Category:HU/670122 - Lecke CC Madhya 25.31-38 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda: ... az Úr Caitanya Mahāprabhu, Prakāśānanda Sarasvatī tanítványa a Śrīmad-Bhāgavatam egyik versét idézi, amelyben azt olvashatjuk, ha pusztán a megértés kedvéért pazarlod az idődet, de nem alkalmazod a saját gyakorlatodban, az egyszerűen időpocsékolás.

Van egy nagyon szép történet. Főiskolai napjainkban, Purnachandra Sen professzor logika óráján egy nagyon szép példát említett: egy diák odament a tanárához, és a megegyezés úgy szólt, hogy joghallgató, ügyvéd szeretne lenni, és a megegyezés szerint, amikor a diák megjelenik a bíróságon - miután kellő képesítésben részesül ügyvédként -, akkor fogja a diák kifizetni a jutalmát.

Ez volt a megegyezés közöttük ... ...hogy aztán a tanár nagyon gyorsan képesíthesse őt. A tanár bele is egyezett: "Igen. Egy éven belül képesítetté teszlek." Ez... "Ötmillió dollárt kell fizetned nekem", valami ilyesmi. Szóval, amikor képesítették, amikor letette a jogi vizsgáját, azt mondta neki: "Most te következel. Menj praktizálni a bíróságra." De azt válaszolta: "Nem. Nem fogok praktizálni." "Akkor fizess nekem." "Hogyan fizethetek? Ha praktizálok, akkor fizetek, de nem fogok praktizálni."

Tehát ez az a fajta joghallgató, aki megtanulta az összes törvényt, és hivatalosan is ügyvéddé vált a diplomájának köszönve, de nem fog praktizálni... hasonlóan, ha egyszerűen csak tudjuk, mi a Brahman és mi nem Brahman, ám nem praktizálunk, akkor ez egyszerűen ugyan az (a jelenség). Haszontalan időpocsékolás. Ha orvos leszel, de nem praktizálsz orvosként, akkor vajon miért vesződnél ennyit? Hasonlóan, ezek a jñānīk és yogīk nem végeznek odaadó szolgálatot, vagyis nincsennek Kṛṣṇa-tudatban, ami gyakorlati. Ha te...

Ami bennünket illet, mi a gyakorlatban próbálunk Kṛṣṇa szolgálatában dolgozni. Ez a mi dolgunk. Lehet, hogy nem vagyunk haṭha-yogīk, dhyāna-yogīk, vagy ilyen yogīk, meg olyan yogīk vagy nagyon művelt tudósok, akik képesek megkülönböztetni és értelmezni, hogy „Nem Kṛṣṇa részére, hanem magamnak”. Ilymódon csak pazarlom az időmet. Ha nem a célnak szentelem magam, akkor mi értelme van?

Ezt állítja:

ye 'nye 'ravindākṣa vimukta-māninas

tvayy asta-bhāvād aviśuddha-buddhayaḥ

āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ

anādṛta-yuṣmad

(SB 10.2.32)

Az ilyen emberek pusztán csak megkísérlik megérteni, mi a Brahman, és mi nem a Brahman, de gyakorlatilag egyszerűen csak az anyagi érzéki élvezetekkel foglalkoznak. Semmiről sem fognak lemondani, még a dohányzásról sem. Semmiről sem fognak lemondani. Mindennel kapcsolatban fognak maradni, de nagyon tudományosan meg fogják vitatni: „Ez nem Brahman, az Brahman.” Ez puszta időpocsékolás. Teṣāṁ kleśala eva śiṣyate (SB 10.14.4).

Ezért azok az emberek, akik egyszerűen csak az idejüket vesztegetik ilyen formán, ha azt hiszik, hogy „felszabadultam”, úgy a Bhāgavatam válasza az, hogy az intelligenciájuk nem tisztult meg. Továbbra is kevésbé intelligensek, mert a képességeik eredményét nem használják fel. Nem Kṛṣṇa-tudatban foglalják le magukat.

A lényeg, hogy meditálnod kell. Amikor meditálsz, gyakorolnod kell a haṭha-yogát. A haṭha-yoga azoknak a gyakorlata, akik túlságosan rabjai ennek a testnek. Aki nagyon makacsul meg van győződve arról, hogy „én vagyok ez a test”, azoknak, az ilyen ostoba teremtményeknek azt ajánlják, hogy „próbálj gyakorolni és meglátni, mi van benned.” Meditáció.

Ám aki tudja, hogy „én nem vagyok ez a test”, az azonnal azzal kezdi, hogy „én nem vagyok ez a test – én tiszta lélek vagyok, és a Legfelsőbb Úr parányi szerves része vagyok. Szóval, az a kötelességem, hogy a Legfelsőbbet szolgáljam.” Ez nagyon egyszerű igazság. Ha a Legfelsőbb parányi szerves része vagyok, akkor mi a kötelességem? Ezt bármilyen példából megértheted. Ahogy már többször is elmagyaráztuk, testem szerves részei, ezek a kezek, a lábak, ó, az egész test szolgálatában állnak.

A test szerves része, a kéz, mire való az? Arra való, hogy szolgálja az egész testet. Hasonlóképpen, ha a Legfelsőbb Úr parányi szerves része vagyok, akkor mi a kötelességem? A kötelességem az, hogy megvalósítsam az Úr utasításait. Ez a változat jelenik meg az összes védikus szentírásban. A Bhagavad-gītā pedig az összes védikus szentírás lényege. Azt mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66): „Hagyj fel minden egyéb elfoglaltsággal. Csak hódolj meg Nekem, és végezd a szolgálatomat.” Ez a tökéletesség.

Aki nem ismeri ezt az egyszerű tényt, az tovább hódolhat elképzeléseinek, pazarolhatja az idejét meditációval, a tudás művelésével, testmozgással, orrnyomkodással, vagy sok más dologgal. Nem a valós helyzetben van. Az ilyen személy lemondásai, súlyos vezeklései ellenére... āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ (SB 10.2.32). Bár felismerik, hogy „Itt az Abszolút Igazság”, vagy „Itt a fény”, vagy „Itt a lényeg”, de mivel nem végzik az Úr odaadó szolgálatát, vagy mert nem vesznek menedéket az Úr lótuszlábainál, elbuknak. Biztosan elbuknak.

Ugyanez a példa: szállhatsz nagyon magasra egy szputnyikkal, tízezer mérföldre a Földtől, de ha ott nincs menedéked, akkor természetesen vissza kell térned ide. Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ. Szállhatsz nagyon magasra, nagyon magasra. Ez rendben van. De ha nem éred el a Holdat vagy a Vénuszt, vagy bármely más bolygót, ami miatt útra keltél ...

De ezek az emberek annyira ostobák, hogy egyszerűen csak tapsolnak azért, mert néhány ezer mérföldet bolyonganak az űrben. Azt hiszik: "Ez a mi tökéletességünk. Mert ilyen magasra értem, 20 000 mérföldre a Föld bolygótól, és tapsolnak: "Ó, a Szputnyik elment..." De mi az eredménye? A Hold elérése lett volna a cél, az eredmény. Akkor... ez egy mínusz.

Hasonlóképpen, mindezek a gyakorlatok, meg a tudás művelése, amennyiben nem érik el Kṛṣṇa lótuszlábait, biztosan visszatérnek ezekhez az anyagi tevékenységekhez. Teljesen bizonyos. Mivel nincs ízlésük Kṛṣṇához, kénytelenek visszatérni. Újra eljönnek kórházakat nyitni és így tovább, megannyi tevékenység ez, anyagi tevékenység. Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ patanty adhaḥ. Ez leesés. Patanty adho anādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ. „Kedves Uram, (ez azért van), mert elhanyagolták lótuszlábadat.”

brahma'-śābde kahe 'ṣaḍ-aiśvarya-pūrṇa bhagavān'

tāṅre nirviśeṣa sthāpi, 'pūrṇatā' haya hāna

(CC Madhya 25.33)

És Caitanya Mahāprabhu azt mondta, hogy... nem Caitanya Mahāprabhu; elnézést. Az a tanítvány, Prakāśānanda Sarasvatī legfontosabb tanítványa, megismétli, amit Caitanya Mahāprabhu a Vedānta-sūtráról magyarázott. Ő is elfogadja: „Igen.” A Brahman, a nagy, azt jelenti, hogy Ő minden tekintetben hatalmas. Hatalmas gazdagságában, hatalmas erejében, nagy hatalmában, nagy tudásában, nagy lemondásában. Szóval, Ő hatalmas. Ha egy ember a legnagyobb gazdagságában, a legnagyobb hatalmában, a legnagyobb hírnevében, a legnagyobb tudásában, a legnagyobb szépségében, akkor hol van itt a személytelenség? Ezek mind személyes tulajdonságok. Tehát, a Brahman, vagy a Legfelsőbb, vagy az Abszolút Igazság nem lehet személytelen. A személytelenség lehet egy jellemző, de végső soron Ő személy.

śruti-purāṇa kahe-kṛṣṇera cic-chakti-vilāsa

tāhā nāhi māni, paṇḍita kare upahāsa

(CC Madhya 25.34)

Tehát, a śruti, a śruti a Védákat jelenti. A Védák világosan kimondják, hogy mindezek a megnyilvánulások az energiából származnak. Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Ebből a forrásból, a legfelsőbb forrásból, az energiákból. Akárcsak az elektromos lámpák, nagyon ragyogóak, világítóak. Ám ez az energia az erőműből árad. Az erőmű egy személy. Egy személy, egy végrehajtó mérnök vagy egy ott dolgozó mérnök irányítja. Nos, amikor megnézzük a kormányt, az Egyesült Államokat, külsőleg, átmenetileg személytelennek tűnik, de ha mélyebben belemerülünk a dologba, látjuk, hogy létezik egy elnök, aki személy.

Szóval, végső soron egy személy, Bhagavān, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, végső soron. Ez a bizonyíték minden védikus szentírásban. Tāhā nāhi māni, paṇḍita kare upahāsa (CC Madhya 25.34). És az imperszonalisták nem fogadják el az Abszolút Igazságnak ezt a személyes aspektusát, és kinevetik a bhaktákat: „Ó, mit csinálnak? Ők kevésbé…” Azt hiszik, hogy a bhakták kevésbé intelligensek. És a bhakták is azt tartják róluk, hogy ők a kevésbé intelligensek.

De neked el kell döntened, hogy ki a kevésbé intelligens. Ha a védikus irodalom döntését nem fogadod el… és a védikus irodalom lényege a Bhagavad… a Bhagavad-gītā, és ez ott világosan ki van mondva. Amikor megértette… amikor Arjuna megértette a Bhagavad-gītāt, egyértelműen elfogadta Őt, paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān (BG 10.12), „Te vagy a Legfelsőbb Úr, és senki sem ismeri a személyiségedet.” Tehát, a személyiség elfogadott. Caitanya Mahāprabhu azt is mondja, hogy az összes védikus irodalom döntése alapján az Istenség Legfelsőbb Személyisége elfogadott.

cid-ānanda kṛṣṇa-vigraha 'māyika' kari' māni

ei baḍa 'pāpa'—satya caitanyera vāṇī

(CC Madhya 25.35)

Prakāśānanda Sarasvatī tanítványa elismeri, hogy „Isten személy, a teste lelki, de mi ezt nem fogadjuk el”. Ez a legnagyobb sértés. Ez a legnagyobb sértés. Hogy lehet ez sértés? Tegyük fel, hogy a barátom vagy, és azt mondom: „Ó, nincs szemed. Nincs kezed. Nincs lábad. Nincs nyelved…” A „nincs lábad” azt jelenti, hogy sánta vagy. A „nincs szemed” azt jelenti, hogy vak vagy. A „nincs kezed” azt jelenti… Ez azt jelenti, hogy mindenféle csúnya néven emlegetlek: „Vak vagy. Sánta vagy. Ostoba vagy. Gazember vagy.” Vajon nem sértések-e ezek egy baráttal szemben? Ha azt mondom: „Nincs szemed”, az finoman mondva azt jelenti, hogy „vak vagy”. Ha egyenesen azt mondom: „Vak vagy”, ó, nagyon kedves leszel-e hozzám… örülsz-e nekem? Nem. Ha azt mondom, „nincs lábad…” Tegyük fel, hogy ha azt mondom, „Nincs agyad”, az azt jelenti, hogy „Gazember vagy. Bolond vagy.”

Szóval, ezek az imperszonalisták mindig megpróbálják azt hinni, hogy Isten szem nélküli, kéz nélküli, láb nélküli – mindene hiányzik. Egyszerűen csak arra vannak szemei, hogy szép dolgokat lásson. Vannak kezei, hogy szép dolgokat érintsen. Nem. Ezek sértések. Caitanya Mahāprabhu szerint ezek nagy sértések Isten ellen. Ezért életről életre ezt az imperszonalizmust tanulmányozzák, de a tökéletesség (elérése) nélkül.

A Bhagavad-gītā ezt is megerősíti: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19). Pusztán a tudás ... nem felszabadulás. Különben miért mondják, hogy bahūnāṁ janma? A janma azt jelenti, hogy ez nem felszabadulás. Ha újra anyagi testben kell megszületned, az azt jelenti, hogy nem vagy felszabadult. A Bhagavad-gītāban konkrétan kimondják: bahūnāṁ janmanām ante. Ez azt jelenti, hogy sok-sok születés után. Szóval, az anyagi test elfogadása folytatódni fog.

De amikor megérti, hogy vāsudevaḥ sarvam iti (BG 7.19), amikor eljut arra a pontra, hogy „Isten minden. Kṛṣṇa minden”, akkor a tökéletessége kiteljesedik. Cid-ānanda kṛṣṇa-vigraha māyika kari māni ei baḍa pāpa. Az egy nagy sértés, bűnös következtetés, hogy Isten személytelen.

nātaḥ paraṁ parama yad bhavataḥ svarūpam

ānanda-mātram avikalpam aviddha-varcaḥ

paśyāmi viśva-sṛjam ekam aviśvam ātman

bhūtendriyātmakam adas ta upāśrito 'smi

(SB 3.9.3, CC Madhya 25.36)

Ez egy vers a Śrīmad-Bhāgavatam harmadik énekének kilencedik fejezetéből, amelyben Brahmā imádkozik az Úrhoz, nātaḥ paraṁ parama yad bhavataḥ svarūpam ānanda-mātram: „A személyiség, amelyet most látok, az a legmagasabb cél, vagy az Abszolút Igazság legfelsőbb megértése.” Nātaḥ param. Nincs, ami ezen túli. Még ha a személytelen Brahman tudatban vagy is, van egy ennél sokkal fejlettebb szint. Melyik az? Vagy a Paramātmā, a Felsőlélek megértése. És amikor a Felsőlélek megvalósításban vagy, tovább kell lépned, mert a Felsőlélek egy visszaverődés. Tükörkép.

Természetesen a tükörkép és a szubsztancia között a lelki világban nincs különbség. Ennek ellenére mégis tükörkép. Akár a nap esetében. A nap a fejem felett van, de a tükörképét mindenki érzékelheti, aki ez alatt a nap alatt áll. Tegyük fel, hogy itt vagy. A nap a fejed felett van, és vannak... ha megkérdezel másokat, akik ötezer vagy ötszáz mérföldre vannak tőled: "Hol van a nap?", azt fogják mondani: "A nap a fejünk felett van." Nos, mindenki azt fogja mondani: "A nap a fejem felett van." Hasonlóképpen, bár a nap egy, mégis úgy érzékelhető, hogy mindenki szívében, ööö, mindenki feje felett van.

Hasonlóképpen, az Úr, bár egy, Vaikuṇṭhán lakozik, de Ő Brahman; Ő a legnagyobb. Nagyobb, mint ... sok milliószor, milliószor vagyis korlátlanul nagyobb, mint a nap. Így tükröződik vissza mindenki szívében. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā is: īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Īśvara, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden élőlény szívében jelen van. Nos, ez a tükörkép, bár nincs különbség a Legfelsőbb Úr, a Felsőlélek és a Legfelsőbb Úr tükörképe között, mégsem Ő a Legfelsőbb Úr. Még tovább kell menned. Fel kell kutatnod az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezért mondta Brahmā azt: „Most látom a személyiségedet. Nincs semmi ezen túl.” Nātaḥ paraṁ parama yad bhavataḥ svarūpam. „Ez itt a Te igazi formád, vagy valódi identitásod.” Bhavataḥ svarūpam. És mi ez a svarūpam? Mi alkotja ezt az identitást? Ānanda-mātram: egyszerűen az öröm tárháza. Ez Kṛṣṇa formája. Kṛṣṇa formája azt jelenti, hogy semmilyen anyagi szennyeződésnek nincs árnyéka. Ānanda-mātram. Ānanda-mātram avikalpam aviddha-varcaḥ. És nem az, hogy... tegyük fel, néha boldog vagyok, legközelebb pedig boldogtalan, viszont ez az ānanda örök. Nem szűnik meg. Ānanda-mātram. Paśyami viśva-sṛjam ekam aviśvam ātman. „Tehát, most személyesen látom a viśva-sṛjamot, az egész megnyilvánulás teremtőjét.” Viśva-sṛjam, viśvam ātman. „És Te vagy minden megnyilvánulásnak a lelke.” Bhūtendriyātmakam adas ta upāśrito 'smi. „Te vagy az összes teremtés, az összes test, az összes ātmā, az összes lélek, mindennek az eredeti forrása. Ezért meghódolok Neked.” Ez egy szép vers a Śrīmad-Bhāgavatamból.

tad vā idaṁ bhuvana-maṅgala maṅgalāya

dhyāne sma no daraśitaṁ ta upāsakānām

tasmai namo bhagavate 'nuvidhema tubhyaṁ

yo 'nādṛto naraka-bhāgbhir asat-prasaṅgaiḥ

(SB 3.9.3, CC Madhya 25.38)

Brahmā azt mondja: „Ez a forma a bhuvana-maṅgala maṅgalāya. Ez a forma, Kṛṣṇa, mindenki számára minden áldással szolgál.” Bhuvana-maṅgalāya dhyāne sma daraśitaṁ ta upāsakānām. „Azok, akik meditáció segítségével vizsgálnak Téged …” A meditáció azt jelenti, hogy az elmét csak Kṛṣṇára vagy Viṣṇura összpontosítják. Ez a meditáció. Nem tudom… manapság annyi meditáló van, nincs semmi céljuk. Megpróbálnak valamit elképzelni, ami személytelen, megnyilvánulatlan. És ezt a Bhagavad-gītā elítéli, kleśo 'dhikataras teṣām avyaktāsakta-cetasām (BG 12.5). Akik ezen a személytelen ürességen próbálnak meditálni, azok egyszerűen, úgy értem, felesleges fáradságot okoznak maguknak. Ha meditálni akarsz, meditálj pusztán Kṛṣṇán vagy Paramātmān, a catur-bhuja Viṣṇun, a négykarú Viṣṇun. A meditációnak ezt a folyamatát ajánlják mindenhol. Akkor miért kellene a meditáció személytelenségébe vagy ürességébe merülnünk, és ezzel pazarolnunk az időnket? Igen. Van valami kérdés?

(szünet) . . . jya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66), hogy: „Hagyj fel minden értelmetlen elfoglaltsággal. Csak hódolj meg Nekem.” Ez a Vedānta-sūtra célja, és ezt magyarázza el Caitanya Mahāprabhu. És ez megdöbbentette őket, ezért mondták, vedomāyā mūrti tumi sākṣād nārāyaṇa: „Úgy tűnik, egyszerűen Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége. És Te vagy a megszemélyesített Vedānta. Mi ezért kritizáltunk Téged korábban. Kérünk, bocsáss meg nekünk.”

Nagyon szépen köszönöm. (szünet) (vége)