy tintával töltsd meg. Viszont, amíg tintával van tele, addig nincs lehetőség arra, hogy tejjel teljen meg.

Szóval, a Kṛṣṇa-tudat a tej, az anyagi tudat pedig a tinta. Tehát, ha... feketét akarsz csinálni, akkor ne csinálj semmit. Caitanya Mahāprabhu azt javasolja... vagyis elfogadja, nem pedig javasolja. A védikus irodalomban ez már megvan, hogy sthāne sthitāḥ śruti-gatāṁ tanu-vāṅ-manobhiḥ (SB 10.14.3).

(félre) Jól van.

Ne vegyél sokat...

Caitanya Mahāprabhu, amikor Rāmānanda Rāyával beszélgetett, sokféle beszélgetés folyt arról, hogyan lehet tökéletessé tenni magunkat. Így oly sok mindent ajánlott. De amikor Rāmānanda Rāya azt javasolta, hogy a sthāne sthitāḥ śruti-gatāṁ tanu-vāṅ-manobhiḥ... mindig emlékeznünk kell arra, hogy ez az anyagi élet a mi beteges állapotunk. Nem az egészséges életünk.

Mivel, mint lelkek, egészségesek vagyunk. Ānandamayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12). Természetünknél fogva örömteliek vagyunk. Nem kérdéses, hogy komorak, boldogtalanok vagy betegek vagyunk-e. Nem. A lelki élet, a lélek úgy, ahogy van, ... alkatilag boldog, tudással teli és örök. Ilyen a lelki élet, a valóság, sac-cid-ānanda-vigraha (Bs. 5.1).

Tehát eredetileg, úgy értem, alkatilag nem vagyunk boldogtalanok. Az életünk boldogság. Ānandamayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12). A Vedānta- sūtrában benne van ez a vers: ānandamayo 'bhyāsāt. Ahogy Isten örömmel teli, hozzá hasonlóan mi is Isten szerves részei vagyunk; így mi is örömmel teliek vagyunk. Szóval, úgy kell viselkednünk, hogy eljuthassunk az öröm szintjére.

Ezt magyarázza a Śrīmad Bhagavad-gītā: brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati (BG 18.54). Egyszerűen örömtelivé válhatsz, mindenféle szorongás nélkül. Mikor? Brahma-bhūtaḥ: amikor megérted önmagad, amikor megérted a lelki valódat. Ez a Brahman... Prahlāda Mahārāja analitikusan, önelemzően.

Tehát, a lelki létezés, Prahlāda Mahārāja itt utal arra, hogy "Létezésünknek három szakasza van. Néha aktívak vagyunk, néha alszunk, és néha mélyen alszunk. De létezésünk e három szakaszában én jelen vagyok." Amikor aktív vagyok, jelen vagyok. Amikor alszom, álmodom, jelen vagyok. És amikor mélyen alszom, jelen vagyok. És amikor újra felébredek, jelen vagyok. Nincs olyan eset, hogy ne lennék jelen. Mindig jelen vagyok. Buddher jāgaraṇam (SB 7.7.25). Szóval, az embernek alkalmaznia kell a jó intelligenciáját (a józan eszét). Akkor ez az „Én vagyok”, aki minden szakaszban jelen van, az nem más, mint „Én, a lélek”. Tā yenaivānubhūyante. Én ... azt érzékelem, hogy „Jóllehet, tegnap aludtam.” Ez az alvási állapot elmúlt, de itt vagyok. Azt gondolom: „Ó, így aludtam tegnap. Így álmodtam.” Ezért én vagyok a fő, adhyakṣaḥ.

Én vagyok a fő irányító. Tehát, én vagyok... ezt az „Én vagyok”-ot nagyon könnyű megérteni. Bármely intelligens ember megértheti. Oly sok yogī van, aki megpróbálja megérteni: „Mi vagyok én?” Ez az „Én vagyok”. Néhány másodperc alatt megérthető, ha elég intelligens vagy. Szó sincs valami hosszú dologról az egyszerű megértéshez: „Mi vagyok én?” Te ez vagy.

Csak meg kell érteni, hogy ha nem ez a test vagyok, amelyik álmodik, amelyik felébredt, amelyik alszik, oly sok körülmény lehet... amelyik fiúkorból gyermekkorba, gyermekkorból fiúkorba, fiúkorból fiatalkorba változik át. Meg kell értenem, hogy „Ha örök vagyok, akkor mi az én örök elfoglaltságom? Jelenleg ezzel az átmeneti dologgal foglalkozom. Mivel ezen a földön, Amerikában születtem, Amerika lett a hazám. Ezért felhívást kaptam, hogy menjek Vietnámba. Mivel amerikainak születtem, mennem kell. Ám ha nem ez a test vagyok, hanem valami más vagyok, ami örök, akkor mi az én örök elfoglaltságom? (Amit most csinálok, ) ez a testi elfoglaltságom.” Minden (, amit csinálunk, az) a mi testi elfoglaltságunk. Szóval Cai . . . Prahlāda Mahārāja arra kér minket tā yenaivānubhūyante so 'dhyakṣaḥ puruṣaḥ paraḥ. Ez a puruṣa, ez a személyiség transzcendentális.

ebhis tri-varṇaiḥ paryastair

buddhi-bhedaiḥ kriyodbhavaiḥ

svarūpam ātmano budhyed

gandhair vāyum ivānvayāt

(SB 7.7.26)

Ez az ātmā egyik testből a másikba kerül. Hogyan történik az ātmā átszállítása? Pont úgy, ahogy a levegő az egyik mezőről a másikra áramlik át. A levegő erről a mezőről eljut egy másik mezőre, egy újabb mezőre, még egy újabb mezőre, és ahogy halad, ahogy társul, a levegő, ha áthalad egy kellemes, illatos kert felett, akkor magával viszi a kellemes illatot, ha pedig kellemetlen helyre kerül, akkor a rossz szagot. Hasonlóképpen megyünk át mi is az egyik testből a másikba, és az itt, ebben a testben megteremtett légkör alapján visszük át magunkat, helyezzük át magunkat egy másik testbe.

etad dvāro hi saṁsāro

guṇa-karma-nibandhanaḥ

ajñāna-mūlaḥ apārtho 'pi

puṁsaḥ svapna ivārpyate

(SB 7.7.27)

Prahlāda Mahārāja tehát azt mondja: etad dvāraḥ hi saṁsāraḥ. Az anyagi létezés azt jelenti, hogy folyamatosan haladunk, úgy értem, nem tudjuk, milyen hosszú ideje haladunk. Azt mondják: „Nem vagyunk képesek emlékezni rá”, „Örök időktől fogva”. Ezt hívják saṁsārának. Ezt hívják anyagi létezésnek. Etad dvāro hi saṁsāro guṇa-karma-nibandhanaḥ. És ez az anyagi test az anyagi tulajdonságaim miatt van és e minőség függvényében van a munkám is; és ez a két dolog megköt engem. Guṇa-karma-vibhāga. Szóval, ez a kasztrendszer, amely a guṇa szerint, a minőség szerint, és a karma, a munka szerint van.

Kṛṣṇa azt tanácsolta Arjunának, hogy nistraiguṇyo bhavārjuna. Trai-guṇya-viṣayā-vedā nistrai-guṇyo bhavārjuna (BG 2.45): „Kedves Arjunám, ez a világ ezen anyagi kötőerők síkján mozog: jóság, szenvedély és tudatlanság. És az egész védikus irodalom, vagy szentírások arra szolgálnak, hogy erről a síkról a lelki síkra emelkedjünk fel.” Arjuna tehát azt a tanácsot kapta, nistrai-guṇyo bhavārjuna: „Csak lépj ki önmagadból, lépj ki a három guṇa és az ebből származó munka szövevényéből.”

Prahlāda Mahārāja hasonlóképpen tanácsolja: „Ez a saṁsāra. Ez az anyagi létezés.” És mi ennek az anyagi létezésnek az alapelve? Ajñāna, a tudatlanság, mert elfelejtettem, hogy a Legfelsőbb Úr szerves része vagyok. Ez az ajñāna. Ajñāna-mūlaḥ apārtho 'pi puṁsaḥ svapna ivārpyate. Bár ez olyan, mint egy álom, mondjuk, tíz vagy húsz évvel ezelőtt, ó, Indiában voltam. Családos ember voltam. Együtt ültem a feleségemmel és a gyerekeimmel, és valami mást csináltam. Az most mind csak álom. Tehát haladsz valamerre... pont úgy, mint ahogy éjszaka álmodunk valamit, nos ez, ez is egyfajta álom, azonban ez egy konkrét álom, és éjszaka viszont absztrakt álmot látunk. Minősége szerint azonban mindkettő álom. Néha absztrakt álomban vagyunk, néha pedig konkrét álomban.

Ez is álom. Nem tudjuk, hány életen mentünk keresztül ezt megelőzően – százakon, ezreken és milliókon. Ó, néha macska voltam. Ó, az most álom. Néha kutya lehettem volna. Nem lehettem volna, mivel azt az evolúció szabja meg. Evolúciós folyamat révén jutunk el a vízi élőlényektől a növényi életig, a növényi élettől a hüllőéletig, majd a madáréletbe, az állati életbel, aztán a civilizálatlan életbe.

Aztán eljutottunk a civilizált létformához a természet kényszere alatt. Ilymódon az élet nagyon sok állapotán jutottunk túl. Ez most mind álommá vált. Ha valaki azt mondja: "Ó, negyvenmillió évvel ezelőtt te egy fa voltál", elhiszed-e? Ez álom. De valójában a természet törvénye szerint én az voltam.

Tehát mi... megkaptuk ezt a lehetőséget, ezt az emberi létformát, ezt az értelmet, hogy megérthessük a Śrīmad-Bhāgavatamot, a Bhagavad-gītāt vagy a Bibliát vagy a Koránt. Ezek egy civilizált emberi társadalom számára készültek. Tehát, ha nem törődünk ezekkel a dolgokkal, és egyszerűen csak tovább haladunk ebben az álmodozásban... akárcsak az állatok: nincsenek ép eszüknél, csak esznek, párosodnak, alszanak és védekeznek. "Vau! Vau! Vau!" Amint közeledik egy másik kutya, ó, azonnal ugat: „Vau! Vau! Vau!” Ilyen a kutya. A védekezése is ilyen. A maga módján teszi. Mi is a magunk módján védekezünk.

Szóval, fell kell emelkednünk e fölé, transzcendentálisnak kell lennünk, ahogy Kṛṣṇa tanácsolja. Nistrai-guṇyo bhavārjuna: „Csak válj transzcendentálissá ezekhez a minőségi tevékenységekhez képest.” És mik ezek a minőség nélküli, szennyeződésmentes tevékenységek? Ó, a Bhagavad-gītā erről is nyilatkozik:

māṁ ca yo 'vyabhicāreṇa

bhakti-yogena sevate

sa guṇān samatītyaitān

brahma-bhūyāya kalpate

(BG 14.26)

„Bárki, aki a Kṛṣṇa-tudat feladatát végzi...” Māṁ ca yo avyabhicāreṇi bhakti. Az avyabhicāreṇi jelentése: minden anyagi szennyeződéstől mentes; tiszta odaadó szolgálat: „A Legfelsőbb Úr az én Uram. Én az Ő örök szolgája vagyok. Az a dolgom, hogy Őt szolgáljam, semmi több.” Ezt hívják tiszta odaadásnak. Akár „Kṛṣṇának” vagy „Jehovának” nevezed, vagy bármilyen névvel illeted is, ám Isten egy.

Tehát, ha egyszerűen eljutsz ehhez a tudatossághoz, hogy „Én Isten örök szolgája vagyok, és az a dolgom, hogy Istent szolgáljam...” És Kṛṣṇával, vagy Istennel kapcsolatban létezik egy másik szolgálat is. Ezt a szolgálatot is végezzük. Terjesztjük a Kṛṣṇa-tudatot, miért? Ez nem üzlet. Mivel azonban kapcsolatot teremtettünk Kṛṣṇával, vagyis Istennel, terjeszteni akarjuk azt.

A Kṛṣṇa-tudat ezért nem azt jelenti, hogy eltávolodunk ettől az anyagi világtól, hanem azt, hogy a tettek másfélék. Nem olyan tevékenységet végzünk, ami szorongást okozna. Itt a Kṛṣṇa-tudatot prédikáljuk. Ó, ez nem egy biznisz. Nem várunk el tőled semmit. Viszont, amennyiben elfogadod, úgy a küldetésünk szép. Ha nem fogadod el, akkor sincs szorongás.

Kṛṣṇa akaratát hajtjuk végre. Kṛṣṇa azt mondja: „Bárki, aki magára vállalja a Kṛṣṇa-tudat, vagyis az Isten-tudat terjesztésének felelősségét, az nagyon kedves Nekem.” Caitanya Mahāprabhu azt mondja, hogy āmāra ājñāya guru hañā tāra' sarva deśa (CC Madhya 7.128). Caitanya Mahāprabhu szintén Kṛṣṇa - bhakta formájában. Azt mondta: „Az én parancsomra lelki tanítómesterré válsz.” „Ó, nekem lelki tanítómesterré kell válnom? Mit kell tennem? Ó, nincs semmilyen képesítésem.” „Ó, nincs szükséged semmilyen képesítésre.” „Akkor mit kell tenni?”

Yāre dekha tāre kaha 'kṛṣṇa'-upadeśa: „Bárkivel is találkozol, csak próbáld meg Kṛṣṇa valamelyik tanítását átadni neki.” Ez a Kṛṣṇa-tudat. Ha nem tudod, ha nem tudsz beszélni a Bhagavad-gītāról, a Bhāgavatamról, a Bibliáról vagy a Koránról – ezek mind a tudás, a Kṛṣṇa-tudat könyvei –, egyszerűen mondhatod: „Kedves barátom, egy kérésem van hozzád.” „Mi az?” „Ó, kérlek, énekeld a Hare Kṛṣṇá-t. Ennyi. Kérlek, énekeld a Hare Kṛṣṇá-t.” Nagyon nehéz-e?

Ám ez is nagyon nehéznek bizonyul, mert az emberek könnyedén veszik: „Ó, mi van, Hare Kṛṣṇa?” Mert nem tudják, hogy a Hare Kṛṣṇának annyi ereje van, hogy egy napon a markukban tarthatják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Annyi ereje van, annyi. Viszont azt fogják mondani: „Ó, mi ez az ostobaság, a Hare Kṛṣṇa? Énekeljem. Nekem nem tetszik.” De ez a te kötelességed. Elfogadhatja vagy visszautasíthatja. Ha megkérsz valakit: „Kedves barátom, kérlek, énekeld egyszer a Hare Kṛṣṇát”, akkor ezzel a kötelességed véget ért. Elfogadhatja vagy visszautasíthatja – ez nem számít. Befejezted a lelki tanítómesteri pályafutásodat.

Caitanya Mahāprabhu azt mondja: āmāra ājñāya guru hañā tāra' sarva deśa (CC Madhya 7.128). Yāre dekha tāre kaha...nem kérdés, hogy ki ő, mi ő, hol született, hogy civilizált, civilizálatlan, kapitalista, kommunista, ez vagy az, indiai, amerikai, afrikai. Mindegy. Bármi is legyen, egyszerűen kérd meg őt: "Ó, kérlek, énekeld a Hare Kṛṣṇát." Csináld magad, énekeld, és ez fejlettebbé tesz majd, és a barátod, akivel találkozol, ó, egy napon azzá fog válni, mert ha elfogadja... még ha nem is mondja, ha egyszerűen csak megérti, hogy "Itt van valami", és azt mondja: "Igen, ez nagyon szép. Ez nagyon szép", abban az esetben is eléri az eredményt.

tasmād bhavadbhiḥ kartavyaṁ

karmaṇāṁ tri-guṇātmanām

bīja-nirharaṇaṁ yogaḥ

pravāhoparamo dhiyaḥ

(SB 7.7.28)

„Ha te…” Mindig jusson eszedbe, hogy Prahlāda Mahārāja a gyermek barátaival beszélgetett. Ezért azt mondja: tasmād bhavadbhiḥ kartavyam: „Kedves barátom, ezért ez a kötelességed.” Kartavyaṁ karmaṇāṁ tri-guṇātmakam… tri-guṇātmanām. „A három anyagi tulajdonság, vagy anyagi tevékenység cselekedeteit” – bīja-nirharaṇam –, „ezeknek az anyagi tevékenységeknek a magját össze kell zúznod.” Mag. Van egy mag. Ahogy van egy mag, amíg a mag megmarad… ahogy ősszel is láthattál sokféle kúszónövényt, olyanok, mintha kiszáradtak volna. Nincs rajtuk levél. Majdnem elhaltak. De amint megjön a tavasz, ó, újra van zöld levél. Miért? A mag megmaradt. Indiában néha tüzet gyújtanak, mivel nagyon forró az éghajlat, így amikor nincs esős évszak és... ott mindig fényesen süt a nap, olyankor ezek az apró növények, kivéve a nagy fákat, kiszáradnak, a termelők pedig tüzet gyújtanak, és trágyává alakulnak át. De mi a tűz? A tűzben a külső rész elég, viszont a mag megmarad. A következő esős évszakban ismét kikelnek. Újra ott van, újra zöld, újra kiszárad, újra tűz, újra zöld. Miért? A mag ott marad. A mag ott marad.

Mi ez a mag? Bīja-nirharaṇaṁ yogaḥ. Megpróbálod a yogát gyakorolni, de nem tudod, hogyan zúzd össze az anyagi élet magját. Ez... ez a bīja-nirharaṇaṁ yogaḥ, ez a Kṛṣṇa-tudat. Minél inkább válsz Kṛṣṇa-tudatossá, az a mag, az az anyag... Mi ez az anyagi mag? Ez az anyagi mag, amelyik azt mondja: "Uralkodni akarok mindenen, minden erőforráson."

Ez küzdelem. Mindenki próbálkozik. Mi a gazdasági fejlődés, vagy ahogy hívják, a pontos szakkifejezés? Egy országban... fejletlen országban. Fejletlen országban fejlődni. Szóval, miről szól ez a fejlődés? A fejlődés azt jelenti, hogy uralkodni az anyagi erőforrásokon. Ez a mag. Ez a mag.

Mindenki azt hiszi, "Én vagyok mindennek az ura, amit látok. Bármit is látok, én fogok uralkodni felette. Rockefeller leszek. Ford leszek. Ez leszek. Az leszek." De mit jelent ez az "Én leszek"? Néhány évig ilyen leszek, aztán a karmám szerint, a munkám alapján itt hagyom ezt a testet; egy másik testet veszek fel. Az "Én leszek" véget ért.

Ezért egyszerűen csak az időnket vesztegetjük, egyszerűen csak vesztegetjük, asat. Egyszerűen csak az időnket vesztegetjük. Prahlāda Mahārāja tehát azt mondja: "Ez a kötelességetek, kedves fiúk." Bīja-nirharaṇaṁ yogaḥ pravāhoparamo dhiyaḥ: „Tehát, csak öld meg, pusztítsd el a magot és... hogy többé ne zöldüljön ki, miután vízhez jut.”

Van egy másik példa is. Indiában mora charpoká-nak (döglött ágyi poloskának) hívják őket. A charpoka ágyi poloskát jelent. És nem tudom, mi a helyzet itt. Indiában az ágyi poloskák a téli szezonban olyanok, mint egy egyszerű bőrdarab, semmi. Nincs semmi. De amint eljön a nyár, ó, megcsípik a testet, és azonnal vörössé, kövérré válnak. Hasonlóképpen, néha mi is olyanok lehetünk, mint egy darab bőr, és amint van egy csepp víz és egy kis lendület az anyagi élvezetre, ó, rögvest ...

Ilyen ez a mag. A magot meg kell semmisíteni. Mi ez a mag? Hogyan lehet elpusztítani? Jelenleg arra gondolok, hogy „Én vagyok az úr”. Arra kell gondolnom, hogy „Én vagyok a szolga”. Ez minden. Azt gondolom, hogy „Én vagyok ennek az anyagi világnak az ura”. Arra kell gondolnom, hogy „Én Kṛṣṇa szolgája vagyok”. Ez minden; semmi több.

A Kṛṣṇa-tudat, a Kṛṣṇa-tudat éneklése, Kṛṣṇa szolgálatában való teljes elköteleződés fokozatosan feléleszti a tiszta tudatodat, és tudni fogod, és vidáman fogod érezni magad. Vidáman fogod érezni magad. Jelenleg is szolgálunk. Jelenleg is szolgálunk. Macskákat, kutyákat, autókat és ezt meg azt, oly sok mindent szolgálunk. Szolgák vagyunk, mert alapvatő helyzetem alapján szolga vagyok.

És mivel nem Isten, vagy Kṛṣṇa szolgája vagyok, a kutyám szolgája lettem. Reggelente elmegyek a kutyámmal. A kutya azt mondja: "Igen, állj meg itt." "Igen, megálltam." "Hadd végezzem el a dolgomat." "Igen, kedves uram. Nagyon szép." Szóval, szolga vagyok. De azt nem szégyellem, hogy a kutya szolgája lettem, viszont nem vagyok hajlandó Isten szolgája lenni. Milyen ostobák vagyunk. Értitek?

Prahláda Mahārāja ezért azt mondja: "Csak kedvesen változtass ezen. Ne legyél többé a szolgája..." A kutya szolgája azt jelenti, hogy az érzékeid szolgája. Ennyi az egész. Itt mindannyian az érzékek szolgái vagyunk. Ennyi az egész. A svāmī az érzékek urát jelenti. "Ó, az érzék akar valamit? Ó, a nyelvem most rögtön cigarettázni akar? Jelentkezik valami érzés. Ó, azt kell rá válaszolnom: 'Nem. Nincs dohányzás. Hagyd abba.'" Így te vagy az úr. És ha szolgává váltál: „Ó, kérek. Megkínálnál-e egy cigarettával?” Mivel én a cigaretta szolgája vagyok.

Szóval, képezned kell magadat arra, hogy svāmīvá, az érzékeid urává válj. Akkor minden rendben lesz. Ne légy az érzékeid szolgája. Egyébként is szolga vagy. Csak változtasd meg a szolgaságodat. Ahelyett, hogy az érzékek szolgája lennél, csak válj az érzékek urának szolgájává. Az érzékek ura Kṛṣṇa. Ezért hívják Őt Hṛṣīkeśának. És a Kṛṣṇa-tudat jelentése hṛṣīkena hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate (CC Madhya 19.170).

Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy a megtisztított érzékeiddel szolgálod az érzékek urát. Ennyi az egész. Nem kell felhagynod az érzéki tevékenységeiddel, de jelenleg az érzékek parancsára szolgálod az érzékeket. Most viszont, amikor az érzékek urát szolgáljátok, a ti tökéletességetek be fog következni.

Prahlāda Mahārāja ezért azt tanácsolja: „Kedves barátaim” – tad bīja-nirharaṇaṁ yogaḥ –, „azért gyakoroljátok a yogát, hogy érzékeitek uraivá váljatok.” Nem arról van szó, hogy hivatalosan leülök, tizenöt perc meditáció, és a következő pillanatban már az érzékeim ura vagyok. Ez nem yoga. Itt bīja-nirharaṇaṁ yogaḥ-nak hívják. Gyakoroljátok azt a yogát, amellyel megölhetitek az anyagi világ iránti szolgaságotok magját. Nagyon szépen köszönöm. Kérdés van?

Vendég: Milyen tevékenységeket végez a lélek, amikor egyesül Istennel? Egyszerűen csak mindent élvez, vagy betölt...?

Prabhupāda: Már a jelenlegi állapotodban is érzékelheted a lélek tevékenységeit. Éppen azt magyarázom, hogy a lélek tevékenysége a szolgálat. Szóval, szolgáljuk a kutyát. Istent kell szolgálnunk. Ez a lélek igazi tevékenysége. A különbség egyszerűen csak az, hogy a kutya helyett ki kell cserélnünk a szót – „Istenre”. A szolgálat már jelen van. A te tevékenységeid már megvannak. Nem szakítod azokat meg. Ez nem egy új dolog. A szolgálat már jelen van.

Ahogy India függetlenné vált, vagy ahogy ti is függetlenné váltatok. Nos, voltak kormánytisztviselők. A függetlenség kikiáltása előtt ők ugyanabban a hivatalban voltak szolgák. Most a britek elmentek, az indiaiak irányítják a saját vezetésüket. Ugyanaz a szolga ül ott továbbra is. Most arra gondol: „Én független vagyok.” És milyen függetlenségről beszél? Továbbra is itt szolgálsz.

A brit időszakban is te szolgáltál, és most is te szolgálsz. Miben látod a függetlenségedet? "Ó, most a saját hazámat szolgálom." Ennyi az egész, kicserélik a gumibélyegzőt. A birodalmi kormányzatnál az állt rajta, "Őfelsége"; most a gumibélyegzőn az áll "Indiai kormánya". A gumibélyegzőt lecserélték.

Nos, le kell cserélned a gumibélyegződet. Ahelyett, hogy kutyát szolgálnál, Istent kell szolgálnod. Ennyi az egész. Cseréld le a gumibélyegződet. Nagyon nehéz-e? Szóval, kérlek, próbáld meg lecserélni a gumibélyegződet. Ennyi az egész.

Tessék. Igen.

Vendég: Van egy kérdésem.

Prabhupāda: Igen?

Vendég: Mint életünk egyik alapja, mi a mély alvás célja?

Prabhupāda: A mély alvás feledékenység. Ennyi az egész.

Vendég: Feledékenység, amikor alszom, de...

Prabhupāda: Igen, amikor elfáradsz, vagy amikor mámorban vagy, mélyen alszol. Ilyen... ilyen az anyagi létezés. Akár anyagi tevékenység, akár anyagi álom, akár anyagi mély alvás, ezek mind anyagiak. A lelki életben, ó, nincs alvás. Nincs mély alvás, nincs felületes alvás vagy álom. Ott minden valós, ami van. (szünet) Van még valami kérdés?

Vendég: Amikor valóban Kṛṣṇa-tudatos vagy, akkor... az előző kérdésemben arra gondoltam, hogy amikor valóban Kṛṣṇa-tudatos vagy, akkor csak létezel, mindenről tudsz és mindent élvezel, vagy van-e valami tevékenységed is?

Prabhupāda: Nos, amíg nem élvezed, hogyan tudod folytatni a tevékenységeidet? Azt hiszed, hogy bármilyen tevékenységben... amiben nem érzed magad boldognak vagy amit nem élvezel, vajon tudod-e folytatni azt a tevékenységet? Nem. Ezért a Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy minél aktívabb vagy a Kṛṣṇa-tudatban, annál örömtelibb leszel. Ānandamayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12). Ez azt jelenti, hogy a valódi életed feltárul, örömteli életté válik. És amilyen mértékben válsz örömtelivé, oly mértékben válsz energikusabbá dolgozni Kṛṣṇáért. Ez lendületet ad majd neked.

Ez nem egy halott, sablonos dolog. Ez dinamikus erő. Minél többet dolgozol Kṛṣṇáért, annál energikusabbnak érzed magad, annál könnyebbnek. Ez gyakorlati dolog. Kérdezz meg több tanítványt. Igen, örömtelinek érzik magukat. Rengeteg vonzó van az anyagi életben. Ó, hogyan feledkezhetnek meg róla? Hogyan felejthetik el?

Különösen a ti hazátokban igen sok lehetőség van az anyagi élvezetre, és hogyan felejthetnék el mindezt, amennyiben nem tesznek szert bizonyos élvezetre? Tehát ez egy gyakorlati dolog. Minél inkább elmerülsz a Kṛṣṇa-tudatban, annál több örömet érzel, örömtelibb leszel. Ilyen az örömteli élet.

És a Caitanya-cari... Caitanya Mahāprabhu azt mondta: ānandāmbudhi-vardhanam (CC Antya 20.12). Az ānandāmbudhi-vardhanam azt jelenti, hogy ez egy örömóceán. Ez az óceán (az anyagi) pang; nem növekszik. De az ānandāmbudhi, az öröm óceánja, a transzcendentális boldogság, az növekszik. Növekszik. És korlátlan tér áll rendelkezésre arra is, hogy ezt a növekedést lehetővé tegye. Ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanam: „Ó, minden lépésben érezni fogod, azt a lelki boldogságot.”

Paraṁ vijāyate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam: „Minden dicsőség a Śrī Kṛṣṇa saṅkīrtanának.” Csakúgy, mint a reggeli előadáson, ööö, Caitanya Mahāprabhu elmagyarázza a Saját gyakorlati tapasztalatát, azt, mennyire örömtelinek érzi Magát. Ez tehát gyakorlati dolog. Nincs benne semmi elméleti. Ez a mérvadó, gyakorlatias és könnyű. Ez a szépsége ennek a mozgalomnak.

Igen?

Bhaktijana: Ha… ha Kṛṣṇa szolgájává válsz, vajon Ő biztosít-e számodra módot a fizikai szükségleteid kielégítésére?

Prabhupāda: Nos, ha Kṛṣṇa… Kṛṣṇa szolgájává válsz… az egész nem arról szól, hogy azzá válj; te már azzá váltál. Pont úgy, mint az a személy, egy amerikai állampolgár, ő… már az állam általi kötelezettségek hatása alatt áll. Ha azt gondolja, hogy „Nem kötelez semmi”, az a saját őrültsége. Ehhez hasonlóan, te már Kṛṣṇa szolgája vagy, de kijelented magad előtt, „Nem, nem vagyok Isten szolgája; a kutya szolgája vagyok.” Nos, ez a te őrültséged. Minél hamarabb feladod az őrültségedet, annál jobb.

És az nem kérdés… Ha a kutya szolgája leszel, valaki biztosítja mindenedet, de azt hiszed, hogy Isten szolgájaként semmi sem fog megadatni neked? Vajon Isten olyan szegény lenne, hogy gondoskodni tud egy kutya szolgájának szükségleteiről, de Isten szolgájának szükségleteiről nem fog gondoskodni?

Miért gondolod így? Látod, a mi közösségünkben mindannyian Isten szolgái vagyunk. Azt hiszed, hogy valamiben hiányt szenvedünk? Tele vagyunk mindennel. Kīrtanānanda Montrealba ment. Havonta ötszáz dollárt költ, és innen egy fillér nélkül távozott. Íme a gyakorlati példa.

Szóval, ne így gondolkodj . Isten nem olyan szegény. Minden Istené. Tehát, ha őszinte vagy, ó, Isten mindent megad neked. Yoga-kṣemaṁ vahāmy aham (BG 9.22). Az Úr Kṛṣṇa azt mondja: "Aki Engem szolgál, yoga-kṣema, a szükségleteiért." A yoga-kṣema azt jelenti: „Bármivel is rendelkezik, azt megőrzöm a számára, és amivel nem rendelkezik, azt megadom a számára, s ezekért Én vagyok a felelős.”

Szóval, ez hit és gyakorlati cselekvés kérdése. Minél hűségesebb leszel, annál inkább meggyőződsz arról, hogy „Igen, Isten az én uram. Igen, Kṛṣṇa az én uram. Ő mindennel ellát.” Viszont, nem lehet a szolgád. Vigyázz erre. Ha Istent teszed meg a kivánságaid szolgáltatójává – „Kedves Istenem, szükségem van valamire az érzéki élvezetemhez. Kérlek, láss el” –, akkor (Ő) nem fog egyetérteni azzal. Ezért azok, akik érzéki élvezetért fordulnak Istenhez és csalódnak, azt mondják: „Nincs Isten.” Ez az ateizmus és az a kijelentés, hogy nincs Isten, az magának az érzékkielégítésnek a kérdése.

Isten nem arra való, hogy kielégítsd az érzékeidet. Te vagy a hivatott kielégíteni Isten érzékeit. Ez a Kṛṣṇa-tudat. És mivel az ateista osztály nem akarja Isten érzékeit szolgálni, ezért személytelennek nyilvánítja Őt. Amint személytelennek nyilvánítjuk Istent, nincs olyan érzésünk, hogy „El kell látnom”. És itt azt látjuk a képen: Isten eszik. Isten eszik. Annyira függővé vált a hívétől, hogy ha a híve ad neki enni valamit, akkor Ő enni fog.

Szóval, ez a helyzet. Van egy ilyen állapot. A szeretet által Isten lesz... ahelyett, hogy te válnál Istentől függővé, Isten fog függővé válni tőled. Létezik egy ilyen állapot. Isten megkérdezi tőled: „Kedves apám, adnál nekem valamit enni?” Létezik egy ilyen állapot. Ez egy állapot, a szeretet szinterén. A szeretet által minden lehetségessé válik. (szünet)

Jól van, tartsunk egy kis kīrtanát. (szünet) (vége)