Category:HU/670124 - Lecke CC Madhya 25.40-50 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda:

. . . krūrān

saṁsāreṣu narādhamān

kṣipāmy ajasram aśubhān

āsurīṣv eva yoniṣu

(BG 16.19, CC Madhya 25.40)

Ez egy vers a Bhagavad-gītāból, amely szerint azokat, akik Istent gúnyolják, mondván: „Isten, nincs Isten; én vagyok Isten”, azokat aszuráknak nevezik. Aszurák, ateisták vagy démonok. A démonok... Kṛṣṇa, az Úr Kṛṣṇa saját maga mondja, tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān: Azok, akik ennyire irigyek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, annak az az eredménye, hogy örökös tudatlanságba taszítják őket, és életről életre olyan helyen születnek meg, ahol nem érthetik meg, mi Isten. Mivel el akarják felejteni Istent, ezért Isten olyan állapotba helyezi őket, hogy soha ne legyenek képesek megérteni, mi Isten. Ez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének változata a Bhagavad-gītāból.

Ez azt jelenti, hogy az ateisták állapota mindig visszataszító. Tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān saṁsāreṣu narādhamān. Saṁsāreṣu. A saṁsāra ezt az anyagi összefonódást jelenti. Ezt hívják saṁsārának. És narādhamák. Az ilyeneket nevezik az emberiség legalacsonyabb rendjének, mert különösképpen maga az emberi élet Isten megvalósítására, az önmegvalósításra szolgál. Tehát, ahelyett, hogy valaki megismerné önmagát és a Legfelsőbb Ént, ha valaki gúnyolódik, nem akarja megérteni, mi Isten, mi az Istentudat, mi Kṛṣṇa, akkor őt az emberiség legalacsonyabb rendjébe tartozónak, narādhamának kell nyilvánítni. Az adhama a legalacsonyabb rendűt jelenti. Vagyis más szóval, ő egy állat ember formájában. Narādhameṣu. És születésről születésre az ilyen ateista olyan életformába kerül, ahol nincs esélye Isten megértésére.

Különböző fajok léteznek; erről már beszéltünk. Még az emberi társadalomban is vannak olyan fajok vagy osztályok, amelyek egyáltalán nem képesek megérteni, hogy mi Isten. Még a fogalmát sem. Általában még az őslakosoknak is van valamilyen istenérzékük. Amikor valami rendkívülit észlelnek, például villámot, egy hatalmas hegyet vagy egy hatalmas fát, tiszteletüket fejezik ki. Nos, ez az istenérzékelés. Az Isten érzékelése mindenki szívében jelen van. Amennyiben nem állatról van szó, úgy mindenkinek jelen van a szívében. Mesterségesen megpróbáljuk elűzni ezt az engedelmességet.

De vannak mások is... még a civilizált társadalomban is vannak emberek, akiket olyan körülmények közé helyeznek, hogy soha nem lesznek képesek megérteni, mi az Istentudat vagy mi a Kṛṣṇa-tudat. Rendkívül szerencsétlenek. És amint valaki istentelenné válik, vagy megfeledkezik az Istennel való örök kapcsolatáról, úgy az élete azonnal átkozott.

sūtrera pariṇāma-vāda tāhā nā māniyā

vivarta-vāda sthāpe vyāsa bhrānta baliyā

(CC Madhya 25.41)

ei ta' kalpita arthamane nāhi bhāya

śāstra chāḍi kukalpanā pāṣaṇḍe bujhāya

(CC Madhya 25.42)

Tehát, Prakāśānanda Sarasvatī tanítványa elismerte, hogy a Vedānta-sūtrában nem az istentelenség a cél. Valójában a Vedānta-sūtra félreértelmezésével azt akarják bebizonyítani, hogy „Nincs Isten, mi vagyunk Isten”. Szóval, Caitanya Mahāprabhu magyarázata következtében legalább egy megtért a sannyāsīk közül, és ő Caitanya Mahāprabhut dicsőítette. Eta sei kare kṛṣṇa-saṅkīrtana (CC Madhya 25.46). És miközben az Úr Caitanyát dicsőítette, automatikusan elkezdte énekelni a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát. Śuni' prakāśānanda kichu kahena vacana (CC Madhya 25.46).

Amikor a tanítványa az Úr Caitanyát és tanításának folyamatát dicsőítette, lelki tanítómestere, Prakāśānanda így szólt: ācāryera āgraha-advaita-vāda sthāpite (CC Madhya 25.47). Elismerte... az ācārya Śaṅkarācāryát jelenti. Itt Śaṅkarācāryára gondol. Śaṅkarācārya úgy akarta, hogy csak egy Brahman legyen, és mi ugyancsak Brahmanok vagyunk, viszont a monizmus filozófiáját favorizálta. A dualizmust, hogy Isten és az élőlény különálló, nem ismerik el. Azt vallják, hogy Isten és az élőlény azonos. Ez (vagyis az élőlény) csupán egy időre van befedve, amit māyānak neveznek. Māyāvāda filozófia. Tehát Prakāśānanda Sarasvatī is elismerte, hogy mivel Śaṅkarācārya a monizmus filozófiáját akarta megalapozni, ezért el kellett rejtenie a Vedānta-sūtra igazi jelentését.

Tāte sūtrārtha vyākhyā kare anya rīte jani (CC Madhya 25.47). Anya rīte: más értelmezésben. Nagyon művelt tudós volt. Ha egy tudós valamit másképpen szeretne bemutatni... akárcsak egy szakértő jogász, ha a szavakkal és az értelmezéssel való zsonglőrködés segítségével ki tudja kerülni a törvények kuszaságát, akkor nagy jogásznak nevezik; hasonlóképpen vannak filozófusok, akik különböző elméleteket tudnak felállítani anélkül, hogy Isten létezését elismernék.

Tehát, Śaṅkarācārya valódi célja az volt, hogy „Isten nem létezik”, mivel egy nagyon hálátlan feladata volt. Buddhistákkal foglalkozott. Ők semmiben sem hittek, csak az anyagban. Így számukra nagyon nehéz volt bebizonyítani, hogy Isten létezik. Ezért ezt a jelentést fogadta el: „Nincs különálló Isten. Mindannyian Istenek vagyunk. Te Isten vagy, én Isten vagyok.”

És egy démonikus személy, amikor azt mondjuk neki: „Ó, te Isten vagy”, ó, nagyon boldoggá válik, mert nem tartozik felelőséggel semmilyen felsőbb hatalomnak. Istenné válik. Bármit megtehet. Bármilyen ostobaságot elkövethet. Senki sem fogja megbüntetni. Nagyon szép elmélet, hogy „Én Istenné váltam. Mert belőlem nincs több…”

Tegyük fel, hogy te magad válsz az Egyesült Államok kormányává. Akkor bármit megtehetsz. Nagyon szép. „Én vagyok a minden – én vagyok az elnök, én vagyok a titkár, én minden vagyok. Ki fog tehát engem ellenőrizni? Bármilyen ostobaságot elkövethetek.” Ez az istentelenség alapelve – kerülni a felsőbb tekintélyt. Pont úgy, mint a ti hazátokban, a fiatalok azon osztályában, akik dacolnak minden tekintéllyel. Nemcsak a ti országotokban, más országokban is divattá vált dacolni a tekintéllyel. Szóval, ez az istentelenség is olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével való dacolás.

Buddha filozófiája és Śaṅkara filozófiája között nincs gyakorlati különbség. Buddha filozófiája szerint az anyag a minden. Az anyagon túl nincs semmi – minden üresség –, és az anyag kombinációja a szenvedéseink forrása. Tehát, ha lebontjuk az anyagot – nirvāṇa –, akkor nem lesz többé szenvedés. Śaṅkara filozófiája pedig azt mondja, hogy brahma satyaṁ jagan mithyā. Egy kicsit, egy kicsit fejlettebb, elismeri a lelket, de azt mondja, hogy a lélek személytelen. „Nincs Isten. Az személytelen.” Tehát, gyakorlatilag ugyanaz: végső soron üres, vagyis nincs Isten.

Ám a Vedānta filozófia nem ezt állítja. A Vedānta filozófia kezdettől fogva azt állítja, hogy athāto brahma jijñāsā, „Most jött el az ideje az Abszolút Igazságról való beszélgetésnek.” És mi az az Abszolút Igazság? Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1): „Az Abszolút Igazság a summum bonum szubsztancia (tartalom), amelyből minden kiárad.”

yei grantha-kartā cāhe sva-mata sthāpite

śāstrera sahaja artha nahe tāṅhā haite

(CC Madhya 25.49)

Ez a modern, divatos értelmezés titka. Ha meg akarod állapítani... tegyük fel, hogy van egy bizonyos meggyőződésed, és ezt egy elismert irodalom bizonyítékai segítségével akarod alátámasztani... egy elismert irodalommal. Pont, mint Gandhi. Gandhi a Bhagavad-gītā alapján akarta megalapozni az erőszakmentességet. Ő egy... a Bhagavad-gītā nagy tanulmányozója volt, de egyáltalában nem volt az. Politikai elmélete szerint erőszakmentes módszerrel akarta legyőzni az ellenséget. Erőszakmentes együttműködésmentesség, ez volt az ő elmélete. Meg akart szabadulni mindenféle erőszakmentességtől a világban... mindenféle erőszaktól a világban.

Nos, a Bhagavad-gītā alapján akarta bebizonyítani az erőszakmentességet. De hogyan lehet a Bhagavad-gītā alapján bebizonyítani az erőszakmentességet? Mivel a Bhagavad-gītāt egy erőszakos csatatéren mondták el. Mivel azonban az erőszakmentességet akarta bizonyítani, ezért azt mondja: „Ó, ezek a ’Pāṇḍavák’ ezt jelentik. Ez a ’Kṛṣṇa’ ezt jelenti. Ez a ’szekér’ ezt jelenti. Ezek a ’Kuruk’ ezt jelentik. A Dharmakṣetra ezt jelenti. A Kurukṣetra ezt jelenti.” Annyi hitvány jelentést talált ki és fogalmazott meg, hogy az nagyon súlyos…

Azt mondta, hogy a dharmakṣetre… a Bhagavad-gītā elején található a vers:

dharmakṣetre kurukṣetre

samavetā yuyutsavaḥ

(BG 1.1)

Maga a „yuyutsavaḥ” szó olyan személyeket jelent, akik harcolni akarnak egymással. Hogyan bizonyíthatod az erőszakmentességet? De ő kiemel belőle néhány jelentést: „Ezek a Pāṇḍavák az öt érzéket jelképezik, a Kurukṣetra pedig a testet.” Így értelmezi.

Ezért minden eltérő értelmezés... a védikus irodalomban, akár a Bhāgavatamban, akár a Śrīmad Bhagavad-gītāban, vagy bármelyik Upaniṣadban a jelentés rendkívül világos. Tiszta ostobaság úgy érteni, hogy „A jelentés homályos, most fogom tisztázni. Nagy tudós vagyok. Másképp is tudom értelmezni.” Szóval,... mintha Vyāsadeva a jelentés tisztázását valami gazemberre bízta volna. Értitek? Ő maga nem volt képes tisztázni a jelentést, így ezt a feladatot valami gazemberre bízta. Ilyen az ő értelmezésük.

De valójában nem ez a helyzet. Minden ślokában, ha ismered a sanskritot, látni fogod, hogy a jelentés világos. Pont úgy, mint a Bhagavad-gītāban: dharmakṣetre kurukṣetre samavetā yuyutsavaḥ. Volt egy igazi háborúskodás a két unokatestvér-csoport között, és a Kurukṣetra csatatéren vívták azt meg. Ez a Kurukṣetra még mindig létezik. Ha Indiába mész, ott... van egy vasútállomás, Kurukṣetra. Körülbelül 150 mérföldre van Delhitől. És az emberek oda járnak zarándokolni.

Ezért ez dharmakṣetra, vallási szertartások helye. És a Védákban, a Sāma-védában, azt hiszem... nem emlékszem pontosan. De az egyik Védában az áll, hogy kurukṣetre dharma yajayet. Kurukṣetránál, azon a helyen, ha valaki vallási szertartásokat akar végezni, akkor a Kurukṣetrára kell mennie és ott kell elvégeznie azokat. Jobb lesz a hatása. Erre utal a védikus irodalom.

Ezért Kurukṣetra továbbra is elfogadott. Akik utaznak, zarándoklatokon vesznek részt, azok továbbra is Kurukṣetrára mennek. A rendszer működik. Ha holdfogyatkozás van, Kurukṣetrára mennek, hogy adományokat gyűjtsenek. Tehát, Kurukṣetra a védikus korszak nagyon-nagyon hosszú időszaka óta elfogadott zarándokhely. Szóval, erre mondják, dharmakṣetra. Hogyan értelmezhetem, hogy Kurukṣetra magát ezt a testet jelenti? Melyik szótárban találta ezt a jelentést? De az emberek annyira ostobák, hogy mivel Mahatma Gandhi így értelmezte: "Ó, ez helyes." Szóval, ez történik.

Yei grantha-kartā cāhe sva-mata... ha valaki a saját ostoba elméletét akarja megalapozni, akkor kihasználja a népszerű könyveket, és megpróbálja a saját módján elmagyarázni. Más szóval, egyértelmű, hogy Śaṅkarācārya meg akarta alapozni a monizmus elméletét, ezért a saját módján magyarázta a Vedānta-sūtrát. De ez nem az igazi magyarázat. Amit az Úr Caitanya mondott, az a valódi magyarázat. Mindannyian elismerték. És ezt Prakāśānanda Sarasvatī is elismerte.

Bhagavattā mānile advaita nā yāya sthāpana (CC Madhya 25.48). Szóval, a monizmus elméletét akarták megalapozni – nincs különbség az élőlény és Isten között, az egy; nincs különálló Isten. Viszont, ha elismerjük... ha elismerjük, hogy Isten minden forrása, akkor el kell fogadnunk a dualitást. Mivel a minden forrása és a mindenből való kiáradás – az dualitás.

ācāryera āgraha-‘advaita-vāda’ sthāpite

tāte sūtrārtha vyākhyā kare anya rīte

(CC Madhya 25.47)

bhagavattā' mānile 'advaita' nā yāya sthāpana

ataeva saba śāstra karaye khaṇḍana

(CC Madhya 25.48)

Mivel az egésznek a célja Isten létezésének eltörlése volt, ezért az összes védikus irodalmat... Śaṅkarācārya a maga módján értelmezte. Még mindig folyamatban van. Ez a folyamat még mindig zajlik. Bár a Vedānta-sūtrának számos, - úgy értem -, vaiṣṇava sampradāyák általi magyarázata létezik, mint amilyen a Rāmānujācārya, a Madhvācārya... minden vaiṣṇava sampradāyának van saját magyarázata a Vedānta-sūtráról. Nem úgy kell érteni, hogy a vedāntisták a Śaṅkara-sampradāya monopóliumát képezik. Nem. Bár az emberek általánosságban a vedāntisták alatt a Śaṅkara sampradāyát értik. Mivel a bhakták osztálya nem tulajdonít nagy jelentőséget a Vedāntának; lévén a Śrīmad-Bhāgavatamot olvassák, és a Śrīmad-Bhāgavatamot a Vaiṣṇava-sampradāya - kiváltképpen Caitanya Mahāprabhu szektája -, a Vedānta valódi magyarázataként fogadja el; ezért nem fűznek hozzá más Vedānta-magyarázatot, mint amit a Śrīmad-Bhāgavatam ad meg.

És miután a Vaiṣṇava-sampradāya nem tulajdonít nagy jelentőséget a Vedānta-sūtrának – mivel a magyarázatot ismerik (a Śrīmad-Bhāgavatam alapján), valójában a Vedānta-sūtrát olvassák –, így az emberek félreértik, hogy a Vedāntisták, a Vedānta követői maga a Śaṅkara-sampradāya, és nem pedig ez a Vaiṣṇava-sampradāya. Ebben a félreértésben élnek.

Valójában bármely sampradāya, akár a Śaṅkara-sampradāya, akár a Vedānta-sampradāya, ha nem a Vedānta-sūtrára alapozódik, akkor nem ismerik el. (Nem) ismerik el őket. Indiában a lelki társadalom rendszere olyan, hogy ha van bármilyen konkrét sampradājád, akkor fel kell mutatnod a Vedānta-sūtra magyarázatát, hogyan értelmezed a Vedānta-sūtrát. Ezen megértés alapján fognak ismerni.

Tehát, a vaiṣṇava-sampradāya is Vedāntista. És mivel a Vaiṣṇava-sampradāya a bhaktival, a bhakti kultuszával foglalkozik, ezért a társadalmunk, a vaiṣṇavák örömmel adták nekem ezt a címet, Bhaktivedanta, : „Te magyarázod el a Vedānta-sūtrát.” Szóval, ezt a Bhaktivedanta címet kifejezetten nekem ajánlották fel, és nem értem, miért. Ennyi az egész. A Vedānta bhaktit, odaadó szolgálatot jelent. Ez képezi a vaiṣṇava filozófiát. És a Vedānta a Śaṅkara-sampradāya számára viszont azt jelenti, hogy „Nincs Isten. Én vagyok Isten.”

Mīmāṁsaka kahe īśvara haya karmera aṅga (CC Madhya 25.50). Tudjátok, hogy hatféle filozófia létezik Indiában; a mīmāṁsaka filozófia; és a Sāṅkhya filozófia; és a nyāya – a nyāya logikát jelent – ​​a nyāya filozófia; aztán a Māyāvāda filozófia; aztán Patañjali yoga rendszere, a Patanjali filozófia; és végül pedig ez a Vedānta filozófia. Szóval, hatféle filozófia van. Közülük csak a Vedānta filozófiát állította össze Vyāsadeva. Nos, úgy tartják, hogy egyedül a Vedānta filozófia az, amely Isten létezését igazolja; az összes többi filozófia nem ismeri el Isten létezését. Ezek ateista filozófiák. Mīmāṁsaka. A mīmāṁsaka azt jelenti, hogy úgy döntöttek, „Nincs szükség Isten imádatára. Ha van Isten, rendben van, tedd rendesen a kötelességed, és Ő köteles lesz megadni neked a kívánt eredményt. Így aztán szó sem lehet a hízelgésről.” Ez a mīmāṁsaka filozófia. Pont úgy, mint a kormányzatban, itt is számos részleg van. Szóval, nem kell hízelegned neki, viszont tedd a kötelességed, fizesd az adódat, tartsd be a törvényeket, akkor minden rendben lesz. Nem kell senkit imádnod. Ez az ő filozófiájuk, mīmāṁsa, karma-mīmāṁsa.

Mindenki... a karma bűvöletében van, mindenki szenved vagy élvezi múltbeli tettei következményeit. Így mondja a karma-mīmāṁsaka filozófus: „Nincs szükség Isten imádatára. Tedd a kötelességedet.” Ahogy egyes moralisták mondják: „Mi értelme Istennek, Istennek, a Hare Kṛṣṇának? Csak tedd a kötelességedet.” Viszont nem tudja, hogy mi a kötelessége.

A kötelesség csak Isten imádata, semmi több. Ez a kötelesség. Minden más kötelesség csak māyā bűvölete. Nincs más kötelesség. Mivel ez az emberi élet erre a kötelességre hivatott. Az állatok nem tudják ezt a kötelességet végrehajtani. Csak az ember. Ezért a mi egyetlen kötelességünk, hogy megértsük Istent, és ebbe az irányba kötelezzük el magunkat. Szóval, ezek a különböző filozófiák léteznek. Fokozatosan meg fogjuk vitatni azokat. Nagyon szépen köszönöm.

Hívők: Hare Kṛṣṇa. (szünet) (vége)