Category:HU/681002 - Lecke - Seattle

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: Üljetek le. (kīrtana)

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye

kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-

śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe

rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye

vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine

gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ

vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te

kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ

pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam

bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

jayatāṁ, suratau, paṅgor, mama, manda, mater, gate

mat, sarvasva, padām, bhojau, rādhā, madana, mohanau

(Sambandhādhideva Praṇāma)

dīvyad, vṛnda, araṇya, kalpa, drumādhaḥ

śrīmad, ratna, agāra, siṁha, asana-sthau

śrī śrī, rādhā, śrīla, govinda, devau

preṣṭhā, devī, sevya, mānau, smarāmi

(Abhidheyādhideva Praṇāma)

śrīman namo, rāsa, rasa, arambhī, vaṁśī, vaṭa, taṭa, sthitaḥ

karṣan, veṇu, svanair, gopīr, gopī, nāthaḥ, śriye, astu, naḥ

(Prayojanādhideva Praṇāma)

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

bhaja-śrī-kṛṣṇa-caitanya prabhu nityānanda

śrī-advaita gadādhara śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

(prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Van-e ventilátorotok? Ventilátor, ventilátor.

(énekel) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. (a bhakták háromszor válaszolnak)

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.29)

Bhakták: Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. (még kétszer elismétlik)

Prabhupāda: A programunk tehát az Istenség eredeti Legfelsőbb Személyiségének, Govindának az imádata. A Kṛṣṇa-tudat mozgalma a következő: megtudni, ki az eredeti személy. Természetesen mindenki vágyik arra, hogy megtalálja, egy családban ki az eredeti személy, egy társadalomnak ki az eredeti személye, egy nemzetnek ki az eredeti személye, az emberiségnek ki az eredeti személye... és így tovább. Ha meg tudod találni az eredeti személyt, akitől minden ered, az a Brahman. Janmādy asya yataḥ.

A Vedānta-sūtra azt mondja, hogy a Brahman, az Abszolút Igazság az, akiből minden kiáradt. Nagyon egyszerű leírás. Mi Isten, mi az Abszolút Igazság, nagyon egyszerű meghatározás – (ez*) az eredeti személy.

A Kṛṣṇa-tudat ezen mozgalma alatt azt értjük, hogyan megközelíteni az eredeti személyt. Az eredeti személy nem halott, mert minden az eredeti személyből árad ki, ezért működik minden nagyon szépen. A nap felkel, a hold felkel, az évszakok változnak, tehát... van éjszaka, van nappal, szép sorjában. Szóval, az eredeti személy testének minden funkciója szépen működik. Hogyan mondhatod, hogy Isten halott?

Akárcsak a te testedben, amikor az orvos a pulzusod tapintásával megállapítja, hogy a szív szépen ver, nem fogja kijelenteni, hogy "Ez az ember halott". Azt fogja mondani: "Igen, él." Hasonlóképpen, ha elég intelligens vagy, érezheted az univerzális test pulzusát - és az szépen működik. Hogyan mondhatod tehát, hogy Isten halott? Isten soha sem hal meg. Ez a gazemberek verziója, hogy Isten halott - unintelligens emberek, emberek, akiknek fogalmuk sincs, hogyan állapítsák meg él-e valami vagy halott. Aki rendelkezik érzékkel ahhoz, hogy megérezze, hogy megértse, valami élő-e vagy halott, az soha nem fogja azt mondani, hogy Isten halott.

Ezért áll a Bhagavad-gītāban ez: janma karma me divyaṁ yo jānāti tattvataḥ (janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ*) (BG 4.9):

„Bárki, aki intelligens ember, aki pusztán megérti, hogyan születek meg és hogyan cselekszem”, janma karma... most figyeljük meg ezt a szót: janma, születés, és karma, munka. Soha nem mondja, hogy janma mṛtyu. A mṛtyu halált jelent. Minden, ami megszületik, annak halála is van. Bármi. Olyanról nincs tapasztalatunk, hogy ami megszületik, az nem hal meg.

Ez a test megszületik; következésképpen meg fog halni. A halál a testem születésével együtt születik meg. Növelem az életkoromat, az évek számát, ami azt jelenti, hogy meghalok. De a Bhagavad-gītā ezen versében Kṛṣṇa azt mondja, janma karma, de soha nem mondja: „Az Én halálom”. A halál nem történhet meg. Isten örökkévaló. Ti is... ti sem haltok meg. Viszont ezt én nem tudom. Egyszerűen csak megváltoztatom a testemet.

Ezt kell tehát megérteni. A Kṛṣṇa-tudat tudománya egy nagyszerű tudomány. Ezt állítják... ez nem egy új dolog. A Bhagavad-gītāban is kimondják – a legtöbben jól ismeritek a Bhagavad-gītāt – és a Bhagavad-gītā nem fogadja el, hogy e test halála után – nem pontosan a halál – e test megsemmisülése, megjelenése vagyis eltűnése után – te vagy én nem halunk meg. Na hanyate. A na hanyate jelentése „soha nem hal meg” vagy „soha nem pusztul el”, még eme test pusztulása után sem. Ez a helyzet.

Nos, a Kṛṣṇa-tudat ezen mozgalmát az Úr Caitanya tanításain keresztül kell megértenünk. Ő a... ötszáz évvel ezelőtt jelent meg Bengálban, India egyik tartományában, és kifejezetten a Kṛṣṇa-tudat mozgalmát hirdette. A küldetése az, hogy bárki, aki Indiában született, vigye magával a Kṛṣṇa-tudat üzenetét, és terjessze azt szerte a világon.

Azért jöttünk a hazátokba, hogy teljesítsük ezt a parancsot. A kérésem tehát az, hogy próbáljátok megérteni a Kṛṣṇa-tudat ezen mozgalmát minden tudásotokat latba vetve, alaposan megvizsgálva azt. Ne vakon fogadjátok el. Próbáljátok megérteni érveitekkel, tudásotokkal, logikátokkal, felismeréseitekkel – ti emberek vagytok –, és kétségtelenül fenségesnek, magasztosnak fogjátok találni.

Kiadtuk ezt a könyvet, az Úr Caitanya tanításait, és más könyveket is, sok könyvet. Próbáljátok elolvasni azokat. És vannak folyóirataink, a Vissza Istenhez. Nem vagyunk szentimentalisták, hogy pusztán csak táncolunk. A táncnak nagy értéke van. Ha velünk táncoltok, érezni fogjátok azt. Nem valami őrült fickók táncolnak. Nem. A legintelligensebb emberek táncolnak. Olyan szépen van megcsinálva, hogy még egy fiú is, mint ő, részt vehet benne. Univerzális. Csatlakozzatok, énekeljétek a Hare Kṛṣṇát és táncoljatok, és meg fogjátok érteni. Nagyon egyszerű módszer.

Nem kell megértenetek semmilyen magas szintű filozófiát vagy szavakkal való zsonglőrködést, ezt vagy azt. Ez egyszerű dolog. Mi benne az egyszerű dolog? Isten hatalmas, tudja mindenki, és mi a hatalmas parányi szerves részét képezzük. Amikor tehát a hatalmassal egyesülünk, mi is hatalmasak leszünk. Akár a tested, a tested egy kis része, egy kisujj vagy lábujj, az is ugyanolyan értékes, mint az egész test. Ám amint ez a kiscsiny vagy nagy rész leválik a testről, értéktelenné válik. Nincs értéke.

Ez az ujj a tested egy nagyon apró része. Ha bármilyen fájdalom jelentkezik, dollárok ezreit költöd rá. Több ezer dollárt fizetsz az orvosnak a fájdalom csillapítására, és amikor az orvos azt mondja, hogy "Ezt az ujjat el kell távolítani", vagy hogy is mondják, "le kell vágni, különben az egész test elfertőződik", tehát amikor ezt az ujjat levágják a testedről, nem érdekel többé. Többé nincs értéke.

Próbáld megérteni. Egy írógép, amikor egy kis csavar hiányzik belőle, a géped nem működik rendesen. Elmész egy javítóműhelybe, tíz dollárt kérnek érte; azonnal fizetsz. Az a kis csavar, amikor kiesik a gépből, egyetlen fillér értéket sem képvisel.

Hasonlóképpen, mindannyian a Legfelsőbb részei vagyunk. Ha a Legfelsőbbel dolgozunk, az azt jelenti, hogy Kṛṣṇa-tudatban, vagyis Isten-tudatban dolgozunk, akkor: "Én parányi szerves része vagyok..." ahogy ez az ujj is teljes mértékben a testem tudatosságában működik, mindaddig, amíg csak kevés fájdalmat érzek. Hasonlóképpen, ha Kṛṣṇa-tudatban élsz, akkor normális körülmények között élsz, az életed sikeres. És amint elszakadsz a Kṛṣṇa-tudattól, minden baj megjelenik. Minden baj megjelenik.

Számos példát idézünk minden nap ezen az órán. El kell tehát fogadnunk ezt a Kṛṣṇa-tudatot, ha egyáltalán boldogok akarunk lenni és a normális állapotunkban akarunk lenni... ez a Kṛṣṇa-tudat mozgalma.

Mi tehát az Úr Caitanya tanításait olvassuk. Az előző találkozónkon kezdtük, és újra olvasni fogunk belőle.

(félre) Ki fogja felolvasni? Te fogod? Igen. A huszonkilencedik oldalnál kezdtük el. (Amint azt már az előző leckénél is jeleztem, ami az akkori kiadásban a 29-ik oldalon volt, az a magyar kiadásban a 66-ik oldalon található meg…*)

Tamal Kṛṣṇa: Huszonkilenc? Onnan, ahol abbahagytuk? A huszonkilencedik elejétől?

Prabhupāda: Nem, a harmincadik végétől. Candana, te? ... (homályos)

Tamal Kṛṣṇa: Huszonkilenc. De hol fejeztétek be az olvasást?

Prabhupāda: Olvasd bárhonnan. Ennyi az egész. Igen.

Tamal Kṛṣṇa: Jól van. A „Bhagavad-gītā felvilágosít minket arról, hogy az élőlények igazi természete az egyéni lélek, nem pedig az anyag. A lélek szerves része a Legfelsőbb Léleknek, az Abszolút Igazságnak, az Istenség Személyiségének. Azt is megtanulhatjuk, hogy a léleknek kötelessége meghódolni, mert csak így lehet boldog. A Bhagavad-gītā végső utasítása az, hogy a lélek hódoljon meg tökéletesen a Legfelsőbb Léleknek, mert csak így találhatja meg az igazi boldogságot. Caitanya ugyanezt az igazságot mondja el, amikor Sanātana kérdéseire válaszol. Van azonban némi különbség. A Bhagavad-gītāban leírt lélekről Caitanya nem ad külön felvilágosítást, hanem onnan kezdi a tanítást, ahol Kṛṣṇa befejezte.“

Prabhupāda: Igen. A lényeg az, hogy a lélek eredeti helyzetét nagyon részletesen tárgyalja a Śrīmad Bhagavad-gītā. A Bhagavad-gītā utolsó utasítása, ahogy Kṛṣṇa mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).

Mindenféle yogarendszerről tanította Arjunát, mindenféle vallási rituális folyamatról, az áldozatról és a filozófiai spekulációról, a test eredeti helyzetéről, a lélek eredeti helyzetéről. Mindenről, amit a Bhagavad-gītā tartalmaz. És végül azt mondja Arjunának: „Kedves Arjunám, mivel te az Én nagyon bensőséges és kedves barátom vagy, ezért mondom el neked a védikus tudás legbizalmasabb részét.” És mi az? „Pusztán hódolj meg Nekem.” Ennyi az egész.

Az emberek nem hajlamosak a meghódolásra, ezért nagyon sok mindent kell megtanulniuk. Akárcsak egy gyerek, pusztán csak meghódol a szüleinek, boldog lesz tőle. Nincs szükség filozófia tanulására, hogyan éljen nagyon boldogan. A gyerek teljesen a szülők gondoskodásától függ, és boldog. Egyszerű filozófia. Mivel azonban a civilizáltság tekintetében a tudást illetően fejlettebbek vagyunk, ezért ezt az egyszerű filozófiát a szavak zsonglőrködése által akarjuk megérteni. Ennyi az egész.

Kötetekre rúgó filozófia könyveink vannak. De ha elfogadjuk ezt az egyszerű folyamatot, hogy meg kell... hogy Isten hatalmas, és mi parányi szerves részek vagyunk, ezért a kötelességem az, hogy szolgáljam Istent és meghódoljak Neki. Ennyi az egész.

Nos, Caitanya Mahāprabhu, anélkül, hogy az összes dologról beszélne, az eredeti helyzetről, a filozófiáról, a tudásról és sok más dologról, a yoga rendszerről, azonnal azzal kezdi, hogy az élőlény eredeti helyzete a Legfelsőbb Egész szolgálata. Ez Caitanya Mahāprabhu tanításának kezdete. Ez azt jelenti, hogy ahol a Bhagavad-gītā tanításai értek véget, Caitanya Mahāprabhu onnan indul el.

Igen. Folytasd.

Tamal Kṛṣṇa: „Onnan kezdi, ahol Kṛṣṇa befejezte tanítását. Nagy hívők által elfogadott tény, hogy Śrī Caitanya maga Kṛṣṇa. Így Caitanya mint Kṛṣṇa oktatja Sanātanát onnan kezdve, ahol Śrī Kṛṣṇa abbahagyta Arjuna oktatását a Bhagavad-gītāban. ’Eredeti természeted szerint valójában egy tiszta lélek vagy’ – mondta Caitanya Sanātanának. ’Ezt az anyagi testet nem azonosíthatod az eredeti éneddel. Sem az elméd, sem az intelligenciád, sem hamis éned nem az igazi valód. Valódi helyzeted az, hogy a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa örök szolgája vagy.’“

Prabhupāda: Íme néhány fontos szempont az önmegvalósításunkban. Akik durván az anyagi síkon állnak, azt hiszik erről a testről: „Én ez a test vagyok. Én ez a test vagyok.” A test az érzékeket jelenti; ezért az én elégedettségem az érzékek elégedettségét jelenti – érzékkielégítést jelent. Ez az önmegvalósítás legdurvább formája. Ez a test szintén én. Ez a test ugyancsak az én, az elme az én, és a lélek is az én. Az én a szinonima. A test, az elme és a lélek, mindegyiket... mind a hármat énnek nevezzük.

Életünk legdurvább szakaszában azt hisszük, hogy ez a test az én. És egy finomabb szakaszban azt hisszük, hogy az elme majd az intelligencia az én. Ám valójában az én túl van ezen a testen, túl van ezen az elmén, túl van ezen az intelligencián. Ez a helyzet. Akik durván a testi önmegvalósítás koncepciójában gondolkodnak, azok materialisták.

És akik az elme és az intelligencia koncepciójában élnek, azok a filozófusok és a költők. Filozofálnak, vagy versekben adnak át valami gondolatot, de a felfogásuk továbbra is téves. Amikor eljutsz a lelki szintre, azt odaadó szolgálatnak hívják. Ezt magyarázza Caitanya Mahāprabhu.

Folytasd.

Tamal Kṛṣṇa: „Valódi helyzeted tehát transzcendentális.“

Prabhupāda: Transzcendentális. "Te efelett helyezkedsz el." Ezt magyarázza a Bhagavad-gītā:

indriyāṇi parāṇy āhur

indriyebhyaḥ paraṁ manaḥ

manasas tu parā buddhir

buddhes tu yah paratas eva saḥ

(BG 3.42)

Nos... először is, megvalósítod ezt a testet. A test az érzékeket jelenti. Ám, ha továbbmész, látjuk, hogy az elme a középpontja ezeknek az érzéki tevékenységeknek. Amíg az elme nem ép, nem tudunk az érzékeinkkel cselekedni. Tehát, indriyebhyaḥ paraṁ manaḥ. Transzcendentális az érzékekhez képest, az elméhez képest, és transzcendentális az elméhez képest, az intelligenciához, és transzcendentális az intelligenciához képest, és akkor következik a lélek. Ezt kell megértenünk.

Folytasd.

Tamal Kṛṣṇa: „Kṛṣṇa felsőbb energiája lelki, alacsonyabbrendű energiája pedig anyagi. Mivel te az anyagi és a lelki energia között foglalsz helyet, ezért helyzeted szerint a szélső energiához tartozol. Egyidejűleg azonos is vagy Kṛṣṇával, és különbözöl is Tőle. Nem különbözöl Tőle mint lélek, mivel azonban Kṛṣṇának csak egy parányi része vagy, mégis más vagy, mint Ő.“

Prabhupāda: Itt egy szót használunk: „határenergia”. A határenergia pontos szanszkrit neve taṭasthā. Ahogy a szárazföld végénél kezdődik a tenger. Van tehát egy határföld. Ha a Csendes-óceán partján lépdelsz, egy kis szárazföldet látsz. Néha víz borítja, néha pedig föld. Ez a határzóna. Hasonlóképpen, mi, lelki lények, bár eredeti helyzetünk szerint egyek vagyunk Istennel, néha a māyā borít be minket, néha pedig szabadok vagyunk. Ezért a helyzetünk marginális.

Amikor megértjük a valódi helyzetünket, akkor... ugyanaz... akár csak ugyanebben a példában, próbáljuk megérteni, hogy a tengerparton van egy bizonyos szárazföld, amelyet néha víz borít, majd ismét szárazföld. Hasonlóképpen, néha a māyā, az alsóbbrendű energia borít be minket, néha pedig szabadok vagyunk. Nos, ezt a szabad állapotot kell fenntartanunk. Pont úgy, mint a szárazföldön, ahol nincs többé víz. Ha egy kicsit eltávolodsz a tengervíztől, akkor nincs többé víz – minden szárazföld.

Hasonlóképpen, ha távol tartod magad az anyagi tudattól, és eljutsz a lelki tudatba, vagyis a Kṛṣṇa-tudat földjére érkezel, akkor megmarad a szabadságod. Ám ha a határhelyzetben maradsz, akkor néha a māyā beborít be, néha pedig szabad leszel. Ez tehát a mi helyzetünk.

Folytasd.

Tamal Kṛṣṇa: „Az egyidejű azonosság és különbözőség állapota állandóan jelen van a Legfelsőbb Úr és az élőlények között.“

Prabhupāda: Nos, ez az egyidejű azonosság és különbözőség; vegyük csak ugyanannak a földnek a példáját. Valaki azt mondja: „Ó, láttam, hogy ez a rész vízből áll.” És valaki más pedig azt mondja: „Nem. Láttam, hogy ez a rész földből áll.” Tehát, egyszerre azonos és különböző. Egyszerre azonos és különböző.

A mi helyzetünk... mivel mi lelkek vagyunk, és Kṛṣṇa, vagyis Isten is lélek. Ő a teljes lélek, és én ennek a léleknek vagyok a részecskéje. Akárcsak a nap, a napkorong és a napfény, a ragyogó részecskék molekulái, ezek is ugyancsak napfény. A napfény ezen atomi részecskéinek kombinációja képezi a napsugarakat.

Mi is ragyogunk tehát, mint a napkorong részecskéi, de nem vagyunk egyenlőek a teljes Nappal. Az izzó részecskék, a napfény molekulái mennyiségben nem egyenlőek a napkoronggal, de minőségükben azonosak. Hasonlóképpen, mi, élőlények, a legfelsőbb lelki lény, Kṛṣṇa, vagyis Isten apró részecskéi vagyunk.

Ezért mi is ragyogunk. Ugyanolyan minőségűek vagyunk. Ahogy egy apró aranyrészecske is arany, nem vas. Hasonlóképpen, mi is lelkek vagyunk; ezért vagyunk egyek (azonosak*). Mivel azonban én parányi vagyok... pont, mint ugyanebben a példában – a peremrész nagyon kicsiny, néha víz borítja, de a föld nagy részén a víz nincs jelen.

Hasonlóképpen, a māyā befedheti a lélek apró részecskéit, de a māyā nem képes befedni a Legfelső Egészet. Pont, mint az ég és a napsütés példájában. A napsütést, a napsütés egy részét felhők borítják. De ha repülővel, sugárhajtású repülőgéppel a felhők fölé repülsz, láthatod, hogy a napsütést nem takarják el a felhők. A felhő nem tudja befedni az egész napot. Hasonlóképpen, a māyā nem képes befedni a Legfelső Egészet; a māyā a Brahman apró részecskéit befedheti. Az elmélet szerint, a māyāvāda elmélet szerint: "Most a māyā borít be. Amint megszűnik a befedettségem, eggyé válok az egésszel..." Ugyanígy válunk eggyé az egésszel. Akárcsak a napsütés és a napkorong, nincs közöttük minőségbeli különbség. Ahol van nap, ott napsütés is van, de a napsütés apró részecskéi, molekulái soha sem egyenlőek a teljes napkoronggal. Ezt magyarázza el Caitanya Mahāprabhu ebben a fejezetben.

Folytasd.

Tamal Kṛṣṇa: „Az élőlények olyanok, mint a napsugár piciny, molekuláris részei, míg Kṛṣṇát magához a lángoló Naphoz hasonlíthatjuk. Śrī Caitanya az élőlényeket a tűz szikráihoz, a Legfelsőbb Urat pedig a Nap lángoló tüzéhez hasonlította. Ezzel kapcsolatban egy verset is idézett a Viṣṇu Purāṇából, miszerint minden ami csak megnyilvánul ebben a kozmikus világban, nem más, mint a Legfelsőbb Úr energiája. Hasonlóan a tűzhöz, ahogy fényét szórja szét és melegét terjeszti, az Úr is képes arra, hogy – bár mindig ugyanazon a helyen tartózkodik a lelki világban – különböző energiáit mindenhol megnyilvánítsa.”

Prabhupāda: Nos, ez nagyon egyszerű. Próbáld megérteni. Ahogyan ez a tűz, ez a lámpa egy bizonyos helyen található, a megvilágítás mégis az egész szobát beborítja, hasonlóképpen, bármit is látsz, ami ennek a kozmikus megnyilvánulásnak a mutatója, az a Legfelsőbb Úr energiájának a megnyilvánulása.

A Legfelsőbb Úr egy helyen található. Ezt idézzük a Brahma-saṁhitānkban: govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. Ő egy személy. Akárcsak az elnökötök, Mr. Johnson, ő is a szobájában ül Washingtonban, de a hatalma, az energiája az egész államban érezteti a hatását.

Ahogy ez anyagi szinten lehetséges, hasonlóképpen Kṛṣṇa, vagyis Isten, a Legfelsőbb Személy esetében is lehets;ges, aki saját helyén, hajlékában, Vaikuṇṭhán vagyis Isten királyságában található, ugyanakkor az energiája cselekszik. Egy másik példa a nap. A nap... láthatod, a Nap egy bizonyos helyen van, de azt tapasztalod, hogy a napsütés az egész univerzumot elárasztja. A napsütés a szobádban is ott van.

Hasonlóképpen, bármit is szemlélsz, te magad is, mi mindannyian a Legfelsőbb Úr energiájának megnyilvánulásai vagyunk. Nem különbözünk Tőle. Viszont, amikor a māyā, vagyis az illúzió felhője eltakarja a szemet, nem láthatjuk a napot. Hasonlóképpen, amikor az élet anyagi elképzelése fed be minket, nem érthetjük meg, mi Isten. Azt mondjuk: „Isten halott.” El kell tehát távolítanunk ezt az illúziót a szemünk elől. Akkor közvetlenül láthatjuk Istent: „Itt van Isten.” Igen. A Brahma-szamhitában ez áll:

premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena

santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti

yaṁ śyāmasundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.38)

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Ő Śyāmasundara. Śyāmasundara. A śyāma jelentése feketés, de nagyon-nagyon szép. Ezt a gyönyörű személyt, a Legfelsőbb Személyt, Kṛṣṇát, a szentek mindig tanulmányozzák és maguk előtt látják.

Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena. Miért látják? Mert a szemüket megtisztította az Isten iránti szeretet írja. Csakúgy, mint amikor a szemed nem jó, kensz rá egy kis kenőcsöt, egy kis testápolót az orvostól, és a látásod kitisztul és fényessé válik, nagyon szépen látsz dolgokat.

Hasonlóképpen, amikor ezeket az anyagi szemeket Isten iránti szeretet keni be, akkor képes vagy látni Istent: "Itt van Isten." Nem fogod azt mondani: "Isten halott." És ezt a burkot el kell távolítani, és ahhoz, hogy eltávolítsd ezt a burkot, el kell fogadnod ezt a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat.

Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat)

Nos, van kérdés?

Először is a közönségtől várunk kérdéseket. Ha bármilyen kérdésetek, kétségetek van az állításokkal kapcsolatban, kérdezhettek. Tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā (BG 4.34).

Ha komolyan meg akartok érteni bármit, fel kell tennetek a kételyeket tartalmazó kérdéseiteket, és akkor meg fogjátok érteni. Láthatjátok.

Igen?

Fiatalember: Elérheti-e az ember az olyan tudatosságot, amely túlmutat a szavakon? Vagy, mondhatnám, létezik-e olyan kommunikáció, ami nem maga a szó, hanem talán egy vibráció, amely nagyon hasonlít a hanghoz vagy maga a hang, amely talán az oṁ felé közelít?

Van-e kommunikáció, valami megérthető dolog közted és köztem, köztem és a testvérem között, köztem és mások között, mindannyiunk között? Van-e esetleg egy olyan élmény, ahol mi... ami úgy hangzik, mint a "dong", "aung"? Van-e valami más a szavak, a beszéd mellett?

Prabhupāda: Igen, ez a Hare Kṛṣṇa.

Fiatalember: A Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Igen.

Fiatalember: Kifejtenéd-e bővebben? Elmondanád-e, hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet ez mindenkor? Ahelyett, hogy ember lennék, ahelyett, hogy egyedül angolul vagy más nyelveken kellene beszélnem? Hogyan lehet ezen az egy nyelven beszélni?

Prabhupāda: Nos, a hang bármilyen nyelven vibrálható. Nem jelenti azt, hogy a Hare Kṛṣṇa csak szanszkritul ejthető ki. Angolul is kiejthető: „Hare Kṛṣṇa”. Van ebben bármilyen nehézség? Ezek a fiúk is megszólaltatják a Hare Kṛṣṇát. Szóval, nem ütközik nehézségbe. A hang az, ami számít. Nem számít, ki szólaltatja meg. Akárcsak a zongoránál, ha megérinted, van „tung”. Nem számít, hogy egy amerikai, egy indiai, egy hindu vagy egy muszlim üti-e meg, a hang az hang.

Hasonlóképpen, ennél a zongoránál, a Hare Kṛṣṇánál, csak érintsd meg, és megszólal. Ez minden.

Igen?

Fiatalember (2): Szoktál-e egyedül ülni és meditálni? Mit csinálsz az elméddel, miközben az elkalandozik? Gondolsz-e valamire? Lehorgonyzod-e valamin, vagy hagyod, hogy magától elkalandozzon?

Prabhupāda: Először is, áruld el, mit értesz meditáció alatt?

Fiatalember (2): Egyedül ülni csendben.

Prabhupāda: Hogyan?

Tamāla Kṛṣṇa: Egyedül ülni csendben.

Prabhupāda: Egyedül ülni csendben. Lehetséges ez? Szerinted ez lehetséges?

Fiatalember (2): Ha a saját elmédre figyelsz.

Prabhupāda: Akkor az elme mindig cselekszik.

Fiatalember (2): Fecseg hozzád.

Prabhupāda: Hogyan tudod megnyugtatni az elmét? Az elme mindig cselekszik. Van-e tapasztalat arról, hogy az elme nem cselekszik, miközben csendben ülsz? Amikor alszol, az elme akkor is cselekszik. Álmodsz. Ez az elme működése. Szóval, mikor áll be az, hogy az elméd csendes?

Fiatalember (2): Ezt próbáltam megkérdezni tőled.

Prabhupāda: Igen. (kuncog) szóval, az elme soha sem csendes. Le kell kötnöd az elmédet valamivel. Ez a meditáció.

Fiatalember (2): Mivel kötöd le?

Prabhupāda: Igen. Ez Kṛṣṇa. Elménket Kṛṣṇára, az Istenség gyönyörűséges Legfelsőbb Személyiségére irányítjuk. Nemcsak pusztán lekötjük az elmét, hanem cselekvésbe is vonjuk az érzékszervekkel egyetemben. Mert az elme az érzékszerveinken keresztül cselekszik. Az elméd azt mondta: "Menjünk az újonnan megalakult ISKCON Társasághoz", ezért a lábaid elhoztak ide.

Az elme tehát... a gondolkodás, az érzés, az akarat, ezek az elme funkciói. Az elme tehát gondolkodik, érez és amazok (az érzékszervek*) cselekszenek. Szóval, le kell kötnöd az elmédet, hogy ne csak gondoljon Kṛṣṇára, hanem dolgozzon is Kṛṣṇáért, érezzen is Kṛṣṇa iránt. Ez a teljes meditáció. Ezt hívják samādhinak. Az elméd nem szabadulhat el. Úgy kell lefoglalnod az elméd, hogy az Kṛṣṇára gondoljon, Kṛṣṇa iránt érezzen, Kṛṣṇáért dolgozzon. Ez a teljes meditáció.

Fiatalember (2): Mihez kezdesz a szemeddel? Lehunyod a szemedet?

Prabhupāda: A szem egy az érzékek közül. Az elme az érzékek tábornoka, és a főkormányzósága alatt vannak bizonyos megbízottak vagyis beosztottak. Tehát, a szemek, a kéz, a láb, a nyelv, a tíz érzékszerv, ezek mind az elme irányítása alatt működnek. Az elme tehát az érzékeken keresztül fejeződik ki, nyilvánul meg. Ezért, amíg nem ugyanúgy használod az érzékeidet, ahogyan az elméd gondolkodik, érez, addig nincs tökéletesség. Zavar támad. Ha az elméd Kṛṣṇára gondol, a szemed viszont valami mást lát, akkor zavar vagy ellentmondás támad.

Ezért ... először is Kṛṣṇára kell irányítanod az elmédet, és csak ezután fog minden más érzékszerv Kṛṣṇa szolgálatába állni. Ez a bhakti.

sarvopādhi-vinirmuktaṁ

tat-paratvena nirmalam

hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-

sevanaṁ bhaktir ucyate

(CC Madhya 19.170)

Hṛṣīka. A hṛṣīka érzékeket jelent. Amikor érzékeidet az érzékek Urának szolgálatába állítod... Kṛṣṇát hívják Hṛṣīkeśának, vagyis az érzékek Urának. Az érzékek Ura azt jelenti, próbáld megérteni, olyan, mint ez a kéz. A kéz nagyon szépen működik, de ha a kéz megbénul, vagy Kṛṣṇa megvonja az erejét, akkor a kezed haszontalan. Nem tudod visszaállítani. Ezért te nem vagy a kezed ura. Tévesen azt hiszed, hogy "Én vagyok a kezem ura". De valójában nem te vagy az ura. Kṛṣṇa az ura.

(félre) Megválaszolom...

Ezért, amikor az érzékeid az érzékek Urának szolgálatába állnak, azt bhaktinak, odaadó szolgálatnak nevezik. Jelenleg az érzékek az én érdekemet szolgálva vannak lekötve. Azt gondolom, hogy „Ez a test a feleségem, vagy ennek vagy annak az elégedettségére szolgál”, sok mindenre, „a hazámra, a társadalmamra ”. Ez megjelölés.

Ám amikor eléred a lelki síkot, megérted, hogy „én a Legfelsőbb parányi szerves része vagyok; ezért a cselekedeteimnek a Legfelsőbb kielégítésére kell irányulniuk.” Ez a bhakti. Sarvopādhi-vinirmuktam (CC Madhya 19.170), megszabadulni minden megjelöléstől. Amikor az érzékeid megtisztulnak, és amikor azok az érzékek az érzékek Urának szolgálatában állnak, azt nevezik Kṛṣṇa-tudatban való cselekvésnek.

Mi a kérdésed? A meditációnak, az elme lekötésének tehát ilyennek kell lennie. Akkor lesz tökéletes. Különben az elme olyannyira vibráló és változó, hogy ha nem rögzíted egy bizonyos pontra... a rögzítés azt jelenti... az elme akar tenni valamit, mert az elme tünete a gondolkodás, az érzés és az akarat. Ezért úgy kell edzened az elméd, hogy Kṛṣṇára gondolj, Kṛṣṇa iránt érezz, Kṛṣṇáért dolgozz. Akkor ez a samādhi. Ez a tökéletes meditáció.

Fiatalember (2): Hogyan lehet edzeni az elmét?

Prabhupāda: Az edzése ez. Csak merülj el a Kṛṣṇa-tudatos cselekedetekben. Ez gyakorlatias. Mint amilyen az éneklés: egy tízéves fiú is lekötheti magát. Az elméje a "Hare Kṛṣṇa" vibrálására koncentrál. A többi érzékszerve, a lábai vagy a kezei, azok is működnek, táncolnak. Szóval, ilymódon kell edzenünk az elménket, az érzékszerveinket mindig a Kṛṣṇa-tudatban lekötve.

Ez tesz téged tökéletessé. És ez mindenki számára lehetséges. Nem kell leülnöd valamilyen helyre, hogy mesterségesen meditálj valamin. Amint a Hare Kṛṣṇát énekled, az elméd azonnal ráterelődik, azonnal eszedbe jut Kṛṣṇa, Kṛṣṇa tanítása, a Kṛṣṇáért való cselekvés, minden. Ehhez gyakorlásra van szükség.

Fiatalember (2): Mivel te, mondhatni, egy napsugár vagy...

Prabhupāda: Igen.

Fiatalember (2): ...tudsz magadra gondolni? És amikor gondolkodsz, Kṛṣṇára gondolsz?

Prabhupāda: Miért ne? Én is egyén vagyok... bár kicsi vagyok, de egyén vagyok. Rendelkezem a gondolkodás, az érzés, az akarat minden képességével. Ezt tesszük mindannyian. Mindannyian egyének vagyunk. A saját egyéni akaratodból jöttél ide. Senki sem kényszerített rá. Ha akarsz, elmehetsz. Valaki eljön ide, valaki soha nem jön el ide, valaki naponta eljön. Miért?

Még ha kicsi vagy is, van egyéniséged. Még ebben a feltételekhez kötött állapotban is rendkívül szabad vagy, rendkívül szabad vagy. És amikor nem vagy feltételekhez kötött, amikor tiszta lélek vagy, akkor fel sem tudod mérni, mekkora szabadsággal rendelkezel. Nem számít, hogy kicsi vagy, de te egy lelki szikra vagy.

Nem látod, hogy ez a kis lelki szikra, amit még egyetlen orvos, egyetlen orvostudomány sem fedezett fel, hol található, ám a lélek mégis jelen van? Ez tény. Amint a lélek elhagyja ezt a testet, az haszontalanná válik. Derítsd ki, vajon mi ez a fontos részecske. Ez nem lehetséges, mert olyan parányi, hogy a te... anyagi szemeiddel, mikroszkópoddal vagy bármilyen megfigyeléseddel sem tudod megállapítani.

Ezért mondják azt, hogy nincs lélek. Ám mégsem tudják megmagyarázni, mi tűnt el. Még a lelki lény eme kis részecskéje is olyan erővel bír, hogy amíg ebben a testben van, az friss, jó, szép. És amint eltűnik, azonnal elbomlik. Csak nézd. Akár egy gyógyszer, egy injekció. Egy kicsi, egy szemernyi tartja fitten. Ez valami olyasmi, valami nagyon hatalmas. Fogalmad sincs a lélek hatalmáról. Erről kell tudomást szerezned. Az az önmegvalósítás.

Ez a meditációs folyamat, csendben ülni, akarom mondani, csendes helyen ülve, a testi életfelfogás legdurvább szakaszában ajánlott. Azon meditálsz: "Én ez a test vagyok?", majd kielemzed. Látni fogod: "Nem. Én nem vagyok ez a test. Én különbözöm ettől a testtől." Majd folytatva a meditációt: „Ha én nem ez a test vagyok, akkor a test cselekedetei hogyan mennek végbe?” Ez azért történik, mert az a parányi részecske, az önvaló jelen van. Hogyan növekszik a test? Annak a jelenléte miatt.

Ahogy ennek a fiúnak, ennek a fiúnak is kis termete van. Nos, ez a fiú egy nagyon vaskos és erős testet fog kifejleszteni fiatal korára, huszonnégy éves korára. Nos, ez a teste megszűnik; egy másik test fog kifejlődni. Hogyan lehetséges ez? A lélek parányi részecskéjének jelenléte következtében. De ha ez a lélki részecske elveszik vagy eltűnik, ez a test többé nem fog növekedni vagyis változni.

Ezek a meditáció tárgyai. És amikor eljutsz arra a pontra, hogy megérted, „Én nem ez a test vagyok. Én lélek vagyok”, akkor a következő szakasz az lesz, hogy: „Mi a lélek szerepe?” A léleknek a szerepe a Kṛṣṇa-tudatban, a Kṛṣṇa-tudatban való működésben van.

A jelen korban tehát az embernek közvetlenül a lélek szerepével kell foglalkoznia, akkor más dolgok majd automatikusan jönnek vele. Jelenleg nem kivitelezhető, hogy elmenj egy félreeső helyre, és békésen ülj ott, és meditálj... ebben a korban nem kivitelezhető. Lehetetlen. Ha mesterségesen próbálkozol, kudarcot vallasz. Ezért ezt a folyamatot kell követned:

harer nāma harer nāma harer nāma eva kevalam

kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā

(CC Adi 17.21)

Ebben a Kali-korszakban nincs más lehetőség az önmegvalósításra, mint a Hare Kṛṣṇa éneklése. Ez a gyakorlati, valós tény.

Madhudviṣa: Van-e bármilyen mód arra nézve, hogy egy keresztény lelki tanítómester segítsége nélkül elérje a lelki világot a Jézus Krisztus szavaiba vetett hit és tanításainak követése által?

Prabhupāda: Nem értem.

Tamāla Kṛṣṇa: Elérheti-e egy keresztény ebben a korban lelki tanítómester nélkül, a Biblia olvasásával és Jézus szavainak követésével a lelki ...

Prabhupāda: Amikor a Bibliát olvasod, követed a lelki tanítómestert. Hogyan mondhatod azt, hogy nélküle? Amint olvasod a Bibliát, az azt jelenti, hogy az Úr Jézus Krisztus utasításait követed; ez azt jelenti, hogy követed a lelki tanítómestert. Akkor hol látod a lehetőségét annak, hogy lelki tanítómester nélkül élj?

Madhudviṣa: Én egy élő lelki tanítómesterre céloztam.

Prabhupāda: A lelki tanítómester ténye nem arról szól, hogy... a lelki tanítómester örök. A lelki tanítómester örök. Szóval, a kérdésed az, hogy lelki tanítómester nélkül. Lelki tanítómester nélkül nem maradhatsz életed egyetlen szakaszában sem. Elfogadhatod ezt vagy azt a lelki tanítómestert. Ez más dolog. De el kell fogadnod.

Ahogy mondod, „a Biblia olvasásával”, amikor a Bibliát olvasod, az azt jelenti, hogy a pap vagy lelkész által képviselt lelki tanítómestert követed az Úr Jézus Krisztus vonala mentén. Tehát, minden esetben követned kell egy lelki tanítómestert. A „lelki tanítómester nélkül“ kérdése nem merülhet fel. Ez világos?

Madhudviṣa: Úgy értem, a Bhagavad-gītā tanításait nem érthetnénk meg a segítséged, a bemutatásod nélkül.

Prabhupāda: Hasonlóképpen, a templomban a pap segítségével kell megértened a Bibliát.

Madhudviṣa: Igen. De vajon helyes értelmezést kap-e a tanítványi örökségétől vagy a püspökétől? Mert úgy tűnik, van valamiféle ellentmondás a Biblia értelmezésében. A kereszténységnek számos különböző szektája van, amelyek különböző módon értelmezik a Bibliát.

Prabhupāda: Természetesen a Bibliának nem lehet semmilyen értelmezése. Akkor nincs tekintélye a Bibliának. Ha valamit úgy értelmezel... hogy „Nevezd a dolgokat a nevén.” Szóval, ha valamit másképp nevezel, az más kérdés. Ő (akkor*) nem lelki tanítómester. Akárcsak ez az óra. Mindenki órának nevezi, és ha én szemüvegnek nevezem, akkor mi értelme van annak, hogy lelki tanítómester vagyok? Csaló vagyok. (nevetés) „Ez óra“, ezt kell mondanom.

Szóval, amikor félreértelmezés történik, akkor ő nem egy hiteles lelki tanítómester. Nem az a lelki tanító, akit hitelesnek neveznek. Ha meg akarlak tanítani titeket, hogyan értelmezzétek ezt az órát, azt kell mondanom, hogy: „Ezt órának, ezt mutatónak, ezt időkijelzőnek nevezik;...” szóval ez szép. És ha azt mondom, hogy „Mindenki azt mondja, hogy óra. Én azt mondom, hogy szemüveg”, akkor milyen lelki tanítómester vagyok én? Azonnal utasítsatok el. Rendelkezned kell azzal az intelligenciával, hogy ki az ál- vagy igazi lelki tanítómester. Különben becsapnak.

És ez így is történik. Mindenki a maga módján értelmezi. A Bhagavad-gītānak több ezer kiadása van, és mindenki megpróbálta a saját módján értelmezni, mind ostobaság. Mindet el kell vetni. Pusztán a Bhagavad-gītā úgy, ahogy van címűt kell elolvasni. Akkor meg fogod érteni. Nem értelmezés kérdése. Akkor a tekintély megsemmisül.

Amint értelmezed, a tekintély eltűnik. Törvénykönyv. Azt akarod mondani, ha a bíróságon azt mondod a bírónak: "Kedves uram, én így értelmezem ezt a részt", akkor elfogadják? A bíró azonnal azt mondja: "Ki vagy te, hogy értelmezd? Nincs hozzá jogod." Akkor milyen tekintélye van ennek a törvénykönyvnek, ha mindenki azt mondja: "Én így értelmezem"?

És mikor van szükség az értelmezésre? Amikor valamit nem értenek meg. Ha azt mondom: "Ez óra", és ha mindenki megérti, hogy "Ez óra, igen", akkor hol van a lehetősége annak, hogy úgy értelmezzük, "Ez szemüveg"? Ha bárki megértheti a világos részt... akárcsak a Bibliában: „Isten azt mondta: »Legyen teremtés!«, és lett teremtés.” Hol van itt lehetőség az értelmezésre? Igen, Isten teremtett. Te nem tudsz teremteni. Hol van itt az értelmezés lehetősége?

Szóval, felesleges értelmezésre semmi szükséges, és ez nem hiteles, és azokat, akik feleslegesen értelmeznek, azonnal el kell utasítani. Azonnal, mindenféle megfontolás nélkül. Isten azt mondta: »Legyen teremtés!« Tehát, létrejött a teremtés. Egyszerű dolog. Hol van az értelmezés kérdése? Miről szólhat itt az értelmezés? Azt sugallja, hogy ez lehet az értelmezése.

Igazam van? A Biblia elején így van-e? „Isten azt mondta: »Legyen teremtés!«, és lett teremtés.” Szóval, mi a te értelmezésed? Mondd meg, mi a te értelmezésed. Van bármilyen értelmezési lehetőség? Tudna valaki közületek valamit javasolni? Akkor hol van az értelmezés lehetősége? El lehet magyarázni. Ez más dolog. De az a tény, hogy Isten teremtett, az megmarad. Ezt nem lehet megváltoztatni.

Nos, hogy miként zajlott le a teremtés ezen folyamata, azt a Bhāgavatam magyarázza el: Először is volt az ég, aztán volt a hang, aztán volt ez, volt az. Ez a teremtés folyamata. Ez egy másik dolog. De a tény, az elsődleges tény, hogy Isten teremtett, az minden körülmények között megmarad.

Nem, a gazember tudós azt mondja: "Ó, volt egy jó nagy rög, ami felhasadt, és lettek ezek a bolygók", "Talán ez", és "Valószínűleg ez", ezek mind ostobaságok. Ők egyszerűen úgy értelmezik, hogy "valószínűleg", "talán". Ez nem tudomány - "valószínű", "talán". Miért talán? Itt egy világos kijelentés: "Isten teremtette". Ennyi. Kész.

Igen?

Mahāpuruṣa: Prabhupāda, mivel az Úr Jézus Krisztus és az Úr Caitanya is a Kali-yugában jelent meg, van-e valami ellentmondás közöttük, mert az Úr Jézus Krisztus azt mondta: „Az egyetlen út Istenhez rajtam keresztül vezet. Csak higgy bennem, vagyis hódolj meg nekem”, viszont az Úr Caitanya azt tanította, hogy a hari-nāma az egyetlen módja a lelki megvalósításnak ebben a korban?

Prabhupāda: Hol látsz különbséget? Ha az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Rajtam keresztül”, az azt jelenti, hogy ő Isten képviselője, és a hari-nāma Isten. Szóval, akár Isten képviselőjén, akár magán Istenen keresztül, ugyanarról van szó. Isten és Isten képviselője között nincs különbség.

Még ezekben a hétköznapi ügyekben is, ha küldök egy képviselőt, ha aláír valamit a nevemben, azt el kell fogadnom, mert ő az én képviselőm. Hasonlóképpen, Istent Istenen vagy az Ő képviselőjén keresztül kell megközelíteni. Ugyanaz a dolog. A különbség csak a megértésben lehet.

Mert az Úr Jézus Krisztus egy olyan társadalomhoz szólt, amely nem volt túl fejlett. Megértheted abból, hogy egy ilyen nagy személyiséget, Istentudatos embert keresztre feszítettek. Csak nézd meg a társadalom állapotát. Más szóval, alacsony szintű társadalom volt. Szóval, nem voltak képesek megérteni Isten teljes filozófiáját.

Annyi is elég, hogy "Isten teremtett. Csak vedd ezt figyelembe." Nem voltak eléggé intelligensek ahhoz, hogy megértsék, hogyan történt a teremtés. Ha intelligensek lettek volna, nem feszítettek volna keresztre egy ilyen nagy személyiséget, mint Jézus Krisztus.

Meg kell tehát értenünk, milyen állapotban van egy társadalom. Ahogy a Koránban is mondja Mohamed: "A mai naptól kezdve nem lehet szexuális kapcsolatod anyáddal." Csak nézd, milyen a társadalom állapota. Szóval, figyelembe kell vennünk az időt, a körülményeket, a társadalmat, és úgy prédikálni. Szóval, az ilyen társadalom nem értheti meg az emelkedett filozófiai eszméket, ahogyan azokat a Bhagavad-gītā kimondja.

De az elsődleges tény, a tekintély Isten, akit mind a Biblia, mind a Bhagavad-gītā elfogad. A Biblia így kezdődik: „Isten a legfelsőbb tekintély”, és a Bhagavad-gītā így zárul: „Hódolj meg.” Hol a különbség? A leírás pusztán az időnek, a társadalomnak, a helynek és az embereknek megfelelően alakul. Ez minden. Ők nem Arjunák. Értitek?

Azokat a dolgokat, amiket Arjuna megérthet, nem érthetik meg azok a személyek, akik keresztre feszítették az Úr Jézus Krisztust. Ennek fényében kell tanulmányozni. Ugyanaz a dolog: egy szótár, egy zsebszótár, egy gyermekszótár és egy szótár, egy nemzetközi szótár, mindegyik szótár, de az értékük más. Az a szótár a gyerekeknek szól, és amaz a szótár a magas szinten lévő tudósoknak. De egyikre sem mondhatod, hogy nem szótár. Ezt nem mondhatod. Mindkettő szótár. Ezért figyelembe kell vennünk az időt, a helyet, a személyeket, mindent.

Ahogy az Úr Buddha, ő is pusztán azt mondta: „Fejezzétek be ezt az ostoba állatölést.” Erről prédikált. Olyan alacsony rendű emberek voltak, hogy egyszerűen csak élvezték az állatölést. Hogy felemelje őket, az Úr Buddha meg akarta állítani ezt az ostobaságot: „Kérlek, hagyjátok abba az öldöklést.” Következésképpen, minden alkalommal Isten más-más képviselője vagy maga Isten jön, hogy más-más körülmények között tanítsa az embereket.

Ezért a körülményektől függően lehetnek különbségek a magyarázatokban, de az elsődleges tényező ugyanaz marad. Az Úr Buddha azt mondta: „Rendben, nincs Isten, de te hódolj meg nekem.” Akkor mi a különbség? Ez azt jelenti, hogy el kell fogadni Isten tekintélyét, akár így, akár úgy.

Bīrabhadra: Ööö, amikor az Úr Buddha jelen volt, leült és meditált?

Prabhupāda: Igen.

Bīrabhadra: Nos, azt hittem, hogy ebben a korban nem lehet meditálni. De az Úr Buddha, aki Isten fia volt, meditált.

Prabhupāda: Igen.

Bīrabhadra: De az nem a Kali-korszak volt?

Prabhupāda: De igen.

Bīrabhadra: Az volt?

Prabhupāda: Az.

Bīrabhadra: Akkor hogyan lehet meditálni?

Prabhupāda: Nagyon jó (azaz: helyes az észrevétel*). (sok nevetés) Ezért vagyunk mi jobbak, mint Buddha. Azt mondjuk, hogy a meditáció nem lehetséges. Értitek? Felfogtátok? Az Úr Buddha azt mondta: "Meditáljatok", de az Úr Buddha követői nem tudtak (meditálni*). Kudarcot vallottak. Új reményt nyújtunk, "A meditáció kudarcot fog vallani. Fogadd el ezt."

Ez világos?

Bīrabhadra: Igen.

Prabhupāda: Igen. Ha valaki mondott neked valamit, és ha kudarcot vallottál, akkor azt mondom: "Ne csináld azt. Fogadd el ezt. Jó lesz." Mint ahogy te is gyerek vagy, nem tudsz meditálni, de táncolhatsz és énekelheted a Hare Kṛṣṇát. Az Úr Buddha tudta, hogy nem fognak tudni meditálni. Te egy nagyon intelligens fiú vagy.

Azonban, hogy megállítsa az ostobaságaikat, egyszerűen azt mondta: "Ülj le. Meditálj." Ennyi az egész. (nevetés) Mint egy rossz fiú, ő is csínytevést kelt. A szülő azt mondja: „Kedves John, ülj le ide.” Tudja, hogy nem tud ülve maradni, de egyelőre ülni fog.

Az apa tudja, hogy „Nem fog ülve maradni, de legalább átmenetileg hagyjon félbe ezekkel a huncutságokkal.”

Jól van. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (a hívek felajánlják hódolatukat) Énekeljünk. (kīrtana) (szakadás) (vége)