Category:HU/661228 - Lecke BG 10.01 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda: Śrī-bhagavān uvāca, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta. A bhagavān, pont ez a szó nagyon jelentős. Meg kell próbálnod megérteni, mit jelent a bhaga. Bhaga fenséget (gazdagságot) jelent, a bhagavān pedig azt, aki rendelkezik a fenséggel (gazdagsággal). A szanszkrit nyelvtanban van egy vat nevű toldalék. A vat birtoklást jelent. Atha ke vatu. Amikor egy . . . amikor a birtoklás érzése jelen van, ez a vat toldalék jelenik meg. Szóval, a bhaga, a bhaga fenséget (gazdagságot) jelent, plusz a vat pedig arra utal, aki rendelkezik a fenséggel (gazdagsággal). És ennek a hangnak az első személye Bhagavān lesz. Ez a bhagavān jelentése.

Nos, mi képezi a fenséget (gazdagságot)? Mindannyiótoknak van fogalma a gazdagságról. Mik képezik a fenséget? Jólét, gazdagság, erő vagy befolyás, hírnév és szépség, tudás és lemondás. Ezt a hat dolgot nevezzük fenségnek. Az egyiknek egyikből van, egyikből, ha az embernek elegendő gazdagsága van, ő vonzó. Ez az ember vonzza a szegényt. Ez a vonzás eszköze. Néha mi is nagyon gazdag emberekhez fordulunk: "Juttass nekünk némi hozzájárulást”, jóllehet, te Kṛṣṇa-tudatos vagy. Szóval, a gazdagság vonzerővel bír. Nem tagadhatjuk. Természetesen Kṛṣṇáért bármit megtehetünk. Nincsenek korlátozásaink. Kṛṣṇa szolgálatáért mindent megtehetünk. Egyébként is, a gazdagság, ha az ember nagyon gazdag, jólétben van, vonzó. Ez a . . .

Ez az a hat fenség az, amely a . . . ami vonz. Aztán, ha egy ember nagyon erős, akkor ő is . . . ő is vonz másokat. Az erős ember akár befolyása, akár testi ereje által vonz. Egy erős férfi sok nőt vonz. Szóval, az erő a vonzás másik jellemzője.

Gazdagság, erő, majd hírnév. Ha egy ember nagyon híres, vegyük példának a világ bármely híres emberét, ha bejön ebbe a terembe, ó, emberek ezrei tódulnak ide. Amikor Gandhi élt, olvastam egy hírt egy indiai újságból, hogy egy olasz városban nagy tömeg volt, számtalan ember gyűlt össze az állomáson. És senki sem értette, miért gyűlnek itt össze ezek az emberek.

Aztán amikor megkérdezték őket, azt válaszolták: "Hallottuk, hogy Gandhi idejön." Mahatma Gandhi, talán hallottad a nevét – nagyon híres ember, politikus volt. Nos, valójában a hír, amit közzétettek. . . volt egy Mr. Grandi, szóval, ő jött, és az emberek félreértették, hogy Gandhi. Szóval, az a lényeg, hogy egy híres ember is vonz. Ezek a dolgok vonzóak, a gazdagság, a jólét és az erő és a híresség, a hírnév.

Aztán a szépség. A szépség is vonz. Ha egy férfi vagy egy nő szép, ó, sok férfi vagy nő van oda értük, gyönyörűek. Bármi, ami szép, nem csak a férfi vagy a nő. Bármilyen szép virág, bármilyen szép kép, bármi, ami szép, az vonz. Szépség. Szóval, az alak, és a tudás. Ha valaki tanult, ha nagyon sok tudással rendelkezik, mint a nagy tudósok, filozófusok, egyházi személyek vagy prédikátorok, azok is vonzók.

És a lemondás. Ez szintén egy másik vonzó dolog. Ha egy férfi az élet lemondott rendjében van . . . a lemondás azt jelenti, hogy az ember rendelkezik mindezekkel a dolgokkal – gazdagsággal, hírnévvel, szépséggel, tudással –, de mindenről lemond valamilyen magasabb cél érdekében. Akárcsak nálunk, a nemzeti mozgalomért annyi gazdag ember mondott le mindenről.

Az egyik . . . némelyikük, talán tudjátok, volt egy Mr. C. R. Das. Ügyvédként havi 50 000 dollárt keresett. Szóval, mindenről lemondott. Csatlakozott ehhez a mozgalomhoz. És talán hallottátok Nehru nevét. Nehru nagyon gazdag ember fia volt. Apja nagyon gazdag ügyvéd volt. Apja története az. . . akkoriban egyetlen nap sem volt, amikor ne keresett volna 500 dollárt. A . . . tehát nagyon gazdag ember fia volt. De lemondott mindenről, apja vagyonáról és mindenről, és csatlakozott ehhez a nemzeti mozgalomhoz. A kormány bebörötnözte. Szóval, a lemondásnak is van vonzereje. Nos, az Úr definíciója (meghatározása) a következő: bhagavān. Tudnunk kell, hogy ki az Isten. A következő a meghatározása:

aiśvaryasya samagrasya

vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ

jñāna-vairāgyayoś caiva

ṣaṇṇāṁ itī ganām bhaga

(Viṣṇu Purāṇa 6.5.47)

A bhagavān szanszkrit meghatározása, az Istenség Legfelsőbb Személyisége az, aki teljes gazdagsággal, teljes erővel, teljes hírnévvel, teljes szépséggel, teljes tudással és teljes lemondással rendelkezik.

Férfi: Renun. . .?

Prabhupāda: Lemondás. Mindent feladni. Annak ellenére, hogy mindene megvan, ha valaki egy pillanat alatt le tud mondani róla – „nem akarom (nem kell)” –, azt lemondásnak nevezik.

Szóval, amikor ezt a hat dolgot teljességében észleljük, akkor Ő Isten. Ez Isten meghatározása, és ezeket a dolgokat teljes egészében Kṛṣṇában találod meg. A történelem folyamán, ha az emberiség történelmét vesszük figyelembe. . . Kṛṣṇa természetesen emberként, személyiségként volt jelen. Viszont, amikor jelen volt, mindez a hat dolog teljes mértékben jelen volt benne. Ezért fogadták el Őt.

A délelőtti lecke folyamán az inkarnáció tüneteiről is beszélgettünk. Nos, a śāstrában, a szentírásban ezek a jellemvonások meg vannak adva. Hasonlóképpen adott az is, hogy ki Bhagavān, ki az Istenség Legfelsőbb Személyisége. És Kṛṣṇa, ez a szó azt jelenti, hogy mindenkit vonzó. Mivel mindezeket a dolgokat teljes egészében birtokolja, természetesen vonzó.

Pont úgy, ahogy elemeztük azt, hogy a szépség vonzó, a gazdagság vonzó, a hírnév vonzó, az oktatás. . . a tudás vonzó. Szóval, Ő rendelkezik ezekkel a vonzó tulajdonságokkal. Ezért Ő teljesen vonzó. Kṛṣṇa azt jelenti, hogy a legvonzóbb. Ez Kṛṣṇa jelentése. És ezért Ő Bhagavān. Mivel Ő teljesen vonzó, ezért Ő Bhagavān.

Tehát, itt azt mondják, bhagavān uvāca. Bhagavān uvāca. Vyāsadeva, az író azt mondja, hogy bhagavān uvāca, azt mondta. Mit? Már . . . befejeztük a kilencedik fejezetet. Ő már megmondta: man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru (BG 18.65): "Csak gondolj mindig Rám. Csak légy a bhaktám. Csak Engem imádj." Man-manā, man-manā bhava mad-bhakta mad-yājī māṁ namaskuru. „Csak ajánld fel engedelmességedet. Mām evaiṣyasi. Ha ezt a négy dolgot folytatod . . . melyik ez a négy dolog? Man-manāḥ, mindig Kṛṣṇára összpontosítsd az elmédet. Ez azt jelenti, hogy mindig Kṛṣṇa-tudatban leszel.

És, ha Kṛṣṇára, mint ellenségre vagy barátra gondolsz? Néha az ellenségre is gondolunk. "Ó, lehet, hogy jön az ellenség", "Ó, ő... az ellenségem nagyon erőssé vált." Szóval, nem ilyesfajta gondolkodásról van szó. A bhakti azt jelenti. . . van . . . mindennek megvan a definíciója. Ezt hívják śāstrának. Mi a bhakti? Odaadás. Az odaadás jelentése anuśīlanam, a Kṛṣṇa-tudomány kedvező, nem pedig kedvezőtlen művelése. Néha, hogy megöljünk néhány ellenséget, sok mindent megteszünk annak érdekében, hogy megöljük ellenségeinket. A laboratóriumban atombombák, nukleáris bombák gyártására gondolsz. Ez is gondolkodás. Ám ez a fajta gondolkodás nem bhakti. Ezért a bhakti jelentése ānukūlyena kṛṣṇānuśīlanam (CC Madhya 19.167). És előnyösen kell Kṛṣṇára gondolnod, nem pedig kedvezőtlenül.

Ha csak azért gondolsz Kṛṣṇára, hogy megöld Őt. . . akárcsak Kamsa, az anyai nagybátyja, meg akarta ölni az unokaöccsét. Kṛṣṇa volt Kaṁsa unokaöccse. Mindig Kṛṣṇára gondolt, hogyan ölje meg Őt. Hogyan ölje meg Őt. Szóval, ez egy kedvezőtlen gondolkodás. Nem ez a fajta gondolkodás az. Man-manā bhava.

Csak gondolni. . . A „csak gondolj mindig Rám” nem azt jelenti, hogy Kṛṣṇára, a Legfelsőbb Úrra ellenségként kell tekintened, hanem barátodként vagy a szeretetre méltó tárgyként. Man-manā bhava mad-bhaktaḥ. A bhakta azt jelenti, hogy mindig készen kell állnunk arra, hogy szerető szolgálatot végezzünk Kṛṣṇának. Erre a fajta gondolkodásra van szükség. Man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī. Csak légy Kṛṣṇa imádója. És māṁ namaskuru: "És hódolj meg Nekem."

E négy alapelv követésével mām evaiṣyasi asaṁśayaḥ (BG 18.68). Kṛṣṇa azt mondja Arjunának: "Kedves Arjuna, ha követed ezt a négy alapelvet, akkor biztosan visszatérsz Hozzám, haza, vissza az Istenséghez." Ezt már a Kilencedik fejezet utolsó versében is kifejtette.

És a tizedik fejezetben az Úr azt mondja: bhagavān uvāca, a Legfelsőbb Úr azt mondja: bhūya eva mahā-bāho śṛṇu me paramaṁ vacaḥ (BG 10.1): "Nos, már elmagyaráztam, mi a Kṛṣṇa-tudat folyamata." Most halld a további információkat. Yat te 'haṁ prīyamāṇāya vakṣyāmi hita-kāmyayā. Mivel Kṛṣṇa és Arjuna baráti kapcsolatban álltak – ezért azt mondta, yat te ahaṁ prīyamāṇāya: "Mivel az Én, az Én... te az Én kedves barátom vagy, ezért, vakṣyāmi, elmondom neked."

Ez azt jelenti, hogy a Bhagavad-gītā itt elhangzó fejezete nem egy hétköznapi embernek szól. Azoknak szól, akik egy kicsit fejlettebbek a Kṛṣṇa-tudatban. Aki elfogadta Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, és tudatában van Róla, annak örömteli lesz. Mások számára nem lesz örömteli.

Miért? Ez pont olyan, mint amikor van egy szeretett fiad, kicsi gyermeked. Mindig rá gondolsz. Azt mondod: "Ó, az én gyermekem ma reggel így játszott. Ó, így táncolt." Szóval, gondolsz rá, beszélsz róla. Másokat ez zavarhat. Miért? Mert nem az övék. . . az a gyerek nem az övé. Nem érez szeretetet iránta. Nem érez szeretetet iránta. Nem akar hallani róla. Ezért mondják itt azt, hogy az ebben a fejezetben szereplő rész olyan személyeknek szól, akik egy kicsit fejlettebbek a Kṛṣṇa-tudatban.

Ahogy a bizalmas dolgokat egy nagyon bizalmas barátnak vagy rokonnak mondják el, úgy ez is valamennyivel bizalmasabb, mint ami a Kilencedik fejezetben található. A tizedik fejezet. Yat te 'haṁ prīyamāṇāya vakṣyāmi hita-kāmyayā; "Mivel te az én drága barátom vagy, és a te érdekedben beszélek." A barát mindig jóakarója a barátnak. És mit is mondhatnánk Kṛṣṇáról. Ha Kṛṣṇa az ember barátjává válik, és a jóakarója lesz, akkor mit akarsz még? Tudod, hogy úgy jellemeztük Kṛṣṇát, mint minden gazdagságot, minden erőt, minden tudást, minden szépséget, minden hírnevet és minden lemondást.

Szóval, ha Ő lesz a barátod, ha Ő lesz a jóakaród, akkor mit akarsz még? Ha van egy barátod, aki nagyon gazdag és nagyon befolyásos, akkor úgy hiszed, hogy szükség van még valamire? Egy barát mindent feláldozhat egy barátért, és itt van egy barát, ahol nincsenek korlátok. A gazdagságnak nincs korlátja, a szívességnek nincs korlátja.

Tehát, az Úr Kṛṣṇa itt azt mondja: "A te érdekedben beszélek hozzád." Ha Kṛṣṇa-tudatossá válsz ezen öt kapcsolat bármelyikében. . . egy bhakta öt különböző transzcendentális hangulatban kerül kapcsolatba Kṛṣṇával. Az ember csendes odaadással lehet kapcsolatban. A csendes odaadás azt jelenti, hogy tudja, Kṛṣṇa hatalmas. Kṛṣṇa hatalmas. „Isten hatalmas.” Ennek az elvnek az elfogadása is odaadás. Nem tesz semmit Istenért, viszont elismeri, hogy Isten hatalmas. Ezt hívják csendes odaadásnak.

Nos, ha valaki egy kicsit fejlettebb, tenni akar valamit Kṛṣṇáért. Ugyan úgy, mint amikor azt gondolod, hogy valaki hatalmas, nagyon nemes, akkor ha azt gondolod, hogy "tennem kell valamit azért az emberért", akkor azt dāsyának hívják. Az első a śānta, a semleges, majd kezdődik a tettlegesség. Ez jobb szakasz, mint a śānta szakasz. A śānta szakaszban a bhakta egyszerűen nyugtázza Isten nagyságát. Ám amikor további előrelépést tesz ennek a hatalmasságnak a megértésében, az a Kṛṣṇa-tudat kezdete, amikor valaki tenni akar valamit Kṛṣṇáért.

Itt, ebben az anyagi világban sok mindent megtehetünk Kṛṣṇáért. Sok mindent. Mik ezek a dolgok? Tegyük fel, hogy ha valakiért tenni akarsz valamit, akkor tudnod kell, hogy az adott úriember mennyire elégedett azzal. Ellenkező esetben, ha úgy akarsz csinálni valamit, hogy nem tudod, mit akar, akkor az hiábavaló. Ismerned kell annak a személynek az elméjét, akinek szolgálni akarsz.

Hogy mit akar Kṛṣṇa, azt a Bhagavad-gītā különféle helyeken elmagyarázza. Melyek ezek? A tizenötödik fejezetben Kṛṣṇa azt mondja:

mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ

jīva-loke sanātanaḥ

manaḥ ṣaṣṭhānīndriyāṇi

prakṛti-sthāni karṣati

(BG 15.7)

"Ezek az élőlények mind az Én parányi szerves részeim." Ahogyan a fiad vagy a lányod a saját tested, személyes tested szerves része, úgy mi is mindannyian a Legfelsőbb Isten parányi szerves részei vagyunk. Mindannyian Isten fiai vagyunk. Hogy van ez? Ezt a Bhagavad-gītā ugyancsak említi a tizennegyedik fejezetben:

sarva-yoniṣu kaunteya

sambhavanti mūrtayaḥ yāḥ

tāsāṁ mahad yonir brahma

ahaṁ bīja-pradaḥ pitā

(BG 14.4)

Az Úr Kṛṣṇa azt mondja, "Kedves Arjuna, annyi létforma van, nyolc... nyolcezer", nem, "8 400 000, 8 400 000 létforma. Mindannyian az Én fiaim. Én vagyok a magot adó apa." Ő elfogadja. Szóval, minden élőlény, akár ember, akár vadállat, hangya vagy madár, mindenki, bárhol, mind Isten fiai. És itt szenvednek. Manaḥ ṣaṣṭhānīndriyāṇi prakṛti-sthāni karṣati. (BG 15.7).

Így vagy úgy, kapcsolatba kerültek ezzel az anyagi természettel, és ezeknek az élőlényeknek mindegyike. . . kemény küzdelmet folytat a létért. Ám az illuzórikus energia bűvöletében azt hiszik: "Boldogok vagyunk", jóllehet éjjel-nappal boldogtalanok; vágyaik nem teljesülnek. Akarnak valamit, de kénytelenek mást elfogadni. Ez történik.

Ezt nevezik a létért való kemény küzdelemnek. Senki sem elégedett. Mindig van fennakadás. Ebben a pillanatban a barátod vagyok. A következő pillanatban az ellenséged vagyok. Ebben a pillanatban a férjed vagy a feleséged vagyok. A következő pillanatban nem. "Nem akarsz látni. Nem akarlak látni." Válás. Szóval, ezek a dolgok történnek. Ezt hívják küzdelemnek. Akarok valamit, de elfogadom. . . kénytelen vagyok valami mást elfogadni. Ezt hívják küzdelemnek. Szóval, ez történik.

Ezért Kṛṣṇa azt üzeni neked, hogy ezek az élőlények nagyon boldogtalanok ebben az anyagi világban az anyagi energia bűvöletében. Az illuzórikus energia bűvöletében tudatlanságukban azt gondolják, hogy boldogok. Akár az állatok, ők nem tudhatják, nem tudják, mi a boldogtalanság.

Ha van egy vágóhíd, a következő pillanatban lemészárolják őket. Állnak és eszik a füvet tudatlanságukból kifolyólag. Nem tudják. Hasonlóképpen, amikor az emberi társadalom a tudatlanságba süllyed, nem tudják, mi a boldogtalanság. Küzdenek a létükért, és ezért . . . ezért boldogtalanságban élnek. Soha nem elégedettek, tele vannak szorongással. Mindezen dolgok ellenére az ostoba ember azt mondja: "Igen, fejlődik a civilizáció." Ilyen az ő tudatlanságuk és ostobaságuk.

Szóval, a Kṛṣṇa-tudatos személyek, ha Kṛṣṇát akarják szolgálni, ha valamilyen szolgálatot akarnak tenni Kṛṣṇának, akkor az első dolguk az, hogy eloszlassák az ember tudatlanságát. Ez a legjobb szolgálat. Ez a legjobb szolgálat. Az emberek megannyi emberberáti egyesületet, jótékonysági egyesületet, kórházat és sok minden mást hoztak létre. Ám, ha valaki vagy valamilyen egyesület képes megvilágosítani az embereket a Kṛṣṇa-tudat irányába, az a legjobb szolgálat az emberi társadalom számára. Az a legjobb szolgálat az emberi társadalom számára.

Nos, a további előrelépés a semlegességhez képest, hogy "szeretem Kṛṣṇát, vagy Istent, mert Ő hatalmas", (mert) nem, ez a szeretet nem elég. Valami szolgálatot kell tennünk Kṛṣṇának. Akárcsak Arjuna. Arjuna katonaként szolgál Kṛṣṇának.

Kṛṣṇa azt akarta, hogy a Kurukṣetra-i csata megtörténjen, Arjunának viszont nem tetszett, mert a családtagjaival, a testvéreivel és az övéivel volt kapcsolatban . . . így hát nem tetszett neki. Amikor azonban végighallgatta ezt a Bhagavad-gītāt, Kṛṣṇa-tudatossá vált, végrehajtotta Kṛṣṇa akaratát. Kṛṣṇa azt akarta, hogy a harc folytatódjon, ezért ráállt, annak ellenére, hogy saját következtetése alapján nem akart harcolni.

Tehát, ez a Kṛṣṇa-tudat, amit az embernek el kell fogadnia. Ez jobb . . . egyszerűen csak tudni, egyszerűen Istent kifutófiúvá tenni: "Szeretem Istent, mert megadja a mindennapi kenyeremet", ez is jó, jó érv. De jobb érv az, hogyan szolgálhatod Kṛṣṇát. Ha Isten naponta ad neked kenyeret, akkor nem kötelességed viszonozni.

Isten el fog látni kenyérrel, akár akarod, akár nem. Kenyeret ad a macskáknak, kutyáknak, hangyáknak és megannyi állatnak, hát neked, emberi lénynek, miért ne adna? Ó, bárcsak megadná. Ne törődj ezzel. Ne törődj ezzel. Meglesz a kenyered, bárhol is legyél. Akár Amerikában, akár Európában, akár Indiában maradhsz, a kenyered már megvan. Ezért tasyaiva hetoḥ prayateta kovidaḥ (SB 1.5.18).

Fel kell nőnöd az alkalomhoz, hogyan szolgáld Istent. És ez a ma civilizációjának legnagyobb szükséglete. Az emberek az istentelenség miatt szenvednek, és ha az embereket, a társadalmat, az országot, az egész emberi társadalmat akarod szolgálni, akkor tedd próbára magad, nyújtsd a legjobbat, ami tőled telik, csak nőjj fel a Kṛṣṇa-tudatossá válás alkalmához és terjeszted ezt a filozófiát a világban. Boldogság lesz, béke lesz, és mindenki áldott lesz.

Köszönöm szépen. Ha bármilyen kérdése van. . . (vége)