Category:HU/670303 - Lecke SB 07.06.01 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Az angol verzióért kattintson ide

670303SB-SAN FRANCISCO – 1967. március 3.

Prabhupāda:

. . . kāñcana-gaurāṅgi

rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devi

praṇamāmi hari-priye

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare

Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare

śrī-prahrāda uvāca

kaumāra ācaret prājño dharmān bhāgavatān iha

durlabhaṁ mānuṣaṁ janma tad apy adhruvam arthadam

(SB 7.6.1)

Ma Prahlāda Mahārāja és osztálytársai beszélgetését fogom elmesélni nektek. Prahlāda Mahārāja, amikor felnőtt fiatalemberré vált, nagy császár lett. Viszont, amíg gyermek volt, élete kezdetétől fogva nagy bhakta volt. Az apja pedig egy nagy ateista volt. Így aztán a gyermeket erről a bhāgavata-dharmáról tanították, vagy...

A Bhāgavata-dharma az Istenség Személyiségével való kapcsolatot jelenti. Sokféle kapcsolat létezik. Amikor kapcsolatban vagyunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, azt bhāgavata-dharmának nevezzük. A Bhāgavata jelentése a bhagavān szóból ered. A Bhagavān arra a személyre vonatkozik, aki teljes mértékben rendelkezik mind a hat fenséggel. Őt hívják Bhagavānnak, vagyis Istennek.

A világ legtöbb szentírásában megtalálható Isten fogalma, de valójában Isten definíciója nincs benne. Viszont a Śrīmad-Bhāgavatamban, mivel az a mű Isten tudománya, megtalálható a definíció arról, mit értünk Isten alatt. A definíció értelmében az a személy, aki a hat fenséggel teljes mértékben rendelkezik, Ő Isten. Mi a hat fenség? Aiśvarya. Az aiśvarya gazdagságot jelent. És samāgra, aiśvaryasya samāgrasya (Viṣṇu Purāṇa 6.5.47), teljes vagyon. A teljes vagyon azt jelenti, hogy – ahogy itt ülünk – mondjuk huszonöt vagy ötven ember van. Mindenkinek van némi vagyona a bankszámláján. Ám, ha valaki közülünk képes meghaladni mindannyiunk bankszámlájának egyenlegét, akkor azt samāgrának hívják. Ennek alapján próbáld megérteni, mi Isten definíciója.

Sok gazdag ember van, nemcsak itt a ti hazátokban, hanem más országokban is. Tekintsd az egész világot egyetlen egészként, és ha megvizsgálod, ki a leggazdagabb ember, nehezen fogsz olyat találni, aki a leggazdagabb mind közül. Mindig létezik egy versenytárs, egy másik. Ám a jelen esetben a definíció a leggazdagabbra vonatkozik. Senki más sem versenyezhet Vele. A leggazdagabb.

Ezután, aiśvaryasya samāgrasya vīryasya. A vīryasya erőt jelent. Rendelkezel bizonyos erővel, én is rendelkezem bizonyos erővel, viszont egy másik ember lehet, hogy erősebb nálad vagy nálam. Egy másik ember pedig nála erősebb. Szóval, senki sem mondhatja azt, hogy „Én vagyok a legerősebb”, és senki sem mondhatja azt, hogy „Én vagyok a leggazdagabb”.

Majd aiśvaryasya samāgrasya vīryasya yaśasaḥ. A yaśasaḥ hírnevet jelent. Mindenki, mindannyian vágyunk a névre, a hírnévre. Lābha-pūjā-pratiṣṭhaḥ. Ez az anyagi élet azt jelenti, hogy profitra, hírnévre és jó névre vágyunk. Ha látom, hogy a nevem benne foglaltatik a történelemben, úgy fogom elkönyvelni, hogy: „Ó, az én... az én életem sikeres.” De mi a történelem? A neved a testedet jelenti, a testedről készült fotódat. Ám, amint elhagyod ezt a testet, mit fogsz kezdeni ezzel a névvel? Egy másik testbe, egy másik névbe költözöl.

Aiśvaryasya samāgrasya vīryasya. A vīryasya erőt jelent. Szóval, valakinek birtokolnia kell a teljes gazdagságot, erőt és a hírnevet, azok teljes fenségét. Aiśvaryasya samāgrasya vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ, és a teljes szépséget. És jñāna, a teljes tudást, és vairāgya, a teljes lemondást.

Ha találsz valakit, akinél senki sem gazdagabb, senki sem híresebb, senki sem erősebb, senki sem bölcsebb, senki sem szebb, és senki sem lemondóbb, mint ő, amikor ezt a hat fenséget megtalálod, mindenféle versengés nélkül, az az Isten. Ez Isten definíciója.

Szóval, mindent nagyon világosan kell megfogalmazni: mit értünk Isten alatt. Nem azt, hogy jön egy harmadosztályú ember, és kijelenti magáról: „Én vagyok Isten.” Ez a mi ostobaságunk. Miért fogadnék el egy harmadosztályú embert Istenként? Jelenleg mindenki nagyon vágyik arra, hogy Istenné váljon, és becsapjon titeket. És oly sok úgynevezett svāmī van, jönnek, és azt prédikálják: „Te vagy Isten. Én vagyok Isten.” Akkor a kutya kicsoda? Mindenki Isten? Nem.

Ezért fogod megtalálni a védikus irodalomban Isten definícióját. Íme a definíciója… csak alkalmazd ezt a definíciót. Ha találsz valakit, aki megerősíti Istennek ezt a definícióját, akkor ő az Isten. Ellenkező esetben ő egy ostoba ember. Isten nem valami olcsó dolog. Rájössz, hogy senki sem gazdagabb nála, senki sem erősebb nála, senki sem híresebb nála, szebb nála, bölcsebb nála, vagy lemondóbb nála.

Szóval, ezt az elemzést, ezt a definíciót, Isten analitikus tanulmányozását nagyon szépen összeállították India bölcsei, Bhārata-varṣa ősi bölcsei, és tanulmányozták a félistenek tulajdonságait, mint a napistent, a holdistent, a mennyek istenét, ezt az istent, azt az istent. Oly sokan vannak. Te is isten vagy, én is isten vagyok abban az értelemben, hogy mindannyiunknak van egy kis, egy kis gazdagsága. Mindenkinek van valamennyi vagyona. Nem arról van szó, hogy nincs vagyona, viszont nem állíthatod, hogy te vagy a leggazdagabb. Ez nem lehetséges.

Ahogy van némi erőd is, van némi hírneved is, van némi szépséged is, van némi bölcsességed is, van némi lemondásod is. Kicsi, kicsi. Mivel a Legfelsőbb parányi szerves részei vagyunk, Isten minden tulajdonsága minden egyes élőlényben megtalálható aprócska mennyiségben. Azt állíthatod, hogy te is parányi isten vagy, de nem állíthatod, hogy te vagy a Legfelsőbb Isten. Ez Isten definíciója.

Tehát, Isten tudományát, vagyis az Istennel való kapcsolatunkat és az Istennel való bánásmódunkat bhāgavata-dharmának, Istennel való elfoglaltságunknak... Istennel való kapcsolatunknak nevezik. Szóval, a Śrīmad-Bhāgavatam jelentősége az, hogy tanulhatunk belőle. Először is meg kell értenünk, hogy mi Isten, mi vagyok én, milyen a kapcsolatom Istennel. És amint a kapcsolat létrejön, akkor létrejön egy viszony. És amint valami viszony áll fenn, abból valami haszon származik. Kell, hogy legyen valamilyen haszon.

Akárcsak az egyik, meg a másik üzletember, akik először is valamilyen kapcsolatot létesítenek: „Te vagy a beszállító. Én vagyok a...” az, akit „befogadónak” nevezünk. Mivel az egyik üzletember, az egyik üzletember elad, a másik üzletember vásárol. „Szóval, te vagy a vevő. Én meg az eladó. Megállapodunk abban, hogy 'Én ellátlak téged. Te pedig megveszed.'” Ezt hívják kapcsolatnak.

Minden üzletkötésben mindenek előtt kapcsolattal kell rendelkeznünk. Aztán, amikor létrejött a kapcsolat, a következő lépés az, hogy ennek a kapcsolatnak megfelelően cselekedjünk. És amikor az üzletkötés tökéletes, akkor elérjük a kívánt eredményt. Akár üzleti területen, akár más szférában – barát és barát, feleség és férj, úr és szolga, apa és fia... bármilyen, bármilyen formájú kapcsolatot elfogadhatsz, kell lennie egy mércének az üzletelésben, és abból valami eredménynek kell születnie.

Ezt bhāgavata-dharmának hívják. Miután... tudnod kell, milyen helyzetben vagy, tudnod kell, mi Isten, és tudnod kell, milyen a kapcsolatod Istennel. Ezután ennek értelmében kell viszonyulnod Istenhez. Akkor eléred a kívánt eredményt. Ez az élet tökéletessége. Ezt hívják bhāgavata-dharmának.

Szóval, milyen kapcsolatban vagyunk Istennel? Ahogy már kifejtettem, a hat bőség teljességében benne foglaltatik Istenben, és ugyanaz a hat bőség bennem is megtalálható, ám apró részecskék formájában. Csakúgy, mint az óceán vize: tonnaszám, sok millió tonna sót tartalmaz, az óceán vize, só. Ha veszel egy csepp vizet az óceánól, elemzed azt, egy kevéske sót is fogsz találni benne. A só is jelen van benne. Hasonlóképpen, ahogy a Bhagavad-gītāban is áll, hogy milyen kapcsolatban vagyunk. A kapcsolat:

mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ

jīva-loke sanātanaḥ

manaḥ ṣaṣṭhānīndriyāṇi

prakṛti-sthāni karṣati

(BG 15.7)

Azt mondja Kṛṣṇa: „Minden élőlény az Én parányi szerves részem, de” – manaḥ ṣaṣṭhānīndriyāṇi – „szennyezett elméjük miatt keményen küzdenek ebben az anyagi természetben.”

Mint parányi szerves részek, nagyon keményen küzdünk. Ahogy ez a kéz is a testem szerves része. Mi tehát a kéz valódi funkciója? Mindig ehhez a testhez kell tartoznia. Akkor egészséges állapotban van. Ha a kezet levágják erről a testről - nevezheted azt úgy, hogy "Ez Swāmījī keze" -, de abból semmi haszon nem lesz. Mindaddig, amíg ez a kéz a testemhez van rögzítve, amennyiben bizonyos fájdalmaim vannak, több ezer dollárt is elkölthetek a fájdalom enyhítésére. Ugyanaz a kéz, amennyiben le van vágva a testről, és a lábaiddal taposod is a kezemet, nem törődöm vele. Hasonlóképpen, mi, élőlények, úgyszintén Isten parányi szerves részei vagyunk, de mivel elválasztottuk magunkat az Istennel való kapcsolatunktól, ezért az anyagi törvények tipornak minket. Az anyagi törvények - mindig zaklatnak, megannyi a szenvedés. De annyira ostobákká váltunk, nem vesszük észre, hogy ez egy olyan állapot, amelyben egyszerűen csak szenvedést tapasztalhatunk meg. Ezt hívják māyānak. Mindig szenvedések közepette élünk, de ha megkérdezlek téged, vagy te megkérdezel engem: "Hogy vagy?", azt válaszolom: "Ó, nagyon jól vagyok." Mi az, ami olyan jó benne? Itt ülünk. A hőség olyan rekkenő, hogy mindenki kellemetlenül érzi magát. De ha megkérdezed tőlem: "Swāmījī, hogy vagy?", azt válaszolom: "Nagyon jól vagyok." Ezt hívják māyānak. Mindig valamilyen megpróbáltatás alatt állunk, mindig, vagy nagyon meleg van, forróság van, majd néhány hónap múlva meg túl hideg lesz.

Szóval, vagy hidegben vagy, vagy melegben. Ezek szenvedések. Ha nem a meleg és a hideg – a légkörrel minden rendben van –, ó, akad valami mentális szenvedés. Ha nincs mentális kellemetlenség, ó, van némi testi szenvedés. Ha nincs mentális nyomorúság, testi nyomorúság vagy természeti csapás, akkor valaminek lennie kell ... ha más nem, lenniük kell szúnyogoknak, bogaraknak, amelyek szenvedéseket okoznak. Szóval, ha elemzed az életedet, az tele van nyomorúsággal. Tele van nyomorúsággal.

Ezért mi a Legfelsőbb Úr parányi szerves részei vagyunk, ám, mivel elkülönültünk Istentől... mivel Istenről értekezünk, nagyon... az emberek érdeklődnek: „Ó, a Swāmījī Istenről beszél. Isten halott.” Ez ostobaság. Te életben vagy. „Mindenki életben van. Egyszerűen csak Isten halott.” Értitek? Ez a filozófia a menő. Ezért kell a bhāgavata-dharmát az élet kezdetétől fogva tanulni. Máskülönben azt a filozófiát fogjuk tanulni, hogy „Isten halott”. Prahlāda Maharája ezért azt mondja: kaumāra acaret prajno dharmān bhāgavatan iha (SB 7.6.1).

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, Bhagavánnal való kapcsolattartás ezen elfoglaltságát az élet kezdetétől fogva kell tanulni. Pont úgy, mint ahogy az egyik tanítványunk fia, Eddy, ő is mindig az apjával van, és a bhāgavata-dharmát tanulja. Ő is leborul apját és apja többi hittestvérét látván. Szóval, tanul. Mi is így tanultunk gyermekkorunkban. Tehát, már gyermekkorunktól fogva meg kell tanítani az emberrel, hogy mi a bhāgavata-dharma. Különben nem kívánt népességnövekedés lesz az eredménye, és a világ pokollá válik.

Ahogyan jelenleg a gyakorlatban tapasztaljuk is. Mindenhol elégedetlenség és hiány uralkodik. Ahogy az Indiából jöttek azt hitték: "Amikor Amerikába és más nyugati országokba megyek, azt fogom látni, hogy minden ember nagyon gazdag, és mindenkinek nagyon szép lakása van, és élvezi az életet." Ám valójában, amikor ideérek, azt látom... itt is sok szegény, sok nyomorúságos ember él. Egyedül az arányok mások, de a valóság ugyanaz, mint Indiában, mint Amerikában, mint Kanadában, mint bárhol. Ugyanaz. Az arányok mások. Ezért, ha azt akarjuk... Prahlāda Mahārāja azt mondja:

kaumāra acaret prajno

dharmān bhāgavatan iha

durlābhaṁ manusam janma

tad apy adhruvam arthadam

(SB 7.6.1)

Prahlāda Mahārāja ezt a bhāgavata-dharmát Nārada Munitól tanulta anyja méhében. Amikor így élt anyja méhében... bizonyára láttál gyermeket az anyaméhben. Legalábbis fényképen láttad. Szóval, ott feküdt az anyja méhében. És Nārada Muni az anyját oktatta erről a bhāgavata-dharmáról, és a gyermek...

Ez a bhāgavata-dharma ebből kifolyólag minden akadálytól mentes. Pont úgy, mint az a négyéves gyermek, aki szintén velünk van, tehát ő is ugyanabban a haszonban részesül, mint az apja. Ez kimondottan jó dolog. Nem arról van szó, mivel gyermek, azért nem származhat belőle semmilyen haszna. Egyszerűen azzal, hogy kapcsolatban van a bhaktákkal, rengeteg haszonra tesz szert, kiszámíthatatlanra. Kiszámíthatatlanra.

Szóval, a bhāgavata-dharmát, mondja Prahlāda Mahārāja, kaumāram acaret... ...ha nem is egy nagyon kis gyermek, de amint valaki eléri a négy-öt éves kort... a kaumāra öt évtől tizenöt évig terjedő életkort jelent. Ezt az életszakaszt kaumārának nevezik. Nos,ezt a bhāgavata-dharmát a kezdetektől fogva kell tanulni. Ahogyan a fiúkat, a gyerekeket iskolákba küldjük képzésre, hasonlóképpen ezeket a gyerekeket el kell küldeni a bhāgavata-dharma elsajátítására is. Sajnos, senkit sem érdekel.

Prahlāda Mahārāja ugyancsak nehézségekkel küzdött. Az apja... még az apja is ellene volt, mivel ő ezt a bhāgavata-dharmát tanította, és a tanárok panaszkodtak az apjának: "Uram, a fiad, fogalmunk sincs, honnan tanulta ezt a bhāgavata-dharmát. Ő egyszerűen csak tanít. Amint lehetősége adódik, más gyerekeknek is oktatja az Istentudatot, vagyis a Kṛṣṇa-tudatot. Szóval, mi tévők legyünk a gyermekeddel kapcsolatban?" Az apa megkérdezte: „Hol tanultad ezt? Mondd el nekem.” Szóval… ezekről a dolgokról majd később lesz szó.

Prahlāda Mahārāja, amint látott egy lehetőséget, hogy a tanár nincs az osztályban, hívta az összes fiút: „Kedves barátaim, ezt a bhāgavata-dharmát, ezt az Istentudatot, vagy Kṛṣṇa-tudatot már az élet kezdetétől fogva el kell sajátítani.” „Miért? Hagyjál bennünket játszani. Miért pont most kell a bhāgavata-dharma? Jól van, ha van Kṛṣṇa-tudatos mozgalom, amikor idősebbek leszünk, vagy amikor közeledik a halál ideje, akkor tanulmányozhatjuk majd a bhāgavata-dharmát.”

Ám Prahlāda Mahārāja azt válaszolja: „Nem. Kaumāra.” Miért kaumāraṁ? Durlabhaṁ mānuṣaṁ janma. Azzal számolsz, hogy amikor megöregszel, majd akkor megpróbálod megérteni, mi a Kṛṣṇa-tudat. Vajon mi a garancia arra, hogy még nem vagy elég öreg? Ki mondhatná meg azt? A következő pillanatban meghalhatok. Az öregség a halálhoz való közeledést jelenti. De olyan garancia nincs, hogy valaki nyolcvan vagy száz évesen fog meghalni. A halál bármikor bekövetkezhet.

Ezért az épeszű ember megérti, hogy mindig eléggé idősek vagyunk, mivel garancia nincs. Durlabhaṁ. És ezt a mānuṣaṁ janmát, ezt az emberi létformát durlabhának hívják. A durlabha azt jelenti, hogy nagyon ritkán érhető el, sok-sok evolúciós folyamat után, akár az antropológus elméletét vesszük az emberi test fejlődésével kapcsolatban, akár a védikus irodalomét.

Viszont a különbség az, hogy az antropológusok azt mondják: "Nincs lélek. A szerves anyag fejlődik különböző módokon." Ám a védikus irodalom azt mondja, hogy nem a szerves anyagról van szó, hanem a lélekről. A lélek egy személy, egyéni, és különböző típusú testeket alakít át, egyik testből a másikba vándorol. Ezt már többször is elmagyaráztuk.

Éppen ezt tapasztaltuk: Ez a gyerek, aki játszik, most ő egy kis testtel rendelkezik. Hasonlóképpen, amíg olyan teste nem lesz, mint az apjának, oly sok testet kell cserélnie. Oly sokat. Szóval, a testek változnak, de ő, a lélek, ugyanaz marad. És most, ebben a gyermekkorban, vagy az anyja méhében, vagy amikor a test pont olyan, mint az apjáé, vagy amikor a test pont olyan, mint a nagyapjáé – ugyanaz a lélek fog továbbra is jelen lenni (benne). Vagyis, a lélek állandó, a test pedig változó. Ezt magyarázza a Bhagavad-gītā: antavanta ime dehā nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ (BG 2.18). Ez a test átmeneti. Ideiglenes. Akár ez a gyermekkori test, akár a fiúkori test, akár az ifjúkori test, akár az érett test, akár az öreg test, mind átmeneti. Minden pillanatban, minden másodpercben változunk. De a testben lévő lélek az, ami állandó. Szóval, ez a test, mondja Prahlāda Mahārāja, durlabhaṁ mānuṣaṁ janma: „Most, sok-sok születés után...” Az fog...

Talán nem tudsz róla. 9 000 000 fajta víziállat létezik. Szóval, mind a 9 000 000 fajtán át kell jutnunk. Jalajā nava-lakṣāni sthāvarā lakṣa-viṁśati (Padma Purāṇa). És lakṣa-viṁśati, 200 000. Bocsánat, nem 9 000 000, hanem 900 000. És aztán 2 000 000 növényi és vegetációs fajon kell átjutnunk. Jalajā nava-lakṣāni sthāvarā lakṣa-viṁśati, kṛmayo rudra-sāṅkhyakāḥ. És 1 100 000 féreg- és hüllőfajon. Sthāvarā lakṣa-viṁśati kṛmayo rudra, pakṣiṇāṁ daśa-lakṣaṇam. És 1 000 000 madárfaj létezik. Hasonlóképpen, a négylábú állatoknak is 3 000 000 fajtája létezik. Az emberi faj pedig mindössze 400 000 fajból, vagy típusból áll, ahogy ti értelmezitek.

Ilymódon összesen 8 400 000 testtípus létezik, és vándorlás útján át kell jutnunk egyik testből a másikba, majd egy másikba, aztán egy másikba, aztán egy másikba. Most ezzel a a civilizált testformával rendelkezünk. Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy ez egy nagyon ritka lehetőség. Nem szabad rosszul használnunk ezt a testet, mint más állatok. Akkor az a mi ostobaságunkat jelentené.

Durlabhaṁ mānuṣaṁ janma tad apy adhruvam (SB 7.6.1). Amikor elérjük ezt az emberi testformát, akkor vajon jobban fogunk élni, mint a macskák és a kutyák? Nem. Adhruvam. Az adhruvam azt jelenti, hogy ez a test sem fog fennmaradni. Adhruvam. Nem örök. A lélek örök, de a test nem örök. Jóllehet, nem örök, a különbség e között a test között és az állati test között az, hogy bár nem fog létezni...

Ahogyan egy kutya teste nem fog létezni, vagy egy macska teste nem fog létezni, vagy egy madár teste nem fog létezni, hasonlóképpen ez (az emberi) test sem fog létezni. Ez tény. De arthadam: de ha úgy tetszik, ebben a testben elérheted az élet legmagasabb tökéletességét. Ez egy lehetőség. Ezért a gyermeknek már a kezdetektől fogva lehetőséget kell adni arra, hogyan tegye tökéletessé az életét. Ez a védikus civilizáció. A Śrīmad-Bhāgavatam azt mondja: „Ne válj apává, ne légy anya, sem lelki tanítómester, gyám vagy férj ...” így megadtak egy hosszú listát, mi ne legyél. Ki? Kiről van szó? „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket a haláltól.” Samupeta-mṛtyuḥ. Na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyuḥ (SB 5.5.18): „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízottakat.” Milyen megszabadulásról van szó? „Szabadság a születés és halál körforgásától.” Az ne váljon apává, anyává vagy lelki tanítómesterré.

Prahlāda Mahārāja is ebben a szellemben oktat: „Ezt az emberi testet teljes mértékben ki kell használnunk valódi helyzetünk, Istennel való kapcsolatunk, tranzakcióink és cselekedeteink megértésére, valamint Istennel való kapcsolatunk alapjának és az élet valódi céljának megértésére.” Caitanya Mahāprabhu azt mondta, hogy az élet igazi célja a premā pum-artho mahān (Caitanya-mañjusā). Prema, a szeretet elérése. Persze ebben az anyagi világban oly sok minden történik a szeretet nevében. Ám szeretet valójában nincs; ez mind kéj, viszont a szeretet nevében folyik a kereskedés. A szeretet csak Kṛṣṇával, vagyis Istennel lehetséges. Premā pum-artho mahān.

Tehát Caitanya Mahāprabhu...semmilyen más dologgal. Dharma artha kāma mokṣa (SB 4.8.41, CC Adi 1.90). Általában az emberek megértik az evést, az alvást, a párzást és a félelmet. Ez az élet legalacsonyabb szintje. Az élet egy kicsit magasabb szintjén megpróbálnak megérteni valamilyen vallási alapelvet, és általában valamilyen haszon, valamilyen anyagi haszonszerzés miatt válnak vallásossá. Pont úgy, mint a gyülekezetekben vagy a templomokban, ahová elmennek, valamilyen hasznot kérnek Istentől: "Ó, Istenem, add meg nekünk a mindennapi kenyerünket."

Vagy valaki azért megy a templomba, hogy valamilyen hasznot kérjen. Szóval, dharma, artha, kāma. Miért kérnek valamilyen hasznot? Nos, csak azért, hogy kielégítsék az érzékeiket, ez minden. Nincs más céljuk vele. Dharma, artha, kāma és mokṣa. És amikor elégedetlenek vagy csalódottak az érzékkielégítés terén, akkor mokṣa, eggyé akarnak válni Istennel.

Tehát, dharmārtha-kāma-mokṣa (SB 4.8.41). Ezek az általános követelmények. Az alacsonyabb osztályú emberek esetében ezek egyszerűen a test követelményei – valamennyi evés, valamennyi alvás, védekezés és párzás. A magasabb osztályúak pedig, akik kevésbé emelkedettek, a vallásosság, bizonyos anyagi haszonszerzés és érzékkielégítés után kutatnak, vagy végső soron eggyé akarnak válni a Legfelsőbbel. De általában nincsenek más elképzeléseik. Viszont Caitanya Mahāprabhu azt mondja: „Nem, ezen felül van valami más is.” Ez a prema, Istent szeretni. Ez transzcendentális. Szóval, a Kṛṣṇa-tudat a legfelsőbb, legfelsőbb tudás arról, hogyan szeressük Istent, és hogy ezáltal élvezzük az életet. Mivel szeretni akarunk. Sajnos... a minap azt tanítottam a tanítványaimnak, hogy „Házasodjatok össze.” Most össze vannak zavarodva. Valaki azt kérdezte: „Hol találjunk egy jó lányt?” Csak figyeljétek meg.

Mindenki szeretni akar, de az csalódás. A lányok azt fogják kérdezni?: „Hol van egy jó fiú?” Szóval, a hajlam a szeretetre mindenhol jelen van, akár az állatban, akár az emberben, de a szeretet tárgya hiányzik. Hiányzik. Ő Kṛṣṇa. Ha megpróbálod Kṛṣṇát szeretni, akkor az életed be fog teljesedni: „Ó, itt egy szerethető tárgy.” Premā pum-artho mahān.

Ezért tartják az Úr Caitanya Mahāprabhut a legnagylelkűbb személyiségnek. Namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te (CC Madhya 19.53). Ó, Rūpa Gosvāmī hódolatát ajánlja Neki: „Kedves Uram, Te vagy a legnagyszerűbb... nagylelkűbb...”

(szünet) Miért? Kṛṣṇa-prema-pradāya te: „Te adod, terjeszted Isten szeretetét, Kṛṣṇa szeretetét.” Kṛṣṇa-prema-pradāya.

Szóval, szeretni akarunk valakit, de kudarcot vallunk. Viszont, ha Kṛṣṇát próbálod meg szeretni, akár mesterként, akár barátként, akár a Legfelsőbbként, akár fiadként, akár férjként, akár szeretőként... Oly sok kapcsolat létezik. Csak próbáld meg kialakítani, kideríteni, milyen a kapcsolat Kṛṣṇával, mert ezt a tudományt a Kṛṣṇa-tudat témájaként tanítják.

Nagyon szépen köszönöm. Van kérdés? (szünet)

Shyamasundar: ... a Kṛṣṇával kialakított kapcsolat először a lelki tanítómesteren keresztül jön létre?

Prabhupāda: Igen. Minden kapcsolat ... ahogy már megfogalmaztam, akár az üzleti kapcsolat. Szóval, ha üzleti kapcsolatot akarsz kialakítani, kell egy közvetítő. Értitek? Ha kapcsolatot akarsz kialakítani egy lánnyal, kell lennie egy közvetítőnek. Természetesen a te hazádban ezt nagyon szabadon kezelik. Indiában nincs ... nincs szabad szerelem. Van egy közvetítő, akár magánúton, akár a szülőkön keresztül.

Nos, minden tranzakcióban van egy közvetítő. Ezért a lelki tanítómester egy közvetítő. Ő a közvetítő – természetesen mindenféle közvetítői díj nélkül. Amúgy neki kellene lennie a közvetítőnek, vagy az átlátszó közegnek. Az én Guru Mahārājám szokta volt mondani: „Az átlátszó médium, a médiumon keresztül.” Ahogy a szemem sem tökéletes, ezért ezt az átlátszó médiumot használom a látáshoz. Hasonlóképpen, mivel elfelejtettük Kṛṣṇával vagyis Istennel való kapcsolatunkat, ezért a lelki tanítómester átlátszó médiumán keresztül kell látnunk. Másként nagyon nehéz. Ez a folyamat. Ez a folyamat.

Ezért a Bhāgavatam, ööö ... a védikus irodalom ezt az utasítást adja: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12). Tad-vijñānārtham. A tat jelentése lelki, vagy transzcendentális. Ha meg akarod érteni a transzcendentális tudományt, úgy tad-vijñānārtham, annak érdekében, hogy megértsd ezt a transzcendentális tudományt, vagyis gurum eva. Eva. A gurum a lelki tanítómestert jelenti; az eva, eva azt jelenti, hogy kell (szükségszerű); és a gacchet, gacchet is ... a felszólító „muszáj” alakban használatos.

És ki a guru? Ki a lelki tanítómester? Ezt is meghatározza. Különben zavarban lesz, kihez forduljon. „Rendben, készen állok arra, hogy egy lelki tanítómesterhez forduljak, hogy megértsem a transzcendentális tudományt, de ki a guru?” Mindenki jelentkezik majd: „Ó, én vagyok a guru. Én vagyok a lelki tanítómester.” Nem. Vannak ismérvei. Melyek azok?

Śrotriyam. Śrotriyam arra vonatkozik, aki tökéletesen hallott Isten tudományáról a tanítványi lánc hiteles forrásain keresztül. Ezzel a minősítéssel (szakképesítéssel) kell rendelkeznie. Śrotriyam. És a brahma-niṣṭham nem azt jelenti, hogy egyszerűen csak hallotta, hanem azt, hogy annak az eredménye abban nyilvánul meg, hogy rendíthetetlenül megszilárdult az Istentudatban. Ez az a két tulajdonság (szükségeltetik).

Ki kell derítened, vajon ez az ember a tanítványi láncból származik-e, śrotriyam... ahogy a Bhagavad-gītāban is olvassuk: evaṁ paramparā-prāptam (BG 4.2): „A Bhagavad-gītā tudományát ezen a tanítványi láncon keresztül tanultuk.” Szóval, egy olyan lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki ebből a tanítványi láncból száll alá. Abban az esetben ő hiteles. Nemcsak hogy... lehet, hogy onnan jön, de ha nem értette meg, akkor az elfogadása egyszerűen nem fog működni. A következő tünet a śrotriyaṁ brahma-niṣṭham (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12). A brahma-niṣṭham azt jelenti, hogy szilárdan áll a lábán; senki sem térítheti el őt a szilárd helyzetéből. Ezek az általános meghatározások. Sok más meghatározás is létezik különböző ... És a tanítványnak is megfelelő képesítéssel kell rendelkeznie ahhoz, hogy lelki tanítómesterhez forduljon. Nem arról van szó, hogy amennyiben van egy hiteles lelki tanítómestered, akkor hasznod is származik belőle. Képzettnek kell lenned neked is. Mi ez a képzettség? Mi a tanítvány képesítése? Azt mondja a Śrīmad-Bhāgavatam: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Śreya uttamam. Mindenki valamilyen átmeneti haszonnal foglalkozik, mindenki, ebben a világban, ezt fogod tapasztalni. Mindenki nagyon elfoglalt. Amikor azt mondod: „Kérlek, jöjj el a templomunkba!”, „Uram, nagyon elfoglalt vagyok.” Mi a dolga? Az evés, az alvás és a párzás. Ez mind az ő elfoglaltsága.

nidrayā hriyate naktaṁ vyavāyena ca vā vayaḥ

divā cārthehayā rājan kuṭumba-bharaṇena vā

(SB 2.1.3)

Mivel van elfoglalva? Éjszaka alvással vagy szexuális élvezettel, és nappal: „Hol van a pénz? Hol van a pénz?” És ha van pénz, akkor „Hol lehet ezeket a dolgokat megvásárolni?” Elmegy a piacra. Elmegy a boltba. Kész, befejezte. Nos, az ilyen jellegű hozzáállás nem képesítés a lelki tudomány megértéséhez. Kíváncsinak kell lennünk. Jijñāsuḥ śreya uttam (SB 11.3.21). Kíváncsinak kell lennünk, hogy megértsük, mi az élet legfőbb áldása. És ez a Vedānta-sūtra kezdete, athāto brahma jijñāsā. És az élet legfőbb áldása a lelki tudomány vagy a legfelsőbb lélek megértése, athāto brahma, brahma-jijñāsā.

Szóval, mielőtt kapcsolatot létesítenénk Istennel, ki kell alakítanunk a kapcsolatunkat a közvetítővel. Ha ez a kapcsolat szilárd és biztonságos, akkor a megvalósításod Istenről biztonságos és szilárd. Ebben nincs kétség. Ha a szerencsének köszönve valaki talál egy hiteles lelki tanítómestert, és szigorúan követi az utasításokat, akkor Isten-megvalósítása garantált. Ebben nincs kétség. (szünet)

Shyamasundar: Az ember Kṛṣṇa kegyéből jut el a lelki tanítómesterhez? Akkor... (homályos)... vágyai és... (homályos)... Kṛṣṇa útmutatása alapján?

Prabhupāda: Igen. Igen. Kṛṣṇa mindig veled van. Amikor Kṛṣṇa, vagyis Isten után sóvárogsz, akkor Kṛṣṇa útmutatást ad neked: "Kérlek, menj el ahhoz a személyhez, ő az Én képviselőm." Kṛṣṇa belülről és kívülről is segíteni fog. Ezért a lelki tanítómesternek Kṛṣṇa külső képviselőjének kell lennie, Kṛṣṇa pedig benned lakozik. Kṛṣṇa készen áll arra, hogy belülről és kívülről is segítsen, feltéve, hogy vágysz a segítségre. Igen?

Shyamasundar: És mivel a tanítvány vágyik a tanulásra, a lelki tanítómester megadja azt...?

Prabhupāda: Természetesen. Amennyiben nem vágyik a tanulásra, mi értelme lelki tanítómesterhez fordulni? Nincs rá szükség. Ezt már említettem. Jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Nagyon kíváncsinak kell lenni. De mire kíváncsi? A legfőbb haszonra kíváncsi. Kíváncsinak kell lennie, hogy megismerje a Legfelsőbbet. Ekkor van szüksége arra, hogy lelki tanítómestert keressen vagy keressen fel. Ha nincs ilyen igény, akkor nincs szükség arra, hogy lelki tanítómesterhez forduljon, vagy elfogadjon egyet.

Egy lelki tanítómestert nem szabad a félelem kérdéseként elfogadni. Ahogyan egy kutyát vagy egy macskát is háziállatként tartasz, hasonlóképpen, ha egy lelki tanítómestert akarsz tartani, abból semmi hasznod. Értitek? Képzettnek kell lenned arra, hogy... kíváncsivá kell válnod, hogy megértsd a lelki tudományt, és a lelki tanítómesternek is képesnek kell lennie arra, hogy megválaszolja a kíváncsiságodat. Akkor a kapcsolat jó, nem egyoldalú.

Igen?

Bhakta: Swāmījī, az Istentől való elkülönülésről beszélsz. Arról is beszélsz, hogy a tudatunk tökéletlen, mert az anyag beszennyezte. Mi tartja távol a lelket Istentől a halál után, miután különválik az anyagtól?

Prabhupáda: Ez pont olyan, mint annak a fiúnak az esete, akinek az apja nagyon gazdag ember, viszont elhagyja az otthonát, ezért elkülönül tőle. Ugyanez a fiú, amikor megjön az esze, azt mondja: „Ó, az apám olyan gazdag, és én meg egyszerűen pénztelenségben szenvedek. Hadd menjek vissza apámhoz.”

És az apa egész idő alatt alig várja, hogy visszafogadhassa a fiát. Tehát, ha visszamegy az apjához, az apa azt mondja: „Igen, kedves fiam, kérlek, gyere. Annyira aggódtam.” Szóval, ez az elkülönülés azt jelenti, hogy az apa és a fiú kapcsolata nem választható el egymástól. Viszont a fiú lázadása az apja ellen az elkülönülés kiváltója.

Hasonlóképpen, Istennel való kapcsolatunk sem választható szét. Isten mindent biztosít számunkra, bár azt hisszük: „Nincs Isten”, „Isten halott”, és mindenféle ostobaságot mondhattok. Ám Isten kegyelmének köszönheted, hogy naponta eszel. Ez tény. Vagy azt mondod: "Isten, add meg nekünk a mindennapi kenyerünket", de ha nem mondod: Isten (akkor is) alig várja, hogy kenyeret adjon neked." Olyan kedves, mivel te az Ő fia vagy. Az elkülönülés a fiú részéről következett be. Azt hiszi, hogy Isten halott, vagy hogy Isten, hogy nincs Isten. De annyira bolond, hogy nem látja, ha nincs Isten, akkor hogyan ehet, hogyan alhat, hogyan pározhat, hogyan maradhat életben?

Ilyen a nagyon józan ész... igen?

Vendég: Pontosan mit értesz azon, amikor Istenről vagy egy anyagtól elkülönülten élő lélekről beszélsz, miután nincs (megszűnik) folyamat?

Prabhupāda: Folyamat? Mit értesz folyamat alatt?

Vendég: Úgy értem, amikor azt mondod, hogy egy személy él, mi...

Prabhupāda: Azért vagy életben, mert lélek vagy. Ott vagy benne a testedben. Azt mondod, hogy az a tested. Én azt mondom, a tested, te azt mondod, hogy a te testem, vagy azt mondod, hogy az én testem. Tehát a test nem te magad vagy.

Vendég: Igen, de mit jelent ez?

Prabhupāda: Ezért vagy különálló a testtől. Ahogy az inged, úgy a kabátod is. Tehát te nem vagy a kabát, te nem vagy az ing. Ez a transzcendentális tudomány előzetes megértése. A materialista elme legnyomorúságosabb állapota az, hogy azonosul ezzel a testtel. Ez a... akarom mondani, a tökéletlenség vagy tudatlanság legnyomorúságosabb állapota.

(szünet) Megválaszoltam-e a kérdésed? Ha nem, tisztázhatod. Próbáld megérteni.

Vendég: Csak arra voltam kíváncsi, hogy amikor azt mondod, hogy ... (homályos) ... Isten halott. Mit jelent az, hogy Isten halott? Vagy akár ... (homályos)

Prabhupāda: Mi azt nem mondjuk, hogy valakinek így kellene mondania.

Vendég: De mit jelent? Amikor ők ... (homályos)

Prabhupāda: Az azt jelenti, hogy ők azok.

Vendég: (homályos) ... Isten.

Prabhupāda: Hogyan? Isten soha nem halt meg, és te sem vagy soha halott. De ostobán azt mondjuk, hogy Isten halott. Mivel nem tudod, mi Isten, nem tudod (magadról sem), mi vagy te. Ezért mondjuk. Ezért mondja Prahlāda Mahārāja, hogy az embernek ezt a tudományt az élet kezdetétől fogva kell tanulni. Különben ez a butaság folytatódni fog.

nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām

eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān

(Kaṭha Upaniṣad 2.2.13)

Ez a védikus mantra azt mondja, hogy van egy legfelsőbb örökkévaló a millió, billió és megannyi ilyen (apró lélek) között. A számtalan örökkévaló közöttt. Szóval, mi vagyunk az a számtalan örökkévaló, többes számban. Te, én és oly sok más élőlény, a 8 400 000 létforma. Ők többes számban vannak. A védikus mantra azt mondja: eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān. De az egyes számú, az az örök eko. Ő biztosítja ennek a többes számú örökkévalónak minden szükségletét.

És ez tény, elmész egy templomba, ahol azt kéred Istentől: "Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket." És megkapod a kenyeredet, de akkor miért mondod, hogy Isten halott? Honnan szerzed a kenyeret? Ez ostobaság. Imádkoznak a gyülekezetben, nem csak a gyülekezetben, hanem a mecsetben és minden templomban – mindenhol. Ó, megkapják a dolgokat, és mégis azt mondják: "Isten halott."

Tegyük fel, hogy kérsz tőlem valamit, és ugyanezt a dolgot meg is kapod. Hogyan mondhatod, hogy meghaltam? Csak nézd, mekkora ostobaság. Szóval, ezek a gazemberek és a bolondok kijelentései. Nem épeszű emberek. Azaz... ne gondoljátok, hogy én használok ilyen erős szavakat. Nem. A Bhagavad-gītāban ez áll: na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ (BG 7.15). Ezeket a kifejezéseket használják. Miról szól ez a változat? Duṣkṛtinaḥ – gazemberek, mūḍhāḥ – hitványok, na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante – nem hódolnak meg. Narādhamāḥ – az emberiség legalja. Miért mondják azt, hogy az emberiség? Mert az emberiségnek ismernie kell Istent. Nem az állatoknak. Tehát, aki nem érti, mi Isten, az az emberiség legalja.

Narādhamāḥ. A nara – embert jelent, az adhamāḥ pedig a legalacsonyabbat.

Akkor valaki mondhatja: „Ó, mindenki narādhamāḥ, az emberiség legalja, annyi végzett van, annyian vannak, akik diplomások, doktorok, és mindannyian narādhamák?” A Bhāgavatam azt mondja, ööö ... a Bhagavad-gītā azt mondja: Igen! És miért? Rengeteg fokozaton, rengeteg vizsgán vannak túl. Hogy lehetnek az emberiség legalja? Māyayāpahṛta-jñānāā, mert māyā hatása alatt minden tudásukat elvették tőlük. Azt állíthatják, hogy nagyon tanult emberek, de nem azok. A tudásuktól már megfosztottak. Māyayāpahṛta-jñānāāsuraṁ bhāvam āśritāḥ, miért vette el māyā a tudásukat? Mert āsurák, Isten ellen vannak.

Már pusztán Isten neve is megrettenti őket. Ó. Azt hiszik, ez régimódi filozófia: „Isten, hol van Isten? Ez tudomány, ilyen vagy olyan.” Ennyi az egész. Tehát, māyayāpahṛta-jñānā. Māyā hatása miatt minden tudás elveszett. Ilyen kijelentések találhatók a Śrīmad-Bhagavad-gītāban. Nagyon büszkék arra, hogy olvassák a Bhagavad-gītāt, de nem tudják, mit tanít a Bhagavad-gītā. De ha megkérdezed: „Ó, én naponta olvasom a Bhagavad-gītāt.” „Mit tudsz te róla?” „Isten halott.” Ennyi az egész. Ez történik… igen?