Category:HU/661226 - Lecke BG 09.34 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda:

man-manā bhava mad-bhakto

mad-yājī māṁ namaskuru

mām evaiṣyasi kaunteya

yuktvaivam mat-parāyaṇaḥ

(BG 9.34)

Ezt a ślokát, ezt a verset már befejeztük – a Śrīmad Bhagavad-gītā kilencedik fejezetének záró részét, amelyben az Úr azt mondja, hogy man-manā bhava mad-bhaktaḥ: "Csak gondolj mindig Rám. Csak légy a bhaktám. És ha imádni akarsz, csak Engem imádj." Bhakta: Bárki, aki hátulról szeretne előbbre jönni, sokkal jobban fogjátok hallani.

Prabhupāda: Igen, kérem.

Bhakta: Gyertek előre.

Prabhupāda: Gyertek előre. Igen. És ez az odaadó szolgálat folyamata. Nem túl nehéz. Mindenki végrehajthatja. Istenre gondolni, hódolatot felajánlani Istennek és . . . szolgálni valamiben, szolgálatot tenni Neki, és csak Isten hívévé válni. Ahogy mi azonosulunk, mindenki azonosul valamilyen párttal, akár politikailag, akár társadalmilag, akár vallásilag, gazdaságilag. Nagyon sok tevékenységi területtel rendelkezünk. Ám mindegyik területen észleljük a hovatartozási hangulatunkat. Ez elkerülhetetlen.

Politikai téren, ó, oly sok párt létezik. Még a saját hazádban is van demokrata párti vagy konzervatív párti és ilyen párti, meg olyan párti. Ma már világszerte van kapitalista párt, kommunista párt. Hazánkban is van Kongresszus Párt. Szóval, a hovatartozás adott. Társadalmilag is, ó, "te keresztény vagy", "én zsidó vagyok", "én indiai vagyok". Persze, ez vallási szempontból van így. És társadalmilag is. Indiában nagyon sok sociális párt van. Nem tudod megkerülni ezt a pártizmust. Minden itt jelenlévő hölgyet és urat megkérdezek, nem tartozol egyik párthoz sem? Tagadod, hogy "nem tartozom egyik párthoz sem"? Ó, mindenki valamilyen párthoz tartozik.

Nos, a spiritualizmus, a spiritualizmus azt jelenti, hogy Isten pártjához tartozóként kell azonosítanunk magunkat. Ez minden. Ez a spiritualizmus. Oly sok mindent kérdeznek, hogy a materialisták miért nevezik őrültnek a spiritualistákat? Ó, ez is pártizmus. Ezek a materialisták ugyancsak őrülteknek nevezik, mondjuk a spiritualistákat. Akárcsak mi, mi is létrehoztunk valamilyen Kṛṣṇa-tudatú Társaságot, és akiknek ez nem tetszik, azt mondják, őrült fickók vagyunk, őrült fickók gyülekezete vagyunk. És ehhez hasonlóan mi is őrült fickónak nevezünk másokat, akik nem társulnak hozzánk.

Szóval, itt van, írtunk egy röpiratot, füzetet: "Ki az őrült?" Hogyan döntsünk? Swāmījīról és a pártjáról neked az a véleményed, hogy ők őrültek. És nekünk pedig azokról, akik anyagilag elkötelezettek, az a véleményünk, hogy ők az őrültek. Nos, akkor hogyan döntsünk? Tudnátok valami módot ajánlani ahhoz, hogyan döntsük el, ki az őrült? Ki fogja eldönteni? Ha van két fél, és valamiben nézeteltérés áll fenn, a két félen belül mindenki azt mondja, hogy "Te tévedsz", a másik fél is azt állítja: "Te tévedsz...." Nos, ki dönti el, hogy ki téved? Bárki közületek tud-e ajánlani valakit, aki dönteni fog? A világ a pártizmusra épül, és mindegyik ellenzéki párt azt gondolja, hogy a másik fél az őrült. Nos, ki fogja eldönteni, hogy valójában ki az őrült? A tényleges. . . eljutottál az értelem lényegéhez: ki az őrült?

Csak figyeld meg. Vegyük bármelyik közönséges embert – ne önmagadat, ne engem; bármelyik hétköznapi embert – ha azt kérdezed tőle: "Mi vagy?" azt fogja mondani. . . a következő felfogásban él: "Én ez a test vagyok". Mindenki ezt fogja válaszolni. Valamilyen jellemzést fog adni neked, hogy "Keresztény vagyok", "Hindu vagyok" vagy "Én vagyok Mr. ez meg az", "Én vagyok Mrs. ez meg az". Minden, bármit is mondjon, az ezzel a testtel áll kapcsolatban. Minden ennek a testnek köszönhető. Mindenki(nél ez van). Amikor azt mondod: „amerikai vagy”, ez azt jelenti, hogy ez a test az. Mert véletlenül, valami miatt vagy valamilyen okból kifolyólag ezen az amerikai földön születtél.

Ez is ugyancsak egy másik mesterséges elnevezés. A föld se nem Amerika, és nem is India. A föld az föld. Ám valahogyan elnevezzük (megjelöljük): "Ez Amerika." Határokat szabunk. „Ez az Amerikai Egyesült Államok”, „Ez Kanada”, „Ez Európa” és „Ez Ázsia”, „Ez India”. Szóval, ezek a mi elnevezéseink, ám valójában volt-e olyan történelem, ami miatt az a föld amerikai, vagy a föld. . .? Mondjuk, négyszáz évvel ezelőtt vagy ötszáz évvel ezelőtt ezt a földet vajon Amerikaként ismerték-e? Te adtad neki azt a nevet, „Amerika”. Mondjuk, néhány ezer évvel ezelőtt, ez a kontinens, amelyet úgy hívnak, Európa, le tudod-e követni a történelemben, hogy Európa néven ismerték-e? Ezek mind megnevezések.

A védikus irodalom történelmének szemszögéből mi is elmondhatjuk, ez az egész világ Ilāvṛta-varṣa néven volt ismert. Ilāvṛta-varṣa. És később, egy nagy király, császár uralkodása óta, akinek a neve Bharata volt, és a (korábbi) nevet saját neve alapján Bhārata-varṣára változtatta. Szóval, ez az egész bolygó attól fogva Bhārata-varṣa névre hallgatott.

Aztán, ahogy telnek a napok, ennek a világnak egy része elvált az eredeti Bhārata-varṣától, és Európának vagy más helynek hívták. Ahogyan ebben a korban is van gyakorlati tapasztalatunk arról, hogy India, - mondjuk úgy húsz évvel ezelőtt -, India területe Burmát, Ceylont és a modern Pakisztánt és minden mást magába foglalt. Most el van választva. Most azt mondják, hogy "Ez Pakisztán", és valaki azt mondja, "Itt van Ceylon". Nos, ez a folyamat zajlik. Valójában a föld sem Bhārata-varṣa, sem Ázsia, sem Amerika, sem India, ám ezeket a neveket az idők változásával, a befolyás változásával adjuk. Ezek mind megnevezések. Ötven évvel ezelőtt, amikor néhányan közületek . . .

Persze, nem vagytok mindannyian ötven évesek. Mondjuk, negyven évvel azelőtt, vagy harmincöt évvel ezelőtt, amikor . . . vagy huszonöt évvel ezelőtt, amikor még sem születtetek, meg tudjátok-e mondani, hogy mi volt a megjelölésetek? Amerikai vagy indiai vagy kínai vagy orosz voltál-e, meg tudod-e mondani? Mondjuk, miután kikerülsz ebből a testből, úgy gondolod, hogy amerikaiként vagy indiaiként, kínaiként vagy oroszként fogod folytatni? Tegyük fel, hogy most Amerikában vagy, Amerika földjén. Nos, a következő életedben lehet, hogy Kínában leszel. Ki tudja ezt megmondani?

Mivel megváltoztatjuk a testünket. Nem állíthatod, hogy nem változtatjuk meg a testünket. Mondhatod-e, hogy nem változtatod meg a tested? Igen, változunk. Amikor az anyaméhből megszülettem, nagyon kicsi volt a testem. Hogyan változtattam meg. . .? Hová lett az a test? Hová lett az a test, amikor gyerek voltam? Hová lett az a test, amikor kisfiú voltam? Hová lett a fiatalkori testem? Megvan a fényképem, amikor diák voltam. „Ó, Swāmījī, ilyen voltál?” Hol van az a test? Hová tűnt?

Szóval, változunk, ám én ugyanaz az ember maradok. Arra gondolok: "Ó, gyerekkoromban így cselekedtem. Ó, fiatalkoromban így gondolkodtam. Gyerekkoromban sok mindent csináltam." Hová tűntek azok a napok? A testemmel együtt minden eltűnt volna? Ez egyszerűen emlék. Ám továbbra is ragaszkodunk ehhez a testhez, és amikor megkérdezlek, vagy amikor megkérdezed tőlem: "Mi vagy?", mondok valamit ezzel a testtel kapcsolatban. Nem vagy hát őrült? Meg tudja-e mondani bármelyikőtök, hogy nem őrült-e valójában? Azonosságodat illetően, ha valami olyannal azonosulsz, ami nem vagy, akkor vajon nem vagy-e őrült? Nem vagy-e őrült?

Tehát, mindenki, aki azonosul ezzel a testtel, az őrült ember. Ő egy őrült ember. Ez kihívás a világ számára. Aki Isten tulajdonát, Isten birtokát, Isten földjét saját tulajdonának tekinti, az őrült ember. Ez egy kihívás. Mondja ki bárki, hogy ez az ő tulajdona, ez az ő teste. Egyszerűen, a természetedből adódóan, a természet kitűzése által bekerülsz valamilyen helyre, valami testbe, valami tudatosságot kapva, és a természet törvényei uralkodnak feletted. És megőrülsz ezekért (oda vagy értük). Szóval mindenki:

prakṛteḥ kriyamāṇāni

guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ

ahaṅkāra-vimūḍhātmā

kartāham iti manyate

(BG 3.27)

Prakṛteḥ kriyamāṇāni. Mindenkit a fülénél fogva húznak, mint ahogy a tanár a diák fülét húzza, és tetszik neki. Hasonlóképpen, mi, mindannyian teljesen az anyagi természet karmai közé kerülünk egyszer ebben a testben, másszor abban a testben. Szerencsére emberi testet kaptál. Ó, vajon nem látod-e, hogy milyen sok test van? Rengeteg test. 8 400 000 test létezik, és a természet törvényei, a természet kitűzése alapján bármilyen testbe belekerülhetsz munkád (karmád) szerint.

Teljesen a természet karmaiban vagy. Ezúttal, szerencsére vagy szerencsétlenségemre ezt az emberi létformát kaptam meg, ám legközelebb lehet, hogy egy kutya vagy egy isten testét kapom meg. Ez a munkámtól (cselekedeteimtől) függ. Viszont a természet törvényei működnek. A természet törvényei, vagy az anyagi természet arra kényszerít, hogy „Fogadd el”. Nem mondhatod azt, hogy "halálom után engedd meg, hogy Amerikában szülessek." Ó, hogy is mondhatod? Nem vagy tekintély. Nem vagy tekintély. Szóval, a Bhagavad-gītāban ez áll:

prakṛteḥ kriyamāṇāni

guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ

ahaṅkāra-vimūḍhātmā

kartāham iti manyate

(BG 3.27)

Mindent a természet legfelsőbb törvényei irányítanak, ám az ostoba ember azt hiszi: "Én valami vagyok. Független vagyok." Ez hülyeség. Ahaṅkāra-vimūḍhātmā. Ahaṅkāra, ez a hamis egoizmus – az ahaṅkāra hamis egoizmust jelent. Miben rejlik ez a hamis egoizmus? Abban, hogy én nem ez a test vagyok, de azt gondolom, hogy ez a test vagyok. Ezt hamis egoizmusnak hívják. Ezért Śaṅkarācārya azt hirdette küldetésében, hogy "Te nem ez a test vagy. Te lelki lény vagy." Ahaṁ brahmasmi. Ahaṁ brahmasmi. Ennek ellenére, amikor megpróbáljuk megvalósítani magunkat, az önmegvalósítást, ott is folytatódik az ostobaság, vagy a māyā, vagyis az illuzórikus energia kényszere.

Mi történik? Valaki megkísérli az önmegvalósítást: "Én nem ez a test vagyok." Megérti, hogy: "Én nem vagyok ez a test. Én lelki lény vagyok." Ezután? Ha lelki lény vagy, akkor milyen helyzetben vagy? Ó, üresség. Személytelen. A lelki lény vajon ürességet jelent? Ó, nincs semmi azután, miután vége ennek a testnek? (Csak) Ez az üresség? Vannak filozófusok, akik az ürességet hirdetik: "A test bevégeztével nincs semmi." Más filozófusok, az imperszonalisták pedig azt mondják, hogy amint vége van ennek a testnek, az én személyes identitásomnak is vége van. Te így gondolod? Lehetséges-e ez?

Amíg csak ebben a testben vagyok, ez a test nem a tényleges „énem”. Olyan, mint egy jármű. Mintha autóban ülnél. Az autó a te kívánságaid szerint mozog, nem pedig önállóan. Szóval, amikor az autóban vagy, akkor a vágyaid szerint mozgatod az autót, jobbra vagy balra, ezen az úton vagy azon az úton. Tegyük fel, ha kiszállsz az autóból, úgy gondolod, hogy a személyiséged elveszett? Van-e ennek valami oka?

Szóval, ez a karosszéria olyan, mint egy autó. Azt mondja a Bhagavad-gītā: bhrāmayan sarva-bhūtāni yantrārūḍhāni māyayā (BG 18.61).

Māyā azért helyezett ebbe az autóba, mert ilyen autót akartál. Csakúgy, mint gyakorlati tapasztalatok alapján, valakinek jobb autója van – valakinek viszont gyengébb autója van –, valakinek teherautója van. De mozognak. Hasonlóképpen, ezek a különböző testek olyanok, mint az autók, és mozognak. Tegyük fel, hogy kiszálltál az autóból, akár a teherautóból, akár a Rolls Royceból, a Chevroletből vagy a Fordból, úgy gondolod-e, hogy a személyiségednek vége? Azért, mert az autón kívül vagy? Akkor hogyan állíthatod, hogy midőn kilépsz ebből a testből, a személyiségednek vége? Milyen okod van erre?

Nos, ez egy újabb őrültség. Figyeld csak meg, hogyan követ az őrület. Üresség. Miért üresség? Én nagyon intelligens vagyok. Cselekszem . . . annyi mindent tervezek. Mivel a testemnek vége, ezért minden semmivé válik? Ennek az üresség filozófiának ez a filozófia ellentmond. . . nincs üresség. Lélek van. Nos, ha ez a lélek, midőn az ember eljut ehhez a lelki önmegvalósításhoz, kilép ebből a testből, amikor . . . ha még tovább halad a lelki tudásban, akkor azt fogja kérdezni: "Mi a lelki kötelességem? Mi a lelki munkám (dolgom)?" Ez a józan ész. – Mi a lelki munkám (dolgom)? Józanság, ez a józanság.

Nem lehetek üresség. Nem veszíthetem el egyéniségemet és személyiségemet. Ez esztelenség. Hogyan is tudnám? Mindaddig, amíg ebben a testben vagyok . . . vagy vegyük ugyanezt a száraz példát: Amíg az autóban ülök, annyi egyéniséget és annyi diszkriminációt tanúsítok. Amint piros jelzés van, leállítom az autómat. Kék jelzés van, zöld jelzés, elindítom az autómat. Használom a tudatomat. Tevékenykedek. És egyszerűen azzal, hogy kiszállok az autóból, mindent elveszítek? Üressé válok? Mi ez a hülyeség?

Nem. Nincs sem üresség, sem személytelenség. A Bhagavad-gītā nem ért egyet ezzel. A második fejezetben azt olvastad, hogy Kṛṣṇa, az Úr Kṛṣṇa azt mondja: "Arjuna, Jómagam, te és mindazok a személyek, akik azért jöttek ide, hogy harcoljanak egymással, egyének voltak korábban, egyének most is, és a jövőben is egyének maradnak. Szóval, ne őrülj meg, hogy nem akarsz továbbra sem harcolni. Identitásuk, lelki identitásuk folytatódni fog." És hogy megértsd, egy nagyon egyszerű példát tettek Arjuna elé:

dehino 'smin yathā dehe

kaumāraṁ yauvanaṁ jarā

tathā dehāntara-prāptir

dhīras tatra na muhyati

(BG 2.13)

"Kedves Arjuna, ahogy az élő szikra, az élő önvaló az anyaméhtől kezdve ebben a testben van, akkor kezd fejlődni, amikor az apa-anya egyesülése után olyan testforma alakul ki, mint a borsó, majd ez a borsószerű forma az anya méhében fejlődik tovább. És tíz hónap múlva már nincs hely az anyaméhben, ezért a gyerek elhagyja az anya testét és tovább növekszik. Így zajlik a test növekedése, vagyis a test változása."

Dehino 'smin yathā dehe (BG 2.13). Dehe azt jelenti, hogy ebben a testben, a dehī pedig azt a személyt jelenti, aki ebben a testben van, ott van, abban a borsószerű formában. Mivel a formám, a méretem olyan kicsi, hogy nem láthatjuk. Ez nem lehetséges. Ez tízezer. . . a haj végének egy tízezred része. Ennyire parányi. Tehát, anyagi szemünkkel vagy anyagi felfogásunkon keresztül a lelket nem láthatjuk. Ám a lélek ott van, és ennek a bizonyítéka, a bizonysága, mivel a lélek ott van, ezért a borsószerű forma, az anyagi test növekszik.

Ahol növekedés van. . . hat tünete van a . . . a lélek jelenlétének. A növekedés az egyik legfontosabb. Tehát, a növekedés. Amint a lélek kikerül ebből a testből, megáll a növekedés. Ha a gyermek meghalt, ó, nem lesz növekedés. Ó, a szülők azt fogják mondani: "Ez haszontalan. Dobd ki." Nos, ehhez hasonlóan, az Úr Kṛṣṇa ezt az első példát tárta fel Arjunának: "Ne gondold, hogy a testben lévő szellemi szikra, amelynek jelenléte miatt a test gyermekkortól a fiúkkorig, a fiúkortól az ifjúkorig, az ifjúkortól az öregségig növekszik... ezért, amikor ez a test használhatatlanná válik, a lélek észrevétlenül feladja ezt a testet." Vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya (BG 2.22). Ahogyan lemondunk a régi ruháról, és felveszünk egy másik, új ruhát, ugyanúgy fogadunk el egy másik testet.

És azt a másik testet nem a saját választásunk alapján fogadjuk el. Az a választás a természet törvényeitől függ. Az a választás a természet törvényeitől függ. Nem tudod megmondani a halál időpontjában, de gondolhatsz rá. Mondhatni, hogy az egyéniség és a választék, minden adott. Yaṁ yaṁ vāpi smaran loke tyajaty ante kalevaram (BG 8.6).

A halálod pillanatában, a mentalitásod, ahogy a gondolataid fejlődnek, a következő születésed testét ennek megfelelően fogod megkapni. Szóval, annak az intelligens embernek, aki nem őrült, meg kell értenie, hogy "nem ez a test vagyok." Az első dolog. „Nem én vagyok ez a test.” Akkor megérti, mi a kötelessége. Ó, mint lelki lény, vajon mi a kötelessége? Kötelessége az, ami le van írva ennek a Bhagavad-gītānak a kilencedik fejezete utolsó versében: a kötelessége man-manā bhava. Gondolsz valamire.

Megtestesült állapotban mindannyian gondolunk valamire. Gondolkodás nélkül egy pillanatig sem maradhatsz meg. Ez nem lehetséges. Nos, ez a kötelesség. Gondolj Kṛṣṇára. Gondolj Kṛṣṇára. Gondolnod kell valamire. Szóval, milyen károd származik abból, ha Kṛṣṇára gondolsz?

Kṛṣṇának nagyon sok tevékenysége van, rengeteg irodalma és sok egyebe van. Kṛṣṇa eljön ide. Könyvek és könyvek köteteivel rendelkezünk. Ha Kṛṣṇára akarsz gondolni, annyi irodalmat tudunk adni neked, hogy életed végéig nem leszel képes befejezni az egészet, még ha huszonnégy órán át olvasol is. Szóval, Kṛṣṇára gondolni elegendő. Gondolj Kṛṣṇára. Man-manā bhava. „Ó, Rád gondolhatok.”

Akárcsak az a személy, aki valamilyen főnököt szolgál ki. Ó, mindig arra a főnökre gondol: "Ó, ott kell lennem kilenc órakor, különben a főnök elégedetlen lesz." Valamire gondol. Ez a fajta gondolkodás nem fog segíteni. Ezért mondja azt: bhava mad-bhaktaḥ: "Te csak gondolj Rám szeretettel." Amikor az úr, amikor a, úgy értem, amikor a szolga az úrra gondol, ott nincs szeretet. (A pénzre) Font-shilling-pennyre gondol. Mivel: "Ha nem érek be az irodámba pontban kilenc órakor, akkor késni fogok, és két dollárt veszítek." Ezért nem a mesterre gondol, hanem (a pénzre) arra a font-shilling pennyre.

Tehát, ez a fajta gondolkodás nem fog megmenteni. Ezért mondja: bhava mad-bhaktaḥ: "Te csak légy a bhaktám. Ha Rám gondolsz, akkor jó lesz." És mi az a bhakti, mad-bhaktaḥ? Odaadó . . . az odaadás szolgálatot jelent. Mad-yājī. Valami szolgálatot teszel az Úrnak. Mint ahogy mi vagyunk itt szolgálatban mindig. Valahányszor eljössz, bizonyos feladatok elvégzésében látsz minket. Létrehoztunk néhány kötelességet, csak hogy gondolhassunk Kṛṣṇára.

Ezért a Társaságunk neve Kṛṣṇa-tudat, Társaság a Kṛṣṇa-tudatért. Rengeteg irodalmunk van. Minden fiú elfoglalt. Valaki nyomtat, valaki ír, valaki gépel, valaki felad, valaki levelet küld, valaki főz. Huszonnégy órában Kṛṣṇára gondolunk. Miért? Mert Kṛṣṇa kötelességeit teljesítjük.

Szóval, mad-yājī māṁ namaskuru. És miből áll ez a kötelesség, ha nem engedelmeskedsz? Engedelmeskedned kell. Ezért mondják, namaskuru. Felajánlod a tiszteleted. Szóval, bhakti mínusz tisztelet, az nem bhakti. Ha Kṛṣṇa-tudattal foglalkozol szeretettel, tisztelettel, kijelölt kötelességekkel, akkor életed sikeres lesz. Nem azonosulni hamisan ezzel az anyagi testtel, és nem foglalkozni mindenféle hülyeséggel. Az soha nem fog boldoggá tenni.

Ugyanaz a dolog, mint. . . nos, mi a különbség a materializmus és a lelkiség (spiritualizmus) között? Ugyanaz az írógép van ott. Ugyanaz a diktafon van ott. Ugyanaz a mimeográf van ott. Ugyanaz a papír van ott. Ugyanaz a tinta van ott. Ugyanaz a kéz van ott. Minden ugyanaz, ám minden Kṛṣṇa számlájára történik. Ez minden, Kṛṣṇa számlája. Ez a lelkiség. Ne hidd, hogy a lelkiség szokatlan dolog. Az egész anyagi világot lelkivé változtathatod, ha egyszerűen Kṛṣṇa-tudatossá válsz. Ez a lelkiség (spiritualizmus).

Köszönöm szépen. (vége)