Category:HU/680930 - Lecke - Seattle

Leckék időrendben, 1968

680930 - Lecke – Seattle

680930LE-SEATTLE - 1968. szeptember 30.

Prabhupāda: (kīrtana) (prema-dhvanī) Köszönöm szépen. (hódolatok felajánlása) Hölgy bhakta: Kinyitnád-e egy kicsit az ablakot? Madhudviṣa: Azt akarod, hogy nyitva legyen az ablak? Prabhupāda: Igen. (énekel) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajami. (a bhakták válaszolnak) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajami. cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa- lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajami (Bs. 5.29) (a bhakták háromszor elismétlik govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajami) A programunk tehát az, hogy szeretettel és odaadással imádjuk Govindát, az eredeti személyt. Govindam ādi-puruṣaṁ. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Arra tanítjuk az embereket, hogy szeressék Kṛṣṇát, ennyi az egész. A programunk az, hogy szeressünk, hogy a szeretetünket a megfelelő helyre irányítsuk. Ez a programunk. Mindenki szeretni akar, de csalódott, mert a szeretete rossz helyre irányul. Az emberek nem értik ezt. Azt tanítják nekik, hogy "Először is a testedet szeresd." Aztán egy kicsit bővebben: "Szeresd apádat és anyádat." Aztán "Szeresd a testvéredet." Aztán "Szeresd a társadalmadat", "Szeresd a hazádat", "Szeresd az egész emberi társadalmat, az emberiséget." De ez a kiterjesztett szeretet, az úgynevezett szeretet, nem fog megelégedést hozni, hacsak nem jutsz el odáig, hogy Kṛṣṇát szeresd. Akkor elégedett leszel. Amikor egy kavicsot dobsz egy víztározóba, egy tóba, azonnal keletkezik egy kör. A kör tágul, és tágul, tágul, tágul, amikor a kör eléri a partot, megáll. Amíg a kör el nem éri a partot vagy a víztározó szélét, addig növekszik tovább. Nekünk tehát növekednünk kell. Növekednünk. A növekedés azt jelenti, hogy két út áll rendelkezésre. Ha azt gyakorlod, hogy "Szeretem a társadalmamat, szeretem a hazámat, szeretem a nemzetemet", aztán az élőlényeket", és így tovább... de ha közvetlenül Kṛṣṇát érinted meg, akkor minden megjelenik. Ez nagyon szép. Mert Kṛṣṇa azt jelenti, mindenkit vonzó, mindent magában foglaló. Miért (foglal magában*) mindent? Mert Kṛṣṇa a középpont. Csakúgy, mint egy családban, ha szereted az apádat, akkor szereted a testvéreidet, apád szolgáját, apád otthonát, apád feleségét, nevezetesen az anyádat - mindenkit. A középpont az apa. Ez egy nyers példa. Hasonlóképpen, ha szereted Kṛṣṇát, akkor a szereteted mindenhová kiterjed. Egy másik példa: ahogy szeretsz egy fát, a leveleket, a virágokat, az ágakat, a törzseket, a gallyakat, mindent, egyszerűen csak öntözöd a gyökerét, akkor a fa iránti szereteted automatikusan szolgálni fogja a fát. Ha szereted a honfitársaidat, ha azt szeretnéd, hogy honfitársad képzetté váljon, gazdaságilag, szellemileg és fizikailag is fejlődjön, akkor mit fogsz tenni? Adót fizetsz a kormánynak. Ne rejtsd el a jövedelemadódat. Pusztán csak fizesd az adót a központi kormánynak, és az szétosztódik mindenhova, az oktatási részleg, a védelmi részleg, az tisztasági részleg között. Ezért... ezek nyers példák, de valójában, ha mindent szeretni akarsz, akkor próbáld meg Kṛṣṇát szeretni. Nem leszel frusztrált, mert az teljes. Amikor a szereteted teljes, akkor nem leszel frusztrált. Pont úgy, ahogy a teljes értékű táplálkozásod is zajlik. Ha teljesen elégedett vagy az étellel, akkor azt mondod: "Elégedett vagyok. Nem akarok többet." Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom nagyon egyszerű. Nagyon egyszerű. Különösképpen az Úr Caitanya Mahāprabhu indította el. Bár nagyon régi, benne van a védikus szentírásokban, de történelmi szempontból nézve a Kṛṣṇa-tudat ezen mozgalma azóta létezik, amióta az Úr Kṛṣṇa ötezer évvel ezelőtt megjelent a bolygó felszínén, majd később, az Úr Caitanya ötszáz évvel ezelőtt elterjesztette ezt a mozgalmat, a Kṛṣṇa-tudatot. Az Úr Caitanya küldetése az ārādhyo bhagavān vrajeśa-tanayaḥ (SB 1.3.28). Ha szeretni akarsz, vagyis ha alárendelt akarsz lenni... mindenki alárendelt. Az hamis, hogy mindenki független akar lenni, ugyanakkor senki sem független. Mindenki alárendelt. Senki sem mondhatja azt, hogy "Én független vagyok". Mondhatja-e bármelyikőtök, hogy független? Van-e valaki olyan? Nincs. Mindenki önkéntesen alárendelt. Nem erőszakkal válik mindenki alárendeltté. Egy lány azt mondja egy fiúnak: "Az alárendelted akarok lenni", önként. Hasonlóképpen, egy fiú azt mondja egy lánynak: "Az alárendelted akarok lenni." Miért? Ilyen a természetem. Alárendelt akarok lenni, mert a természetem az alárendeltség. De én erről nem tudok. Jobban szeretem, elutasítom ezt az alárendeltséget; elfogadok egy másik alárendeltséget. Ám az alárendeltség jelen van. Akárcsak egy munkás. Itt dolgozik. Talál valami jobb fizetést máshol, elmegy oda. De ez nem jelenti azt, hogy függetlenné válik. Ő alárendelt. Az Úr Caitanya tehát azt tanítja, hogy ha alárendelt akarsz lenni, vagyis ha imádni akarsz valakit... ki imád valakit? Amíg nem érzed úgy, hogy valaki nagyobb nálad, miért imádnád? Én a főnökömet imádom, mert azt hiszem, hogy ő nagyobb nálam. Ő ad nekem fizetést, bért, havi hatszáz dollárt. Ezért imádnom kell őt, örömet kell szereznem neki. Caitanya Mahāprabhu tehát azt mondja, hogy válj Kṛṣṇa alárendeltjévé. Ārādhyo bhagavān vrajeśa-tanayaḥ (Caitanya-mañjusā). Ha imádni akarsz, imádd Kṛṣṇát. És azután? Tad-dhāmaṁ vṛndāvanam. Ha imádni akarsz valakit, akkor szeresd Kṛṣṇát, vagyis imádd Kṛṣṇát, vagy az Ő lakhelyét, Vṛndāvanát. Mert mindenki szeretne szeretni egy lakhelyet. Ez most a nacionalizmus – szeretni egy országot. Valaki azt mondja: „Szeretem ezt az amerikai földet.” Valaki azt mondja: „Szeretem ezt a kínai földet.” Valaki azt mondja: „Szeretem az orosz földet.” Szóval, mindenki szeretne szeretni egy földet. Bhauma ijya-dhīḥ. Bhauma ijya-dhīḥ (SB 10.84.13). Az emberek természetüknél fogva hajlamosak szeretni egy anyagi vonatkozású földet. Általában azt igyekszik szeretni, ahol megszületik. Caitanya Mahāprabhu tehát azt mondja: „Mivel hajlamos vagy szeretni valakit, szeretsd Kṛṣṇát. Mivel szeretni akarsz egy földet, szeresd Vṛndāvanát.” Ārādhyo bhagavān vrajeśa-tanayas tad-dhāma vṛndāvanam (Śrīnātha Cakravartī Śrīmad-Bhāgavatam-kommentárjából). De ha valaki azt kérdezi: „Hogyan szeressük Kṛṣṇát? Nem látom Kṛṣṇát. Hogyan szeressük Kṛṣṇát?”, erre Caitanya Mahāprabhu azt mondja: ramyā kācid upāsanā vraja-vadhū-vargeṇa yā kalpitā (Caitanya-mañjusā). Ha tanulni akarsz, ha meg akarod ismerni Kṛṣṇa imádatának, vagyis Kṛṣṇa szeretetének folyamatát, csak próbáld meg követni a gopīk nyomdokait. A gopīk. A gopīk, az ő szeretetük a legmagasabb tökéletes szeretet. Ramyā kācid upāsanā. Különböző fajta szeretet, vagyis imádat létezik a világon. A kezdete: "Ó, Istenem, add meg nekünk a mindennapi kenyerünket." Ez a kezdete. Amikor, úgy értem, megtanítanak bennünket Istent szeretni, azt az utasítást kapjuk, hogy "Elmentek a templomba, elmentek az imaházba, és imádkoztok Istenhez a szükségleteitekért, a panaszaitokért." Ez a kezdet. De ez nem tiszta szeretet. A tiszta szeretet, a tiszta szeretet tökéletessége a gopīk között lelhető fel. Ez rá a példa. Hogyan? Hogyan szeretik Kṛṣṇát? Szeretik Kṛṣṇát... Kṛṣṇa elment... Kṛṣṇa egy tehénpásztorfiú volt, és barátaival, más tehénpásztorfiúkkal, egész nap a teheneivel volt a legelőn. Ez volt a szokás. Mert akkoriban az emberek megelégedtek a földdel és a tehenekkel. Ennyi az egész. Minden gazdasági problémára ez a megoldás. Nem dolgoztak az iparban; senkinek sem voltak a szolgái. Pusztán csak a földből termeltek és tehéntejet fogyasztottak, és az egész élelmezési probléma megoldódott. Kṛṣṇa tehát a legelőre szokott kimenni, és az otthon maradt gopīk... ők lányok vagy nők voltak. Ők... a nők vagy a lányok nem dolgozhattak. Ez a védikus rendszer. Otthon kellett maradniuk, és az apának, a férjnek vagy az idősebb fiaknak védelmet kellett nyújtaniuk nekik. Nem arra voltak teremtve, hogy kimenjenek. Így hát otthon maradtak. De Kṛṣṇa, mondjuk, mérföldekre volt a legelőn, a gopīk pedig otthon arra gondoltak: „Ó, Kṛṣṇa lába olyan puha. Most a durva talajon jár. Kődarabkák szurkálják a talpát. Ezért biztosan fájdalmat érez.” Ezen gondolkodva sírtak. Csak figyeld! Kṛṣṇa mérföldekre van, és amit Kṛṣṇa érez, ők egyszerűen arra az érzésre gondolnak: „Kṛṣṇa talán így érez.” Ez a szeretet. Ez a szeretet. Nem kérdezik Kṛṣṇától: „Kedves Kṛṣṇám, mit hoztál a legelődről? Mi van a zsebedben? Hadd lássam.” Nem. Pusztán csak Kṛṣṇára gondolnak, hogyan fog Kṛṣṇa elégedet lenni. Felöltöztek, mert... és szépen felöltözve elmentek Kṛṣṇa elé: „Ó, boldog lesz, ha meglátja.” Általában egy fiú vagy férfi örül, ha szeretőjét vagy feleségét szépen felöltözve látja. Ez... tehát a nő természete, hogy szépen öltözködik. És a védikus rendszer szerint egy nőnek nagyon szépen kell öltözködnie, hogy kielégítse a férjét. Ez a védikus szokás. Ha a férje nincs otthon, akkor a nőnek sem szabad szépen öltözködnie. Vannak utasítások. Proṣita bhartṛkā. A nőknek különféle ruháik vannak. A ruha látványából megérthetjük, hogy milyen a nő. A ruhából megérthetjük, hogy az hajadon lány. Már a ruhából is láthatjuk, hogy az férjezett feleség. A ruhából is láthatjuk, hogy özvegy. A ruhából is láthatjuk, hogy prostituált. A ruha ezért nagyon fontos. Szóval, proṣita bhartṛkā. Nos, nem fogunk a társasági életről beszélni; Kṛṣṇa szerelmi ügyeiről beszélünk. Szóval, a gopīk... Kṛṣṇa és egy gopī kapcsolata annyira bensőséges és annyira tiszta volt, hogy maga Kṛṣṇa is elismerte: „Kedves gopīk, nem áll hatalmamban megfizetni nektek a szerelmetekért.” Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Csődbe ment, mert „Kedves gopīk, nem tudom visszafizetni nektek az adósságokat, amelyeket azzal teremtettetek, hogy szerettek Engem.” Ez tehát a szeretet legmagasabb tökéletessége. Ramyā kācid upāsanā vraja-vadhū (Caitanya-mañjusā). Csak az Úr Caitanya küldetését mutatom be. Arra utasít minket, az az Ő küldetése, hogy az egyetlen szerethető tárgy Kṛṣṇa és az Ő lakhelye, Vṛndāvana. Az Ő szeretetének folyamatát pedig a gopīk teszik élő példává. Senki sem érhet fel addig. Különböző szintű bhakták vannak, és feltételezhetően a gopīk állnak a legmagasabb szinten. A gopīk közül a legfelsőbb pedig Rādhārāṇī. Ezért Rādhārāṇī szeretetét senki sem múlhatja felül. Ramyā kācid upāsanā vraja-vadhū-vargeṇa yā kalpitā, śrīmad-bhāgavatam amalaṁ purāṇam (Caitanya-mañjusā). Ahhoz, hogy ezt, az Istenszeretet tudományát elsajátítsuk, kell lennie valamilyen könyvnek, valamilyen hiteles irodalomnak. Igen. Caitanya Mahāprabhu azt mondja: śrīmad-bhāgavatam amalaṁ purāṇam. A Śrīmad-Bhāgavatam makulátlan leírása annak, hogyan kell szeretni Istent. Nincs más leírás. Az elejétől azt tanítja, hogyan kell szeretni Istent. Azok, akik tanulmányozták a Śrīmad-Bhāgavatamot, az Első Ének első verse így hangzik: janmādy asya yataḥ, satyaṁ paraṁ dhīmahi (SB 1.1.1). Így kezdődik: „Felajánlom tiszta odaadó szolgálatomat a Legfelsőbbnek, akiből minden kiárad.” Janmādy asya yataḥ. Ez tehát egy... ez egy nagyszerű leírás. A Śrīmad-Bhāgavatam... ha meg akarod tanulni, hogyan szeresd Istent, vagyis Kṛṣṇát, akkor tanulmányozd a Śrīmad-Bhāgavatamot. És a Śrīmad-Bhāgavatam megértéséhez az előzetes tanulmány a Bhagavad-gītā. Tanulmányozd tehát a Bhagavad-gītāt, hogy megértsd Isten és önmagad igazi természetét, vagyis azonosságát, és a kapcsolatodat, majd amikor már kicsit jártas vagy benne, amikor felkészültél arra, hogy „Igen, Kṛṣṇa az egyetlen szerethető tárgy”, akkor térj rá a következő könyvre, a Śrīmad-Bhāgavatamra. És haladj tovább. A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van a belépő, a felvételi. Pont úgy, mint amikor a diákok leteszik az iskolában a vizsgájukat, majd belekezdenek a főiskolába. Szóval, te is leteszed az iskolavizsgádat, hogyan szeresd Istent, a Bhagavad-gītā úgy, ahogy van tanulmányozásával. Azután tanulmányozod a Śrīmad-Bhāgavatamot, és... ez az emelt szintű tanulmány. És amikor még tovább haladsz, akkor posztgraduális képzésben veszel részt, akkor az Úr Caitanya tanításait tanulmányozod. Nincs tehát semmi nehézség. A tény az, hogy meg kell tanulnunk, hogyan szeressük Kṛṣṇát. Adott az iránymutatás és a módszer, és mi igyekszünk a lehető legnagyobb mértékben szolgálni titeket. Kiküldjük a fiainkat az utcákra és a városba, hogy meghívjanak titeket. És ha kedvesen megragadjátok ezt a lehetőséget, akkor az életetek sikeres lesz. Premā pum-artho mahān (Śrīnātha Cakravartī magyarázata a Śrīmad-Bhāgavatamhoz). Mert ez az emberi létforma arra szolgál, hogy kifejlesszük az Isten iránti szeretetet. Mert az összes többi életben megtanultuk... szerettünk valakit. Szerettük a gyermekeinket, szerettük a feleségünket, szerettük a fészkünket a madár életben, az állati életében. A szeretet létező. Nincs szükség arra, hogy megtanítsunk egy madarat vagy állatot arra, hogyan szeresse a gyermekeket. Nincs szükség rá, mert ez természetes. Szeretni az otthonodat, szeretni a hazádat, szeretni a férjedet, szeretni a gyermekeidet, szeretni a feleségedet, és így tovább, mindez a szeretet többé-kevésbé mind megtalálható az állatvilágban is. De az ilyenfajta szeretet nem fog boldogságot eredményezni. Frusztrált leszel. Mivel ez a test átmeneti, ezért ezek a szeretetteljes kapcsolatok is átmenetiek, és nem tiszták. Ezek egyszerűen a közted és Kṛṣṇa között létező tiszta szeretet torz tükörképei. Ezért, ha igazán vágysz a békére, ha igazán elégedettségre vágysz, ha nem akarsz összezavarodni, akkor próbáld meg Kṛṣṇát szeretni. Ez az egyszerű program. Akkor az életed sikeres lesz. A Kṛṣṇa-tudat mozgalma nem valami, ami az emberek félrevezetésére és átverésére szolgál. Ez egy teljesen hiteles mozgalom. A védikus irodalom, a Bhagavad-gītā, a Śrīmad-Bhāgavatam, a Vedānta- sūtra, a Purāṇák és sok-sok nagy szent ember alkalmazta ezt az eszközt. És ennek eleven példája az Úr Caitanya. Látod a képet Róla, táncoló hangulatban van. El kell tehát sajátítanod ezt a művészetet, akkor az életünk sikeres lesz. Nem kell semmi mesterkélt dolgot gyakorolnod, és spekulálnod, és háborgatnod az agyadat, és... benned van az ösztön mások szeretetére. Ez ösztönös, természetes. Pusztán csak rossz helyre irányítjuk a szeretetet, és ezért vagyunk frusztráltak. Kielégületlenek. Zavarodottak. Szóval, ha nem akarsz összezavarodni, ha nem akarsz frusztrált lenni, akkor próbáld meg Kṛṣṇát szeretni, és magad is érezni fogod, hogyan haladsz előre a békében, a boldogságban, mindenben, amit akarsz. Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat) Kérdés van? Madhudviṣa: Prabhupāda? Rendben van-e, ha akkor olvassuk el a Śrīmad-Bhāgavatamot, miután megkaptuk a Bhagavad-gītāt, amikor majd az megjelenik? Vagy egyszerűen csak szenteljük minden időnket a Bhagavad-gītā úgy, ahogy van tanulmányozására, és aztán... és onnan haladjunk tovább? Vagy folytassuk a Śrīmad-Bhāgavatam tanulmányozását? Prabhupāda: Nem. Olvasd el a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, és... ez csak egy előzetes felosztás. A lelki szinten minden abszolút. Ha olvasod a Bhagavad-gītāt, ott ugyanazt a tételt találod, mint a Śrīmad-Bhāgavatamban. Nem arról van szó, hogy azért, mert a Śrīmad-Bhāgavatamot tanulmányozod, nem kell tanulmányoznod a Bhagavad-gītāt. Nem így van. Olvasod ezeket az irodalmi alkotásokat és énekled a Hare Kṛṣṇát, kövesd a szabályokat és előírásokat, és élj boldogan. A mi programunk nagyon boldog program. Énekelünk, táncolunk, kṛṣṇa-prasādamot eszünk, szép képeket festünk Kṛṣṇáról, és szépen feldíszítve nézegetjük azokat, és olvassuk a filozófiát. Szóval, mit akarsz még? (nevet) Igen? Jāhnavā: Hogyan és miért veszítettük el a Kṛṣṇa iránti igazi szeretetünk tudatosságát kezdetben? Prabhupāda: Hogyan? Tamāla Krisna: Hogyan és miért... hogyan és miért veszítettük el a Kṛṣṇa iránti szeretetünket kezdetben? Jāhnavā: Nem, nem a szeretetet. Csak a tudtosságot a szeretetről, a tudatosságot Kṛṣṇa iránti igazi szeretetünkről. Prabhupāda: A tudatosságunk megvan. Szeretsz valakit, de Kṛṣṇát kellene szeretned, ezt felejtetted el. Nos, a feledékenység is a természetünk része. Néha elfelejtünk dolgokat. És különösen azért, mert nagyon kicsik, parányik vagyunk, ezért még én sem emlékszem pontosan, mit csináltam tegnap este ilyenkor. Számunkra tehát a feledékenység nem természetellenes. És ismét, ha valaki feléleszti az emlékezetünket, azt elfogadni, az sem természetellenes. Ezért a mi szeretetünk tárgya Kṛṣṇa. Valahogy megfeledkeztünk Róla. Nem követjük nyomon a feledés okát. Ez haszontalan munka. De elfelejtettük, ez tény. Most elevenítsd fel. Itt az emlékeztető rá. Ragadd meg a lehetőséget. Ne próbáld meg felidézni, miért felejtetted el, és mikor felejtetted el. Még ha meg is tudod, mi értelme van? Elfelejtetted. Kezd el. Pont úgy, mint amikor elmész egy orvoshoz, soha nem fogja megkérdezni, hogyan kaptad el ezt a betegséget, mi a betegség előzménye, mikor, mikor fertőződtél meg. Nem. Egyszerűen megtapintja a pulzusodat, és látja, hogy beteg vagy, majd ad egy gyógyszert: "Igen. Vedd be." Hasonlóképpen, mi is szenvedünk. Ez tény. Senki sem tagadhatja. Miért szenvedsz? Elfelejtettük Kṛṣṇát. Ennyi az egész. Most, hogy feléleszted az emlékeidet Krisnáról, boldoggá válsz. Ennyi az egész. Nagyon egyszerű dolog. Ne próbáld meg kideríteni a múltat, mikor felejtetted el. Elfelejtetted, mert szenvedsz, ez tény. Most itt a lehetőség, a Kṛṣṇa-tudat mozgalma. Élesszd fel az emlékeidet, a Kṛṣṇa iránti szeretetedet. Egyszerű dolog. Énekeld a Hare Kṛṣṇát, táncolj, és fogyassz kṛṣṇa-prasādamot. És ha nem vagy képzett, írástudatlan vagy, hallgasd. Van egy természet adta füled. Van egy természet adta nyelved. Ezért énekelheted a Hare Kṛṣṇát, és hallgathatod a Bhagavad-gītāt vagy a Śrīmad-Bhāgavatamot olyanoktól, akik tudással rendelkeznek. Nincs tehát semmilyen akadálya. Nincs akadálya. Nem igényel semmilyen előzetes képesítést. Pusztán csak használj bármilyen eszközt, amivel rendelkezel. Ennyi. Egyet kell értened. Azt akarjuk mondani: „Igen, elfogadom a Kṛṣṇa-tudatot.” Ez rajtad múlik, mert te független vagy. Ha nem értesz egyet: „Nem. Miért kellene elfogadnom a Kṛṣṇa-tudatot?”, senki sem tudja odaadni neked. De ha egyetértesz, itt a válasz, nagyon könnyű – fogadd el. Vendég: Lehet, hogy már válaszoltál erre. Nem vagyok biztos benne; nem hallottam. Kiskorom óta azt tanították nekem, hogy szeressem Istent, és akkor mindent szeretni fogok. Isten Kṛṣṇa? Prabhupāda: Igen. Van más Istened? Van más Isten Kṛṣṇán kívül? Vendég: Ó, mi is volt a kérdés? Prabhupāda: Azt mondtad… Vendég: Ó, nincs, nincs… Prabhupāda: Csak próbáld megérteni, mi Isten. Vendég: Nem tudtam, hogy Isten Kṛṣṇa. Prabhupāda: Nem, mindennek van definíciója. Pont úgy, mint amikor azt mondom: „Ez egy óra”, akkor annak is van definíciója. Az óra azt jelenti, hogy kerek, van egy fehér számlapja, két mutatója, rengeteg számjegy jelzi az időt. Így tudom megadni annak leírást. Tehát, bármit is látsz, tapasztalsz vagy megpróbálsz megérteni, kell, hogy legyen valamilyen definíciója. Amikor Istenről beszélsz, tudod-e, mi Isten definíciója? Vendég: Igen. Azt hittem, Ő a szeretet. Prabhupāda: A szeretet az nem definíció; a szeretet az cselekvés. Igen, szeretet. Szeretem Istent. A szeretet az én cselekedetem. De Istennek kell, hogy legyen valamilyen definíciója. Ezt is tudod. Most elfelejtetted. Egy szóval úgy mondják: „Isten hatalmas.” Szóval, hogyan méred fel valakinek a nagyságát? A következő dolog. Ha azt mondod, hogy „Ez az ember nagyon hatalmas”, akkor kell léteznie egy megértésnek, hogyan (mi alapján*) ítéled meg őt nagyszerűnek. Ezek a megértés különböző szintjei. Hogyan értelmezed tehát, hogy Isten hatalmas? Mivel indoklod, hogy ebből... hogy Isten hatalmas? A Bibliádban az áll: "Isten azt mondta: 'Legyen teremtés', és lett teremtés." Nem igaz? Ez nem egy kijelentés? Szóval, ebben van a nagyság. Egyszerűen azt mondta: "Legyen teremtés", és lett teremtés. Te meg tudod ezt tenni? Tegyük fel, hogy nagyon ügyes ács vagy. Szavaiddal el tudod intézni: "Legyen egy szék", és azonnal megjelenik egy szék? Lehetséges ez? Tegyük fel, hogy te vagy ennek az órának a gyártója. Szavakkal meg tudod tenni, hogy "Azt mondom: 'Legyen egy óra'", és azonnal ott egy óra? Ez nem lehetséges. Ezért Isten neve satya-saṅkalpa. Satya-saṅkalpa. A satya-saṅkalpa azt jelenti, hogy bármire is gondol, az azonnal megjelenik. Nemcsak Isten, hanem azok is, akik elérték a yogikus tökéletességet, nem tudnak olyasmit kívánni, mint Isten, de majdnem. Csodálatos dolgokat... egy yogī, ha elérte a tökéletességet, ha valami olyasmit kíván, azt mondja: „Ezt akarom”, a dolog azonnal megjelenik. Ezt hívják satya-saṅkalpának. Sok példa van erre. Ez a hatalmasság. Amit én... akárcsak a modern tudósok, ők is megpróbálnak egy űrhajóval nagy sebességgel repülni, hogy elmehessenek a Holdra. Rengeteg amerikai, orosz és más országból való tudós próbálkozik. Ám nem sikerül. A szputnyikjuk visszajön. De csak lásd Isten hatalmát. Bolygók milliói úgy lebegnek, mint a vattacsomók. Ebben van a hatalmasság. Ha bármilyen ostoba azt mondja, „Én vagyok Isten”, az egy gazember. Isten hatalmas. Nem hasonlíthatod magad Istenhez. Nincs összehasonlítási alap. Viszont a gazemberség folytatódik: „Mindenki Isten. Én vagyok Isten, te vagy Isten” – akkor a kutya kicsoda? Mutasd meg isteni hatalmadat, csak azután mond: „Először érdemeld ki, aztán kívánj.” Milyen hatalommal rendelkezünk? Mindannyian az Ő alárendeltjei vagyunk. Ezért tehát Isten az, aki hatalmas, és mi pedig Istentől függünk. Ezért a természetes következtetés az, hogy szolgálnunk kell Istent. Ez minden probléma. A szolgálat szeretettel való szolgálatot jelent. Mindaddig, amíg nem... szóval, akárcsak ezek a fiúk, a tanítványaim, ők is engem szolgálnak. Bármit is mondok, azonnal végrehajtják. Miért? Indiai vagyok, külföldi. Két-három évvel ezelőtt még nem ismertek engem, és én sem ismertem őket. Miért teszik ezt? Mert ez a szeretet. A szolgálat a szeretet fejlesztését jelenti. Tehát, amíg nem fejleszted ki az Isten iránti szeretetedet, nem szolgálhatod Őt. Mindenütt így van. Bármikor is szolgálsz, az a szereteten alapul. Pont úgy, mint amikor az anya szolgálja a tehetetlen gyermeket. Miért? Szeretetből. Hasonlóképpen tehát, az életünk akkor lesz tökéletes, amikor a szeretetünk tökéletes az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányába. Akkor minden rendben van. Ezt meg kell tanulnod. Ez a Kṛṣṇa-tudat: kapcsolatban lenni Kṛṣṇával. Ahogy én szeretem a tanítványaimat, úgy szeretnek engem a tanítványaim is. Miért? Mi a közvetítő közeg? Kṛṣṇa az. Igen? Hölgyvendég: A Rāma szinonimája-e Jézusnak? Bhakta: Rāma. „A Rāma szinonimája-e, ugyanaz-e, mint Jézus?” Prabhupāda: Szinonimája... nem pontosan a szinonimája, de azonos. Hogy a szinonimája lenne, azt nem lehet mondani. Azonos vele. Hölgyvendég: Ó, azonos. Prabhupāda: Igen. Abszolút szinten minden azonos. A relatív világban ugyancsak. Ahogy bármi, amit szemlélsz, anyagi. Szóval, anyagi azonosság. Hasonlóképpen, a lelki világban minden lelki. A lelki világban Isten és Isten fia, vagy Isten barátja, vagy Isten szeretője, bárki... ugyanazon a szinten vannak, lelki értelemben. Ezért azonosak. Hölgyvendég (2): De Rāma nem egy olyan emberre utal, aki... nem vagyok biztos benne... Indiában vagy valami hasonló helyen született, Krisztus pedig Európában született? Két különböző ember, de mégis ugyanaz, ugyanaz... Prabhupāda: Igen. A nap minden nap megszületik Indiában, Európában, Amerikában. Ez azt jelenti-e, hogy indiai, amerikai vagy kínai lenne? Hölgyvendég (2): Nem, nem erre gondolok. Prabhupāda: Akkor? Ezért van ez így. Amikor... ez a mi korlátozott tudásunk. Így tanították nekünk. De "Isten hatalmas". Ahogy a nap hatalmas, ezért lehet látni a napot Indiában is, Amerikában is vagy Kínában is, bárhol, a világ bármely részén, az univerzum bármely részén a nap egy (és ugyanaz*). Senki sem mondhatja: "Ó, ez amerikai nap" vagy "Ez indiai nap". Szóval, akár Jézus Krisztus, akár Rāma, akár Kṛṣṇa, bárki is jön Isten országából, ők azonosak. Nincs különbség köztük. De a különbség az... hogy a ti országotokban a nap hőmérséklete alacsonyabb, egy trópusi országban pedig nagyon magas. Ez azt jelentené, hogy a nap hőmérséklete megváltozott? A besugárzás mértékétől függ. Ennek az országnak a légköre úgy viselkedik, hogy képtelen megfelelően befogadni a napsütést, a nap azonban mindenhol ugyanúgy sugározza a fényét. Hasonlóképpen, az országtól, a körülményektől, a bolygótól függően Isten másképp nyilvánul meg, de Ő nem válik mássá. Téli ruhába bugyoláljátok magatokat. Ugyanakkor Indiában, táviratozz oda, ők ventilátort használnak. Miért más a hőmérséklet? Következésképpen bármit is mond az Úr Jézus Krisztus, vagy bármit is mond Kṛṣṇa, vagy amit Rāma mond, az a helytől, a körülményektől, a légkörtől, a személyektől, a hallgatóságtól függ. Azok mások. Egy dolog, amiről egy gyereket próbálok meggyőzni, az apjának ugyanazt nem lehet megtanítani. Vagy egy gyerek nem értheti meg, mi a szexuális élet, de egy fiatalember megértheti. Ugyanaz a gyerek, amikor felnő, tudni fogja. Ne gondold tehát, hogy mindenki mindent megérthet. A Bibliát tehát bizonyos körülmények között mondták el; a Bhagavad- gītāt bizonyos más* körülmények között. Ez a körülmények különbségéből fakad. Egyébként az elv ugyanaz. A Bibliában is ez áll: „Szeresd Istent”, és a Bhagavad-gītā is ezt mondja: „Szeresd Istent”. Nincs különbség. Upendra: Prabhupāda, mi a harag természete? Hogyan lehet a harag...? Prabhupāda: A harag kéjvágyat jelent. Amikor kéjes vagy, és a vágyad nem teljesül, dühös leszel. Ennyi az egész. Ez a vágy egy másik jellemzője. Kāma eṣa krodha eṣa rajo-guṇa-samudbhavaḥ (BG 3.37). Amikor túlságosan befolyásolnak a szenvedély kötőerői, kéjessé válsz. És amikor a vágyad nem teljesül, akkor dühös leszel, ami a következő szakasz. A rákövetkező szakasz pedig a zavarodottság. Az ezt követő szakasz pedig a praṇaśyati, amikor elveszetté válsz. Ezért az embernek uralnia kell ezt a kéjvágyat és a haragot. Ez az irányítás azt jelenti, hogy a jóság kötőerejébe kell helyezned magad, nem pedig a szenvedély kötőerejébe. Az anyagi természetnek három kötőereje van: a tudatlanság, a szenvedély és a jóság kötőereje. Szóval, ha valaki meg akarja ismerni Isten tudományát, akkor a jóság kötőerejében kell maradnia. Különben nem lesz rá képes. Ezért tanítjuk a tanítványainkat, hogy „Ne csináld ezt, ne csináld azt, ezt ne csináld, azt ne csináld”, mert a jóság kötőerejében kell maradnia. Különben nem lesz képes megérteni. A Kṛṣṇa-tudatot a tudatlanság és a szenvedély szintjén nem lehet megérteni. Az egész világ a tudatlanság és a szenvedély hatása alatt áll. De ez a módszer annyira egyszerű, hogy ha pusztán csak követed a korlátozás négy elvét és énekled a Hare Kṛṣṇa mantrát, azonnal túllépsz az anyagi természet összes kötőerején. Szóval, a harag a szenvedély szintjén van. Igen? Fiatalember: El tudnád magyarázni újra az alárendeltséget? Prabhupāda: Mit? Tamāla Kṛṣṇa: Magyarázd el... magyarázd el újra az alárendeltséget. Prabhupāda: Az alárendeltség... ez egyszerű. Alárendelt vagy. Nem érted, mi az alárendeltség? Nagyon nehéz? Nem vagy-e valakinek az alárendeltje? Fiatalember: Nos, igen, azt hiszem, mondhatod, hogy az voltam. Prabhupāda: Igen. Annak kell lenned. Mindenkinek. Mindenkinek alárendeltnek, kell lennie, alárendeltségben kell lennie. Fiatalember: Igen, viszont lelki értelemben nem érzem magam alárendeltnek… Prabhupāda: Először is, értsd meg, mi a lelki élet, aztán… lelki értelemben is alárendelt vagy, mert a természeted az alárendeltség. Lelki… mit értesz lelki és anyagi alatt? Fiatalember: Nos, például a testem egy adott helyen és időben van, és mindez egy káosz. Ha van munkám, akkor a főnökömnek vagyok alárendelve. De a valódi énem, az egész lényem, a valódi lényem, a belső lényem az nem… nem hiszem, hogy a főnökömnek vagyok alárendelve. Úgy gondolom, többé-kevésbé egyenlőek lennénk. Ideiglenes értelemben mi… Prabhupāda: Igen. Ez a tudatosság nagyon szép, hogy elégedetlenséget érzel a főnököddel szembeni alárendeltség miatt. Nem igaz? Fiatalember: Nem, ez nem helyes. Prabhupāda: Akkor? Fiatalember: Én nem különösebben... Prabhupāda: Senki. Fiatalember: Nem hiszem, hogy... nos, ha már erről a konkrét esetről beszélünk, nem feltétlenül igaz, hogy nem akarnám... hogy féltékeny lettem volna erre a srácra, mert felettem állt. De úgy érzem, hogy entitásokként többé-kevésbé egyenlőek vagyunk. Úgy értem, tudod, ez egyfajta filozófiám. Nem érzem úgy, hogy bárki előtt le kellene borulnom, és nem érzem úgy, hogy bárkinek le kellene borulnia előttem. Prabhupāda: Miért? Miért? Te nem hódolsz meg? Miért? Fiatalember: Mert nem érzem úgy, hogy bármivel is tartoznék neki, vagy ő bármivel is tartozna nekem. Prabhupāda: Szóval, ez az a betegség. Kényszerítve vagyunk, hogy meghajoljunk, és úgy tartjuk, hogy "nem akarok meghajolni". Ez az a betegség. Fiatalember: Nem kényszerített arra, hogy meghajoljak. Prabhupāda: Igen. Fiatalember: Nem kényszerít semmire. Csak valahogy ott vagyok jelen, és ő is valahogy ott van jelen. Prabhupāda: Nem. Csak próbáld megérteni. Ez egy nagyon szép kérdés. Azt mondod, „Nem akarok meghajolni.” Nem igaz? Fiatalember: Ez alapjában igaz, igen. Prabhupāda: Igen. Miért? Fiatalember: Mert nem érzem magam alsóbbrendűnek, mint… Prabhupāda: Ez a betegség. Te magad diagnosztizáltad a saját betegségedet. Ez az materializmus betegsége. Mindenki úgy gondolja, hogy „Én akarok lenni az úr. Nem akarok meghódolni.” Mindenki így gondolkodik, nem csak te magad. Csak próbáld meg… Fiatalember: Ööö… Prabhupāda: Hadd fejezzem be. Ez betegség, anyagi betegség. Először is próbáld megérteni. Ez nem a te betegséged, vagy az enyém, vagy... mindenki betegsége ez, hogy "Miért kellene meghódolnom? Miért kellene alárendeltté válnom?" Viszont a természet kényszerít arra, hogy váljak alárendeltté. Ki akar találkozni a halállal? Miért halnak meg az emberek? Meg tudod válaszolni ezt? Fiatalember: Miért halnak meg az emberek? Prabhupāda: Igen. Senki sem akar meghalni. Fiatalember: Azt hittem, ez egy biológiai... Prabhupāda: Csak próbáld megérteni. Aki itt van ... ez biológia fölényét jelenti. Te a biológiának vagy alárendelve. Akkor hát miért mondod, hogy független vagy? Fiatalember: Nos, úgy érzem, hogy... Prabhupāda: Rosszul gondolod. Ez a lényeg. Ez a te betegséged. Fiatalember: Magányosnak érzem magam? Prabhupāda: Igen, hibásan. Fiatalember: Hibásan? Prabhupāda: Igen. Alárendelt vagy. Meg kell hajolnod. Amikor a halál közeleg, nem mondhatod: „Ó, nem engedelmeskedem neked.” Ezért vagy alárendelt. Fiatalember: Isten alárendeltje vagyok, igen. Prabhupāda: Nem, nem, ne... hagyd most Istent. Most a józan észről beszélünk. Fiatalember: Kṛṣṇa... Én nem... Prabhupāda: Nem. Ne Kṛṣṇáról beszélj. Az távol áll tőled. Csak próbáld megérteni, hogy nem akarsz meghalni, miért kényszerítenek a halálra? Fiatalember: Miért kényszerítenek engem a halálra? Prabhupāda: Igen. Mert alárendelt vagy. Fiatalember: Ó, igen. Prabhupāda: Igen. Akkor értsd meg a helyzetedet, hogy alárendelt vagy. Nem jelentheted ki, hogy „Szabad vagyok. Nem vagyok alárendelt.” Ha az a kívánságod, hogy „Nem akarok alárendelt lenni, nem akarok meghajolni”, az a betegséged. Fiatalember: Mit akarsz tőlem, hogy… úgy értem, mit… Prabhupāda: Ne, először is próbáld megérteni a betegségedet. Aztán majd megállapítjuk a gyógyszeredet. Fiatalember: Rosszul értelmezem a dolgokat, oké, de… de kinek vagy minek… pontosan miért kell meghajolnom? Úgy értem… Prabhupāda: Mindenki előtt meghajolsz. A halál előtt meghajolsz, a betegség előtt meghajolsz, az öregség előtt meghajolsz. Rengeteg dolog előtt meghajolsz. Kényszerítenek rá. És még mindig azt gondolod, hogy „Nem tudok meghajolni. Nem akarok.” Mivel azt mondod: „Nem akararok”, ezért kényszerítenek rá. Meg kell hajolnod. Miért felejted el a helyzetedet? Ez a mi betegségünk. Ezért a következő lépés az, hogy „Kényszerítenek meghajolni.” Most azt kell megtalálnunk, hol lehetek boldog, még ha meghódolok is. Kṛṣṇa az. Az, hogy meghódolsz, nem fog véget érni, mert erre vagy hivatott. De ha Kṛṣṇa és Kṛṣṇa képviselője előtt hódolsz meg, boldoggá válsz. Teszteld le ezt. Meg kell hajolnod. Ha nem Kṛṣṇa és képviselője előtt hódolsz meg, akkor kénytelen leszel valami más előtt meghódolni, a māyā előtt. Ez a te helyzeted. Egyetlen pillanatban sem lehetsz szabad. És úgy fogod érezni magad... akár egy gyerek, aki huszonnégy órán át meghódol a szülei előtt. Boldog. Boldog. Anya azt mondja: "Kedves gyermekem, kérlek, gyere ide, ülj le ide." "Igen." Boldog. Ez a természete. Egyszerűen meg kell találnod, hol kell meghódolnod, ez minden. Ez Kṛṣṇa. Nem hagyhatsz fel a meghódolásoddal, viszont meg kell látnod, hol kell meghódolnod. Ennyi az egész. Ha mesterségesen úgy gondolod, hogy "Én nem fogok senki előtt sem meghódolni. Független vagyok", akkor szenvedni fogsz. Pusztán csak meg kell találnod a megfelelő helyet, ahol meg kell hódolnod. Ez minden. Jól van. Énekeljünk. (a hívek felajánlják hódolatukat) Adj nekik prasādamot. Elmennek. (kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat) (vége)