Category:HU/661216 - Lecke BG 09.26-27 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda:

patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ

yo me bhaktyā prayacchati

tad ahaṁ bhakty-upahṛtam

aśnāmi prayatātmanaḥ

(BG 9.26)

Nos, az Úr Kṛṣṇa azt mondja: "Bárki, aki odaadással ajánlja fel Nekem ezt a négy dolgot", patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ, "egy kevéske levélet és egy kis virágot, egy kis gyümölcsöt, egy kis vízet..." Nos, Ő örömmel veszi, fogadja el. Miért? Mert odaadással és szeretettel ajánljuk fel Neki. Ez az egyetlen módja. Pont úgy, mint amikor különféle ételeket és nagyon ízletes ételeket ajánlatok fel nekem, viszont, ha nem vagyok éhes, akkor ez a sok ízletes étel és ételféleség haszontalan. Nem tudok elfogadni semmit.

Ehhez hasonlóan, ha a Legfelsőbb Úrnak ajánlasz fel valamit, Ő teljes; Nincs szüksége a te felajánlásodra. Állandóan a szerencse istennőinek százai és ezrei szolgálják Őt. Lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānam (Bs 5.29).

Az anyagi világban mi keressük a szerencseistennő kegyét, ám a lelki világban a szerencseistennők százai és ezrei igyekeznek lelkesen szolgálni a Legfelsőbb Urat. Szóval, Ő teljes. Nincs mit elfogadnia tőled. Viszont, szereti, ha felajánlasz Neki valamit.

Akárcsak egy gazdag apa: nem szereti a fia segítségét, viszont ha a fiú, miután felnőtt, keresete van, és ha felajánl valamit az apának, akkor nagyon boldog lesz. Ez természetes. Tehát, kapcsolatunk a legfőbb atyával pont ilyen. Nincsenek szükségletei. Tőlem semmire sincs szüksége. Viszont, ez az én érdekem. Ha felajánlok valamit, akkor apám igen kedvelt fia leszek. Ezt hívják bhaktinak. Ez az odaadó szolgálat vagy a Kṛṣṇa-tudat. És miért ne ajánlanánk fel? Akkor hálátlanok vagyunk. Tegyük fel, hogy az apa mindennel ellát, és ha nem ajánlok fel semmit az apámnak, vajon az nagyon jó üzlet-e? Nem.

Tehát, végső soron még a szegények legszegényebbje is fel tudja ajánlani ezt a négy dolgot. Különben, ha telik rá, ó, nagyon finom ételeket kell készítened az Úrnak. Az indiai Vṛndāvanában még mindig vannak olyan templomok, ahol ezer és ezer rúpiát költenek ízletes élelmiszerekre az Istenségnek felajánlva. És ezeket az élelmiszereket szétosztják a bhakták között. Nemcsak a bhakták, hanem a nem bhakták is jönnek és fogyasztanak belőle, mert ha magukhoz veszik, az emberből bhakta lesz. Senki sem fog enni. . . ha megkérek valakit: "Kérlek, gyere és hallgasd a Bhagavad-gītāt", ó, lehet, hogy nem ért egyet ezzel. Viszont, ha megkínálom valami ízletes étellel, élelmiszerrel, kṛṣṇa-prasādával, azt mindenki elfogadja. Mindenki elfogadja.

Szóval, ez az odaadó szolgálat egyik folyamata, amelyben nagyon pazarul kell felajánlanunk az Úrnak, és a prasādát szét kell osztani. Az Úr nem viszi el lakhelyére, országába. Ez a te számodra van. Viszont, ha eszel belőle, és ha ezt a fajta prasādát kiosztod a nyilvánosságban, akkor nagy szolgálatot teszel, és a nyilvánosság lelki tudatban, Isten-tudatban részesül. Csak szilárdítsd meg, csak terjeszted ezt mindenhol. A kórházban, a jótékonysági társaságokban, ipari helyeken, mindenhol oszd ezt a prasādát, és énekeld ezt a Hare Kṛṣṇát. Csak figyeld, mi az eredménye. Békét akarsz? Ezek a béke folyamatai. Ám nem törődünk azzal, mi a béke. Bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram (BG 5.29), amit már korábban tárgyaltunk.

Egyszerűen el kell ismernünk. Létezik egy folyamat a Gangesz imádatára. Talán hallottad már a Gangesz folyó nevét. A Gangesz szent folyó, a Gangesz és a Yamunā India két legszentebb folyója. Emberek milliói fürödnek kora reggel a két folyóban az ország minden részében. Nagyon széles és nagyon hosszú folyó, a Himalájától a Bengáli-öbölig (húzódik). Szóval, nagyon hosszú folyóról van szó, és az összes földterületet szent helynek tekintik, és minden egyes részén több ezer és ezer ember fürdik kora reggel. Akár a téli, akár a nyári évszakban, nem számít.

Szóval, van egy folyamat a Gangesz folyó imádatára. És mi az? Miután megfürödtél, felállsz derékig a vízben, majd kevés vizet veszel a Gangesz vizéből, és felajánlod: "Gangesz anya, ezt tisztelettel felajánlom." Ez a folyamata.

Tegyük fel, hogy mersz egy maréknyi vizet a Gangeszből. Vajon mekkora a Gangesz vízvesztesége? És ha felajánlsz egy marék vizet a Gangeszbe, mekkora a gyarapodása? Szóval, ez a patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyam, egy kis virág, egy kis gyümölcs és egy kis levél, ha felajánlod a Legfelsőbbnek, azt akarod mondani, hogy Ő nyer valamit ezzel? Vagy ha elveszed a természetből – annyi mindent veszel el –, akkor Ő vajon vesztett valamit? Szóval, Ő semmit sem veszt és semmit sem nyer vele. A te érdekeidet szolgálja. Amikor Isten elfogadja, azt mondja: "Igen, én..." Aśnāmi: "Én eszem."

Egy Ārya-samājist . . . látjátok, a hindu társadalomban nagyon hosszú idő óta, különösen az eredeti indiai kultúra felbomlásának napjai óta, számos oldalhajtás jelent meg megannyi izmus néven. Nos, van egy részleg, akiket Ārya-samājistnak neveznek. Az ő dolguk csak annyi, hogy kritizálják az összes szentírást. Ez az ő dolguk.

Szóval, az Ārya-samājis egyik tagja, ő . . . ők nem kedvelik a templomi istentiszteletet. Ezért megkérdezte tőlem: "Swāmījī, szerinted Isten eszik?" Azt válaszoltam: "Igen." „Ezt hogy gondolod?” „Úgy, hogy Isten azt mondja: ’Én eszem.’” Itt van, amikor Kṛṣṇa azt mondja, aśnāmi. „Szóval, Isten azt mondja: ’Eszem.’ Ki vagy te, hogy szerinted Ő nem eszik?" Így válaszoltam neki. "Ki vagy te? Azt mondod, hogy Isten nem eszik, ám Isten itt azt mondja: "Eszem." Nos, kinek kéne hinnem, egy léhűtőnek, mint te, vagy Kṛṣṇának? (nevetés) Én egy harmadik személy vagyok, és te is egy harmadik személy vagy, ám Kṛṣṇát Isten Legfelsőbb Személyiségeként ismerik el. Kinek kéne hinnem? Elfogadom, hogy én egy első számú bolond vagyok, de kit fogadjak el, téged vagy Kṛṣṇát? Azt mondtad . . . mi vagy? Milyen helyzetben vagy? Te egy hétköznapi ember vagy. Szóval, azt állítod, hogy Isten nem eszik, viszont Isten azt mondja: "Én eszem." Miért ne hinném?"

Nos, ez hit kérdése. Ez hit kérdése. Hit nélkül viszont nem juthatsz el Isten országába. Tapasztalati tudásod, úgynevezett hibás indokaid, érveid és filozófiád, azok nem lesznek alkalmazhatók a transzcendentális síkon. Hinned kell. Az életed minden területén hiszel. Amikor jegyet vásárolsz a repülőgéppel való utazáshoz, ha elkezdesz vitatkozni, . . . "Uram, jegyet veszek. Vajon odaér-e ez a repülő? Vajon le fog-e zuhanni?” Ha tovább vitatkozol, szóba sem jöhet, hogy felszállhass a repülőgépre. Hinned kell abban, hogy "A repülőgép elvisz a túloldalra." Ezt csinálod. Nincs rá érv.

Ehhez hasonlóan, hinned kell. Kell, hogy legyen hitünk. És látjuk, hogy sok hűséges, híres ācārya és az Úr bhaktái a hit által értek el sikereket. Miért ne kövessem őket? Ezért mondja azt a védikus irodalom, hogy követned kell a nagy ācāryák lábnyomait. Ācārya híres bhaktákat jelent, akik azért jönnek, hogy általánosságban tanítsák az embereket az Isten-tudatról vagy a Kṛṣṇa-tudatról. Ezeket ācārya-nak hívják. Hogyan viselkedik az élete folyamán? Kṛṣṇára gondol, és erre tanítja tanítványait. Az ilyet ācārya-nak hívják. Acinoti śāstrāṇi. Ismeri a szentírások jelentését, és ennek megfelelően viselkedik az életében, és eként tanítja tanítványát. Az ilyet hívják ācārya-nak.

Tehát, muszáj. . . a Bhagavad-gītā tizenharmadik fejezetében azt olvastad, hogy ācāryopāsanam. Ācāryopāsanam. Egy ācāryához kell fordulnod. Ez a transzcendentális tudás elsajátításának módja az összes védikus szentírás szerint. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12): "Ha el akarod sajátítani ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy felhatalmazott lelki tanítómesterhez kell fordulnod." Tad-vijñānārtham. Tat azt jelenti, hogy transzcendentális; a vijñāna tudományt jelent. Ha tanulni akarsz.

A védikus irodalom tehát arra tanít bennünket, hogy fogadjuk el a felhatalmazott ācārya lelki tanítómestert. Kṛṣṇa minden ācārya feje. Ő a fő ācārya. Brahmā Kṛṣṇától tanulta ezt a védikus irodalmat. Brahmātól Nārada tanulta ezt a védikus irodalmat. Nāradától Vyāsadeva; Vyāsadevától Madhvācārya. Madhvācāryától sokan mások. Ily módon száll alá a paramparā, az ācārya rendszer. Szóval, hinnünk kell ebben. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186).

Követned kell az ācārya lábnyomait. Nem csak a . . . mindenhol az ācāryák lábnyomait követik. Úgy, ahogy a te hazádban az Úr Jézus Krisztus lábnyomait követitek. Igen, ez az útja. Vagy bármelyik ācāryát. Mivel az ācāryák azért jönnek el (hozzánk), hogy a Kṛṣṇa-tudatról vagy Isten-tudatról tanítsanak bennünket. Ez az ő dolguk. Nincs más dolguk. Ilyen egy felhatalmazott ācārya. Ha valaki azt állítja, hogy "Isten vagyok", akkor ő az első számú bolond. Azonnal utasítsd el. Aki Isten üzenetét tanítja, az ācārya.

Tehát, a védikus irodalom azt tanítja nekünk, hogy tarko 'pratiṣṭhaḥ: "Lelki kérdésben nem lehet vitázni." Az érvelésed kudarc lesz, mert lehet, hogy nagyon jó érvelő vagy, de lehet, hogy jövök én és minden érvedet szétzúzom. Aztán jön valaki más – szétzúzza az én összes érvemet. Ez logika kérdése. A logikának sok szakértője van. Tehát, érvek segítségével nem érhetjük el a Legfelsőbb Igazságot. Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ (CC Madhya 17.186).

Úgy sem, hogy könyveket vásárolsz a piacon és elolvasod. Nem. Ez sem fog segíteni. Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ. Ha megvásárolod a Bhagavad-gītāt, a Bibliát, a Koránt vagy . . . annyi ilyen irodalom van, ezek is engedélyezettek. Ez rendben van. Viszont nem sajátíthatod el ezeket saját tanulmányaid útján. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

El kell menni, és a lelki tanítómestertől kell tanulni. Pontosan olyan, mint amikor veszel valamilyen tudományos könyvet, orvostudományit vagy mérnökit, majd otthon tanulsz, ó, soha nem fognak elismerni orvosként. Be kell jelentkezned . . . abba a tanítványi utódlásba, az orvosi főiskolára. Részt kell venned az előadásokon. Majd ha lediplomáztál, akkor majd befogadnak.

Tehát, śrutayo vibhinnāḥ, és nāsāv munir yasya mataṁ na bhinnam. És ha különféle filozófusokkal konzultálsz, össze fogsz zavarodni. Mivel az egyik filozófus mond egy véleményt, a másik filozófus (mond egy másikat) . . . mert nāsāv ṛṣir yasya . . . "Egy filozófus sem filozófus, ha nem dönt meg egy másik filozófust." Ez történik. Nāsāv munir yasya mataṁ na bhinnam, dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām: "Ezért a lelki élet tartalma (értelme) nagyon bizalmas." Hogyan tudok tanulni? Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186): "Ezért elfogadjuk azoknak az elismert ācāryáknak a lábnyomait." Ācāryopāsanam.

Tehát Kṛṣṇa a legjobb és legfontosabb ācārya, és Őt az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként fogadják el. Indiában minden iskola . . . a transzcendentalisták, imperszonalisták és perszonalista iskolák mindegyike elfogadta Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Kétség sem fér hozzá.

Szóval, itt az Úr mondja saját Magáról, hogy "Eszem." Tehát nem mondhatjuk, hogy Ő nem eszik. Az „Ő nem eszik” – következtetésem mellett nincs bizonyíték. Viszont itt a bizonyíték, az elfogadott bizonyíték, hogy Isten eszik. Ha Isten eszik, akkor miért nem ajánlsz fel Neki (valamit) enni? Hol keletkezik kár? Ugye? Miben lesz kár? Ha Istennek felajánlott kis gyümölcseidet és virágaidat Ő elfogadja, akkor miért nem ajánlod fel Neki? Olyan sokaknak akarsz tetszelegni. Olyan sok főnöknek hízelegsz azzal, hogy jó ételekkel és sok mindennel szolgálsz nekik, akkor miért nem próbálsz Isten kedvébe járni? Miben lesz kár? Valami veszteség lép fel? Minden nap eszel, és ha evés előtt felajánlod Istennek, mi abban a baj? Miért nem fogadják el az emberek ezt a módszert és figyelik meg az eredményét? Ha Isten valóban eszik a tenyeredből, akkor ó, fogalmad sincs, mennyit fogsz előrelépni a lelki életben. Elfogadja a dolgaidat a kezedből. Milyen szerencsés is vagy.

Szóval, itt van a. . . világosan ki van mondva, tad aham aśnāmi. A sanskrit aśnāmi szó jelentése: „Én eszem.” „Én eszem.” Miért? Bhakty-upahṛtam: "Odaadó szeretettel hozta." Szóval, megpróbálod szeretni Istent. Isten szeretőjévé válsz, és felajánlasz Neki bármit, amit eszel, bármit csinálsz. Aztán figyeld meg az eredményét, milyen békés leszel, és hogyan válik békéssé a világ. Egyszerűen elméleti elhatározás útján békét köthetsz a világban? Jelen pillanatban eldöntöd: "Nem harcolunk." Ó, a következő pillanatban már harcolsz is. Az UNESCO határozathozatala folyamatban van az elmúlt húsz évben, és hol van a béke? Ez nem a béke útja. Itt van a béke. Próbáld meg kialakítani elveszett kapcsolatodat Kṛṣṇával vagy Istennel. Akkor béke lesz. Nos, Kṛṣṇa a következő versben azt mondja:

yat karoṣi yad aśnāsi

yaj juhoṣi dadāsi yat

yat tapasyasi kaunteya

tat kuruṣva mad-arpaṇam

(BG 9.27)

Minden embernek van egy emberbaráti nézete. A minap találkoztam egy úriemberrel. Nos, nem tudtam, hogy nem családapa, mert Indiában feltételesen bárkit, bármilyen urat családapaként fogadunk el. Ezért hát azt mondta: "Nem, nem vagyok családapa." Akkor mit csinál? Szépen keres, de egy árvaházban segítkezik. Ez szép. Azt mondta: "Sok fiam van ebben az árvaházban." Ez nagyon szép. Szóval, ez a természetes hajlam az árvaság kedvelésére adott. Adott. Nos, ez az adok-kapok, ez a hajlam ott van az emberi lényben.

Szóval, az Úr azt mondja, yat karoṣi. . . és dolgoznunk kell. Nem arról van szó, hogy munka nélkül fenntarthatjuk testünket és lelkünket. Ez nem lehetséges. Ebben az anyagi világban dolgoznunk kell. Mindenki dolgozik. Yat karoṣi yad aśnasi. És enni is kell. Ez tény. És yaj juhoṣi. És üdvözülésünk vagy előrehaladásunk érdekében teszünk valamit, vallási szertartásokat végzünk vagy imaházba, templomba vagy mecsetbe járunk. Van valami az emberi társadalomban. És dadāsi yat, és jótékonykodás. Mindenki többé-kevésbé jótékonykodó, és képességei szerint jótékonykodik. Dadāsi yat yat tapasyasi. És mindenki elfogad némi vezeklést, önkéntes vezeklést az élete folyamán. Yat tapasyasi kaunteya tat kuruṣva mad-arpaṇam. Nos, az Úr Kṛṣṇa azt mondja: "Minden tevékenységet – a munkádat, a jótékonykodásodat, az étkezésedet, a vezeklésedet és a szertartásaidat – mindent Értem kell tenned." Ez minden. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Mindent Érte kell tenni. . . ha dolgozni akarsz, dolgozz éjjel-nappal, ám dolgozz Kṛṣṇának. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Ha nem dolgozol, ha egyszerűen csak eszel, ha az apádnak van pénze és te eszel, ó, egyél Kṛṣṇáért. Hogyan? Ajánld fel ugyanazt Kṛṣṇának és egyél ízletes ételeket. Kṛṣṇa nem viszi el az edényeidet. Egyszerűen ajánld fel. Yad aśnasi. Yaj juhoṣi.

Ó, megpróbálod magasabb életszínvonalra emelni magad? Csak próbálj meg visszamenni Kṛṣṇához, Istenhez, az Istenséghez, és próbálkozz ezzel. Fogadj el mindenféle lemondást és vezeklést. Yaj juhoṣi dadāsi yat. Jótékonykodsz? Jól van. Jótékonykodj Kṛṣṇáért. "Nos, Kṛṣṇa Isten és nagyon gazdag. Miért legyek jótékony Kṛṣṇával?" Nem. Kṛṣṇa azt mondja, dadāsi: "Add Nekem azt az adományt. Add Nekem azt az adományt." Kṛṣṇa nem szegény, ám te nagyon büszke vagy arra, hogy jótékonykodni próbálsz Kṛṣṇa vagyonával.

Gondolkodom. . . Egy rövid élet erejéig eljövök ide. Mondjuk, száz évvel ezelőtt vagy ötven évvel ezelőtt születtem, és ötven évig itt élek, aztán elmegyek, viszont azt állítom: "Ez az én tulajdonom." Honnan származik az ingatlanod? Születésed előtt az ingatlan itt volt, halálod után pedig évezredekig és évmilliókig itt fog maradni. Honnan követeled a tulajdonodat? Nincs tulajdonod. Te egyszerűen egy kívülálló, egy vendég vagy.

Szóval, el kell fogadnod, hogy ez Kṛṣṇa tulajdona; ez Isten tulajdona. Hamisan azt állítod, hogy ez a te tulajdonod. Nem a te tulajdonod. Tehát, amikor Kṛṣṇa azt kéri tőled, hogy "Adj nekem jótékonysági céllal", így – ostoba módon azt gondolod, hogy ez a te pénzed – Kṛṣṇa csak megpróbálja elvenni a pénzedet, hogy elűzze a hamis tudatodat. Ezért van Ő (Ez az Ő dolga).

Ennek példájára van egy szép történet, Bali Mahārāja. Bali Mahārāja hatalmas királly vált, és ő . . . manapság, a modern korban, amikor erős kormányt vagy erős királyt látunk, ő egyszerűen megpróbál más országokat meghódítani. Korábban más bolygókat is képesek voltak meghódítani. Olyan erősek voltak. Szóval, ez a Bali Mahārāja olyan hatalmassá vált, hogy meghódította a félistenek több felső bolygóját, így aztán zavaró tényezővé vált.

Nos, Isten, mint Vāmanadeva inkarnációja, Ő . . . Bali Mahārāja ugyancsak egy nagy bhakta, Prahlāda Mahārāja unokája volt. Benne volt a vérében az odaadás. Rendlkezett bizonyos odaadása az Úr Kṛṣṇa iránt is. Viszont, ugyanakkor király volt. Meghódította az életet. Ilymódon zavart keltett. Ezért az összes félisten Kṛṣṇához imádkozott, hogy rendezze el ezt a dolgot. Nos, Kṛṣṇa, mint Vāmanāvatāra, Vāmana inkarnációja. . . törpe. Vāmana törpét jelent. Elment Bali Mahārājához, és Ő brāhmaṇa volt. Brāhmaṇa fiúként jótékonykodást várt el, mert a kṣatriyák, a királyok arra voltak hivatottak, hogy jótékonykodjanak.

Szóval, nagyon örült, amikor meglátta azt a gyönyörű törpefiút: "Igen, mit óhajtasz? Megadományozlak." Ám a lelki tanítómestere, az úgynevezett lelki tanítómestere megértette, hogy "Ez a fiú Viṣṇu, maga Isten. Azért jött, hogy átverje ezt a Balit." Ezért arra kérte a tanítványát: "Ne ígérj neki semmiféle adományt. Mivel Ő Isten, mindenedet elviszi. (nevet) Ha egyszer beleegyezel, hogy felajánlasz valamit, akkor Ő téged is elkér adományba." Isten nagyon intelligens. Ha egyszer elkötelezed magad a Kṛṣṇa-tudatban, nincs kiút. Nem tudsz kiszabadulni. (nevetés) Nem tudsz kiszabadulni. Olyan kedves. Ha egyszer őszintén meghódolt lélekké váltál Kṛṣṇának, akkor nincs kiút. Kṛṣṇa-tudatosnak kell lenned. Továbbra is Kṛṣṇa-tudatosnak kell lenned. Nem tehetsz másként.

Szóval, ez a guru, az úgynevezett guru azt gondolta: "Ó, ha Kṛṣṇa, a Vāmana Isten mindent elvesz a tanítványomtól, akkor miből fogok én élni? Az ő számlájára élek és ha koldus lesz belőle, akkor én is koldussá válok." Szóval, nagyon óvatos volt. Azt mondta: "Ne ígérj semmit. Ne ígérj semmit." "Miért? Ő egy kisfiú. Hadd adjak neki valamit." "Nem, nem, ő nem kisfiú. Ő Isten. Ő...." "Ó! Ő Isten! Ó, és azt kéred, hogy ne adakozzak Neki? És korábban meg azt tanítottad, hogy mindent Istennek kell adni. Most Isten az ajtóm előtt áll, és azt kéred, hogy ne adjak? Ó, én elutasítalak téged. Nem akarlak téged, egy olyan lelki tanítómestert, mint te." Nos, bármilyen lelki. . . úgynevezett lelki tanítómestert, aki Isten ellen van, azonnal el kell utasítani, akárcsak Bali Mahārāja.

Bali Mahārāja egyike azoknak a mahājanáknak, akiknek a lábnyomait követnünk kell. Hallgatólagos példát mutatott. Bárki, aki Isten ellen szól, azonnal el kell utasítani, ne törődj azzal, hogy ki ő. Igen. Sose törődj vele, hogy ki ő. Azonnal el kell utasítani. Ez Bali Mahārāja példája. Szóval, Kṛṣṇa is koldusként közeledett hozzá. Szóval, itt is . . . ő az . . . "Jól van. Hatalmas király vagy. Nagy vagyonod van. Úgy tartod magadról, hogy nagyon adakozó vagy. Jól van, adj Nekem valamit." Nos, Kṛṣṇa olyan kedves. Dadāsi yat. Ha adakozó. . . adj neki. . . adakozás, jótékonykodás Kṛṣṇáért, evés Kṛṣṇáért, munka Kṛṣṇáért, áldozathozatal Kṛṣṇáért – mindent Kṛṣṇáért –, akkor tökéletessé válsz.

Yat karoṣi yad aśnāsi

yaj juhoṣi dadāsi yat

yat tapasyasi kaunteya

(BG 9.27)

Tapasya. A tapasya vezeklést jelent. Nos, az emberek. . . nagy tudósok, nagy filozófusok, nagy gondolkodók, nagy vezeklésben vesznek részt. Nagyon kemény fájdalmakat vállalnak, hogy felfedezhessenek valamit. Bennünk van ez a hajlam. Ahogy ezt az atombombát is felfedeztük. Ehhez kellett némi vezeklés vagy lemondás. Viszont, Kṛṣṇa azt mondja, "Ne atombombát fedezz fel, hanem Engem. Ha ennyire szorgalmas vagy, ha olyan nagy tudós vagy, fedezz fel Engem." "Ó, ez nem lehetséges. Tudunk ölni. Ezt megtehetjük."

Szóval, ez megy. Yat tapasyasi, kuruṣva mad-arpaṇam. Mindent Kṛṣṇáért kell megtenni. Ilyen a legnagyobb civilizáció. Ez a civilizáció tökéletessége. Ez a békés civilizáció, mindent Istenért.

Köszönöm szépen.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Van kérdés? (vége)