Category:HU/670111 - Lecke BG 10.08 - New York

Leckék időrendben, 1967

Prabhupāda: . . . iti matvā bhajante māṁ budhā bhāva-samanvitāḥ (BG 10.8): „Én vagyok az eredete mindennek.” A minden a világegyetemet is jelenti. Bármit, amit el tudsz képzelni, az beletartozik a „minden” kategóriájába. Szóval, ha Kṛṣṇa mindennek a forrása, akkor ha szereted Kṛṣṇát, szereted a világegyetemet. Valójában így is van. Ha szereted az apádat, akkor szereted a testvéredet.

Ha szereted a hazádat, akkor szereted a honfitársaidat. Tegyük fel, hogy egy idegen országban vagyunk, és itt egy úriember Indiából, Indiából; én Indiából származom. Nos, természetesen azt kérdezzük: „Ó, te Indiából jössz? India melyik részéből jössz?” Miért? Vonzódás az adott személyhez ... mert szeretem Indiát. És mivel ő történetesen indiai, ezért szeretem őt.

Szóval, a szeretet az eredetnél kezdődik. Ha szereted a tested, akkor szereted az ujjaidat. Ha nem törődsz a testeddel, az egészségeddel, akkor nem törődsz az ujjaddal. Ezért mondja a Bhagavad-gītā:

ahaṁ sarvasya prabhavo

mattaḥ sarvaṁ pravartate

iti matvā (bhajante māṁ)

budhā bhāva-samanvitāḥ

(BG 10.8)

Iti matvā bhajante mām. Aki megértette azt a tényt, hogy Isten minden kisugárzás eredete... aki ezt a tényt nagyon szépen, tudományosan megértette, az Isten szeretetével mindent szeret, az univerzumot (is).

Ha azt gondolod, hogy "Isten valami, amit a képzeletem alkotott", akkor nem fogod szeretni az univerzumot vagy Istent. Meg kell értened Isten helyzetét. Minden irodalomban, minden szentírásban... akárcsak a ti Bibliátokban is, ez áll: "Isten azt mondta: 'Legyen teremtés.' Így lett teremtés." Tehát, a teremtés az univerzum. Isten megteremtette ezt az univerzumot. Ezért, ha szereted Istent, akkor szereted az univerzumot. Ez automatikusan történik. Ha azt mondom: "Szeretem a testemet" - mindenki szereti a testét -, az nem azt jelenti, hogy nem szeretem az ujjamat. Egy Isten-tudatos ember... van erre egy szép példa. Egy vadász – szanszkrit nyelven vyādhának hívják –az erdőben vadászott, és állatokat ölt, vaddisznót és másokat, szarvasokat és sok más állatot – a vadász dolga az állatok ölése – tehát félig... félig holtak voltak. És Nārada arrafelé haladt. Látta, hogy: „Ezek a félig holt állatok vergődnek. Ki ölte meg őket így, hogy félig holtak? Miért nem végez velük teljesen?” Odament tehát a vyādhához, a vadászhoz, és megkérdezte: „Miért csinálod ezt? Jobb, ha teljesen megölöd őket, hogy ne szenvedjenek. Ez egy nagyon bűnös cselekedet.”

Eképpen szólt (a vadász): „Ó, nem tudom, mi bűnös és mi nem, (mi a) jámbor. Az apám tanított meg erre a dologra. Ez a dolgom.” Így hát Nārada elmagyarázta neki: „Bizony ez nem egy túl jó dolog. Jobb, ha más úton keresed a megélhetésedet. Egyszerűen ölni, és csak félig megölni – jobb, ha teljesen megölöd őket. Ez is nagyon jó.” Így aztán (a vadász) azt kérdezte: „Akkor is bűnöket követek el?” Erre Nārada azt válaszolta: „Igen, bűnöket követsz el.” „Akkor, ha feladom ezt az üzletet, miből fogok enni, megélni?” Nārada így szólt: „Jól van, biztosítom neked a létszükségleteidet. Ellátlak téged. Hagyj fel ezzel az üzlettel.”

Avatást kapott, és leült egy szent helyre. A falusiak megértették, hogy a vyādha, a vadász nagy szentté vált. Mindenki jött, és valamaennyi rizst, virágot, gyümölcsöt ajánlott fel neki. Így Nārada utasításai szerint végezte odaadó szolgálatát. Aztán egy idő után Nārada meg akarta mutatni ezt a bhaktát a barátjának, Pārvata Muninak, és elmentek ehhez a bhaktához, a vadász bhaktához. Amikor a bhakta fogadni készült Nāradát, elébe ment és menet közben nagyon vigyázott arra, nehogy akár egy hangya is elpusztuljon az úton. Ezért ugrált. Amikor csak hangya volt az útjában, ugrott egyet.

Nārada megkérdezte: „Amíg jöttél errefelé, miért ugráltál?” Így szólt (a vadász): „Uram, annyi hangya van. Hogyan is ölhetnék meg egy hangyát?” Csak figyeld. Ugyanaz az ember, akiből hiányzott minden kedvesség, annyi állatot megölt, még a hangyákkal szemben is kedvessé vált.

Ez egyetemes. Amint Kṛṣṇa-tudatossá válsz, amint Isten-tudatossá válsz, kifejlődik az igazi egyetemes, ideális egyetemes tudatosságod. Máskülönben az egész csak zsonglőrködés. Annyi tan létezik az egyetemes szeretetről, az egyetemes barátságról, a testvériségről, ám csak háborúznak, és egyszerűen csak ölnek, mert nincs jelen az Isten-tudat. Ha univerzális vagy, ha az egyetemes szeretetre törekszel, akkor hogyan tudsz állandó vágóhidat fenntartani? Hogyan gondolhatod azt, hogy egy amerikai úriember vagy hölgy a honfitársad, és egy tehén viszont nem az, egy kecske nem az, egy kígyó nem az? Hová tűnt az egyetemes szemléleted?

Szóval, amíg nem fejlődik ki az Isten-tudat, ez az egyetemes szemlélet, ó, addig ezek (mind) ostobaságok. Nem létezhetnek. Ez mind hamis, szavakkal való zsonglőrködés. Az elsődleges feladat az, hogy felfogd a saját identitásodat, Istennel való identitásodat, kapcsolatodat, és a cselekedeteidet ilymódon megreformálva. Csak ezután következhet az egyetemes testvériség kérdése, az egyetemes... máskülönben ez csak egyszerűen a szavakkal való zsonglőrködés.

Ha az egyetemességre gondolsz, hogyan tudsz védelmet nyújtani egy Amerikában született embernek, és egy tehenet a vágóhídra küldeni? Mi az indokod?

Vendég: Ez egy személyes szeretet lenne.

Prabhupāda: Az egyetemes azt jelenti, hogy mindenkit. Mindenkit szeretni kell.

Vendég: Ha a tehenet nem szeretném ugyanúgy, mint egy gyermeket, akkor az személyes szeretet, mert feltételeket határozok meg.

Prabhupāda: De hogyan kerülheted meg ezt a személyes szeretetet?

Vendég: Ahhoz, hogy csak a gyermeket szeressem, ki kell zárnom más dolgokat, mármint a tehenet.

Prabhupāda: De a személyes... a gyermek a személy. Hogyan kerülheted meg magát a személyt?

Vendég: Hogyan mit?

Prabhupāda: Hogyan kerülheted meg a személyt?

Vendég: Nem értem.

Prabhupāda: Amikor szeretsz, hogyan kerülheted meg magát a személyt? Mit értesz szeretet alatt? Amikor egyetemesen szeretsz... a világegyetemben annyi ember, állat, növény, vadállat, madár és annyi minden egyéb van. Szóval, mindenkit szeretnünk kell. Ez az egyetemes. Nem tehetsz különbséget, mondván: „Ó, ez nem univerzális; ez univerzális.” Az univerzális az mindent magába foglaló jelentéssel bír. Szóval, hogyan kerülheted med ezt a személyt vagy a személytelenséget? Mindenkit szeretned kell. Ez az univerzális.

Vendég: Ha nem így teszek, akkor korlátozott szeretettel rendelkezem, és ez hamis. Ez lenne az...

Prabhupāda: Nem. Nincs korlátozás. A lényeg az, ha szereted a gyökeret, akkor mindent szeretsz. Pont úgy, mint amikor vizet öntesz a fa gyökerére, akkor az ágak, virágok, levelek, gyümölcsök és minden táplálékhoz jut. Szóval, meg kell ismerned a technikát, hogyan szeresd az egészet. Ha valaki szereti a fát – minden egyes levélbe, minden ágba, minden virágba vizet önt –, akkor az idejét pazarolja. Egy másik intelligens ember odamegy, és egy vödör vizet önt a gyökérre – ó, az szétoszlik.

Az ostobaság, hogy a gyökér ismerete nélkül az ágakat akarod szeretni. A tested. Szereted a testedet. Miért a gyomorba juttatod az ételt? Miért nem a szemekbe, a fülekbe, az orrba? Miért nem egyenként, minden ujjba, minden kézbe, minden testrészbe, minden hajszálba? Nem. Amint a gyomorba teszed az ételt, az energia azonnal mindenhová szétoszlik. Ehhez hasonlóan, az egyetemes szeretet azt jelenti, hogy szeretjük Istent.

Ők nem ismerik a technikáját. Ez az ember, ez a vadász, aki szerette Istent, automatikusan vált a hangyát szeretővé. Nem volt szükség külön oktatásra, hogy „Szeresd ezt a hangyát, szeresd ezt a tehenet, szeresd ezt a fát, szeresd ezt az országot, szeresd ezt az embert, szeresd a fehér embert, a fekete embert, ezt az embert...” Nem. Amint szereted Istent, és megérted, mi Isten, akkor szeretsz mindent. A Bhagavad-gītāban ez áll:

sarva-yoniṣu kaunteya

sambhavanti mūrtayaḥ yāḥ

tāsāṁ mahad yonir brahma

ahaṁ bīja-pradaḥ pitā

(BG 14.4)

Az emberek a Bhagavad-gītāt valami indiai vagy hindu dologként fogadják el, de valójában nem az. Univerzális. Kṛṣṇa azt mondja, hogy rengeteg élőlény létezik. 8 400 000 különböző testtípus létezik. „És mindannyian az én fiaim.” Szóval, ha szereted Kṛṣṇát, akkor szereted a fehér embert, szereted az amerikait, szereted az európait, szereted az indiait, szereted a tehenet, szereted a kutyát, szereted a kígyót – mindent.

Szóval, ismernünk kell a technikákat. Pusztán elméleti tudással nem lehet semmilyen fejlődést elérni. Ezek gyakorlati példák. Mivel jelenleg nincs Isten iránti szeretet, ez az egész ostoba univerzális szeretet, testvériség mehet a pokolba. Ezért érdekel minket ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Meg kell változtatnod a tudatodat, meg kell töltened Kṛṣṇával, vagyis Istennel. Akkor minden rendben lesz.

Rendben. Köszönöm. És ha ilyen módon érdeklődnek, örömmel válaszolunk, amennyire csak lehetséges. Most pedig végezzünk egy kis kīrtanát. Háromnegyed kilenc van. Csatlakozzatok ehhez a kīrtanához, Hare Kṛṣṇa.

Nagyon egyszerű: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma (Hare Hare). (Prabhupāda vezeti a kīrtanát) (prema-dhvani) (szünet) (vége)