Category:HU/670123 - Lecke CC Madhya 25.36-40 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda:

(nātaḥ paraṁ parama sambhavata) yad bhavataḥ svarūpam

ānanda-mātram avikalpam aviddha-varcaḥ

paśyāmi viśva-sṛjam ekam aviśvam ātman

bhūtendriyātmakam adas ta upāśrito 'smi

(SB 3.9.3), (CC Madhya 25.36)

Szóval, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Abszolút Igazság a végső cél. Ahogy a Bhagavad-gītā mondja:

mattaḥ parataraṁ nānyat

asti kiñcid dhanañjaya

(BG 7.7)

A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja: „Nincs semmi, ami felsőbbrendű lenne Nálam.” A Bhagavad-gītā ezen állítását a Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti ezzel a verssel. Ānanda-mātram. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális testében egyszerűen ānandam, boldogító. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a test, az anyagi testünk nirānanda, ānanda nélküli.

Érzékeink korlátozott erőforrásaival megpróbálunk alkalmazkodni az ānanda, vagyis az öröm megtapasztalásához, de valójában nincs ānanda, boldogság. Minden nyomorúságos. Ezt a nyomorúságos testet minden - úgy értem -, gyakorlatilag minden fejezet és minden śloka, minden vers elítéli. Ezért mondja Ṛṣabhadeva:

nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma

yad indriya-prītaya āpṛṇoti

(SB 5.5.4)

Általában az emberek őrültek, mivel többé-kevésbé... nem többé-kevésbé. Gyakorlatilag mindannyian őrültek vagyunk. Miért vagyunk őrültek? Pramattaḥ, pontosan ezt a szót használják. Pramattaḥ. A pramattaḥ őrültet jelent. Nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma. Az anyagi természet programja arra alapozódik, hogy a feltételekhez kötött lelkeknek, akik itt vannak, olyan szabályozott életet kellene élniük, hogy végül hazatérhessenek, vissza Istenhez, mivel a Legfelsőbb Úr fiai vagyunk.

Azért jöttünk ide, hogy élvezzük az anyagot, a pramattaḥ svarthe-t, és nem tudjuk, mi a saját érdekünk. Azt hisszük, hogy „én ez a test vagyok”, és ezért vágyunk egy kis érzékkielégítésre... mert a test azt jelenti, hogy különböző érzékek vannak, és ha kielégíthetjük az érzékeket, azt hisszük, hogy boldogok vagyunk. Ez őrület.

Ṛṣabhādeva azt mondja:

nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma

yad indriya-prītaya āpṛṇoti

(SB 5.5.4)

Az egyetlen elfoglaltság az érzékkielégítés. Azt mondja: na sādhu manye: „Ez nem túl jó.” A sādhu jót jelent. Csak hogy különbséget tegyünk a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa teste és a mi testünk között, Kṛṣṇa testéről itt azt mondják: ānanda-mātram. Ānanda-mātram, egyszerűen tele ... minden öröm tárháza. Mivel tehát a Legfelsőbb Úr parányi szerves részei vagyunk, nekünk is van ānanda-mātramunk – egyszerűen van egy boldogsággal teli testünk. Ezt hívják lelki testnek. Mivel azonban megőrültünk, ezt az anyagi testet azonosítottuk úgy, mint az, „aki vagyok”. Ezért... és az anyagi test érzékkielégítést jelent. Nincs más alternatíva. Élvezni ezt az anyagi testet azt jelenti, hogy kielégíteni az érzékeket. Tehát, ez az érzékkielégítés azt jelenti, ahogy Ṛṣabhādeva is mondja: na sādhu manye: „Szerintem ez nem túl jó.” Miért? Yata asann api kleśada āsa dehaḥ (SB 5.5.4). Ha felelőtlenül cselekszel anélkül, hogy megértenéd, hogy te nem ez az anyagi test, hanem egy lelki test vagy, akkor az eredmény az lesz, hogy ez az anyagi test egyik a másika után fog folytatódni. Parābhavas tāvad abodha-jātaḥ. Ezért mindannyian abodha-jātaḥ vagyunk, tudatlanul születünk meg.

Mivel életünk kezdetétől fogva úgy tudjuk, hogy „én ez a test vagyok”. Az anyagi világban nincs oktatás arra vonatkozóan, hogy mi nem ez a test, hanem lelkek vagyunk. Bár léteznek a tudás könyvei, mint például a Bhagavad-gītā, a Śrīmad-Bhāgavatam, azok senkit sem érdekelnek. Ebből kifolyólag mindannyian őrültek. A lidércfény, a fantazmagóriák, az élet téves felfogása után kutatnak. Ezért minden tettüket vereségnek kell tekinteni. Parābhavas. Parābhavas tāvad abodha-jātaḥ. Tudatlannak születnek, és tudatlanok is maradnak, és minden tettük vereséget szenved. Parābhavas tāvad abodha-jāto yāvan na jijñāsata ātma-tattvam (SB 5.5.5). Amíg nem ébred rá arra, hogy megkérdezze: „Mi vagyok én?” – egyszerűen őrületéből kifolyólag a testi érzéki élvezet után kutat, de nem tudja, hogy ő nem ez a test, ezért minden cselekedete, amelyet az élet téves felfogásának következtében művel, emberi küldetése kudarcának tekinthető. Igen. Ahogyan a Legfelsőbb Úr is ānanda-mātram: egyszerűen ānanda, boldogság, transzcendentális boldogság. Ezért van egy másik vers a Śrīmad-Bhāgavatamban: ramante yoginaḥ anante (CC Madhya 9.29). A Yoginaḥ, akik valóban yogīk... a yogī azt jelenti, hogy megpróbálja helyreállítani a kapcsolatát az Abszolút Igazsággal. Az ilyet nevezik yogīnak.

Különböző típusú yogīk vannak, de a yoga valódi célja azt jelenti, hogy... ...az egyszerű yoga azt jelenti, hogy felfedezzük a bennünk rejlő Felsőlelket, mert a Felsőlélek jelen van bennünk. Ramante yoginaḥ anante. Szóval, azokat, akik valóban yogīk, nem érdekli ez a testi érzékkielégítés. Korlátlan boldogságra vágynak. Ramante yoginaḥ anante satyānande. A satyānande azt jelenti, hogy az az igazi boldogság, amely soha nem szakítható meg. Az az igazi... itt, bármit is tekintünk boldogságnak – valójában nincs boldogság –, de bármit is gondolunk, hogy „Ez a boldogság”, ó, az is megszakad; nem fog folytatódni. Az is megszakad.

Szóval, akik igazi yogīk, ők ugyancsak, ők ugyancsak élveznek. De hogyan élveznek? Satyānande. Az igazi boldogság, ramante yoginaḥ anante: és ez határtalan. Nincs vége. Ramante yoginaḥ anante satyānande cid-ātmani. A cid-ātmani azt jelenti, hogy teljes tudásban és öröklétben. Cit. A cit tudást jelent. Jelen helyzetünkben nem tudjuk, milyen élvezetet élünk át. Cid-ātmani.

iti rāma padenāsau

paraṁ brahmābhidhīyate

(CC Madhya 9.29)

Ez a Rāma szó jelentése. Eredetileg a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare-t énekeljük. Nos, a Rāma szó magyarázata így hangzik: A Rāma azt jelenti, hogy élvezni az életet a Legfelsőbben... a transzcendentális Istenség Legfelsőbb Személyiségében. Ez azt jelenti, hogy tetteidet hangold össze a Kṛṣṇa-tudattal, és akkor örökké, boldogan élvezheted az életet. Ez a Kṛṣṇa-tudat célja.

Tehát, ebben a versben azt mondjuk... látjuk, hogy Brahmājī ezt mondja: paśyāmi viśva-sṛjam ekam aviśvam ātman: „Te, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Te vagy minden megnyilvánulás középpontja.” Visvātman. Bhūtendriyātma... bhūtendriyātmakam adas ta upāśrito 'smi (CC Madhya 25.36). Bhūtendriya. Most, minden teremtés... itt bhūtát látunk, oly sok, oly sokféle élőlény van, és mit élveznek?

Az élvezet azt jelenti, hogy ezekkel az indriyaḥ-kkal, ezekkel az érzékekkel élvezünk. Szóval, bhūtendriyātmakam. Ezek az érzékek, ez a test, az élvezet lelkülete és a Legfelsőbb Úr parányi szerves része, ezek képezik a megnyilvánulást. Ezért upāśrito 'smi. Brahmā azt mondja: „Meghódolok magam előtt … meghódolok Neked.”

tad vā idaṁ bhuvana-maṅgala maṅgalāya

dhyāne sma no daraśitaṁ ta upāsakānām

(SB 3.9.4), (CC Madhya 25.38)

Ez az a forma, amelyet a meditációjuk alatt keresnek azok, akik a yoga alapelveit követik. Tad vā idaṁ bhuvana-maṅgala maṅgalāya dhyāne. A dhyāne meditációt jelent. Dhyāne sma no daraśitam: „Megpillantottuk ezt, ezt a formát.” Ez azt jelenti, hogy a meditáció tökéletessége abban van, ha valaki komolyan veszi a meditációt, és ha követi a Bhagavad-gītāban leírt szabályokat és előírásokat, az ülőhelyzetet, a helyet, az eljárást és az étkezési módokat, az életmódokat ... Annyi minden van. Ha valaki követi ezeket a szabályokat, és azok szerint meditál, akkor végül megpillantja magában az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezért mondta Brahmā, hogy dhyāne: „Miközben meditáltam, ezt a formát láttam.” Feltárult előtte.

Ez a forma... hogyan láthatja meg az ember Kṛṣṇa legfelsőbb formáját? Egyszerűen a szolgálat módszerével. Más lehetőség nincs. Sevonmukhe hi jihvādau (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.234). Ha szolgálói hozzáállásban (mentalitásban) élsz, akkor Isten kinyilatkoztatja Magát neked. Nem pillanthatod meg Istent. Te... a saját apró erőfeszítéseddel nem pillanthatod meg Istent. Ez nem lehetséges. Pont úgy, mint ahogy éjfélkor, sötétben sem lehet látni a napot. Láthatod a napot, amikor maga a nap tárul fel előtted. A napnak van egy időpontja, mondjuk hajnali 4:30 vagy 5:00, és akkor azonnal feltárul. És amint a nap feltárul, látod saját magad, látod a napot és látod a világot. És amíg nem látod a napot, sötétségben vagy, a világ sötétségben van, és te sem látsz.

Hasonlóképpen, a nap, vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének látása nélkül nem rendelkezhetsz igazi tökéletes tudással e világ megnyilvánulásáról. A Vedānta-sūtra, vagyis az Upaniṣad megerősíti ezt: tasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātam bhavanti (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3). Aki megértette az Abszolút Igazságot, annak számára nem létezik megismerhetetlen. Minden automatikusan feltárul előtte. Nem kell külön erőfeszítéseket tennie a tudás különböző részeinek megértéséhez vagy tanulmányozásához. Mivel, ha a folyamat során képes úgy látni, ahogyan Brahmā látott, akkor mindent tud. Dhyāne sma no daraśitaṁ ta upāsakānām tasmai namo bhagavate 'nuvidhema tubhyam: "Ugyanazt az Istenség Személyiségét, akit meditációmban láttam, most szemtől szembe látom. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom." Ezután egy másik verset idéz a Bhagavad-gītāból, amely így szól: avajānti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam (BG 9.11). Azok, akik kevésbé intelligensek, a mūḍhā, a mūḍhā jelentése... a szamarat általában mūḍhānak hívják. Mūḍhā. Szóval, úgy fordíthatjátok, hogy „a kevésbé intelligens emberek osztálya”. Avajānti mām. Amikor Kṛṣṇa jelen volt... amikor Kṛṣṇa jelen volt ötezer évvel ezelőtt, nem láthatta Őt mindenki, mert nem volt hozzá olyan szemük. Tegyük fel, hogy Johnson elnök azonnal itt terem előttetek, ám ha nincs ismerősötök, ha nincs információtok Johnson elnök arcáról vagy valami hasonlóról, még ha jelen is van, akkor sem láthatjátok. Azt hiszitek majd: „Ó, lehet, hogy egy átlagos úriember. Ahogy mások eljönnek, úgy jött el ő is.”

Hasonlóképpen, amíg nem a jellemzői alapján ismerjük Kṛṣṇát... két féle tévedés fordul elő: Istent hétköznapi emberként értelmezni, vagy egy hétköznapi embert Istenként elfogadni. Mindkettő tévedés. Ezt meg kell érteni. Ez a megértés megtalálható a Bhagavad-gītāban. Maga Isten, maga Kṛṣṇa ír Önmagáról, tehát nincs benne semmi nehézség. Viszont, sajnosálatos módon olyan anyagi tudatot fejlesztettünk ki, hogy még ha Isten le is írja Magát, még ha szemtől szemben látjuk is Istent, mivel nem vagyunk Kṛṣṇa-tudatban, ezért nem láthatjuk. Ezért nem láthatjuk. Tehát, avajānanti māṁ mūḍhā. Azokat, akik nem láthatják, itt mūḍhāknak nevezik. A mūḍhā ostoba vagy kevésbé intelligens embereket jelent.

Nos, avajānti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam (BG 9.11). A Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa azt mondja: „Mivel emberként vagyok itt az emberek között, ezért a kevésbé intelligensek gúnyolódnak Rajtam.” Avajānti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam paraṁ bhāvam ajānanta. „Miért gúnyolódnak? Mert nem tudják, mi a hátterem.” Paraṁ bhāvam. Paraṁ bhāvam ajānanta, sarva-bhūta-maheśvaram. „Nem tudják, hogy Én vagyok a Legfelsőbb Úr, és mindenki szívében ott lakozom. Mivel nem tudják, ezért gúnyolódnak Rajtam.”

tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān

saṁsāreṣu narādhamān

kṣipāmy ajasram aśubhān

āsurīṣv eva yoniṣu

(BG 16.19, CC Madhya 25.40)

Szóval, ha valaki kigúnyolja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor... az azt jelenti, hogy szükségünk van ösztönzésre a tudáshoz. De akiből hiányzik az ilyen ösztönzés, azt démonnak vagy aszurának nevezik. Tehát, az aszura, aki nem akarja megérteni Isten helyzetét, neki Kṛṣṇa azt mondja, tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān. A dviṣataḥ azt jelenti, hogy létezik egy olyan osztály, amely mindig irigy Istenre. Amint mondasz valamit Istenről – ők tűzzet okádanak: „Ó, mi ez az Istennel kapcsolatos ostobaság?” Szóval, ők dviṣataḥ. A dviṣataḥ irigységet jelent. Még Isten nevét sem tudják elviselni. „Ne beszélj Istenről.”

Szóval, ez ma nem valami egyéni fertőzöttség, hanem világszerte elterjedt. És ezért ennek az az eredménye, hogy eme istentelenség következményeként a kommunista párt az egész világon fejlődik. És van róla tapasztalatunk, személyes tapasztalatunk a könyveink, a Śrīmad-Bhāgavatam árusításával kapcsolatban. Sok olyan urat láttam már, akik tanárok és oktatók – amint meglátják a Śrīmad-Bhāgavatamot, azt mondják: „Ó, ez Istenről szól. Ó, nem fogjuk megvenni. Nem fogjuk megvenni. Mivel Istenről van szó benne, ezért ehhez semmi közünk. Nem fogjuk megvásárolni.” Ilyen a mentalitás.

Tehát... az ilyen mentalitás, az istentelen mentalitás, az ateista mentalitás miatt a világ lakosai nem boldogok. De ennek ellenére bolondok. Mivel bolondok, nem fogadják el az Isten-tudatot, vagy a Kṛṣṇa-tudatot. Viszont a mi kötelességünk az, hogy korteskedjünk, hogy kérjünk. Caitanya Mahāprabhu egyik tanítványa, Prabodhānanda Sarasvatī egy szép elvet vallott: dante nidhāya tṛṇakaṁ padayor nipatya kāku-śataṁ kṛtvā cāhaṁ bravīmi (Caitanya-candrāmṛta 8.90). Az volt az elve, hogy egy fűszállal a szájába odamegy egy úriemberhez. Az indiai rendszer szerint, ha egy fűszálat veszel a szádba és odamész valakihez, az megérti: „A legalázatosabb módon közelít meg”, ezért szóba fog állni veled: „Ő egy meghódolt lélek.” Ha mást nem is mond, de legalább azt fogja mondja: „Ó, mit szeretnél mondani?” Szóval, dante nidhāya. Ez a jele. Ha egy nagy emberhez akarsz menni, és ha egy fűszálat veszel a szádba, akkor szóba fog veled állni. Bekéret téged. Ez a rendszer: dante nidhāya tṛṇakam. Prabodhānanda Sarasvatī azt mondja: „A számba vettem egy fűszálat.” Dante nidhāya tṛṇakaṁ padayor nipatya. „És a lábad elé borulok.” Padayor nipatya kāku-śataṁ kṛtvā cāham. „És száz és ezer módon hízelegek neked.” Miért? Miért vagy ilyen alázatos? Mi a szándékod? Kāku-śataṁ kṛtvā cāhaṁ bravīmi: „Mondni akarok valamit. Kérlek, hallgasd meg.” „Rendben. Mondd ki. Mit szeretnél?”

He sādhava: „Ó, te nagyon tanult és nagyon becsületes ember vagy.” He sādhava sakalam eva vihāya dūrād: „Jelen pillanatban, amíg én beszélek, amit tanultatok, kérlek benneteket, tegyétek azt félre. Kérlek, tegyétek azt félre.” Sakalam eva vihāya dūrād caitanya-candra-caraṇe kurutānurāgam: „Kérlek, hallgassátok egy ideig azokat a témákat, amelyeket Caitanya Mahāprabhu vetett fel előttetek.”

Mi az Úr Caitanya szolgái vagyunk. Nos, a tanítványi láncban próbáljuk meg bemutatni. Caitanya Mahāprabhu mondanivalója: yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa-upadeśa (CC Madhya 7.128): „Bárkivel is találkoztok, kérlek benneteket, próbáljátok meggyőzni őt a Kṛṣṇa-tudatról.” A Kṛṣṇa-tudat hirdetése érdekében Prabodhānanda Sarasvatī azt mondja: „Egy fűszálat vettem a számba, és a lábad elé borulok, és oly sokféleképpen hízelegek neked.

Kérlek, egy ideig felejtsd el, amit tanultál. Kérlek, próbálj meg a Kṛṣṇa-tudatról hallani.”

Ez legyen a prédikálási módszer. Mert a dolgokat nem lehet erőltetni. Nem lehet erőltetni. Az ateista fél, az istentelen civilizáció nagyon erős. Te sem vagy gyenge. A Legfelsőbb védelmez téged. Viszont a mi küldetésünk nem a harc, hanem a meggyőzés. Ez az a módszer, amelyet a bhaktáknak, a Kṛṣṇa-tudatban lévőknek el kell fogadniuk, hogy hirdethessék a filozófiát a világban.

Nagyon szépen köszönöm.

Bhakták: Hare Krisna. (vége)