Category:HU/661230 - Lecke BG 10.01-3 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda:

śrī-bhagavān uvāca

bhūya eva mahā-bāho

śṛṇu me paramaṁ vacaḥ

yat te 'haṁ prīyamāṇāya

vakṣyāmi hita-kāmyayā

(BG 10.1)

Ezt a verset a legutóbbi találkozón megbeszéltük. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt tanácsolja Arjunának, hogy: "Újra beszélek neked a tudás bizalmas részéről. És miért neked mondom el? Mert te az én drága barátom vagy."

Nos, a Bhagavad-gītā elején, a negyedik fejezetben megbeszéltük ezt a pontot, amely szerint a Bhagavad-gītā kifejezetten Arjuna számára hangzott el, mert tulajdonságai alapján rendelkezett a bhakta jellemével. Bhakto 'si priyo 'si me rahasyam etad uttamam (BG 4.3). Az Úr azt mondta, hogy "A Bhagavad-gītā rejtélye nagyon bizalmas. Szóval, anélkül, hogy a megtisztult... ötvözetlen bhaktám lennél, nagyon nehéz megérteni."

Valójában ez így van. A piacon rengeteg Bhagavad-gītā magyarázatot lehet találni. Megszámoltuk, Indiában körülbelül hatszáznegyvenöt különböző kommentárja létezik a Bhagavad-gītānak. Egy bombayi Dr. Rele a Bhagavad-gītāt a páciens és a gyakorló orvos közötti beszélgetésként értelmezte. Igen. Kṛṣṇát orvosnak, Arjunát pedig betegnek állította be. És kommentárjában az anatómia, fiziológia minden jelentését megpróbálta belerakni a saját elképzelésébe.

Nos, ehhez hasonlóan a jelen pillanatban is rengeteg magyarázat áll rendelkezésre és az emberek úgy vették, hogy bárki a maga módján értelmezheti. Ilyen a modern szemlélet. Szóval, mindenki tökéletes és minden szentírást a maga módján értelmezhet. De ami bennünket illet, nem értünk egyet ezzel az állásponttal. Egyetértünk abban, hogy a Bhagavad-gītāt a Bhagavad-gītā által adott utasítások szerint olvassuk el. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy ezt a tudást a parampara rendszerben vagy a tanítványi láncolatból kell átvenni. Ezt nem képes bárki értelmezni. Ezen utóbbi nézőpontot a Bhagavad-gītā egyetlen hiteles hallgatója sem fogadja el.

Tehát, ezt a Bhagavad-gītāt az Istenség Legfelsőbb Személyisége tanítja Arjunának. Ismét ugyanazt mondja. Azt ismétli, hogy yat te 'haṁ prīyamāṇāya vakṣyāmi hita-kāmyayā: "Mivel kedves barátom vagy, azt kívánom, hogy légy sikeres, légy boldog. Ezért beszélek hozzád." Gondoljátok, hogy Kṛṣṇát nem érdekli mások boldogsága és sikeressége? Nem. Ő, ő egyenlő mértékben részrehjaló. Ő azt akarja, hogy mindenki boldog, békés és sikeres legyen. Ám ők nem akarják ezt. Ez a nehézség ebben.

Ahogy a napsütés is mindenkinek a rendelkezésére áll. A napfény nem egy adott nemzetnek, országnak, személynek vagy közösségnek szól. Mindenki számára rendelkezésre áll. Viszont, ha valaki sötétben akar maradni, bezárván az ajtaját, nem jön ki, mit tehet érte a szegény napsütés? Hasonlóképpen, ez a Bhagavad-gītā, a Bhagavad-gītā utasítása mindenki számára rendelkezésre áll. Mindenki számára. A Bhagavad-gītā azt mondja:

māṁ hi pārtha vyapāśritya

ye 'pi syuḥ pāpa-yonayaḥ

striyo śūdrā tathā vaiśyās

te 'pi yānti parāṁ gatim

(BG 9.32)

Bárki, mindegy, hogy ki ő. . . különféle létformák léteznek. Néhányat alacsonyabbnak, néhányat magasabbnak tekintenek. Ilyen a mi anyagi felfogásunk. Ám valójában a különböző tulajdonságoknak, a természet különböző kötőerőinek megfelelően különböző helyzetek alakulnak ki, és így aztán vannak alacsonyabb szintű, és magasabb szintű megértések. Ez tény. Viszont, Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Bárki, ne törődjön vele, mi ő, pāpa-yonayaḥ..." A pāpa-yonayaḥ jelentése „azok, aki alacsonyabb születésűek”.

Szóval . . . a Bhagavad-gītā transzcendentális téma. Nem függ a hallgató képzettségétől. Bárki. Bárki megértheti a Bhagavad-gītāt, feltéve, ha beleegyezik abba, hogy az elvek szerint értse meg. Ez minden. Az elv a következő: evaṁ paramparā prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ (BG 4.2).

A negyedik fejezet tartalmazza azt, hogy ez a Bhagavad-gītā a napistentől a tanítványi láncolaton keresztül érkezik. Imaṁ vivasvate yogaṁ proktavān aham avyayam: "Először a napistennek tanítottam a Bhagavad-gītā e yogarendszerét." A Napbolygó, Vivasvān. . . a Napbolygó jelenlegi uralkodója Vivasvān néven ismert.

Tehát, Vivasvān, a fia Manu volt, és Manu, az emberiség atyja, az ő fia volt Ikṣvāku király, Iksvāku király pedig ennek a földi bolygónak a királya, és tőle száll alá ez a parampara rendszer vagy tanítványi láncolat. Ám ez megszakadt. Az Úr azt mondta Arjunának, sa kāleneha yogo naṣṭaḥ parantapa: "Az idők folyamán ez a tanítványi lánc megszakadt. Ezért téged teszlek újból a tanítványommá."

A második fejezetben (Arjuna) már elfogadta Kṛṣṇát lelki tanítómesternek. A második fejezet elején Kṛṣṇa (Arjuna) ezt mondta: śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7): "Eddig barátként beszélgettünk, ám most meghódolok a lelki tanítómesteremnek, Kṛṣṇának." Ezért Kṛṣṇa a lelki tanítómester szintjén beszélt Arjunához.

Tehát, meg kell jegyeznünk, hogy a lelki . . . a tökéletes lelki tanítómester Kṛṣṇa. És bárki, aki úgy követi az elveket, ahogyan Kṛṣṇa mondja, maga is Kṛṣṇa képviselője. És a tanító Kṛṣṇa, a tanuló pedig Arjuna. Ehhez hasonlóan, mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇa képviselője, a tanulónak is Arjuna képviselőjének kell lennie. Akkor a Bhagavad-gītā megvitatása szép lesz.

Szóval, mi Arjuna helyzete? Ebben a fejezetben, amit most kezdünk el, megtalálod (a választ erre). Azt mondta (mármint Arjuna): sarvam etad ṛtaṁ manye yad vadasi keśava (BG 10.14): "Kedves Kṛṣṇám, bármit is mondasz, elfogadom. Elfogadom." Nos, ez kell, hogy legyen Kṛṣṇa megértésének folyamata, ööö, a Bhagavad-gītā megértésének folyamata. Nem pedig, hogy: "Ez nem tetszik. Szóval, ezt a részt elutasítom. Ez a rész tetszik, ezért elfogadom." Az efajta Bhagavad-gītā tanulmányozás haszontalan, értelmetlen. Sarvam etad ṛtaṁ manye: "Bármit mondasz, elfogadom." Ez van aláhúzva.

Hasonlóan, a Bhagavad-gītā tanítójának Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie. A Kṛṣṇa képviselője azt jelenti, hogy Kṛṣṇa bizalmas bhaktája, ötvözetlen bhaktája. Ugyanaz a dolog. Ő is elfogadta Kṛṣṇát, mint az saját (lelki tanítómesterét). . . a tanulónak is ilyennek kell lennie. Ilymódon a Bhagavad-gītā tanulmányozása tökéletes. Ellenkező esetben haszontalan időpocsékolás. Van egy szép vers a Śrīmad-Bhāgavatamban. Azt mondják:

satāṁ prasaṅgān mama vīrya-saṁvido

bhavanti hṛt-karṇa-rasāyanāḥ kathāḥ

taj-joṣaṇād āśv apavarga-vartmani

śraddhā ratir bhaktir anukramiṣyati

(SB 3.25.25)

Ha valaki meg akarja érteni a lelki tudományt, vagy Kṛṣṇa tudományát, akkor a satāmokkal kell társulnia, azokkal, akik tiszta bhakták. Akik tiszta bhakták. Satāṁ prasaṅgāt. Amikor beszélgetések zajlanak a tiszta bhakták között, akkor feltárul a lelki tudás ereje, ahogyan azt a szentírások és a szent könyvek ábrázolják. Aki egyszerűen fotelben ülve, mentális spekuláció útján vitázik a Bhagavad-gītāról, az haszontalan, hiábavaló. Itt az áll, hogy satāṁ prasaṅgān mama vīrya-saṁvido bhavanti hṛt-karṇa-rasāyanāḥ. Ha a tiszta bhakták társaságában vitatják meg, akkor feltárul ennek a lelki nyelvnek az ereje. Meg fog világosodni (kiteljesül). A védikus irodalomban, a Śvetāśvatara Upaniṣadban is ez áll:

yasya deve parā bhaktir

yathā deve tathā gurau

tasyaite kathitā hy arthāḥ

prakāśante mahātmanaḥ

(Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)

Ott azt mondják, hogy akinek szilárd hite van Istenben, és hasonló hite van Isten képviselőjében, yasya deve parā bhaktiḥ. . . deve jelentése Isten. Yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau. A gurau jelentése: lelki tanítómester. A lelki tanítómester Isten tökéletes bhaktáját jelenti.

Ő a lelki tanítómester. Tasyaite kathitā hy arthāḥ: tehát mindez, akarom mondani, a védikus nyelv fontossága feltárul előtte. Fel fog tárulni előtte. A Védákat pusztán tudományos képesítés alapján nem érthetjük meg. Kell . . . rendelkeznünk kell azzal a minősítéssel, hogy a Legfelsőbb Úr és képviselője, a lelki tanítómester vagy a szent személyek bhaktájává váljunk. Ezeket minden védikus szentírás ajánlja.

Hasonlókan, azt mondja itt a Legfelsőbb Úr, hogy "Mivel kedves vagy Nekem." Ezt a gyakorlatot kell művelnünk a Kṛṣṇa-tudatban, hogy kedvesek legyünk Isten előtt. A lelki tanítómesterem ezt szokta mondani: "Ne próbáld meg látni Istent. Csak cselekedj úgy, hogy Isten lásson téged." Csak próbáld megérteni. Ez nagyon szép. Ha látni akarom Istent, és Istent teszem meg kifutófiúmmá, hogy "kérlek, jöjj, és látni foglak", szóval, Isten nem olyan jelentéktelen, hogy azonnal, amint hívom Őt, eljön. Nem. Képesítenünk kell rá magunkat. Képesítenünk kell rá magunkat. Ezért a jellem, a te jellemed alapján maga Isten fog eljönni, és megnézni téged.

Sok példája van ennek. Isten . . . akárcsak Dhruva Mahārāja. Dhruva Mahārāja elment az erdőbe, hogy súlyos lemondásoknak vesse alá magát, és lássa Istent. Szóval, amikor ő. . . Isten látta őt, vagyis amikor meglátta Istent, akkor Isten megkérdezte tőle: "Mit szeretnél? Milyen áldást szeretnél? Azt megadom neked." Dhruva Mahārāja, az öt éves kisfiú, azt mondta, svāmin kṛtārtho 'smi varaṁ na yāce (CC Madhya 22.42): "Most annyira elégedett vagyok, hogy nincs mit kérnem Tőled." Szóval, aki látja, aki képes érzékelni Istent, annak nincs többé igénye, mert transzcendentális mindezen anyagi igényekhez képest.

Amíg anyagi viszonylatban vagyunk, mindig elégedetlenek vagyunk. Na abhāvaḥ vidyate sataḥ, nāsato vidyate bhāvaḥ, nāsato vidyate bhāvaḥ. Asat. Az asat azokat a körülményeket jelenti, amelyek nem folytatódnak. Ennek az anyagi világnak minden, bármilyen körülménye átmeneti. Tegyük fel, hogy nagyon boldog vagyok. Ó, akkor a boldogságod átmeneti.

Tegyük fel, hogy azt hiszed, vagy én azt hiszem, hogy nagyon sajnálatos vagy szorult helyzetben vagyok. Ez is egy idő után meg fog szűnni, akárcsak az évszakok változása. Nos, ezt, ezt hívják dualitásnak. Boldognak vagy nyomorúságosnak érzed magad, mi fázunk vagy melegünk van, mindez kettősség. Viszont, ezek a dolgok jönnek és mennek. Szóval, amikor valaki transzcendentális helyzetben van, akkor e kettősség felett áll; ő az abszolútban van.

Szóval, abban az abszolút helyzetben, ha abba az abszolút helyzetbe szeretnénk eljutni, akkor annak ez a folyamata. Ez a folyamat a Kṛṣṇa-tudat. Fokozatosan, ahogy fejlődünk, mivel Kṛṣṇa mindenkiben benne van, a Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mint Paramātmā, ott ül mindenki szívében, és ahogy megtisztulunk, ahogy őszintékké válunk, úgy minden irányítás belülről fog jönni, és megmutatja neked az utat, amelyet követvén boldog leszel és sikeres, majd a végén, midőn feladod ezt a testet, eléred Kṛṣṇa legfelsőbb lakhelyét a lelki égbolton. Ezek . . . mindezeket az utóbbi fejezetekben, a nyolcadik fejezetben, a hetedik fejezetben tárgyaltuk. Kṛṣṇa most azt mondja:

na me viduḥ sura-gaṇāḥ

prabhavaṁ na maharṣayaḥ

aham ādirhi devānāṁ

maharṣīṇāṁ ca sarvaśaḥ

(BG 10.2)

Azt mondja (Kṛṣṇa), "Senki sem ismer engem." Az Úr azt mondja, az Úr Kṛṣṇa azt mondja: "Senki sem ismer engem." Na me viduḥ sura-gaṇāḥ. A sura-gaṇāḥ a félisteneket jelenti, azokat, akik a felsőbb bolygókon vannak; félisteneknek nevezik őket. Sura-gaṇāḥ. Na me viduḥ sura-gaṇāḥ prabhavam (BG 10.2); "Az én befolyásomat, vagy a cselekedeteimet, az én hatalmamat, az én kiterjedéseimet, mindent..." Prabhavam, na maharṣayaḥ. Maharṣayaḥ jelentése, nagy bölcsek. Mahā-ṛṣayaḥ. Mahā azt jelenti, hogy nagy; rṣi jelentése bölcs. „Ők sem ismerik. Mit nem ismernek? Ahaṁ hi, aham ādir hi devānām: "Én vagyok az összes félisten személyének eredete, és" maharṣīṇāṁ ca sarvaśaḥ, "én vagyok az összes ṛṣi személyének eredete."

Tegyük fel, hogy volt valami ősapánk tíz generációval korábban. Nos, sok mindenről nem tudunk. Hallhatunk valamit a paramparā rendszerben vagy a család történetéből, hogy a tizedik, tíz generációval ezelőtt volt egy ősapánk. Szóval, még mi sem tudjuk. Kṛṣṇától vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől számtalan generáció ered. A teremtés kezdetén, a legelején létre jött Brahmā. Brahmā.

Szóval, millió és millió évvel ezelőtt létrejött Brahmā. Mit tudunk valójában Brahmáról és a félistenekről? Gyakorlatilag semmit sem tudunk Istenről. Ez nem lehetséges. A mi cseppnyi agyunk nem képes hozzáférkőzni egy ilyen kiterjedt, mindent megelőző helyzethez, ahol megérthetnénk Istent.

A Śrīmad-Bhāgavatamban is azt mondják: ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ (CC Madhya 17.136). Az indriya ezekre az anyagi érzékekre vonatkozik. Érzékek útján szerezzük a tudást. Ám ezek az anyagi érzékek nagyon korlátozottak. Szóval, nem lehetséges megérteni Istent vagy Kṛṣṇát elménk spekulációja által. Az elme minden érzék központja.

Az érzékek segítenek az elmének a tudás gyűjtésében. Ez nem lehetséges, mert érzékeink mind tökéletlenek. A tökéletlen érzékek által nem érhetünk fel a tökéleteshez vagy a korlátlanhoz. Ezért nem ismerhetjük meg. Ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ. Istent nem lehetséges a különböző érzékeid, a tudás és az elme manipulálása által megértened.

Akkor hogyan lehetséges? A lehetőség ebben van: sevonmukhe hi jihvādau svayam eva sphuraty adaḥ. Ha . . . ha érzékeidet az Úr szolgálatába állítod, akkor Ő kinyilvánítja Magát érzékeid előtt. Ugyanaz a dolog. Ezeken az érzékeken keresztül kell megismernünk Istent. Ám a mi feltételekhez kötött életünk során az érzékek mind tisztátalanok.

Ezért ezek az érzékek pusztán spekulációval nem tudják megérteni Istent. Ez nem lehetséges. Ezért az Úr azt mondja: na me viduḥ sura-gaṇāḥ (BG 10.2). Most fejlett érzékszervekkel rendelkezünk. Tegyük fel, hogy egy gyerek, egy gyerek, az ő és az apja megértése között van különbség, mivel az ö érzékei nem annyira fejlettek. Az apa érzékei fejlettek. Hasonlóan, ahogy mi vagyunk itt ezen a földi bolygón, úgy sok-sok más felsőbbrendű bolygó létezik, az ő érzékeik sokkal de sokkal fejlettebbek. Ám mégsem tudják megérteni Istent. Mégsem képesek megérteni. Hasonlóképpen, ṛṣayaḥ. Ṛṣayaḥ nagy filozófusokat, szent embereket, bölcseket jelent – ​​ők sem érthetik meg Istent.

yo mām ajam anādiṁ ca

vetti loka-maheśvaram

asammūḍhaḥ sa martyeṣu

sarva-pāpaiḥ pramucyate

(BG 10.3)

Ma az emberek mondhatják: "Mi haszna Isten megértésének? Hadd maradjon Isten a Saját helyén, és hadd maradjak én a saját helyemen. Mi haszna?" Tegyük fel . . . nem tudjuk megérteni Istent. Az érvelés a következő lehet: "Igen, nem tudod megérteni Istent. Nem kell törődni Isten megértésével." Viszont Kṛṣṇa azt mondja: "Nem." Ha nem veszed a fáradságot, soha nem leszel boldog. És nem leszel felszabadult. Szóval, a te érdeked, hogy megértsd Istent. Istennek semmi haszna nem lesz abból, ha megérted Őt. Nem. Neked lesz hasznod abból, ha megérted Őt.

Ezért mondja azt, hogy yo mām ajam anādiṁ ca vetti loka-maheśvaram: "Bárki, aki meg tud érteni Engem, mint mindennek az eredetét, és" loka-maheśvaram, "és úgy, mint mindennek a tulajdonosát vagy urát", yo mām ajam anādiṁ cavetti loka-maheśvaram. . .

Loka-maheśvaram minden bolygó vagy minden, minden legfőbb tulajdonosa vagy ura; asammūḍhaḥ, minden kétség nélkül; asammūḍhaḥ sa martyeṣu, még ebben az anyagi világban is, sa martyeṣu sarva-pāpaiḥ pramucyate, megszabadul minden bűnös reakciótól pusztán azáltal, hogy tudja és megérti, hogy Isten hatalmas, Ő mindennek a tulajdonosa, Ő mindenkinek a barátja, és Ő a dolgok eredete - ha mindezt meg tudja érteni, asammūḍhaḥ. Asammūḍhaḥ. Nem azért, mert a Bhagavad-gītā ezt mondja, nem azért, mert egy svāmī ezt mondja, hanem azért, mert minden kétség nélkül kell megértened saját magadnak, asammūḍhaḥ. Ha kétségtelenül megérted, hogy Isten a tulajdonosa mindennek, akkor felszabadulsz és megszabadulsz minden aggodalomtól és szenvedéstől.

Szóval, a saját érdekünk, hogy megismerjük Istent. Mindig szorongással teliek vagyunk. Senki sem mentes a szorongástól. Senki sem mentes ennek az anyagi világnak a szenvedéseitől. És itt a folyamata. És a Bhāgavatam megerősíti, na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum (SB 7.5.31). Fejlődünk, ám nem tudjuk, mi a fejlődés végső célja. Fogalmunk sincs róla. Na te viduḥ.

Hasonlóan, a Bhāgavatam is megerősíti: na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā. A durāśayā valami lehetetlen reményt jelent. Ennek az illuzórikus energiának az irányítása alatt vannak, némi reményt táplálva, amelyet lehetetlen elérni. Durāśayā. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ. Miért gondolnak arra a lehetetlenségre, lehetetlen reményre? Mert elragadja. . . rabul ejti őket ez az anyagi energia. Ezért Kṛṣṇa azt mondja:

yo mām ajam anādiṁ ca

vetti loka-maheśvaram

asammūḍhaḥ sa martyeṣu

sarva-pāpaiḥ pramucyate

(BG 10.3)

Pāpaiḥ. Természetesen a modern civilizáció nem tesz különbséget jámbor és istentelen között, de a Szentírás szerint vannak jámbor tevékenységek és istentelen tevékenységek. Állandóan folytatunk valamilyen tevékenységet, legyen az jámbor vagy istentelen. Ha jámbor tevékenységet folytatunk, akkor a jövőben boldogok leszünk – nem pont boldogok, de egy kicsit előbbre valóak, mint a többiek.

A szentírás azt mondja, hogy jámbor tevékenységgel nagyon jó helyre, nagyon jó családba születhetsz. Kaphatsz . . . magasan képzetté válhatsz. Nagyon szép lehetsz, janmaiśvarya-śruta-śrī (SB 1.8.26).

Janma, jó helyen, jó családban, jó országban születés; és aiśvarya, bőség és gazdagság. A śrī pedig szépséget jelent. És a tudás. Ezek a dolgok jámbor tevékenységek eredményei. Hasonlóképpen, ennek az ellenkezője az istentelen vagy bűnös tevékenység. Szóval, a bűnös tettek miatt szenvedsz. A . . . szenvedés mindig jelen van, akár jámbor, akár istentelen, viszont van némi különbség jámbor és istentelen között.

Tehát, itt azt mondják, hogy bárki, aki megérti Istent, hogy Ő a legfelsőbb tulajdonos, sarva-loka-maheśvaram (BG 5.29), vetti, - minden kétséget kizáróan -, úgy megszabadul minden bűnös reakciótól. Azonnal.

Köszönöm szépen. Kérdés van? (vége)