Category:HU/670223 - Lecke CC Adi 07.113-117 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imákat énekli)

oṁ ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā

cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave-namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ sthāpitaṁ yena bhū-tale

svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi

rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devi

praṇamāmi hari-priye

vāñchā-kalpa-tarubhyaś ca

kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvanebhyo

vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

śrī-kṛṣṇa-caitanya

prabhu-nityānanda

śrī-advaita gadādhara

śrīvās adi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

Az Upaniṣadokban nagyon sok kijelentés található azzal kapcsolatban, hogy az Abszolút Igazság a Legfelsőbb Személy. Patiṁ patīnāṁ paramaṁ parastat mahān prabhur vai puruṣaḥ parāsya śaktir vividhaiva śrūyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8) ez... ez, erről tegnap beszéltünk.

Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate. Ez a Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣadból származik. A magyarázó azt mondja, hogy a Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣadban ez áll: parāsya śaktir vividhaiva śrūyate: „Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének energiái különféleképpen nyilvánulnak meg.” Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate na tasya kāryaṁ kāraṇaṁ ca vidyate. Ahogy egy nagyon... a ti hazátokban igen könnyű megérteni, hogy egy ember irányítóként ül a metróvonatok irányítótermében. Az asztalánál ülve ő mindent előkészített – melyik vonat melyik vonalon közlekedik, hol van, melyik állomáson van most. Szóval, vannak kapcsolói, és mindent ő irányít. Nemcsak itt; Indiában is most már így irányítják. Meg tudják mondani, melyik vonat hol van jelen pillanatban.

A fény is a vonattal együtt mozog. Hasonlóképpen, ha képes vagy gyártani, ha meg tudod szervezni, hogy különböző módokon használd fel a saját energiáidat - a modern anyagi civilizációban az energia különböző megnyilvánulásait fedezik fel a gépek és az elektronika segítségével -, és egy helyről irányítanak, hasonlóképpen, ha ez így lehetséges... ha ez anyagi síkon így kivitelezhető, miért ne lehetne az lelki szinten? A lelki még árnyaltabb.

Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate. Oly sok energiája, finom energiája van, hogy látszólag semmit sem tesz. Pont mint Kṛṣṇa. Kṛṣṇa Vṛndāvanában van. Pásztorfiúként játszik, vagy a pásztorlányokkal táncol, vagy a tehenekkel a legelőre megy, mintha semmi dolga sem lenne. Szabad. Miért szabad? Mert annyi energiája van a cselekvésre, hogy nem kell személyesen látnia, hogy a dolgok megtörténnek-e vagy sem. Ez az Abszolút Igazság tulajdonsága.

Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate, na tasya kāryaṁ kāraṇaṁ ca vidyate, na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate. Van egy másik ismérve is: az Istenség Legfelsőbb Személyisége olyan, hogy fenségében senki sem egyenlő Vele vagy magasabb rendű Nála. Na tasya samaḥ. A samaḥ egyenlőt jelent, az adhikasya pedig magasabb rendűt. Nincs Vele egyenlő; senki sem több Nála. Ezért mindenki alatta helyezkedik el, Neki van alárendelve.

Tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Ehhez hasonlóan van a Śvetāśvatara Upaniṣadban egy másik kijelentés is: tad viṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti surayaḥ (Ṛg Veda 1.22.20). Viṣṇuṁ padam. Viṣṇu a legfelső, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ebben az anyagi világban, amelyet az anyagi természet három kötőereje irányít, itt van Brahmā, Viṣṇu és Maheśvara. Brahmā a teremtésért, Viṣṇu a fenntartásért, az Úr Śiva pedig a pusztításért, a megsemmisülésért felelős.

Janma... janma-sthiti-pralaya. Minden anyagi dolognak van egy meghatározott születési időpontja, létezési időtartama és megszűnése. Viṣṇu, a Śvetāśvatara Upaniṣad kijelenti, hogy - e három istenség közül viṣṇoḥ tat-paramaṁ padam -, Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Tad viṣṇuṁ paramaṁ padaṁ... viṣṇuṁ paramaṁ padam, Viṣṇu az.

Akik surayaḥ... surayaḥ. A surayaḥ a félisteneket jelenti. Kétféle ember létezik: sura és asura. Az asura démonokat jelent, a sura pedig istenit. A félistenek, az istenfélők pusztán a Legfelsőbb Abszolút Igazságot keresik. Koncentrációjukat, meditációjukat Viṣṇu lótuszlábaira összpontosítják. Ez a Śvetāśvatara Upaniṣad kijelentése.

Sa īkṣāñcakre. A Praśna Upaniṣadban... a... ez a Rig-védában van, elnézést. Ez a változat, a tad viṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti, ez a változat a Rig-védából van. Aztán a Praśna Upaniṣadban van egy másik kijelentés is: sa īkṣāñcakre: „Rávetette pillantását. Rávetette pillantásást.” A „rávetette pillantását” azt jelenti, hogy amikor ezt tette, akkor vette kezdetét a teremtés, ez az anyagi teremtés.

Ezért kell megérteni… meg kell érteni, hogy ez a pillantás nem anyagi, mivel az Ő pillantását megelőzően nem volt anyagi teremtés. Szóval, a mi pillantásunk és az Ő pillantása között különbség van. A mi pillantásunk – ezek által az anyagi szemek által látunk. Amint megvonják ezeket az anyagi szemeket tőlünk, nem vagyunk képesek látni; vakok leszünk. De Ő… itt a kijelentés, īkṣāñcakre: „Látott.” A „látott” azt jelenti, hogy a lelki szemein keresztül látott. Máskülönben hol az anyagi teremtés, hogy anyagi szemei ​​lehetnének? Nos, ezekre a dolgokra gondot kell fordítani. Hasonlóan, ha lelki szemei ​​vannak, akkor a füle is lelki, az orra is lelki, a feje is lelki, a teste is, mindene lelki. És ezt erősíti meg a Brahma-saṁhitā:

aṅgāni yasya sakalendriya-vṛttimanti

paśyanti pānti kalayanti ciraṁ jaganti

(Bs. 5.32)

A Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa, Govinda, teste, különböző végtagjai, vagy különböző érzékei annyira tökéletesek, hogy minden érzékszerv képes végrehajtani a többi érzékszerv munkáját. Pont úgy, ahogy a szemünkkel látunk. Pusztán csak látunk. Viszont, ha becsukom a szemem, nem látok. De az én... csak a fülemmel vagyok képes hallani, de látni nem.

Ha becsukom a szemem, a fülemmel nem vagyok képes látni. De az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről azt mondják, hogy lát a fülével, lát a kezével és hall a kezével. Bármit meg tud tenni teste bármely részével. Ilyen a lelki. Bármit meg tud tenni teste bármely részével. Pont úgy, mint a... ez a filozófia.

Nos, felajánlunk valamit Kṛṣṇának. Az a Kṛṣṇa, úgy értem, az Istenség nem különbözik az eredeti Kṛṣṇától, mert abszolút. Minden Kṛṣṇa. Miért ne lehetne ez az Istenség Kṛṣṇa? Ez teljesen ésszerű. Ha Kṛṣṇa minden, miért ne lehetne ez az Istenség, Kṛṣṇa? Ő is Kṛṣṇa. Ez a képesség Benne van. Az Ő... a hatalma pont olyan, mint a...

Ha lefényképezel, és az ülőhelyemre helyezed a fényképem, és én nem vagyok itt, az a fénykép nem képes működni, mert anyagi. Ám Kṛṣṇa fényképe, az Ő szobra, mindene működni tudna a közvetlen jelenléte nélkül is, mert Ő lelki. Szóval, mindig tudnunk kell, hogy amint a Hare Kṛṣṇát énekeljük, Kṛṣṇa azonnal ott terem. Azonnal. Kṛṣṇa már ott van. De tudnunk kell, hogy a hangrezgés által Kṛṣṇa ott megjelenik. Tehát, aṅgāni yasya. Sa īkṣāñcakre.

Az Ő látásmódja, jelenléte, cselekedetei mind lelkiek. A Bhagavad-gītāban ez áll: janma karma ca me divyaṁ yo jānāti tattvataḥ (BG 4.9): „Bárki, aki megérti születésem, megjelenésem, eltűnésem és cselekedeteim abszolút természetét”, tyaktvā dehaṁ punar janma naiti, „az azonnal felszabadul.” Sa aikṣata. Sa imāḹ lokān asṛjata (Aitareya Upaniṣad 1.1.1-2). Ez az Aitareya, Aitareya Upaniṣadban van. Mit mond? Sa aikṣata. Ugyanazt: „Ránézett. Rápillantott.” Sa aikṣata. Sa imāḹ lokān asṛjata: „Ő teremtette ezt az egész anyagi megnyilvánulást, kozmikus megnyilvánulást.” Tad vā īśan vijato tebhya ha prabhur babhūva. Sok ilyen példa, sok ilyen idézet van erre a dologra.

Apāṇi-pādaḥ (Śvetāśvatara Upaniṣad 3.19). A Śvetāśvatarában, apāṇi-pādaḥ. Nincsenek kezei és lábai. Ha nincsenek kezei és lábai, akkor hogyan láthat? Tapasztalatod alapján van-e példa arra, hogy valami, aminek nincsenek kezei és lábai, lát? Nem. Nincsenek... amikor... ez személytelen. Az imperszonalisták idézik ezeket a tekintélyeket, mondván: "Nincsenek kezei és... ezért személytelen."

Nem, ez nem így van... ha képes látni, sa aikṣata, ha képes látni, ha képes hallani, ha képes teremteni, akkor van kéze, van szeme. De ha egy másik helyen azt mondják, apāṇi-pādaḥ: "Nincsenek kezei és lábai", az azt jelenti, hogy nincsenek olyan kezei és lábai, mint nekünk. Mivel nekünk anyagi kezeink és lábaink vannak, de a... "Ránézett, ezért megtörtént a teremtés." Ebből kifolyólag az Ő látási potenciája (képessége) már az anyagi teremtés előtt is létezett.

Szóval, természetes, hogy nincsenek anyagi kezei és lábai. Amikor tehát tagadják, hogy „Nincsenek kezei és lábai”, akkor az alatt azt kell érteni, hogy nincsenek anyagilag korlátozott kezei és lábai, hanem lelki dolgokkal rendelkezik. Caitanya Mahāprabhu ezért arra a következtetésre jut, hogy cid-ānanda-teṅho, tāṅra sthāna, parivāra (CC Adi 7.113). Ezért minden, ami Kṛṣṇához tartozik, vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik, az lelki. Lelki. Deha. A deha testet jelent. A teste lelki, a hajléka lelki, és a hozzá tartozó dolgok, parivāra – a barátai, az anyja, az apja, a szerettei – minden lelki.

ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhis

tābhir ya eva nija-rūpatayā kalābhiḥ

(Bs. 5.37)

Ő a mindent átható lelki kiterjedés. Tāṅre kahe-prākṛta-sattvera vikāra (CC Adi 7.113). És Śaṅkarācārya azt mondja, hogy „Az Abszolút személytelen, viszont amikor eljön, megjelenik, egy olyan formát ölt, amely a jóság kötőerejében van.” Természetesen nem azt mondja, hogy a tudatlanság kötőerejében van. A jóság kötőerejében van. Nem. Amikor Kṛṣṇa eljön, semmi köze sincs a jóság kötőerejéhez sem. Mi ez a jóság itt, ebben az anyagi világban? Ez ugyancsak anyagi. Szóval, nincs értéke, még ha jóság, akkor sincs. Az embernek túl kell lépnie a jóság kötőerején. Ez transzcendentális, vagy aprakṛta.

tāṅra doṣa nāhi, teṅho ājñā-kārī dās

āra yei śune tāra haya sarva-nāśa

(CC Adi 7.114)

Ismét kiáll Śaṅkarācārya mellett, mondván: „Nem az ő hibája. Felsőbb parancsra kellett cselekednie, hogy a védikus irodalmat személytelen módon magyarázza. De akik nem szakértők, ha meghallják Śaṅkarācārya Śārīraka-bhāṣya kommentárját, úgy ő kudarcra van ítélve.” Más szóval, azoknak, akik valóban arra törekszenek, hogy felemelkedjenek a lelki tudományban, kerülniük kell minden személytelen kommentárt. Bármilyen kommentárt. Egyébként kudarcra van ítélve. Ha követjük Caitanya Mahāprabhu utasítását, akkor minden személytelen magyarázat azt jelenti, ha meghallgatjuk... Mivel nem vagyunk szakértők. Nem vagyunk szakértők. Kaniṣṭha-adhikārī. A kaniṣṭha-adhikārī neofitákat (kezdőket) jelent, olyan neofitákat, akik nem ismerik a Védák következtetéseit. Rendelkeznek bizonyos hittel. Ennyi az egész. De a hit megváltoztatható. Bárki... ha valaki erős az érvelésben és erős a szavakkal való zsonglőrködésben, ó, a kezdő megváltoztathatja az elképzelését. De Caitanya Mahāprabhu ezért figyelmeztet a vaiṣṇava filozófiában, "Ne imádj más félisteneket." Ez nem azt jelenti, hogy tiszteletlenséget kell mutatnod a félistenekkel szemben. Nem. Ez nem így van.

Viszont, mivel alacsonyabb szinten van, amennyiben megengedik neki, hogy imádja vagy tiszteletet mutasson a félistennek irányába, azt fogja gondolni, hogy a félisten is olyan, mint Kṛṣṇa. " Kṛṣṇa egy félisten, és ez a Candra egy másik félisten, Śiva egy másik félisten." Mint valami ostoba ember, azt terjesztik, hogy "Bármelyik istenséget is imádod, ó, az válik Istenné." Még azt is mondják, hogy ha macskát vagy kutyát imádsz, az is Isten. Ezért van korlátozás.

És a Bhagavad-gītāban is, mām ekam, „Egyszerűen Nekem, egyedül” – mondja Kṛṣṇa. Mivel valaki kezdő, megváltozhat, a hite bármikor megrendülhet – ezért kezdetben az embernek kizárólag Kṛṣṇába kell helyeznie a hitét, mām ekam. Különben nem tud fejlődni. És amikor valaki megérti Kṛṣṇát, janma karma ca me divyam (BG 4.9), igazából megérti, akkor más dolgokat is megérthet. Āra yei śune tāra haya sarva-nāśa. Caitanya Mahāprabhu tehát arra figyelmeztet, hogy „Bárki, aki hallja Śaṅkara bhāṣyáját, Śārīraka-bhāṣyáját, az kudarcra van ítélve.”

prākṛta kariyā māne viṣṇu-kalevara

viṣṇu-nindā āra nāhi ihāra upara

(CC Adi 7.115)

Prākṛta kariyā māne. A prakṛta anyagit jelent. „Ha valaki azt hiszi, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Ő teste anyagi, az a legnagyobb sértés.” A legnagyobb sértés az, hogy... egy anyagi dolgot Istenként elfogadni, az a legnagyobb sértés, és Isten... és egy anyagi dolgot Istenként elfogadni, vagy Istent anyagiként elfogadni.

Mindössze próbáld megérteni. Pont úgy, ahogy azt prédikálják, hogy „Bármit imádsz, az Isten”, vagy „Isten is anyagi. Amikor eljön, amikor megjelenik, Ő is anyagi.” Nos, az ilyen következtetés a legnagyobb sértés. Viṣṇu-nindā āra nāhi ihāra upara nindā. Istenkáromlás. Szóval, ezt el kell kerülni.

īśvarera tattva-yena jvalita jvalana

jīvera svarūpa-yaiche sphuliṅgera kaṇa

(CC Adi 7.116

Nos, a tattva, az Abszolút Igazság, pont olyan, mint a lángoló tűz. Az Abszolút Igazság lángoló tűz, és jīvera svarūpa-yaiche sphuliṅgera kaṇa, az élőlények pedig olyanok, mint a szikrák, a tűz szikrái. Láttunk tüzet, lángoló tüzet, és amikor a tűz lángol, (együtt) láthatjuk a szikrákat és az eredeti tüzet.

jīva-tattva—śakti, kṛṣṇa-tattva—śaktimān

gītā-viṣṇupurāṇAdi tāhāte pramāṇa

(CC Adi 7.117)

Caitanya Mahāprabhu azt mondja, hogy „A jīva-tattvák, az élőlények soha nem az energia forrásai; ők maga az energia.” Az energia forrása és az energia. Mit jelent ez? A bizonyíték a Bhāgavatamból, a Viṣṇu Purāṇából és a Bhagavad-gītāból származik. Mivel bizonyítékkal szolgálni kell. Miért mondod, hogy a jīva-tattvák, az élőlények nem a Legfelsőbbek? Caitanya Mahāprabhu azt mondja… ők nem su…

Nem beszélve a Legfelsőbbről, még csak nem is ugyanabba a kategóriába tartoznak. Mivel különböző kategóriák léteznek. Viṣṇu-tattva, jīva-tattva és śakti-tattva – sok kategória létezik. Szóval, (Caitanya Mahāprabhu) azt mondja, hogy „A jīvák, az élőlények, az energia kategóriáiba tartoznak. Nem az energia forrásai.”

Próbáld megérteni az energia forrása és az energia közötti különbséget. Akár a tűz, a tűz és a hője. A hő az energia, a tűz pedig az energia forrása. Ehhez hasonlóan, a Legfelsőbb Úr, Ő az energia forrása, a Legfelsőbb Személy, és mi, az élőlények, mi vagyunk az energiák. Mivel azonban nem lehet különválasztani az energiát és az energiaforrást... ahol energia van... ahol tűz van, ott hő is van.

Nem lehet elválasztani a tüzet... ezért, amint elkülönülünk, az a feltételes állapotunk. Hogyan különülünk el? Úgy, mint a tűz szikrái, amint kipattannak a tűzből és a földre hullanak, azonnal elveszítik a fényüket. Azonnal. Az a világító szikra, amely a tűzben táncolt, amint leesik, feketévé válik, szénszürkévé; olyanná, mint a szén. Szóval, amíg a tűzzel együtt van, olyan, mint a tűz, világít.

Szóval, a mi helyzetünk éppen ilyen. Mi szikrák vagyunk, energia. Ahogy a tűz energiájában megannyi szikra táncol, ahhoz hasonlóan mindannyian a Legfelsőbb Úr szikrái vagyunk. De amint kipattanunk a tűzből, amint függetlenné akarunk válni a Legfelsőbb Abszolút Igazságtól, ez a lelki energiánk szinte teljesen kialszik. Soha nem alszik ki, de úgy tűnik, mintha kialudna. Úgy tűnik.

Mint a hamuval borított tűz. Szóval, ismét, amikor a hamut eltávolítják, megjelenik a tűz. Szóval, a mi helyzetünk ilyen. Most beborít minket ennek az anyagi energiának a hamuja, és amint ezt eltávolítjuk... az eltávolítási folyamat a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa – ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12), a tisztító folyamat. Amint teljesen megtisztulunk, olyanokká válunk, olyan megvilágosodottak leszünk, mint Kṛṣṇa. Szóval, ez a folyamata. Holnap majd ismét tanulunk.

Nagyon szépen köszönöm. (szünet) (vége)