Category:HU/670218 - Lecke CC Adi 07.108 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda: ...a Brahman azt jelenti: „a legnagyobb”. Mit takar a legnagyobb fogalma? A legnagyobb azt jelenti... ahogy a Parāśara-sūtra leírja, Ő a legnagyobb gazdagság terén, a legnagyobb hírnév terén, a legnagyobb a tudásban, a legnagyobb a lemondásban, a legnagyobb szépségben, mindenben, bármiben, ami vonzó. Hogyan, hogyan értelmezheted a „legnagyobb” szót? A „legnagyobb” nem azt jelenti, hogy az ég a legnagyobb.

Ez személytelen elmélet. De a mi elképzelésünk a „legnagyobbról” az, hogy az, aki milliónyi eget képes Magába szippantani, az a legnagyobb. A materialista felfogással nem képesek ennél távolabbra jutni. Egyszerűen csak a legnagyobbra képesek gondolni – az égre. Ennyi az egész. „Olyan nagy, mint az ég.” De mi, vaiṣṇavák, látjuk, hogy Kṛṣṇa szájában millió és millió égbolt van. Szóval, ki a legnagyobb? Kṛṣṇa a legnagyobb, vagy az ég a legnagyobb?

Ez a különbség a Māyāvādī filozófusokkal ellentétben. Csakúgy, mint Caitanya... Kṛṣṇa, amikor kisfiú volt, agyagot (földet) evett. Az anyja megkérte Őt: „Ó, nyisd csak ki a szádat. Látni akarom, mit eszel.” És Kṛṣṇa megmutatta neki, hogy milliónyi bolygó és milliónyi égbolt van a szájában.

Tehát, Ő a legnagyobb, aki meg tudja mutatni, hogy „milliónyi égbolt van Bennem”. Ő a legnagyobb. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb fenségben ... a legnagyobb erőben, a legnagyobb gazdagságban, a legnagyobb ... mindenben a legnagyobb. Ő a legnagyobb. Ezt mondja Caitanya Mahāprabhu... azt mondja, hogy a Brahman a legnagyobbat jelenti, a legnagyobb pedig azt, aki a hat fenség terén a legnagyobb.

Nos, itt vannak Upaniṣadok. Elsődlegesen általában tizenegy Upaniṣadot vesznek alapul, de 108 Upaniṣad létezik. Néha ezzel magyarázzuk, hogy „Miért van 108 gyöngyünk (gyüngyünk a japa-fűzéren)?” „Mert 108 Upaniṣad létezik.”

Nos, a Hare Kṛṣṇa 108 gyöngyön történő éneklése azt jelenti, hogy túllépünk a 108 Upaniṣad tanulmányozásán. Egy másik jelentés az, hogy Kṛṣṇát 108 hölgy szolgálta minden tisztelettel Vṛndāvanában. Szóval, itt egy másik magyarázat a 108-ra. Kṛṣṇa szolgálóit szolgáljuk, a száz és (nyolc) ... fő hölgyet ... Vṛndāvanában.

Tehát, ez a 108 Upaniṣad le van írva, īśa, kena, kaṭha, praśna, muṇḍa, māṇḍūkyo, taittirī. . . megszámolhatod, hány: Īśopaniṣad, Kenopaniṣad, Kaṭhopaniṣad, Praśnopaniṣad, Muṇḍakopaniṣad, Māṇḍūkyopaniṣad, Taittirīyopaniṣad. Aztán aitareyas ca chāndogya bṛhad-āraṇyakam tathā: majd Aitareya Upaniṣad, Chāndogyopaniṣad, Bṛhad-āraṇyakopaniṣad, Brahmokaivalyopaniṣad, Jābālopaniṣad.

Nagyon sok Upaniṣad van, 108 Upaniṣad van. Āruṇeyopaniṣad, Garbho, Nārāyaṇo, Haṁsa. Ez a Haṁsadūta, a név, a Haṁsa Upaniṣad, a Haṁsából származik. Garbho nārāyaṇo haṁso bindūro nārada sikaḥ: Sika-upaniṣad, Nārada Upaniṣad.

maitrayaṇi kauṣītakī

bṛhaj-jābāla-tāpanī-

kālāgni-rudra-maitri-

subālakṣari-mantrika

Annyi Upaniṣad van, meg sem tudjuk jegyezni azokat. Közülük kilenc Upaniṣad, mint például az Īśopaniṣad, a Kenopaniṣad, a Kaṭhopaniṣad, a Muṇḍakopaniṣad, a Māṇḍūkyopaniṣad, az Aitareyopaniṣad, a Taittirīya Upaniṣad, ez a kilenc Upaniṣad nagyon népszerű, és az emberek általában ezt a kilenc Upaniṣadot olvassák.

Ami az Upaniṣadokat illeti, íme néhány jegyzet a különböző Upaniṣadokból, amelyeket Bhaktivinoda Ṭhākura készített. Pontosan az Upaniṣad állításait idézi: pūrṇam adaḥ, pūrṇam adaḥ pūrṇam idaṁ pūrṇāt pūrṇam udacyate (Īśopaniṣad-invokáció). Az egyik Upaniṣad állítása az, hogy a Legfelsőbb pūrṇam, vagyis teljes. Nincs mínusz – mindig teljes, mindig pūrṇa. Pūrṇam adaḥ pūrṇam idam. És mivel ez a teremtés, az anyagi teremtés ebből a legfelsőbb teljességből árad ki, ezért az is teljes. Pūrṇam idam. Pūrṇāt pūrṇam udacyate. Ha valami teljes és hiánytalan, akkor a termékeknek is teljeseknek és hiánytalanoknak kell lenniük. Szóval, ezeket állítják.

Hogyan lehet Kṛṣṇa teljes? Kṛṣṇa teljes – az energiája, a gazdagsága, a szépsége, a tudása. Hasonlóképpen, Ő mindig teljes. Aztán egy másik állítás: vicitra śakti puruṣa purāṇa. A védikus irodalom, az Upani... egy másik állítása... hogy vicitra śakti puruṣa purāṇa. A Legfelsőbb Abszolút Igazság egy puruṣa. A purusa élvezőt, férfit jelent.

A férfinak kellene lennie az élvezőnek. Nem a nőnek. A nőnek kellene az élvezettnek lennie. Ezért használják ezt a szót: puruṣa. És a purāṇa, a legidősebb férfi. A legidősebb férfi. Senki... mert Ő minden ok oka, ezért Neki kellene lennie a legidősebbnek. És mi is a legidősebbek vagyunk, mert szerves részek vagyunk. Mi is a legidősebbek vagyunk.

Ez áll a Śrīmad Bhagavad-gītāban: na jāyate na mriyate vā kadācit, pūrṇo nityaḥ purāṇah... na jāyate na mriyate vā kadācit na bhūtvā na bhūyaḥ bhavitā vā, nityaḥ śāśvato 'yaṁ purāṇaḥ (BG 2.20). Nityaḥ śāśvataḥ ayaṁ purāṇaḥ. A Purāṇa a legidősebbet jelenti. Mi is a legidősebbek vagyunk. Mivel a parányi szerves rész, az mindig a Legfelsőbbel együtt van. Pont úgy, mint ahogy a napfény molekulái: a nap szerves részei. Amikor a nap fenn van, ó, a napfény molekulái is jelen vannak. Ehhez hasonlóan, mi is a Legfelsőbb molekulái vagyunk. Szóval, amikor a Legfelsőbb jelen van, mi is jelen vagyunk. Ezért mi is purāṇák vagyunk.

És puruṣa. A puruṣa az élvezővé válás hajlamát jelenti. Ez a hajlam bennünk is jelen van. De nem tudjuk, hogy csak a Legfelsőbbel való együttmőködés keretein belül lehetünk élvezők, mivel alárendeltjei vagyunk. Másképp nem élvezhetjük. Amint azt tervezzük, hogy másképp élvezzük az életet, nem Kṛṣṇával (együtt), akkor māyā karmaiba kerülünk.

Ezt nem tehetjük meg. Azért kell újraélesztenünk a tudatunkat, hogy beleegyezünk a Kṛṣṇával való együttműködésbe. Ez megadja nekünk az ānandamayo 'bhyāsāt-t (Vedānta-sūtra 1.1.12). Ānandamayo 'bhyāsāt. Csakúgy, mint amikor élvezni akarod az életed, ha valamilyen módon nagyon jó szolgálatot tudsz szerezni a kormányban, ó, az életed beteljesült. De ha külön-külön akarod élvezni az életed...a kormány mindenható. Ha hivatali titkár leszel, ó, azonnal kapsz ötezer dollárt, és minden rendben lesz. Hasonlóképpen, ha valamilyen módon Kṛṣṇa titkára lehetsz, akkor minden problémád megoldódik. Ne próbálj meg függetlenül élvezni. Ez māyā. Ez māyā.

Hasonlóképpen vannak más állítások is. Sa vṛkṣaḥ kalaḥ kṛtibhiḥ paro 'nyat yasmād prapañca-parivartateyaṁ dharmavahaṁ pāpamaruddham. Aztán egy másik állítás: vedāham etat puruṣaṁ mahāntam aditya-varṇaṁ tamasaḥ parastād, azaz vedāham: „Megértem a Legfelsőbb Személyt.” Vedāham. A Vedāham jelentése: „Megértem.” Puruṣa. Ő ismét puruṣa. A Bhagavad-gītāban is azt írja, hogy amikor Arjuna rádöbben Kṛṣṇa kilétére, azt mondja: paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān puruṣam (BG 10.12). Ismét a puruṣam.

Szóval, Isten soha nem nőnemű. Az a bolond ember, aki azt mondja, hogy Isten... imádható nőként, anyaként... nem. Ez nem a védikus irodalom szerint van. Isten mindig apa. Ezért a Biblia helyes: az apa elvet tartalmazza, nem az anyáét. Nem pedig úgy, hogy "Kalit, az anyaistennőt imádom, és Istent csinálok belőle". Ezek mind ostobaságok. Ő (Isten) mindig apa, puruṣa.

Mindenhol azzal találkozunk, hogy puruṣa. Soha nem tapasztaljuk, hogy Isten nő lenne. Nem. Isten nem lehet nő. A nő az energia. Pont úgy, mint Rādhā és Kṛṣṇa. Rādhā az Kṛṣṇa, de Kṛṣṇa energiája, Kṛṣṇa gyönyörenergiája. Nincs különbség Rādhā és Kṛṣṇa között, és mégis, Kṛṣṇa a férfi, Rādhā pedig a nő. Tehát Isten, az Isten természete, mindig...

Ismételeten, patiṁ patīnāṁ paramaṁ parastad (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.7). Az, az a puruṣa, az... (szünet)...mahāntam. A legnagyobb, mahāntam. A mahāntam a legnagyobb végső fokát jelenti. Az antam az utolsót jelenti, a mahā pedig a hatalmasat. Van fogalmunk a nagyszerűről, nagyszerű fokozásáról, a nagyszerűről, nagyszerűbbről, még nagyszerűbbről, még ennél is nagyszerűbbről, meg a még nagyszerűbbről. Aztán, ahol minden nagyszerűségnek vége, ott következik Ő, a mahāntam. Mahāntam aditya-varṇam. Az aditya-varṇam jelentése... az aditya a napot jelenti. Pont úgy, mint a nap: ahol a napbolygó jelen van, ott van napény is, mindig ragyog. Szóval, ahol a napbolygó... ahonnan... a napbolygó szintén anyagi dolog, akárcsak ez a Föld. Ahonnan a... (szünet)... lakói mind tüzesek. Ezért nyilvánul meg vakító ragyogásuk. Tehát, ha az anyagi világban egy bizonyos pont látható, egy adott bolygó ilyen ragyogása, akkor hogyan tagadhatod, hogy a Kṛṣṇa bolygó ne lenne káprázatosabb? A Kṛṣṇa bolygó káprázatosabb, és a Kṛṣṇa bolygóból árad ki a brahmajyotir. Yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi-koṭiṣv aśeṣa-vasudhadi vibhūti-bhinnam (Bs. 5.40). A Brahma-saṁhitāból származik ez az információ, hogy az Ő ragyogásának szétterjedésével a yasya prabhā... prabhā megvilágítottságot, prakāśát jelent. Ahogyan ez a fény is világít. Szóval, yasya prabhā. „Mert testéből világító fény árad ki…” Yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi: „Ebben a ragyogásban bolygók milliói és milliói jönnek létre.”

Ugyanezt a példát vehetjük alapul, hogy mindezek a bolygók… ez, úgy értem, tudományosan bizonyított, hogy ezek a bolygók mind a napfényből jöttek létre. Ehhez hasonlóan, a lelki világban, Kṛṣṇa testének ragyogása, amely szétterjedt, Vaikuṇṭha bolygók százait és millióit tartalmazza. Mahāntam aditya-varṇam. És akkor hol van az az Aditya? Hol van az a legfelsőbb nap? Tamasaḥ parastat: az ezen a sötétségen túl található meg.

Ez az anyagi világ sötét a természeténél fogva. Többször is elmagyaráztuk. Ezért ebben az átmeneti… most csak nézzük az elrendezést. A nap azért létezik, hogy elűzze a sötétséget, viszont az éjszaka ugyancsak azért létezik, hogy megértsük, a dolgok természeténél fogva van sötétség. Egyszerűen a nap időzített megjelenésével lesz nappal.

Ezért van nappal és éjszaka, nappal és éjszaka, nappal és éjszaka. Tamasaḥ parastat. És más védikus irodalom – tamasi mā jyotir gamaḥ (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 1.3.28): „Ne maradj ebben a sötétségben. Csak próbáljatok kijutni belőle, és jussatok el a Brahman ragyogáshoz.” Jyotir gamaḥ. Tamasaḥ parastat. Aztán egy másik Upaniṣad szerint, patiṁ patīnāṁ paramaṁ parastat (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.7). Patiṁ patīnām. Sokféle pati létezik. A pati tulajdonost vagy férjet jelent. A védikus irodalom szerint a nőt is a férj tulajdonának tekintik, innen ered a dāsī szó. A nő vezetékneve dāsī. Beleegyezik, hogy szolgálja a férfit. Észrevetted már, hogy amikor fiatal párokat házasítunk össze, ígéretet tesznek – a férj megígéri: „Átveszem az életed irányítását. Az egész életed tőlem fog függővé válni. Teljesen átveszem az irányítást feletted.” És a nő egyetért: „Igen, én is beleegyezem, hogy egész életemben szolgállak.” Ezt jelenti a házasság.

A… ha kihasználjuk, természetesen… de ez egy szép megállapodás. Ez egy együttműködés. A nő beleegyezik, „szolgálni foglak”, mivel a férfi számos aspektusban igényli a nő szolgálatát – a szolgálatával… a főzéssel, az ölelésével, a szépségével, számos módozatban. Ez a bátorítás ahhoz, hogy dolgozhasson, békésen élhessen, szépen elvégezhesse lelki feladatait. Szóval, együttműködés áll fenn. Stri-puruṣa. A puruṣának élvezőnek kell lennie, de mindkettőjük élete fenségessé válik, amennyiben jelen van az együttműködés.

Patiḥ patīnām. Szóval, mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy pati legyen. A pati férjet vagy tulajdonost jelent. Még a hangyának is van társa, egy nőstény hangya. Még a kutyának is van társa. Még a kismadárnak, még a rovarnak, még a légynek is – mindenkinek megadatik. Ezt hívják viṣayának. A viṣaya anyagi élvezetet jelent.

Tehát viṣayaḥ khalu sarvataḥ syāt (SB 11.9.29). Ez a viṣaya, ez az anyagi élvezet a természet törvényei értelmében mindenhol biztosított. Ne gondold, hogy (csak) az emberi társadalomra jellemző a szeretet és a férfi-nő párosítás. Nem. Mindenhol jelen van. Ilyen a természet elrendezése. Viṣayaḥ khalu sarvataḥ syāt. Ezért a Bhāgavatam mindenkit arra kér, hogy „Ne a viṣayát keresd. A viṣaya már egy elrendezett tény. Fogadd el úgy, ahogy van.” De tūrṇaṁ yateta na mṛtyuṁ pateta yāvat niḥśreyasāya: „A törekvésednek arra kell irányulnia, hogyan emeld fel magad lelkileg. Ne törődj a viṣayával. A viṣayát a természet rendje már elrendezte.”

Szóval, patiṁ patīnāṁ paramaṁ parastat. Nos, Ő szintén... Isten is, ahogy nekünk megadatott a lehetőség, hogy férjek lehessünk, úgy Ő a legfelsőbb férj. Legfelsőbb férj. Nos, ha Ő a legfelsőbb férj, és ha tizenhatezer feleséget vesz feleségül, vajon az nagyon nehéz lehet-e Neki? Egyáltalán nem nehéz.

Az emberek nem értik, nem konzultálnak a védikus irodalommal, miként van meghatározva a Legfelsőbb. Hogyan válhat valaki Legfelsőbbé? A Legfelsőbbet ... ugyanazzal a filozófiával, a békafilozófiával ítéljük meg a Legfelsőbbet. "Atlanti-óceán? Ó, lehet, hogy egy kicsit nagyobb, mint ez a kút. Ennyi az egész." Szóval, az Istennel kapcsolatos számításunk mindig valami ilyesmi. " Kṛṣṇa, úgy néz ki, mint mi, pont mint egy ember. Szóval, hogy van ez? Lehet, hogy egy kicsit erősebb, mint én.

Rendben van, Ő mondta el a Bhagavad-gītāt. Rendben van. Egy kicsit bölcsebb nálunk." Szóval, mindig saját magunkhoz hasonlítjuk. De nem az. Ő a legfelsőbb. Fogalmunk sincs a Legfelsőbbről. Ezért feledkezünk meg a személyiségről. Patiṁ patī... világosan ki van mondva, pati. Vajon a pati, a férj vagy a tulajdonos, személytelenné válhat? Nem. Amikor a pati, a férj és a tulajdonos fogalma jelen van, akkor Ő személyes. Patiṁ patīnāṁ paramaṁ parastat mahān prabhavaiḥ puruṣaḥ (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.7).

Aztán ugyancsak van egy másik kijelentés is: mahān prabhavaiḥ puruṣaḥ. Az Úr Caitanyát mahāprabhunak, mahānprabhunak hívják. A prabhu, mester. Különböző mesterek vannak, de Ő mahān-prabhu, a legfelsőbb mester, a legfelsőbb mester és puruṣa egyszerre. Prabhu, mondhatod... egy nő is lehet mester. Akárcsak Angliában, ott királynő van. De nem. A puruṣa. Ő soha nem lehet nő. Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8).

Aztán ismét egy másik állítás az Upaniṣadból, miszerint „A Legfelsőbb sokféle energiával rendelkezik”. Svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca. Olyan sok energiája van, hogy úgy tűnik, mintha minden automatikusan történne meg. Pont mint egy nagyon fontos embernél. Odamész hozzá, és… tegyük fel, hogy segítséget kérsz tőle, és tegyük fel, hogy egymillió dollárt szeretnél, és ha ad egy névjegykártyát, ó, akkor elveszed tőle. Ha azonnal megkapod, akkor megérted: „Ó, milyen hatalmas ember! Csak egy tolvonással, mint ez, dollármilliókhoz jutottam hozzá!”

Szóval, Isten rendkívül hatalmas. Úgy tűnik… minden, ez az anyagi természet csodálatosan működik. De ez Isten energiájának köszönhető. Az Ő energiái olyannyira sokrétűek, Ő olyannyira szakértő, hogy úgy tűnik, mintha automatikusan menne végbe. Nem automatikusan történik. Nem automatikusan. Nem. Pont mint egy nagy matematikus esetében: megadsz neki egy nagyon nagy számot, ó, és egy másodpercen belül azonnal összeadja. És én viszont annyi hibát fogok elkövetni, és talán az egész nap is rá fog menni. Mégsem leszek képes rá. Különösen jómagam. Soha nem adok össze helyesen.

Szóval, ha ...a legfelsőbb hatalom azt jelenti, hogy olyan sok energiája van, különböző energiái vannak, hogy úgy tűnik, nem létezik semmilyen háttér, hanem a természet automatikusan működik. Nem. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy nem. Mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10): "Az egész természet az Én felügyeletem alatt működik." De a felügyelet annyira tökéletes, annyira szép és annyira energikus, hogy nem lehet benne semmilyen hiba. Ezt hívják parāsya śaktir vividhaiva śrūyate-nak.

Valami kérdés? Nagyon szépen köszönöm. (szünet)

Bhaktijana: Milyen a kapcsolat Kṛṣṇa és Rādhā között? Vajon Rādhā Kṛṣṇa energiája?

Prabhupāda: Igen.

Ravindra- svarūpa: Ha a brahmajyotir a lelki égboltban van, hogyan érhetjük el az elménkben? Az elménkben is jelen van?

Prabhupāda: Itt is jelen van. Csakúgy, mint a napfény, amikor felhők borítják, a napfény akkor is jelen van. Követed? Látod, hogy az ég be van borítva, de mégis azt mondod: "Nappal van." Miért? A napsütés jelen van. Hasonlóképpen, a brahmajyotir is jelen van. Sarvaṁ khalu iti brahma: "Minden Brahman", de māyā beborítja (leárnyékolja). Ezért nem láthatod a teljes értékű brahmajyotirt.

Ravindra-svarūpa: Azt hittem, az egy távoli hely.

Prabhupāda: Igen. Ez... pont olyan, mint ahogy a felhők felett teljes a napsütés. Láttuk már repülőgépen. Ez a légitársaság, az US Airlines azt mondja, "barátságos ég". Akkor menj a égbe. Miért maradsz itt, ez az ostoba ég mindig felhőkkel borított? Menj fel a barátságos égbe. Csak menj a felhő fölé. A felhő māyā.

Menj māyā fölé, akkor látsz majd. Most is látsz ugyan, de ez nem teljes értékű tapasztalat. Mindent látunk. Megtapasztaltuk Isten erejét, Isten energiáját. De mivel tudatlanságban vagyunk, ezért nem tudjuk tökéletesen felfogni azt. És amint māyā fölé emelkedsz... māyām etāṁ taranti te (BG 7.14). Azt a māyāt egyszerűen felülmúlhatod a Kṛṣṇa-tudat által. Ahogy teljes mértékben Kṛṣṇa-tudatossá válsz, ó, olyankor mindig a brahmajyotirt, a Brahmant és Kṛṣṇát látod, és mindent. És a jelenlegi állapotodban is látod most. Mivel a Brahman nélkül nem létezhet semmi. Meg kell tanulni (látni). A virágban láthatod. A fában láthatod. Az ízben láthatod. A vízben láthatod. A hangban láthatod. Mindez le van írva a Bhagavad-gītāban. Raso 'ham apsu kaunteya (BG 7.8): "Én vagyok a víz íze." A víz oly népszerű, oly ízletes minden élőlény számára. Embernek, állatnak, madárnak – bárkinek – vízre van szüksége. Miért? Van egy finom íze, oltja a szomjunkat. És Kṛṣṇa azt mondja: raso 'ham apsu: "A vízben lévő íz, Én vagyok." Tehát, ha Kṛṣṇa-tudatos vagy, ha a śāstrákból tudod, hogy „Ez az íz Kṛṣṇa”, úgy azonnal Kṛṣṇa-tudatossá válsz, amikor vizet iszol. „Én vagyok a hang az égben.”

Szóval, amint hang hallatszik, „Ó, itt van Kṛṣṇa.” Így tanulmányozva Kṛṣṇát, meg fogod látni (Őt). A víz ízében meg fogod találni Kṛṣṇát. A hangrezgésben meg fogod találni Kṛṣṇát. Ha valaki nagyon hatalmas, akkor Őt Kṛṣṇaként fogod észlelni. Ezek a leírások megtalálhatók a Bhagavad-gītāban. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Igen?

Bhakta: Swāmījī, egy alkalommal azt mondtad, hogy a brahmajyotir olyan, mint a tiszta fény, és az anyagi világban a kötőerőkön keresztül szűrődik be.

Prabhupāda: Igen. Az anyagi világ jelentése a három kötőerő.

Bhakta: Szóval ez olyan, mint... nos... mivel a kötőerők nem léteznek a lelki világban. Így van-e?

Prabhupāda: Igen. Pont úgy, mint amikor a felhő fölé emelkedsz, ott felhők nincsenek. Ennyi az egész. De van... az ég egy bizonyos részén vannak felhők. És ez a felhő sem állandó jellegű. Az ég néha tiszta, viszont néha felhők vannak rajta. A felhők az égben keletkeznek, és ott is oszlanak fel. Hasonlóképpen, ez az anyagi világ néha megnyilvánul, néha viszont nem nyilvánul meg, egyszerűen lelki.

A lelki mindig örök. Az ég, a napsütés, mindig örök. Vegyük ezt a nyers példát. De a felhő nem örökkévaló. Jön és megy. Bár a felhő ugyan annak a napsütésnek a terméke, a felhő nem független. A napsütés kölcsönhatása révén keletkezik a felhő, és az a felhő... eltűnik. Hasonlóképpen, ez az anyagi világ is olyan, mint a felhő. Megjelenik. Cselekszik. Amikor van felhő, záporok alakulnak ki. Ó, oly sok dolog terem az eső következtében. Minden zölddé válik.

Ezért tulajdonítunk nagy jelentősséget a felhőnek, és az ugyancsak fontos – viszont átmeneti. Amint a felhő elvonul, a zöldesség eltűnik. Nincs eső. Semmi, semmi. És amikor az ég kitisztul, látni fogod: "Ó, hová lett a felhő? Hová lett a felhő?" Hasonlóan, ez a māyā azt jelenti, hogy úgy jelenik meg, akár egy felhő, és úgy tűnik el, akár egy felhő. De az örök brahmajyotir megmarad.

Bhaktijana: Kṛṣṇa azért teremtett minket, hogy… szolgáljuk Őt?

Prabhupāda: Tessék?

Bhaktijana: Kṛṣṇa azért teremtett minket, hogy szolgáljuk Őt?

Prabhupāda: Igen.

Bhaktijana: És hogy élvezze a társaságunkat?

Prabhupāda: Igen. Nagyon szép. Szóval, fel kell készítenünk magunkat az egészséges állapotunkra. Ez a mi egészséges állapotunk. Amint megértjük, hogy Kṛṣṇa teremtett minket… Kṛṣṇa teremtett… nem megy végbe teremtés. Ez pont olyan, mint amikor azt mondom a kezem megteremtetett – nem, az nem teremtetett meg. Amíg a test jelen van, a kéz is jelen van. Méskülönben mi értelme a testnek.

Hasonlóan ehhez, mi sem vagyunk teremtettek. Kṛṣṇa mindig létezik; mi is mindig létezünk. És millió és millió felszabadult lélek van, aki Kṛṣṇát szolgálja. Soha nem élnek vissza a függetlenségükkel. De mi, akik kis számban vagyunk, mi visszaéltünk a függetlenségünkkel. Különállóan akartunk élvezethez jutni. Ezért vagyunk feltételekhez kötöttek.

Bhaktijana: De vannak, sokan vannak...?

Prabhupāda:...a felszabadult lelkek. Soha nincsenek feltételekhez kötve. Soha nem válnak feltételekhez kötöttekké. Igen?

Bhakta: Úgy érted, hogy soha nem is voltak feltételekhez kötve, vagy...

Prabhupāda: Hogyan?

Bhakta: Azt mondtad, hogy sok millió lélek létezik...

Prabhupāda: Igen. Soha nem voltak feltételekhez kötve. Soha nem voltak feltételekhez kötve. Nitya-muktáknak hívják őket, örökké felszabadultaknak. Mi néhányan csak egyszerűen elvagyunk ebben az anyagi világban. Ahogy már többször is elmondtam nektek, börtön. A börtön lakossága jelentéktelen a teljes lakossághoz képest.

Hogyan? Tegyük fel, hogy New Yorkban van egy börtön. Ó, hányan lehetnek? Talán néhány ezren? De itt milliók vannak. Hasonlóképpen, a felszabadult lelkek sok millióan vannak; mi (ahhoz képest) csak néhány ezren vagy százan vagyunk. Ekāṁśena sthito jagat (BG 10.42). Azt hisszük, hogy ez az univerzum nagyon hatalmas. Az Úr egész teremtéséhez képest semmi. Ti csak egy univerzumot láttok, de milliónyi ilyen univerzum van. Mindez együttesen ekāṁśena sthito jagat. Ez áll a Bhagavad-gītāban. Ez csak egy része Kṛṣṇa teremtésének. Kṛṣṇa egyik bhaktája, ööö, az Úr Caitanya egyik bhatája, így kérte: „Kedves Uram, azért jöttél, hogy felszabadítsd az összes elesett lelket. Kérlek, vedd magadhoz ennek az univerzumnak az összes feltételekhez kötött lelkét, és ha úgy gondolod, hogy nem alkalmasak erre, mivel bűnösök, akkor ruházd rám az összes bűnt. Szenvedni fogok értük, de Te kedvesen vedd magadhoz (őket).” Nos, ez egy tiszta bhakta vágya: „Mindenki menjen Kṛṣṇával. Hadd legyenek felszabadultak. Elszenvedem az ő összes (vétküket)…”

Caitanya Mahāprabhu így válaszolt: „Tegyük fel, hogy teljesítem a kérésedet – Magamhoz veszem ezeket, az univerzum összes élőlényét. Azt hiszed-e, hogy valami hiány fog megmutatkozni ebben az anyagi világban? Ez pont olyan, mint egy szem mustármag a mustármagos zsákban.” Tehát, ez az univerzum olyan, mint egy mustármag egy nagy mustármagos zsákban. Meg tudod számolni, hány mustármag van egy nagy zsákban?

Szóval, az ötletre Caitanya Mahāprabhu így válaszolt: „Még ha ez az univerzum teljes mértékben fel is szabadul, ó, egy nagy zsák mustármag van. Az csak egy szem.” Oly sok a feltételekhez kötött lélek, és ezek a feltételekhez kötött lelkek csak jelentéktelen számban vannak a felszabadult lelkekhez képest. Képzeljük csak el, vajon mekkora a felszabadult lelkek száma.

Bhaktijana: Hogyan hozhattunk volna rossz döntést, ha Kṛṣṇa parányi szerves részei voltunk? Miért választottuk volna az anyagi világot? Prabhupāda: Ó, azért, mert függetlenséggel rendelkeztek. Nem veszitek-e észre, milyen sok tanuló jön, majd ismét elmegy? Tegnap Kīrtanānanda elment, hogy hívja Rancort. Azt válaszolta rá: „Ó, erről megfeledkeztem!” Szóval, elfelejtheted. Van egy másik tanítvány, ő is a mi tanítványunk volt, Wally. „Ó, azonnal elmehetsz!” Tegyük fel, hogy ha te… „Ó, szóval, nem érdekel a Kṛṣṇa-tudat Társasága. Ki hívott ide téged? Elmehetsz.” Függetlenséged adott. Vissza is élhetünk vele.

Bhaktijana: De a Krisna mindig ott lesz, ha vissza akarunk menni?

Prabhupāda: Hogyan? Kṛṣṇa mindig kész befogadni téged. Mindig kész rá. De mivel függetlenséget adott nekünk, mi rosszul használjuk, és māyā karmai közé kerülünk. Ez a mi szerencsétlenségünk. Mi teremtjük meg ezt a szerencsétlenséget, és mi teremthetjük meg a szerencsénket. „Az ember a saját szerencséjének építőmestere.” Tehát, ha Kṛṣṇa-tudatossá válsz, az a szerencsédre válik. Ha māyā-tudatossá válsz, az a balszerencséd. Te vagy a teremtő.

Bhaktijana: Akkor a lelkek, akik soha nem voltak feltételekhez kötve... akkor ők is függetlenek?

Prabhupāda: Igen, de nem éltek vissza ezzel. Tudják, hogy „Kṛṣṇa szolgálatára vagyok hivatott”, és boldogok Kṛṣṇa szolgálatában.

Bhaktijana: Vajon valaha visszaélhetnek vele?

Prabhupāda: Igen, ők is visszaélhetnek vele. Ez az erő jelen van. Igen?

Bhakta: Nos, azt hiszem, egyszer azt mondtad, amennyiben egy feltételekhez kötött lélek tökéletessé válik, elhagyja az anyagi világot, és Kṛṣṇalokára megy, akkor nincs lehetősége visszaesni.

Prabhupāda: Nem! Van lehetősége, de nem esik vissza. Pont úgy, mint miután tűzbe tetted a kezed, soha többé nem teszed bele, ha igazán intelligens vagy. Tehát azok, akik visszatérnek Istenhez, intelligenssé válnak. Miért térnének vissza Istenhez?

Pont olyan, mint a mi lemondott életrendbeni létünk. Szóval, lemondtunk a családi életünkről, miután elgondolkodtunk rajta. Nos, ha valaki azt mondja: "Swāmījī, itt van ezermillió dollár, házasodj meg újra, és válj családapává", soha nem válok azzá, mert rossz tapasztalataim vannak. Soha nem válok azzá.

Szóval, ha valaki elég intelligens, ha valóban megízlelte ennek az anyagi világnak a keserűségét, soha nem fog beleegyezni. Soha nem fog beleegyezni. De azok, akik nem jutottak el erre a felismerésre, ó, azt gondolják: "Ó, ez az anyagi élvezet nagyon jó. Hadd ízlelgessem, és hadd csináljak üzletet a sannyāsī életemből, aztán titokban és magányosan hadd élvezzem azt." Ilyesmik történnek. Ez azt jelenti, hogy nincs ízlésük (nem ízlelték meg). Kórházépítéshez vagy filantrópiához folyamodnak. Ez következik megint.

Sthānād bhraṣṭād patanty adhaḥ. Ye 'nye aravindākṣa vimukta-māninaḥ. „Azok a bolondok, akik azt hiszik, hogy »Pusztán azáltal, hogy azt gondolom magamról, »Én vagyok Isten, én vagyok Brahman, felszabadultá váltam«”, viszont ye 'nye 'ravindākṣa vimukta-māninas tvayy asta-bhāvāt (SB 10.2.32). »Mivel nincs tudásuk Rólad, Kṛṣṇáról,« uruhya kṛcchreṇa paraṁ padam, »ők, miután annyi lemondást és vezeklést végeztek, felemelkednek a legmagasabb szintre, a Brahman megvalósításába, de« patanty adhaḥ, »visszaesnek.«”

Rengeteg példánk van erre. Felveszik a sannyāsát. Azt mondják, hogy brahma satyaṁ jagan mithyā: „Ez a világ hamis. A Brahman az igazság.” De néhány nap múlva megjelennek a politikában, a szociológiában, a kórházban, itt is, ott is. Ennyi volt az egész. Vége szakadt. A Brahmannak vége szakadt. Patanty adhaḥ.

Vissza kell esniük, mert nem találtak menedékre Kṛṣṇában. Ahogy a Szputnyik is nagyon magasra száll, tapsolnak, hallgasd csak a tapsot. Jaj, gyere vissza újra. Hová indultál? Igen. Csak egy ideig tapsolsz (tapsol), ennyi az egész. (nevet) De a bolondok, annyira ostobák, hogy megelégszenek azzal az átmeneti tapsolással. Ennyi az egész.

Bhaktijana: Volt-e a lelkem valaha is felszabadult?

Prabhupāda: Te tudod. Én nem tudom.

Bhaktijana: Amennyiben egyszer felszabadult voltam ...

Prabhupāda: Felszabadultál. Felszabadultál. Csupán csak egy felhő takart be. Űzd el a felhőt. Nem az a kérdés, hogy valaha az voltál-e. Örökké felszabadult vagy. Az ég mindig lelki, de olykor felhőkkel túlzsúfolt, ez māyā. Ezt hívják māyānak. Valójában nem vagy feltételekhez kötött. Gondolkodsz. Pont, mint ahogy az álomban azt gondolod, hogy a tigris megesz.

Soha nem evett meg a tigris. Nincs tigris. Vagyis, ki kell szabadulnunk ebből az álomból. Nem álmodsz néha arról, hogy a tigris megesz? Van egyáltalán tigris? Egyszerűen csak gondolkodj. Szóval, ha Kṛṣṇa-tudatban maradsz, ez az értelmetlen gondolkodás elmúlik. Azért kell mindig a Kṛṣṇa-gondolatban tartanunk magunkat (azaz Kṛṣṇára gondolni), hogy ez az álom soha ne jöjjön el (ne következzen be). Ha mindig ébren vagy, akkor az álom soha nem jön el. Tehát, tartsd magad mindig ébren a Kṛṣṇa-tudat által.

Jól van. Oszzátok ki a prasādamot. (vége)