Category:HU/670106 - Lecke BG 10.04-5 - New York

Leckék időrendben, 1967

670106(1) – Lecke BG 10.04-5 - New York

670106BG-NEW YORK - 1967. január 6.

Prabhupāda:

buddhir jñānam asammohaḥ

kṣamā satyaṁ damaḥ śamaḥ

sukhaṁ duḥkhaṁ bhavo 'bhāvo

bhayaṁ cābhayam eva ca

(BG 10.4)

Szóval, meg kell értenünk ezeket a tulajdonságokat. Intelligencia. A buddhiḥ intelligenciát jelent. A jñānam tudást jelent. Az asammohaḥ illúziótól való mentességet jelent. Kṣamā. A kṣamā megbocsátás; satyam igazság. Damaḥ. A damaḥ az érzékek uralását, a samaḥ pedig az elme egyensúlyban tartását jelenti. Sukham boldogságot jelent; duḥkham szenvedést. Bhava születést jelent. Abhava. Az abhāva halált jelent. Bhayam félelmet, az abhayam félelemnélküliséget jelent. Ahiṁsā erőszakmentességet; samatā egyensúlyt; tuṣṭiḥ elégedettséget; tapaḥ lemondást; dānam adományozást; yaśaḥ hírnevet; ayaśaḥ szégyent; bhavanti, mindezek lesznek, bhāvāḥ... A bhāvāḥ létállapotot jelent. Bhūtānām, minden élőlény közül; mattaḥ, Tőlem; eva, minden bizonnyal; pṛthag-vidhāḥ, másképp.

Mivel Kṛṣṇa már kijelentette: aham ādir hi devānāṁ, maharṣīṇāṁ ca sarvaśaḥ (BG 10.2). Ő mindennek az eredeti oka. Ezért... akkor Ő kell, hogy legyen minden jó és rossz tulajdonság oka is. Bármit is látunk ebben az anyagi világban, arról azt hisszük, hogy "ez rossz" és "ez jó". Ezt a saját elképzelésünk szerint osztottuk fel így. Ám valójában ezek ... ezek Kṛṣṇa különféle tulajdonságainak megnyilvánulásai itt, az anyagi világon belül; ezek a tulajdonságok, transzcendentális tulajdonságok Kṛṣṇában és az élőlényekben egyaránt megtalálhatók. Pont úgy, ahogy mi is rendelkezünk ezekkel a tulajdonságokkal.

Vegyük például a buddhit. A buddhi értelmet jelent. És mi ez az értelem? Az igazi intelligencia? Az igazi értelem tudni, megérteni, hogy „Kṛṣṇa a Legfelsőbb, és én a szerves része vagyok”. Itt azt állítják, hogy az értelem sukhārtha-vivecana-sāmathyamot jelent.

Tegyük fel, hogy valaki nagyon értelemes ahhoz, hogy autót vezessen. Ez nem... ez az anyagi értelem, amely a kenyérkeresésre szolgál. Az igazi intelligencia sukhārtha, a finomabb érzések, amelyek segítségével megértjük a természet finomabb tevékenységeit. Ezt hívják buddhinak (értelemnek) annak megértésére, hogyan mennek végbe a dolgok. Ahogyan az embert akkor tekintik intelligensnek, ha nem a test fiziológiai vagy anatómiai felépítését próbálja megérteni – hanem az intelligencián keresztül akarja látni, hogy mi ennek a testnek az aktív elve, ami működteti. Erről az intelligenciáról van szó, nem arról...

Akárcsak egy gyerek. Egy gyerek azt látja, hogy egy szép autó száguld az utcán, és azt hiszi, hogy az autó magától megy. Ez nem intelligencia. Az autó nem megy... annak ellenére, hogy... pont úgy, mint ahogy itt ez a magnó, ez a mikrofon. Valaki mondhatja: "Ó, milyen nagyszerű felfedezések ezek. Olyan szépen működnek." Viszont látni kell, hogy ez a magnó vagy ez a mikrofon egyetlen pillanatig sem működhet, amennyiben egy lélek nem érinti meg. Ez az intelligencia. Nem szabadna csodálkoznunk egy gép szemlélésén. Meg kell próbálnunk kideríteni, ki működteti a gépet. Ez az intelligencia, sukhārtha-vivecanam, látni az elvontabbat.

A durva látás nem intelligencia. Óh, az ember dolgozik; az ember él; az ember könyveket ír, óh, csodálatos. Ő tudós is egyben. De mi van akkor, ha az a finomabb dolog egyszeriben csak eltűnik - a tudós bolonddá válik. Nincs többé... (szünet)

Nincsenek többé tudósok. Felfedezhet-e egy tudós valamit, és odateszi a tanítványa elé, mondván: „Amikor a testem leáll, befecskendezed ezeket a dolgokat, és én újra megjelenek”? Felfedezte-e már a tudós ezt a dolgot?

Nő: Ha a tudósok fel tudnának fedezni ilyesmit, akkor nem lenne hiány tudósokból.

Sir Isaac Newton, Sir Jagadish Chandra Bose, Sir P. C. Ray és oly sok tudós a világ minden táján, felfedeztek nagyon-nagyon... a te hazádban Edison. Annyi csodálatos dolgot fedeztek fel. Óh. Akkor miért nem... „Óh, Tudós úr, miért nem fedezel fel valami olyat, amit magunknál tarthatunk, aztán amint a tested leáll, befecskendezzük ezt a tudományos akármit és te újra megjelensz és dolgozol?” Nos, ezt nevezik intelligenciának.

A tudós, a filozófus nem önszántából dolgozik; az anyagi természet bűvöletében dolgozik. Ezért írja a Bhagavad-gītā a következőket:

prakṛteḥ kriyamāṇāni

guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ

ahaṅkāra-vimūḍhātmā

kartāham iti manyate

(BG 3.27)

Prakṛti... a természet törvényszerűségei szerint dolgozik. Miért nem tudós mindenki? Miért nem? Ha véletlenszerű és automatikus, miért van ennyi különbség? Itt egy tudós, és itt egy bolond. Miért? Miből következik ez a különbségtétel? A különbségtételt a prakṛti, a természet hajtja végre. És mi ez a prakṛti? Ez a prakṛti a mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10). Óh. Azt mondja Kṛṣṇa: " Ez a prakṛti az Én irányításom alatt működik." A prakṛti, a természet a cselekvő. Az igazi cselekvő maga Kṛṣṇa. Mi csak eszközök vagyunk. Ilyen a mi helyzetünk. Ha értelmes vagy, meg kell értened, hogy te csak egy eszköz vagy. Akárcsak a kezem. Mi ez a kéz? Ez egy eszköz. Fel tudok venni (valamit). Szóval, én dolgozom, nem pedig a kéz dolgozik. Én dolgozom.

Az emberek nem értik ezt. Ahaṅkāra-vimūḍhātmā. Hamis egója miatt azt hiszi: "Óh, én tudós vagyok", "Óh, én filozófus vagyok", "Én Rockefeller vagyok", "Én üzletember vagyok", "Én svāmī vagyok", "Én ez vagyok". Néha azt hisszük: "Én szegény vagyok. Én ez vagyok. Én az vagyok." Nem. Te csak eszköz vagy Kṛṣṇa kezében. Ez az értelem. Ezért kell úgy dolgoznod, ahogy Kṛṣṇa kívánja. Ez az igazi értelem. Ha Kṛṣṇa-tudatban dolgozol, az az igazi értelem. És ha Kṛṣṇa ellen dolgozunk, az ostobaság.

Ez a különbség az értelem és az őrültség között. Jñānam. A jñāna tudást jelent. Nos, ami a tudást illeti, íme egy kulcscsomó. Ha kutatni akarod, ki készítette ezt a kulcscsomót, ki fedezte fel, melyik országban mutatták be először, milyen anyagból készült, óh, akkor könyvek köteteit írhatod meg. Bármiről eszelhetsz, és arról könyvek köteteit írhatod meg. Ez nem jelenti azt, hogy a tudás embere vagy. Ilyenből sok van.

Mondok egy nagyon szép példát. Ez gyakorlatias. Fiatalkoromban egy nagy vegyipari cégnél voltam vezető. Volt egy kénsavkamra. Valami hibája volt. Nem működött jól. A kamrába ként vezettek be, megolvasztották, majd sav jött ki. Szóval, nem működött. Sok tudós volt ott. Ültek, könyveket lapozgattak: "Óh, vajon miért nem működik?"

Aztán az ügyvezető igazgató, Dr. Bose – nagyon értelmes ember volt – azonnal elment egy másik céghez. Ők is vegyipariak voltak. Tudta, hogy van ott egy közönséges munkás, aki nagyon tapasztalt volt. Nos,... mohamedán volt. Azonnal hívta: "Gyere csak el és nézd meg, mi a hiba ott." És azonnal elment oda, és állítgatott egy gépet – és egyszerre csak sav keletkezett. Az összes elméleti tudós ülve maradt. Szóval, ez a fajta gyakorlati tudás még egy átlagemberben is megvan.

És még a madarakban is benne van. Valamiféle specifikus intelligenciával vagy tudással rendelkeznek. Ez nem tudás. Még az állatok is képesek csodálatos tettekre, amelyeket mi nem tudunk megtenni. Ez nem tudás. A tudás jelentése megértjeni a lelket és az anyagot. Ez a tudás – mi a lélek, mi az anyag. Pont úgy, mint amikor intellektuális kutatás után rájössz, hogy valami olyan van ebben a testben, ami működik, ami nélkül ez a test haszontalan. Aztán, amikor rájössz, hogy ez ez és az meg az, amikor megérted, hogy ez a lélek és az meg az anyag... az anyag a lélek érintése miatt lép működésbe.

Ahogy már elmagyaráztam, ez a magnó, ez a mikrofon azért működik, mert egy fiú, aki lelki entitás, megérintette. Érintés nélkül. Tehát meg kell különböztetnünk, hogy mi az anyag és mi a lélek. Az anyag nem működhet a lélek érintése nélkül. Az anyag a lélektől függ. Ez a tudás. Nem pedig, hogy az anyag a lényeg, a lélek pedig elhanyagolható. Ez őrültség.

Ezért a jelenlegi oktatásban alig van néhány olyan ember, aki valóban rendelkezik tudással, mivel elhanyagolta a tevékenység lelki oldalát. A tevékenységnek csak az anyagi oldalát vették figyelembe. Tehát, ha a Bhagavad-gītā szerint járunk el, akkor ez a bolondok civilizációja, mert így is nevezhetnénk... túl nagy hangsúlyt fektetnek az autóra, a gépre, nem pedig a vezetőre. A vezetőt elhanyagolják. Ez egy bolond civilizáció. Az embert elhanyagolják.

Azt hiszem, gyermekkoromban, amikor a Scottish Churches College diákja voltam, olvastam egy folyóiratot a hazátokból. Azt hiszem, ez a folyóirat még mindig létezik, a Scientific American. Van egyáltalán ilyen folyóirat? Igen. A folyóiratban láttam egy képet. Azt hiszem, akkoriban kezdődött annak a felhőkarcolónak az építése. Egy ember nagy szívvel dolgozott azon, és ott van a kép arról, hogy az anyag előállításához megölnek egy lelket. Értitek? Ilyen az anyagi civilizáció. Túl nagy hangsúlyt fektetnek az anyagra, az anyagi oldalra, de elhanyagolják a lelket. Ez nem civilizáció.

Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a lelki oldalra, mivel az az aktív elv. Ezt nevezik tudásnak. Egy emberről akkor lehet azt mondani, hogy tud, amikor – úgy értem – a lelki oldalnak tulajdonít jelentőséget. Őt hívják jñānīnak. Egyébként meg őrültek. Szóval, jñānam. A jñānam jelentése cid-acid-vastu-vivecanam, megérteni, mi az anyag és mi a lélek.

Nos, egy civilizált, valódi, fejlett civilizáció, az āryák... az āryákat fejletteknek nevezik. Az ārya szó igazi jelentése a szanszkrit nyelv szerint fejlettet jelent. Ez egy... az ārya nem valamilyen angol, héber vagy bármely más nyelvből szórmazó szó. Ez szanszkrit szó, az ārya. Ārya. A szó az āryából származik, a-r-y-a, ārya.

Mostanra az ārya hétköznapi szóvá vált, de eredetileg szanszkrit szó volt. Az ārya jelentése: az, aki fejlett, vagy az, aki civilizált, aki tudással rendelkezik, akinek tudása van. Ezért hívják őt āryának. A Bhagavad-gītāban olvashatjuk, hogy amikor Arjuna visszautasította a harcot, Kṛṣṇa elítélte őt: „Ó, te pont úgy beszélsz, mint egy nem-ārya, nem ārya.”

Nos, mi mindannyian az ārya családhoz tartozunk. Vannak rá történelmi utalások, indoeurópai család. Az ārya törzs Közép-Ázsiában élt. Néhányan Indiába vándoroltak, mások Európába. És ti pedig Európából jöttetek. Tehát az ārya családhoz tartozunk, de elvesztettük a tudásunkat. Nos, gyakorlatilag nem-āryákká váltunk, mert nem tulajdonítunk jelentőséget az élet lelki oldalának. Az ārya arra vonatkozik, aki fontosnak tartja az élet lelki oldalát.

És miben rejlik ez a fontosság? A lelki oldal fontossága azt jelenti, hogy látnunk kell, mennyire fontos maga az emberi élet. Mivel az emberi létformában a lelki entitás, bár feltételekhez köti az anyag, akarom mondani, bebörtönzött, fokozatos evolúcióval fejlesztette ki a tudatát. Ez az evolúciós elmélet a Padma Puránában található meg. Valójában van egy evolúciós folyamat az élet alacsonyabb állapotától kezdve a vízi élőlényekkel, a kicsikkel kezdve, aztán következik a növényi élet, majd a baktériumok, aztán a madarak, majd az állatok, az emberi létforma, majd a civilizált emberi létforma.

Szóval, szerencsére most már civilizált létformánk van. Az ārya család azt jelenti, hogy ők a civilizált léttforma. De mi a test fenntartására használjuk ezt. Āhāra-nidrā-bhaya-maithunaṁ ca (Hitopadeśa 25). Ezt az anyagot... ezt a fejlett testet arra használjuk. A szellemnek... a léleknek most van lehetősége felszabadulni. Van egy folyamat. A természet útvonala alapján az evolúció az, amely lehetőséget ad a léleknek arra, hogy kiszabaduljon ebből a lelki... ragaszkodásból... anyagi... anyagi behálózottságból. Az emberek ennek nem tulajdonítanak jelentőséget. Ezért tapasztalunk időnként túlnépesedést.

Túlnépesedés. Honnan ez a túlnépesedés? A túlnépesedés azt jelenti, hogy amikor az alsóbb osztályokból előléptetnek egy diákot, és amikor az eljut az utolsó osztályba, és megbukik, akkor az osztály túlzsúfolttá válik. Tegyük fel, hogy az első, második, harmadik, negyedik osztályból valaki eljut a tizedik osztályig. A tizedik osztály a záróvizsgára és a főiskolába jutásra szolgál. Szóval, ha a tizedik osztályban a diákok megbuknak, akkor a tizedik osztály túlzsúfolódik... ööö, túlnépesedik. Hasonlóképpen, a jelenlegi civilizációban néha túlnépesedést tapasztalunk. A túlnépesedés azt jelenti, hogy nem jutottunk egy felsőbb életbe. Blokkolnak minket, és ezért a természet rendje szerint kell lennie valamilyen pestisnek, kell lennie valamilyen háborúnak, hogy ennek véget vessen. Szóval, nincs megfelelő intelligencia, nincs megfelelő tudás, de nagyon büszkék. Szóval, ha igazán akarjuk... mert ezek a dolgok Isten ajándékai, a tudás... itt elmagyarázzák, buddhir jñānam asammohaḥ (BG 10.4). Mindezek a dolgok Isten ajándékai. Tehát, ki kell használnunk azokat. Ez az emberi forma Isten ajándékainak felhasználása érdekében fejlődött ki. Isten adott nekünk finom ételt; Isten intelligenciát adott nekünk; Isten tudást adott nekünk; Isten ellátott bennünket a tudás könyveivel. Ezt a Bhagavad-gítát személyesen Ő mondja el. Miért nem használjátok? Miért nem használjátok? Ha használjuk, akkor büszkék lehetünk arra, hogy āryák vagy emberek vagyunk.

Ám, ha nem használjuk ezeket a dolgokat, egyszerűen az állati ösztönt követjük... ahogy a kutya a nőstény kutyára hajt, hasonlóképpen, ha mi is ilyenek vagyunk, ahogy a disznó a nőstény disznóra hajt, akkor ez nem civilizáció. Józannak kell lennünk. Józannak kell lennünk. El kell különülnünk az állati élettől. Ezt nevezik az emberi létforma kihasználásának. Labdhvā su-durlabham idam (SB 11.9.29).

A védikus irodalomban az áll, hogy; labdahvā su-durlabham idaṁ bahu-sambhavānte (SB 11.9.29): „Ez a test sok-sok-sok-sok születés után, évmilliók és billiók után érhető el.” Mert… ne gondold, hogy hirtelen, véletlenül jutottunk hozzá ehhez a testhez. Vannak más testek is – macskák, kutyák meg még sok más test. Miért (vagyunk) ebben a civilizált formában? Kellett, hogy legyen valamilyen folyamat. Szóval, ez az, amiről a védikus irodalom beszél: labdahvā su-durlabham idaṁ bahu-sambhavānte, mānuṣyam artha-dam: „Ez az emberi létforma sok-sok millió más születési forma után érhető el.”

És mi ez a forma? Mānuṣyam: emberi forma, ember. Ez a mānuṣya szanszkrit szó, és az angol „ember” szó hasonlóságot mutat a latinnal. Eredetileg ez a mānuṣyam, vagyis az „ember” a Manu szóból származik. Manu az emberiség atyja. Mānuṣyam. Akkor miért olyan ritka? Artha-dam. A legmagasabb tökéletességet érheted el, artha-dam. Az artha pénzt vagy szubsztanciát (lényeget) jelent. Artha-dam.

Nos, pénzszerzésre használjuk fel. Az artha pénzt is jelent, ugyanakkor van az arthának egy másik jelentése is. Az artha szubsztanciát (lényeget) is jelent. Hiányzik a lényeg. Csak az anyagi pénz vonz minket. Nos, mānuṣyam artha-dam anityam apīha dhīraḥ. És anityam. Bár az artha-dam – megadhatja neked a lényeget –, viszont az nem állandó, anitya. Az anitya jelentése... a nitya örök, állandó; az anitya ennek az ellenkezőjét jelenti. Szóval, a szentírások, a védikus szentírások azt tanácsolják, hogy mānuṣyam artha-dam apīha dhīraḥ.

Viszont, ha dhīra vagy – a dhīra józant, intelligenst jelent –, akkor hogyan használod fel? Tūrṇaṁ yateta anu-mṛtyu na pated yāvat (SB 11.9.29). Meg kell próbálnod kihasználni ezt az emberi létformádat, hogy nagyon hamar elérd a legfelsőbb lényeget. A tūrṇam jelentése nagyon hamar. Miért nagyon hamar? Nos, anu-mṛtyu na pated yāvat. Nem tudod, mikor következik be a halálod. Nem tudod. Szóval, használd ki a saját lehetőségeidet mielőtt eljön a halál. Ne gondold azt, hogy "Fiatalember vagyok. Hadd élvezzek most. Egyél, igyál, légy vidám és élvezd." Nem. Ne hanyagold el.

Prahlāda Mahārāja, akit Nārada Muni oktatott, ötéves fiú volt. Nagyon nagy bhaktává vált. És már ötéves korában osztálytársait oktatta. Mivel nem számít, hogy ötéves fiú, vagy egy ötszáz éves fa.

Semmi haszon abból, ha ötszáz éves fává vagy ötmillió éves kővé válsz. Semmi haszon. Ha ötéves fiúvá válsz, és ha megérted ezt a tudást, az életed tökéletes. Ezeket a dolgokat nagyon szépen megvitatták. Azt mondják: „Óh…” Taravaḥ kiṁ na jīvanti (SB 2.3.18). „Óh, nagyon büszke vagy a hosszú életedre? Mivel azt látod, hogy a macskák és a kutyák tíz vagy húsz éven belül elpusztulnak, te pedig hetven vagy nyolcvan évig élsz, ezért vagy olyan nagyon büszke?” Óh. A válasz: taravaḥ kiṁ na jīvanti: „Látod a fát? Ötszáz évig, ezer évig él.” „Óh, a fa ugyan él, de nem tud lélegezni.” Óh. Bhastrā kiṁ na śvasanti: „Nem látod a fújtatást, a bőrzsákot? 'Bhass, bhass, bhass' – az is lélegzik.

Szóval, azt hiszed, a légzésed nagyon különleges?” „Nos, lélegznek, de nem élvezhetik a szexuális életet.” „Óh… mi az? A kutyák és a disznók, ők vajon nem élvezik a szexuális életet? Nem esznek-e?” Így folyik az elemezgetés. Íme egy elemzés, egy igazi: „Mire vagytok ennyire büszkék?” Akkor legyetek büszkék, amikor Kṛṣṇa-tudatban vagytok. Ez az élet tökéletessége. Egyébként meg kutyák és macskák vagytok. Ne úgy vegyétek, hogy kritizállak benneteket. Csak elemzem a tényt.

Szóval, ezt kell kihasználni. Ezt hívják értelemnek. Ezt hívják jñānanak. Ezt hívják zavarodottságtól való mentességnek. Ez... ezek a folyamatok. Még ha szépen, analitikusan, szintetikusan is tanulmányozzuk a Bhagavad-gītāt ... bármilyen módon tanulmányozzuk is az intelligenciánkkal – rendelkezünk intelligenciával; van rá indítékunk –, akkor tökéletes emberré válunk. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Használjátok ki. Ne tegyétek tönkre az életeteket. Ez a kérésünk. A Társaság ezt a célt szolgálja. Nem szedünk rá senkit, hogy „Gyakorolj és menj haza”. Nem. (nevetés) Itt valami lényegesről van szó, igyekezzetek megérteni.

Nagyon szépen köszönöm.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Kérdés van? (vége)