Category:HU/670224 - Lecke CC Madhya 06.154 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda: Az Úr Caitanya a Védák különböző idézeteiből kiindulva megállapítja, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság személy. Nem személytelen. Ami Śaṅkarācāryát illeti, az Istenség Legfelsőbb Személyisége arra utasította, hogy egyelőre hirdesse a Māyāvāda filozófiát. Nem arról van szó, hogy ez volna az egyetlen módja az Abszolút Igazság megvalósításának.

Van egy nagyon szép történet ezzel kapcsolatban. Élt egyszer egy orvos és a szolgája. Egy nap valaki elhívta az orvost, hogy kezelje a lovát. Amikor az orvos megérkezett, megkérdezte: "Mi a baj?" Azt mondta: "A lónak hirtelen feldagadt a torka. Kérem, kezelje." Ekkor az orvos fogott egy kalapácsot, és erősen ráütött a duzzadt részre, mire az azonnal meggyógyult.

Látta ezt a szolga: „Szóval, ez a folyamat a test duzzadt részeinek gyógyítására.” Így hát még aznap lemondott a szolgálatáról, és azt gondolta: „Most már megtanultam, hogyan kell gyógyítani a test duzzadt részeit.” És valahányszor ilyen betegség kezelésére hívták, kalapáccsal rávágott a duzzadt részt, mire a beteg meghalt.

Nos, amikor elment korábbi gazdájához, így szólt: „Uram, ön meggyógyította azt a lovat, a duzzadt részt, kalapáccsal püfölte, de amikor én kezelem így, az elpusztul, a beteg meghal. Hol a hiba?” Az orvos így magyarázta: „Te ostoba, a duzzanatot püföléssel nem lehet kikezelni. Az egy különleges eset volt. A ló bekapott egy tököt, miközben a kertben volt, aztán nem bírta lenyelni. Ezért megduzzadt. Ráütöttem tehát, és a tök széttört, majd azt történt, hogy a duzzanata megszűnt. De te, ostoba, egyszerűen csak a duzzadt részeket csépeled?”

Szóval, ez van. Śaṅkarācārya különleges intézkedést honosított meg, hogy a buddhistákat a védikus folyamat irányába fordítsa, mert akkoriban mindenki ateistává vált, követve Buddha filozófiáját, az ürességet. Ezért kellett azt prédikálnia, hogy: „Igen. Ez üres, de ez az igazság. Ez az üresség az igazság, és ez az anyagi megnyilvánulás, a nirvāṇa, az a hamis. Ezért tanította nektek az Úr Buddha azt, hogy »Hagyjatok fel ezzel, ezekkel az anyagi cselekedetekkel, és a szenvedéseitek megoldódnak.«”

Śaṅkarācārya azt mondta: „Igen, ez rendben van, de a Brahman létező.” De nem jellemezte a Brahmant, vajon van-e Neki… hogy Ő személy, hogy vannak kedvtelései, sok bolygója és sok bhaktája van, mert azok a bolondok nem voltak képesek megérteni ezt. Ezért átmenetileg így tett. Caitanya Mahāprabhu, miközben kritizálja Śaṅkarācāryát, mindig ügyel arra, hogy „nem Śaṅkara Ācārya hibája volt, mert ő az Úr Śiva, és nem követhet el hibát, viszont egyelőre erre utasították.

Valójában az Abszolút Igazság, az Istenség Legfelsőbb Személyisége teste lelki. Ő személy. A különbség az, hogy Ő sac-cid-ānanda-vigraha (Bs. 5.1). És ami az élőlényeket illeti, azok az Ő energiái.” Energiák. Nos, az energia és az energia forrása közötti különbséget már többször is megvitattuk. Az energia majdnem ugyanolyan minőségű, mint az energia forrása. Ugyanaz a példa, hogy a Napbolygó forró; ezért a Napbolygó energiája, a napsütés is forró. A napsütés, a nap világít; ezért a nap energiája, a napsütés is világít.

Szóval, nagyon sok minőségi egyenlőség áll fenn a legfelsőbb élőlénnyel. De Śaṅkarācārya kijelentése, miszerint: „Mi, élőlények, Isten vagyunk, és most a māyāban illúzióba estünk. Amint megszabadulunk ettől a māyātól, Istenné válunk”, nem így van. Nem válsz Istenné, de már isteni minőséggel, tulajdonságokkal rendelkezel, bizonyos mértékig, viszont nem teljesen.

Amikor megszabadulsz ezektől az anyagi karmoktól, eléred eredeti minőségedet, lelki minőségedet. És ezt a lelki minőséget szolgálhatod. Mivel a szolgálat azt a személyt jelenti, akit szolgálnak, ő is személy, és a szolga is személy. Különben nem lehet szó szolgálatról. A szolgálat, valahányszor szolgálatról beszélünk, lennie kell egy személynek, aki elfogad, aki elfogadja a szolgálatot, és lennie kell egy személynek, aki elvégzi a szolgálatot.

Ezért ez dvaita-vāda, kettősség, a... az uralkodó és az uralt. Caitanya Mahāprabhu a Bhagavad-gītāból szolgáltat bizonyítékot:

apareyam itas tv anyāṁ prakṛtiṁ viddhi me parām

jīva-bhūtaṁ mahā-bāho yayedaṁ dhāryate jagat

(BG 7.5)

Nos, apareyam, iyam. Ezt a verset megelőzően, az Úr Kṛṣṇa elmagyarázta, hogy „A föld, a víz, a tűz, a levegő és az éter az Én különböző, különálló energiáim, és ezen a különálló energián túl van egy másik, felsőbbrendű energia. Ezek az energiák alsóbbrendűek, és létezik egy másik, felsőbbrendű energia.” Tehát a jīva, a jīva, az élőlények, a Bhagavad-gītāban energiának, nem pedig az energia forrásaként vannak jellemezve.

viṣṇu-śaktiḥ para prokta kṣetrajñākhya tatha para

avidya-karma-samjñānyatṛtiya śaktir isyate

(CC Madhya 6.154)

Szóval... mi ez a hang?

Nos?

Bhakta: Motor. Valaki valamilyen gépet működtet. Ez zavar be.

Prabhupāda: Ó, rendben. Nos, egy másik verset idéz a Viṣṇu Purāṇából, ahol az áll, hogy viṣṇu-śaktiḥ para prokta: „Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének energiája szintén transzcendentális.” Az energia azt jelenti, hogy azonos minőségű. Ugyanez a példa – akárcsak a nap és a napfény, ugyanolyan minőségűek, hasonlóan, a Legfelsőbb Úr energiája, mivel a Legfelsőbb Úr teljesen lelki, ezért az Ő energiája is teljesen lelki.

Tehát, mi a Legfelsőbb Úr energiája vagyunk. Mi is teljesen lelkiek vagyunk. Viṣṇu-śaktiḥ para prokta kṣetrajñākhya tathā para. Kṣetrajñā-śaktiḥ. A kṣetrajñā-śaktiḥ az élőlényeket jelenti. Tehát, ők is transzcendentálisak, felsőbbrendűek. Avidya-karma-samjñānya tṛtiya śaktir isyate. És ez az anyagi energia, az avidya terméke, a terméke. Az avidya tudatlanságot vagy áthatolhatatlanságot jelent.

A következő kérdés az lesz: "Kinek a tudatlansága?" Amint azt állítjuk: "Tudatlanság", kell lennie valakinek, aki tudatlan. Szóval, kire vonatkozik a tudatlanság? Tudjuk, hogy a legfelsőbb élőlény Kṛṣṇa, mi pedig az alárendelt élőlények vagyunk. Tehát, ki a tudatlan? A tudatlanok az élőlények – nem minden élőlény az, de létezik egy olyan irányvonal, hogy hajlamos tudatlanná válni.

Tudatlanság vagy feledékenység. Nem vagyunk tudatlanok, de néha felejtünk, ahogyan bizonyos betegség esetében is felejtünk. Vagy maga a feledékenység a beteges állapot előidézője. Akár az őrült, elfelejti a kilétét. Elfelejti a családja kilétét. Vagy ezt a feledékenységet tekinted őrültségnek, vagy az őrülete miatt válik feledékennyé, akár hogy is vesszük.

Hasonlóan, a... ez a feledékenység is egy energia, egy másik energia. Akkor kinek az energiája? Avidya. Ez az élőlény energiája. A Māyāvāda filozófusok nem tudnak válaszolni erre. Azt állítják, hogy "Mi vagyunk Isten", de amikor megkérdezik tőlük: "Miért váltál kutyává?", azt mondják: "Nem tudjuk." De van rá válasz. Elrejtik az okot. Tudják, és mivel alá kell támasztaniuk a Māyāvāda filozófiát, miszerint "Nincs Isten.

Mindannyian Istenek vagyunk", ezért tesznek úgy, hogy: "Nem tudjuk".

A valóság az, hogy mivel mi... mivel energiák vagyunk, ezért hajlamosak vagyunk a tudatlanság sötétségébe merülni. Pont úgy, mint a már használt példában. Nagyon könnyű megérteni, hogy a napsütés és a nap, mindkettő világít és melegít, de van felhő, viszont a felhő nem tudja eltakarni a napot; a felhő eltakarhatja a napsütést. Ez tény.

Mindenki megértheti. Amikor felhős... tegyük fel, hogy azonnal megjelenik egy felhő, mondjuk, két vagy három mérfölddel a felszín felett. Ezért nem látjuk a napot vagy a napsütést. Ez azt jelentené, hogy a felhő eltakarta a napot? Nem. A napsütés olyan erőteljes, hogy a felhő az apját... a felhőnek nincs akkora kapacitása, hogy eltakarja az apját, a napot. Ez nem lehetséges.

Ezért a tudatlanság... itt azt állítják, avidya-karma-samjñānya. Ez a tudatlanság nem tudja eltakarni Istent. Ez ostobaság. A tudatlanság el tudja takarni Isten energiáját, az élőlényt. Ezért mondjuk azt, hogy: "Mi Isten vagyunk, de most kutyává váltunk." Ez egy másik tudatlanság. Ő soha sem válik Istenné. Ő Isten energiája.

Ez a különbség a Māyāvāda filozófia és a Vaiṣṇava filozófia között. Mindig tudnunk kell, hogy mi Isten energiái vagyunk, és mivel energiák vagyunk,... oly sok dolog van, ami minőségileg azonos. Ugyanez a példa – a napsütés és a Napbolygó melege és fénye gyakorlatilag ugyanaz, ám a Napot soha nem takarja el felhő, viszont a napfényt eltakarja – néha, nem mindig.

Ahogy látod, a napsütés... a napsütés hatalmas az egész univerzum területén, annak egy részét eltakarja, de nem az egészet; hasonlóképpen az energia, az élő energia egy részét is eltakarja ez a māyā, nem az egészet.

Ezért vannak millió- és milliárdszámra felszabadult lelkek e felett az anyagi világ felett, ahogyan millió és milliárd mérföldnyi napsütés van a felhők felett is. Repülővel a felhők fölé emelkedsz, ó, a felhő... nagyon jelentéktelennek tűnik. De a napsütés? Ó, olyan szép, a napsütés. Ugyanez van, amikor e felett az anyagi világ felett vagy, jyotir gamaḥ ... jyotir gamaḥ. Tamasi mā.

A Vedānta, a Védák azt mondják, "Ne maradj ebben a sötétségben. Csak próbálj meg kijutni belőle." Jyotir gamaḥ. Hasonlóképpen... pont úgy, mint a repülőgép esetében. Amint áthatolsz a felhőn és az ég felé mész, látni fogod: "Ó, hatalmas (verőfényes) napsütés van." De amíg benne vagy, a felhő takarásában, azt mondod: "Ó, ma nincs napsütés." Amint kimegyünk, látjuk: "A mai nap nagyon rossz." A mai nap nagyon jó, de te a felhőben vagy. Ezért mondod azt: "Nagyon rossz nap van."

Szóval, hasonlóképpen, azok számára, akik māyā karmaiban vannak, ez a világ nagyon rossz. Értitek? Viszont, akik e felett a māyā felett állnak, azoknak az kellemes, mert az Kṛṣṇa királysága. Ānandāmbudhi-vardhanam (CC Antya 20.12). Szóval, ha Kṛṣṇa-tudatban maradsz, a felhő nem érinthet meg téged, és ha a korábbi, az eredeti... ānandamayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12). Mindig örömtelivé válsz. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati (BG 18.54): „Aki brahma-bhūtaḥ állapotban van, az soha nem bánkódik, és soha nem törekszik semmire az anyagi élvezetért.” Samaḥ sarveṣu: „És egyetemessé válik. Mindenkit ugyanazon a szinten lát: »Ó, ők a testvéreim. Apám szerves részei. Ők a testvéreim.«” Mad-bhaktiṁ labhate parām (BG 18.54). Ez a Kṛṣṇa-tudat. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Tehát:

viṣṇu-śaktiḥ parā proktā

kṣetrajñākhyā tathā parā

avidyā-karma-saṁjñānyā

tṛtīyā śaktir iṣyate

(CC Madhya 6.154)

Szóval, ez az avidyā, ez a tudatlanság, ez a feledékenység egy másik energia. Egy másik energia. Vagyis, mint a nap, ööö..., a felhő, ez is a napsütés egy másik energiája. Nem különbözik tőle. Amikor a napsütés felmelegíti a tengervizet, az elpárolog és felhővé válik. Ezért a felhő is egy másik energiája. Hasonlóképpen, ez az anyagi energia is Isten energiája, viszont nem képes Istent befedni. Ez a különbség.

Istent soha nem fedi be a tudatlanság. Ez ostobaság. Azok a bolondok és gazemberek mondják azt, hogy "Isten... mi Isten vagyunk. Most be vagyunk fedve." Ez a legnagyobb gazemberség. Hogyan? Ha Istenek vagyunk, hogyan fedhet be minket a tudatlanság? Akkor mi az értéke annak, hogy Istenné váltál? Te nem vagy Isten. Te... ezt nagyon szépen elmagyarázza a következőben. Próbáld megérteni. Caitanya Mahāprabhu azt mondja: "Az élőlények Isten energiái. Ők soha nem Istenek."

Śaṅkarācārya elméletét a védikus szentírások bizonyítékai, mint a Bhagavad-gītā és a Viṣṇu Purāṇa, érvénytelenítik. Soha ne állítsd tehát, hogy „Mi vagyunk Isten”. Ez a tudatlanságod legsötétebb, legsötétebb régiója, amikor azt mondod, hogy „Én vagyok Isten”. Üresség nincs, és te sem vagy Isten. Örökké létezel, folyamatosan boldog vagy, de a boldogságodat most māyā befedi. Kerülj ki belőle, válj eggyé a Kṛṣṇa-tudattal, az életed sikeressé válik. Így hangzik ez az elmélet.

hena jīva-tattva lañā likhi' para-tattva

ācchanna karila śreṣṭha īśvara-mahattva

(CC Adi 7.120)

Ó, Caitanya Mahāprabhu sajnálja, hogy ilyen hatalmas különbség van Isten és az élőlény között, Śaṅkarācārya meg azt írta, hogy ők Istenek? Ez azt jelenti, hogy csökkentette Isten fenségét és értékét. Tegyük fel, ha egy harmadosztályú embert "Őfelségének" nevezek, akkor itt miről van szó? Ez a szó, ami azt jelenti, hogy "Őfelsége", helytelenül van felhasználva.

Ahogy ők használják a daridra-nārāyaṇát. Az ostoba Ramakrishna Misszió felfedezett egy fogalmat, a daridra-nārāyaṇát, "a szegény Nārāyaṇát". Nārāyaṇa, aki sok ezer szerencseistennő férje, szegénnyé vált. Ez aztán az elméletet.

Megkérdezheted Nikhilanandát, hogy mit jelent a daridra-nārāyaṇa. Ők találták fel. Vivekananda találta fel. Nārāyaṇa szegénnyé vált. Amikor megkérdezed tőlük: „Miért nevezitek daridra-nārāyaṇának?”, így fogják magyarázni: „Mivel Nārāyaṇa itt van (közöttünk), ezért Nārāyaṇa daridrává vált.”

Nézzük csak. Tegyük fel, hogy egy gazdag ember bejön ebbe a boltba, és azzal szegénnyé válik, akárcsak mi. Mivel kedvesen betért ide ebbe a boltba, ezért, mivel mindannyian szegény emberek vagyunk, vajon ő is szegénnyé válik? Ez az oka.

De ezek mind ostobaságok. Nārāyaṇa soha nem válik szegénnyé. A szegény, a szegénység sújtotta ember, mindezek a dolgok a jīvák érdekében, az élőlények érdekében jöttek létre. Nārāyaṇa soha nem szegény. Nārāyaṇa soha nincs tudatlanságban. Nārāyaṇa soha nem válik kutyává. Mi kutyává válunk. Macskává válunk. Mindig...

Caitanya Mahāprabhu ezért sajnálatát fejezik ki, hogy „Śaṅkara eféle filozófiája nagy hiba, mert lekicsinylette a Legfelsőbb Úr értékét. Azzal, hogy egy kutyát istenné tett, megsértette Istent. Ezért ez a Māyāvāda filozófia az élőlény legsértőbb cselekedete.”

Szóval, nagyon-nagyon óvatosnak kell lennetek – nagyon óvatosnak. Hena jīva-tattva lañā likhi' para-tattva. „És, és mindössze a hétköznapi élőlényeket tanulmányoztam, és én beszélek az Abszolút Igazságról? Ó, ez a legnagyobb értelmetlenség.” Ācchanna karila śreṣṭha īśvara-mahattva: „Ezáltal az Úr dicsősége lecsökkent, ööö..., lecsökkent, és ezért ez egy hatalmas sértés.”

vyāsera sūtrete kahe 'pariṇāma'-vāda

vyāsa bhrānta'-bali' tāra uṭhāila vivāda

(CC Adi 7.120)

A vyāsera sūtra jelentése: Vedānta-sūtra. A Vedānta-sūtra a kezdet kezdetétől indul: janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). A janmādy asya yataḥ minden kisugárzás forrását jelenti. Most már világos, janmādy asya yataḥ, hogy "A Brahman az, amelyből... akiből minden kiárad." Ez nem azt jelenti... A Pariṇāma-vāda mellékterméket, mellékterméket jelent. Csakúgy, mint te... ez egy fa, és ez a virág a melléktermék. Tegyük fel tehát, hogy ott van a virág, és a virág elszárad és lehull. Ez nem azt jelenti, hogy a fa veszett volna el. Ezer és ezer virág jön létre ... gyümölcsök és virágok, de a fa megmarad.

Hasonlóképpen, pūrṇasya pūrṇam ādāya pūrṇam evāvaśiṣyate (Īśo-megidézés). Jóllehet, ez az anyagi megnyilvánulás, ez a világ Brahmanból, a Legfelsőbb Brahmanból, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből áradt ki, ez nem jelenti azt, hogy Ő megszűnt. Ez egy anyagi felfogás. Ahogy fogsz egy kis papírt, és készítesz belőle valamit, az eredeti papír elveszik, mert anyagi. Viszont lelki szinten nem veszhetnek el. Sok-sok ilyen anyagi példa van. Akárcsak a nap. A naptól, millió és milliárd évek óta kapjuk a naptól a meleget... (szünet) (vége)