Category:HU/680927 - Lecke - Seattle

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (kīrtana) Énekeljetek. (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

(énekel)

Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.29)

Bhakták: Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Prabhupāda: Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. (a bhakták kétszer ismétlik)

Köszönöm. A mi programunk tehát az Istenség eredeti Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának az imádata. Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. Ebben az anyagi világban mindenki törekszik a boldogságra és a szenvedéstől való megszabadulásra. Két dolog, kétféle próbálkozás történik. Különböző folyamatok léteznek. Az anyagi folyamat teljesen abszurd. Ez már bebizonyosodott. Semmilyen anyagi kényelem vagy boldogság, az úgynevezett (anyagi*) boldogság nem adhatja meg nekünk azt az igazi boldogságot, amelyre vágyunk. Ez nem lehetséges.

Aztán vannak más folyamatok is. Az anyagi feltételekhez kötött életünk miatt háromféle szenvedés fordul elő: ādhyātmika, ādhibhautika, ādhidaivika (SB 6.15.25).

Az ādhyātmika jelentése a testre és az elmére vonatkozó (szenvedés*). Ahogy olyankor, amikor felborulnak a test anyagcseréjének különböző funkciói, belázasodunk, fájdalmat, fejfájást érzünk – és sok minden mást –, ezeket a szenvedéseket, amelyek a testre vonatkoznak, ādhyātmikának nevezik. Ennek az ādhyātmika szenvedésnek egy másik része az elmének tudható be. Tegyük fel, hogy nagy veszteséget szenvedtem el, tehát az elmém nincs jó állapotban. Ezért ez is szenvedés. A test betegsége vagy valamilyen mentális elégedetlenség esetén szenvedések lépnek fel. Aztán meg az ādhibhautika, a más élőlények által okozott szenvedés. Mivel emberek vagyunk, naponta több millió szegény állatot küldünk a vágóhídra. Ők nem tudnak ennek hangot adni, de ezt hívják ādhibhautikának, a más élőlények által okozott szenvedésnek.

Hasonlóképpen, nekünk is el kell szenvednünk a más élőlények által okozott szenvedéseket. Isten törvényét nem tudjuk, úgy értem, felülírni. Nos, az anyagi törvények, az állam törvényei elől elrejtőzhetünk, de Isten törvényei elől nem rejtőzködhetsz el. Rengeteg tanú van erre. A nap a tanúd, a hold a tanúd, a nappal a tanúd, az éjszaka a tanúd, az ég a tanúd. Hogyan tudod tehát felülírni az Úr törvényeit?

(szakadás) Szóval... de ez az anyagi természet úgy van felépítve, hogy el kell szenvednünk az ādhyātmikát, ami a testre, az elmére vonatkozik, és a más élőlények által okozott szenvedéseket, és egy másik szenvedést, az ādhidaivikát. Az ädhidaivika pont olyan, mintha valakit kísértet járna, egy szellem megtámadott volna. A szellem nem látható, de ő delíriumban van, valami ostobaságot beszél. Vagy éhínség van, földrengés van, háború van, pestis van, és sok minden más.

A szenvedés tehát mindig jelen van, de mi megpróbálunk folt felvarrással alkalmazkodni. A szenvedés mindig jelen van. Mindenki megpróbál kiszabadulni a szenvedésből. Ez tény. A létért folytatott küzdelem teljességében arról szól, hogy kiszabaduljunk a szenvedésből. De vannak különféle előírások (receptek*). Valaki azt mondja, hogy így lehet kiszabadulni a szenvedésből, valaki azt mondja, hogy úgy.

Vannak tehát előírások, amelyeket a modern tudósok, a filozófusok, az ateisták vagy a teisták, a gyümölcsöző cselekedetek cselekvői ajánlanak – rengeteg ilyen van. Ám a Kṛṣṇa-tudat mozgalma szerint minden szenvedéstől meg lehet szabadulni, ha pusztán a tudatunkat változtatjuk meg; ez minden. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Ahogy már többször is elmondtam a példát... minden szenvedésünk a tudás hiányából, a tudatlanságból fakad. Ez a tudás jó tekintélyekkel való kapcsolattartással érhető el. Van egy szép bengáli vers:

kṛṣṇa bhuliya jīva bhoga vāṣchā kare

pāsate māyā tāre jāpaṭiyā dhare

(Prema-vivarta)

Amint eredeti tudatunkat beszennyezi az anyagi élvezet tudata, miszerint: „Uralkodni akarok az anyagi erőforrások felett...” amint ebbe az irányba tereljük a tudatunkat, kezdetüket veszik a problémák. Azonnal (jön*) māyā. Ez a tudat, hogy „A legjobb képességeim szerint élvezhetem ezt az anyagi világot...”; mindenki ezt próbálja tenni.

Mindannyian, a hangyától kezdve a legmagasabb élőlényig, Brahmāig, mindannyian megpróbálunk úrrá válni. Pont úgy, mint ahogy nemrégiben a hazátokban sokan kampányoltak az elnöki posztért. Miért? Az elképzelés ugyanez, mindenki valamiféle úrrá akar válni. Ez a māyā.

A mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk teljesen ellentétes ezzel. Mi csak Kṛṣṇa szolgája szolgájának szolgáivá próbálunk válni. Pont az ellenkezője. Ahelyett, hogy úrrá válnánk, Kṛṣṇa szolgájának szolgái akarunk lenni. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ (CC Madhya 13.80).

A modern civilizáció elvei szerint az emberek mondhatják azt, hogy ez rabszolgamentalitás. Ez nagyon jó gondolat: "Miért legyek rabszolga? Én leszek az úr." Ám az ember nem tudja, hogy ez a tudatosság, miszerint "én leszek az úr", a szenvedéseinek oka. Ezt a filozófiát kell megérteni.

Alapvetően (eredeti helyzetünk szerint) ugyanis mindannyian szolgák vagyunk. Az anyagi világ uraivá válása nevében érzékeink szolgáivá váltunk, mert eredeti helyzetünk szerint szolgák vagyunk. Nem tudunk meglenni szolgálat nélkül. Mindannyian, akik itt ülünk ezen a találkozón, szolgák vagyunk. Nos, ezek a fiúk, akik elfogadták a Kṛṣṇa-tudatot, beleegyeztek, hogy Kṛṣṇa szolgái lesznek.

A problémájuk ezzel megoldódott. Ugyanakkor mások, akik azt gondolják: „Miért legyek Isten szolgája vagy Swāmījī szolgája? Én leszek az úr…” ám valójában nem válhat úrrá. Ő az érzékei szolgája, ez minden.

Csak próbáld megérteni. Neki szolgának kell lennie, ám ő a vágyainak a szolgája, a kapzsiságának a szolgája, a haragjának a szolgája, oly sok mindennek a szolgája. Kāmādīnāṁ kati na katidhā pālitā durnideśāḥ (CC Madhya 22.16).

Magasabb szinten van az, aki az emberiség szolgájává vált, van olyan, aki a társadalom szolgájává vált, van olyan, aki az ország szolgájává vált, de a valódi cél az, hogy „én leszek az úr”. Ez a betegség ölti fel a fejét. Az elnökjelöltek különböző megnyilvánulásaikat mutatják be… nem, kikiáltják, hogy „Nagyon szépen fogom szolgálni az országot. Kérlek benneteket, szavazzatok rám.” Ám a valódi elgondolás az, hogy „Így, vagy úgy, de én leszek az ország ura.” Nos, ez a māyā. Ha megértjük ezt a kis filozófiát, hogy eredendően szolga vagyok... akkor nincs kétség. Senki sem mondhatja, hogy "Szabad vagyok, úr vagyok". Senki sem mondhatja. Ha így gondolkodik, az māyā. Ez hamis. Mondhatja-e bárki ezen a találkozón, hogy nem szolgája senkinek vagy bárminek? Annak kell lennie, mert ez az eredeti helyzete.

Ám a nehézség abban van, hogy az érzékeink szolgálatával nincs megoldás a problémára, a gyötrelemre. Átmenetileg meggyőződhetek arról, hogy ezt a mámort elfogadom, és ennek a mámornak a bűvkörében azt gondolhatom, hogy "Senkinek sem vagyok szolgája. Szabad vagyok", ez azonban mesterséges. Amint a hallucináció elmúlik, visszatér a lényegre: szolga. Újra szolga.

Ez tehát a mi helyzetünk. De honnan ez a küzdelem? Kényszerítenek rá, hogy szolgáljak, de nem akarok szolgálni. Mi ennek a dolognak a finom hangolása? A finom hangolása a Kṛṣṇa-tudat, vagyis ha Kṛṣṇa szolgájává válsz, akkor a mesterré válás iránti vágyad, és egyúttal a szabadság iránti vágyad is azonnal teljesül. Itt látható egy kép Arjunáról és Kṛṣṇáról.

Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr. Arjuna egy élőlény, személy, egy emberi lény, de barátként szereti Kṛṣṇát. Baráti szeretetéért cserébe Kṛṣṇa a szekérhajtójává, a szolgájává vált. Hasonlóképpen, ha mindannyian visszakerülünk Kṛṣṇa szeretetének transzcendentális szintjére, akkor a mesterré válás iránti vágyunk beteljesül. Jelenleg erről nincs semmi tudomásunk, de ha beleegyezünk abba, hogy Kṛṣṇát szolgáljuk, akkor fokozatosan látni fogjuk, hogy Kṛṣṇa szolgál minket. Ez megvalósítás kérdése. Viszont, ha ki akarunk szabadulni az anyagi világ, az érzékek szolgálatából, akkor a szolgálói hozzáállásunkat Kṛṣṇára kell átirányítanunk. Ezt nevezik Kṛṣṇa-tudatnak.

kāmādīnāṁ kati na katidhā pālitā durnideśās

teṣāṁ mayi na karuṇā jātā na trapā nopaśāntiḥ

(utsṛjyaitān atha yadu-pate) sāmpratam aham labdha-buddhis

tvām āyātaḥ (śaraṇam abhayaṁ) niyuṅkṣvātma-dāsye

(CC Madhya 22.16)

Egy bhakta így imádkozik Kṛṣṇához: „Életemben eddig az érzékeimet szolgáltam” – kāmādīnām. A kāma érzékeket, vágyat jelent. „Ezért még azt is, amit nem kellett volna megtennem, a vágyam parancsára megtettem.” Meg kellett tenni. Amikor valaki rabszolga vagyis szolga, akkor arra kényszerül, hogy olyasmit tegyen, amit nem szeret megtenni. Kényszerítik.

Itt tehát a bhakta beismeri, hogy „a vágyam parancsára megtettem valamit, amit nem kellett volna megtennem, de megtettem.” Jól van, megtetted, az érzékeidet szolgálod. Ez rendjén is van. „De a nehézség abban van,” teṣāṁ karuṇā na jātā na trapā nopaśāntiḥ, hogy „annyit szolgáltam már, de azt tapasztalom, hogy azok nincsenek megelégedve. Azok (az érzékek*) nincsenek megelégedve. Ebben van az én nehézségem.

Sem az érzékeim nincsenek megelégedve, sem én nem vagyok megelégedve, sem az érzékeim nem elég engedékenyek ahhoz, hogy felmentsenek, nyugdíjazzanak a szolgálat alól. Ez az én helyzetem. Ha láttam volna ezt... jobban mondva, ha úgy éreztük volna, hogy rengeteg évet szolgáltam az érzékeimet, és az érzékeim most elégedettek... nem. Nincsenek megelégedve. Még mindig követelőznek. Még mindig követelőznek. Én nagyon...”

Mindazonáltal ez telejesen természetes, de elárulhatom itt, hogy néhány tanítványom elmondta, az anyja idős korára férjhez fog menni. Csak nézzétek! Felnőtt gyermekei vannak. És valaki arról panaszkodott, hogy a nagymamája is férjhez ment. Miért? Csak nézzétek! Hetvenöt évesen, ötven évesen az érzékek még mindig olyan erősek, hogy szinte diktálják neki: „Igen, meg kell ezt tenned.”

Igyekezzetek megérteni a gyakorlatban, hogy az érzékek mennyire erősek. Nem arról van szó, hogy csak a fiatalemberek az érzékek szolgái. Még hetvenöt évesen, nyolcvan évesen vagy a halál küszöbén is, ők mindannyian az érzékek szolgái. Az érzékek soha nem elégedettek. Ez az anyagi kényszer. Én tehát szolga vagyok. Az érzékeim szolgája vagyok, és az érzékeim szolgálatával sem én nem leszek elégedett, sem az érzékeim nem lesznek elégedettek, és azok sem örülnek nekem. Ez káosz. Ez tehát a probléma. A legjobb dolog tehát... Kṛṣṇa ezért azt mondja, az Úr Kṛṣṇa azt mondja:

sarva-dharmān parityajya

mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja

ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo

mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ

(BG 18.66)

Oly sok életen át szolgáltad már az érzékeidet, életről életre, 8 400 000 fajon keresztől. A madarakat is az érzékeik vezérlik. Az állatokat is az érzékeik uralják. Az emberek, az emberi lények és mindenki, a félistenek, ebben az anyagi világban mindenki az érzékekért él, azokat szolgálja. De Kṛṣṇa azt mondja: „Csak hódolj meg Nekem. Csak egyezz bele, hogy Engem szolgálsz. Én akkor átveszem az irányításodat.” Ez minden. Ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ.

Mert az érzékek parancsára életről életre bűnös cselekedeteket követünk el; ezért a testi megjelenés különböző szintjein vagyunk. Ne gondold, hogy mindenki ugyanazon a szinten áll. Nem. A saját cselekedetei szerint kap egyfajta testet. Ezek a különböző testtípusok tehát az érzékkielégítés különböző szintjeinek köszönhetők. Az érzékkielégítés a disznó életében is jelen van. Miért ajánlották fel neki a disznótestét?

Annyira érzéki, hogy nem tesz különbséget aközött, hogy ki az anya, ki a nővér, vagy ki ez, ki az. Ez praktikus, figyeld meg. A kutyák és a disznók ilyenek. Az emberi társadalomban is sokan vannak, akiket nem érdekel, hogy ki az anya, ki a nővér vagy ki ez, ki az. Az érzékek rendkívül erősek. És ez minden szenvedésünk oka. Próbáld megérteni.

A háromféle szenvedés, amit elszenvedünk, amire megoldást keresünk, az érzékek ezen követelésének köszönhető. Ezért van itt Kṛṣṇa. Kṛṣṇa itt van. Az ő neve Madana-mohana. Ha megpróbálod a szeretetedet átruházni az érzékeidről Kṛṣṇára, akkor meglátod az eredményt. Azonnal meglátod. Sevonmukhe hi jihvādau (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.234).

Szóval, ezt a hamis törekvést, miszerint „mindennek, amit látok, ura akarok lenni”, „mindennek, amit látok, a tulajdonosa akarok lenni” hozzáállást fel kell adni. Eredetünknél fogva mindannyian szolgák vagyunk. Most, a jelen pillanatban az érzékek szolgái vagyunk. Nos, ezt a szolgaságot kizárólag Kṛṣṇára kellene felcserélni. Sevonmukhe hi jihvādau svayam eva sphuraty adaḥ.

És amint Kṛṣṇára irányítod a szolgaságot, akkor fokozatosan, amennyire őszintévé válsz, Kṛṣṇa olymértékben nyilatkoztatja ki Magát előtted, és a szolgálat kölcsönössége Kṛṣṇa és közted rendkívül szépé válik. Akár barátként, akár mesterként, akár szeretőként szereted Őt, vagy... ...oly sok lehetőség van. Bármilyen módon megpróbálhatod szeretni Őt, és látni fogod, mennyire elégedett leszel. Ez a Kṛṣṇa-tudat mozgalma. Kérlek, próbáld megérteni. Ez...

A hazátokban ezek a fiúk most megpróbálják terjeszteni ezt a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat. Ezért alázatos kérésem mindannyiótokhoz az, hogy próbáljátok megérteni az élet ezen magasztos áldását. Pusztán a Hare Kṛṣṇa éneklésével fokozatosan transzcendentális szerető hozzáállást fogtok kialakítani Kṛṣṇa iránt. És amint elkezditek szeretni Kṛṣṇát, minden bajotok...

Ez azt jelenti, hogy teljes elégedettséget fogtok érezni. A gondok vagyis a szorongás az elmében helyezkedk el. Az egyik ember havi 6000 dollárt keres; a másik 200 dollárt. De láttam egy urat Kalkuttában, aki 6000 dollárt keresett, és öngyilkos lett. Öngyilkos lett. Miért? Az a pénz nem tudott neki elégedettséget nyújtani. Megpróbált valami mást találni.

Ez az anyagi légkör tehát rengeteg pénz megszerzésével sem fog soha elégedettséget okozni, mert mindannyian az érzékek szolgái vagyunk. Az érzékek szolgálatának ezt a szintjét át kell helyezni Kṛṣṇa szolgálatának síkjára, és akkor minden problémátok megoldódik.

Nagyon szépen köszönöm. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Kérdés van?

Hölgy bhakta: Prabhupāda, Kṛṣṇa képe abszolút, ugye? Ez Kṛṣṇa. Vajon egy tiszta bhakta képe is abszolút ugyanígy?

Prabhupāda: Egy bhakta képe?

Hölgy bhakta: Egy tiszta bhaktáé.

Prabhupāda: Igen.

Hölgy bhakta: Az abszolút, ugyanúgy, mint a kép...

Prabhupāda: Igen.

Hölgy bhakta: Mondjuk, Prahlāda Mahārāja és az Úr Nriṛsiṁha-deva képe is... Prahlāda ugyanúgy jelen van, mint az Úr Nṛsiṁha-deva.

Prabhupāda: Igen. Az Úr és a bhakta ugyanazon a szinten vannak. Mindegyikük. Az Úr, a neve, a formája, a tulajdonságai, a társai, a kellékei – minden abszolút. Nāma guṇa rūpa līlā pari... és a kedvtelések.

Amikor Kṛṣṇáról hallunk, ez nem különbözik Kṛṣṇától. Amikor a Hare Kṛṣṇa éneklése zajlik, ez a Hare Kṛṣṇa, ez a hangrezgés nem különbözik Kṛṣṇától. Minden abszolút. Következésképpen Kṛṣṇa tiszta bhaktája sem különbözik Kṛṣṇától.

Ez az egyszerre egy és különböző: acintya-bhedābheda-tattva.

Ezt a filozófiát kell megérteni, hogy Kṛṣṇa a Legfelsőbb Személy az energia forrása, és minden, amit látunk, amit tapasztalunk, azok mind Kṛṣṇa különböző energiái. És az energia, valamint az energia forrása nem választhatók el egymástól. Ezért mindannyian az abszolút síkján helyzkednek el. Amikor a māyā, vagyis a tudatlanság befedi, akkor más. Ez minden.

Tamāla Krisna: Prabhupāda, mi van, ha tudjuk, hogy szolgálnunk kellene, és szolgálni is akarunk, de a szolgálat rendkívül rossz?

Prabhupāda: Igen. Soha ne hidd, hogy a szolgálat tökéletes. Ez fog a tökéletes szinten tartani. Igen. Mindig arra kell gondolnunk, hogy a szolgálatunk nem teljes. Igen. Ez nagyon szép. Pont, ahogy Caitanya Mahāprabhu is tanította nekünk... Azt mondta: „Kedves barátaim, kérlek, higgyétek el Nekem, hogy egy csipetnyi hitem sincs Kṛṣṇában. Ha azt kérded, miért sírok, a válasz, csak azért, hogy eljátszam, milyen nagy bhakta vagyok.

Valójában egy csipetnyi szeretetem sincs Kṛṣṇa iránt. Ez a sírás csak az Én színjátékom, álszentségem.” „Miért beszélsz így?” „Nos, a helyzet az, hogy még mindig úgy élek, hogy nem láttam Kṛṣṇát. Ez azt jelenti, hogy nincs szeretetem Kṛṣṇa iránt. Még mindig élek. Rég meg kellett volna halnom, mert nem láttam Kṛṣṇát.”

Így kell gondolkodnunk. Ez a példa rá. Bármennyire is tökéletes vagy Kṛṣṇa szolgálatában, mindig tudnod kell, hogy... Kṛṣṇa határtalan, így a szolgálatod nem érheti el Őt tökéletesen. Örökké tökéletlen marad, mert mi korlátozottak vagyunk. De Kṛṣṇa rendkívül kedves. Ha őszintén felajánlasz egy kis szolgálatot, Ő elfogadja. Ez Kṛṣṇa szépsége. Svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt (BG 2.40).

És ha Kṛṣṇa elfogad tőled egy kis szolgálatot, akkor az életed dicsőséges.

Kṛṣṇát nem lehetséges tökéletesen szeretni, szolgálni, mert Ő korlátlan. Indiában létezik egy folyamat, a Gangesz imádata. A Gangesz folyót szent folyónak tekintik. A Gangeszt, a Gangesz folyót úgy imádják, hogy vizet merítenek a Gangeszből, és felajánlják azt. Tegyük fel, hogy egy ilyen kis edénybe, akár egy edénybe, akár a markodba veszel egy kis vizet a Gangeszből, és odaadással és mantrával felajánlod a Gangesz vizének.

Szóval, veszel egy pohár vizet a Gangeszből, és felajánlod a Gangesznek, mi ebből a nyereség és a haszon, a vesztesége vagy a nyeresége a Gangesz számára? Ha veszel egy pohár vizet a Gangeszből, és újra felajánlod, akkor mi ebből a Gangesz nyeresége és haszna? De a folyamatodat, a hitedet, a Gangesz anya iránti szeretetedet, azt fogadják el, "Gangesz Anya, felajánlom neked ezt a kis vizet”.

Hasonlóképpen, mit kapunk azzal, amit felajánlunk Kṛṣṇának? Minden Kṛṣṇáé. Felajánlottuk ezeket a gyümölcsöket. Vajon a gyümölcsök a mieink? Ki termelte ezeket a gyümölcsöket? Én termeltem-e? Van-e olyan emberi elme, aki gyümölcsöt, gabonát, tejet képes termelni? Ők nagyon nagy tudósok. Hát hadd termeljenek. A tehén füvet eszik, és tejet ad neked.

Szóval, tudományos eljárással miért nem alakítod át a füvet tejjé? A gazemberek még mindig nem értenek egyet azzal, hogy van Isten. Értitek? Rettentő gazemberekké váltak: "Tudomány." És mi a te tudományod, ostobaság? Látod, hogy a tehenek füvet esznek és tejet adnak neked. Miért nem eteted meg a feleségednek, és miért nem fejed meg? Miért veszed? De ha ezt a füvet egy embernek adod, az meg fog halni.

Szóval, Kṛṣṇa törvénye, vagyis Isten törvénye mindenben működik, és mégis azt mondják, "Isten halott", "Nincs Isten", "Én vagyok az Isten." Te így csinálod. Rettenetesen gazemberekké és bolondokká váltak. Miért nem jönnek el erre a találkozóra? "Ó, a Swāmījī Istenről beszél, régi dolgokról. (nevetés) Fedezzünk fel valami újat." Értitek? És amikor valaki csupa ostobaságot beszél, akkor "Ó, ő... négy órát beszélt a nulláról." Csak figyeljétek. Valaki Montrealban, egy úriember, " Swāmījī, ő oly csodálatos, négy órát beszélt a nulláról." Olyan bolondok, hogy négy órán át akartak hallani a nulláról. Értitek? (nevetés) Mennyit ér a nulla? És te csak az idődet vesztegeted, négy órát? Végül is, az csak nulla.

Szóval az emberek ezt akarják. Az emberek ezt akarják. Ha egyszerű dolgokat mondunk – „Isten hatalmas. Te szolga vagy, örök szolga. Nincs hatalmad. Mindig Istentől függsz. Csak ajánld fel a szolgalelkűséged Istennek, és boldog leszel” – „Ó, ez nem túl szép.” Szóval, azt akarják, hogy becsapják őket. Ezért jön annyi csaló, becsap, aztán elmegy. Ennyi az egész. Az emberek azt akarják, hogy becsapják őket. Nem akarnak egyszerű dolgokat.

Igen?

Madhudviṣa: Prabhupāda, mit jövendölt pontosan az Úr Caitanya, amikor megjósolta Kaliban az Aranykort, abban a Kali-korszakban, amikor az emberek a Hare Kṛṣṇa mantrát fogják énekelni?

Prabhupāda: Igen. Az emberek... ahogy mi most a Hare Kṛṣṇát prédikáljuk. A ti hazátokban nem volt ilyen prédikáció. Nos, elküldtük a tanítványainkat Európába, Németországba, Londonba – ti is terjesztitek. Ezt folytatjuk a mi tevékenységünként gyakorlatilag 1966. óta. 1966-ban jegyeztük be az Egyesületet, és most '68 van. Fokozatosan terjeszkedünk tehát. És én öreg vagyok – meghalhatok.

Ha nagyon szépen elsajátítottad ezt a formulát, akkor folytatni fogod a prédikálást, és elterjedhet az egész világon. Nagyon egyszerű dolog. Csak egy kis intelligenciára van szükségünk. Ez minden. Minden intelligens ember értékelni fogja. De ha valaki azt akarja, hogy becsapják, hogyan üdvözülhet, amennyiben önszántából akarja, hogy becsapják? Akkor nagyon nehéz meggyőzni őt. Ám azok, akik nyilt szívűek, azok biztosan elfogadják ezt a szép mozgalmat, a Kṛṣṇa-tudatot.

Igen?

Jaya-gopāla: Amikor az alsóbbrendű energiát, a belső energiát használjuk Kṛṣṇa szolgálatában, az spiritualizálódik, nem de?

Prabhupāda: Nem. Amikor saját energiádat felhasználod, az már nem anyagi, hanem lelki. Pont úgy, mint amikor a rézhuzal elektromossággal érintkezik, már nem réz, hanem elektromosság. Kṛṣṇa szolgálata azt jelenti, hogy amint Kṛṣṇa szolgálatába állítod magad, nem különbözöl Kṛṣṇától. Ez áll a Bhagavad-gītāban: māṁ ca 'vyabhicāreṇa bhakti-yogena yaḥ sevate. Maga ez a szó, a sevate. Sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate (BG 14.26).

„Bárki, aki komolyan a szolgálatomba merül, azonnal transzcendentálissá válik az anyagi tulajdonságokhoz képest ( a kötőerőkhöz képest*), és a Brahman síkján helyezkedik el.” Brahma-bhūyāya kalpate.

Amikor tehát energiádat Kṛṣṇa szolgálatába állítod, ne gondold, hogy az anyagi energiád van jelen. Nem. Akárcsak ezek a gyümölcsök. Ezekkel a gyümölcsökkel összefüggésben az ember azt gondolhatja: „Mi ez a prasādam? Ezt a gyümölcsöt vettük, otthon is eszünk gyümölcsöt, és ez prasādam?” Nem. Mivel Kṛṣṇának ajánlják fel, azonnal nem anyagi már. Az eredmény? Kṛṣṇa-prasādamot eszel, és látod, hogyan fejlődsz a Kṛṣṇa-tudatban. Ha az orvos ad neked valamilyen gyógyszert, és meggyógyulsz, az a gyógyszer hatásának tudható be.

Egy másik példa arra, ahogyan az anyagi dolgok lelkivé válnak. Egy nagyon szép példa. Amikor nagy mennyiségű tejet ittál, jelentkezik valami rendellenesség a beleidben. Elmész az orvoshoz. Legalábbis a védikus rendszer szerint... felajánlanak neked egy készítményt, amit joghurtnak hívnak. Ez tejkészítmény. Ez a kevés gyógyszert tartalmazó joghurt meg fog gyógyítani. Szóval, a betegségedet a tej okozta, és a tej gyógyítja meg. Miért? Az orvos utasítása alapján. Hasonlóképpen minden... magasabb értelemben nem létezik anyag; az csak illúzió. Ahogy ma reggel is felemlítettem a nap és a köd példáját. Köd volt; a napot nem lehetett látni. Az ostoba ember azt fogja mondani: „Nincs nap. Pusztán köd van.” Ám az intelligens ember azt fogja mondani: „Ott van a nap, de a köd eltakarta a szemünk elől. Nem láthatjuk a napot.”

Hasonlóképpen, valójában minden Kṛṣṇa energiája, semmi sem anyagi. Mindössze az a mentalitásunk, hogy uralkodni akarunk felette, az hamis, illúzió. Ez fedi be a Kṛṣṇával való kapcsolatunkat. Nos, ezt fokozatosan meg fogjátok érteni. Sevonmukhe hi jihvādau svayam eva sphuraty adaḥ (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.234). Ahogy fejlődik a szolgálatkészségetek, ahogy az energiátok spiritualizálódik, minden ki fog tisztulni.

Tamāla Krisna: Māyā tiszta bhakta? Māyā?

Prabhupāda: A tiszta bhakták, nem, ők nincsenek māyā irányítása alatt.

Tamāla Krisna: Nem, nem. Vajon Māyā, Māyādevī tiszta bhakta-e?

Prabhupāda: Igen, természetesen. A rendőrség, vajon nem a kormány őszinte szolgája? Ez azt jelentené-e, hogy mivel a rendőrség kínoz téged, ezért kirúgják őket a kormány szolgái közül? A feladatuk hálátlan feladat, ez minden. Hasonlóképpen, Māyā is Kṛṣṇát szolgálja, de nincs köszönet érte. Ez a különbség.

Hálátlan feladatot vállalt magára, hogy megbüntesse az istentelen embereket, ennyi az egész. Szóval, Māyā, úgy, ahogy van, nem azt jelenti, hogy nincs kapcsolatban Kṛṣṇával. Ő vaiṣṇavī. A Caṇḍīban, Māyā könyvében az áll, hogy „Vaiṣṇavī”. Māyát vaiṣṇavīként jellemzik. Ahogy a tiszta bhaktát vaiṣṇavának nevezik, őt is vaiṣṇavīként írják le.

Viṣṇujana: Hogyan teszel mindent ilyen egyszerűen érthetővé?

Prabhupāda: Hogyan?

Viṣṇujana: Hogyan teszel mindent ilyen egyszerűen érthetővé, amit mondasz?

Prabhupāda: Az egész filozófia nagyon egyszerű. Isten hatalmas, te nem vagy hatalmas. Ne állítsd, hogy te vagy Isten. Ne állítsd, hogy nincs Isten. Van Isten, és Ő hatalmas, te pedig kicsi vagy. Akkor milyen helyzetben vagy? Kṛṣṇát kell szolgálnod. Ez egyszerű igazság. Ezt a lázadó hozzáállást hívják māyānak. Bárki, aki kijelenti, hogy „Nincs Isten”, „Isten meghalt”, „Én vagyok Isten”, „Te vagy Isten”, mindannyian māyā bűvöletében vannak. Piśācī pāile yena mati-cchanna haya (Prema-vivarta 1).

Amikor egy embert szellemek gyötörnek, mindenféle ostobaságot mond. Ezeket az embereket mind a māyā kisérti, és ezért mondják: "Isten halott", "Én vagyok Isten", "Miért keresed Istent mindenütt? Annyi isten ólálkodik az utcán." Mindannyiukat szellemek gyötörik, elmezavarodottak.

Ezzel a transzcendentális hangrezgéssel, a Hare Kṛṣṇával kell tehát meggyógyítanunk őket. Ez az egyetlen gyógyító folyamat. Pusztán csak hagyd, hogy hallják, és fokozatosan meggyógyulnak. Akárcsak egy nagyon mélyen alvó ember, a füle mellett felkiáltasz, és felébred. Ez tehát a mantra az alvó emberi társadalom felébresztésére. Uttiṣṭha uttiṣṭhata jāgrata prāpya varān nibodhata (Kaṭha Upaniṣad 1.3.14).

Azt mondják a Védák: „Ó, emberiség, kérlek, ébredj fel. Ne aludj többé. Megkaptad ezt a lehetőséget az emberi testben. Használd ki. Szabadulj ki māyā karmaiból.” Ez a Védák kijelentése. Szóval, ezt a munkát végzed. Hare Kṛṣṇa. Énekeld a Hare Kṛṣṇát, és meg fognak gyógyulni.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa!

Prabhupāda: Igen?

Jaya-gopāla: Vajon a múlt, a jelen és a jövő anyagi értelemben ugyanazon dolog torz tükörképe...

Prabhupāda: Igen, a múlt, a jövő és a jelen a különböző relativitásoknak felel meg. Ez egy tudományos bizonyíték. Einstein professzor bebizonyította. Ahogy a te múltad Brahmānak nem a múltja. A te jelened egy hangyának nem a jelene. Szóval, a múlt, a jelen, a jövő – az idő örök. Ez a különböző testek relatív dimenziói szerint van. Az idő örök. Akárcsak a kis hangya.

Huszonnégy óra alatt huszonnégyszer van múltja, jelene és jövője. A Szputnyik, az orosz Szputnyik egy óra huszonöt perc, vagy valami hasonló alatt kerülte meg a Földet. Úgy értem, huszonötször kerülték meg a Földet. Ez azt jelenti, hogy egy óra huszonöt perc alatt a Szputnyik-ember huszonötször látott éjjel-nappal. A magasabb légkörben tehát a múlt és a jelen másmilyen. Ez a múlt, jelen és jövő relatív a testedhez, a körülményekhez képest. Valójában nincs múlt, jelen, jövő – minden örök. Te örök vagy, nityo śāśvato 'yaṁ na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20).

Te nem halsz meg. Ezért... az emberek nem tudják, hogy "Én örökkévaló vagyok. Mi az én örökkévaló feladatom? Mi az én örökkévaló életem?" Pusztán csak a pillanatnyi élet rabjai: „Amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „Ez vagyok”, „Az vagyok”. Ez minden. Ez tudatlanság. Az embernek fel kell kutatnia ezt az örök kapcsolatot Kṛṣṇával. Akkor lesz boldog.

Köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat)

Énekeljetek. Upendra, énekelj. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Énekeld.