Category:HU/670121 - Lecke CC Madhya 25.29 - San Francisco

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda: (énekel) . . . snapanaṁ paraṁ vijāyate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam (CC Antya 20.12).

harer nama-ślokera yei karilā vyākhyāna

sei satya sukhadārtha parama pramāṇa

(CC Madhya 25.29)

Szóval, Prakāśānanda Sarasvatī egyik fő tanítványa nagyon nagyra értékelte Caitanya Mahāprabhu Vedānta-sūtra előadását és a harer nāma harer nāma harer nāma eva kevalam kiváló bemutatását (CC Adi 17.21). Azt, hogy „Ebben a korban nincs más lehetőség az önmegvalósításra, mint a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare”, harer nāma, Isten szent nevét énekelni. Szóval, a jelen bukott kort számításba véve Isten annyira irgalmas és kedves, hogy hangként, hangrezgésként jelenik meg, amelyet mindenki a nyelvével elő tud állítani és hallani tudja, és Isten ott megjelenik.

Tehát, erről beszélgettünk... śreyaḥ sṛtiṁ bhaktim udasya te vibho kliśyanti ye kevala-bodha-labhaye (SB 10.14.4, CC Madhya 22.22). Ne vesztegesd az idődet egyszerűen azzal, hogy „Mi ez? Mi az? Mi ez? Mi az?” Csak azonnal keress menedéket a Legfelsőbb Úrnál. Ez az azonnali szükségleted. Mivel fogalmunk sincs, mikor jön el a halál.

Ez egy lehetőség. Tegyük fel, hogy valamit meg kell tenned, és egy ultimátumot kapsz, határidőt, hogy azt „Öt percen belül be kell fejezned”, ehhez hasonlóan az életnek a jelenlegi szakasza az örök életünkhöz képest mindössze öt perc. Viszont, ha az öt percet pusztán evésre, alvásra és a testünk egy kis kényelmére pazaroljuk el, miközben megfeledkezünk a küldetésünkről, ó, az egyszerűen öngyilkos döntés.

Ezért mondja a Bhāgavatam: bhaktim udasya. Ha valaki feladja az odaadó szolgálatot, a Kṛṣṇa-tudatot, és ostobán egyszerűen csak annak megértésével van elfoglalva: „Mi ez? Mi az…?” Azt (nem) fogja megérteni. Yasmin vijñāte sarvam etaṁ vijñātaṁ bhavati (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3). Ha megérted Kṛṣṇát, ha megérted a Legfelsőbb Abszolút Igazságot, akkor semmi sem marad ismeretlen. Minden ismertté válik, mert Ő a minden. Teṣāṁ kleśala eva śiṣyate nānyad yathā sthūla-tuṣāvaghātinām (SB 10.14.4, CC Madhya 22.22).

Azok az emberek, akik egyszerűen csak az idejüket vesztegetik azzal, hogy „Mi ez? Mi ez? Mi ez?”, a hasznuk egyszerűen a kedvtelésből végzett munkájuk lesz, ennyi az egész.

ye 'nye 'ravindākṣa vimukta-māninas

tvayy asta-bhāvād aviśuddha-buddhayaḥ

(SB 10.2.32)

Van egy másik vers is a Śrīmad-Bhāgavatam tizedik énekében, a második fejezet, huszonhatodik verse (SB 10.2.26). Ott azt mondja: ye 'nye 'ravindākṣa. Istent, Kṛṣṇát lótuszszeműként szólítják meg. Szemei ​​nagyon szépek, ezért másik neve Aravinda, Aravinda-akṣa. Az akṣa szemeket jelent, az aravinda pedig lótuszvirágot. Szóval, az egyik bhakta így imádkozik: ye, azok a személyek; aravindākṣa, ó, lótuszszemű Isten. Vannak olyan személyek, akik, ye 'nye 'ravindākṣa vimukta... tévesen azt gondolják, hogy: „Most már felszabadultam. Eggyé váltam Istennel.” Ez téves gondolkodás. Olyan ez, mint amikor valamilyen vásárlási dologban eggyé váltunk Istennel. A Bhāgavatam azt mondja: „Micsoda, te bolond, eggyé váltál Istennel? A természet törvényei rugdosnak téged. Miért hiszed ostobán, hogy egy vagy Istennel?”

Szóval, ye 'nye 'ravindākṣa vimukta-māninaḥ (SB 10.2.32). A vimukta-māninaḥ azt jelenti, hogy azt hiszik: „Most már felszabadultam. Eggyé váltam a Legfelsőbbel.” Te, aviśuddha-buddhayaḥ. Az intelligenciájuk nem tiszta. Más szóval, nagyon úriemberesen mondva: „Az intelligenciájuk nem tiszta.” Ez azt jelenti, hogy a tudásuk sötétség, vagyis nagy bolondok. Szóval, ezek a nagy bolondok azt gondolják, hogy „felszabadultam”. A természet törvényei minden másodpercben rugdossák őket; mégis azt gondolják, hogy „felszabadultam”.

Az ilyen személyek... he aravindākṣa, „Ó, lótuszszeműek”, āruhya kṛcchreṇa, „hogy eggyé váljanak Veled, szigorú lemondást hajtanak végre.” Ehhez természetesen szükség van. Śaṅkarācārya a monizmust ajánlotta. Ó, senki sem képes követni szigorú elveit. Szóval, egyszerűen azt mondjuk, hogy „Mi Śaṅkarācārya követői vagyunk.” Śaṅkarācāryának még az árnyékát sem közelítheted meg, annyira szigorú és fegyelmezett volt. Ő... ők... A Śaṅkara-sampradāya szerint mindenkinek először fel kell vennie a sannyāsát. A sannyāsa az élet lemondott rendjét jelenti. Nem kérdés, hogy azok, akik élvezik ezt az anyagi életet, megérthetik Śaṅkara filozófiáját. Ez egy újabb ostobaság. Śaṅkara nem ismer el senkit, aki nem fogadta el a sannyāsát. Ez az ő első alapelve.

A Śaṅkara-sampradāya nagyon szigorú vezeklést és elveket gyakorol. Legalább háromszor fürdenek, háromszor. És nincs ruhájuk; csak egy ágyékkötő, egy... és a tulajdonuk egy ágyékkötő és egy fából készült vizesedény. Ez minden. Semmi több. És a padlóra fekszenek le. Szóval, szigorúak, úgy értem, a lemondott rend nagyon szigorú. Lemondásokat végeznek. A Bhāgavatam elfogadja a lemondásukat. Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tata. Szigorú vezekléseik és lemondásaik által jutnak el a legfelsőbb helyzetbe.

A legfelsőbb helyzet azt jelenti, hogy eljutnak a Brahman megvalósítás fokára. A Brahman személytelen megvalósítása nem vicc. Lehet, hogy személytelen, ám ez a helyzet nagyon magas (emelkedett). Ezt fogadják el. Ezt a vaiṣṇavák vagyis a perszonalisták szintén elfogadják: "Ó, az ő helyzetük igen magas." A nehézség azonban az, ahogy a Bhāgavatam is mondja: āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ (SB 10.2.32).

Bár majdnem a közelébe jutnak, de anādṛtaḥ patanty adhaḥ. Anādṛta, mivel nincs menedékük. Csakúgy, mint... ez nem tréfa. Ha a szputnyik segítségével felemelkedsz néhány száz vagy ezer mérföldet, az nem tréfa. Ez nem nevetséges. Ám a veszélye az, hogy ha nem rendelkezel menedékkel, akkor visszajössz. Ha nem találsz menedékre, akkor mi értelme felmenni? Ez a menedék Kṛṣṇa, a legfelsőbb hajlék vagy Vaikuṇṭhaloka, Isten királysága. Mivel fogalmuk sincs Isten országáról, vagy arról, hogy Isten személy, hogy oda el lehet jutni, lehet Vele beszélgetni, ezért nem rendelkeznek menedékkel, és az intelligenciájuk sem tisztult meg, mert még nem értek a valódi tudás végére. A valódi tudásról a Śrīmad Bhagavad-gītā beszél: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19). Ez a valódi tudás. Amikor eljutnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megértéséhez, és meghódolnak: „Uram, csak az időmet pazaroltam ilymódon. Most már értem: vāsudevaḥ sarvam iti, Te vagy Vasudeva, Kṛṣṇa. Te vagy minden”, ez a tudás végső célja.

És mindaddig, amíg valaki nem jut el erre a pontra, tisztában kell lennie azzal, hogy nincs menedéke. És mivel nincs menedéke, újra le kell szállnia. Újra. Ismét kórházakat kell nyitni, gyógyszereket adni vagy rengeteg más filantróp dologot végezni, amit a hétköznapi emberek csinálnak. Mi értelme, hogy felvetted a sannyāsát, hogy lemondtál a világról? Brahmā satyaṁ jagan mithyā. Śaṅkarācārya első alapelve ez: "Mondj le erről az anyagi világról. Ez mind hamis, ostobaság. Emelkedj fel a Brahman síkjára." Szóval, ha a Brahman síkjára emelkedsz, miért jössz vissza ismét erre az ostoba síkra? Ez azt jelenti, hogy patanty adhaḥ. Ez azt jelenti, hogy patanty adhaḥ.

Van egy nagyon nagy sannyāsī Indiában, a neve Karpatri. Karpatrijī. Ő egy nagyon művelt tudós. Amikor a Śrīmad-Bhāgavatamról beszél, olyan művelt tudós, hogy emberek ezrei jönnek meghallgatni őt. Valójában egy nagyon nagy tudós. Nagyon tiszteletreméltó volt, és sok tanítványa volt, nagyon, úgy mondanám, rangos ember, sannyāsī. Sajnos, a politikával kezdett foglalkozni. Vissza akarta szerezni Pakisztánt és Indiához csatolni. Ez vált a küldetésévé. Emiatt még börtönbe is kerül – a politikai mozgalom miatt. Mindennel foglalkozik; így aztán a sannyāsájának búcsút mondhatott. Többé nem brāhmaṇa, megint India van meg Pakisztán. Ennyi az egész.

Ez biztos. Vivekananda azért jött ide, hogy a hindu vallást hirdesse. Előtte fogalma sem volt a filantróp munkáról. És amikor visszatért Indiába: „Ó, ez a ti vallásotok. Ó, oly sok indiai szenved. Oly sok indiainak nincs menedéke. Ó, adjatok nekik menedéket. Adjatok nekik kórházat.” Lett belőle ... és pénzt gyűjtött. Vivekananda új vallást indított, a daridra-nārāyaṇát.

A daridra-nārāyaṇa a szegény, a szegénység sújtotta Bowery-i embereket jelenti, őket kell szolgálni, nem Kṛṣṇát. Ez az ő küldetésük. A Ramakrishna Misszió a daridra-nārāyaṇa szolgálatát jelenti. „Nārāyaṇa daridrává vált.” Kitalált néhány szót: „Nārāyaṇa daridrává vált.” Látjátok, Viṣṇu. Viṣṇu, Nārāyaṇa, oly fényűző. Vivekananda szerint Ő (az Úr) most szegénnyé vált.

Szóval, ilyesfélék történnek. Ezek a dolgok jelentéktelenek. Ezek a bukás tünetei, semmi több. Ezek a bukás tünetei. Semmi hasznot nem hozhatnak az emberiségnek. A természet törvényei olyan szigorúak, hogy ha szenvedned kell, senki sem tud kihúzni belőle. Ezt valósította meg Prahlāda Mahārāja. Oly sok bizonyíték van rá. Bālasya neha pitarau śaraṇam (SB 7.9.19). Vannak gyerekek. Vannak gyerekek. Természetesen, itt más a helyzet... de sok gyerek van, nekik vannak szüleik, ám szenvednek. Valójában azok a gyerekek, akiknek vannak szüleik, gondoskodnak róluk. Ám hiába vannak szüleik, szenvednek az élelem, a megfelelő táplálkozás hiánya miatt. Ezért meg kell érteni, hogy az apa és az anya valójában nem azok az egyének, akik felelni tudnak a gyerekek gondozásáért.

Bālasya neha śaraṇaṁ pitarau nārtasya cāgadam. Ārtasya, azok, akik szenvednek, azoknak, akik betegségtől szenvednek, az orvosság nem minden. Tegyük fel, hogy egy ember szenved, megadsz neki minden kezelést és gyógyszert. Sok gazdag ember van, ők költekezhetnek bármire. De vajon ez azt jelenti, hogy meg fog gyógyulni? Nem. Lehet, hogy nem fog meggyógyulni. Lehet, hogy nem fog meggyógyulni. A szülők... még a szülők jelenlétében is szenvedhetnek a gyerekek. Udanvato, nauḥ.

És tegyük fel, hogy van egy nagyon jó, szép hajód. Azt akarod mondani ezzel, hogy biztonságban át fogsz kelni az Atlanti-óceánon? Ó, bármikor elsűlyedhet. Nincs garancia. Van egy nagyon szép sugárhajtású repülőgéped, San Franciscóba repülsz. Ó, semmi garancia arra, hogy oda fogsz érni. Szóval, mindaddig, amíg nincs meg Isten jóváhagyása, ezek a gyógymódok, ezek a védelmek haszontalanok. Haszontalanok. Ezért az emberiségnek tett legjobb szolgálat az, ha felélesztjük a Kṛṣṇa-tudatot, az Isten-tudatot. Ez fogja megmenteni őket. Ez fogja megmenteni őket. Nem ez az apró kórház vagy ez a kevéske élelmiszer. Nem. Az nem mentheti meg őt. Ha Isten elhanyagol valakit... van egy bengáli (vers)... két sor: rakṣe kṛṣṇa māre ke, māre kṛṣṇa rakṣe ke. Ha Kṛṣṇa, ha Isten meg akar ölni valakit, ó, senki sem tudja megvédeni. És ha Isten meg akarja védeni, ó, senki sem tudja megölni. Ha Isten meg akarja ölni, senki sem tudja megvédeni. És ha Isten meg akarja ölni, senki sem tudja megvédeni. Mindkét irányban igaz.

Egy bizonyos Dr. Ghosh azt mondta nekem... mivel orvosi pályán dolgoztam. Elment megnézni egy beteget. Azt magyarázta, hogy „Elmentem megnézni egy beteget. Tüdőgyulladásban szenved, és nagyon szegény ember, és rendkívül kedvezőtlen körülmények között fekszik. Az orvostudományunk szerint azonnal meg kellett volna halnia. De nem látják, hogy haldokolna. Nem haldoklik.” Ezt teszteltem. Az egyik orvos Gayāban, egy mohamedán orvos. Láttam, hogy sok beteg, ... veszi őt körül.

Amikor találkoztam vele, gratuláltam neki: „Doktor úr, nagyon jó betegei vannak. Nagyon szép a praxisa.” A neve Suvahi volt. Mohamedán. Azt válaszolta: „Uram, ez nem az én érdemem. Ha a gyakorlati tapasztalataimra kíváncsi, annyit mondhatok, hogy bizalommal felírok valakinek valamilyen gyógyszert, aztán mégsem működik. És amikor minden bizalom nélkül - csak hogy kockáztassak -, felírok valamilyen gyógyszert, 'Ó, hadd lássam, vajon...' Ó, milyen szépen hat. Szóval, valójában nincsenek érdemeim.”

Szóval, az az úr egy becsületes ember volt, amikor beismerte: „Isten kegyelme, hogy ennyi beteg gyógyul meg a kezem által, de azt mondom, nekem ebben nincs érdemem.” Ez tényleg így van. Nem szabad magunknak tulajdonítanunk az érdemet. Minden a Legfelsőbb Úr törvényei alatt áll, ezen anyagi, külső energia közvetítésével. Ahogyan egy kormányzat különböző részlegek közvetítésével működik, hasonlóan Isten is a saját különböző energiái közvetítésével munkálkodik. Ennyi az egész.

Ő ott ül benned, mindent lát, mindent tud. Vedāhaṁ samatītāni (BG 7.26). Ismeri a múltadat, a jelenedet és ismeri az elmédet. Ha tenni akarsz valamit, emlékeztetni fog rá: „Kedves fiam, ezt akartad tenni. Tedd meg. És a kezed a tűzre akartad helyezni. Elfelejtetted. Csak helyezd a kezed a tűzre, és figyeld meg. Teszteld.” Szóval, ez történik. Ez a természet törvénye. És ők szenvednek. Az anyagi természet rugdossa őket; mégsem jön meg az eszük. „Én vagyok Isten. Én vagyok Isten.” Ezek a bolondok, ezek a gazemberek káoszt hoztak létre a világban. Istentelenséget.

A Bhāgavatam tehát nagyon kifinomult nyelven azt mondja, hogy „Ők azok”, akiknek „az intelligenciája nem tiszta”. Aviśuddha-buddhayaḥ (SB 10.2.32). A buddha jelentése... a buddhi intelligenciát jelent; és az aviśuddha pedig azt, hogy nem tisztult meg. Miért nem tisztultak meg? Mert nincs menedékük. Így a sok lemondás, vezeklés, Vedānta-olvasás és a szavakkal való zsonglőrködés ellenére visszatérnek a kórházhoz. Ennyi az egész. Ez az elfoglaltságuk. Szóval, ye 'nye 'ravindākṣa vimukta-māninas tvayy asta bhāvād aviśuddha... pusztán csak azt hiszik, hogy felszabadultak. Ez nem felszabadulás. A felszabadulás azt jelenti, hogy Kṛṣṇa-tudattal rendelkezünk. Ez a felszabadulás.

brahma'-śābde kahe 'ṣaḍ-aiśvarya-pūrṇa bhagavān

tāṅre 'nirviśeṣa' sthāpi, 'pūrṇatā' haya hāna

(CC Madhya 25.33)

A Brahman, ahogy Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta – összefoglalja –, a Brahman a legnagyobbat jelenti. A legnagyobb azt jelenti… hogyan becsülhetjük meg a legnagyobbat? „Ó, ő a leggazdagabb ember. Ő a legerősebb ember. Ő a legnagyobb tudású ember. Ő a legnagyobb szépséggel bíró ember. Ő a leghatalmasabb ember…” Ez Isten. Ennyi az egész. Találj magadnak egy olyan embert ezen a világon, aki a leggazdagabb ember – nem fogod megtalálni.

Tehát, senki sem Isten. Találj egy olyan embert, aki a legerősebb. Ilyen nincs. Ha engem találsz a legerősebbnek, és néhány nap múlva az lesz, hogy: „Ó, Bruce erősebb, mint Swāmījī.” Akkor, ha erre a következtetésre jutsz, azt fog történni, hogy: „Ó, Dvārakādhīśa erősebb, mint Bruce.” Aztán folytatod. Erősebbet és gyengébbet is egyaránt fogsz találsz, mindkettőt. Nálad gyengébbet is találsz, és nálad erősebbet is találsz. Még ha találsz is egy elefántot – állítólag ő a legerősebb állat –, ó, az oroszlán erősebb nálad (nála). Ha azt gondolod, hogy az oroszlán nagyon erős, ó, azt fogod találni, hogy a gorilla erősebb nálad (nála). Szóval, nincs határa, hogy ki a legerősebb. Amikor elérkezel a határhoz... a śāstra azt mondja, īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Bs. 5.1).

Olyan sok īśvara, isten van, ez rendben is van. De a Legfelsőbb Úr az Kṛṣṇa, mert senki sem nagyobb Kṛṣṇánál. Amikor Kṛṣṇa ténylegesen jelen volt, és olyan hétköznapi emberként nyilvánult meg, mint mi, a történelem alapján úgy találjuk, hogy senki sem volt hatalmasabb Nála. Végső soron megtudhatjuk, hogy a Bhagavad-gītāt Kṛṣṇa mondta el. Nincs senki a világon, aki naprakészen többet tudna mondani, mint a Bhagavad-gītā. Az ember annyira fejlett az úgynevezett tudásában, hogy nem képes olyan irodalmat létrehozni, mint a Bhagavad-gītā, vagy nem képes teljesen megérteni. Még Dr. Radhakrishnan is kudarcot vall, és mások is.

Tehát, Isten a legnagyobbat jelenti. Caitanya Mahāprabhu magyarázza ezt az összefüggést. A Brahman a legnagyobbat, a Legfelsőbbet jelenti. És hogyan becsülhetjük meg valakinek a nagyságát? Ezek a nagyság tünetei. Így aztán hogyan lehetne Ő személytelen? Ha a Brahman a leggazdagabb, ha a Brahman a legszebb, ha a Brahman a legműveltebb, akkor hol van itt a személytelenség kérdése? Vajon akármilyen személytelen dolog tanulttá válhat-e? Bármely személytelen dolog a leggazdagabbá válhat-e? Azaz... ki vitathatja el ezt a magyarázatot?

Ha azt mondod: „Isten nagyszerű”, vajon hogyan becsüljük meg Isten nagyszerűségét? Ezek a tünetek. Nagynak kell lennie gazdagság terén. Nagynak kell lennie erőben. Nagynak kell lennie szépség terén. Nagynak kell lennie tudásban. Nagynak kell lennie lemondás terén. Ezek a nagyság tünetei. Hogyan tagadhatod ezt? Hol van a… nos, ha azt mondod: „A nagyról alkotott elképzelésünk az eget jelenti”, ó, mivel Isten teremti az eget, ezért nem az ég a nagyszerű, hanem Isten a nagyszerű. Pont úgy, ahogy a napfényt látod szétterjedni az egész univerzumban. Ha azt mondod: „Ez a legnagyobb”, ó, a Napbolygó teremti a napfényt – tehát a Napbolygó a legnagyobb, nem pedig a napfény.

Szóval, lenyűgöz bennünket, tribhir guṇamayī (BG 7.13), ahogy a Bhagavad-gītāban is áll. Lenyűgöz minket a természet három kötőerejének, vagy Isten energiáinak nagysága, és nem közeledünk Istenhez. Ez a bajunk. Egyszerűen lenyűgöz minket Isten energiájának csodálatos tevékenysége. Ennyi az egész. De mi nem közeledünk Istenhez. Ezért vagyunk kevésbé intelligensek. Aki nem közeledik Istenhez, azt egyszerűen magával ragadja energiájának megnyilvánulása, az ilyen embereket śaktának hívják. Śakta azt jelenti, hogy értékeljük Isten erejét vagy energiáját. Ennyi az egész.

Nagyon szépen köszönöm.

Hívők: Hare Kṛṣṇa. (szünet) (vége)