Category:HU/660307 - Lecke BG 02.12 - New York

Leckék időrendben, 1966

660307BG.NY – 1966. március 07.

Prabhupāda: Tehát az elmúlt napon a tizenegyedikről beszéltünk. . . tizenegyedik, második fejezet, tizenegyedik versszakáról. Csak olvasd fel. Második fejezet, tizenegyedik versszaka.

Egy bhakta: "Valójában soha nem volt..." " Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.."

Prabhupāda: Igen. Megjelölted? Tollal? Igen. Tehát befejeztük ezt a ślokát. A következő versszak:

na tv evāhaṁ jātu nāsaṁ

na tvaṁ neme janādhipāḥ

na caiva na bhaviṣyāmaḥ

sarve vayam ataḥ param

(BG 2.12)

Hogy szól a fordítása?

Egy bhakta: „Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.”

Prabhupāda: Igen. Tehát ...

Egy bhakta: „... mi örökké fogunk ...”

Prabhupāda: Kṛṣṇa megpróbálja meggyőzni Arjunát, hogy a halál nem következik be. Világosan kijelenti, hogy: „Jómagam – én vagyok a Legfelsőbb Isten, Kṛṣṇa – te magad, te, és az összes többi király és katona, aki összegyűlt ezen a nagy csatatéren, nem arról van szó, hogy a múltban ne léteztünk volna, és a jelenben most szemtől szemben állunk egymással. Látjuk, hogy létezünk. És a jövőben is ugyanúgy fogunk létezni." Az "ugyanúgy" azt jelenti, hogy egyénileg. Ahogy én is egyéni ember vagyok. Te egyéni személy vagy. Ő egyéni személy. Tehát én, te, ő vagy ők – az első személy, a második és a harmadik személy –, tehát ez az egyéniség fennmarad.

Minden élőlény egyénisége tény. Ebből kifolyólag az aktuális életben is azt tapasztaljuk, hogy véleménykülönbséggel rendelkezünk. Azzal, amit én gondolok, nem biztos, hogy te egyetértesz, mert megvan a saját egyéniséged. Hasonlóképpen elképzelhető, hogy más úriember sem ért egyet a te gondolkodásoddal. Tehát mindenkinek megvan a maga egyénisége. Ez tény. Nem mintha a . . . akár a filozófusok egy osztálya, akik azt állítják, hogy a lélek homogén, egy entitás, és ennek a testnek a pusztulása, megsemmisülése után a lélek, mint szubsztancia, elvegyül.

Csakúgy, mint a víz: különböző edényekben tárolod azt. Különböző edényekben tárolod a vizet. Tehát a víz felveszi az edény, tál, a kerek tál formáját. Vizet tárolsz, a víz kerek formát ölt benne. Tehát ehhez hasonlóan több ezer vagy milliónyi vizesedény létezik, és tételezzük fel, hogy az összes víz összekeveredett. Ebben az esetben nem áll fenn olyan különbség köztük, amilyenek addig álltak fenn, amíg az edényekben helyezkedtek el. Tehát az elmélet szerint, amikor egy lélek felszabadul, akkor . . . összekeveredik a Felsőlélekkel. Csakúgy, mint egy csepp víz, amelyet a tengervízből vettünk ki, majd ismét a tengerbe teszünk vissza, összekeveredik. Elveszíti identitását. Szóval ez egy elmélet.

De az Úr Kṛṣṇa itt ezt mondja: "Én magam, tenmagad és mindenki más, aki idejött..." Körülbelül hatvanmillió ember gyűlt össze abban a harcban. Nem kis küzdelem volt. Indiában volt . . . persze az is nagy világháború volt, világháború. Mint tapasztaltuk . . . azt hiszem, az első világháborút egyikőtök sem látta, mivel mindannyian fiatalok voltatok. Mi pedig gyerekek voltunk. Amikor kihirdették az első világháborút, mi fiúk mindannyian iskolások voltunk. Akkoriban tizennégy éves voltam, amikor 1914-ben kihirdették a háborút Németország és Belgium között. Tehát ez volt az első világháború. Aztán 1939-ben volt a második világháború. Az is németek és angolok, meg ilyenek között volt. De valójában itt is, Kurukṣetra csataterén is világháború folyt, mert a világ összes királya csatlakozott ehhez vagy ahhoz a félhez.

Tehát a föld királyainak nagy gyülekezete volt ez. Nos, Kṛṣṇa azt mondja, hogy: "Akár Én magam, akár te magad, akár ezek a személyek mind, akik itt összegyűltek, mindannyian egyének. Egyének voltak a múltban, egyének most is és továbbra is egyének maradnak e test megsemmisülése után is. ." Most mihez fogsz igazodni? Két elmélet adott, az egyik szerint ezek a lelkek a felszabadulás után eggyé válnak. Csakúgy, mint minden vízcsepp, ha a tengerbe helyezzük, egy entitássá válnak: nincs különbség köztük. Viszont az Úr Kṛṣṇa azt mondja, "Nem, megőrzik egyéniségüket. Nem vegyülnek el (nem keverednek el)."

Most feltételezhetően . . . mindannyian laikusok vagyunk. Tudatlanok vagyunk azt illetően, mi a tényleges helyzet, mi az igazság. Viszont van saját megítélésünk a dologról. Csakúgy, mint ahogy mindegyikőtöknek van némi ismerete a történelemről. Most, a múlt történelmében . . . tegyük fel, hogy most harminc vagy harmincöt éves vagy, és tegyük fel, hogy kétszáz évvel ezelőtt, az általad ismert történelem előtt, úgy találod, hogy minden ember egyén volt. És jelenleg azt tapasztalod, hogy ők mind egyének. Minden élőlény – akár ember, akár állat, akár madár, akár bármi más – azt látod, hogy egyének. Akkor miért ne hinnéd, hogy a jövőben is egyének maradnak? Követed? A múltban egyének voltak, a jelenben egyének, akkor miért ne maradnának a jövőben is egyének?

Természetes módon következtethető ki, hogy továbbra is magánszemélyek fognak maradni. Még ha nem is rendelkezünk elegendő ismerettel e két elméletről, az összekeveredésről vagy az egyén megmaradásával kapcsolatosról, akkor is saját kis okoskodásunk alapján megérthetjük, hogy a jövő történelmében lesznek információnk arról, hogy a múltban léteztek egyének. Jelen pillanatban is azt látjuk, hogy léteznek egyének. Akkor miért ne léteznének a jövőben is? Hogy történhetne meg az, hogy a jövőben összekeverednek és egy homogén dologgá fognak válni? Ez teljesen ésszerű. Ez a következtetés is épp olyan, mint a következő – akárcsak kétszáz évvel ezelőtt, március hónapban az éghajlat állása ilyen és ilyen volt. És 1966. márciusában úgy találjuk, az éghajlat állása pontosan ugyan olyan. És a jövőben. . . természetesen arra a következtetésre fogok jutni, hogy a jövőben is márciusban hasonló éghajlati viszonyok fognak kialakulni. A csillagászatban is azt tapasztaljuk, hogy márciusban ezen és ezen a napon ekkor van a napfelkelte pontos ideje, és valójában a jelen márciusában, 1966. márciusában ugyanezt a pontos időt tapasztaljuk meg . . . az összes csillagászati számítás így készült. Száz és száz évek csillagászati térképeit készítik ilymódon. Száz és száz évekét.

Hogyan készülnek? Azzal a számítási módszerrel, hogy régen így volt, mostanában így van, tehát természetesen a jövőben is így lesz. Mint amikor a közelgő tavaszról beszélsz, hogy a természet miként lesz feldíszítve, milyen szép lesz a tavasz, mivel volt már róla tapasztalatod. Szóval jósolsz. Ez nem jóslat. A múltbeli tapasztalatok alapján mondod azt, hogy ez fog megtörténni. Így fog megtörténni.

Tehát ez egy másik helyzet, amikor érvelésünk alapján értjük meg a dolgokat. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek érvelésünkön túl helyezkednek el. Ilyen eset Isten, Istennek a létezése. Nyilvánvaló, érvelésünk alapján természetesnek vesszük, mert mindennek van teremtője. . . akárcsak ennek a magnónak előttünk. Tehát tudjuk, hogy van gyártója. Hasonlóképpen az írógépnek is van egy gyártója. Mindennek van apja vagy gyártója. Jómagamat, engem . . . engem az apám teremtett. Apámat az ő apja teremtette. Hasonlóképpen természetesen arra a következtetésre juthatunk, hogy ennek az egész kozmikus esetnek, az egész anyagi megnyilvánulásnak van egy teremtője. Értitek? Tehát ezek egyszerű érvelések. Nem túl nehéz megérteni. De ugyanakkor vannak dolgok, amelyek túlmutatnak a tapasztalatainkon, az okfejtésünkön, a mi, úgy értem, a mi felfogásunkon. Azokat a dolgokat acintyának hívják. Az acintya azt jelenti, hogy felfoghatatlan. Elképzelhetetlen.

Nos, hogyan értsük meg azt, ami túlmutat felfogásunkon? A szentírások így szólnak: acintyaḥ khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet (Mahābhārata, Bhīṣma parva 5.22).

"Bármit, ami túlmutat a felfogásunkon, az érvelésünkön, az anyagi érzékszerveinkhez való hozzáállásunkon, nem szabad megpróbálnunk pusztán érvek útján értelmeznünk." Tehát a védikus utasítás azt mondja, hogy tarkaḥ apratiṣṭha: "A ... megértésünk ... a mi valódi megértésünk nem nyugodhat pusztán az érvelésből származó következtetésen."

tarkaḥ apratiṣṭhaḥ smṛtayo vibhinnāḥ

(CC Madhya 17.186)

"Ha megvizsgálunk különböző szentírásokat, úgy fogjuk találni, hogy az egyik szentírás egyvalamiről beszél, a másik pedig valami másról." Akárcsak a tehénölés esetében. Vegyük ezt példának. A hinduk azt állítják, hogy a tehénölés vallástalan cselekedet. Viszont a mohamedánok azt mondják: "Nem, a tehénölés vallásos." Van némi finomítás, de . . . így a szentírásban azt tapasztalom, hogy a tehénölés, hogy a tehénölés egyes szentírások szerint vallástalan, a másik szerint pedig azt, hogy a tehénölés vallásos. Szóval melyiket fogadjam el? Ez . . . ez a helyes, vagy az a helyes?

Ezért mondják azt, hogy smṛtayo vibhinnāḥ. Ha különböző szentírásokat veszel alapul, különböző, egymásnak ellentmondó kijelentéseket fogsz találni bennük. A te szentírásod különbözhet az én szentírásomtól. És nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam: ha filozófusokat kérdezel meg, úgy fogod találni, hogy az egyik filozófus különbözik a másik filozófustól. Nagy filozófusnak lenni annyit tesz, mint legyőzni más filozófusokat és felállítani a saját elméletedet: "Ez az igazság." Ez így történik. Tehát tarko 'pratiṣṭhaḥ smṛtayo vibhinnā nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam. Akkor hogyan lehet arra következtetni, melyik a helyes út? Tökéletlen érveléseimmel nem tudom alátámasztani. Még a szentírásokhoz sem tudok fordulni. Különböző filozófusoktól sem fogadhatok el igaz tanítást. Akkor hogyan tovább . . . hogyan jussak el a helyes dologhoz? Ezért azt mondja, dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām: "A vallás igazsága nagyon bizalmas, nagyon titkos." Szóval honnan fogom tudni?

mahājano yena gataḥ sa panthāḥ

(CC Madhya 17.186):

"Egyszerűen el kell fogadnunk, követnünk kell a nagy személyiségeket olymód, ahogyan azt ők maguk megállapították. Ez minden." Csakúgy, mint a keresztény vallásodban, lehet, hogy nem értesz meg minden bibliai utasítást, vagy nincs időd rá, de egyszerűen, ha az Úr Jézus Krisztus ideális életét követed, akkor ugyanazt az eredményt éred el. Hasonlóképpen a mohamedánok, ha követik Mohamed, Hazrat Muhammad ideális életét, akkor megkapják annak az eredményét. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ.

Csakúgy, mint egy ismeretlen ösvényen valamely faluban különösen, ha mezőn helyezkedik el . . . mert . . . a városban tudni fogod, hogy "idáig jutottam el", mivel az utcák számozva vannak, és . . .és felismered a helyet a jellemzőiről, egyik vagy másik házról. De az országban minden, minden . . . minden hely ugyanolyannak tűnik, hasonlatosak egymáshoz – ugyanaz a dzsungel, ugyanaz a mező, ugyanaz a fű. Fogalmunk sincs, hova megyünk. Vagy a tengeren. Vagy a tengerben. Megtapasztaltam. Utaztál már tengeren? Nem. Amíg Indiából jöttem, körös-körül mindenhol csak vizet láttam. Fogalmam sem volt, merre halad a hajó. Értitek? De volt térképük. Térképük volt. A szélesség, a hosszúság, az idő és a térkép alapján számoltak.

Kérdeztem a kapitánytól: "Most hol vagyunk?" Azt mondta a Földközi-tengeren: "Ó, messzi mérföldekre vagyunk Olaszországtól. Igen sok mérföldre vagyunk tőle...." Így mondta. – „Tunézia. Most Gibraltárhoz érkezünk”. Így mondta. De én csak a hatalmas vizet láttam. Azt láttam, hogy "alig tíz mérföld és oda fogok érni”, de soha nem ért oda. Akkor hogy van ez, mik ezek a térképek? A térképeket tapasztalt tengerészek készítették. A kapitány is ezeket a térképeket tanulmányozta, mert tapasztalt tengerészek készítették. Ez bizony nem semmi. Hasonlóképpen, ha azt akarjuk tudni, milyen módon kell üdvösségünket elérnünk, a felszabadult lelkeket kell követnünk.

Tehát az elmúlt napon arról beszéltünk, mi a különbség a feltételekhez kötött és a felszabadult lélek között, valamint, hogy a feltételekhez kötött lélek négy szempontból tökéletlen. A feltételekhez kötött lélek biztosan hibát követ el, a feltételekhez kötött lélek illúzióban van, a feltételekhez kötött lélek hajlamos mások megtévesztésére és a feltételekhez kötött lélek tökéletlen, mert tökéletlen érzékszervekkel rendelkezik. Ezért a tudást felszabadult lélektől kell átvenni. Miért ily megbecsült ez a Bhagavad-gītā? Nos, a Bhagavad-gītāt Indiában beszélték el és köztudott, hogy a hinduk szentírása.

No, de miért? Ti amerikaiak vagytok. Ti is ismeritek ezt a Bhagavad-gītāt, és nem csak Amerikában ismert: más országokban is az, Németországban is. Németországban vannak nagy, nagy tudósok, Angliában, Japánban, minden országban. Tehát miért? Azért, mert ezt egy nagyszerű személyiség beszéli el. Eltekintve attól . . . tudjuk . . . mi hinduk, az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként fogadjuk el Őt, de mások, még ha nem is az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként fogadják el Őt, de legalább mint egy nagyszerű személyiséget fogadják el. Ezért a hindu közösség mellett mások is tanulmányozzák ezt a tudást.

Az egésznek a lényege abban van, hogy az Őáltala, egy ilyen nagyszerű személyiség általa megadott változatot fogadjuk el helyesnek, , . . . akit az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként fogadunk el. Amit Ő mond, azonos a mi gyakorlati tapasztalatainkkal abban a vonatkozásban, hogy minden egyes személy, aki a múltban individuum volt, az egyén a jelenben is, és továbbra is egyén marad, és ezt a józan eszünk szerinti következtetést: Śrī Kṛṣṇa kijelentése megerősíti, akit az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nevezünk és nagy egyéniségként fogadunk el.

Azt mondja, na tu eva ahaṁ jātu nāsam: "Ne gondold, hogy nem léteztem." Ez azt jelenti, hogy „léteztem”, nem azt, hogy „Épp most termettem előtted, mint Isten, mint Śrī Kṛṣṇa. A múltban is Śrī Kṛṣṇa voltam, és Śrī Kṛṣṇa vagyok jelenleg is. Ez vonatkozik rád is és ez vonatkozik mindenki másra is – mindenki indivíduum. Tehát jelenleg is azok vagyunk." Na caiva na bhaviṣyāmaḥ: "És ne gondold, hogy nem maradunk azok." Sarve. A sarve azt jelenti, "mi mindannyian", nem azt, hogy. . . a sarve többes számú. A Janādhipāḥ többes számú. – Tehát mindannyian egyéni lelkek.

Tehát az egyéni lélek folytonos. Ez az a változat. Ez a Bhagavad-gītā változata, és mi . . . jobb ezt a verziót elfogadni anélkül, hogy feleslegesen kommentálnánk vagy másképp értelmeznénk, miután az egyik a korábbiakból . . . egy nagyon rossz értelmezés. Értitek? Egy szentírást nem szabad értelmezni. Egy szentírást úgy kell elfogni, ahogy van. Ahogy van. És ezen kívül az értelmezés . . . hogy mikor van szükség értelmezésre? Amikor egy dolgot nem értenek meg megfelelően, akkor van szükség értelmezésre. Ellenkező esetben semmi szükség sincs értelmezésre. Pont mint te . . . valaki azt mondja, "Egy ilyen meg ilyen falu vagy ilyen meg ilyen város van a tengeren". Nos, ha valaki azt hallja, hogy "Ilyen meg ilyen város van a tengeren", az összezavarodhat: "Hogy van ez? A... a vízen, hogy lehet város a vízen?" Tehát itt magyarázatra van szükség. A magyarázat pedig úgy szól, hogy „a tengeren” nem azt jelenti, hogy „a tenger közepén”, hanem „a tenger partján”. "Ez egy értelmezés. Tehát hasonlóan egy olyan dologot, ami nagyon világos mindenki számára, szükségtelen értelmezni. A Bhagavad-gītā kijelentése, amely . . . amely az Úr Kṛṣṇa által hangzott el, nagyon világos: "Jómagam, tenmagad és az összes itt összegyűlt ember, ők mindannyian egyéni személyek. És egyéni személyek voltak a múltban, és a jelen pillanatban is látjuk, hogy egyéni személyek és azok is maradnak. Azok is maradunk." Lehet, hogy nem tudom, mivé válnak a jövőben, de mivel Ő Isten, lévén a Legfelsőbb Személyiség, ezért az Ő kijelentését el kell fogadni. Ez teszi tökéletessé a tudásomat.

Mondok egy nagyon egyszerű példát. Egy kisfiú megkérdezi az anyjától, "Ki az apám?" Az anya azt mondja: "Itt az apád." Nos, ha a gyerek azt mondja: "Nem hiszem el, hogy ő az apám", meg lehet-e győzni más módon, mint az anyja kijelentésével? Lehetséges-e? Nem. Ez a döntő. Ez a döntő. És ha azt mondja: „Nem hiszem el”, az az ő balgasága. Hasonlóképpen egy olyan dolog, amely túlmutat felfogóképességünkön, meghaladja tudásunk határait, azt egy tekintélytől kell elfogadni.

Tehát itt van egy tekintély, Śrī Kṛṣṇa. Tekintély. Tekintélyét, az Ő tekintélyét az egész világon elfogadják. Nálunk . . . Indiában öt különböző tekintély alapú tanítványi láncolat van, mint a Śaṅkariták, Śaṅkarācārya követői és a vaiṣṇaviták. Általánosságban két irányzat van: Māyāvādī, azaz imperszonalisták és perszonalisták. A perszonalista iskola filozófusai négy ágra oszlanak: Rāmānuja-sampradāya – azaz Rāmānuja ācārya követői, Madhvācārya-sampradāya, azaz Madhvācārya követői, Nimbārka-sampradāya, azaz Nimbārka ācārya követői, és Viṣṇu-Svāmī-sampradāya. Mindannyiuk következtetése ugyanaz. Bár szám szerint négyen vannak, a következtetésük ugyanaz. És egy másik szekta pedig a Śaṅkarita sampradāya. Tehát mind a négy, úgy értem, a hinduk öt különböző csoportja elfogadja Śrī Kṛṣṇát, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Mindegyikük. Nincs ellentmondás. Bár öten vannak, más-más tézisük és filozófiájuk van, kicsi kis különbséggel, úgy értem, azonos következtetéssel, de mégis . . . nos, Śrīpāda Śaṅkarācārya, ő feltételezhetően imperszonalistának tekinthető. Az imperszonalista azt jelenti, hogy nem hisz Isten személyes formájában. Viszont ennek ellenére megírta a Śaṅkara-bhāṣyát, a Bhagavad-gītā általa adott magyarázatait. Ott elismerte, hogy „Śrī Kṛṣṇa az Istenség Személyisége”. Ő is ugyancsak elismerte.

A többiek vaiṣṇaviták. A többi ācāryá, többi tekintély vaiṣṇavita. Ők természetüknél fogva elismerték, mert kezdettől fogva hittek benne. De még Śaṅkarācārya is, aki imperszonalista, Ő is egyértelműen leírta, hogy sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇaḥ: "Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége." Sok szentírásban és védikus írásban számos bizonyítékot találunk arra, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

A Brahma-saṁhitā ezt írja:

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ

sac-cid-ānanda-vigrahaḥ

anādir ādir govindaḥ

sarva-kāraṇa-kāraṇam

(Bs 5.1)

Īśvaraḥ paramaḥ. Īśvara. Īśvara jelentése: az Úr. Nos, különböző urak vannak – különböző urak, különböző fokozatai az uraknak. Az Úr irányítót vagy tulajdonost jelent. Tehát van valamilyen uralmad a környezeted felett. Kapott bizonyos uralmat. Van némi uralmam. Valami uralmat kapott. Vagy Johnson elnöknek van valami uralma. Az uralom különböző fokozataival találkozhatsz ily módon. Viszont itt az áll, hogy Kṛṣṇa a legfelsőbb, legmagasabb szintű úr. Felette nincs más úr.

A mindennapi életben tapasztaljuk, hogy te nagyobb úr vagy nálam, ő nagyobb úr, mint te, és valaki nagyobb úr nála. Ily módon megközelítheted Johnson uralmát. Aztán láthatsz egy másik embert, akinek több hatalma van, mint Johnsonnak: egy másik ember, aki Johnsonnál több, pont így. De amikor ezzel az elemző eljárással eléred Śrī Kṛṣṇát, rá fogsz jönni, hogy senki sem nagyobb nála, vagy egyenlő Śrī Kṛṣṇával. Ezért Śrī Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. És Ő valamit mond – abba bele kell egyeznünk, azt el kell fogadnunk. (nevetés) Muszáj . . . ha nem értünk egyet, az nem lesz előnyös a számunkra. Amikor egy nevezetes személy állít valamit . . . és Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Azt mondja, hogy mindannyian egyéni személyek vagyunk. Mindannyian indivíduumok vagyunk.

Isten is egyéni személy. A védikus irodalom megerősíti. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13).

Nityo nityānām. Nitya azt jelenti, hogy örök. Mindannyian örökkévalók vagyunk. Ez többes szám. Tehát az összes örökkévaló élőlény között Ő a főnök. Ez Isten definíciója, adott a . . . nityo nityaban. Cetanānām, nit . . . cetanaś cetanānām: "Mindannyian tudatosak, tudatos lények vagyunk." Tehát Ő a legfelsőbb tudatosság. Ő a legfelsőbb tudat. Nos, persze, létezik néhány jógaiskola – van Amerikában is –, ahol nem hisznek Istenben. De valójában nem így van . . . a jóga elve nem tagadja Isten létezését. Isten ott van.

Csak a tájékoztatásotok érdekében, hoztam egy nagyon hiteles könyvet a Kalkuttai Egyetem két nagyszerű professzorától. A könyv a Bevezetés az indiai filozófiába címet viseli. Azt mondja . . . A „mondja” azt jelenti, hogy ad, miután mindenféle filozófiát tanulmányozott, dióhéjban megadja az egyes rendszertípusok vezérgondolatát. Most figyeld: "Isten helye a jógában... Isten helye a jógában, elvonatkoztatva (eltérően) a Sāṅkhyától, a jóga teista." A jógarendszert az Úr Patañjali, egy nagy tekintély vezette be. Értitek? Most tanulmányozták. Itt van ez a két személy. Ez a könyv nagyon hiteles. Ez a hatodik kiadása. Csak figyeld. A világ összes egyetemén nagyon kelendő. Ez egy nagyon hiteles könyv. És ez a Dr. Chatterjee és Dr. Datta nem hétköznapi emberek. Ezt minden egyetem elfogadja. És ők tekintélyes személyek.

Most tehát. . . éppen ezért az ő verzióját olvasom. Mit mond? A jóga rendszer. Tehát: "A Sāṅkhyától elvonatkoztatva (eltérően) a jóga teista." A jógarendszer teista. A teista azt jelenti, hinni Istenben.

Elismeri Istent, isten létezését gyakorlati és elméleti szinten is. Maga Patañjali azonban nem érezte szükségét Istennek a filozófia egyetlen elméleti problémájának megoldására sem. Számára Istennek inkább gyakorlati értéke van, mintsem elméleti. Ez Patañjali verziója. Érted? Az Isten iránti odaadást nagy gyakorlati értéknek tekintik, már amennyire a jóga gyakorlásának részét képezi. Akik jógáznak, azoknak Isten bhaktáinak (híveinek) kell lenniük. Ellenkező esetben a jóga kudarc lesz. Érted? Tehát amíg a jóga gyakorlásának a részét képezi, és a szamādhi-jóga végső elérésének vagy az elme megzabolázásának egyik eszköze. . . a jóga citta-niruddha. A jóga gyakorlásának végső célja az elme irányítása. Az elme irányítása. Nos, a Patañjali rendszer szerint, mindaddig, amíg nem végzünk odaadó szolgálatot az Úrnak, vagyis bhaktit, a jógának nem lesz sikere. A jóga sikertelen lesz.

A későbbi magyarázók és tolmácsolók . . . a nehézség abban rejlik, hogy az eredeti szöveg rossz értelmezése megtéveszti a hallgatóságot. Értitek? Tehát ők. . . a jóga későbbi kommentátorai és értelmezői ugyancsak feltárják az Isten iránti elméleti érdeklődést is, de részletesebben az Isten természetével kapcsolatos spekulatív problémákat és Isten létezésének bizonyítását tárgyalják. Gyakorlatilag a spekulatív utat választják. De Patañjali, ahogy ő mondja, gyakorlatilag azt vallja, hogy Istennek történő odaadás nélkül a jógának nincs sikere. Így a jógarendszer mind elméleti, mind gyakorlati érdeklődést mutat az isteni akarat iránt. A jóga szerint Isten a Legfelsőbb Személy. Most csak figyelj. Ez egy hiteles kijelentés. A Legfelsőbb Személy. Hallottad ezt valaha. . .? Oly sok jóga társaságban voltál. Hallottad valaha, hogy Isten a Legfelsőbb Személy? Most csak figyelj.

A jóga szerint Isten a Legfelsőbb Személy, aki minden egyéni én felett áll, és mentes minden hibától. Nos, ugyanezt mondja a Bhagavad-gītā is, az Úr Kṛṣṇa, Ő, Ő mondja. Tájékoztat minket a jövőről vagy a múltról, mert Ő tökéletes. Láthatja a múltat és jövőt egyaránt. Mivel nem vagyunk tökéletesek, mert nem ismerjük azt . . . most, elfogadván azt, hogy létezel . . . a te, a jövőben . . . mondjuk az életkorod harmincnégy, harmincöt év. Meg tudod-e mondani, hol voltál harminchat évvel ezelőtt? Nem tudod. Vagy tegyük fel, hogy száz évig élsz. Meg tudod mondani, hogy száz év múlva hol leszel? Nem tudod, mert tökéletlen vagy. Tökéletlen vagy. Tehát Isten nem tökéletlen. Isten tökéletes lény. A jógarendszer is elfogadja ezt. A jóga szerint Isten a Legfelsőbb Személy, aki minden indivíduum feletti . . . egyén feletti, te most itt az egyént látod. Azt láthatod, hogy minden . . . minden élőlény egyéni. Ez, ez a bizonyos szó, az egyéni én, mentes minden hibától. Mivel Ő mentes minden hibától, kijelentése hibátlan. Ezért ezt tudomásul kell vennünk. Az én kijelentésem, mivel tökéletlen vagyok, az én kijelentésem is tökéletlen. Fogalmam sincs a múltról és a jövőről. Hogyan mondhatnám, hogy a jövőben ilyen leszel vagy a múltban ilyen voltál? Nem mondhatom. Az, aki hibátlan – aki egyformán látja a múltat, a jövőt és a jelent és nincs hibája –, az mondhatja.

Tehát itt áll a Legfelsőbb Személy véleménye. El kell hinnünk. Nincs más választásunk. Ha nem hisszük el, akkor vesztesek vagyunk. Ha nem hiszünk benne, akkor vesztesek vagyunk. Ő a tökéletes lény, aki örökkévaló és mindent átható. Csak lásd, mindent átható. Ez azt jelenti, hogy láthatod Őt személyként. . . mint ahogyan előttem jelen vagy személyként, de távol vagy a lakhelyedtől. Nem de? De Isten nem ilyen. Isten, bár jelen van, Kṛṣṇa, bár közvetlenül Arjuna előtt áll, utasítja őt, de ugyanakkor mindent átható.

Egy durva példa – csakúgy, mint délben tizenkét órakor, azt látod, hogy a nap a fejed fölött van. De, ha megkérdezed bármelyik barátodat, aki ötezer mérfölddel távolabb van: "Hol van a nap?" azt fogja mondani: "A fejem felett van." Ötezer mérfölddel erre vagy arra, érdeklődj, és mindenki azt fogja válaszolni: "A nap a fejem felett van." Tehát ha egy anyagi dolog . . . a nap egy anyagi dolog. Ha egy anyagi entitás egyszerre ennyi mindent áthathat, akkor miként lehet, hogy a legfelsőbb lelki lény nem lehet mindent átható? Biztosan az. Annak kell lennie. Neki annak kell lennie.

Tehát láthatod, hogy Ő a tökéletes lény, aki örökkévaló. . . és az örökkévaló. . . az örök azt jelenti. . . az örök a mindent jelenti. A tudata örökkévaló. Nos, Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Te és Én és mindezek a lények ilyenek meg ilyenek voltatok", mivel Ő örökkévaló tudattal rendelkezik. Valójában megtapasztalta azt, ami én voltam. Mivel a tudatom nem örök, így elfelejtettem, mi voltam az előző születésemben. Azt sem tudom megmondani, mi leszek a következő születésemben. Ezek a különbségek fennállnak. Ha hamisan azt állítjuk, hogy "Én vagyok Isten. Én vagyok az a legfelsőbb tudat", ez a saját őrültségünk. Őrültek vagyunk. Nem szabad ilyen állításokba belemerülnünk és aki ilyesmit tanít, az csaló. Lehetetlen.

Íme egy hiteles könyv. Ő a tökéletes lény, aki örökkévaló és mindent átható, mindenható, mindentudó. Minden indivíduum többé-kevésbé ki van téve a tudatlanságtól való szenvedésnek. Mi, Istent kivéve minden élőlény, mindenki, mindenki ki van téve a tudatlanságnak és a feledékenységnek. Ez tény. Tudatlanság, egoizmus. Ha képesítés nélkül az ember kijelenti, "én vagyok Isten", az egoizmus. Ez egoizmus.

Isten tulajdonságainak hiányában, ha valaki kijelenti, "én Isten vagyok", az olyan ostoba ember, és azt egoizmusnak nevezik. Egoizmus, vágy, idegenkedés és halálfélelem. Különféle munkát kell végezniük, jót, rosszat, meg közömböst, és le kell aratniuk annak következményeit. Ez azt jelenti, hogy ki vannak téve a tetteikért, akarom mondani, a cselekedeteikért kijáró visszahatásoknak. Ha valami jót teszel, akkor jó eredményt aratsz le. Ha valami rosszat teszel, akkor rossz eredményt aratsz le. És mivel hibázunk, ezért néha jót, néha rosszat teszünk.

A legjobb dolog tehát az, hogy Isten mindenben jó. Ha követjük Istent, akkor jók leszünk. Ha követjük Istent vagy Isten képviselőjét, akkor mi is jók leszünk. Mert Isten mindig jó. A jó nem adhat rossz utasítást. Ezért az odaadó szolgálat. . . elengedhetetlen, hogy mindenki a követőjévé váljon. Mindenkinek követnie kell Isten tanítását. Ez az odaadó szolgálat. Senkinek sem szabad eltérnie az Úr szolgálatától. Az egész Bhagavad-gītāban . . . itt a kezdetén és a végén az Úr utasítani fogja, úgy értem Arjunát utasítani fogja, hogy sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66):

"Te csak hódolj meg nekem" és ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ, "és én megvédelek, védelmet adok neked a bűnös élet minden reakciójával szemben." A legjobb dolog az, ha mindenben jók akarunk lenni, akkor követnünk kell a mindenben jó utasítását. Életünket úgy kell alakítanunk, ahogyan azt a mindenben jó tanácsolja . . . ettől lesz tökéletes az életünk (létünk).

Legközeleb . . . (vége)